Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-10 / 19. szám

Y 1 R V I D É KCsarnok. Tragédia — falun. — Humoreuk. — IrU Oláh György. Kíjik einheruek idejekorán, .1 másiknak alkalomidtáa, sót vau olyau is, a kiuek se idejekorán, se alkalom adtán uem jöu meg az — esze. „Agglegéuy" it)ujtó név alá foglalhatjuk az ilyen fajta halandókat s haaassAgjogilag etek a — legokosabbak. Tu ltommal az éu eszein akkor jött meg, mikor a bíju-tom .kttUnóuek elismert

4 bajuszpedrő uólkül kez dett a nyakamra uöui. Azonban ebből még uem következik, hogy eu vagyok a legokosabb halandó. Mert az esz eleabedése uem áll egyeue.s aránvbiu a baju;z hoszsiabbodisaval és igy uem miudeu bajuszos halat dó — hixas Megvallom: én >e kóstoltam meg bele Hymen tuézes mogyorójábi, vagyis körülírás nélkül: — utues feleségem. Pedig hogy valaki megfeleségesedjék: alioz egy anyakönyvvezető meg két tauu s ükséges; hallgatóságnak az egybekelési üunepélyuél uagyou elegeudi: ,Ő* és — éu. De hát ki ,0?' Mindeuesetre egy oly nőuemü jogalauy, ki a polgári házasság szeutesitett g§ aiuak megfelelóleg hivatva leeud lejátszani azt a szerepet, a melyből kifolyólag millenáris hazáuk statisztikai adata neháuy százalékkal emelkedni fog. ,Ő" az én elvont családom, eszményi uuokáim lehetséges — nagymamája. ,Ó- egy olyau IS-40 év közt lebegő uagysád, ki az elkeresetelési törvény egy czikkelyével sem jöu össze ütközésbe csak azért, mert kedvet cz madara a — gólya. — Gólya! gólya! egy íeleség be jó volna!! — igy sohajtottam el magam egy hete az ügyvédi irodában, hol jó ideje segédkedein. Di oly haugosan találtain kifejezést adui háborgó érzelinenuuek, hogy a priuczipálisom, (ki meglehetőseu megrögzött agglegény!) mér geseo lecsapta kezeból azon ügyvédi meghatalmazást, miut az imént állíttatott ki vele egy falusi szűrös atyati s bántó hidegvérrel igy rivalt rám: — Tudja meg fiatal barátom, hogy ha megházasodik, mig irodámban alkalmazva lesz: felmondom szolgálatát azonnal! — Bocsáaat princzipális ur, én csak megfeleségesedoi akarok . . . — S ön azt hiszi, hogy a házasság, kötessék az bár az égben, akár az én drága barátom, az anyakönyvvezető előtt: csak — bliktri? Azt is hiszi öu fiatal ember, hogy a nó azért megy férjhez, hogy a férfi eltartsa, kenyeret adjon neki?! — Kérem, ügyvéd ur, a kávét minden reggel vajas kiflivel fogjuk bekebelezni . . . — Ke szóljon közbe! Nevetséges védekezése csak a kort jellemzi, melynek ön is egy lábatlankodó tagja. Egyébiránt nem tartom gondolkozás módját érdemesnek arra, hogy móggyőzzem aDuak helytelenségéről. Eszerint ön tudni fogja magát mihez alkalmazni!! . . . Elfogott a keserűség, önérzetem arczomba kergette & vért. Szerettem volna ezt az embert megfojtani minden gondolkozás módjával egyetemben; de szolid jó lelkületem nem vitt rá, annál is inkább, mert ha mindenkit könnyű is, de egy ügyvédet nagyon nehéz — megfojtani. Mégis hogy megmutassam, miszerint „nézet eltérés" esetén én is tudom megvédelmezni álláspontomat: ott hagytam dr. Döntvéuyit irodástul. Az utczán akaratlanul is megvakartam a — haja mat. (Mert még van hajam) Vissza akartam fordului, hiszen másik irodát nem kap-k olyan könnyen, mint — feleséget. Da nem! Ez ember megbántott, lealázott. Az ó irodájában nem fogok lőbbé — klienst fésülni. A mint igy morfondíroztam az utc/án, megfogott az öreg — Kóhn Áron. ügy e, önök uem ismerik az öreg Kóhn Áront? Nagy múltja van neki. Árendás zsidó volt ennek előtte, sőt mig a bankokból tudott egzisztálni: tekintetes urnák czimeződött. L)3 azután lejárta magát az öreg Kóhn Áron. A spekulácziók hitelét teljesen kimerítették, ugy hogy ma már szakállára sem adoak neki. — (Pedig jó nagy szakálla van!) Érthető okokból tehát felcsapott — házasság közvetítőnek. — Thekhiutetes oram, vau nekem egy extra fáin özlet! — kezdett Áron bácsi a társalgásba. — Nagyon szép, Áron bác-i. Hát aztán rőfös, vagy divatáru? vagy éppan mind a kettő? — kéideztem szelid gunynyal. Hiába! Vérben van már azon igazság, hogy szeretünk mókázni az olyan emberekkel, a kiknek már egyszer — lefújtak. — A thekhintetes or khomédiázni tetszik tülemtül! — fanyarodott el az öreg. — Dehogy komédiázom Áron bácsi, sőt nagyon komolyan beszélek. — Akkor térjünk az özletre. Ha nem csalódom magamat, a thekhintetes or még nőtlennek thetszik lenni mozomogát?! — No igeu, mert még nem találtam kedvemre való feleséget. Talán ajánlani akar valami jó partit? — Igenis khéretn, van nálam elkünyvelve egy thoczat! . Avval elővett egy libazsíron hizott noteszt és kikeresett abból egy zsiros partit. — Khérem, ezt tessék meggosztálni, ezt merem aiánlaui a thekhintetes ornak, ilyen fáin geseft nem létezik tübb nálamnál! Ez egy valódi nagyságos asszony, őzv Sereglye Tituszné. Mit tetszik huzzá szólni?! — A czime ajánló, Áron bácsi, de a neve nagyon ordioáré. A sereglye ugyan még megjárja de a Titus közel j*r a tífuszhoz, attól pedig irtóztam mindig. Meg lehet, hogy nagyságos Sereglye Titus ur is tífuszban halt el . . . „ _ . . — Mit gondol a thekhintetes or! (• Todomásom •zeriut ötet a gotha ötötte meg. Hanem ez mellékes, a név i* melléke-, az özlet a füdolog! — türelmetlenkedett at öreg Kóhn Áron. — lUt aztán. sz*p asszony e nagyságos Sereglye Titutoé ? — Meghintem áztat! E?y valódi nagyságos aszaaoaj arról jót állok magamat! Kölónösen a foga olyau gyöuyörő, mint teszem fel magamat, a nagyváradi gőzmalom príma lisztje, mig meg n

e

m bokhta magát É még semmi a gazdagsága mellett! Sie liatt majd olyan nagy phoszta, miut a Hurtubágy, a pedig nagy phoszta' Ív. is még semmi! Gyönyorő kastély a phosztáhan, utimeró nyolczszáz huld fald . . esurda . . Kolya miudeu a thekhiutetes oré lesz!! ... ' Mi a manó? Hiszen akkor valódi uagy ur leszek! gondolkodtam; ezt a jó partit nem szabad elszalasztauom. Kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy mind az a földi jó, miket Áron bácsi fölsorolt: az enyém fog leuni! s ráadá^l még az a szép asszony is, a kinek olyau gyönyörű gyöugysorfogu vau. — Áron bácsi, ajánlatát elfogadom! szóltam üuuepélyeseu. Eddig ugyau az égbeu kötött frigyeknek voltam barátja, de bele megyek e nősülésbe is. Mondja csak, hol lakik az a szép asszony, mert még ina utazom el hozzá — komoly száudékból! — Ü khírem az orosi phosztáu tolalható meg, inákfel órai járás ide khucsiu. Bizalmasau hunyorgatott e közben az öreg Kohn Árou, mintha mondta volna: „Eddig már rendben ,vol uáuk, ezutáu jöu meg az — elszámolás!" Megértettem, pedig most volt először dolgom — házasságközvetitóvel. — Nem leszek sitiuczig ember Áron bácsi, ha ugy történik miudeu, a mikéut szeretnők. Egyelőre érje meg e 10 forinttal. S nyomatékul hálásan megszorítottam a kezét. Aztán elváltuuk. Egyenesen legényes lakásomra tértem. Végig dőltem a díványon s arról a szép asszonyról álmodoztam, a kinek olyan gyönyörű gyöugysorfoga van. Nagyságos Sereglye Titusué! öuról álmodoztam, leeudó nőmről. * * * Déli tizeukét óra volt, mikor az orosi pusztára megérkeztem. Onnan tudom ezt, mert a miut a kutya sereg körülvett: ijed emben az arauy órámat kaptam ki zsebemből, hogy legalább ezt megmentsem, ha már engem széjjel tépuek a puszta rémei. Szerencsémre jött arra felé egy cseléd vasvillával, az mentett meg. — Máskor ne nyomjou az ur a fejébe olyan maskura kalapot, — iutett a jólelkű szolga czilinderemre mutatván a vasvillával, — attól vadultak ueki ezek a dögök . . . Csiba ki ue! No ez ugyau szives fogadtatás, — gondoltam, — de már beuue vagyok, hadd jöjjön a folytatás. A kastély vereudájáu két hölgy ült, éléuk társalgásba voltak merülve, A mint közeledtem hozzájuk, elhagyták a beszélgetést. — Bocsánat uagyságos asszonyaim, a miért jelenlétemmel alkalmatlankodom . . . Nevem Kopcsák Teophil ügyvéd . . . mutattam be magam. — Örvendünk uram, — felelt az idősebbik hölgy kissé tartózkodva, — de . . .éppen tegnap jirtam benn a városban, hol is a hiróságnál sikerült kiviuuem, hogy halasszák el az árverést G hóuapig . . .! — Eser bocsánat uagyságos asszonyom, kilétem felől téved 'sben méltóztatik leuui. Nem mint a bíróság kiküldöttje jelentem meg e kastélyban, de . . . egészen más indokok vezettek engem ide! . . • Látszólag udvariasau s mi több: szenvedélyesen moudtam e szavakat; hanem azért az „árverés" szó hallattára kezdtem átváltozni azzá a fagyos lelkületű fiskálissá a kit még az a kép sem indít meg, ha látja, hogy az utolsó statiruugbeli párnáját hezitálják el va lami bogárszemü menyecskének. — Ugy sétáljon be uram a szobába, — szólt mo solyogva a másik, a fiatalabb hölgy iniközbeu a gyöugy sorfogát sziute kaczéran csillogtatta. E bűvös mosolygásra jaj! de megdobbant az én 32 éves szivem és az öreg Kohu Árou jutott az eszembe ó is csak azért, mert igazat mondott. Oh, mert Sereglye Titusné ó nagysága gyöngysor fogával a nagyváradi gőzmalom príma lisztje nem állja ki a versenyt. Ez a hölgy ez valóságos uagyságos asszony. Elragadtatásomban épen bókolni akartam, mikor is egy kis öleb futott hozzám és sáros lábacskáival reám uugráudozott. Kutyaszeretetéuek meglehetős formás pecsétekben adván kifejezést, egészen tönkre tette sza Ion öltözetemet. — Az Ámorka nagyon csintalan jószágocska, különben kedves! — uevette a szép asszouy e műveletet, még kaczérabbul csillogtatván gyöngysorfogát. Az ördög vigye az ilyen Ámorkát, — mérgelődtem magamban, mig a szobaleány a kefélési műtétet végezte rajtam. Igy változtak lényemben az érzelmek fokozatosan. Egyszer e szép hölgy iránti szerelmem jutott felszínre máskor az ő gazdagságában való csalódás, oh! mert e kastélyban G hóuap múlva árverés van kilátásba helyezve, akaratlanul árulta el az öregebb asszouy : végre az Ámorka irányuló haragon kerekedett felül. De mégis szerelmem lett a győztes, ennek alárendeltem hát elő ször csalódásomat, megbocsátottam uéhai nagyságos Sereglye Titus uruak azon büuét, hogy nejét adóságok kai terhelten hagyta hátra; — Amorkára sem tudtam többé haragudni. Egy házasulandó fi ital emberek alkal mazkodni kell a körülményekhez minden tekiutetbeu! A társalgó teremben aztán őszintén kivallottain ide jövetelem czélját: ünnepélyesen megkértem uagyságos Sereglye Tituszué ő nagysága kezét. Hogy a do log ilyen hirteleui fordulatot vett, egyedüli ok az volt, mert az öregebb uagyságos asszouy, (kiről ezideig megtudtam, hogy leendó anyósomat vau szereucsém nagyságában tisztelhetni,) a kouyhába ment ki, hogy az ebé det megsürgesse, mely tényéből bátran lehetett következtetnem, hogy leeudő anyósom még mindig jó étvágy gyal rendelkezik. ÉQ tehát ott térdepeltem a bájos Sereglye Titusné komótezipői szonszédságában, a szőnyegen, áradozó szerelmi vallomással ajkaimon, már a minő egy ügy vedtől kitelik. És e komoly, ünnepélyes perezbeu han gos kaczajra fakadt ő nagysága, miközben gyöngysor fogát a lehető legkaczérabbul csillogtatta. — Nézzeu csak oda ügyvéd barátom, törte tneg vallomásomat, — oda nézzen! És oda néztem, a hová gyürüs ujjaival mutatott Feledve,hogy átvagyok szellemülve a uagy szerelmi va' lotnás'uól, mérgesen felugrottam térdeplő helyzetemből s a bársony diváuhoz rohantam, hogy Ámorkát a czi-' linderemből — kikebelezzem, a melybe kényes természeténél fogva befészkelte magát. S a miut ráztam kifelé: a czilinderein teteje levált és Ámorka kiesett belőle. A jelenet, mi ezután következett magától értetődik. 0 nagyságát rendkívüli nagy kedvre hangolta a czilmderem balesete, kaczagásaban gyöngysorfogát szinte vakitólag csillogtatta; éu egy helyben állottem, megmagyarázhatlan érzelmekkel eltelve 32 éves szivembeu, — kezemben az összeroncsolt czilindert tartván: Ámorka pedig az ágy alá bújva vonított, valószínűleg nagyot esett. . . . Hirtelen csend lesz a teremben . . . erre egy erőteljes sikoly következett. — Ámorka nagyott ugrik s újra visszaszökik az ágy alá és ott elkezd rúgni valamit ... A jelenet, mi azután következett már nem értetődik magától, mert hogy mi történt? — én se tudtam hirtelen kitalálni. Azt ugyan sejtém, hogy a szép aszszouy sikolya és az Ámorka rágcsálása között kell valami összefüggésnek lenni, de hogy mit rág az Ámorka? — azt csak akkor tudtam meg, hogy benéztem az ágy alá. No, mert egy nősülendő fiatal embernek alkalmazkodni kell a körülményekhez minden tekintetben!! És azt a szép gyöngy-sorfogat rágta az Ámorka, mely mig az imént is oly vakitólag csillo

bott a uagyságos Ssreglye Titusué urnő piczi szájában. Vígjátékból igy lett — tragédia. Oh, miért is nem kapcsolta fel jó szorosao, hogy legalább addig ue esett volna ki. mig e házasságot megkötöttük volna ... Felesleges megjegyeznem, hogy egy kövér könjcseppet törültem ki jobb szememből. Elsirassam azt a sok szép reményt, miket e meghiusult házásságot füzteui. * # * És azóta sem a nősülséhez, sem a házassághoz uem érzek semmi kedvet. Dr. Döntvényi irodájában fésülöm újra a klienseket. Hej, csak az a vén Kohn Áron kerülne a szemem elé, őt uiár nem megfésülném, de — megmosdatnám! Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. A magy. kir. államvasutak állomásainál Fiúménál az „Adria" 111. kir. tengerhajózási részvénytársaság a magyarhorváttengeri gőzhajózási részvénytársaság és az „Impresa fiúmé—Venezia—Ancona tengerhajózási vállalat hajóival kocsi és fuvarlevelenként legalább 10000 hajótonattementenkint pedig legalább 5000 kg. mennyiségben dalmát, isztriai, albán, olasz és franczia kikötőkbe, továbbá Maltába és Turinba szállítandó gabona, lisztőrlemények, szesz és faküldeményekre, valamint a felsorolt kikötőkből a nevezett hajózási vállalatok által Fiúméba s onnét a magy. kir. államvasutak állomására továbbítandó borküldeményekre nézve 1893. évi január l-jétől érvényes „közvetlen visszatérítési díjtételek" czimű füzetben foglalt kedvezményes díjtételek 189G. évi junius l-jével hatályon kivül helyeztetnek és helyükbe fenti naptól kezdve ugyanazon árúczikkekre nézve uj „közvetlen visszatérítési díjtételek" lépnek életbe, melyek az eddigieknél szemben részben mérsékléseket, részben némü felemeléseket tartalmaznak. A közelebbi feltételek az újonnan kiadott füzetből veendők ki, melynek példányai a magy. kir. államvasutak igazgatóságánál darabonként 80 korona fillér beküldése ellenében kaphatók. Az 1894. évi augusztus hó 1-től érvényes gabona díjszabás III. rész 2. füzetében foglalt díjtételek módosítása. Folyó évi május hó 15-től Baranya Szent Lőrincz, Daránv, Pécs, Szigetvár és Üszög állomásról Konstanz tárházra feuuálló ós gabona stb. szállítására érvényes díjtételek következöképeu mérsékelteinek: aj A magyar kir. államvasutak állomásain. Koustanz-tárház—Baranya-Szt-Lőrinczíg v. vissza 100 klgrként fizetendő 302 márka. Konstanz tárház—Pécsig v. vissza 100 kilogrammként tizeteudő 312 márka. Konstanz tárház—Üszögig vagy vissza 100 kilogrammonkint fizetendő 312 márka. b) A kir. szab. pécs — barcsi vasút állomásain. Konstaaz-tárház—Baranya Szent-Lőrinczig v. vissza 100 kilograuimonkint fizetendő 3'02 márka. Konstanz-tárház—Daráuyig, vagy vissza 100 kilogrammonként fizetendő 2 88 márka. Koustanz-tárház—Pécsig v. vissza 100 kgrmként fizetendő 312 márka. Konstanz tárház—Szigetvárig v. vissza 100 kilogrammonként fizetendő 2'93 márka. Konstanz-tárház—Üszögig v. vissza 100 klgrként fizetendő 3 12 márka. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1896. május tG-án. V gaboua-canriiokiiál bejegyzett árak. Huz* 100 4

0 Rozs 100 » 5.40 A,-|ia 10J » 4.50 Zab 100 » 4 60 KukorirzaHR) » 4 10 K. reyczp 100 > —.— Paszuly fehér » —• — Szesz literenként 15 l'iaczl árak. Borsó 1 kl1

6 Lencse • * Mund-liBzt 1 » Zsemlye - liszt 1 * Hu/.a-liszt B írna kenyér-liszt 1 6 50 5.50 4.60 4 70 4 20 61 — .20 —.26 — .17 -.15 — .14 —.12 Burgonya Marha hús Borjú hús Sertés hús Juh hún Háj Diszn'i-zsii Szalonna Kaggyú (ny Zöldség Paprika írós vaj Kezet Széni Szalm* (tin Bikfu TOl^fa 1 kiló —.04 1 » -.52 l > -.52 1 > -.48 1 » —.— 1 > -.60 1 » — .62 1 > —.58 ersl 1 > —.26 1 csoino — .15 1 kiló 1 60 1 liter —.80 1 » _ 42 100 kiló 2.20 k.) 100 > 1.— 1 kébmtr 3.3) l » 3 80 Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos : JÓBA ELEK,