Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-19 / 16. szám

„is V I It V 1 1> E Péchy Gyula, Szeszích Béla, Böszörményi Kornél, Gredig Jeremiás I —1 db. 1 —I forint, Mikecz Dezső, Bussu N., Alföldi Károly, Lázár Kálmán, <lr. Korányi Endre 1 — 1 db. 50—50 kr., Kálnay Zoltán 1 db. 45 kr , Tóth •Bálint 1 db. 50 kr., Kovács György, Dvorák József 2—2 db. i — l frt, Szűcs István 1 db. 30 kr., Kovách Elek 1 db. 50 kr., Gyeskó Sámuelné 2 db. 50 kr., Karabelyos Péter 1 db. 50 kr., Márton Józsefné 1 db. 50 kr . Mikecz István 1 db. 50 kr., dr. Mezőssy Béla 5 db. 5 írt. Ezenkívül adakoztak még: Orács Mihályné, Szepessi Lajosné, Horváth Sámuel 1 —I frt, Aszalós Imre 'iO kr., Toka Károlyné, Varga Jánosné 30—30 kr. Jóba Elek a nyornatásért kialkudott dijból a síremlékre felajánlott 5 frtot. Elkélt összesen 320 drb Emlékbeszéd s a tiszta jövedelmet 5B frt 20 krt a Nyíregyházai takarékpénztárba tettem be, a hol a síremléknek egyházmegyei gyűjtés által felállíttatásáig kamatozni fog. Fogadják a jólelkű adakozók e helyen is legnagyobb köszönetemet. Nyíregyháza, 1896. ápril 22. Lk. Rácé Kálmán, ev. ref. lelkész. — Lakositás. A héten pénteken délután tartott városi képviseleti gyűlés nem kevesebb mint 25 lakositási kérvényt intézett el, kötelezvén az illetőket 10—25 frt lakositási díj megfizetésére. — A pünkösdi országos vásár Nyíregyházán, mint értesülünk, a rendes időben, folyó évi május hó 17. és 18-dikán fog megtartatni. — Szín ház. B. Polgár Béla jol szervezett színtársulata jövő hó 5-dikén kezdi meg városunkban előadásait. A két hónapra terjedő saisont a „Három Kázmér" czimü énekes bohózattal nyitják meg. — Táucz-próba. Alföldy Károly tánczmester a jövő hó 2-dikán este tartja meg növendékeivel a tánczpróbát, hogy bemutassa tanításának szép eredményét a szülőknek és az érdeklődőknek, — egy jó esté szerezve még vele a zsenge fiatalságnak is. — Érdekes látványosság. Budapestről iíjlk lapunknak: Az ezredéves országos kiállítás szivetszöinet gyöuyörködtető csarnokai — eltekintve egyes apróbb díszítésektől — teljesen készen várják megnyitásukat. Ezen monumentális épületek között egy kisebbszerü pavillon hüzódik meg szerényen, mely a maga keresetlen egyszerűségével, Ízléses, tetszetős külsejével a szemlélő ligyelmét magára vonja. E< nem más, miut a magyar osztály-sorsjáték pavillonja, melyben a|kiállitást látogató közönség részére fognak az osztálysorsjegyek elárusittatni. Az alig féléve életbeléptetett magyar osztály-sorsjáték ugyanis oly kedveltséguek és népszerűségnek örvend a nép minden létegében, hogy az előjelekből ítélve, a Heintze Károly központi főgyüjtődéje (Szervita-tér 3.) szükuek bizony ulua a kiállítás alatt odaözönló népáradattal szemben. Még az ünnepségek meg sem kezdődtek és máris oly nagy a kereslet a sorsjegyek iránt, oly nagy a tolongás a szervita-téri üzletben és oly nagy számmal érkezuek napról-napra a vidéki megrendelések, hogy a küzöaség igényeit csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel lehet kielégíteni. Elképzelhető tehát, mily ostromnak lesz kitéve az emiitett kis pavillon, midőn nemcsak a normális viszonyokkal, de a kiállítást látogató egész bel- és külföld igényeivel kell számolnia. Minél inkább közeledik a májusi utolsó fóhüzás ideje, annál nagyobb az áltatáuos vótelkedv és igy tartani lehet attól, hogy mihamarább a sorsjegyeknek teljes eláru itá.-át kell jeleznünk. Éppen azért nem tudjuk elégszer és eléggé ajánlani, hogy siessen kiki szükségletét beszerezni, mert könnyen megeshetik, hogy a sorsjáték nagyszerű esélyeitől, melyekben oly csekély rizikó mellett részt vehet, — meg lesz fosztva. Csarnok. Az elfelejtett szó. — Catulle Mendéi. — Egy kegyetlen tündér, aki oly szép volt mint a virág, de oly irigy is, mint az ez alatt levő kígyók, föltette egyszer magábau, hogy boszut áll egy nagy ország egész népén. Merre van ez az ország ? hegyek között vagy lapályon ? folyó partján vagy tenger partjáu? . . . Hja ezt uem beszéli el a mi történetünk. Talán szomszédja annak az országnak, ahol a varrólányok olyan ügyesek, hogy a fejedelemasszouyok ruháit holdsugárral s csillagfénynyel hímezik . .. Még kevésbbé mondja el mesénk azt, vájjon mivel sértették meg az ország lakói a tündért. Lehet, hogy elfelejtették ínég hívni az újszülött herczeg keresztelőjére . . . De bármint vélekedjeuek is auuyi bizonyos, hogy a tüudér uagyou haragudott. Tépelődött: ne szórasson-e tüzet kunyhókba ós palotákba a rendelkezésre álló picziny szellemek ezrei által, hogy az országot igy pusztítsa el, de belátta, hogy hlizeu akkor az ibolyák és a rózsák is miudi elhervaduáuak, s hogy a fiatal lánykák mindnyájan csuuyák és vének lennének, Bocsáthatott volna tűz és lángokádó sárkányokat az országba, megparauc<o hatta volna a napnak, hogy kerülje el a gyűlölt országot, szélvészeket zúdíthatott volua a fák kiforga'ására s a házak lerontására ... — de nem, még euuél is gyalázatosabb tervet koholt. Mint a tolvaj, akinek uem sietős a dolga g a szekrényből a legértékesebb ékszert lopja ki : ugy lopta ó ki a férfiak és asszonyok emlékezetéből az isteni szót: .szeretlek." S miutáu megtörtént a baj, távozott, köuyed mosolylyal ajkán, mely irtóztatóbb lett volna az ördög gunykaczaj tnál, ha a világ legbájolóbb rózsaajka; nem a tűudéréi lettek volna . . . * • * Az asszonyok ós férfiak eleinte csak részben érez ték a kárt, amely rajtuk e ett. Ugy tetszett uekik, miuth i hiányoznék valamijök, de nem tudták, hogy mi. A szerelmes párok, kik este hallgatag rózsalugasokba jöttek találkára, a házastársak akik az ablakfülkékbeu su togtak, hirtelen megálltak . . . egymásra néztek . . . meg akarták csókolni egymást . . Érezték, hogy a meg szokott szót kellene mondauiok s — nem tudták. Megijedtek, de uem kérdezték egymást, mert uem juto;t eszökbe: miutáu kérdezősködjenek, anuyíra kiveszett emlékezetükből a drága szó. C akhamar mely szomorú ságba estek. Hiába volt, hogy szerették egymást, hiába, hogy a legédesebb ueven szólították egymást s a lvggy ujtóbb szavakat intézték egymáshoz. Nem volt elég bizonyítani, hogy az élet összes öröminei c-upáu a kedvesnek rózsa ajkán találhatok . . . esküdózui, hogy készek egymásért meghalni . . . mondani: te vagy az én boldogságom . . rólad álmodtam mindig . . . Öakéuyteleuül éreztek, hogy más szó mondásra van szükségük. A lángoló szerelem gyászos tudatához jtrult a Hi, hogy érzelmeiket soh i ki n-'un fejezhetik, soha uem hallhatják. A szotnorkodást pauasz követie. Azt a boldogságot, mely szavakban uem nyilatkozhaiott, tökéletlennek érez ték s követelték — a szerelő kedvestől, a kedves » szeretőtől — amaz egyetlen szót, melyet egyik sem volt képes moudtni a máiknak. E hidegüléssel s hűtlenséggel vádolták egymás ; uejn hittek uéma szerelmükben. — törtéut, hogy a szerelmes párok csakhimar elmaradtak a hallgatag rozsalugasokbau való találkáról s még a házastársak szobái sem hallhittak már egyebet hideg társai á-oknál . . . székeken, amelyek nem közeledheltek egymáshoz. Lehet e öröm ott, ahol szerelem niicseu? ... Ili boruktól elpászitva, halálos vész által kiirtva, nem uyujtott volua az ország ily rideg, gyászos képet, miut az egyetlen szó veszte után. * * * Élt ebben a szerencsétlen országban egy költő, ak: nagyon száualomra méltó volt. Nem azért, mert táu szép szeretője lett votua, s most kétségbeesett, hogy az elfelejtett szót többé ki nem mondhatja s nem hill hatja. Nem volt neki szeretője, de annál jobban szerette a verseket. S épen ez bántotta őt. Sehogysem tudta egy költeményét befejezni, melyet épen azon a uapou kez dett meg, amelyeu az irgalmatlan tüudér bosszúját töltötte. A költeméuyuek e szóval kelleti voli.a záru'ni; „Szeretlek," s nem volt mód azt máskép befejezni, Horn lokára ütött a költő, két kezere támasz'á fejét, kérdezte magát: „hát elment az eszem? . . ." Hiszen mielőtt megkezdő dalát, tud a a szót, mely az utolsó lesz! S hogy csakugyau tudta, bizonyítja a sor, melylyel rímel nie kellett, mely már meg volt írva s csak erre várt, ez követelte, mást nem akart, mint az ajU, mely az igaz csókra, az ikerszájra vár ... S ő a szerencsétlen, föltétlenül szükséges szót elfelejtette s mindéi fáradozás daczára eszébe n m jutott. Ennek kétségkívül valami bübíj az oka s ezért volt, hogy a Költő nyugtalanul s keseregve bolyongott erdőszéleu . . . forrás mellett ahol a tündérek éjente csillagfénynél járják el körtáuc<ukat. Midón igy egyszer egy fa árnyékában álomba me rült, észrevette őt a gonosz tündér. Nem azért tüudér valaki, hogy valamit föl ne haszná joc. Gyorsabban, miut a pillangó c-.ókolja a rózsát, ajkaival az övéhez tap dl. S a költő elfoglalva dalával, mit teit volua mást, miut hogy megbocsátotta az euyelgést. Mélyen a föld szivébe kék és vörös gyémántüregek nyiltaK: . , . csillagragyogásu liliommal teíikertek tündököltek. Ide vitettek a tüudér és a költő aranyszekére, vakandoktól vontatva, melyek röptökben feltúrták a földet. Sjká szerették egymást, érzék nélkül minden iránt, ami nem tartozott csókjaihoz s tréfáikhoz. Ha ajkaik egy pillanatig nem egyesültek ez csak azért volt, hogy gyóuyörködhesseuek a legkedvesebb jeleneten. Vörös selyembe öltözött gyomok, a tavak ködét magukra öltött tüudérek járták tánczaikat körülöttük, láthatlatlan zenekarok által kisérve . . . mialatt karok nélküli rep deső kezek iubiu kosarakbau njuj'ották nekik a hó gyümöle őket, melyek fehér rózsákként illatoztak. A költő, hogy mulattassa, a tüudér pedig boldog volt, hogy ily szép ifjú ember énekelte meg aki miudenuap uj dalt köl'ött s ha hallgatott, csakuem tnegemészté a sóvárgás hogy lehelletét fürteihez közel lengeni érezze. Igy következtek a boldogság auuyi napjai u'án végnélkül a boldogság napjai. Csak uéha merült borougó álmokba a tü idir, egyik kezével arczát simogatva, másikával h íj it, mely arauyhullámokbau folyt vállára. — Oh, királynő, mi bán

f s mit kívánhatsz még boldogságunk kö/epetie? ... Te mindenható, aki olyan szép vagy! . . . — A tündér nem fele't semmi', dj midőn a költő tovább kérdezte, fesóhajtott: — Ah, vé^re mi maguuk is szeuvedüuk mindig az igazságtalanság miatt, melyet másoknak okozunk! Igen . . . szomorú vtgvnk, hiszen m^g sohasem mondtad nekem; „szeretlek!" A költő örömkiáltást hallatott: megtalálta költeméuye zárszavát. Hiába iparkodott ót tartóztatni a tüudér a vörös és kék yyémáut-üregekben, a csillagragyogásu, liliommal teli kertekben . . . Visszatért a földre, befejezte leírta és közzétette dalát, melyben a szegéuy ország fértiai és asszonyai meglelték az elveszett isteni szót. S miut régebbeu, most ismét találkoztak a hallgatag rózsalugosokbau s az ablakfülkékbeu lángoló szerelmi vallomásaikkal. A versek édesítik meg csökj linkat és semmit sem mondhatuak szerelmesek egymásnak, mit költő még nem dalolt volna . . . Vasúti iUyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. Pályázati hírdetméuy. A magy. kir államvasutak Volinji pályaudvarán levő vendéglő bérletére ezeunel zárt ajinlati pályázat hirdettetik. A bérlet 1896. évi juuiu* hó 15 ével kezdődik és tart ezen időponttól számítandó 3 éven át, vagyis 1899. évi juuius hó 14 ig. Ezeu vendéglői bérlettel jár a laképület földszinti részén levő 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, ugyauezen épület emeletéu levő 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 áruyékszék, vé

Dül 1 pincze, 1 pidiás és 1 jégverem. Miudazok, kik ezeu vendéglő üzletet bérbe veuui óhajtják, felhívatnak, hogy eziránt zárt ajánlatukat okmáuyokkal felszerelve és 100 (azaz egyszáz) frt bánompéuzuek vagy készpénzben, vagy állami letetekre alkalmas értékpipírokban törtéut letéteméuyezéséről szóló pénztári elismervény mellékletével a m. kir. államvasu'ak Zágrábi üzietvezetóséghez czimezve, legkésőbb í. é. május hó 15-éu déli 12 óráig nyújtsák be. Minthogy a hordókban feladásra kerülő bor- és szeszküldem'nyekuek úgynevezett nyergeléssel való berakása és az ily módon rakott szállítmányoknak kirakása tekintetében kételyek merültek fel, ezetiuel közhírré teszük, hogy a magv. kir. államvasutak helyi for galmában, valamint állomásaiuknak a kezelé.-üuk alatt allóh. érdekű visutakkal és F.uinével való forgalmábau tejes kocsirakomáuyokban szállítandó, hordókban feladott bor vagy szeszküldeményeket illetőleg 1894. évi márczius 15 ke ó;a azon intézkedés áll érvényben, hogy ezeu hirdetményeknek nyergeléssel való berakását csakis a felek kívánságára vállalja el azon feltétel alatt, hogy ezen a díjszabási határozmáuyok szeriut a vasúttól nem követelhető rakodási mód alkalmazásánál ugy a berakásért mint a kirakásért a felek által további intézkedésig illetve díjszabási utou való rendezésig 100 kgrammként 1 — 1 kruyi be ós kirakási illeték fizetendő. F. évi május hó 1 éu életbe lép a fenti kötelék ái udijszabásáuak II rész 1. füzetéhez tartozó pótléka, melynek tartalma a következő: I Hitározmányok folyadékoknak kazán és tartáuy kocsikban való szállítására nézve. — II. Díjszabási határozmáuyok Cosel—Oderhifen átrakodó hily és Pozsony—Újváros állomás forgalmára nézve. — III A bcc i közraktárba bütárolt aszalt szilvaés szilvái', küldeményekre vonatkozó — leexpeditionális kedvezmény hatályon kivül helyezése. — IV. Czempín állomás felvétele az általános díjszabásokba Kassa állomással való forgalombau. — V. A kivételes dij'zabások módosítása és kiegészítése. — VI. Sajtóhiba és díjtételhelyesbítés, — VII. A kilométer mutató kiegészítése. — VIII. A kiegészítő díjtételek kibővítése. Az ezen pótlék által beálló díj-felemelések c-ak f. ó. juuius hó 15 tői érvé. yesek. E/.en pótlék a in. k. államvasu ak dijszabás-eláiusitó irodájában (Bpest, Csengery u. 33.) 25 krért kaphitó. GABONA-CSAKNOK. Nyíregyháza, 1896. április 25-én. A gabona-csarnoknál Burgonja 1 kil-i — 04 bejegyzett árak. Marba hús 1 > — 52 Buza 100 kiló ri 30 6 40 Borjú hús 1 . > -.52 Rozs 100 » 5.30 5.40 Sertés hús 1 > -.48 Árpa 100 » 4 70 4 80 Juh hús 1 > — Zab 10J » 5 ÖO 5 55 Háj 1 > - 60 Knki>ri< zalOO » 4 10 4 2d Diszuá-zsir 1 > —.62 K repc/p 100 > —.— —.— Szalonna 1 > —.58 Paszuly fehér » —.— —.Faggyú (nyers 1 > —.26 Szesz l.terenliéut 15 &IV2 Zöldség 1 csomó — .15 l'iaczi árak. Paprika 1 kiló 1 6J Borsó 1 kiló —,20 Ii ós vaj 1 liter —.81) Lencse 1 > —.26 Kezet 1 > — 42 Mund-liszt 1 > —.17 Széna 100 kiló 2 20 Zsemlye liszt 1 < —.15 Szaltót (tik.) 100 > I.— Buza-liszt 1 > — .14 Bikfa 1 kübintr 3.31 B írna kenyér-liszt 1 > —.12 Tfll».fa 1 > 3 81) Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt tér. Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására hozni, miszerint lakásomat folyó évi május hó l-től szarvas utcza 7-ik számú (Kerekréthy-féle) házba helyezem át. Dr. Flegmann Sándor, (!—1) orvostudor és fogmütő. Pályázati hirdetmény. A nyíregyházi kölcsönös segélyző egylet mint szövetkezetnél könyvelői állásra ezennel pályázat nyittatík. Felhivatnak a pályázni óhajtók, hogy elméleti ismereteiket és pénzintézeti működésüket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket legkésőbb 1S%. juuius hó l-ig alulirt igazgatósághoz nyújtsák be. Az állás az igazgatóság további intézkedéséig egyelőre 800 frt évi fizetéssel javadalmaztatik. A megválasztott állását 1896. szeptember hó 1-én tartozik elfoglalni és csak 1 évi próba idő elteltével fog véglegesittetni. Nyíregyháza, 1896. ápril 24. A nyíregyházi kölcsönös segélyző egylet (218-1—1; mint szövetkezet igazgatósága. T

eljes uj boltberendezés rőfös, rövidáru, vagy üregkereskeűönek alkalmas jutányos áron azonnal eladó. (182-3-3) Bővebbet Rottlliann Artiirnál Nyíregyházán, vármegyeház-tér 9. Lakás bérbeadás. Hö/cz Józsefné hagyatékát képező szarvas-utezai 16-ik számú liázb an / úri lakással, mely áll: 2 szoba, konyha, kamara |éS több lóra való Istállóból, azonnal bérbe adó. (215-1-3) Bővebb értesitfs nyerhető Soltész Gyula városi közgyámnál