Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-12 / 2. szám

„JN Y I R V I D É K" egyházunk és népünk tartotta fenn, melynek szive akkor is lelkesedett a magyar nyelvért, midőn a könnyelmű nagyok s a külföld majmolói végkép feledték Árpád drága nyelvét! Alkotmányos szabaclsáp nélkül nincs jövendője e hazának! Hadd értsék meg tehát mindenek, hogy a haza alkotmányos szabadságát annyiszor megszerzette ez a sokszor megbántott kálvinista egyház, kezet fogva a haza jobbjaival. Legyünk hát büszkék reá, hogy mi magyaroknak és kálvinistáknak születtünk! Mert az elnyugodott ezerév zárkövén megállva, büszkén mondhatjuk el, hogy annak, hogy e nemzet ezredéves ünnepét megülheti, mi magyar kálvinisták vagyunk leghathatósabb előmozdítói, tényezői! El lehetünk feledve, mostoha gyermekeinek tarthat a könnyen feledkező állam, de ezt a tényt el nem vitathatja tőlünk semmi hatalom s ez az érdemünk fel van jegyezve a történelemben s be van irva a népek Istenének könyvébe kitörölhetetlenül, s az Isten, ki a népek sorsát vezérli és a népek felett Ítéletet tart, meg fogja adni előbb-utóbb a mi jutalmunkat is. Szeretett lelkésztársaim! Ne engedjetek híveitek körében sem hazafias, sem egyházias tekintetben tért a mindent lehangoló közönynek, éleszszétek fel a hazafias lelkesedést, a biztató reménységet a jövendő iránt. Nagy emlékű év ez reánk nézve. Hány milliomodik ember érhette meg azt, amit mi megértünk, nemzetünk történetében ! Ne engedjük e nagy, e fenséges körülményt elcsenevészedni kezeink között. Legyen ez az év a lelkesült és tüntető hazafiságnak, inegedző és bátorító hitnek esztendeje reánk nézve. Leheljétek szét buzgó lelketeknek buzditó lelkesedését mindenfelé. Támadjon munkátok hatása alatt oly mozgalmas élet e hon határain, a minő még nem volt egy nemzet életében sem. Hadd álljon meg a nap a mi hazafias örömünk felett, mint egykor Gibeonban s maga az Ur kegyelme is jókedvének sugaraival ragyoghasson körül! Hazafias érzelmű néptanítók! Legyen iskolátok cz évben kiválólag a hazafias érzelmeknek szent temploma. Értessétek meg a gyermekekkel ez év rendkívüli jelentőségét, hadd vésődjék be a gyermeki szivekbe is az önzetlen hazaszeretet, hogy felnőve is ne felejtsék el a költő ama szavait: „Hazádnak rendületlenül légy liive, óh magyar! Bölcsőd ez s majdan sirod is, mely ápol s eltakar" stb. Buzduljanak fel az elöljárók, a hívek is mindanynyian, hogy ez évben a jó békességet köztük semmi viszszavonás meg ne zavarja. Tartsátok távol a szivetektől a pártoskodást, villongást, visszavonást! Forrjunk össze mindnyájan testvérszeretetben ; csak így lehetünk erősek, igv lehet reményünk alioz, hogy a jövő ezredévet is megadja nemzetünknek az isteni kegyelem. Gondoljuk meg, hogy egyedül állunk az ellenséges népek között; ki kiméi, ki véd, ki szeret bennünket, ha egymást nem védjük, nem szeretjük, nem támogatjuk! Legyen kegyelem és békesség nekünk ma és minden időben. Amen. A gazdasági cselédek újévi költözködése. Dr. Jósa András vármegyei főorvos a közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén indítványt adott be abban az irányban, hogy a gazdasági cselédek hely változatásának ideje január hó 1 ső napjáról más időpontra tétessék át. Az indítványt a közigazgatási bizottság, vélemény adás végett a gazdasági ^egyesülethez és a kisvárdai gazdakörhöz tette át. Alább egész terjedelmében közöljük a javaslatot s kérjük gazda-közönsegünk érdeklődését e kérdés iránt, jelezvén előre is, hogy nagy örömünkre szolgálna, ha birtokosaink közül mentül többen hozzászólanának e fontos ügyhöz és pedig különösen a tekintetben, hogy véleményt adjanak: mely időpont lenne legalkalmasabb — a gazdasági érdekek sérelme nélkül — a cselédek helyváltozására. Dr. Jósa András indítványa a következő: Miután a járási orvosok és Nyíregyháza város orvosfőnökének hozzám érkezett havi jelentéseik csak is a mult 1895. évi deczember hónapjára vonatkozn k, a folyó 1896. év január 1 éu dühöngött hózivatar által életüktől megfosztott egyének számáról jelentést nem tehetek. Magánértesülésem szerint azonban több egyén esett áldozatul az ekkor dühöngött fergetegnek. de a kikről csak a jövő hónapi közigazgatási bizottsági gyűlésen fogok jelentést tehetui. . Tekintve azonban azon körülményt, hogy jauuár első napja körül ilyen, az életet és az emberi egészséget a legnagyobb mértékben veszélyeztető időjárás nagyon ii a lehetőség határán látszik és a gazdasági cselédek költözködési ideje épen ezen időpontra esik: közegészségi szempontból véleményeznem kell, hogy a gazdasági cselédeknek költözködési ideje ne a legszigorúbb tél kellő közepére essék, hanem oly időszakra, midőn az országnak ezen legtöbb hasznot hozó munkásainak élete és egészsége veszélyeztetve nincs. A megfagyott egyéneknek esetleg csekély száma nem hozható fel érvül arra, hogy a cselédeknek költözködési ideje továbbra is az eddig szokásos időszakra essék, hanem azt is tekintetbe kellene venni, hogy hány egyénnek fagytak el végtagjai akként, hogy azok munkaképtelenségükben mindenkorra csorbát szenvednek. Azt nem lehet szivtelenül elnézűi, hogy a fogyatékos ruházattal biró cselédek és azoknak családtagjai és csecsemői mily kínokat szenvednek az ilyen minden évben ismétlődhető borzalmas időjárás alkalmával. Ezen egészségügyi szempontokhoz hozzájárul még azon anyagi hátrány is, a melyet a szegény költözködő családok szenvednek. Nincs egyetlen cseléd-család sem, kinek az idei költözködés alkalmával ősszel betakarított krumplija, répája, káposztája meg ne fagyott volna. Hogy a baromfi^ vagy sertés mennyire volt veszélyeztetve, könnyen elképzelhető. Ezeknél fogva közegészségügyi szempontból tisztelettel kérem a tekiutetes közigazgatási bizottságot, méltóztassék a bizottsági közgyűlésnek egy — a cselédek felfogadási idejére vonatkozó olyan — szabályrendelet tését ajánlani, mely a gazdasági cselédeknek, azok családtagjainak életét és egészségét, valamint csekély ingóságaiknak biztonságát nem veszélyezteti. Erdélyben, Ugocsában, Szatmárban a gazdasági cselédeknek felfogadási, tehát költözködési ideje Szt.Gvörgy napra esik. Én ezen erdélyi szokást vélem be hozandónak. A dohány-kertészek költözködési idejét p3dig február hónap végére javasolnám. Ezen javaslatom a Szabolcsmegyei gazdasági egyletnek és a kisvárdii gazdakörnek lenne kiadandó véleményezés végett ős a vélemények beérkezte után szabályrendelet lenne előterjesztendő a bizottsági közgyűlés elé. Ismételve kérem a cselédeknek újév körüli költözködését közegészségi szempontból beszüntetni. Dr. Jósa András. Közegészségügy és közönség. IV. . ... És a halál harangja folyton zűg-búg! — Ily szavakban feleztem be multi közleményemet, Ígérvén, hogy addig fogom rázni a vészharangot, inig nem sikerülend felkölteni az alvó oroszlánokit mély álmukból, hogy tömörült sorokban sorakozva, sikra szállhassunk a védelem munkájára! Volt pedig szó a kisdedek nagymérvű halálozási arányáról. Előző közleményeimben kézzel foghatóan kimutattam, hogy ezen fölötte magas halálozási arány nem természetszabta kérlelhetlen következmények folyománya, hanem oly természetű mulasztások egész sorozitával állunk szemben, melyek erősen rászolgáluak ez arány növelésére, s melyeknek elhárításával ennek következésképen mulhatlauul apadnia is kell. Az apadás mérve a védekezés helyességetői s intenzivitásától függ, s tekintetbe véve azt a körülményt, hogy a nyugateurópai államokbau — nohi ethno-klimatikai tekintetekben csöppel sem állunk amazok mögött — a halálozlsi arány közepes számát véve, 13—17%-al kedvezőbb, mint minálunk; jogosau feltehetjük, hogy arányos védekezés mellett ily aráuyu apadást nekünk is mulhatlanul el kell érnünk. Ami annyit jelent, hogy népesedési mozgalmaink statisztikája szerint hazáukuak évenként 35—40000 emberéletet megtakarithatnóuk, mi már pusztán uemzetgazdászati szempontból is, óriási vívmányt jelentene. Hogy tisztába legyünk a követendő iráuyra nézve, a józan esz arra utal, hogy i övessük példáját amazoknak, ahol egészségesebb viszonyok vaunak s küszöböljük ki mindazon káros hatásokat, melyek közegészségügyünket hátrányosan befolyásolják. Előre tudom, hogy az elhárítandó káros tényezőn mérlegelésénél majdnem áthidalhatlannak látszó akadályokra fogunk bukkaui, ami akaratuukra lohasztó hatással lesz; de nem szabad vissza riadnunk és számba kell venni mindazon kötelességeket, melyekre emberélet .megmentése körül kötelezve vagyunk. — Itt hatváuyozott erélylyel meg kell küzdenünk minden nehézséggel, hogy kitartó munkássággal elháríthassuk mindazt, mit emberi erővel elháritaui hatalmunkban van. Nem mulaszthatom el legitt rámutatni társadalmi tulajdonságaink egyik ellenmondó tüneményére. — Ugyanis; A magyar felebaráti szeretet tradiczionális nemzetközi közmondásra emelkedett, s lovagias sangvinismusából történelmileg elösmert nemes vonások emelkedtek ki mindig. E«en jellemvonások áthúzódnak most is társadalmi eletünkön, mi mindenesetre élénk értelmiségre vall, miből azt kellene következtetnünk, hogy amennyiben a közegészségügy a humanismus egyik főpostulatuina, nemzetünk ennek vitális érdekeit leikén fogja hordani. És ezzel szemben mit kell tapasztalnunk ? Azt, hogy társadalmuuk a közegészségügy iránt oly nagymérvű fagyos közöuuyel viselkedik, hogy ez már első tekintetre mint elleumoudó tünemény válik ki nemzeti tulajdonságaink közül. És ez képezi az első bástya falat, mely ellen rohamot kell intéznünk, hogy tovább haladhassunk. Ne feledjük, hogy az államhatalom mázsa számra menő szabályrendeletei édeskeveset lendítenek a kérdésen és csak társadalmi jóakarattal küszöbölhetjük ki a kóros kinövéseket. Frontot kell csinálni alulról fölfelé, hogy tőrt hódítsunk a czéluak, fel kell ébreszteni közönségünknél a józan öntudatot, hogy ennek közvetítésénél a szülők szivéig juthassunk, hogy ott a szunnyadozó érzelmeket a legszentebb kötelességek iránt felkölthessük, mert tapasztalatból tudom, hogy közegészségügyünk kórságának egyik góczpontja a rosszul ápolt és fejletlen szülői érzelmekből ágazik ki. Nehéz munka, de a jutalom is nagy és bőven kifizeti magát, csak kitartás kell hozzá és ha egyszer sikerült az első bástyát ledönteni, akkor a döntő csata meg van nyerve, s innét aztán bátran nyomulhatunk előre, mert akkor már csak az anyagi részét kell megoldani, a mi előtt társadalmunk soha el nem zárkózott. Ne feledjük, hogy nem szabad félúton megállapodpuuk, a fői sikerrel megelégednünk, s idáig jutva, igénybe kell venni mindazon előnyös hatányokat, melyek a nyugateurópai államok közegészségügyét kedvezően befolyásolják; hogy a siker teljes legyen, ott lépten nyomon találkozhatunk a humanitárius intézmények mindenféle fajtájával, betegsegélyző egyletekkel, ápoldákkal, óvódákkal, lelencz- és menházakkal, mi pedig ezekkel még nagyon hátra vagyunk; pedig mindezek nagy szolgálatot tesznek az ügynek. A külföldi munkás család napestig ha munkába van, kisdedeik a rendelkezésre álló intézetben gondosan ápoltatnak. Minálunk rázárják az ajtót s nap estig minden gondozás, ápolás nélkül ott fetreng a piszokban egy csuporka viz és egy darab kenyér mellett. A megtévedt nőszemélyek •— s ilyenekben eléggé bővel kedünk — minálunk arra törekeszuek, hogy bűnös tévedésük gyümölcsét elveszítsék, mert megélhetésüket veszélyezteti. A külföldön gondoskodva van ezeken, s a lelencz- és menházak azilumot nyújtanak a szerencsét leneknek. Mindezek s ily félék nagy rubrikát tesznek a halálozási arányra, mi mindannyi társadalmunk közö nyösségének terhére tudandó be. Köznépünk érzelmileg csiszolatlan s ezt csak annyiból terhelheti a vád, amennyiben balfelfogásból származó idegeukedése miatt, részben pedig az anyagiak miatt, elzárkózik a természetes érzelmek elől; de annál erősebben terheli a vád társadalmunk értelmesebb osztályát, mely világszerte hivatva vau vezérszerep vezetésőre s tért nyitni a haladásnak és a fejlődős uemesebb irányának. S mondhatjuk-e nyugodt lelkiismerettel, hogy ez irányban megtettük emberi kötelességünket? S tudva azt, hogy bűnös közönyösségünket drágán fizetjük meg ember életben, nein jajdul-e fel bennünk a jobb érzés, midőn a halál harangja folyton — zűg-búg?! Ne tagadjuk, és valljuk be őszintén, hogy bűnös mulasztást követtünk el! — Én tehát rázni fogom tovább a vészharangot, hadd vegyüljön riadója a halálharang mélabús zúgásába — rázui fogom mindaddig míg a nemes érzelmek lángja társadalmunk közönyösségét el nem hamvasztja, hogy lelkesül en sorakozhassunk az első gát megrohanására és lerombolására ! A közeli viszontlátásra! G . . n. A polgári olvasó-egylet közgyűlése. A nyíregyházi polgári olvasó-egylet 28-ik évi közgyűlését f. évi január hó 6-án tartotta meg, szép számú közönség jelenléte mellett. Mielőtt szeretett elnöke, tek. Leftler Sámuel, főgimnáziumi tanár, az egyleti élet minden mozzanatát feltüntető, valóságos élvezetet nyújtó elnöki évi jelentősét feszült figyelem között elmondotta volna, az ezredéves újév beállta alkalmából következőleg üdvözölte az egyesület tagjait: „Ha széles e haza földén mindenütt harangok zúgása, hymnuszok zengése fogadta az évforduló első p;rczeit, vagy legalább egy imaszerű sóhaj lebbent ei minden becsületes hazafi ajakán és szállt fel a népek sorsát intéző Istenhez: úgy azt hiszem e harmadfőiszáz tagot számláló testület évi közgyűlésén nem nyílhatnak ajkaim méltóbb szavakra, mintha a mindnyájunk szivében élő, azon igaz és kiolthatatlan érzelemuek adok kifejezést: „hogy az isteni gondviselés őrködjék a jövendő ezredéveken át hazánk sorsa felett, tegye azt nagygyá, hatalmassá, dicsővé; hazafiúi erényekben, tiszta erkölcsben tündöklővé, vagyonban gazdaggá!! Őrizze meg alkotmányát, vérrel szerzett szabadságát! Áldja meg békével, melynek áldása alatt a tudományok, művészetek, mesterségek és gazdálkodás, főidmi velés virágzóvá lesznek; ha pedig fegyverrel kell sikra szállani jogainak védelmében, idegen nemzetek ellenében, ugy tegye diadalmassá fegyvereit és alázza meg elleneit! Az idők végéig virágozzék Hazánk!!! Ezen, mindnyájunk kebelében víszhangra talált mély érzelmű, imaszerű szavak elhangzása után nyomatékos szavakkal azon óhajának adott kifejezést, vajha ezen egylet, mint a közművelődés szolgálatában álló tényező, minél szélesebb körben hóditana; mert a magyar társadalom felvirágzásáért küzdeni, — ugy mond — még áldozatok árán is mindnyájunknak szent kötelességünk. Tegye meg ugyanezért egyletünk minden egyes buzgó tagja, ha nem is a jelzettem nagy áldozatot, haDem legalább annyit, hogy ismerősei köréből igyekezzék ki-ki egy-két tagot szerezni e kulturális intézmény számára. A jelentés további része megemlékezik azon örvendetes ténykörülményről is, hogy a választmány 51. p. alatt tárgyalta gyűléseiben azon kérdéseket, melyek beléletére vonatkoztak. Ezek közül említést érdemel a házépítés kérdése is, mely kérdés egyelőre, a felmerült gátló akadályok miatt a napi rendről levétetett; továbbá, hogy házbőrletét sikerült ujabbi 3 évre meghosszabbítani, könyvtárát jó karba hozatni, a mennyiben azt 250 frt értékben uj könyvekkel gyarapította, pontosan leltározta. A beterjesztett péuztári számadásokból pedig kitűnik, hogy az egylet ez idő szerint 1561 frt 35 krnyi vagyonnal rendelkezik; költségelőirányzata reális, a menuyiben 1536 frt 71 krral szemben 1462 frt kiadás mutatkozik. Ilogy hirlap olvasó közönsége is elég oltasni valót talál, mutatja az, hogy 32 bir és szépirodalmi lapot járat, Midőn ezeket a közügy érdekében nyilvánosságra hozom, vagyok hazafias üdvözlettel, Nyíregyházán, 1896. január hó 8. Rúzsa Endre, egyleti titkár. Ezredéves kiállítás. Értesítés. Az érdekelt közönség tudomására hozom, hogy az 1896. évi ezredéves kiállítás mezőgazdasági csarnokának belső berendezési munkálatai is biztosíttatván, a földmivelési m. kir. minisztérium kiállítási irodája utján megrendelt asztalokért, beleértve azoknak szövettel leendő díszítését is, folyó méterenként 3 foriut, átalány összeg lesz az egyes kiállítók által fizetendő. Ezen asztalok 85 cm. szélesek és 80 cm. magasak, egészen egyszerű, de erős szerkezettel. Azon kiállítók, kik asztalter&letűk fölé 60 cm. magasságú és 50 cm. széles állványt is kívánnak helyezni, ezen díszesebb kiállitásn állványokért 2 forint átalány összeget fizetnek. Ezen összegeken felül a kiállítók semmiféle más illetékkel vagy utólagos költségekkel nem terhelhetők, kivéve a tűzbiztositási csekély dijat, melyhez a bér alatti érték aráuyában kell járulniok. Nyíregyházán, 1896. január 6. Kállay András, főispán, mint a ki&il. belyi bizottság cloőke. Allat-kiállitások. I. Első nagy lókiállitás (hasináiati lovak). Május 5 —12-ig. Istállók: 1000 lóra. (Hátas, hámos, igás, hegyi ló és ponny.) Elővezetések, kocsiversenyek, lovas mutatványok, díjlovaglás, négyes, kettes és egyes fogatok