Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-06-21 / 25. szám

Mollóklot a „IVyirvidék" 1896. 25-ik számához. önállóságának fenntartásáhtu volt önálló, magára utalt a magyar. Ez lesz a sorsa a jövóbeu is; sőt — amenyuyire lehetséges — még erősebben magára lesz hagyatva, miot volt a multb .in. Körülötte ellenséges népelemek cseperedtek fel s megszaporították elleuségeinek számát. Apró cseprő néptöredékek, melyek egy pár évtized előtt még a szolgaság álmát aludták, ma a magyar örökén készülnek osztozkodni. S hogy nem osztozkodhatnak, nem jöakaratukou s patrouusuk jóakaratán, hanem a mi erőnkön múlik. Csak saját erőnk éltethet bennünket a jövő ezred­éven át és semmi más. Ha élni akarunk, belső erőnk egyenletes és tökéletes kifejtésére kell törekednünk. Ha a múltba visszatekintünk, azt tapasztaljuk, hogy azokban a korszakokbau volt erős és hatalmas a uemzet, midőn általános érdekű eszméket és goudola­tokat, a közjólót előmozdítására irányzott törekvéseket igyekezett érvényre emelui; Szent István, Kálmán, az Anjouk, Mátyás korának törtéuete bizonyságai euuek az állitásnak. A 48—49 ik évi örökké emlékezetes küzde­lemnek is azért oly nagy és általános a hatása, mert uem osztály, hanem nemzeti küzdelem volt az; az esz­mék, a melyek megvalósultak, az egész nemzetnek, külö­nösen pedig a nemzet zömének, a népnek, érdekében valók voltak. A történelem eseményei miudeu látszólagos hason­lóságuk daczára sem ismétlődnek. A társadalmi és po­litikai fejlődés nem követi a viz körfutásáuak törvényét­A történelmi események ismétlődnek, de az eseménye, ket szülő okok nem; lényegiles tehát egyik történelmi esemény nem hasonmasa a inásikuak; a fejlődés tüne­tei mások és mások. A tanulságok azoubau állandó jel­legűek s a törvény erejével hatnak. Szereucsés egyén, szerencsés nemzet, mely e ta­nulságokat megérti s ezek alapján gyakorlati életböl­csességgel intézi sorsát. Ha élni akarunk, ueküuk uieg kell értenünk e ta­nulságokat s ezeknek utmutatása szerint kell élnünk. Az imént azt állítottuk, hogy a nemzeti nagyság jelenségei összeesnek az általános értékű eszmék kultu -zával s a közjólét előmozdítására irányuló törekvések­kel. Mikor az egész nemzet javára irányuló eszmék va­lósulnak meg, a nemzet uagygyá és erőssé lesz, mig ha kicsiuyes o*ziály harczok duluak s ezekből kifolyólag többé-kevésbé meddő küzdelmek emésziik az életerőket, altaláuossá vállik a romlás. Ilyenkor az ellenséges hol­lók szárnyának suhogását hallja az aggódó hazafi lélek. Nem fárasztjuk példákkal az olvasó figyelmét ; legyeu elég Mohácsra, jobban mondva a Mohácsot meg­előzött eseméuyekre utalunk. A Mátyás utáni báb-kirá­lyok alatt lefolyt osztály verseuygések s a Dózsa láza­dás oly vérvesztéssel jártak, annyira kimerítették a nemzet erejét, hogy a török régi hódítási tervét min­den nehézség nélkül megvalósíthatta. Nagy nemzetek, bár — miként a franczin nemzet p. sldája bizonyítja — azok sem büntetés nélkül, de mégis megengedhetik maguknak a vérvesztés luxusát; kis nemzetnek ez luxus, ha gyakran ismétlődik, biztos halála. Ha élni akarunk, kerülnünk kell az osztályhar­czokat; nem a meddő hirczokban, hanem az egész nép javára való productiv munkában s az önmérsékléssel járó erkölcsi nagyságban kell keresnünk az üdvöt. Meg kell értenünk a kor szavát. Az erőket a köz jóra, a haza javára kell összpontosítanunk. Vájjon ezt cselekesszük-e mi ma? Sajnos egészen mást cselekszünk. A politikai jogokkal biró párszázezer ember osztály és fajt harczokban emészti erejét. Olyan gazdasági viszonyok közé kell juttatnunk a népet, hogy apró őnnállö tűzhelyeket képezzen. Független hazának független nép a fundamentuma. Ez a fundamen­tum akisiparosok és kisgazdák pusztulása által megingott; meg kell erősítenünk a pusztulásnak indult kis embe­reket, másrészt szaporítanunk kell a teljes függésbe jutott köznépből az önálló existentiák számát. Ez a jövő ezredév érdekében olyan nagy feladat, melynek ered­ménye századokra fog kihatni. A jövő nemzeti élet érdekében tehát nagy köte­lességek várnak reánk; a haza nem puszta szóbeli haza­A kis mama rákezte szívhez szóló csengő hangján, mit oly szépeu egészített ki Sándornak férfias baritonja. „Csak titokban akartalak szeretni . . .* Ördöngös nóta ez. Sándort egyszerre elfogta a szentimentalizmus. — Pedig nem volt kenyere az el­érzékenyedés. A kis mama szebb volt, mint valaha. — Pedig eddig is szerette, hát még most. S a nóta köze­lebb hozza egymáshoz a sziveket. Hi rendes körülmé­nyek közt könyezik a férfi: ez gyávaságra vall, — ha meg nóta közbe, akkor az nem szégyen. — Sándornak a szemébe is odalopódzott egy könycsepp. Félrefordult, bogy|kitörülje. Az öreg, bár szendergett, mégis észrevette. Sze­mébe nevetett volna annak, aki ezt neki elmondta volna. Ránézett fiára — az meg kiállta a farkas szemet. — Ejnye sohasem hittem volna, hogy magának ilyen gyönyörű biriton hangji van, szólt a kis mama. Tehlt ez a nóta, melyben annyi szerelem, annyi bánat, annyi keserv, annyi h mondás vau s mely még Sándornak nem igen érzékeuy szivét is áthatotta, a kis mamára nem gyakorolt semmi hatást sem. — Most már tisztában volt Síodor a helyzettel. Aki egy ilyen nóta eldanolása közbeu semmit sem érez s aki ezalatt még egy másiknak hangját is ráér bírálgatni, annak szivében nem lehet egy mákszemnyi szerelem sem. — Sándor tehát elkomolyodva szólt apjához: — Kedves papa, egy-két nap múlva visszamegyek, mert a doktorátmt szeretném letenni. Az öreg őrömmel válaszolt: Büszke vagyok rád Sándor, lá'om, hogy ember vagy. Azzal egészen nyugod­tan hunyta le szemeit Sindor észrevette ezt a hatást s keserűen moso­lyogva tekintett atyjára. Körülbelül ezt gondolhatta: — Vinné el az ördög a doktorátust, csak a te helyzetedben pihenhetnék a kanapén. tiaskodást, hanem nagy kötelességeket, nagy áldozatokat fog várni tőlünk. A közelebbi jövő tüzpróbája lesz az igaz hazi.fiságnnk ; engedje a magyarok Istene, hogy mi is bee (l ettel álljuk ki a próbát. Akkor Istennek áldása lesz riij uuk s fajunkon; egészségben ós erőben tovább élűnk, betöltjtlk a hivatást, mely részünkre a világtör­téneti nibeti ulőiraiott. Belső erő: uemzet. élele; belső gyengeség; uem­zet halála. Juta lom díjak a főgimnáziumban. A helyb li ág. ev. főgimnáziumban a tanév végén a következő tanulók részesültek jutalom- és ösztöndíjban : 1. Somogyi Dezső nevére tett alapítvány kamatai­ban (ü- 0 frt) febr. 18-kán részesültek Vietórisz Dániel 111. Hudák János V. osztályú tanulók. 2. A Kossuth Lajos emlékalapítvány kamatait, 50 frt Szende Tál VIII. oszt. tanuló kapta márczius 15-kén. 3. Uj. Somogyi Gyula emlékére tett alapítvány után, április 12-kén 50 forintot kapott Vietórisz István VI. oszt tanuló. 4. A gróf Teleky Róth Johanna-féle ösztöndíjból nyert Honétzy Géza VII. oszt. tanuló 35 forintot. 5. Haas Mór alupilványából egyenként 40 forintot kaplak: Klein Vilmos V. Spiegel Sándor és Sulyok Kál­mán VIII. oszt. tanulók. 0. Kornstein Ignácz nevére tett alapítványból (40 frt 21 kr ,) kapott Glück Henrik VII. o. t. 20 frt 21 kr., Mészáros Gyula IV. oszt. tanuló 20 forintot. 7. Kovács László nevére telt alapítvány kamatait 48 frt 26 kr.,) ilolek Lajos VII. o. tanuló kapta. 8. Zucker Henrik alapítványa után 40 frtot Luk­rics Károly VIII. oszt. lanuló nyert. 9. Groák Zsigmond alapítvány kamatait 23 Irt 13 kr., Goldstein Zsigmond VII. oszt. tanuló kapja. 10. Nikelszky Lajos-féle alapból Szokolay Gyula VI. o. t. 23 Irt 13 kr., kap. 11. Nikelszky Andor alapból (23 Irt 14 kr.,) kap­nak Molitórisz József VII. o. t. 13 frt 14 kr., Ruhmann Jenő I. oszt. t. 10 frtot. 12. Zsiska-Gráf alapból (23 Irt 13 kr..) Vietórisz Dániel III. oszt. t. 13 frt 13 krt., Szénfy Zoltán I. oszt. tanuló 10 frtot. 13. Augusztinyi Hrabovszky Antonia-féle alapít­ványból (32 frt 44 kr.,) kaptak : Tóth László V. oszt. tanuló 20 l'rlot, Pivnyik István II. oszt. tanuló 12 frt 44 kr. 14. Szekeres János-féle alapból (27 Irt 80 kr..) Lukács Tihamér I. Német Marton IV. oszt. tanuló 10—|o forintot, Kovács János II. oszt. tanuló 7 frt 80 krt. 15. Kollner lllesné alapból 9 frt 24 kr., Juvancz Irén IV. osztályú tanuló. 16. Bajusz-kör alapítványból Kmelty Károly II. osztályú tanuló 4 frt 09 kr. 17. Dr. Békéssy Ignácz alapítványából Jermann Jenő V. osztályú tanuló 12 frtot. 18. Mányik József és Meskó Dorottya alapból (46 frt 31 kr.) kapnak Hudák János V. o. t. 23 frt 31 krt. Nagy Desző VII. 23 frt. 19. Szabó Miklós által adott 25 koronát Duszik Lajos I. osztályú tanuló kapja. 20. Szopkó Alfréd alapból kap, mint jó physicus, Szende Pál VIII. oszt. tanuló 5 frtot. 21. Ferenczy Miksa ur ajándékozta 5 frtot Prekopa Dániel II. o. t. kapja. 22. Jóba Elek 10 frankos aranyát Trajtler Tibor III. o. t. kapja. 23. Az ifjúsági fillér-egyletből (125 frt) kapnak: 20 Irtot Margita Viktor VIII. o. t., 10—10 frtot: Iklódy Ferencz V., Csekey Sándor III., Sőrés János IV., Szitha Sándor, Kálnay Miklós II., Schmotzer István V., Man­del Mór IV., Kulmann Béla II. o. tanulók; 5—5 frtot: Breszka Pál, Oberlünder Gusztáv I., Mikecz András, Weisz Elemér, Nagy László II. o. tanulók. Könyveket kapnak: 20 forint értékben: Takács Endre VII., Paczauer Kornél VI., Baumann Jenő V., Schwarcz Dezső IV., Sarvay Elek III.. Steinfest Zoltán, Vadász Sándor 11., llaynik Géza, Molnár Ferencz 1. o. tanulók. Mint jó rajzolók a Groska Janosné-féle alapból (45 frt) megjutalmaztattak: 10—10 frttal Deák István VI. Szokol Károly VI. Berzeviczy Béla VI. 5—5 frttal: Oláh Lajos VI. Friedmann Gyula V. Orsovszky István IV. o. t. Tanítványaink között kiosztott segély, jutalom, ösztöndíj 2171 frt s egy darab arany. Ezredévi ünnep Oroson. Oros, junius 15. A már jó előre hazaszerte nagy hullámokat vert junius 8-iki magasztos és párját ritkitó nemzeti ünnep hatása alatt tartotta meg a mult hétfőu Oros község lakossága, az iskolai növendékekkel társulva a maga mil­lenniumi népünnepélyét, a község határában fekvő Vas­erdŐD. Reggeli 8','a órakor az orosi trombitások hívó je­léie a borongós idd daczára is uagy lelkesedéssel gyü­lekezett a közönség a .templomtéren, hova czigányzene kisérte fel külön-külön miud a három iskola örömárban uszó, nemzeti zászlókkal büszkélkedve hazát—királyt éltető, ez alkalomból szokatlanul — mintegy három­százra — felszaporodott lelkes hadseregót. Kilenczkor megindult a menet- Elől egy bande­rista nemzeti lobogóval. Utána a főrendező Lányi Au­lai s Petrovics Gyula rk. lelkész kocsija. Majd a 12 lovasból álló bandérium, háta megett czigányzenével. Ez után tanítóik kísérete mellett az iskolás gyermekek, hátuk mögött a már megyeszerte ismert orosi trom­bitásokkal. Most jött a legérdekesebb kép, amaz ökrös és lovas szekerek felvonálása, melyek a Feszti-körkép azon jelenetét vol'ak hivatva utánozni, mely a fejedelemno bevonulását ábrázolja. S mondhaijuk, a törekvés meg­lehetősen sikerült. Elól ment egy felcseugőzött s nép­séggel jól ellátott négy ökrös szekér, a rúd előtt vezető béressel ; utána egy másik négy ökrös ekhós szekér szintén Kcsengőzve s egy nemzeti jelvényuyel megkü­lönböztetve Az ekhó alatt egy pár vitéz felügyelete alatt Árpád neje s női kísérete foglaltak helyet A rúd előtt szolga, a kezes ökör mellett egy vezető vállán fejszével, a szekér oldalán egy öreg csatlós (Gönczy István) haladt igen fáradt léptekkel, kulacscsal az olda­lán. Ezt még egy ökrös és több lovas szekér követte mind felcseugőzve s vendégekkel, egy különösen csuppa gyerekekkel jól megterhelve. Künn a Vaserdőn azán szólt a duda, tapsolt a tancz s a sarkanytyulc pöngöttek, — és kiváuatosan ro­tyogott 25—30 bográcsban ügyes orosi főzónők felügye­lette alatt a 300 gyermek számára készülő jó gulyás­hus, melylyel a község vendégelte meg az összes jelen­volt gyermekeket, mig a felnőtteknek négy krajezárjá­val mérette a hűsítő sert. A gyermekek meg is szolgáltak a kapott ebéd és uzsonáért. Majd hazafias dalokat énekeltek majd e^y emelvényre lépve szebbnél szebb hazafias vouatkozátu költemények elszavallásával gyönyörködtették a közön­séget, melynek soraibau örömmel szemléltük Mikecz Jáuosnó s Lányi Autalné úrnők társaságában Joszka Ida és Iréu, Szita Ilonka, Lányi Erzsike ós Ilonka kis­asszonyokat. Az aranyszájú kis szónokok lelkesítő sza­vainak hatása alatt Petrovits Gyula rk. lelkész is az emelvényre lepett, s rögtönzött beszédben általános figyelem közt méltatva a nap jelentőségét, a hálás gyer­meksereg riadó éljenzései közt éltette a magyar népet, a magyar királyt s a magyar hazát. Este hat órára szép rendben vonult haza az ün­neplő gyermeksereg és népség, hálával telve el az elöl­járóság iránt, mely neki ily kedves szép napot szerzett. Méltó köszönet és elismerés illeti különösen Lányi An­tal jegyzőnket, ki erdőbényei fürdőzését megszakítva, gyengélkedése daczára is megjelent köztünk s ösmert ügyességével rendezte az egész mulatságot. Szivből kí­vánjuk, hogy jó bényei levegővel eltelve, fiatal erővel s vasegészséggel érkezzen vissza körünkbe! Péterfy. Tanügy. É r t e s i t ó s. A nyíregyházi kereskedők társulata fentartott ke­reskedő tanoneziskolában, a tanévet befejező zárvizsgák junius hó 28-án következő sorrendben fognak megtar­tani: Junius 28-án délelőtt. 10—12-ig a II. és III. osz­tály. — délután 3—5-ig az I. osztály vizsgája. Ezen vizsgákra a főnök urak, valamint a tanügy­barátok is tisztelettel meghivatnak. Ruhmann Andor, vezető-tanító. Értesítés. A helybeli gör. s/ert. kath elemi iskolában a tan­évet záróvizsgák a következő napokon és sorrendben fog­nak megtartatni: Junius 22 én délelőtt 8 órától kezdve az I vegyes os/tálvhan. Juuius 22 éu délután 2 órától kezd ve a II —VI. leány osztályban. Junius 23-ln dél­előtt 8 órától kezdve II—VI. fiúosztályban. Eíeu záró vizsgálatokra az érdekelt szülők és tanügyb irátok tisztelettel ineghivatuak. Nyíregyházán, 1896. junius 19 én. Az igazgatóság. ÚJDONSÁGOK. Kitüntetés Ő felsége legkegyelmesebben meg­engedte, hogy Kralovánszky Gyula m. kir. honvédhuszár századosnak buzgó szolgálatai elismeréséül legfelsőbb megelégedése tudtul adassék. — Egyházi közgyűlés. A nyíregyházi ág. evang. egyház vasárnap délelőtt közgyűlést tartott, melyen a mult évi zárszámadás került tárgyalás alá. A közgyűlés a zárszámadást elfogadta s a felmentvényt minden irány­ban megadta. — Ugyanezen közgyűlésen Nandrássy Dal­len Aurél és Vietórisz András elemi iskolai tanítók ál­lásukban végleg megerősíttettek. — Szabolcsvármegye központi választmánya az országgyűlési képviselőválasztók 1897. évre érvényes .névjegyzékének közszemlére való kitétele s a netaláni felszólamlások határidejének megállapítása s az esetleg szükséges intézkedések megtétele czéljából junius 24-én d. e. 9 órakor a vármegyeháza kistermében ülést tart. — Izgatás az orsz. kiállítás ellen. A nagy-kál­lói járás főszolgabirája jelentést tévén az alispánhoz ama körülmények felől, amelyek folytán köznépünk az orsz. kiállítás — aunyira kívánatos — tömeges meg­látogatásától — daczára az e tekintetben nyújtott óriási kedvezményeknek — tartózkodik, hivatalos jelentésében többek között a következőket mondja: „Akadálya a tö­meges felrándulásnak az, hogy a róm. és gör. kath. lelké­SS (.] C _ több község elöljáróságtól nyert értesülés szerint — a szószékről híveiket a kiállítás megtekintésétől, minden tehetségükhöz képest elrémisztik, hirdetvén, hogy ott val­lásellenes dolgok műveltetnek.'• A főszolgabíró e jelentése folyián az alispán — ki ez üzelmekkel szem­ben a legszigorúbb megtorló eljárást fogja igénybe venni, fölhívta Zoltán István főszolgabírót, hogy az ügyről, pozitív adatokat tartalmazó részletes jelentést tegyen. E jelentés beérkezése után az ügyhöz mi is hozzászólunk. — A felsö-szabolcsi ev. ref. egyházmegye, a Lukács Ödön halálával megüresedett esperesi székébe, Görömbei Pétert, a tevékenységéről és uagy kormányzói képességéről előnyösen ismert nagy-kállói lelkészt ül­tető 59 szóval, a Nagymáthé Albert helyettes esperes 23 szavazata ellenében. Adjon isten neki oly sikereket, minőt elődje felmutatott. Bírja szeretetét ős közreható muukásságát lelkésztársainaki

Next

/
Thumbnails
Contents