Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-22 / 12. szám

II Mellóklet a „Nyírvidék" 1896. 12-ik számához. — Helyettesítések, Fedor Ágoston városi adó­p íaitári ellenőr betensege folytán szabadságoltatván, ei időre állása Ilankovsiky István adótiszttel helyet­tesittetett, ennek helyére pedig helyettesül Murányi Qé*a rendeltetett az adóhivatalhoz. — Eljegyzés. Ujfalussy Zoltán, szabolcsvármegyei m. kir. erdő-felügyelő ma vasárnap tartja eljegyzését StUírek Margit kisasszonynyal, Sztárek Ferencz rendőr­főkapitány kedves leányával s társas-életünk kiváló jelen­ségévé!. Felhőtelen boldogságot kívánunk a megkötendő, síivből fakadt frigyhez. — A városi szervezkedő bizottság, az uj örö­kösödési eljárásra vonatkozó törvény életbelépte folytán szükséges ideiglenes intézkedésekre nézve azt a javaslatot tette, hogy az összes ügyeket Bogár Lajos ülnök intézze, a leltározásokat Saáry Pál ülnök eszközölje, a halál­esetek felvételét pedig Juháss F. Lajos. E javaslatot a képviselet elfogadta. — A városi tisztviselők nyugdíj-intézete kér­désében a pénteken délután tartott Képviseleti gyűlés, &. javaslattétellel megbízott szakosztályok indítványának — hogy a város takarékpénztári ré.-zvényeiuek szel­vény-jövedelme 20 évre leköttessék — mellőzésével, 20 éven át, évi 2000 frtot szavazott meg a nyugdíj­intézet alapjára. Ezzel a határozattal, minthogy annak felsőbb jóváhagyása iránt uem lehet kétség, a nyugdíj­intézet létesítése biztosítva van. — Eskiivö. Barzó Mihály, helybeli építész e hó 21-dikén délután kötött házasságot Kelemen Anna kis­asszonynyal, Kelemen János helybeli tekintélyés iparos kedves leányával. A polgári házasságkötés után a tiatal pár á menyasszonyos háznál részesült áz egyház áldásá­ban, ahol is Geduly Henrik s. lelkész áldotta meg a szívből kötött frigyet. — Meggyilkolt községi jegyző. Vágó Lajos pát­rohaí körjegyzőt e hó 17 diken, kedden este Ö'/» óra­kor, ajközségházán, az ablakon keresztül agyonlőtték. A jégyzó íróasztalánál dolgozott, midőn a gyilkos golyó érte s holtan rogyott le a székről. A gyilkos minden nyom nélkül elmenekült. A törvényszék részéről másnap Sarvay János vizsgál íbiró és dr. Baruch Mór trvszéki orvos a helyszínére mentek s a vizsgálat azonnal meg­indult. A községháza ablakaival átellenben, a szúk ulcza másik oldalán egy meglehetősen ép lábnyom után le is tartóztatott a csendőrség egy kupecz-embert, kivel .a meggyilkolt jegyzőnek valami rédia-ügy miatt sok baja volt, de kihallgatása u'án szabadon bocsátották, mert a gyanú megerősítésre nem talált. A meggyilkolt jegyzőt felesége s hét árván maradt gyermeke gyászol­ják. A vizsgálatot a csendőrség erélyesen folytatja. — Dr. Heuinan Ignácz emlékezetére a helybeli izr. szent-egylet nagyobb szabású actiót szándékozik megindítani, hogy ezáltal a nagynevű ügyvéd és ember­barát érdemeinek megfelelő emléket állítsanak. — Mint értesülünk, az emlék egy nagyobbszerü alapítvány lesz, melynek mindenkori kamatjai az elhunyt kitűnő férfi halála napján lesznek kiosztandók. A Szent-egylet elnök­sége már meg van nyerve a tervnek. — Szabályozási vonal megállapítása. Blau Fái, városház-téri telkén építkezni szándékozván, a szabályo­zási vonal megállapítását kérte. A képviselet e vonalat a Korona vendéglő délkeleti sarkától a Marsalkó-féle ház keleti sarkához állapította meg. — A nyíregyházai kereskedő alkalmazottak betegsegélyző pénztára folyó hó 15-én tartotta a keres­kedő ifjak egylete helyiségében Léderer Ignácz pénztári alelnök vezetése alatt rendes évi .közgyűlését. A be­terjesztett igazgatósági jelentésből kiemelendőnek tartjuk a kővetkezőket. — A pénztár bevétele 782 frt 92 kr., kiadása 616 frt 84 kr., mely összegből a törvényes 10°/ 0 69 frt 35 krral növelte alaptőkéjét, mig 96 frt 72 krt. készenlétben hagy esetleges nagyobb költségek fedezésére. Az egyleti orvost 256 tag és 32 családtag vette igénybe. Gyógykezelésre 119 frt 34 krt. adtak ki. Vagyoni helyze­tében örvendetes haladást mutat fel. 1896-ban ugyanis 83 frt 12 kr. tartozással zárták le az évet, s most már 308 frt 51 kr. a tiszta vagyon. — öordon-hangverseny. A ma esti hangverseny programmja, mely elé oly nagy várakozással tekint városunk közönsége, a következő: 1. Haendl: „Ária Rinaldo operából." 2. Gampana: „Románcz." 3. Auber: „Románcz a „Kőműves és Lakatos" operából." 4. Kursch­mann: ,A halász." 5. Djubjuka: „Orosz dal." 6. Wisching: „A vallomás.' (Sopran hangon.) 7. Ernst: „Tavaszi dal.* 8. Bátky Endre: „Az odaliszk." 9. Matei: „Non torna". 10. Beethoven: „Adelaide.* 11. Bachmann: „Gondola dal." (Sopran hagon.) 12: Seiffert; „Török dal." 13. Mozart: „Résziét „Gosi fan tutte" operából". (Sopran hangon.) Belépti jegy lesz az első 4 sorban 2 frt, a többi ülésen 1 frt 50, illetve 1 frt. Állóhely 50 kr. Deák-jegy 30 kr. — Jegyek előre válthatók Jakabovits Fáni k. a. dohány-tőzsdéjében és este a pénz­tárnál. — A mintákért bérbeadására megtartott máso­dik árverés eredményeként a képviselet a mintakertet Kmetz András városi kertésznek adta bérbe 6 évre, évi 1011 frt bérért. Az első árverésen, a visszalépett K. Virágh István 1851 frt évi bért ajánlott. — A városi házak adómentességéről szóló tör­vényjavaslat kérdésében a pénteken délután tartott kép­viseleti gyűlés a tanács javaslatára felirat intézését ha­tározta el a képviselőházhoz, hogy az adómentesség ki­terjesztésében a rendezett tanácsú városok, az általános házbéradót fizető városoknak adott mértékben része­süljenek. — Értesítés. „Nyíregyháza az ezredik évben", ké­szülő-félben lévő művemre vonatkozólag tisztelettel érte­sítem e mű t. megrendelőit, hogy — részben a benne közólt képnyomatok előállításának technikai akadályai miatt, részben azért, mert elhatároztam, hogy művem záró lapjain megörökítem városunk millenáris ünepélyeinek lefolyását is, — művemet csak ez ünnepélyek lezajlása után, tehát folyó évi május hó végén bocsátom közzé. Tisztelettel: Geduly Henrik, s. lelkész — vallástanár. — A tolvajokra rossz Idők járnak. A századvég & mai napig nagy vívmányokat képes felmutatni. Ezek a vívmányok természetesen valamennyien az emberiség javát, boldogulását czélozzák s igy mindegyiket, mindenki örömmel üdvözli. Az emberiség egyik része azonban mely uem becsületesekből áll s mint ilyenek részint mint kasszabetörők keresi meg mindennapi kenyerüket, bizony a közeledő millenáris kiállítás alkalmából nem nagy örömmel vesznek tudomást arról, hogy az általánosan ismert Becher ós Ilildesheim bécsi kasszagyáros czég egy olyau pánczólkasszát talált fel, mely a maga nemében páratlan ós a kasszabetörjk réme lett. Az országosan ismert Biehruch A., Grünstein II. ós Breitner testvérek ékszerészek siettek is ettől a czégtől ilyen pánczél­szekréuyeket beszerezui, hogy a millenáris kiállításra szánt drágaságokat, melyek miilókat képviselnek, meg­őrzés végett ezekbe a páuczélszekrényekbe helyezzék el. Ezeket a ptiiczólszekrényeket a béc-i technológiai és iptr-muzeuin is kipróbálta és a lehető, légtökéleteseb­bekuek találta. Igy tehát a millenáris kiállításon nemcsak a kiállított drágaságok, de maguk a pánczélszekiények is látványosságot képeznek. Ilyen körülmények között tehát egy cseppet se találjuk különösnek, ha az ország nagyobb takarékpénztárai és intézetei ennél a czégnél tették meg megrendeléseiket, hogy értékeik biztonságban legyenek. Ezek a kitűnő pánczélkasszák megrendelhetők: Bécsben Becher és Ilildesheim, Budapesten: Várady Gyu'a (Térézkürut 38.) Temesvárott: Tedeschi János fiai és Aradon: l'olgár J. czégnél. — Köszönetnyilvánítás. Néhai Dr. lleuman Ignácz elhunyta alkalmából koszom megváltás czimén Kallay András 20 frt, l'ropper Samu 25 frt, Dr. Ardó Alfréd 20 frt, lleuman Béni 20 frt, lleuman Samu 20 frtot adományozott nőegyletünknek, melyért fogadják hálás köszönetünket. Az izr. nőegylet elnöksége. — Leforrázott gyermek. Juhász Audrás föld­mives 2 és féléves leánya, egy, az anyja által a földre állított, forró vkzel telt üstbe esett. Olyan égési sebe­ket szenvedett, hogy egy heti kínlódás után meghalt. Az anya ellen — gondatlanságból okozott emberölés miatt — megindították a vizsgálatot. — Tánczmulatság. A nagy-halászi ev. ref. iskola helyiségében, az egyház javára április 6-án, azaz húsvét másodnapján zártkörű tanczinulatságot rendeznek. Sze­mélyjegy 1 korona. Felültizetéseket az egyház köszönet­tel fogad. Kezdete este 7'/i órakor. — Meghívó! Unghváry László faiskola tulajdonos Czeglédről, e helyen is felhívja a gyümölcsészet barátait, hogy telepét a nyár folyamán felkeresni, illetve becses látogatásukkal kitüntetni szíveskedjenek. Jó alkalmat nyújt erre az ezredévi kiállítás és azon körülmény, hogy Ceglédre—a nyugati, vagyis a volt osztrák állam vasúton — 1</, óra alatt el lehet jutni. Fent emiitett czég a kiállításon részt nem vesz, mert a vállalat természete, illetve a kiállítást érdemlő növények és tár­gyak legnagyobb részt fel nem vihetők és hogy a tulaj donost sem rajz, sem mintázat, sem adat közlés nem képesíthetik arra, hogy a nagyszabású dolgoknak csak 100 ad részét is feltüntetni bírná mit különben a helyszínén 1—2 óra alatt teljes nagyságában lesz sze­rencséje bemutatni. — Az Euders-f. czirkusz előadásainak népszerű­sége napról-napra nő. A mutatványok legtöbbje a maga nemében befejezett torna és lovasművészetre vall. Külö­nösen kiválnak a parforce- és úri-lovas Merkel Viktor kitűnő lovagló-iskolája, a személyzet lég- és egyensuly­torna mutatványai. Ha még hozzátesszük, hogy minden előadás végén nem holmi közönséges, elcsépelt néma játé­kokat, de rendszerint valami exoticus vagy míthologikus látványosság és ügyes balletet láthatunk, — nyugodtan elmondhatjuk, hogy a társulat teljes mérvben érdemes a pártfogásra. — Három érdekes regény közlését kezdi meg április—junuu negyedeveben a ,K4pes Cialádi Lapok" szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap. A három regény közül kettő eredeti magyar termék. Az egyik ,k hulla" czimet visel és irójt egy álnév alatt rejtőz­ködő ismert iró, a második „A szerelem áldozatai", melynek szerzője Miskolczi Henrik, kinek nem egy re­génye forog már a közönség kezeibe. Az angol regény „S)katszenvedstt* czimü melyet ifj. M iderspach S indor tolla szép magyaros stílusban ültetett át nyelvünkre. A regényeken kivül elbeszélés és humoreszk, rajz és köl­temény szép sarjában következik a „Képes Cialádi La­pok" minden számábau. E lap előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyed ívre 1 frt 50. Mutatvány­számokat kívánatra iagyen küld a kiadóhivatal, Budi­pest, Vadász utcza 14 szám saját házában. — Sertésvész. Hajduvármegye egész területén — a fellépett sertésvész miatt — a sertésvásárok tartása betiltatott. — Debreezen a német orfeumok ellen. Debre­czen város rendőr-főkapitánya üdvös szabályreudeleti ja­vaslatot terjesztett a városi tauács elé. A javaslat ki­terjeszkedik minden nyilvános mulatságra, szinielőadásra. hangversenyre stb. s kimondji, hogy az engedély kizá­rólag magyar nyelvű előadásokra adható meg. Első pil­lauatra ez a javaslat fölöslegesnek látszik, mert az em­ber azt gondolhatná, hogy I) ibreczenben nem meri fel­ütni a sátorfáját a német „könnyű múzsa". Dj bizony ugy áll a dol )g, hogy e^y idő óta ott is minden nyáron megjeleni a debreczeni vendéglők kerti helyiségeiben a germán nyelvet és az erkölcstelenséget terjesztő orfeu­mok népa s igy szükségessé vált megrendszabályozásuk. Hasonló iutézkedés náluuk se lenne felesleges. — Knopfmachcr, elbeszélés egy kötetben, irta H irmán O toué. Az E ;yetemes Regénytár legújabb kötele uj tehetséget mutat be e nagyon elterjedt vál­lalat olvasóinak, még pedig olyat, a mely a javából való. II irmán 0 tónó élesen látó írói egyéniség, a ki igaz és az élet törvényeinek megfsíelő alakokkal népe siti be elbeszélését. A mese kerete pompisan van meg csinálva, a cselekmény érdekes, a stilus erőteljes és a nyelv migyaros. Az egész elbeszélés különben pom­pásan sikerült szatíra a mi társadalmi viszonyainkra, habár a szerző meg a látszatát is kerüli annak, mintha szatirizálna. A könyv, melyben a fő elbeszélésen kivül még néhány rövidebb, de igazán érdekes elbeszélés van fűzve, megjelent Singer és Wjlfuer kiadasában és ára csinos kötésben csak 50 krajezár. Tehát a mellett hogy érdekes és jó, még olcsó olvasmány is. — Majdnem hihetetlen, milyen nagy mérveket ölt néhány hót óta helybeli és környékbeli kereskedőinknél a kerti magvak forgalma. l)e ne is csodálkozzunk, hogy oly rendkívüli módon karolja fel a kertészkedő közönség a tokokba zárt magvakat, ha tekintetbe vesszük ezeknek úgyszólván meglepő eredményeit. Mert hát csakugyan kitűnőknek kell azoknak a Mauthner-féle magvaknak leuniök, ha egyes melegágyi fajtáknak u. ra. kalarábé, retek, ugorka stbnek kész terményeit már most ott látjuk számos asztalokon. Az ilyen korai konyhakerti termények nem csak kellemes újdonságot képeznek a családban, a hova odavarázsolják a szép évszakot, hanem a hivatásos kertészeknek, kik korai termenyek előállításával foglalkoznak, tetemes jövedelmi forrást teremteni és nem tagadjuk, hogy kereskedőink a tokokba zárt Mauthuet féle magvak forgalmazása által az üzletnek kertészeti ágazatát a haladásmedrébe terelték. Csarnok. Emlékek. líd sz év! .. . Tűnő pillanat a természetnek, de az emberi életben rengeteg idő elgondolni is. IIüsz év előtt, mikor kőnye3 szemekkel mondtam búcsút a pettyes kantusban járó pajtásoknak, a kikkel együtt másztuk meg a nagy körtefát, együtt szedtük a nádi veróbfószket s a parti fecskét, együtt játszottunk pandúr­kát, együtt csujzliztuuk a zizegő nádas szárcsáira, együtt nyargaltuk be csak ugy szőrén azokat a kopár homok­buezkákat, akkor — húsz év előtt — kurlanadrágos kis fiúcska voltam. Éa Istenem, mennyi minden megváltozott azóta ebben a poros kis városban! Azóta már csaknem húsz uj házat építettek s s az már egy sem mereglyós, hanem pompás patics-falu. S mekkora muskátlik meg rozmari­uok terpeszkednek az uj kisablakokban ! Arra a cso­dálatos fatoronyra, mely vasszeget nem látott, s amely olyan pompásan ringatódzott, ha a kis harang kötelét gyermekes örömmel czibáltam, uj gombot tettek, mel­lette a kormos falu templomot, mely góth stílű akart lenni, de a kegyúr meglapult bugyillárisa valami bizarr, határozatlan stylüvé tette, felperzselte az Isten haragja' Nem járunk már tengelyen fáért a Tiszához, sóért Mármarosba, káposztakőért Tokajba, tégláért a svábok­hoz. O'.t halad prüszkölve a kertek alatt az a krumpli­szállító vasút, amely — rémült arczczal ugy beszéli Ricskainó — aminap is kártérítés nélkül eltiporta a Csatáriné három éti kacsáját. Hit még az emberek mennyire megváltoztak • Az öreg tiszteletes, akinek szava olyan fönségesen visz­hangzott a boltozatos falak közt, az öreg bíró, akinek kezében mindig ott volt a vastag nádpáleza, végén a fényesre súrolt patronnal s a fülén is mindig ott volt az a megcsodált daganat, mellette négy-őt szál jófajta büdöskű-masinával — már a temetőben pihennek. Akik még élnek, azokra sem ismerek rá! Akinek a lakziján a torkomon akadt a csirkecsont, annak haját ma már megcsípte a dér, akikkel együtt hanezüroztam a térdig érő áldott jó porban, annak ma már a mur­ezos, borzas kis fiai csimpajkóznak a frakkom szárnyába, ha végig sétálok az utczán (azt hiszik gyászlobogó). Hogy ismerjek én rá ezekre a jó emberekre? Hiszen csak ugy tallózok a régi emlékek közt. Estefelé kiülünk a befuttatott ambitusra, ahova a sűrű lonczlevelektől nem talál utat a vastag porfelhő, amit a hazatérő csorda ver fel s amiben a suhanó denevérek imbolygó árnyalakoknak tűnnek fel. Ott el­nézzük a villás farkü fecskéket, amint fáradt repüléssel egymásután térnek vissza azokba a kedves kis „salva guardiákba*, amik ott sorakoznak a felkunkorodó nád­eresz alatt. — A vanyigetaréj alatt lehangzik még az idegenbe tévedt verebek pörlekedése, megzavarva attól az elhaló zsongástól, melyet a nagy szoba salugáderos ablakai alatt ácsorgó méhes hallat. — Gyönyörűséges terczettet képez evvel a hátsóudvar gémes kútjának szivet facsaró nyikorgása, amint az öreg János nagy­szuszogva erőlködik meghúzni az itató-vályüt. A sárga és bibor lonczvirágok édes illatot árasz­tanak s lelkem az illat szárnyán visszarőppen a múltba, a letűnt boldog gyermekévekbe. Mintha édes anyám áldott keze újra simogatná pöszke fürteimet, böngészve belőle a töreket, ami kender tillolás idejére mutat. — Újra érzem a gyöngéd anyai csókot, azt az édes csó­kot, mely a mézeskenyérnél is előbbrevaló volt. Újra felépítem a kis pajtásokkal a nedves homokból azokat a tündérvárakat, melyeket a legelső jászaső ópugy el­temetett, mint ifjúkorom álmait az élet poros fergetege. . . . Fáiig elfeledett alakok tűnnek fel lelkem előtt és sóhajtva kérdezem magamtól: — Szegény Bolond Pe3ta, mi lett veled . . . . ? Szeg íny Pesta, szegény Bolond Pesta — Mindenki ugy hívta. Az igazi nevét, azt elfelejtet­ték. Pedig nem volt bolond. Mégis rajtafelejtettók azt a csúfnevet. Az apja hatökrös gazda volt. Egész utczában sen­kinek sem forgott olyan tulipános bálványon a kapuja s az adóvégrehajtó bezzeg uem ütö'te ránezos homlokát a Ciery uram szemöldökfájába. — A fia csak az elé a Mest'ram elé járt, aki elé a Biróék Gyuriczája. Az ő csillagos bicsakji is csak azt a pidot faragta, amelyi­ket a Bíró Gyuszié. Nem is fújta ü;y senki a zsoltá­rokat, mint a Posta s az őszbacsavaruló iskolaszéki elnök senkinek sem tulta olyan jóságosan mondani: „Éles fiim." Bah sok kótgarasost is raktak le exáme­neken Tanács uraimék arra a cirádás diófa stallumra, melyen több kétszázadja nem ült patrónus. — C;ak a Cieri Pasta körmölte azt fel onat mind egy kurta krajezárig. No de amint falszedte, újy el is osztotta. Nem vette ba a természete, hogy irigykedjenek rá. Lett belőle szép szál legény. Bezzeg rajtafelejtette szemét a vászonnépsóg. — Még a perczeptor begyes Migdája sam unta el magát a rácsos ablaknál, ha Pasta vasárnaponként czifra cőzmijábai végiglépkedett a Tamp'om-utczán. Padig ti/, telekalji-föld nézett rá s három varróleány fáradt belé a staftirungjába. Hinem a Pasta nem sandított falé. Hiába voltak rajta az aptk,

Next

/
Thumbnails
Contents