Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-04 / 31. szám

N Y t R V I D É K.«« Egy kis világosságot! Igen is, egy kis világosságot kérünk Nem országra szóló dologban, nem is az egész vármegyét, sót nem is az egész várost közelről érintő dologban, — csupán a kerületi betegsegélyző pénztár dolgában. Ez a pénztár, amióta fennáll, folyton olyan ködös homályba van burkolózva, amelyen át. a dolgok állapotát tisztán látni nem lehet. Pár év előtt alakult meg — a pontos dátum mellékes — Nyíregyháza székhelylyel. Itt megalakították az igazgatóságot, megválasztották a tisztviselőket; beszerezték az adóhivatali ügykezelésre emlékeztető rengeteg főkönyveket, tagsági könyvecskéket, és a jó ég tudja hányféle nyomtatványokat; kibocsátották a hirdet^ ményeket, felszólításokat, melyekben adatott tudtára mindazoknak, akiket illetett és a jövóbeu illetni fog. hogy az ipari és gyári alkalmazottak bérüknek megfelelő heti járulékot kötelesek befizetni a pénztárba, amelyért aztán betegségük esetén ingyen orvosi kezelésben és gyógyszerekben részesülnek. A nagy közönség, illetőleg mindazok, akik az ipari és gyári alkalmazottak közé nem tartoztak, elragadtatással emlegették az üdvös intézményt. íme, a szegény munkások nincsenek többé kitéve annak a rettenetes helyzetnek, hogy — ha csak annak idejében félre nem tettek két kezük keserves keresményéből egy krajczár segítség nélkül sínylődjenek kórágyaikon, hogy orvos és gyógyszer teljes hijjával vivják meg a küzdelmet betegségükkel. Az ipari és gyári alkalmazottak azonban, — kik közzé a kőmives és lakatos legényekkel együtt (risum teneatis!) pénzintézeti tisztviselőt is besoroztak, ha bizonyos összegűnél magasabb fix fizetése nem volt — már kezdettől fogva nem egészen ilyen jó szemmel nézték az uj intézményt, amely keresményüknek egy, bár nem igen jelentékeny részére igényt formált. Minden felől hangzott a panasz, hogy a munkások és munkaadók között sokszor alig elsimítható egyenetlenségek támadtak a betegsegélyző pénztár részére eszközölt bérlevouások miatt. Az egyenetlenségek itt is, ott is, — ugy ahogy, elsimultak, mert a munkás is hajlandónak mutatkozott belátni a betegsegélyző pénztár előnyeit. Hogy milyen jó is lesz az, ha majd a sors betegséggel látogatja meg őket, eljön az orvos, megvizsgálja, reczeptet ir ingyen, sót még élelmezésre is kap segélyt. Nos hát bekövetkezett, hogy egyik-másik munkás, a kerületi betegsegélyző pénztárnak egyik-másik „tagja" beteg lett, az egyletre szorult. Küldött az egyesület orvosáért, vagy ha birt a lábán járni, maga ment hozzá. Az orvos, ha igazolta, hogy a segélyező pénztár egyesületnek tagja, megvizsgálta s rendelt neki gyógyszert ingyen, amelyet igazolványa alapján a kijelölt gyógyszertárban szintén megkapott ingyen. Csakhogy mindezekhez igazolványra volt szüksége, amelyet — a hivatalos órák alatt — arra, hogy minket megcsodáljanak, midőn hirtelen megfordulva, megelőzött szándékom megvalósításában s egyenesen elszavalta mondókáját és a „picolo moueta* emlegetéséből világosan megértettem azt, hogy a munkás méltó a maga jutalmára. Kissé szokatlan előzékenység, de az ember Itálián keresztül Nápolyig már anynyíri beletörődik ebbe is, hogy szó nélkül teszi le markába a vaskos soldókat. — Igazi magyar kocsis inkább éhen halna meg, semhogy borravalóért nyújtsa ki kezét eddig, mig az ur ezzel ót magától nem kínálja meg. A magas hegyoldalon fekvő „Tramontana* elég szívélyesen fogadott bennünket, remélve, hogy egy pár napi itt tartózkodásunk alatt tisztességesen megfogjuk fizetni a nagy vendégszeretetet. — Megérdemelte volna minden tekintetben. Hiszem, nem csalódott! De hiába volt összetörve minden tagom, hiába láttam magam előtt a fogadóbeli kényelem minden lehetőségét . . . csak kifelé vonzott tapasztalni vágyó lelkem a nyüzsgő tömegbe s oda, hol a Tyrrenumi ten ger hullámai eszeveszetten csapkodják a partok erős falazatát. Harmadmagammal csakhamar neki indultam az ismeretlen utcza-tömkelegnek. Nem volt nehéz eligazodni a főbb pontok között: előttem egy csomó ház, ezen tul meg a tenger fodros hullámaival. — E kettő között kellett csak mozognom és el nem tévedhetek. Alig két-három méter széles sikátoron át, piszkos ós visszataszító külsejű házsorok között vezetett le tekervényesen utunk a Riviéra di Chiajára, Nápoly egyik legszebb sétányára. A „legszebb" szó azonban nem magát a Chiáját illeti, mert itten bizony semmi szép sincsen; sima, egyforma falazatú három-négy emeletes házak sora ez, összezsúfolt lakásokkal, akik elég Ízléstelenül szennyeseiket a felső emeleti ablakrostélyokon kiteregetve szárítgatják, akárcsak a római „Borgo" minden kritika alatt álló piszkos házain látható, hanem a pénztár kezelóségétől lehetett és kellett megszereznie. A hivatalos órákon kivül történt megbetegedések tehát illendő várakozásra, avagy a beteg saját költségére voltak — és vannak ma is — utalva. Egy, a saját lábán még járni tudó beteg tehát szép kis körutat volt kénytelen megtenni, mig orvosszerhez jutott — és ezalatt még szerencséjének tarthatta, ha az egyesület orvosainak valamelyikéhez oly időben érkezett vándorutján, mikor otthon találta. Ez a zaklatás természetesen egy csöppet sem hangolta kedvező véleményre a szegényt az intézmény iránt, annyival is inkább, mert hát utóvégre sem ingyen, hanem a béréből levont összegek fejében volt joga igénybevenni az orvost és gyógyszereket. De gyerünk tovább. Az egyesület tagjaitól a heti járulékot arra a czélra szedte és szedi, hogy abból fizeti egyrészt az orvosait és fizeti másrészt a tagok részére kiszolgáltatott gyógyszereket. És — szinte hihetetlen — a nyíregyházi kerületi betegsegélyző pénztár sem orvosait, sem a kiszolgáltatott gyógyszereket nem fizeti! Nem fizeti, mert nem tudja. Nem tudja, mert nincs pénze. Tessék már most elképzelni a helyzetet! Nem volt-e igazunk, mikor azt mondtuk, hogy a betegsegélyző pénztár ködös homályba van burkolózva? És ez a homály nőttön nő. Az orvosok hátralékos fizetése, a fizetetlen gyógyszertári számlák mennyisége folyton szaporodik s ugy lehet, egyszerre csak beáll az az időpont, amikor ae orvosok és gyógyszertár-tulajdonosok azt mondják, hogy a pénztárnak nem hitelezünk többet! Eddigi követelésünkre sincs fedezet! Mi lesz akkor ? De hát miként lehetséges az, hogy a betegsegélyző pénztár nem képes megfelelni feladatának? A rendszer, az egész intézmény hibás, vagy a kezelés? Erre vagyunk mi kíváncsiak. Ebben az irányban kérünk egy kis világosságot. Kérünk és várunk első sorban az egyesület igazgatóságától, mint amely az egylet viszonyaival legjobban ismerős, — de kérünk és várunk megfelelő utánanézést a városi iparhatóságtól, mint amelynek felügyelete, ellenőrzése alatt az egyesület áll. Hogy itt hiba van valahol, az tény. De ha hiba van, azt orvosolni kell, amig lehet, ha lehet! Ha pedig nem lehet, ha az egész betegsegélyző pénztár intézménye nem vált volna be, — amiről ma már — tul a kezdet szokásos nehézségein, meggyőződést szerezni, véleményt alkotni lehet, de kell is, — ugy tessék az egész intézményt elejteni, illetve az idevonatkozó tör/ény hatályon kivül helyeztetése, avagy czélszerü megváltoztatása iránt kérelmezni s nem várni be azt az időt, mig a betegsegélyző pénztár erkölcsileg és anyagilag csődöt mond! illeti a mellette elterülő 1125 méter hosszú „Villa Nationaló" t, mely a tenger mentén fekvő í^azí remek sétány. Ha nem láttam volna rajta széles leveleikkel terpeszkedni a sugár pálmákat, a koniferákat, egyéb délszaki remek cserjéket, ha a tarka szinvegyületü ruhát viselő járó-kelők tömege nem bilincselte volna le annyira figyelmemet, ha a nápolyi tengeröbölnek bárkákkal, lebegő csónakokkal megrakott felszíne nem jut tatja eszembe, hogy idegen földön járok: az előttem annyira ismeretes ákáczok, melyekkel a sétatér nagy része be van ültetve, szabolcsi otthonomra emlékeztettek volna bizonyára. A sétatér egész hosszában mindkét felől híres emberek mellszobraival, jeles mesterművek sikerült utánzataival van felékesítve. A tér egyik szabadabb részén oroszlán szobor szája outja a vizet, ettől jobbra egy műcsarnok, balra pedig az aquarium áll. Ezt a stettini származású tudós Djhrn Antal alapította 1874-ben s a németbirodalom anyagi támogatása mellett tesz jeles szolgálatot e nagyszerű alkotás a tudománynak; saját hajókkal rendelkezik az aquarium felügyelősége a tenger kikutatá-ára. Benne mintegy 60 elkülönített rekeszben a tengervilág élő alakjai hemzsegnek előtted, csillag, virág, korallalakok, repülőhalak, csigák, pókok rákok és más ezerféle csodái a mély tengereknek. — És ezek mind élnek és ott táplálkoznak, szaporodnak s eszközül szolgálnak a tudományos buvárlatokban elmélyedő tudósoknak. Egy kis fordulattal a tengerparton vagyunk, illetőleg egy kráter alakú öble mellett a Tyrrhénumi tengernek, mely a misénumi hegyfokról a Punta della Campagnelláig 135 km.-nyi átmérővel terül el; a környező magasan kiálló föld, mint az édes anya ölelő két karja fogja körül a varázsszépségü, festői látványt nyújtó tengeröblöt. Egyik részén széles nyíláson át a végte len tengerre tekinthetünk, melyen a messze távolban A polgári házasság és állami anyakönyvvezetés. (Negyedik és befejező közlemény.) Az úgynevezett egyházpolitikai reform törvényei kőzött második az 1894 évi XXXII. törvényczikk, mely szól a gyermekek vallásáról. Eddig, 1868. óta, az 1868 iki LIII. t. cz. szabályozta a gyermekek vallását. Ezen törvény 12-ik § a szerint a vegyes házasságból, vagyis a különböző vallású szülőktől származó gyermekek közül a fiuk az atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik és ezen szabálylyal ellenkező bármely szerződés, tóritvóny vagy rendelkezés érvénytelen és semmi esetben sem birhat hatálylyal. Ismeretes dolog, mennyi kellemetlenségnek volt okozója a 68 iki törvény említett rendelkezése. Az uj törvény hatályon kivül helyezi a 68 iki törvény idevonatkozó intézkedéseit s megengedi, hogy a bevett, vagy törvényesen elismert külőuböző vallásfelekezethez tartozó házasulók házasságuk megkötése előtt egyszersmindenkorra megegyezzenek arra nézve, hogy gyermekeik valamennyien az atya vagy anya vallását kövessók, illetőleg abban neveltessenek. Kiemeljük azonban —• a már nem egyszer észlelt téves felfogással szemben, — hogy a törvény ezt a megegyezést csak megengedi, de nem követeli-, sőt azt is megmondja, hogy ezen megegyezés hiánya esetén a gyermekek nemök szerint követik szülőik vallását. A megegyezés csak a házasság megkötése előtt és csak közjegyző, Jjárásbiró, polgármester, vagy főszolgabíró előtt a megállapított alakszerűségek mellett jöhet létre. Ezen alakszerűségekhez tartozik, hogy a megegyezés a házasulók által személyesen, vagy hitelesített meghatalmazással ellátott meghatalmazottak által jelentendő ki Ez a megegyezés a házasság megkötése alkalmával a házassági anyakönyvben külön bejegyeztetik. Az így létrejött megegyezést aztán később csak az esetben lehet megváltoztatni, ha az egyik házastárs a másik vallására lép s ekként a házasság egyvallásuak házasságává válik, amikor is természetesen a gyermekek is a szülők közös vallását követendik. Ezen megváltoztatás azonban ugyanazon alakszerűségek mellett eszközölhető csak, mint a házasság megkötése előtti megegyezés. A harmadik — és ezidőszerint utolsó — törvény az egyházpolitikai reform törvényei között az 1894. évi XXXIII. törvényczikk, mely szól az állami anyakönyvekről. Anyakönyveket eddigelő a születésekről, házasságokról és halálozásokrol csupán az egyházak, illetvo lelkészek vezettek. Az anyakönyvek tulajdonképen az emberiség nyilvántartásának tekinthetők. Az egyházaknak ugyan szintén szükségük van arra, hogy híveiket nyilvántartsák, de még inkább szüksége van erre magának az államnak. Az állami anyakönyvek behozatalával az egyházi anyakönyvek nem szűnnek meg. Az egyházak, felekezetek vezetni fogják saját anyakönyveiket ezután is, ugy mint eddig. Csakhogy a polgári élet viszonyainál ezentúl (illetve október 1-seje után) nem az egyházi, hanem az állami anyakönyvek lesznek irányadók. Az állami anyakönyvek ép ugy, mint az egyháziak, három félék: születési, házassági és halálozási anyakönyvek. Az anyakönyveket az e czélra kinevezett anyakönyvvezetők, avagy a szintén e czélra kinevezett helyetteseik vezetik. Ezek teljesítik a szükséges bejegyzéseket, — és pedig lehetőleg személyesen; de még ha irnok teljesiti is, az anyakönyvvezető jelenlétében és felügyelete mellett teheti csak, s az anyakönyvvezetőknek kell azt aláírnia; — ők állítják ki az anyakönyvi kivonatokat (mérsékelt dijért) s végzik Egyáltalán mindazon teendőket, amelyekre a törvény őket feljogosítja ós kötelezi is egyelőbb füstgomoly, majd heugeralaku árbócz ós csak lassan-lasan a közeledő óriás hajó fedélzete bontakozik ki a kékes szürkeségből, mig köröskörül a sebesen repülő kisebb gőzösök, vitorlás hajók és halász csónakok rajta siklik el nesztelenül a fodros hullámokkal borított vizóriás hátán. Mialatt lelkem a kedves képen elandalog észrevétlenül hanyatlik le a nap a Posiliphegy háta mögött. Egyszerre hűvös szellő csapja meg arczomat ós a forró tikkasztó nap heve után előbb kellemes hűvöst érzek; majd hidegebb szellő lebeg körül s tagjaimban bizonyos neme a borzongásnak jelentkezik. Mozognom kell, ha a szokatlanul gyors hőváltozás áldozata nem akarok lenni. Alig futok le a Piazza Umbertóig, majd az ebből nyiló Corsón végig a Vergil sirsáig máris tetemes változást veszek észre magam körül. Mint mikor esti kacsázáskor a suhogó nádassal szegett honi kis tavaink mellett ácsorogtam, epedve várva, lesve a csattogó szárnyú csörgő kacsát és lomha tőkéseket, a nádasok lakói, a tompa dongással előtörő esti bogarak és röpkedő denevérek benépesítik a tavak környezetét, melyeknek kelletlen látogatását még a vékony zizegő hangú szúnyogok rajta egészíti ki: épen ügy röppennek elő a „via caraciollo" nyílásából a szebbuól-szebb robogó fogatok százai, fényes kocsikon szállítva a nápolyi világ előkelőségeit, mig szúnyogok rajaként lepi el a tért a nép vegyes szinü serege. A lámpa sora kigyulad; hullámzik a tengernép r vásári zaj keletkezik s isten csodája ha a rohanó kocsik merész fordulattal az össze-vissza kúszált tömegben agyon uem gázolnak egj néhányat. Beleszédül, belebódul a fej e nyüzsgő ember ós száguldó kocsitömej? látásába s önkéntelenül csatlakozunk a bizonyos irányban megindult sereghez, mert ha nem tesszük, akarva nem akarva sodor magával, mint rohanó vízár a hitvány fadarabot. Folytatása a mellékleten.