Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-24 / 21. szám

Még egyszer a zárszámadásról. Azt irja ueküuk a város képviselő testületének egy tagja — megjegyzéseket tévén arra a hírlapi czikkre, mely a „ Nyír vidék" legutóbbi számában a város mult évi zárszámadásinak közrebocsátása alkalmából megjelent — hogy igazságtalan dolog volt tőlünk a városi képviselőtestületet tenni feleló-sé azért a föltűnően nagy eltérésért, mely a városi háztartásunk mult évi költségelőirányzata és az ugyauezen esztendőről szóló zárszámadások adatai között mutatkozik. Nem a képviselet, hauem a tanács s ennek feje: a polgármester hibás abluu, hogy mult esztendei városi háztartásunk számbeli eredményei annyira semmivé tették a képviselet által megállapított költségvetést. E/.t mondja á képviseleti tag úr és hozzá teszi, hogy a képviselőtestület, a maga alkotmányos kötelességeinek a teljesítését uem mulasztotta el, mert a költségvetés kereteit túllépő tételeket úgy a bevételeknél mint a kiadásoknál miniig a képviselet állapitotta meg. Hiszen mi azt igen jól tudjuk, hogy az a félmilliós eltérés, mely a mult évi költségvetés és a zárszámadások végösszegében előállott, a törvényes formák megtartásával jött létre, t. i. a képviselet jóváhagyásával, miut ahogy az uem is történhetnék meg a törvény durva megtérése és az azt követő megtorlás nélkül. Ez igaz. De épen azért, mert a félmillióra menő több bevétel és több kiadás, a képviseletnek alkotmányos formák között hozott határozataival esetről - esetre sanctionáltatott: méltán illettük a felületesség vádjával azt a képviseletet, amely olyan költségvetést ké-zitett, hogy annak szám szerint való összegét az eredmény több mint kétszeresére emelte; azt a képviseletet, mely, amidőn 1891. őszén, a következő esztendő feladatainak programmját megállapította, annyira nem volt azzal — t. i. e feladat kereteivel — t

;sztában, hogy a valóság rettenetes módon megcsúfolta ezt a testületet, előttünk állván íme most, hogy a 420,832 forintra előirányzott bevétel és ugyau ilyen ösz szegben megállapított kiadás a zárszámadásban több mint egyszer akkora összegre nevekedett. Sem háború nem volt pedig a mult esztendőben, sem pedig, hogy lutrin kihúzták volna a városnak ilyen félmilliós nyereménynyel a városnak valamiféle részvényét. Egészen normális esztendő volt ez az 1895-dik év, miudeu nagy események nélkül való, amelyek talán ezt a félmilliós eltérést, e2t a több mint 100%-os eltérést az előirányzat és a valóságos eredmény között indokolnák A budget-jognak bizonyára az az értelme és értéke, hogy a közönség, erkölcsi testületet alkotván, miut község, ennek a háztartásnak a költségeit, a bevételek és Kiadások összegét, honnan mennyit vegyeu be, hova mire menynyit költsön: önmaga szabja meg Igaz, hogy euuek a joguak — forma szerint — semmi csorbulása uem történik azzal, ha egy község képviselőtestülete hétről-hétre, A „NYIRVIDEr TÁKCZÁJA. Az első debut. Varnier Deniseről az egész színiakadémia tudta, hogy bizony kár azért a sok időért, amit itt elpocsékol, azért belőle színésznő sohasem lesz. Valamennyi tanár szinte gyűlölte ezt a kóczos hajú leányt, kinek szőke fou frouja egész a szeméig csapodott, a ki leczkéit sohasem tanulta meg, a legegyszerűbb verset sem volt képes elszavalni, a ki csínyt csínyre követett el és a kinek nem imponált soha senki. Denise pedig csak eljárt az órákra készületlenül; a gyakorlatok és próbák alatt valóságos teher volt miudenkire. Szerepét soha sem tudta, még a sugó után is képtelen volt beszélni, ós ahová páthosz kellett, szin telenUl súgott, ha pedig közömbös hanglejtés elég lett volna, vak dühvel szavalt. Minden óv végén magától érthető eredményként vártak, hogy Denise kisasszonyt szépen kiteszik az akadémiából, de mindenki bámulatára az igazgató pártját fogta és igy Denise megmaradt továbbra is szininöveudéknek. Az igazgató aztán az egész rákövetkező esztendőn keservesen lakolt megfoghatatlan jóságáért, mert alig mult el egyetlen nap, hogy Vernier Deuisre ne érkeztek volna külömbnél külömb panaszok. Az igazgató ilyeukor magához hivatta a leányt, de mikor az ráné zett különös szemeivel, melyekre ugy Isten igazára soha senki sem tudta vón megmondani: szürkék e vagy feketék, avagy éppen kékek; ez az ember, ki annyi kicsiny és nagy művészt látott maga körül, ettől a szempártól megdöbbent. S ilyen Denise szidás helyett néhány jó tanácscsal gazdagabban tért vissza és folytatta ott, ahol elhagyta. vagy hóuapról-hónapra gyakorolja a bevételek és kiadások megállapításának jogát. Az ilyen módon vezetett háztartásban azonban sohase se lesz rend, még egy magáu-ember házánál sem. Annál kevésbbé szabad ezt megtűrni egy községi háztartásban és épen Nyíregyháza város háztartásában ahol a 4 152,237 frt közvagyont 2.345,041 frt adósság terheli, ahol — számokkal demonstrált financiális helyzeten kivül — az a nagv és rohamos ált alakulás, melyet városunk fejlődése fölmutat: megfontolt, rendszeres, ennélfogva előre meghatározott keretekben mozgó gazdálkodást követel. A költségvetés megállapítása: ez a megfontolás. az irányoknak és kereteknek meghatározása. Nem valamiféle alkotmányos sallang ez, hanem az öntudatosan, a viszonyok szerint megállapított fejlődésnek a programmja és biztositéka a rendnek, a túlkapások és kapkodás ellenében A költségvetést a képviselet állapítja meg; a tanács csak javaslatot tesz. Azt mondja Ön, hogy ez a szerencsétlen 1895-diki költségvetés is a tanács javaslata alapjáu készült, és hogy a tauácsn hibája, hogy ezt a költségvetést az eredmény olyau csúnyán semmivétette. Ezen a czimén azonban a 220 tagból álló képviselőtestületnek egy tagja sem vonhatja ki magát a felületesség vádja alól, még akkor sem, ha elhisszülí is Önuek, hogy „a tanács öntudatosan nem volt őszinte akkor, mikor ezt a hiábavaló költségvetési javaslatot a képviselet elé terjesztette." Ugyau az a képviselő testület, mely 1894. év őszén az 1895-dik évháztartását — a költségvetés megállapításával — berendezte, pár hétre rá csak úgy mellékesen, t. i. költségelőirányzaton kivül elhatározta 300.000 frt regále papiros eladását s beosztotta a bifolyó pénz fölhasználását. Hát lehetséges az. hogy a képviselőtestület a költségvetés megállapításánál már nem tudta, hogy azokat a papirosokat el kell adni, mert értékök egy jó nagy része már leköttetett?! * * Az „őszinteség hiánya," amit a képviseleti tag úr emleget, igazán karakterisztikus sajátságu a mi képviselő testületünk tanácskozásai uak. A város zöld asztaláuál sok mumus kísért még, holott pedig igazáu egy kis őszinteséggel hamarosan nyilvánvalóvá lenne, hogy ezek a mumosok csak képzelt veszedelmek, az elvtelen opportuuizmus felfujt hólyagai. Szerepük van azonban ott, mert akceptáltatnak. Számítanak rajok bizonyos esetekre s talán még félnek is tőlük. Ebben van az oka és magyarázata annak az Ön által is emlegetett „őszinteség-hiánynak", mely azt a nagy differenciát költségelőirányzat és zárszámadás között előidézte Az előrelátás hiányának és a felületességnek vádja alól azonban ez a körülmény nem menti föl a képviselőtestületet, mely ezt a semmivélett költségvetést annak idején megállapította. Lassacskán aztán a tanárok belátták, hogy ezt a kis vadmacskát az igazgató ismeretlen okokból pártolja és nem törődtek többé véle, akármit vitt is véghez, legfeljebb azzal boszulták meg magukat, hogy szerepkiosztásnál neki adták a legkomiszabbat, mit Denise nagysám azzal torolt vissza, hogy abból egy szót sem tanult be. Igy aztán eljött az utolsó év is. Mikor már már kiszabadul ez a sok kalitkába zárt fogoly madár és bele repül az illatos légbe, telve szép remenynyel. De Denise igen közönyösen nézett az utolsó vizsga elé, mely pedig már ott folyt le a nagy közönség szemeláttára s nagyon meglepetve nézett fel másnap, midőn az igazgató magához hivatta. B:ztosan megint árulkodtak reá, pedig a tegnapi előadás alkalmával éppen nem tett semmit; lemormolta a szobaleány szerepét és azzal vége. Vájjon mit akarnak tőle ismét? Az igazgatónál még volt valaki, aki messzeföldról jótt művésznőt keresni színpadja számára és aki annyi jeles tehetségű ós kitűnően képzett asszony közül a szini akadémia legrosszabb növendékét kereste ki magának. S Vernier Danisét nem lepte meg ez sem. Egész nyugottan hallgatta végig a direktor ajánlatát, ki szerződtetés czélj Iból meghívta vendégszereplésre. — ,Nina* szerepét választották Sardou remek vígjátékából mint amelyik legjobban illik Denise egyéniségéhez. Danisé hátrasimította kuszált hajit s nem hálálkodott, se nem hajlongott túláradó örömmel, hanem egyszerűen kezet fogott a két férfival, nyugodtan mondva: Mához egy hétre elvárhat direktor ur, igérem, hogy nem fog szégyent vallani velem 1 És Denise az egyszer megtartotta szavát. Pontosan érkezett meg és ugy fáradtan, porosan ment az igazüérinálás Szabolcsban. Örömirjan úszott pünköst hetében a rakimazi egyházkerület, mert az egri érsek ur legmagasabb intézkedéséből megjelent ott Szele Gábor püspök úr 6 méltósága, hogy 19 év után a nagyszámú kath. híveket a bérmálás szentségében részesítse. Mir hetekkel előbb készült a hivek apraja-nagyja a főpásztor helyettesének méltó fogadására; s midón a uagy nap elérkezett, ünnepi diszt öltöttek a városok, falvak és puszták, vetekedve egymással a tisztelet hódolat és hála nyilvánításában. Május hó 26 án indult el ó méltósága Egerből apostoli útjára, főtisztelendő Bidarcsik Imre titkár úr Kíséretében. Miskolczra eléjöli utaztak Szabolcsmegye fóesperese: Fereuczy Bertalan prépost, és a kerület jegyzője: O.dal Jenő plébános, hogy a megye és kerület örömét elóre is magas tudomására juttassák ó méltóságának, ki az nap délután 6 órakor érkezett meg Rikauiazra, hol diszes fogadtatásban részesült. Május 27-eu volt ott a bérmálás. 1500 hivó részesült abbau. 28 án Vencselőn, 29-én Giván bérmálta pü>pök. Leghosszabb, legterhesebb ú'ja volt ő méltóságának Gávától Basbalomig. május 29 -én délután. De az út fáradalmiit pOtolta, s miutegy teljesen feledtető a 72 éves viruló egészségű fópapp il az a fejedelmi fogadtatás, az az utolérhetetlen szívesség s mindenre kiterjedő figyelem, melybeu Bishilmán minden oldalról részesült, s mely apostoli u'jáuak bizonyára fénypontját képezé. A miut a bashilmi határhoz ért ő méltósága, Dobos Imre az alsó dadai járás fószolgabirája üdvözölte ékes szavakkal, s 34 ragyogó lovas bandérista élén vezette be a regényes pusztába, hol minden ház, minden bokor ünnepi diszt öltött. Legremekebb diszöltözetet azouban az egek Ura rakott áldó kezekkel a kis földi Paradicsomra, melyet Bishalomnak neveznek. Aki még nem volt itt, annak fogalma sincs arról a kedves képről, melyet e kies fekvésű uradalom középpjntja tár szemünk elé. Középen emelkedik ki büszkén, a sík láthatár felett a halom, rajta a kegyeletes szivek áldozata Istennek: a nemes grófi család vallásosságának gyönyörű emléke, hirdetője, a templom. Dil felé néző homlokzatán emelkedik a kisded torony, mint a hit üjja égfelé emelve s folyton arra intve a környék lakóit, hogy a röghöz tapadó tekintetüket ég felé is emeljék, ahonnan jő minden áldás a föld lakóira. — Belseje igazán égbe emeli a fáradt lelket, mindeuütt áhítatra késztő szent kép és szobor s a remek oltári festmény a szent családot örökíti meg. Az oltár ós templom hajójának egyes helyei gyönyörű feslő virágokkal, pálmákkal felékesítve. — Hát azok a csínnal készült szekrények mit jelentenek? Egy „földön járó angyalnak", az igazi mély vallásos érzéstől áthatott keblű fóúrnőnek saját kezeivel készített fehérnemüket, melyeket az Istentiszteletnél és templom tisztán tartásánál haszuálni szoktak; tartalmazza azokat a remek misemondó papi öltönyöket, melyek akármely püspöki templom oltára előtt térdeplő Isten-szolgájának is örömére válhatnak — és mennyit!? — Nem győzi a szem vé gig nézni a piratlan ízléssel készített, gazdagon aranyozott öltönyöket. — Kisded karzat, rajta kellemes hangú, szent áhítatot keltő orgona, mlj a szent hajlók kisded hajóját a kelet s nyugot felé néző szines üvegbe szegett ablakokon átszűrdó szelid fény oly nyájas varázs zsal hatja át, hogy még a pogány is térdre borul e kellemes, összhangzó szelid szinvegyület hatása alatt. A templomot széles út köríti, melyről a legszebb tájképekben gyönyörködhetik az emberi fogékony lélek. Tágas sik mezők, zöld tenger-hullámot mutató, üde vetéseikkel; táblák, melyeket jóleső gonddal íakott körül az emberi szorgalom akácz- és gyümölcsfa-sorokkal: az akáczfasorok virágözönben ünneplik e napot; a panorámát nyugatról elzáró kopasz tokaji hegy, mint kifáradt harezos végig heverve s könyökére dőlve legelteti öreg szemeit a kies vidék felett a messze távolban, dúi lombozatú facsoport nyílásán át Nyir egyháza sugártornyának ragyogó csillagán verődnek vissza a melegen sütő nap sugarai; mig a közelben, a gatóhoz. Az igazgató örömmel fogadta, elébe sietett és ugy mondta szivelyesen: — Hozta Isten „Nina* kisasszony — A leány megállott— Bocsánat, igazgató ur, mondá lassú hangon, eljöttem ugyan, de csak azért, hogy kijelentsem, miszerint én Nina szerepét el nem vállalom. Az igazgató felkiáltott: — Az istenért, az lehetetlen. Az egész város izgatottan várja fellépését. A sajtó is rendkívüli érdeklődéssel néz fellépte elé, — szóval: kell játszania. — Sajnálom, felelte a színésznő, de én Ninát el nem játszom! Az igazgató türelmetlenül dobbantott a lábával: — Hát mit akar játszani? Nem bánom én, ha mást is választ, a fő az, hogy egyáltalán fellépjen. A leány közel lépett a direktorhoz; aztán ránézett azzal a különös tekintettel, mely az akadémia igazgatóját minden ptnasz ellen siketté tette, ugy mondta halkan: „Gretchent' akarom játszani! Az igazgató ijedten nézett Denisére. Ez a leány megbolondult, aztán száraz, hideg hangon mondá: — Figyelmeztetem kegyedet, hogy az én időm drága. Azért kérem, hogy ne tréfáljon; hallottam ugyan, hogy ön szeszélyes és makranezos, de ez engem nem alterált, de a mi sok, az sok. Deni.se csak ismételte konok daczczal: — Gretchent akarom játszani. Csakhogy erre az igazgató már dühös lett. — Ilisz ön lázban beszél. Nem elég, hogy felléptetem, még ennyi teketóriát csinál nekem! Tudja-a kérem, hogy az akadémia legutolsó növendéke volt s most Gretchent akarja játszani ? Hallatlan ! Az igazgató elhallgatott. E hangtól meghátrált már sok fényes zseni, de ez a kis leány nem rémült meg, I nem is felel, csak nézi, nézi — oh a szemei szépek — Folytatása a mellékleten