Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-02-23 / 8. szám

AV11. évfolyam. 8, szr'iin. Nyiregyhazci, 1896. február 23. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgeai evre 4 forint. Fél évre 2 Negyed évre 1 A köaaégi jegyző éa tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a 8zerke8ztö olimc alat t "rétnek bekiildetni. Ilérmeiitetlen levelek caak ismert kezektől el. lamlások Jóba Elete kiadó - tulajdonos könyvnyomdájához iskola-uteza 8. szám (Jáuószky ház) íutézendők. A kéziratuk csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viasza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasa iázott petit sor egyszer közlése 5 kr*; többszöri közlés esetében 4 kr. Klnostárl bilyegdi] fejében, minden egyes hir­detés után 30 kr. fizettetik. A. nyílt téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerUlet iskola-uteza 8-ik szám); továbbá: tíoldberger A. V. által Budapesten, Haasensteln és Vogler irodájában Bécsben. Prágában és Budapesten, valamint Németország ós Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától. 241^ K. 1896. Értesítem, hogy egy veszettség miatt kiirtott eb kóborlása köetk.-zteben. i Mogyo ós, Eperjeske és Benk községekben lévő összes kutyák 40 napi zár alá vétetek. Nyíregyháza, 1896. febr. hó 9. Mikccz János, alispán. 1999. K. 1895 Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva a mult deczember hó 20-án kelt 18321. K. számú értesítésemre tudomására hozom, hogy az Ibrány községben előfordult veszettségi eset folytán a községben levő összes kutyákra elrendelt zár a folyó hó 1-én feloldatott. Nyíregyháza, 1896. február hó 5-én. Mikecz János, alispán. 1376. K. _ L , 189 5 Szabolcsvarmegye alispánjától. A járási fösiolgablráknak, Nyíregyháza város pol­gármesterének és a községek elöljáróinak. A földmivelésügyi m. kir. minister 1283. III. 2. sz. rendeletének másolatát tudomás vétel alkalmazkodás és szabályszerű közzététel végett kiadom. Nyíregyházán, 1896. január 24. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. (Másolat.) Földmivelésügyi m. kir. minister 1283. III. 2. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Tudomás vétel és közzététel végett értesítem a közönséget, hogy az alsó­ausztriai cs. kir. helytartóság folyó év január hó 4-én 58. szám alatt kelt hirdetménye szerint a Magyarország és Horvát-Szlavonország területéről származó sertések le­vágott állapotban Bécs Szent-Marx, Bécs Staatsbanhof, Bécs Nordbanhof és Meiczleindorf állomásokon is kira­katnak. A bevitel feltételeire nézve az 1895. julius hó 8-án 44706. szám alatt kiadott itteni körrendelet (189. sz. állategészségügyi értesítő) irányadó. Budapesten, 1896. év január hó 19. A minister megbízásából: Lipthay, s. k. Szabolcsvárrnegye alispánjától. Szabolcsvármegyo alis pánjától. Közlnrré tétel és •felleges intézkedés végeit tuda­om, hogy T. Jánvári János döghei lakos kárára január ió 13-án egy drb II hónapos szőke ár lány sertés orrán 2385. K. 1896. A járási föszolgablráknuk, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A földmivelésügyi ái. kir. miniszter 6182/1./1896. számú leiratának másolatát tudomásul vétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1896. február hó 9. Mikccz János, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi m. kir. miniszter 6282. sz. Értesítem a törvényhatóságot, hogy Csanádvármegye területét folyó évi inárczius hó 1-től kezdve Makó szék­helylyel uj állami állalorvosi kerületté alakítom. Kelt Budapesten, 1896. évi január hó 31-én. Darányi. 1182. K. 1896. Kőzhi lom. hó fehéres jegygyei elbitangolt. Nyíregyházán, 1896. január hó 30. Mikccz János, alispán. 1886 . K. 1896. Közhírre tétel és esetleges intézkedés végeit tuda­tom, hogy Tóth Ferencz gyulaji lakos kárára egy drb 2 éves pej kancza csikó, fején kötőfekkel és egy drb 1 éves pej kancza csikó orrán és hálsó bal lábán kesely, január hó 17-ikén Gyuluj községből elbitangolt. Nyíregyháza, 1896. január 29. Mikccz János, alispán. 1735/96. K. körözvény. Ujfehértó elöljárósága 39/1895. számú jelentése foly­tán Hilóczki József ujfehértói lakos cselédkőnyvét elveszté, [elkéretnek a hatóságok nyomozni, s feltalálás esetén hivalalomhoz küldeni szíveskedjék. Kell N.-Kálló, 1896. február 19-én. Zoltán István, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. A „NYÍRVIDÉK* TÁRCZÁJA. A bárónő bűne. A pokomáoii kastély környéke csendes. Ciak az ereszről lefüggő jégcsipakon játszik a csontrepesztő fagy félelmes melódiákat. A goudosan betett zöld spa­léták hasadékain alig bír átszűrődni a csillárok egy fénysugara s egy-egy fortissimo fogás, a miből az ember megtudhassa, hogy a gouvernante zougoraórát ad a kis Lsvento bárónak s Amanda baronessnek. A tegnapi hóesés már ropogósra fagyott s a hold szétözönlő suga­raiban gyémáatpelyhekként villog a veranda előtt ácsorgó ősi platánok ágain. Lean a kertben erősen párolgott az üvegháznak nevezett monumentális épület. A kertész szokottnál erősebben fűtött. Talán nem is annyira a virágait féltette, mint azt az exotikus dísznövényt, a kit ő is kalaplevéve ,Nagysás bárónőnek" tituláz. Bódító meleg, kábító illat honolt a virágházban. A hó fehér reflexe áttört az izzadt üvegtáblákon s megalkudott a belső sötétséggel, hogy legyen félhomály. Andalító titokrejtő félhomály. A kamélia és oleandercsoport összesúgott, a ha­talmas páfrányok, a thulya finom lombjai, a vénushaj kedves fürtéi jóváhagyólag bólintgattak, a kúpos pusz­pángbokrok száraz levelei rázizegtek. Az a csendes kis zug rejtve maradt. Mögötte az exotikus kúszónövények összeszövődött indái lecsüngtek egész a tenyeres pálmá­kig és segítettek árnyat hinteni. Ott Ult a bárónő a fehér padon suhogó violaszín ruhában. Szétbomlott haja körülhullámozta a gömbölyű vállat a hízelegve, ingerkedve folyt le a kivágott mell csipkefodrai közé. Mellette ült az orvos. A czilinderén dobolt és el­gondolkozott. Örökös viola. Szereli, mert anoak is oly disso­osoaok sz alkotó színei, mint az ő érzelmei. Viola : kQzdj st életért, óhajtsd a halált. — Ez az exotikus mm~ Mai nő remeg az életért, melyet százszor megátkozott. Vagy vezekel? Kell neki az eogesztelődés szine? Kár is volt azt a szegény férjet világgá üldözui. A szép asszony szemei átcsillámlottak a homályon, a lehellete forró volt, mikor susogva folytatta: — Mondja, mi a bűn, a bűn? Az orvos ajkába harapott. Hogy ő ezt a psychikai calembourghot meg nem fejtheti. — A bűa? Hát hisz az elég nagy büa, hogy a bárónő ily pongyolán öltözik. II i kilép innen, biztosan meghűli magát. — Hát az uem bűn, mondja, az nem bűn, hogy én most itt ülök maga mellett és czirógatom a fürtéit, mint régeD, — emlékszik — — régen? Az orvosnak vékony arisztokratikus ujjai voltak. Nagyon ügyesen rendbe ludta hozni velők azokat a fényes sötét fürtöket, a miket rózsás ujj icskák ziláltak szét — miut régen. Aztáu azon a leczkéztető hangon, melyen a tésztás ételeket szokta eltiltani, felelte: „Az még nagyobb bűn." — Az is bűn. Nagy bűo. És mondja, volna valaki, a ki megtudná ezt a bűnt bocsátani? Igen, volna? suttogták a forró ajkak s a villogó szemek tekintete várakozólag függött az orvos ajkain. Az kelletlenül felelte: ,Talán az öreg tisztelendő, . . . ha megbánná, meggyónná . . Az a titokrejtő félhomály elrejtette a csalódás vonásait, mely a bárónő ajkszögletébe véste magát. Az orvos nem láthatta, de talán érezte ... a lelkével. O csak azt hallotta, hogy olyan esengve kél a szó azokról a szép ajkakról, mikor válaszol: Az uem bocsátaná meg. Nem. Mert ezt az egyetlen bűuőmet nem tudom megbáuni. S más nem volua, a ki megboc9átauá? Éu magára gondoltam. Maga megtuduá bocsátani? — Én? . . - Nem! Azon a határozott haugon mondta ezt a két szót, melyen csak az a férfi beszélhet, ki évek óta gyakorolja az askéta életet. A szép asszony megremegett. Pedig akkora szel­lőcske se lebegett a tenyeres pálmák közt, mint egy számunkhoz o«y iv melléklet van csatolva. Szabolcsvárrnegye alispánjától. 1461. K. 1896. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Közhírré tétel esetleges intézkedés végeit tudatom, hogy Puskás István gyulaházai lakos, Gyulaháza község elöljárósága által 689/95. községi és 133278/95. várme­gyei szám alatt kiadott 2 drb kilencz hónapos, szőke szőrű ártány serlésről szóló járlat levelét ismeretlen he­lyen és időben elvesztette. Nyíregyházán, 1896. január 28. Mikccz János, alispán. A d. 777. Kf. 1895. Szabolcsvárrnegye dadai alsó sorozó járásban az 1890. évi ujonezozásra összeirt teljesen ismeretlenek név­jegyzéke: Balogh Ferencz Báj, Bokrovics János Báj, Ta­más Miklós Csobaj, Cseh József Bűd, Lovász István Bűd, S.tjlo.s Ferencz Bűd, Uriovics Mihály Bűd, Losonczi Já­nos Szent-Mihály, I'ocsai Kálmán Szent-Mihály, Gsurman Sándor Dob, Üely Imre Polgár, Ladár István Polgár, Péter János Polgár, Szendrei István Polgár, Hurai Mihály Lök, Izsák András Lök, Vaszil István T.-Dada, Horváth •luuos Dada, Vincze József T.-Polgár. Tisza-Lök, 1896. február hó 10. Dobos Imre, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától 2384. K. 1896. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 8691 /III—2. 96. sz. rendeletének másolatát tudomásul vétel alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1896. február 9. Mikccz János, alispán. (Masolat.) Földmivelésügyi magyar kir. miniszter ^ii'i|/lll —2. sz. Valamennyi törvényhatoságnak. Tudomás vétel és közhírré tétel végeit értesítem a közönséget, hogy a sziléziai cs. kir. tart. kormány f. évi január hó 26-án I7'i7. szám a. kelt hirdetménye szerint a kérődződnek Csongrád és Győr vármegyékből, valamint Győr város­ból Sziléziába való bevitele ismét meg van engedve az állalános állategészség rendőri szabályok megtartása mellett. Budapest, 1896. február 1-én. A miniszter megbízásá­ból: Lipthay. szerelmes sóhajtás. Vagy igen? sohajtott az orvos. Oh micsoda jégkebel lehet az, melyből ily hideg sóhaj fa­kad? A szép asszony keble, csupisz karja ludbórzöttek belé. S az a hideg ember ott ű! mellette s nem csókolja meg az', a hattyú nyakat, uem simítja végig jéghideg kezével azt a fázó kart, melyben olyan tüzesen patak­zik a forró vér féktelen árji. Pedig attól elmúlna a reszketése. Neki kell kinyújtania megdermedt karjait, hogy fölmelengetve, átkarolva rabigába hajtsa a férfi büszke nyakát. Az ajkait is összefagyasztotta az a kurta két szó, a mi nem is az ő ajkairól jött. Azokat is az orvos fagyos ajkain kell fólmelengetnie. A bohó orvoska lefejtette nyakáról az ölelő karo­kat, melyek vörös, izzó sávot hagytak magok után s néhány gramm boszaukodást vegyitett szavaiba. — De hát voltakép mit akar a bárónő velem? A szép asszony szemei újra felcsillámlottak. A haugja epedésbe olvadt, majd az őrült, önfeledt szenve­dély bugásába csapott át. — Azt akarom, hogy szeress, azt akarom, vétkezz, leszállj értem arról a magaslatról, a hova én már nem emelkedhetek, a houuan akkor szállottam le, mikor atyám fenyegetéseire annak adtam kezemet, kinek nem adhattam szivemet is. Azt akarom, hogy újra az enyém, csak az enyém légy! Az orvos kivett egy szivart, gondosan megvágta és rágyújtott. Annak ineg volt az a haszna, hogy nem kellett farkasszemet néznie azokkal az eruptive fénylő csillagokkal. De azért a lelkébeu sistergett, a mit az a lázas asszony beszélt. Elbódították azok a perzselő szavak. Vagy talán az oleander nehéz illata? A légkör, vagy a kövér humusz kigőzölgése? Maga sem tudta. Az oleander. Az . . az. Aunak van olyau gyilkos illata. Öreg botanikusok konstatálták, a kiknek már se hajuk, se szivük nem volt, azok uem csalódhattak. Agyában ozan, vapor és odar permutatiósdit játszottak. Olyan nagy megerőltetésébe került felkaczagnia. S mikor az üvegfalak visszaverték saját hangját, érezte, hogy gixert ejtett a kaczajban.

Next

/
Thumbnails
Contents