Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1895. 33-ik számához. A házasságkötéseknél, anyakönyvezéseknél felme­rülhető minden fontosabb mozzanatra kiterjeszkedve, külön pontok alá foglalt részletes és világos utasításo­kat ad azután a lelkészeknek a maguk és híveik teen dőire nézve, s mely utasítások pontos megtartása mellett, mind a lelkészek, mind a hivek biztosan járhatnak el, az uj helyzet követelményeinek is eleget téve 8 érde­keiket is megóva. A körlevél igy végződik: „Érzem, hogy a házasságkötésnek alakszerűsége és a házasság fölötti bíráskodás kérdésébén az uj tör­vény folytán bekövetkezendő lényeges változás, a mennyi ben ezentúl a házasulandók a polgári hatóság, a házas­sági összes ügyek elintézése pedig a világi törvényszé kek elé utasíttatnak, mélyreható fontosságánál és nagy­jelentőségű következményeinél fo^va figyelmeztetésem nélkül is önmagában elegendő, hogy tisztelt lelkészeim nek, kik 22 érre terjedő érsekségem alatt hitszilárdsá­guk és kötelességhüsőgüknek anuyi tiszteletreméltó tanúságát adták, legvallásosabb figyelmét és egyhlzi buzgalmunk megfeszítésének komoly és ünnepélyes el­határozatát felhívj i az uj intézkedések káros követ­kezményeinek elhárítására, vagy le. alább enyhitésere. E fenséges czél elérésének nélkülözhetetlen felté­tele azonban a hivek szeretete és bizalma, melynek elnyerése és biztosítása legyen munkásságuk egyik leg­főbb törekvése. Hogy az eleven hit ereje hassa át a nép lelke legmélyét, az evaugólium törvényéhez szabja egész életét, szükséges, hogy a papság fentartsa tekintélyét, mit kötelességeinek busgó teljesítése, életének feddhetlen­aőge és önzetlen houszeretete által érhet el. A lelkekre igazi hatással csak az lehet, akinek hirneve szeplőtlen. Tetteikkel s ne pusztán neveikkel mulassák meg a papjk, hogy valóban azok, nehogy, mig hivatásuk Istenes, viselkedésük bűnös legyen. Éle tük példájával vonzák a népet, életmódjukkal hódítsák meg. A papnak egész életében, minden dolgában azon erkölcsi móltóság ragyogjon fel, amelyet semmi földi esély megnem ingat, a melyen az idő nem győz, de a mely örökkévaló jutalmat nyer az égben; a mely a jók javát szolgálja, könyörül a szűkölködőkön, jótéte­ményeihez tanukat uem keres, a mit másoknak ad, nem mint magáét, de mint Isten adományát adja, má­sok hibáin fel nem lobbau, sérelmeket békén elviseli, int, javit — gyámolit. Mindez megteremti a szeretetet, a melyet még fokoz jósága és okossága, a kit szeretnek. Akarni a jóságé, tehetni az okosságé, ez p>dig szüli a nép bizal­mát, a pap eme ragyogó érdemét. A papság ily életmódja ős magatartása mellett a szellemekben, a törekvósekbeu beálland a régi óliij tott igazi üdvös változás; a nép lelkesült vágyra buz­dul fel, hogy az egyház ós haza irátni kötelességeit igaz keresztényhez méltóan betöltse." Kisdedeink érdekében. — Aktuális Inlyi kérdés. — A kisdedek nagymérvű halálozási arányának mi kón'i csökkentéséről oly gyakran s annyi sok minden féle volt már felhozva, hogy elcsépelt dolognak tüunék fel erről még többet beszélui, de mindezek régen el­hangzottak anélkül, hogy csak egy rövidke lépéssel is közelebb jutottunk volna a jtvulás felé. S hogy ez igy történt, az közönségünk nagymérvű, de soha meg nem bocsátható jéghideg közönyösségének tulható be. Ily körülmóuyekkel szemben csepp kedvem sin­csen pusztáu időtöltésből borsot hinteni a falnak, hogy süket füleknek és néma sziveknek oly tárgyról prédi­káljak, mely közönségünket csak untassa. De a harang folyton bug s mélabús zúgása rezgésbe hozza érző ide­geimet. Meg kell hát nyitni újra meg újra a vészjelzőt, hogy felriadjon a tespedés, hogy tetterőre ébredve sora kozzuuk a vész elleni munkához. Kisdedeink sorában a halál erősen pusztít, de hatalmunkban áll a bő aratás csökkentése. Ne nézzük tehát összetett kezekkel a hul­lámok összecsapódását 1 A „NYÍRVIDÉK* TÁKCZÁJA. A zsidó leány. A nap már régen lehúzta piros arczát a láthatár pereméről, régen csend van az egész faluban. Nem hallatszik már a mezőről hazatért barmok kolompja, a béresek kiabálása, még a falu egyetlen korcsmájában is kialudt a világosság, kiki uyugalomra tőrt a napi munkában kifáradt tagjait pihentetni s uj erőt gyűjteni a holnapra. Ebben a nagy csendességben egyszerre csak meg szólal a távolbau a Halmos tanya felól egy fuvola lágy hangja szomorún, fájdalmasan mintha gazdája abba a kis száraz fába akarná önteni szerelmes lelkének egész keservét és fájdalmát: „Lekaszálták már a rétet . . .< és a panaszkodó bugó haug elömlik az egész vidéken, elhallatszik a faluba, elhallatszik az öreg Náthán zsidó hoz is. Az ^öreg ismeri igen jól e hangot, egy év óta hallja folytonosan, s ugy őrzi, mintha annak a siró, kesergő hangnak minden egyes rezzenése egy egy kala­pácsütés volna az ő ősz főjére; — egy év óta szenvedi e fájdalmakat, mert akkor jött rá, hogy egyetlen leánya, öreg napjainak egyetlen reménye s támasza egy keresz­tyén ifjút szeret! Én édes Istenem! — Hát mi van abban, hogy a szerelemre termett fiatal szív érezni akar?! Mi vau abban, hogy egy keresztyén ifjú s egy zsidó leány sze relme örök hűséget esküszik egymásnak? Vétek az? Hát miért van sziv, s miért vannak a szivben érzelmek?! De az öreg Náthán uem tudja, vagy legalább nem akarja tudni mindezt, ő csupán a veszedelmet látja, amely hitét, vallását s öreg napjainak nyugalmát fenye­geti. Kétségbeesésében Jehovájához fordul, kérve, kö- ( Mindenki jól tudja, — hisz ezerszer elmondatott már — hogy kisdedeink közül 73% hal el, mielőtt a 7 ik életévet elérték volna s e szomorú statisztikával elólállunk a nyugati államok sorában. S ha megyénk statisztikáját szemügyre vesszük, megdöbbenve fogjuk tapasztalni, hogy daczára kedvező nemzetgaz lászati körül­ményeinknek, mi erősen rászolgálunk hazánk halálozási statisztikájára. Jól tudjuk, hogy a kisdedek közt a magas halá­lozási arány természetes életUui feltételeknek tudandó be, de akinek módjában van az ügyet közelebbről meg­figyelni, legott meg fog győződni arrJl, hogy ezen ter­mészetes feltételeken kivül eső oly sok mindenféle mulasztások járulnak hozzá, melyeknek elhárításával e felecte magas halálozási arányt okvetlenül jóval apasz­tani lehetne. Miduukban van és tőlünk függ a mulasz­tá-okból származó okok eltávolítása és mi hideg közöny­nyél nézzük továbbra is az öldöklő halál rémes kasza­bolását? Nincs szándékomban a megyéuk határán tul eső viszonyokra kiterjeszkedni, a kérdést, mint „helyi kér­dést* vetettem fel. Sepregessünk csak a saját »j'ónk előtt. Mi ismerjű'i helyi viszonyainkat s tuljuc, hogy hol van a szemét. Á'talánosan élőimért dolog, hogy köinőpünk zöme felette indolens gyermekeinek gyógykezeltetése iránt. Jól tuljuk azt is, hogy ez idevágó törvények úgyszól­ván parlagon bevernek, itt ott elvetve találjuk, hogy a mulasztó szülók kórdóre vouatnak gyógykezelés nélkül elhilt gyermekükért s 1—2 forinttal birságoltatnak. — Az érzéktelen szülő'i különben értenek a törvény ki­jÚszásához s egyszer elviszik gyermeküket az orvoshoz, a legtöbb esetbeu elkésve. E< aztán gyógykezeltnek tekiute'ik. A? ez irányból jovó mulasztások oly nagy mérvűek, hogy felülmúlják minden képzeletet. S óriási lag rászolgálnak a halálozási arány növelésére. A vád első sorbau a szülőket terheli, de szó sincs róla, hojy a törvény lanyhi alkalmazása is, habár c>ak kis mérv­bán, rászolgál s mondjuk ki kereken, hogy sok esetben az orvosokat is terhelheti némi mulasztás, amennyiben a kisded k körül 1 segédkezésükkel — különöseu az alsóbb rétegű köznépnél — nem járnak el elégé komo­lyau, s ebben fekszik a harmadik irányú mulasztás. Hogy jól megértsük, hogy ezen mulasztásoknak mennyi gyermek eshet áldozatul, csak egyetlen tényt kell felemlíteni. Tudva van, hogy a kisdedek halálozási arányát óriásilag növeli a felette gyakori hevenyes gyomorbélhuru\ Kevés kivétellel e bántalom kezdetben szelíd, lefolyásúnak mutatkozik, u?y hogy mőg az intel­ligens szülők sem látják szükségét, hogy orvossal közöl­jék. Fojtás, gyenge gyomorterhelés — mondja az anya, még jó, ha kissé kitisztul, stb. stb. De nem sokára be­köszöntenek a komolyabb tünetek, a gyermek össze­esik, szákelése felette gyakori s dögleletes büzü, a szen­vedés pregnánsabbá válik s a halál kitűzi czógőrét. — Isteu a megmondhatója, hogy mennyi gyermek esik eunek áldozatul, különösen megyénkben. Alig van gyer­mek, mely egyszer másszor bele uem esik e kórba s s bátran állitlí itoin, hogy a gyermekek halálozási esete l'őzül 70% ennek esik áldozatul. Igaz ugyan, hogy ritka esetekben e bántalom mindjárt fellépésénél veszélyes tünetekkel mutatkozik s már az első rohamnál a gyer­mek annyira összeesik, hogy végzetes kimenetele előre látható, de a túlnyomó esetekben e bántalom enyhén köszönt be 8 idejekorán czílbavett ellenvédekedés mel­lett a gyermek gyógyítható s biztosan megmenthető. S mégis e bíntalom okozta halálozási rovat minálunk oly kétségbeejtő számot mutat fel, hogy el kell ször­nyűködni rajta s önmagunktól kérdezni: mennyit lehe­tett volna ezek közül megmenteni? Hosszú tapasztala­taimból merített meggyőződésem szerint: sokat!! Távolítsuk el tőlünk telhetőleg a mulasztásokból rászolgáló okokat, has>unk oda társadalmilag éa ható­ságilag, hogy a nagy mérvű hideg közönyösség helyét jobb érzés és emberi kötelesség foglalják el; hirdet­tessük „ex oi bi et urbi" a súlyos szülői mulasztások terhes bűnét, költessük fel a szószékről a lelki pász­nyörögve, hogy mentse meg ősz fejőt a szégyentől, leányát a bűnös szerelemtől. A fuvola tovább sir, tovább zokog: • Olyan vagyok miként ősszel A sárguló falevél . . .< A leány az ablakon keresztül kibámul a holdvilá­gos éjszakába. Eszébe jutnak a boldogabb idők, araikor inőg szerelmesével háboiitlanul beszélhetett minden este kinn a faluvégén, amikor még elmondhatták egymásnak örömüket, elpanaszolhatták báuatukat. Boldogságukban százszor, ezerszer fogadtak egymásuak örök hűséget! Eszébe jut aztán, mikor apja megtudott mindent, dühé­ben, kétségbeesésében á'okkal fenyegette, ha nem mond le szerelméről. És azóta folyton titkolnia kell szerelmét, csendes nyugodtságot kell hazudnia, pedig érzi, tudja, — hiszen megmondja az a zokogó fuvola haug, — hogy az a másik éppen ugy vágyik egy csókjára, egy ölelé­sére, mint ő. Szegény leány, te is megszenvedsz azért, hogy egy vakbuzgó, vallásos zsidónak vagy a leánya! Egyet­leu reménye, öreg napjiira egyetlen támasza vagy apád­uak, de mégis örömestebb látna ma a sírban, mint egy keresztyén ifjú karjii között. Apád soha sem tudná magának megbocsátani azt az istentelenséget, hogy téged ezen a módon boldoggá tegyen; nem, inkább szived szakadjon meg fájdalmában, semhogy szégyen érje az öreg Náthán ősz fejét. Mindez végig czikkázik a leány agyán egy pillanat alatt; érzi, hogy nagyon boldogtalau, tudja, hogy itt kell öreg apja mellett elh^rvaduia, s még sem szabad követnie^szive sugallatát, nem hagyhatja itt atyját, mert az apai átoktóli félelemnél is nagyobb benne a gyer­meki szeretet. A fuvola egyre bug, egyre sir : •Pedig szerettelek nagyon ... 1 Nagyon, hogy ki sem mondhatom . . .« torok által az anyák legszentebb kötelességek iránti érzetét, álljon részben a hatóság a törvény szigorával mi orvosok pedig teljesítsük a humauismus szent köte­lességét, nemes hivatásunkhoz méltón s ne kicsinyeljük a kicsinyek életét! Gr. A leánygyermekek testi nevelése. Megdöbbenve látjuk, milyen sürün szedeget el kö­rültünk a halál olyanokat, akikre az elmúlás ideje még nem jött el: ma a fiatal leányt, aki kenyérkereső tá­ma-za volt családjának, holnap a fiatal anyát, aki ide­genre hagyja kicsi árváit. A gondolkozó ember elótt ilyenkor önkénytelenül felmerül a kérdés: „Miért kellett annak a fi ital életnek ily hamar elmúlni? És vájjon nincs mói az ilyen eseteket szűkebb körre szorítani?" És ott van a másik jelenség: a betegséggel küz­ködó, senyvedő sok fiatal uő, akinek betegséget meg­sínyli az egész család; aki nem tud az életnek örülni és nem tud boldogságot teremteni Cialádja számára sem, mert a testi lelki gyengeség, a betegséggel járó túlérzékenység az életörömre és az okos, higgadt cse­lekvésre alkalmatlauná teszi. Vájjon nem lenne mód az ily eseteket megelőzni? Az emberi értelem a test gyön­geségével szemben tehetetlen volna? Nem az. De csak oly föltétel alatt, ha az élettan törvé­nyeit tiszteletben tartják. Csakhogy nem tartják tiszte­letben, sőt legtöbben nem ismerik. Eí az oka, hog_» nálunk még annyi fi ital élet pusztul el időnek előtte. N Tem kímélik ós nem edzik nálunk eléggé a fiatal szer­vezetet, nem teszik eléggé ellentállóvá; nem ismerik eléggé az életműizereket és azok működését; és tájé­kozatlanságból kárt tesznek a gyermekek egészségében azok, akik életüket is szívesen adnák értük: maguk a szü'ók. Az egyes embert azért hibázni nem lehet. A hiba az egész társadalomé, amely előítéleteivel, meg­rögzött szokásaival szakítani nem hajlandó. A dolog tényleg ugy áll, hogy a leánygyermekkel náluuk egyrészt túlságosan kímélik, másrészt túlságo­san kimerítik. S a túlzás miudenben megboszulja magát. Náluuk a társadalmi előítélet, sokhelyt a lakás­viszonyok is elzárják a leánygyermekeket attól, ami te3ii erősödésének is feltétele: az erőteljes testmozgás­tói. A fiu labdázik, szaladgál, lovagol, úszik, a gondo­san őrzött leáuy miudenből ki van zárva — Az angol sihederlány versenyt lovagol fiú testvérével, nagykorá­ban evez, gyalogol s üzi a testedző sport minden nemét. Náluuk a jól nevelt leány otthon ül, himző-ráma mellett göruyedez, nem gyalogol, legfeljebb sétál; s nálunk a középosztálybeli nő nem engedheti meg magának & test­edző sportok fónyúíósót. (Ámbár mindig nyílt kórdós marad: nem nagyobb fényüzós-e a betegség, a házi­asszony, az auya betegsége, aiui felemészti Bokszor az egész jövedelmét, sőt adósságba veri a családot). S mi következik ebből? — Hogy a fiital test nem fejlődik eléggé, a vérkeringés ellomhol, az izmok elpetyhüdnek, a gyermek csak idegeivel ól, s az idegrendszer inger­lékenynyő válik, majd idő előtt kimerül. Nemcsak testedző játéktól, de a testedző muuká­tól is elzárja nálunk a leánygyermekeket az előítélet. Elzárja az anyákat is, főkép az urirendben. Lealázónak tartják a testi munkát. Szégyenlik a seprőt kezükbe venui, szégyenük a porolónádat, a kapát, szinte sértődve mondják, hogy nincsenek cselédi munka végzésére szo­rulva Hit ugyan mit árt az annak a kisleánynak, h& egy virágágyat megkapál! Mit árt az annak az uri asszonynak, ha a szép, finom ágyneműjét maga porolja ki, ha a szobája falát maga söpri le? Váljon mikor fog a mi fölfelé demokrata társadalmunk oda fejlődni, hogy a munkás igazán megbecsülje? Mikor fogják végre ná­lunk is belátni, hogy nincs oly munka, amely lealacso­nyítana, hogy minden munka tisztesség 8 csak a henyé­lés szégyen? Hányszor kell még az uralkodó családok példájára hivatkozni, amelyek kézi mesterségre tanít­tatják gyermekeiket? Hányszor kell mőg I)sák Feren­czet felhozni, aki maga esztergályozta emléktárgyakkal Az öreg zsidó feláll, előveszi a tborát s meg­csókolja. — Rebeka, zárd be az ablakot, ne halljam azt az átkozott hangot, hogy fulladjon meg már. — Ne bántsd apám, hiszen nem vétett ó neked semmit. — Hallgass! — ezól az öreg indulatosan, — te tudod legjobban, hogy mennyit vétett! Aztán meg miért pártolod mőg most is? Hát több ő neked mint én ? — Dj apám . . . — Átkozott legyen az az ifjú, — folytatja az öreg epésen, — te még most is szereted őt s ezzel seégyeut akarsz hozni én rám. Mit fognak mondani, ha a hit­község legvallásosabb zsidójának leánya szeretője les* egy keresztyén férfiúnak? Nem pirulsz el Rebeka? A leány fájdalmasan felsziszszen I — Ne sértegess apám, mert nincs rá okod. Gyer­meked vagyok, tapos el, vagy tégy semmivé, csak ilyen gyanúval ne illess, mert nem érdemlem. — Nem érdemled? Hiszen szereted, vagy ha már csakugyao nem szereted, hát miért nem akarsz hozzá menni a Grosz Livi fiához ? Sajátságos lelki állapot «i a nőknél, hogy ahol szerelmüket kell védeniök, ott egy bárányszelid nó is oroszlánná lesz. Rebeka is ugy védte szerelmét. — Miért nem megyek? Azért, mert nem akarok. Mit nekem a Grosz Lévi fia az 6 gazdagságával, ha egyszer nem szeretem. Engedelmes leányod voltam min­dig, tűrtem minden szeszélyedet, eldobtam szerelmemet, csakhogy megtarthassam a te szeretetedet, s te ezt azzal viszonzod, hogy folyton sértegetsz, kínozol a legdurvább módon, nemcsak, de most már férjhez akarsz erősza­kolni. Hagyj békét nekem a Grosz Lévi fiával.; Az öreg ijedten nézett a leányra, soha sem hallott* még igy beszélni.

Next

/
Thumbnails
Contents