Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-05 / 14. szám

,.1N Y í it v i r> k-' Vásártér. Kövczotvúm. Hang a vidékrő'. A nyíregyházi vásártér áthelyezésének és a kövezet vám-tarifa fölemelésének a kérdése nagyon érzékenyen érdekel bennünket — itt a vidéken, épeu "ezért a fogadatlan prókátorság ódiuma nem sújthat, amiért ,megyei ember" létemre nyilvánosan foglalkozom ezzel a két nevezetes ügygyei, lévén miud a kettő olyan természetű, hogy azokat Nyíregyháza városa helyesen csak is úgy oldhatja meg. ha megfelelő érvényesülést enged a megoldás mikéntjeinek mérlegelésénél a vidék e kérdéshez fűződő érdekei és igényei méltánylásának. Ezért nem" tartom én akár a nyíregyházi vásártér áthelyezésének, akár a kövezet vámtarifa fölemelésének ügyét olyan specziálisan nyíregyházi vonatkozású kérdéseknek, amelyekhez hozzászólani talán nem lenne egészen ildomos dolog nekem, vagy másvalaki „megyei ember"-uek s még hozzá újságban, nem várva be. míg ezek a kérdések a vármegye közgyűlésén — második fórumon — a mi illetékes elhatározásunk elé kerülnek. » * * Hol legyen a vásártér Nyíregyházán? Ennek a kérdésnek az eredeti természete egészen más volt s ehez képest a ueve is, t. i. úgy hívták azelőtt, hogy a nyíregyházi vásártér berendezésének ügye. j Belátta vala ugyanis néhány esztendőkkel j előtte mindenki, hogy ama nagy arányokhoz képest, melyekkel Nyíregyháza a maga gyorsfejlődésével, nagy kereskedelmi forgalmával az ország városai között magának jelentős pozíciót biztosított, sehogy sincs összhangban és ennél fogva sok elmaradt haszonnal jár a városra nézve az, hogy az országos vásártere egyáltalában nincs berendezve s épen olyan állapotban van, mint sok évtizedekkel ezelőtt, amikor még Nyíregyháza igazán csak falu volt, t. i, hogy vau a város alatt egy nagy puszta térség, amit úgy ^hívnak, hogy vásártér, s ahol az országos vásárok alkalmával, — régi szokás szerint, — más-más területen elhelyezkedik ló-vásár, szarvasmarha-vásár, sertés-vásár, termény-vásár és a kirakodó vásárnak minden különböző fajtájú portékái. Különösen az állat-vásártér berendezése volt az, mely ezt a kérdést fölvetette. Követeli ezt az állategészségügyi törvény is, de sürgősen megoldandó feladattá teszi a városnak anyagi érdeke is, mert hiszen kézen fekvő dolog, hogy egy czélszerüen berendezett vásártér nevezetes jövedelmi forrását képezné a városnak. A jövedelem szaporodása nem csak abból állana elő, hogy a berendezett vásártéren teljes jogczime lenne a városnak, a nyújtott kényelemért és állategészségügyi szempontból biztosított védelemért sokkal magasabb s a berendezés költségeinek magas kamatait biztosító vásár vámA „NYIRVIDEK*

4 TÁRCZÁJA. Elmélkedés. Irta: B&rtha Miklós. Mindig kárhoztattam az emberi elme ama logikai rendszerét, mely a hierarchiában, a coelibátusban, a kolostori szervezetekben és a miszticzizmusban keresi az egyház hatalmának megállapítását és fentartását; de mindig tiszteletteljes bámuló voltam az emberi lángész ama revelácziójáuik, mely a hitfentartó és hiterősitő | elemek közé bevonta a művészet elemeit — az arányokat az építészettel, a színeket a festészettel, a plasztikát a szobrászokkal, a zenét az orgonával és a szónoklatot a kathedrával. De a velenczei, a tl írenczi, a milanói és a római templomok megtekintése után, ebbeli nézetem egy kis módosulást szenvedett Nem, mintha az ideális összefüggést vallás és művészet között most már tagadni akarnám, hisz ismerem a szerepet, mely a kedélynek kijut az emberi produkczió o két csúcspontja körül s látni vélem azt a hálózatot, melyben e két kimagasló pont, az emberiségbe oltott költészet által összecsatoltatik. Én tehát a művészet befolyását a vallásra a látottak után nem kicsinylem. De kifogást teszek a dekoráczió tulhalmozása ellen. Nem kell elrontani a jót a jobbal: ebben áll nézetem módosulása. Adjuk meg a művészetnek a mi az övé; de az istennek is adjuk meg, a mi az istené. A műtárlat arra való, hogy tanulmányozzák, bámulják, mintázzák. A templom arra való, hogy ott az ájtatosság buzgó és önfeledt munkája végeztessék Am, ki fog imádkozni a Sixtiuában ? Tanúbizonyságul hivom fel Kómának mind a háromszáz templomát az iránt, hogy a műkincsek e nagy halmaza a hitbmgóság rovására esik. Egyelőre ugy tetszik, mintha tiltakoznék ellenem a l'éter apostol ülőszobra a szt. Péterben. E szobor fekete órcíből van és szentnek tartatik. Szokásba vették a jobb lábát csókolgatni, s miután e kegyeletes szokás immár ezernégydijakat szedni, de különösen Nyíregyházán, hol Szabolcs vár megye közgazdasági élete es forgalma összefut, a berendezett vásártér igen uevezetes és országos jeleutóségű ló-, sertés-, sót még talán szarvasmarha-vásárokat is hozna létre. És csakugyan ezekkel a motívumokkal erősítve merült fel ez a kérdés Nyíregyházán, s mi vidéki gazdák, kik a nyíregyházi országos vásároknak tulajdonképeni közönsége vagyunk, nagy örömmel hallottunk és olvastunk miudeu hírt erről az egészséges mozgalomról, biztosan remélvén annak rövid időn való megoldásra jutását és ettől azt, hogy megszűnik az a tarthatatlan helyzet, a nyíregyházi vásároknak az a teljes bizonytalansága, hogy — speciálisan az országos vásárokról szólva — egy-néhány — lóban, sertésben, szarvasmarhában dolgozó — kupecz kénye-kedve szerint alakulnak itt az árak; és hogy — ami ennek természetes következménye — a vásárra felhajtott jószágnak alig 15—20%,-tólija kél el; a többit — tiszteséges vevő és becsületesen alakult kereslet hiányában — vissza kell hajtaui. Nagy álmélkodással láttuk aztán és szomorkodva, hogy a vásár-rendezés czimén föllendült mozgalom hogy alakult át a vásártér áthelyezésének kérdésévé. Nem vagyok annyira benn-fentes a nyíregyházi viszonyokban, hogy a vásártér-rendezés ügyének a vásártér-áthelyezés kérdésévé való átcsavaritását megmagyarázni tudnám, de — sajnálkozva a sok-sok esztendő múlásán, mely e nevezetes közgazdasági kérdés megoldásának ilyen mórion való elodázásával nagy veszteséget jelent — kezembe veszem a vármegye térképét s Nyíregyháza közeli vidéke községeinek földrajzi elhelyezésében (minthogy ezek a kö?ségek a nyíregyházi vásárok legbiztosabban megjelenő és legalább is 80°/o-ot tevő közönsége) próbálom felfedezni azt az okot, mely székvárosunk ügyeinek vezető-embereit arra a meggyőződésre vezette, hogy Nyíregyházán a vásárteret nem csak berendezni kell, hanem előbb át is kell helyezui a város másik oldalára, tudniillik a tokaj—szent-mihályi utak közé eső területre. Nos, a geográfiának ebben az irányban való tanulmányozása sehogy sem tudja elfogadhatóvá tenni előttem Nyíregyháza város képviselőtestületének azt a határozatát, melylyel a vásártérnek, — mostani helyéről — az emiitett területre való áttételét kimondta; de épen a viszonyoknak ismerete szerint még csak azt sem tudom még elgondolni sem, hogy miképen tudott az a gondolat megszületni, hogy a vásártér a mostani helyéről, — amelynél alkalmatosabbat, az adott viszonyoknak megfelelőbbet — igazán — még pingálui sem lehetne — máshova tétessék át, nem is szólva arról, hogy mennyivel kevesebb költség kell a száz év óta tart, az érczszobor lábáról a nagy ujjat a a csók a szó szoros értelmében leváslalta. E csóközön minden esetre sokat bizonyítana ellenem, ha egyéb értéke is volna a — divatnál s ha a babonának egyáltalában jogczimet aduánk a vallásos érzület pótlására. De minden tiszteletem mellett is, melylyel e tizennégy százados régiség iránt viseltetem, el kell mondanom egy történetet, mely előttem alaposan megvilágította e csókok vallásos éltékét. Ismerek egy nőt, ki sohasem alszik el, mielőtt ne imádkoznék. Teljes áhittal bizza ilyenkor magát az isten jóságos kegyelmére; nem betanult imát mond, hanem rögtönzi könyörgéseit lelki és testi viszonyaihoz képest, s protestáns létére készül a katholikus hitre áttérni. Ez a nő egyebek köző't Bilchnert is olvasta s az Urschleim és Generatis equivoca elmélete nagyon megdöbbentette. Ilátha csakugyan u^y volna? Ha mindaz, a mit ó látott s a miben ó gyönyörködött: a virágoka kertben, a galambok a baromfiudvarban, a fecskék viszszatérése, az édesanya csókja s szivének ártatlan indulatai : ha mindez, együtt a hervadással és meguju'ással nem volna egyéb, mint az erők kölc^önhitása, az elemek vegyrokonsága, a mechánikai képletek bonyodalmas szerkezete, melyet a nehézségnek, a melegnek, a mozgásnak, a delejnek és a villamosságnak törvényeivel ki lehet mgyarázni ? Lelke nyugtalan lett. Ártatlan szivében panaszos hangok keletkeztek. Iligyan, hát az a lény, kinél anynyiszor keresett vigaszt és enyhülést, kiben ő bizott s a kit ő szeretett, c-iakugyan nem volna egyéb, mint puszta árnyék, a föl nem világosított léleknek egy fan tomja, — üres képtelódés, melyet megalkotott a népek félelme s mely bele rögződött a babonás szivekbe? A kétkedés e pillanataiban nagyon szerencsétlennek érezte magát. Házukhoz közel egy kereszt áll a megfeszített Jézussal. A kereszt háttal áll a hálószoba ablakának. Egy napon, a hitében megingatott nő töprengések kö zött aludt el és azt álmodta, hogy a kőkereszt megfordult, Jézus megelevenedett, leszállott a keresztről, hozzá ment s arccát megsimogatva, e szavtkkal vigasztalta meg : Ne kételkedj. mostani terület szükséges planirozásához, mint az emiitett másokéhoz, ahol, amint azt e lapokban már olvastam, 12,000 forintra becsülik a munka teljesítésének költségét. Egy másik, még pedig nevezetes és döntő szempont a vásártér áthelyezésének kérdésénél az, hogy a vásártérnek lehető közeli és kényelmes összeköttetésben kell lennie — a vasúti állomással, mert e nélkül, — bármilyen kitűnően és minden igényeknek megfelelően rendeztetnék és szereltetnék is föl a nyíregyházi vásártér, az a fő czél, hogy Szabolcsvármegye központján igazán országos jelentőségű országos ál lat-vásár alakuljon— nem lesz elérhető. Ebben az iránybau épen ez a lap, röviden, de egészeu korrektül kimutatta már, hogy a uviregyházi vasúti állomás vonat-rendezési terének s ezzel együtt az áru-fel- és leadási irodáknak és raktáraknak — a vásártér érdekeinek figyelembe vétele nélkül is — a vasúti vonal mostani — Nyíregyháza—DessewfTy — iránya helyett, a Nyíregyháza—Fejértó —NagyKálló irány oldalára kell áthelyeztetniük; mert igazán tűrhetetlen az a helyzet, ami ma — a vonatoknak az előbbi oldalon való rendezése miatt — feuuáll. hogy t. i. egy igen nagy forgalmú uton — mely egyszersmint a dohánybeváltó hivatalhoz is az egyetlen út, — néha félórán át is megszakad a közlekedés s a szekerek — a városon túlnan is, belülről is — egymásra tolulnak. Ez a helyzet már ma is. Pedig már a legközelebbi jövőben feltétlen szükség lesz rá, hogy a nyíregyházi vasúti pályaudvar területe, épen a vonat-rendezés érdekében, — bővíttessék, ez padig a mostani helyen a temető miatt nem lehetséges. Bűviteni fogják tehát a nyíregyházi pályaudvart a fejértó—nagy-kállói irány felé, át fogják helyezni oda a vonat-rendezési területet s ezzel együtt az áru-fel- és leadást (nem is említem azt, hogy a közraktárak is ott vannak). nos hát akkor a mostani vásártér egyenesen a torkában lesz a vasúti állomásnak, ahová — a berendezett vásártéren megjelenő kereskedők egész kényelmesen elhajthatják az itt vásárolt áll.ttokat. Es még hozzá Nyíregyháza megszabadul attól a nagy költségtől, amit — ha a vasúti pályaháznak mai berendezése továbbra is fenntartatik — el nem kerülhet, hogy nagy költségen vagy hidat kelljen emelnie a kérdéses mostani vasúti átjáró felett, vagy pedig alagutat fúratnia, a közlekedés biztosítása érdekében. A kövezetvám tarifa fölemeléséről legközelebb. Az ezer év örotin községeinkben. Ugy a fővárosi, mint a vidéki lapok hónapok óta jelzik azt a nagyszabású ünueplésre vonatkozó programmot, melylyel hazánk fővárosa s általában az ország összes vármegyéinek törvényhatóságai hazáuk fennállásának ezredéves fordulóját megünnepelni szándékoznak. A ki ilyen szép álmokat álmodik, annak vallásos hite erős, mint a kőszikla. Nos, ez a nő szintén Rómában volt s a Péteregyházat együtt látogattuk meg. Csendes kiváncsiság

bal lestem benyomásait. Müértőleg vette rendre a pipák szobrait, a fülkék festményeit; nyugodtan kérdezősködött tőlem némely történelmi adat u án s valóságos angol hidegvérrel betűzgette Bedáckerét. Igy jutottunk az érczszoborhoz. Az előttünk elvonu ó nők és férfiak, mindannyian utazók, meghajtották térdeiket, megtörölték tenyerükkel a jobb láb elvásott helyét s megcsókolták azt ugyanazzal a hódolattal, a melylyel alávetik magukat egy szokásnak, mikor borravalót adnai. a szolgálattevőnek. Társam megnézegette a szobrot, kissé meg is kritizálta s azzal tovább ment. — Hogyan, nem csókolja meg, kérdém meglepetve. — E'i? Ezt a bálványt? Ugyan miért? Hát ön nem utálná megcsókolni azt a helyet, a mit millió és millió ember nyála feloldott és elkoptatott? — És egyáltalábiD, folytatá némi szünet után, nem ugy érzi e magát itt, mint valamely pogány templomban, p. o. a baturnuséban hol a római kinc ek, vagy a delphiiben, hol a görög kincsek voltak felhalmozva? Azt hiszem, hogy en itt nem tudnék jól és igazán imádkozni. Dne történetem. U

3'y irám le, a hogy volt. Sem hozzá nem tettem, sem el nem vettem belőle. A következtetés í^en egyszerű és igen természetes. Ei a vallásos no ugy érezte magát a műkincsekkel túlterhelt templomban, mintha pogány földön járna és pogányok kultuszát látná. És valóban, ha elmeiülünk e műremekek szemléletében, legyen az akár a Michel Aogelo Mózese, akár a R fael valamelyik M>donnája, akár a six iui kápolna sybillái, e Cíodaraüvek, melyeket a templomok sérthetetlensége, az idomok arányossága s a bennök rejlő élet hűsége az örökkévalóságnak szánt, nem imádkozást ébresztnek bennünk a teremtő istenhez, hanem bámulatot az alkotó ember irányában. Ugy remélik, mintha e templomok csak azért épütek volna, hogy Jegyen, mi befogadj i a nagy mesFolytatása az I. mellékletei*