Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-26 / 4. szám

N Y t R V I D É H.' A választott tisztviselők - bármennyire abszurd jeleoség - a kifejtett okokból, t. i a törvények szervi hibáiból, a polgároknak irányukban bizalmatlan és ellenszenves gondolkodása, érzülete tudatában nem a kozjo hivatott megvalósítóiként tekintik magukat fókepen es kizárólag, de mint magasabb akarat, igazabban parancs alkalmazói. A kettó között ellentet alig látszik, mert hiszen ez a magasabb parancs egyebet, nem czéloz. mint a közjó megvalósítását. Végső analisisban pedig az ellentét mégis végzetes, mert a hatósági működés a parancs betűinek jármában nyög, és sohasem kíván a konkrét esetek egyedi természetéhez alkalmazkodni, ágy hogy minden konkrét eset, mely a közigazgatásban elintézésre talál, a törvény nevében általánosittatik. és elveszti egyedi természetét, gyógyithatlan bajára ama jogos egyéni érdeknek, amely az esetek különbözősége szerint különböző, s e szerint a törvény elvének sértetlensége mellett az általánosítás mellózhetésével más és más kielégítést kíván. A közigazgatási hatóságok discretionarius hatalmának érvényesítése, amit méltányos (familiáris) közigazgatási rendszernek is lehetne mondani, a tisztviselők kiemelt balhitén törik meg. A parancs végrehajtói inkább találnak ellentállásra, mint a közérdek képviselői, a közjó megvalósítói, amiknek pedig természetszerűen lenniök kellene. Iunen a közigazgatási feladatok teljesítésében tapasztalt óriási nehézség és pótolhatlan bizalmatlanság. Ez a megrótt közigazgatásunk javithatlanságának igazi titka. Ezeket pedig azért hoztuk ez alkalommal föl, hogy fentartás nélkül igazat adjuuk Bencs László polgármesternek, aki e hó 21-én tartott képviseleti közgyűlési megnyitójában lendületes szavakkal méltatta ama bizalom nélkülözhetetlenségét, amely a polgárok és a közigazgatási tevékenységet végző orgánumok között az admiuístratió sikere érdekében kifejlesztendő és fokozott gonddal ápolandó. Buzgó polgármesterünk nem tehet önmagának szemrehányást, mert ha tisztviselő-társai is az ő nyomdokain haladnának, tevékenységükbe annyi discretionalis jelleget tudnának alkalmazni, mint ó, úgy ennek a fontos kelléknek, amely egyúttal nagy igazság is, t i. bizalomnak hangsúlyozására szükség nem lenne. Az ő intelme ugyanezért kettős jelentőséggel bir. Konstatálja, hogy ez a bizalom nem teljes, tehát muukálni kell a megtet emtésén, munkálni kell pedig, s itt van az intelem súlypontja, — első sorbau tisztviselő társainak. A Bessenyei szobra. A Bessenyei szobor pályázat eredménye felett az arra hivatott jury 1896. évi január 20-án déli 12 és 1 óra közt leadott titkos szavazatával döntött. A jury Ítélete immár ismeretes Szabolcsvármegye közönsége előtt is bizonyára; már a fővárosi lapokból tudva levő dolog, hogy a pályázatra küldött 16 szobor mü közül a 9 tagból álló bizottság 8 szavazatával egy ellenében a .Szobor terv" jeligével ellátott álló szobor lett kivitelre érdemesnek Ítélve, mely természetes állásban és korhű testőr öltözetben, vállán farkasbőr kacagánynyal,] a magyar embert, akarom mondani Bessem, megtudott csalni mindig hízelgő szeretkezésével . . . most már értek mindent . . . — Jó Erzsók, miért akarta András apó, hogy Ferencz felesége senki más ne legyen mint én? — Mert megígérte a mamájának Marika lelktm. András ur szerette, elakarta venni, de beteges volt szegény s ugy határozták, hogy gyermekeiket adják össze, meg a két gazdaság is egy dűlőre fekszik, bajos lett volna az idegen szomszédság. Hej de nagy bolondot is csinált az a Ferencz, hanem azt mondom Marika lelkem bár szerettem Ferenczet, ne mutassa ueki a szive bánatát, hanem a temetés utáu olvastassa el a levelet vele, aztán fel is ut, le is ut . . . Marika gyenge szivének tnehéz volt e tudás, átment szobácskájába, soh' sem volt az ily setét, soh' sem járt beune annyi rém mint az éjjel . ..Megvirradt. Hideg ködös őszi eső verte a letarolt természetet és Marikát egy kocsi érkezése verte fel lázas álmaiból. A külső szobából csakhamar hangos zokogás tört hangjai verődtek Marika beteg ágyához. Ajtaján halk kopogás után Erzsók asszony lépett be egy két éves szőkefürtü leánykát vezetve Marika ágyához, hol egy virágcsokrot nyújtva át moudá: — Apácska küldi testvérkéjének és kövér ajkait csókra nyújtja fel Marikához. — Tehát való! — Való — ismétli Erzsók asszony, meg van törve nagyon a váratlan csapástól, ugy gondolnám ne szóljunk neki semmit, megesett rajta a s/ivem. — Soha se szóljunk neki Erzsók, testvéri szeretet fűzte hozzám, András apó és én is csak álmodoztunk, e kedves gyermek felébresztett. És a Gergelyi házban minden Ferenczé lett, csak Marika nem. Marikának semmije sem volt, csak féltve őrzött titka, álmodott szerelme. Carlo. senyéi bölcselkedő szellemét jellemző gondolkodásba merült ábrázattal van hivatva Bessenyei György, vármegyénk nagy szülöttének, a magyar irodalom halhatatlan ujjáalkotójának emlékét megörókiteni. - A kivitelre érdemesnek itélt ez a szobor mü, jobban mondva a jeligéjének megfelelő szobor terv, kivált a pályázatra bocsátott müvek közül az alak, ibrázat ma'varossága, az álló alak idomainak Bessenyeire inkább emlékeztető robosztussága s a tagoknak természetes helyheztetése által és az által, hogy a testőr Bessenyei mellett alkalmasan emlékeztet az iró Bessenyeire is, amenyI nyiben az arczhoz emelt balkéz karja hajlásába helyezett jobb kezében könyvet tartva, az önérzetesen felemelt fő s a magyar ember természetének megfelelő mélyebb gondolkodástól, a mellett derült bölcseleti szellemtől áthatottnak látszó arcz szintén megfelelően látszik elénk állítani a Bihari Remete czimü müvében előttünk élő nagybessenyői Bessenyei Györgyöt^ meglettebb, de még testőr korában, a kit egykoron Szabolcsvármegye közönsége választott ki és küldött fel Mária Therézia királyunk udvarába — magyar nemestestőrnek és akit most Szabolcs vármegyének nemes közönsége másodszor választ ki elsőnek, hogy szülöltei közül székhelyének és székházának terén az ő emlékét örökítse meg" először. Tudva levő dolog az is immár, hogy ennek a szobor műnek tervezője Kallós Ede és hogy a Szabolcsvármegye által a következő két sikerültebb szobor műre kitűzött két pálya dij közül a nagyobb 600 koronás a Bihari Bemete jeligével ellátott, Bessenyeit ülő alakban ábrázoló szobor müvének ítéltetett 9 szavazatból 3 ellenében 6. szavazattal és hogy a másik 400 korona pályadijat! 9 szavazatból 5 szavazattal a „Moriamur" jeligével ellátott szintén álló szobor mü nyerte el, a mely müvek közül az előbbinek szerzője Holló Barnabás, az utóbbié Donáth Gyula, még ugyan pályájuk reggelén lévő, de tehetséges szobrászaink. Ez volna tehát a pályázat eredményének eldöntése, a jury Ítélete ! A jury vagy is biráló bizottság, amint ez szintén közölve, volt, 9 tagból állott, kiegészítve a képző művészek tanácsának a m. kir. közoktatásügyiminiszter által kiküldött képviselőjével, aki azonban szavazati joggal nem biró tagja volt a jurynek s a bizottság munkálatában a jegyzői teendőt vegezte. Hátra van azonban az emiitett bizottságba, illetve pálya bíróságba a vármegye részéről menesztett küldöttségi tagok részvételéről, eljárásáról való beszámolás, melyet helyén valónak tartok a nem hivatalos megyei közönség előtt is a magam részéről elő adni. Már csak azért is, mert ennek a küldöttségnek résztvétele, eljárása, tekintettel arra a körülményre, hogy a jurynek rajtok kívül álló 6 tagja Magyarország két első rangú festő művészéből Lotz Károly és Benczúr Gyula urakból, két hírneves szobrászából Fadrus János és Stróbl Alajos urakból és két országos hírnévvel biró műépítészéből Lechner Ödön és Rauscher Károly urakból volt csoportosítva, a távol levők előtt méltán tűnhetne fel piktus maskulusnak. És az első rendű szakértőkkel szemben, a vármegye úgynevezett dilettáns műértő küldöttségének résztvétele és döntése méltán vétethetne olyannik, mely egyedül a jury különben is többségben lévő és rajtok kivül álló 6 tagjának befolyása alalt állva, vagy már előre is törpe minoritásra kárhoztatva, talán nem reprezentálta és nem reprezentálhatta volna a vármegye közönségének igényét, véleményét és bírálatát! Hát igen tisztelt olvasó! ez a megítélés se helyes, se a valóságnak megfelelő nem volna. Dicséretére legyen mondva az előnyben levő fővárosi jury tagoknak, azok bizony egy cseppet se iparkodtak műérzésüket egyikünkre se oktroyálni, vagy dönlésünket az ő véleményük által befolyásoltatni, mert a döntésben nem csak a szavazatok titkossága tartatott be, hanem ennek megfelelő volt az azt megelőző szemléletes bírálat is. Ki-ki magára,a maga műérzékére, saját felfogására és szerzett vagy vele született egyéni ideáira volt utalva. Ily körülmények közt, minden szerénység mellett is, önérzetesen utalhat tehát a küldöttség az elért eredményre, mert abban a megyei küldötteknek véleménye nem volt ugyan irányadó, a mennyiben e nélkül is a jury országos hirü szakférfiakból álló többi G tagja közül 5-nek a szavazatával ugyancsak a „Szobor-terv" jeligével ellátott mű lett volna kivitelre érdemesnek Ítélve, de igen is a megyei küldötteknek Ítélete és ebben az ítéletben nyilvánuló szakvélemény, egyező de önálló volt az országban elsőrendű szakférfiak, mint hozzá értő művészegyéniségek véleményével! Ugyancsak egyezett a vármegye részéről küldötteknek véleménye abban is, valamint hogy önálló nyilatkozataikból folyólag mondotta ki a jury ítéletének feltételéül, hogy a kivitelre ajánlott szobron az arczhoz emelt balkar hajlásába helyezett jobbkéz tö, mely az írót jelző könyvet tartja, a balkar mellen fekvő könyök alá, mint egy támasztékként helyeztessék; az arcz pedig az akadémia könyvtárában őrzött, ez ideig a Besenyei Györgyének tartott arczképhez a szobor idomzatának megfelelő pointirozással hasonlóbbá télessék, minthogy nincs kizárva, miszerint ez az arczkép, amely Kazinczy Ferencz Bessenyei Györgyről szóló leírásának bámulatosan megfelel, még is csak Bessenyei Györgyünk arczképe lehet. De a nélkül is, ha már nem állott rendelkezésre a megdicsőült kétségbe vou'natlan arczképe és igy nem nyerhetünk egészen hiv portrait-szobrot, legalább megközelített hasonlóságban lesz a felállítandó szobor az ő alakjának! A „Bihari Remete" jeligével ellátott ülő alakra a jury 6 tagja közül adott 3 szavazatot már a küldöttek 3 szavazata emelte döntésre és igy lett ez a mű a vármegye 300 frtos pályadijára érdemesítettnek ítélve, mig a még fenmaradt 3 szavazat két más szobor mű között osztatott meg. Ebben a döntésben a megyei küldöttek szavazata adta tehát meg a többséget és igy irányadó volt az eredményre! Szeretnék a pályázatra küldött szobrok közül ezzel az ülő alakkal részletesebben foglalkozni, mert az, amit magyarosságnak, magyar géniusznak gondolunk, ezen az alakon van leginkább kifejezésre juttatva és ebben a szoborműben van véleményem szerinl a legtöbb szobrászati műérték, de minden előnyeinek felemlítése hosszura nyúlna beszámolóul. Azért röviden említem meg a szemnek. ideáinknak kedvesen eső benyomást, a melyet ez a mű bennünk és azt hiszem minden szemlélojeben leikelteni képes volt. A 60-as évek második felében divatos, puritán egyszerüsegtől Ízléses magyar ruházatban ábrázolt ez a szobor alak typikus magyar arezot mutat, derült, mélázó gondolatokba merülten; mig a szék karjára tamasztott egyik kézben természetes könnyedséggel van a behajtott könyv mintha az épen olvasott könyv tartalman gondolkoznék a Bessenyeinek ábrázolt alak. Kétségtelenül harmonicus kivitel." Mintha egy falusi magányban élő a nagy világ bajával, küzdelmével nem gondolo páter famihás ülne előttünk. De hát ebben kevés van a Bessenyei képzelt egyéniségéből. „Bihari Remete" a jeligéje, ugy látszik a szobrász vésője ehez a jeligéhez illő alakot iparkodott belőle alakítani, de szerintem ennek sem felel meg, illetőleg ebben az élet szakban sem lehet Bessenyeink emlékének méltó hirdetője, habár a többi szobrok között kétségtelenül érdemes a pályadíjra, mig a kivitelre azért sem fogadhattuk el, mert a karos székben ülő alak csak szemben állva alkalmas előnyeinek feltüntetésére, két oldalt és hátul pedig alaktalan tömeg volna és nagyon alkalmatlan egy körül járható téren való elhelyezésre. Hátra volna még a vármegye 200 frtos dijára érdemesített „Moriamur" jeligés szobor. Azt gondolom ezt a fővárosi lapok is részletesen rajzolták. Én csak azt tartom megemlitendőnek, hogy erre a szoborra nekünk egyikünknek sem esett szavazata. Mi a „Küzdés" jeligével ellátott sugár testőrt ábrázoló szoborra adtuk harmadik helyen szavazatunkat, melyet aztán a jury tagok a megyei inuzeumban elhelyezés czéljából megvételre ajánlottak "első helyen. Ezzel óhajtván a pálya-biróság a számra kétségtelenül gazdag pályázatban résztvevők közül a még kiválóbb „Küzdés", „Pessimismus" és „Renaissance" jeligékkel ellátott művek tervezőit különben eredménytelenül maradt munkájokért honorálni. A megvételre se ajánlott többi szobor művek felösmerhetően hátrább állanak szerencsésebb pályatársaik felett. Többnyire chablonos, u. n. alak-szobrok, egyszerű figurák, többékevésbé hü testőr öltözettel ruházva, mintha csak egy szakasz testőrt vezényeltek volna ki. Ezzel végezni is kivánt beszámolóm, azt hiszem már is nyilvánvalóvá tette, hogy a velünk szemben többségben lévő fővárosi jury tagok nem ellenünkre, hanem a mi Ítéletünknek megfelelően, ezzel együttesen döntöttek és ítéltek a Bessenyei-szobor pályázat eredménye felett. Ez a döntés végleges. És Szabolcsvármegye közönsége, a rendelkezésére álló eszközt tekintve, meg is lehet az eredménynyel elégedve ; a közepesen felül álló szobor művel ékesitendi székhelyének és székházának arra alkalmas közterét. A vármegye hivatal^" közönségére tartozik még a kivitelre ajánlott szobor mű tervezőjével a kivitel tekintetében a szerződést megkötni. Megemlítem, hogy a pályázati feltételek szerint a kivitelre ajánlott mű szerzője, e művéért csak a megbízást kapja pályadíj képen! Ugy értesültem azonban, mellesleg legyen mondva, hogy vannak egyesek, a kik a pályázat eredményét a vármegye közgyűlése által is meg, illetve felülbiráltatni óhajtanák még. Azt hiszem azonban, van a megye autonomikus jogainak megvédésére alkalmasabb tér és tárgy is. Részemről mindenesetre kissé ötletszerűnek tartom egy Benczúr, Lotz, Stróbl, Fadrus, Lechner Ödön és Rauscher Károly művész és műértőkből álló pálya-bíróságot vármegyei közgyűlés által felülbiráltatni. Ilyenre azok az urak bizonyosan nem gondoltak és nem is gondolnak Ezzel azonban nem akarok a megye részéről kiküldötteknek és ezzel magamnak is megtámadhatlan absolut műérzéket és szakértelmet tulajdonítani. Minket felelősségre vonhat a vármegye. Csupán azt fejezem ki, hogy módjában állott annak idején minden bizottsági tagnak jobban megválasztani a juryba küldendő ta°egyéniségét és ha a pálya-biróság Ítéletétől eltérő szavazattal akarta valaki a megyének a pálya-biróságban reszvetelét biztosítani, azt annak idején és másképen való választásával talán el is érhette volna. Én igy is, úgy is lelkemből való örvendezéssel gondolok Szabolcsvármegye hazafiasan és kegyeletesen gondolkozo közönségére, akinek képviselete, a vármegye törvényhatósága immár a megvalósítás stadiumába juttatta Bessenyei György, irodalmunk úttörőjének, vármegyénk nagy szülöttének emléke felállítását. Régi gondolatom megvalósítását látom ebben Mindig versengtem iskola társaimmal, - akik irodalmunk tortenetenek tanítása közben szívesen dicsekedtek az ő vármegyéjükben született egyik-másik nagy költőnkkel — hogy a mi vármegyénkben született Bessenyei Györgynél egyik sem nagyobb, mert ő akkor gondolt irodalmunk " ujjaalakitasara, mikor még senki sem. Székesfehérvárott gymnasista koromban a Vörösmarty Mihály szobrának leleplezese alkalmával gondoltam először arra- vajha Szabolcsvármegye is hasonlóan ünnepelné meg nagy nevű szülöttet! b

J Csak az volt téves az én gondolatomban, hogy ez Bessenyei György emlékének ünnepélye lenne Nem Bessenye, Györgynek, hanem a vármegyének lesz az unnepelye, mint a hogy az unokának kegyelete visszahat a kegyeletet tartó unokára. gy v,sszalla

t Bessenyei Györgynek „Bihari Remete" czímü, özv. Bessenyey Lasz one Hegyesy Luizaúrnő költségén 1894-ben kiadott munkája egyik fejezetében olvasott szavak jutnak eszembe a Bessenyey szavai: „Ki ismerné az Istent ha magán kivul senk.t és semmit nem teremtett volna !" En is azt mondom: ki ösmerné Szabolcsvármegye kozonsegeuek hazafias és kegyeletes érzületét, ha „em tanúsítana azt nagy szülötte emlékének megöíökitéséveT. : Mar is hoszuranyi.lt czikkelyem megírását pedig tegye kimentette, hogy e lapok szerkesztője inte uvolási szandekkal keresvén fel, e szerint is kötelessiemnek bomolni* ^ ^ -dmTn^ Kovács István. Fo',vtat<5sa a mellékletei*