Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-06-14 / 24. szám

„IS Y í It V I D É H.' A budget-jog értéke. Arra a két ujságczikkre, mely Nyíregyháza városának az 1895-dik évról való zárszámadá­sáról a Nyirvidék két legutóbbi számában meg­jelent, hosszabb nyilatkozatban reflektál a „Ny. H." hasábjain Kovách Győző úr, városunk főszámvevóje. Megjegyzéseinek lényege az, hogy a fél­milliós eltérés, mely az 1395-re megállapított költségvetés s az ugyan ezen évról kiadott zár­számadás végösszegeiben mutatkozik, azért tá­madt, mert a belügyminiszternek egy 1891-ben kiadott rendelete értelmében „a hitelműveletek­ből kifolyó tételek a költségvetésbe föl nem vehetők,* valamint a tartalék-alapból kiadott összegek sem. Ilyen, az említett rendelet értel­mében a költségvetésbe be nem illeszthető ki­adási tételek összege az 1895-dik évben 491,371 frt 95 kr volt, s eszerint az előirányzat mind­össze 14,820 frt 50 krral lett túllépve, ami 3-5%-nak felel meg Köszönettel fogadjuk a főszámvevő úr föl­világositását s készséggel elösmerjük, hogy ar­•ról a bizonyos belügyminiszteri rendeletről nem volt tudomásunk. Ez a körülmény azonban semmit sem vál­toztat ama meggyőződésünkön, amelynek ki­fejezésre juttatása czéljából az a két ujságczikk Íratott, hogy az az óriási eltérés, mely az 1895-diki városi költségvetés é« a zárszámadás összege között mutatkozik, méltán kelti föl az aggodalmat a tekintetben, hogy a képviselő testület, mely ezt a költségelőirányzatot meg­állapította, nem rendelkezett a kellő előrelátás­sal arra nézve, hogy a következő esztendő ház­tartásának kereteit, úgy a rendelkezésre ál­landó bevételek, mint azok hova fordítása te­kintetében megállapítsa A költségvetés-megállapítás jogának értéke nem csak abból áll, hogy az egybizonyos egy­séges területen élő emberek, a maguk együtt­élésük rendjének háztartását önmagok hat u roz­hatják meg. E jog gyakorlásában nemcsak a legtermészetesebb jog: az önkormányzat joga érvényesül; ez a jog nem csak az emberi sza­badságnak egyik nevezetes garancziája. De akár egyes ember, akár egy község, akár egy ország háztartásáról van szó: a rendnek, t i a nyu­godt és biztos exisztenciának a garanciája az hogy úgy akár egyes ember, vagy egy község, vagy egy állam bizonyos időre előre meghatá­rozott programm szerint rendezi be és a sze­rint intézi háztartását. Ennek a programmnak a neve: költség­vetés. A budget-jognak nevezetes gyakorlati ér­téke ez Hát abban teljeseu igaza van a főszám­vevő úrnak, hogy az 1895-diki költségvetésünk­ről készített munkálatban a félmilliós túllépést kitevő tételek az emiitett 1891-diki belügy­miniszteri rendelet szerint nem szerepelhettek. Mert — amiszabály, az szabály. Mindazon által mi — a legteljesebb köteles tisztelettel e ren­delet iránt, úgy látjuk, hogy a költségvetés­A „NYIRVIDÉK* 4 TÁRCZÁJA, Magyarország ezer éves fennállása alkalmából.*) Ezer év egy nemzet életéből A gondviselésnek nagy csudája ; Pedig a jó Isten kegyelméből Ezer éves a magyar hazája. Török, Tatár, Orosz, Német és Franczia Pusztította néped ó dicső Hunnia, Még is fennállasz ma és pedig dicsőbben, Mint a letűnt korszak gyászos éveiben. Védted a nyugtnak müveit népét Kelet vérengző csordái ellen, S a kor.'Szteuy Isten oltár képét Emelted lel elleuségid ellen. Ez adott kitartást, fokozta erődet, Hogy megvédd ex áldott hazáddá lett földet Es a magyar nemzet térdeit meghajtva, Exer évei éltét ünnepli most rajta. Hány borult nap, kQI- és belviszályok Pusztították olykor határidat, Dögvéix, pestis, cholera, ragályok Nem pusztíthatták el fiaidat; Mert voltak e népnek mitdég hó fiai, Es a történetben is nagy királyii ; Kik megvédték a hont ellenségjel szemben Es a belviszályok dalásai ellen. Honfoglaló Árpád s vezérei — Szent Istvái az első magyar király I S az Árpid-ház többi nagy fiai : Szent László, Kálmán és Béla király I Anjoui Nagy Lajos, hős Hunyady János S ennek dicső fii Mátyás igazságos, Mind egyenként a történelem hősei S a magyar nemzetnek legbuzgóbb őrei. •) Társadalmi közéletünk tiszteletre mélt>, veterán tagjá­nak e költeményét szíves örömmel közöljük. megállapítás jogáuak ama gyakorlati értéke, melyről fentebb szólottunk, hogy t. i. a jog­gyakorlata (a költségvetésnek egy évre előre való megállapítása) a rendnek, a megélhetésnek, a biztos haladásnak garanciája: teljesen illuzió­riussá lesz akkor, ha ez a programm, a ház­tartás rendjének, fejlődésünk irányának és mér­tékének ez az előre való meghatározása, a meg­valósítás esztendejében olyan nagy átalakulá­son megy keresztül. A belügyminiszter ama rendeletének bi­zonyára a számadások vezetésének mechaniz­musa szempontjából vau fontossága Laikus ész­szel legalább mi uem tudjuk megérteni, hogy például rendkívüli bevételek és rendkívüli ki­adások czimén egy város képviselőtestülete mi­ért ne rendelkezhetne egyébként ama bevéte­lekről és azok hová fordításáról akkor, mikor a költségvetés megállapításánál az a képviselet már tudja azt, hogy az a „rendkívüli szükség­let" elő fog állani s tudva vau annak a fe­dezeti módja is a „rendkívüli bevételekében. Mi azonban a legjobb akarattal sem tu­dunk arra vissza emlékezni, hogy azou a kép­viseleti gyűlésen, melyen az 1895-diki költség­vetés megállapittatott, szó lett volna arról hogy a város olyan rendkívüli kiadások" kény­szere előtt áll. melyek szükségessé teszik a normális budget kereteinek túllépését s e „rend­kívüli kiadások" fedezésére „rendkívüli bevéte­lek "-ről való gondoskodást. A budget-jog amaz emiitett gyakorlati értékének szempontjából bizonyára lényeges dolog az, hogy az egy egész esztendő háztartá­sának programmját megállapító gyűlés eme rendkívüli kiadások és bevételek iránt is ren­delkezzen, ha az emiitett belügyminiszteri ren­delet szerint nem is illesztheti be azokat a rendes költségvetésbe, — hisz nem az a lénye­ges — de rendelkezzen ugyanakkor, — hogy a munka-programm előre való megállapításá­nak garanciái, a reud, a fejlődés biztossága és fokozatossága érdekében megvalósulhassanak. Mert az esetről-esetre való képviseleti hatá­rozatokkal a budget-jognak abban az értelem­ben, hogy a magunk háztartását magunk intéz­zük — elég tétetik ugyan, de e jog meg­szokott gyakorlatának az a haszna, hogy ház­tartásunk rendjét a keretek meghatározásával egy évre előre megállapítjuk — semmivé lesz. * * * A főszámvevő úr a „Nyíregyházi Hirlap"-ban közzétett nyilatkozatának a „Nyírvidék"-beu való reprodukálására fölkérvén bennünket, e kívánságának nagyon természetesen eleget kell tennünk. Nem nngy örömmel azonban, mert e közzé­tétel által kényszerítve vagyunk uehány meg­jegyzést tenni e nyilatkozatnak — nem is a szóban levő kérdésre vonatkozó mondásaira. A legelső megjegyzésünk az. hogy mi, midőu az 1895-dik év zárszámadásairól írtunk, össze­hasonlítván azt a költségvetéssel, nem a fő­számvevő, nem a polgármester, de még csak nem is a városi tanács tényét bíráltuk meg, A mohácsi vész gyászos korszaka Másfél századig dúlta honunkat, Dobó, Zrínyi hazánk két bajnoka Hiába "áldozták fel magukat. Mig végre Nagy Leopold királyunk alatt, Mely másfél százig volt török járom alatt Felszabadult e honi — s megvédte királyát, Ellenségeitől Mária Teréziát. S azóta, mint szent ereklyét hiven Őrzi alkotmányos szabadságát 1 S nagy fiai kik minden időben Kiküzdik e honnak boldogságát, Széchényi a művelődés korszakáért, Kossuth Lajos az egyéni szabadságért Küzdöttek és pedig azon jó reményben, Hogy a nemzet élvezze azt eredményben. Elsó Ferencz József, bár legyőzte A békétlenül filkeió magyart S diadalát még azzal tetőzte, Hogy elpusztította a vezér-kart I Legszebb győzelme volt, bogy legyőzte magát S felszabadította a szép magyar hizátl S az ta testben, lélekben magyarrá lett, M'rt megösmerte a hű magyar nemzetei. S most, mint magyar király megnyitotta Az ezred éves ünnep hajnalát S ez-n teltével bizonyította, Hogy szereti a hú magyar házit! Éltesd ót sokáig magyarok Istene S ne <-ng<>d, hogy panasz lehessen ellene, Éltesd hó párjával, a jó Erzsébettel, Kit rég imád a nép igaz szeretettol. E nagy királyaink s vezéreink Védték meg e hont ezer éven át S azon voltál, hogy dicső őseink Szívből szeressék a magyar hizit, Borulj térdre magyar, cz ég ura előtt S a legbuzgóbb hila-i nádban kérj d őt, Ho^y nemzetünk ezer év küzdelme nyomán D.-rűlt ex?r évet érjen el ezután. Idősb Sexty József. hanem a képviselőtestületét, mert a költség­vetést a képviselet állapítja meg, annak a munkája az, ez a testület érette a felelős, nem pedig a főszámvevő, akinek az előzetes össze­állítása alapjáu a tauács is, csak miut javas­latot terjeszti azt a képviselet elé, mely azt i elfogadhatja, vagy nem, megváltoztathatja tet­szése szerint. A zárszámadások pedig a téuyleg befolyt bevételek- és a tett kiadásokról veze­tett számadási könyvek tételeukinti összegeit tartalmazzák, amikért megint csak a képviselet felelős, mely ezeket az összegeket akár a budget­ben, akár azoukivül megszavazta. — Annyira haugsulyoztuk mi e tekintetben a képviselet egyedüli felelősségét, hogy a „Nyirvidék"-ben a zárszámadásról megjelent második ujság-czikk megírását csak éppen az tette előttünk szük­ségessé, mert a képviselőtestületnek egy tagja, egy hozzáuk irott levélben velünk szemben azt vitatta, hogy ezzel a felelősséggel a polgár mester és a tanács tartozik. A főszámvevő, a költségvetési javaslatért felel a tanács előtt; a tanács a képviselő-testületben. A közönség­nek pedig, midőu ezt a költségvetést a zár­számadás adataival összehasonlítja, a képviselet tényével van dolga, nem pedig a tanács vagy a főszámvevő egykori javaslataival. Ezért nincs is ok arra, hogy a főszámvevő a közönséggel szemben a költségvetésért felelősséget vállaljon, tartozván ez a felelősség a képviselet kom­petenciái közzé. Hogy a főszámvevő úr miért- nevezi a „Nyírvidékiben a zárszámadásról megjelent két ujság-czikkett „támadás"-nak és még hozzá frivol támadás"-nak, igazán nem tudjuk meg­érteni. Hát a megbírálás, metyben egy képviselő­testületnek, a nyilvános kritikára feljogosító bár milyen ténye részesül, támadás, vagy épen frivol támadás?! A sajtóval, és épen a sajtónak egy miudig tisztességes és becsületes törekvésű és mindig distingvált hangot használó orgánumá­val szemben lehet-e jogos az ilyen megítélés ?! Ama két ujság-czikk és e megjegyzések írója a legteljesebb tisztelettel viseltetik a fő­számvevő ur egyénisége és a legnagyobb el­ismeréssel hivatali működése iráut; azt azon­ban és talán épen ezért uem tudja megérteni, hogy micsoda oka lehetett főszámvevő úrfiak, hogy azt a két ujság-czikket — ha irójuk a kérdés megítélésében esetleg még tévedett volna is, „frivol támadás"-nak minősítse. Es ha akad valaki olvasóink közül, aki el­olvasván azt a két ujság-czikket, elhiszi, hogy az támadás volt, frivol támadás, hát — igazán kérjük — legyen szíves bennünket arról fel­világosítani, hogy mi volt abban a két czikk­ben, nem birálat, hanem támadás, s hogy mi volt ama két czikk hangjában, ami nem tisz­tességes, hanem frivol. * * * A főszámvevő ur nyilatkozatát, az ő egye­nes fölhívására, alább egész terjedelmében kö­zöljük. Sziute túlságos udvariasság ez tőlünk, azzal az eljárással szemben, hogy a főszámvevő úr két ujság-czikkre, mely a „Nyírvidékiben Ünnepségek a század elején. A millenáris ünnepségek legfényesebbje: a hódoló fölvonulás, a maga káprázatos látványával végbement. Ez alkalomból nem lesz érdektelen megemlékezni régen lezajlott ünnepségekről, a melyek II. Eerencz osztrák császár és magyar király uralkodása alatt, a birodalmi szókvárosban. Bécsben tartattak. A párisi békekötést 1814. május 30-án írták alá. Ferencz császár és király vágyott már haza ottho­nába, azonkívül mint háziúrnak is kellett sietnie haza, miután I. Sándor orosz czárt ós Frigyes Vilmos porosz király szövetségeseit meghívta, hogy látogassák meg Bécsben. Ez a meghívó volt különben a bécsi kongresszus alapja, mert az osztrák császár azt óhajtotta, hogy szék­városában beszélhesse meg szövetségeivel a párizsi bé­keszerződés egyes pontozatait. Egy negyedszázad óta folytonosan sújtotta a sors II. Ferenczet, most tért először haza Bécsbe, mint győző. Trónralépise össze volt kötve a nagy franczia for­radalom zavaros idejével, aztán, rövid időközöket leszá­mítva, folytonosan háborúkat viselt. Most azonban eloszlottak a felhők, a melyek a „Felíx Ausztria* szerencsecsillagát elborították, s 1813­tól egész 1814 ig minden csatamezőn győzelmeskedtek az osztrák magyar fegyverek. 1814 juuius 15-én érkezett meg Ferencz császár és király Schőnbrunnba, kisérve a cseh nemes testőr­ségtől, mely az egész hadjárat folyamán fedezetét kó­pazte. Bécs és környékének lakossága impozáns módon fogadta az uralkodót és ezren meg ezren, férfiak, nők, gyermekek tolakodtak kocsijához, csókolva kezeit, ruhája szegélyét és „a császár mindent hagyott magával tenni," amint ez irva áll Richter József irataiban, a ki akkor egyike volt a legkedveltebb osztrák íróknak és különösen Folytatása, a mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents