Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-19 / 16. szám

„IS V t IC V I P E A görvélykórról nincs sok mondani valóul. A gyermek sáppadt, vérszegény ; nyaki mirigyei nagyok ; ökölynyiek, sót még nagyobbak is, melyek a légzést is befolyosolják már. Ősszel — télen duzzadnak e mirigyek, tavasszal kisebbednek. Megpuhulva elgenyednek s az éktelenitő sugaras hegek évek múlva is elárulják származásukat. Gyakori ezeknél a szembaj, szemhéj ferdülésekkel s szemhomály okkal. Természetes, hogy ily egyének sem valami erősek, gümőkórra hajlamosít vák, sót gyakran azok is. Mindezen dolgokat pedig nem azért irtani meg, hogy azok is tudomást vegyenek rólok, kiktől eddig idegen volt, de azért, hogy figyelmeztessem önöket, hogy legtöbbször a czélszerütlen tartás s táplálás oka e betegségeknek. Eltekintek azoktól a kivételektől, midőn mintegy vele születik a gyermekkel, a midőn beteges, gyenge, vagy iszákos szülőktől örökség képen kapják e bajokat s csak azon viszonyokról fogok még egyet-mást mondani, melyeknek elhárításával e betegségek kifejlődését többnyire megakadályozhatjuk. Ilyenek: a csecsemők czélszerütlen táplálása s a rósz egészségi viszonyok. Nagyon természetes, hogy ezek első sorban a szegényeknél fordulnak elő, kik már helyzetűknél, de hiányos műveltségűknél fogva sem gondolhatnak az oly fontos hygieniára, de elég gyakori a vagyonosoknál is, a kiket aztán méltán illethet a vád — gondatlanságuk iniatt. Igaz, hogy azokkal szemben a hatóságok tartoznának gondoskodni, hogy tultömött, nedves, bűzös lakásokat kerüljék, de hát végre ezektől sem lehet mindent követelni, bár még azt a keveset sem igen teszik meg, mit tehetnének. Első sorban tehát a lakás viszonyok fontosak bár ép oly gyakoriak oly gyermekeknél, kik mesterségesen — kellő elővigyázati szabályok figyelmenkivül hagyásával! — tápláltatnak vagy kiket idő előtt nem nekik való táplálékokra fognak, de ép oly ártalmas az időn tul való szoptatás is, melyet egyesek megfoghatlan ferde okokból forszíroznak. Természetes, hogy ez esetekben az emésztés nem rendes; a gyermek örökösen gyomorbél bajokkal küzd, melyek a kezeléssel daczolnak, mert hát az ok — a czélszerütlen táplálás — mindég fennáll s ha rövid időre sikerül is valamit elérni, a beteges szin, puffadt has állandóan megmarad. Önkényt folynak ebből a teendők. Ha már nem lehet megakadályozni azt, hogy beteges, gyenge emberek, kik már az utódok betegségét is magukban hordják, családot ne alapítsanak, lehetőleg gondoljanak a következményekre, megkettőztetett figyelemmel s gonddal kisérjék gyermekeik fejlődését az első percztől kezdve. Első s fő tehát a gyermeket olyan egészségi viszonyok közé hozni; melyek semmi kívánni valót nem hagynak hátra. Ezt nem kell részleleznein, minden intelligens ember előtt világos már ma, mit jelent ez s csak azt jegyzem meg, hogy az a fennt említett pepecselő tulgondosság határozottan azt. A gyermek legyen gyermek; ne féltsük a szabad levegőtől s ne óvjuk még a szellőtől is. Bábként tartani, folyton cziczoinázni, s mint a rabra, örökösen ügyelni reá, határozottan bűn. Beteggé, kedélytelenné, idő előtt életunttá neveljük így s épen ellenkezőjét érjük el ezzel, mint a mit czélozunk. Ne féltsük annyira a gyermeket, hadd ugráljon, szaladgáljon kedvére, mert ők, mint a közmondás tarlja, külön angyal védelme alatt állanak, mig amúgy elcsenevészednek, s mint a pinczében nőtt virág, gyengék maradnak. Nézzék meg azt a szabadban felnőtt falusi gyermeket, a ki ötéves korában szőrin üli meg a lovat, milyen piros pozsgás, életvidor ép; pedig nem táplálták tokaji aszúba mártott piskótával s hasonlítsak össze az amúgy felnőtt penészvirággal, a ki azt sem tudja, mi a csűrök, meg a méta s a kiket két oldalon kell őrizni, ha a falóra teszik fel. Máskülönben igen súlyos kötelességek nehezednek a környezetre a gyermek legzsengébb koratol kezdve. Először is szoptassa az anya maga a gyermeket. Túlhaladott dolgok ma már mind azon kiicgasok, mei Ivekkel ez ellen érvelnek s csak egy fogadható el: ha az ónra betegsége folvtán uem bírná. Ez az ok acceptal! ható, de nem holmi apró-cseprő kényelem szeretetből származó betegséget értek, de olyat, a mely ugy az anya, mint a gyermek jövőjét veszélyezteti. Ilyenkor termeszetesen egészséges dajkáról kell gondoskodni, kinek gyermeke, tehát teje sem sokkal idősebb, mint a szoptaI tandó gvermek s csak &z esetben ha sem egyik, sem másik — inert hát erre is van eset! — ki nem vihető, fogható a gyermek mesterséges táplálásra, de szigorú felügyelet s utasítás mellett. Magától értetődik, hogy a I táplálásnak a gyermek korához alkalmazva kell lenni, mert minden hibára a gyermek gyomorbél bajokkal reagál, melyek végzetessé válhatnak rája nézve. Kellő szabályok szem előtt tartásával elég szép eredményeket érhetünk el így is, bár nem minden esetben. Ilyenkor aztán a többi feltételeknek fokozott mértékben kell megfelelni, hogy pótolhassuk azt is, a mit a táplálásnál kényszerítve vagyunk mulasztani. A görvély kornál hasonlók az eljárások; hozzátehetjük még, hogy a test edzésére, tisztaságára, szabadban való mozgásra kétszeres figyelem fordítandó. S ha végül megemlítem, bár ez mír a közönségre nem tartozik, hogy mint gyógyszer vas, az angolkornál e mellett ínég a phosphor — combinálva sósfürdőkkel az, a miktől siker várható, ugy mindent elmondtam e két betegségtől, a mit a szülőnek gyermekei érdekében ludni kell, hogy megtehesse mindazt, a mit a természet tőle követel. Gzikkemet tehát befejezhetem. Dr. Springer Géza. Ezredéves kiállítás. Megnyitás előtt. Hét nap választ el bennünket a korszakos eseménytől. Hét nap múlva megnyílik az ezredéves országos kiállítás Hét napon keresztül várjuk még biztató reménységgel, a lelkesedés igaz áhítatával ünnepünket. E tíz nap hosszabb határidő a nemzet számára, mint múltjának nem egy esztendeje. E tíz nap lépcsőzetén jut föl Magyarország arra a magasságra, a hová az ezeréves mult minden dicsősége és a teremtő jelen minden sikere vezet. Odakü in a városliget területén csodás alakulásban bontakozik ki a kiállítás festői panorámája. A mit az ipar és kereskedelem, a tudomány és a művészet, a hadászat és a földmivelés, a néprajz és a história meg teremtett, annak mindenfelé nagyszerű hajlékai emelkednek. Sorbau érik egymást a különböző iparágak: a m. kir. államvasutak gépgyára, a közlekedésügy, a bányászat ós kohászat, a horvát és sziavon, a bosnyákherczegoviuai stb. ipar pavillonjai, továbbá a gép- ós az iparcsarnok' s még egy sereg épület, melyek a magyar ipar csodás föllendülését vannak hivatva bemutatni. Közbül egy egy arányos formájú vendéglő vagy kávéház, itt-ott apró, de csinos külsejü ezukrászda, majd a malomipar, a borászat, a sokszorosító, a kocsi- és ezukoripar stb. csarnokai emelkednek tarkaváltozatosságban, az építési techuika művészetével ideállítva, tömören, és tetszetősen arányosságra és elrendezésre nézve egyaránt nagy szakértelemmel fölépítve. Azután ebben a területrészben találjuk még a közoktatás nemesen egyszerű pavillonját, a közegészségi és igazságügyi csarnokot, a meteorologia a mezőgazdaság a kertészet a doliányjövedék épületeit, melyek már valamennyieu úgyszólván teljesen készen állanak s most már csak belső berendezésük és környékük parkírozása van hátra. hársak beárnyékolják, a búbos galambok körülröpködik, virág, mindenütt virág! . . . Egy kis fehér pad, épen csak kettőnek való ... Milyen jó lenne bucsut mondani a poros, füstös városnak, milyen boldog lehetne ott egy pár ember, oh, milyen boldog! — Oh maga kis ábrándos. Gondolja? — Csak úgy mondtam. — ÉD semmit se látok a maga paradicsomából. Barua átadta a távcsövet. — Most se látom. — Nem arra, erre, erre fordítsa, húzza kijebb. Óh, hát balra csavarja! — És folyton ott ügyetlenkedett a cső előtt. A leány felkaczagott. — Hát csak tegye el az ócska salabakter szerszámát. Tudja mit láttam benne? A maga arczát. Azt. Ettől a bibircstől, amelyik az állát ékesíti, egész addig a lencséig, amit olyan utánozhatatlan grácziával pepe cselt oda a természet az arcza közepére. A kettő között meg a tüskés szakálltartó. Fidonc! — Ennél bizony kiesebb vidéket láthatok az ablakunkból is. Barna elkomolyodott. Oh, az az oktalan félsz! — Igaza van a leánynak, ha kigúnyolja. — Más férfi két évi udvarlás után Így beszélt volna: „Jer velem, légy enyém! Elviszlek egy kis fehér tanyára. Virágillatban fogsz fürdeni, a vén hársak suttogása altat el, a haedera küszó lombja rejteget, — a búbos galambok szárnycsattogása ébreszt fel. De ó — a gyáva - példálózik. A szólók aljában a vadrózsa elkésett virágai bólintgattak ki az összeszövődött galagonya-kerités közül. Aranka előre futott megkopasztani a tövises ágakat. — De a meredek partról visszacsúszol. Barna kezét nyújtotta. Aranka türelmetlenül szólt rá: — Eh, nem szeretem a mamlasz férfiakat! Kíváncsi vagyok, hogy szedné meg maga félkézzel a vadrózsát? Jöjjön, fogja át a derekamat! Barnán zsibbadság vett erőt. Hogy ő azt a karcsú derekat ásfogja ölelni! . . . Aztán meg ragadta félkézzel a galagonyabokrot, a másikat átfonta a leány derekán ós ugy függtek pihegő kebellel, kiszáradt," forró ajakkal a szakadékos part felett. ] Aranka egyre szedte a rózsát, a szellő egyre hozta át a csalitból egy kis fülemüle dalát. Szegény madár, szegény fiu! Úgy megegyeztek az érzelmeik. Miga sem tudta hogy jutott eszébe, csak elkezdte halkan dúdolni: „Jaj de nehéz a szerelmet titkolni-" Aranka csodálkozva nézett rá. — Nini, hát maga dalolni is tud? Barna kitérőleg válaszol. — Ez most ugy eszembe jutott. — Nos és tovább is ú^y van? Ú;y> miut a dalban? — Oh én nem tudom tovább. — Mit is tudna maga! Kucsirozni se tud, udvarolni se dalolni se. Hát majd eldalolom én. E; szép csengő hangjá'ól viszhangzott a hegy. Neki eresztette, a hogy aratáskor szokta, mikor ver senyt dalol az arató-lányokkal. Bírna áhítattal hallgatta. • Tófis közöl az ibolyát k szedni. Kiszedtem éo, de megszúrtam kezemet, Azt szeretem, ki az enyém nem lehet.« — Ugy vau? — Oh Arauka, az teljesen magától függ. — Jaj! kiáltott fel a leány. Ejy tüske beleakadt a hajába s kiszikitott pár szálat. A férfi egy darabig csak nézte megvetóleg az orgyilkos tüskét, a mely talán az ó boldogságát is megölte. Hisz már ajkain volt a vallomás. Csak egy perez és örökre vége a kioos kételynek. Mist már mit tegyen? Összeszedegette azt a pár szál hajat a mi oda akadt s az egész ágat letörte, így, most már megvan boszulva. Aztán Arankához fordult. — Fáj? Szegényke. — Fzt a pír szál hajat meg elviszem mutatós hygroscopnak, ha megeogedi. A leányka szomorúan néztt rá. — Persze magának rettenetes bűn lett volna azt mondania, hogy emléknek viszi. Ili azt mondta volna, talán nem is fájna ugy, de hát hova leune akkor az a tradicionális fólszegsége a phylosopterekuek ? Egy kicsit kevesebb ügyetlenség s több udvariasság! Igeu édes Barna ! (Folytatása következik ) De ez csak a kiállítási terület egyik része. Az érdekesebb, a mibeu a kiállítás igazi vonzóereje ós még soha uem látott fölülmulhatlan látváuyossága van, az a terület tó felőli részlete. Azon emelkedik ki első sorbau az ezeréves múltnak gazdagou fölépített ékes monumentuma, a történelmi főcsoport. Az építési művészetaek nincs Magyarországon ennél ékésebb ős méltóbb tanúsába. A csodálat é3 lelkesedés érzésével áll meg a uézó e°hit tlmis csoportozat előtt, mely a magyar építészet fejlődésében határvonalak jeiölő három építési stilt foglalja magában. Ott vau a legrégibb román, kiegészítve az átellenben épült diszes jaáki templommal, az eredetinek megszólalásig hü utáuzatával, azután a csúcsíves részlet, a mi a magyar építészet történetének középső mozzanata s végül a renaissance, mely pazarul gazdag ékítményeivel a legszebb látnivalót szolgáltatja. Mindennek folytása a szintén történeti érdekű fekete híd s a csoportot környékező tó, mely az egésznek utólérhetlen festóiséget ós érdekességet kölcsönöz. A történelmi csoport egyes szakaszait szintén most rendelkezik. Tömérdek és milliódat érő kincsek halmozódnak olt össze, ritka példányait szolgáltatva a történeti ereklyókuek, a melyek közt uem egy a legrégibb idők díszes maradványa. A műkincsek gazdaságára elegendő bizonyság, hogy maga ő felsége több miut egy millió forintot érő műkincseit küldte meg a kiállításnak. Vámbéry Ármiu, a kiváló orientalista, most vau Konstantinápolyban, hogy a szultán nagylelkűséggel átengedett kincseit ideszállitsa. Emléktárgyakat küldtek a legelőkelőbb fejedelmi személyek: a német császár, Oszkár svéd király, Teck angol berezeg s a magyar mágnásvilág számos tagja, kik hazafias készséggel küldték be az őseikről rájuk maradt uagyérdekü műemlékeiket. A főpapok és a szerzetek is ritka hajlandóságot tanúsítottak a birtokukban levő emléktárgyak átengedésével. Egyszóval pazar gazdaság lesz a történelmi csoportbau, csupa nemzeti emlék, nevezetes időszakok maradványai, szépek és jellemzők, ragyogók és értékesek. A történelmi csoport belső része, mely valóságos labirintus, tele lesz ezekkel a diszes műkincsekkel, a melyeket most rendeznek el a különböző állványokon, a különböző szekrényekben, a különböző helyiségekben, a szerint a milyen korhoz, a milyen csoportba tartoznak, hogy teljesen hü és tanulságos kép egészítse ki a nagyszerű és maradandó hatású sorozatot. De a történeti emlékek szemkápráztató látványosságán kivül is van a történelmi csoport belsejének egykét olyan vonása, a mi a legnagyobb érdeklődésre tarthat szimot: ezek egyike a Bakács kápolna, a vajdaliuuyadi vár belső csarnokai s az egész csoportot diszitő üveg- és falfestmények stb., melyek az eredeti művészetnek teljesen hű utánzásai. A történelmi főcsoport szigeten nyugszik, melyet a kiállítás további területével a már emiitett híd köt össze. Miudjárt a hídról l

o

térve, ott emelkedik a pozsonyi városháza, magas és széles tornyával, a mely a háziiparnak ad hajlékot és mellette a falu temploma, a hol gróf Zichy Jenőnek az őshazából hozott rendkívül gazdag ós érdekes etnográfiai ős egyéb gyüjtéménye lesz kiállítva. Oauan kezdve nyilik a kiállítási falu három utczája, ezek a kedves, egyszerű házikók, melyek a maguk igénytelenségükben és az eredetihez való teljes hüségükbeu nagy gyönyörűséget nyújtanak majd a vidékről felránduló polgárságnak. A kiállítás inuenső területének további részét a hiditengerószet csarnoka, a hadfelszerelési pavillon, a kiállítási igazgatóság épülete, a pusztaszeri pavillon, József főherczeg csarnoka stb. tölti ki, kifogyhatatlan myagát szolgáltatva a kiállítás pazar látnivalóinak. Mindezek az épületek immár tejesen készen állnak. E^y-két simítás, egy-két kalapácsütés van hátra legfeljebb. DJ azért az egész terület visszhangzik a dolgos kezek munkájától, melyek a megnyitás közeledtére kétszeres buzgósággal muokálkodnak. A kiállítók és alkalmazottaik maguk is nagy forgalmat csináluak odakünn: ők végzik a kiállítás hivatalos osztályával együtt az elrendezés és csoportosítás nehéz munkáját. A hátralevő tiz nap tehát a berendezkedés tökéletes befejezésére, az utak eltakarítására s az ültetvények gondos elhelyezésére szolgál. Mire május másodikának bijnala földerül, az egész, mint egy mesebeli tündérváros fog ott állni az ünneplő közönség előtt. A megDvitás ünnepsége méltó leszen a nagyszerű alkalomhoz. 0 felsége a király, Erzsébet királyasszony, az uralkodó család főherczegei és főherczegnői, a magyar törvényhozás tagjai, a tudomány és művészet, az ipar és kereskedelem képviselői, a fővárosi hatóság ós a vidék teljes képviselete, a bel- és külföldi sajtó férfiai, a megnyitásra meghívott nagy közönség, valamennyien teljes díszben, többnyire díszmagyarban, örökemlékezetű mozzanattá teszik a megnyitás ünnepélyét. Szebb n-pja mint ez, még nem volt az ujabbkori Magyarországnak. A szellem és a munkáló kéz fölemeló harmóniájában nyitjuk meg az ezeréves forduló emlékünnepét. Király és nemzet egygyéforrva a hazafias ér/..•s melegében, világraszóló egyértelműséggel fogja hirdetni erőnket, képességeinket, a honi földhöz és alkotmiuyhoz való hűséges ragaszkodásunkat. A nemzet dic oséges múltjának és gazdig jelenének fölemelő tanul-ágaihoz vezet be a megnyitás ünnepélye. Bízva bizhatunk benne, hogy a siker, melynek gyökerei a nemzet tizszázados múltjában, a magyar szellem ós kéz csodás erejű munkájában és a kiállítás létrehozóinak önfeláldozó buzgóságában gyökeredzik, méltóan fogja megkoronizni az ezredéves kiállítás nagyszerű alkotását ÚJDONSÁGOK. - Kinevezés. A pénzügyminiszter Péchy Pált, földadó nyilvantarto biztosi minőségben való meghagyás mellett, pénzügyi segédtitkárrá nevezte ki. — Jótékony adomány. Gr. Forgáeh László Eszeny kozseg kozos legelőt tartó érdekeltségének, egyik elhullott tenyeszbikaja helyett egy 20J frt értékű szép tenyészkegyeskedett ingyen adományozni, őméltóságának az eszeny. erdekeltseg ez uton is hálás köszönetét nvilvanitja. ' Folytatás a 11. mellékleten.