Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1895. 32-ik számához. pénztárunkat semmiféle bukástól nem kell féltenie, mivel — mint az az az 1894. évi mérlegünkből is kitűnik, — behajtás alatt álló követeléseinkből nemcsak az összes fennálló tartozások kiegyeulithetők, de ezenkívül még 689 forint 33 krt helyezhet el mint tartaléktőkét, az ezenkívül még mindig mintegy 500 forintot kitevő tiszta vagyon mellett. S ha pénztárunknak nem kellett volna mindjárt elejétől kezdve szervezkedését minden krajczár nélkül, adósággal kezdenie, hanem — mint a többi pénztárak — illetékes hatósága részéről megkapta volna a szükséges előleges pénzbeli támogatást, — amihez pedig pénztárunknak — a nagyméltóságú kereskedelemügyi magyar kir. miniszter urnák a segélypénztárak életbeléptetése tárgyában kiadott rendelete 16 §-a alapján „az ipardijak és ipaii pénzbün tetésekből befolyt összegekből" teljes joga lett volna: biztosítjuk a czikkirót, hogy ma pénztárunknak egy krajczár tartozása sincs, hanem meg van a fentebb emiitett elég szép tartalékalapja s tiszta vagyona. Csakhogy pénztárunk ezen előleges pénzbeli támogatásnak sziuét sem látta, már pedig a mai nehéz pénzbeli állapotok között még biztos alaptőkével kezdett vállalat sem állhat feun adóság nélkül, nem pedig egy oly intézmény, melynek életbelépésekor azonnal megvannak folyó kiadásai, de bevételeinek rendes menetét, az intézmény kezdetleges volta miatt, csak nehezen s idők multával tudja kiadásaihoz arányosítani, esetleg fokozni. így állanak pénztárunk viszonyai s azt hiszszük, elég világosak s könnyen felfoghatók azok, mint ahogy az másképen nem is lehet egy oly intézménynél, mint aminő a segélypénztáraké, amelyek nyilvános számadásra vannak kötelezve tagjaikkal szemben s amelyeknek számadásai saját falügyelőbizottságán kivül a kereskedelemügyi minisztérium által is felülvizsgáltatnak s jóváhagyatnak, már pedig — s ez talán eléggé meg fogja nyugtatni czikkirót — ez ideig még semmiféle kifogás nem tétetett pénztárunk egyik zárszámadása ellen sem. Végül pedig csak még annyit kívánunk megjegyezni, hogy az „Egy kis világosságot" czimü vezérczikk irója olyan szinben vitte czikkót nyilvánosság elé, mintha erre a pénztár, vagy annak tagjai érdekei indítanák. Pedig téved, ha azt hiszi, hogy a józan közvélemény nem fogja meglátni, hogy a közérdék csak hamis köpenyeg s hogy ez alól is kilóg a lóláb, vagyis „világosau" szólva, hogy az egész vezérczikknek úgyszólván tengelyét képezi a „kifizetetlen orvos ós gyógytári számla," e körül fordul meg az egész czikk s bizony bármint is igyekszik a czikkiró a közérdek köpenyébe burkolva bemutatni, a képtelennél képtelenebb dolgok mind megannyi küllő futnak össze egy pontban, a tengely „a kifizetetlen orvos és gyógytári számla" körül, amiből nagyon is „világos", hogy a caikkiró czólja nem volt egyébb, mint valamely személyes érdek által indított, de nagyon vakon eldurrantott — revolverezés. Ezekben adjuk czikkirónak a kért „világosságot" ós pedig egyszer s mindenkorra, mert oktalan hírlapi polémiába keveredni, egyáltalában semmi hajlandóságunk nincs, de ha mégis czikkirónak talán még több „világosságra" volna szüksége, hogy lásson, — hivatalos helyiségünk nyitva áll mindenki előtt, — ott kézzel fogható s szemmel látható adatokkal, tényekkel nyugtathatji meg magát, ami inkább czélhoz vezető, mint egy üres, légből kapott, képtelenségektől duzzadó ujságczikk. Nyíregyháza, 1895. augusztus 9. A Nyíregyházai Kerületi Betegsegélyző Pénztár igazgatósága. * * * E nyilatkozatból mindenek előtt kitűnik az, ho(,y az igazgatóság mindenről beszél, mindenre felelui akar, csak épen a feltett kérdésre nem. Mentegeti a betegsegélyző pénztár zavaros állapotát, de eközben részint nyíltan, részint elburkoltan beismeri, hogy a vezérczikkünkben kiemelt tarthatatlan állapot tényleg fenuáll. így tagadja ugyan, hogy a munkások és munkaadók között súrlódások fordultak elő, de azért megengedi, hogy ha a munkaadó nem vonta le hetenként a pénztári járulékokat, ebből igenis származhattak kel lemetlenségek. Nos hát mi tovább megyünk és kimondjuk, hogy nem csak ilyen esetekben fordultak elő azok, ha talán az igazgatóság nem is tudott róla, de ezenfelől tudunk eseteket, mikor az igazgatóságnak a mun kaadókkal amiatt gyűlt meg a baja, hogy a munkaadók kijelentették, mikép ők a heti járulékok hetenkénti beszedését az igazgatóságra akarták bízni épen a levonások következtében előállott súrlódások miatt. Csodál nánk, ha ezeket az igazgatóság már elfelejtette volna. Tagadja továbbá az igazgatóság, hogy a betegek zaklatásoknak volnának kitéve. Nos hát ha ugy fogjuk fel a dolgot, hogy mikor a betegnek orvosra és orvos ságra van szüksége, előbb az igazgatóságtól külön igazolványt kell arról beszereznie, — a könyvecske nem elég — hogy az egyesületnek tagja és hátránya nincs, sőt az orvos által irott rendelvényt (receptet) szintén az igazgatósággal kell láttamoztatnia, különben orvos ságot nem kap, — ha mindez nem zaklatás, hát akkor az igazgatóságnak igazsága van. A nyilatkozat statisztikai adatokat hoz fel, hogy 1893. ápril 1-től 1894. deczember 31-ig hány beteg hány napi tartamú betegség alatt részesült segélyben. Hogy azonban ezen adatok értékét mérlegelni lehessen, szükséges volna tudni még azt is, hogy hány tag közül volt 2626 egyén összesen 7503 napig (tehát átlag mond juk 3 napig) beteg, s hogy ezen idő alatt a tagok ösz szes kötelezett járulékával szemben minő kiadást igé nyeltek a megbetegüléaek ? E nélkül a felhozott adatok érvekül egyszerűen használhatlanok és a számok „óriás" sága épenséggel nem kétségtelen. Legjellemzőbb azonban a nyilatkozat azon része, amely a fenálló orvosi dlj és gyógyszertári hátrányokra vonatkozik s amelynél néhány más betegsegélyző péuztár állapotára hivatkozik, mint a melyek a nyíregyháziénál még kedvezőtlenebbek. A nyíregyházinak a nyilatkozat szerint mintegy 1500 'forint adóssága van. Tehát tény, hogy kötezettsé geinek nem képes megfelelni. De hát miért nem? Ha 2729 frt 70 kr. kint levő követelése van, miért nem lehet azt behajtani? Behajthatók e egyáltalán azok a kint levő követelé&ek, vagy csak a főkönyvekben szerepelnek? S ha behajthatók, miért nem híjtattak be eddig? A behaj'.ást mi késlelteti, vagy mi akadályozza? Miért küzd egyáltalán adóssággal és pedig ilyen természetű adósságokkal a pénztár, ha még aktive áll? Mindezek és az ezekkel kapcsolatos kérdések azok, amelyek folytán ismét és ismét csak az az általunk felvetett kérdés hozakodik elő: hogy az ügykezelésben rejlik-e a hiba, vagy az égést intézmény van alapjában elhibázva ? És épen erre nem kapunk választ a nyilatkozatban. A felhozott példákból sem tudunk eligazodni, mert azokból ép úgy lehet arra a következtetésre jutni, hogy azoknál is az ügykezelés hibás, mint arra. hogy egyáltalán az egész intézmény nem életképes, vagy legalább a mostani szervezetében nem! Az igazgatóság fenhéjjizó terjedelmes nyilatkozata tehát nem oszlatja el a betegsegélyezó pénztár felett lebegő „ködös homályt", hanem még sötétebbé teszi s igy nincs más hátra, mint ismételten az iparhatósághoz fordulnunk s annak a figyelmét felhívnunk ezekre az állapotokra. A mi végül a nyilatkozat ingerült hangját, idegeskedő kitételeit illeti, minthogy mi nem személyek ellen s nem magánérdekből emeltük fel szavunkat, azt figyelemre sem érdemesítjük. Még azon sem ütközünk meg, hogy a tetegsegéiyezí pénztár igazgatósága előtt sem az volt a fó, hogy mi volt irva, hanem az ellen szeretné irányitaui nyilatkczatáuak élét, — mintha csak ezzel a dolog lényegéről akarná elterelni a figyelmet, — aki czikkünket megírta. Mi még ezzel a nem egy helyen mindenáron gyanúsítani akiró nyilatkozattal szemben is megmaradunk a tárgyilagosság területen, s mi nem ke ressük, hogy ki fogalmazta íz igazgatóság nyilatkozatát. Előttünk a lényeg aa első. Épen ezért ügyet sem vetünk arra, hogy a válaszuak a kérdés komolyságihoz egyáltalában nem illő modorát a mi kifejtett ifazaink erősitgetésére ujabb érvül felhasználjuk. Tiltakozás! A Martinovics-ünnepély ügyében. Vármegyénk köziletének egy vezérlő egyénisége küldötte be lozzánk az alább reprodukált levelet. Egész terjedelmében közöljük ez érdekes iratot, s föhiván arra a fővárosi sajtónak is szíves igye/mét, különösen vidéki laptársainkat kérjük, hogy e tiltakozásnak megfelelő formában való kifejezésére szintén közremunkálni sziveskedjeiek. A Martinovics-fde összeesküvés vértanúinak emlékezetét higy miért és hogy miért épen Szent-István napán akarják megünnepelni a fővárosban, álmélkolva kérdezi minden becsületesen gondolkozó nagyar ember, aki megbecsüli a multat s ara épiti a jövendőnek biztosítékait. És hogy miért é en most kelt ki a megünneplésnek ez az esméje, amikor, ezer éves nemzeti életünk utols> esztendejében az egész nemzetnek meg kellee telittetnie a nemzeti Geuius által nemzett s termékenyült eszmékkel és gondolatokkal, ahelyett, hogy — ami dicsőség és a jövendőnk biztositéka van ebben az ezer esztendős nenzeti múltban — idegen talajban fakadt s onna importált „világboldogító eszmék" fakadozzuak ki közöttünk. A magyar társaulomban a Martinovicsféle nemzetközi szociais eszmék ünneplésére ez idő szerint nincs seirni hajlandóság. Sokkal nagyobb és jelentőségeabb kérdések foglalják el a magyarul gondolkió elméket A nemzeti egység valóságos megjremtése ez eszmék és gondolatok között elég. munkát ád a nemzetnek s eléggé lefoglalja minden tevékenységét. A Martinovics-féle propagandából nem fog születni magyar nemzti társadalom, sem az egységes magyar állam aegvalósulása. Eunek a megteremise a most élő és az utánunk következő geneícióuak a kötelessége. Szociális forradalm eszméket legfeljebb csak hecc-meiszterek istáplhatnak ma Magyarországon ! * * * E rövid megjegyzése után közöljük itt a fentebb említett nagyérckü levelet: Tisztelt szerkeztö úr! A lapokból olvasor hogy f. hó 20-án> Szent-István napján (!) a Martinovics ünnepélyt nagy pompával akarják ngtartani; más szóval: a szocziál forradalmi kátészándékozzák szembe állítani a ',törvényeken akuló magyar állammal, legalkotmányosabb Irályunkkal, a szabadelvű alapon álló parlamittel, a békés fejlődés utján haladó nemzeel s a nemzet lojális gondolkozásával akko midőn nemzetünk és államiságunk faji és polikai ellenségei várvavárják a haza polgárainakmeghasonlását egymás között, a magyar nem tnek elidegenedését királyától és azon pillanat, melyben bebizonyíthassák, hogy a magy; nemzet társadalmilag meghasonlott, politikailag éretlen, s a királya iránti lojalitás terén megbízhatatlan. Hát én kegyelettel viseltetem a félrevezetett hazafiak tragikus sorsa iránt, s bár nem osztom az ó politikai elvüket, bámulattal adózom a Kazinczyaknak és Hajuóczyakuak, de ne szentségtelenítsék meg Szent-István királyunk most is országos üuuepét, és ne hozzák azzal kapcsolatba egy jellemtelennek, egy gyávának — egy Martinovicsnak a nevét. A vármegyék józan népének kell tiltakozni a főváros ízetlen, nagy ellenségeiuk által megfizetett ezen eleme ellen, — mely ily merény, letet tervez, de különösen tiltakozni azokuakkik a függetlenség és szabadelvüség zászlóji alatt szeretett édes hazánk jövőjét demokratikus alapokra akarják fektetni, — mely alap nem termő talaja a szociál forradalmaknak, demagógiának és revolutióuak . . . ÚJDONSÁGOK. — Özvegy Miklós Lászlóné szül. Vértessy Irma úrnő meleg hangon átiratot intézett a szabolcsmegyei ügyvédi karhoz, melyben a férje elhunyta alkalmából kifejezett részvétet megköszöni. — Úgyszintén meleghangú köszönő iratot intézett Nyíregyháza város polgármesteréhez is a város részvétéért; ez irat a pénteki képviseleti közgyűlésen került felolvasás alá. — A nyiradonyi községi Iskolai alap állásáról a közigazgatási bizottságnak csütörtökön tartott ülésén tett jelentést Velkey Pál kir. tanfelügyelő. E jelentés szerint ez alap áll a gróf Károlyi-féle birtokból adományozott 12 hold földből s ennek idáig való s tőkésített bérösszegéből, 2406 forint 14 krból. A bizottság e jelentést örvendetes tudomásul vette s utasította a kir. tanfelügyelőt, hogy a Nyiradonyban létesítendő községi vagy esetleg állami iskola felállításának módozatai iránt sürgősen adjon javaslatot. — Megjutalmazott tanítók. A Kállay Andrásféle 1000 frtos alapítvány kamatait a közigazgatási bizottság, legutóbb tartott ülésén, a kir. tanfelügyelő javaslatára Bacskay István kisvárdai és László Oyula bákai jeles tanítóknak adta ki. — Milleniunii emlékoszlop Nyíregyházán. Szabolcsvármegye tudvalevőleg elhatározta, hogy a millenium alkalmából a vármegye történelmi uevozetességü helyeit emlékoszlopokkal jelöli meg. Ezen helyek egyike Nyíregyházán a református templom előtti tér — mint amely mellett, a mostani templom helyén a régi huszita templom állott — jelöltetett ki. A vármegye ezen határozatával a pénteki közgyűlésen foglalkozott a városi képviselőtestület, amelyen örömmel vette tudomásul a hely kijelölését s készséggel ajánlotta fel azt az emlékoszlop számára. A város felkéri a vármegyét hogy annak idején az emlékjelek tárgyában tartandó értekezletre a város is hivissék meg. — A vlllamvílágitás berendezése tárgyában a napokban érkezett le a belügyminisztérium határozata a Ganz és társa czéggel kötött szerződésre és e tárgyban hozott képviselőtestületi és vármegyei határozatra vonatkozólag. A miniszter a szerződés néhány pontjába kisebb jelentőségű módosításokat talált beveendőknek, — reméljük azonban, hogy e módosítások miatt a villamvilágitás berendezése nem fog nagyobb halasztást szenvedni. — A jótékony nőegylet második műkedvelői előadása folyó hó 20-án Szent István napján fog megtartatni. Ez alkalommal a Rosenkrauz és Güldenstcin czimü pompás vígjáték kerül színre, mely a nemzeti színháznak is állandó műsordarabja A próbák már szorgalmasan folynak s a közreműködők felbuzdulva az első előadás szép erkölcsi és anyagi sikerén, kettőzött buzgalommal fáradoznak azon, hogy a második előadás sikerei tekintetében az elsőnél nemcsak hátrább ne maradjon, hanem azt felül is múlja. A főbb szerepeket Korányi Margit, Szopkó Olga, Kovács Edith kisasszonyok és Kovách Győző, Kovách Sádor, dr. Réczei Sándor, Sovány Dezső, dr. Korányi Endre és Maurer László urak játszák. — Csokonai debreczeni szobra ós a „Nyíregyházi Hírlap". Laptársunk a ,Ny. H." legutóbbi számában Bessenyei György szobráról czikkezvón, a többek között azt az állítást koczkáztatja meg, hogy a debreczeni Csokonai szobrot, „aki nem debreczeni szemmel nézi, senki sem fogja remek műnek és Csokonai Vitéz Mihály emlékéhez méltónak tartani." — Nem tudjuk, hogy a czikk irója milyen szemmel nézte és látta a debreczeni Csokonai szobrot, hanem azt tudjuk, hogy ezt az Izsó által mintázott s az országnak talán első irodalmi vonatkozású emlékművét képező szobrot műértők ma is a legsikerültebb műnek mondják, amelylyel műbecs tekintetében a budapesti emlékszobrok egyike sem állja ki a versenyt, daczára, hogy ezek között egyik másik a Csokonai szobor költségeinek sokszorosába került. Ha a hozzáértők ekként gondolkoznak a Csokonai szoborról, bízón)ára czikkirónak kell alapos tévedésben lennie, mikor olyan kiciinyitőleg beszél ugyanarról, támaszkodva a felállítási költségek csekélységére, amelyet 30,000 forintra tesz, de amelynek hitelességéhez szintén gyanú fér. Nem lehetetlen különben, bogy czikkiró is az emlék-kertbeli emlékművet téveszti össze a szoborral, mint ez állítólag egy egyszeri falusi paraszttal is megesett, csakhogy az még tovább ment, mert fo>jjó-nak nézte a haldokló oroszlánt, amelyet a Csokonai emlékszobrának képzelt. — Gyermek-ünnepély. A Tisza-Lök községben ideiglenesen föntartott magán nyári gyermekmenház augusztus hó 18 án vasárnap délután 4 órakor, a szilvás előtti befásitott téren (kédvezőtlen idő esetén a központi vendéglő nagytermében) a rendszeres községi kisdedovoda alapja javára gyermek-ünnepélyt és végül zártkörű tánczvigalmat rendez. A rendezőség ólén báró Vay Arnold elnök, Dobos Imre alelnök, Rab József ellenőr és Káposztás István pénztáros állanak. Rende-