Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

Melléklet a „INTyirvidék" 1895. 30-ik számához. bontó okok valamelyikének fenforgása esetén és alapján eszközölhető. Ami szintén nagyon természetes. Ezekben ismertettük főbb vonásokban a kötelező polgári házasságról szóló törvényt és a reá vonatkozó kormányrendeleteket. Hátra vannak még a gyermekek vallásáról és az állami anyakönyvekről szóló tőrvények és rendeletek, melyekkel jövő számunkban foglalkozunk. Államosítás, jöjjön el a te országod! Nagy-Kálló, 1895. julius hóban. Egy emberi élet nagyon rövid idő a kulturális fejlődés történetében. És még Í3, ha egy rövid visszapillantást vetünk társadalmi életünk négy évtizedes múltjába, meglehetünk elégedve az eredménynyel, sőt büszke önérzettel konstatálhatjuk, hogy kulturális életünk egész vonalán oly rohamos haladást tettünk, mint aránylag az időhöz viszonyítva, egy nemzet sem tett. Jóllehet, hogy a nyugati államok színvonalát még nem értük el, de ha tekintetbe vess'zük azt a körülményt, hogy a haladás vivmányainak fokozatát az emanczipált korszellem hőmérője adja meg, a lezajlott politikai események pedig oly súlyos következményekkel nehezedtek hazánkra, hogy az absolutizmus járma alá hajtott nemaeti közszellem a despotismus gúzsába kötve tartatott, nem csoda, ha a kedvezőbb politikai körülmények alatt levő nyugati államokban a szabadalmazott közszellem hamarább jutott érettségre és hozzá láthatott a haladás munkájához. Korunk civilizációja a rémteljes középkor gyászos romjaiból épült fel. Épp ugy mint a vihar a levegőre, a középkor romboló vihara is tisztitólag hatott a nemzetek közszellemére, de ennek is mi sinlettük meg legjobban a viszontagságos következményeit, mert hazánk térképi fekvése és a népfajok csoportosulása miatt az másképp nem is lehetett, de nemzetünk mindig és akkoron is megmutatta, hogy a szellemi maradiság nem tulajdona, az a körülmény pedig, hogy az aránylag rövidke idő alatt idáig jutottunk, nem csak azt bizonyítja, hogy életképes nemzet vagyunk, hanem azt is. hogy józan eszmélettel bírunk és egészséges irányt követünk. L9het-e kétségünk az iránt, hogy ha ezután is irányt nem tévesztünk, mielőbb utólórjük nyugati testvéreinket. — Ne feledjük, hogy a kelettel szemben közvetítő missiónk van s ennek helyes megfejtésével imponáló állást biztosíthatunk állami létünknek! Hála a magyarok Istenének, hogy idáig eljutottunk ! De ne legyünk elbizakodva az elért eredménynyel s ne álltassuk magunkat azzal, mintha nem volna még elég tenni valónk Sok tenni valónk van még s félúton nem szabad megállanunk! . . . Az egészséges közszellemben fekszik a kulturális fejlődés emeltyűje éa mindazon ingredienciák, melyek egy congromelált államot emelik és naggyá teszik, innét fakadoznak; az egészséges közszellem pedig a tantermekből meriti élettápját. Emez adja meg amannak az emporiumát! Mi megértettük a kor ezen intését s amint a felszabadulás órája ütött, gondoskodtunk is róla, hogy a közszellem táplálkozhassék. Nem lehet panaszunk, csak óvatosan gondoskodnunk kell a jövőre is, hogy a nagyra törő eszmélet tapogatódzás nélkül törhessenielőre, hogy annál dicsőbben haladhassunk. Tekintsünk csak vissza a nem rég mult időkre s hasonlítsuk össze a jelen tanügyi állapotainkat az akkoriakkal! Mily óriási különbség! Az ósdi kántortanitói rendszer és az úgynevezett „Chajder'-ek eltűntek mind s korszerű népiskolák létesültek falvakon, tanyákon s hazánk minden zugában, s ezzel meglett vetve a közművelődés alapja. Az eredmény meghozta gyümölcsét. Nap-nap mellett gyönyörködhetünk abban a nemes versenyben, melyet állam ós társadalom, egyletek ós felekezetek nyitottak meg a közművelődési intézmények növelésére, emelésére. Még egyes jóltevő mecénások is megkövetelik részüket a versenyben, s a nagyra növekedett humanismus serkentőleg hat a honfiak kebelére, s mindenki érzi manapság, hogy csak is ez uton nőhetjük ki magunkat nagy nemzetté! ős az utczai akáczokról, ha végigsimított a lombjukon a meleg déliszél . . . Felállottam ós haza készülődtem . . . Nagyon vágytam ismét a szabad levegőre. Az asszony marasztott. Közel jött hozzám ós megfogta a kabátom gombját .. . Ugy éreztem, mintha valami vonna az asszony felé lassau, folytonosan . . . Azt hitttem : a közelgése szédített meg, pedig 6 húzott magához alig észrevehetően . . . Tudtam, hogy mit akar . . . Ráhajoltam és megcsókoltam az arczát . . . Csonka előrehajolt a helyén ós az arczába felszökött a vér. A szemembe nézett és izgatottan beszólt tovább . . . — Hát mi van ebben? Szeretem ón azt az aszszonyt? . . . Egy cseppet sem szeretem . . . Nem is mentem el hozzájok egyetlenegyszer sem . . . Megcsaltam ón a feleségemet ? . . . Egy kissé megpihent, aztán nyugodtabb hangon folytatta: — Mikor aztán haza jött a feleségem a fürdőről hát elmondtam neki az egészet, mert nem féltem tőle Tiszta volt az én lelkiismeretem egészen . . Amint elmondtam neki, hát elkezdett sirni ós olyan dolgot csinált, hogy borzasztó . . . Mindig azt hajtogatta, hogy megcsaltam, hogy hűtlen vagyok, meg hogy elválik . .. És el is vált . . . Azt se tudtam akkor, hogy miért ? E pillanatra elhallgatott, hát közbeszóltam: — Mert nagyon szeretett az asszony . . . Csonka felugrott a helyéről. A homlokán kidagadtak az erek ós kiabálva beszélt: — Mit? Nagyon szeretett? Egy cseppet sem szeretett . . . Megcsalt . . . Később tudtam meg ... A fürdőben csalt meg . . . Gyalázatos volt . . . Egyszerre tisztában lettem a dologgal. Csonka meg mérgesen dobta a szegletbe a megkezdett czigarettáját . . . Mind ez szép és dicső, de a fürkésző szem még is találni fog egy bökkenőt. Mindenki előtt, ki tanügygyei foglalkozik, ismeretes, hogy a különféle felekezetek, csupán felekezetisóg szempontjából, a felekezeti iskolák rendszeréhez szívósan ragaszkodtak s ez okozta, hogy a közös iskola intézménye majdnem csak parlagon hagyatott. A hitfelekezetek közt is egy titkos verseny fejlődött s mindegyike odatörekedett, hogy iskoláját a kor színvonalára emelhesse, s ezen törekvésnek az lett az eredménye, hogy kevés kivétellel hazafias irányú és jó iskolák teremtettek. A -zegény egyházak ágaskodtak, hogy hátra ne maradjanak, erőlködtek végkimerüléeig, hogy iskolájukat fenntarthassák. De mert egy jó iskola fenntartása tetemes anyagi áldozatokat igényel, tehetetlenségének érzetében kihasználta mindazon forrásokat, melyeket a törvény rendelkezésére bocsátott s íme ebben rejlik a bökkenő; mert ne feledjük, hogy egy anyagi tönkbe merült egyházban felette nagy azon tagok száma, kik teljesen képtelenek tandíj fizetésre és daczára a dicséretes versenygésnek, de azért nincsenek minden egyháznak jóltevő mecénásai, sót ellenkezőleg találkozunk oly esetekkel is, ahol egyesek anyagi túltengése daczára — noha a multak iránti hálából is épen az ellenkezőt várhatnánk — még a köteles hozzájárulásokat is megtagadják, az ellen minden lehető módon védekeznek, sőt olykor még hatósági támogatásban is részesülnek. Köztudomásu tény, hogy a helybeli izr. egyház teljes tönkben sinlődik és hosszú évek óta, nagy erőmegfeszítéssel bár, de oly iskolát tart fenn, mely gyönKyét képezheti hazánk hasonnemü tanintézeteinek. — Fel feljajdult olykor államsegély iránt — eredménytelenül, a hivatott mecénások pedig hideaen folytatják önző czéljaikat kincseik szaporítására! E lapok következő hasábjain lesz szerencsém még iskolánk reminescenciájáról egyet-mást elreferálni, addig pedig értsenek soraimból azok, kik érintve őrzik magukat. Iskolai értesítők, ni. A noipar-iskola értesítője az 1889—1895. tanévekről. Leffler Sámuel főgimnáziumi tanár s az iskolát fenntartó nyíregyházi jjtékony nőegylet titkára szerkesztette ezt az órtesitőt, melynek rövid bevezetésében amaz elvek iránt uyerhetnek az érdeklődők tájékoztatást., melyeket a nőipar iskola megvalósítani akar. Egy kis mutatót közlünk itt e szép sorokból: „Megalkotásakor kitűzött czőljától egy vonalnyira sem tért el. Hiszen az volt a czélja hogy a város és megye serdülő és felserdült leányait, az egyszerű ruhafoltozástól kezdve a legremekebb díszmunkák elkészítéséig, mindenféle női kézimunka ismeret- ős tudására képesitse; a kiváló hajlammal bíró növendékeket egyes szakokban különösen is kiképezze; belecsepegtesse a növendékek szivébe a munlcásság szeretetét, mely a bűnre csábító unilorn egyedüli gyógyszere; megtanítsa a szépnek és hasznosnak összefoglalására; eloszlassa ama ferde nézetet ős elavult felfogást, hogy „dolgozni" csak a szegény leánynak kell, mig a vagyonilag jobbmódu szülők gyermekei tétlenül is tölthetik drága idejüket, ezzel szemben érvényre emelte azt az elvet, hogy „a munkásság honleányi kötelesség." A foglalkozás kedvessé teszi az életét szegénynek ügy, mint gazdagnak egyiránt; jólét ős boldogság forrása; kiemeli alacsony helyzetéből a szegényt, a jobbsorsuak örömét éleszti, megfűszerezi életöket s általában önállóvá, függetlenné, erőssé teszi a gyenge nőt! Ezen elvek leb9gtek a nőegylet szemei előtt, midőn a régen óhajtott nőipariskolát felállította s ezek képezik megoldandó feladatát a jövőben is, midőn azt a saját vezetése alatt — bár a nemes város, társadalom s remélhetőleg az állam támogatásával — akarja és fogja fenntartani.* Az órtesitő további részeiben a legutóbbi hat évnek az iskola történetére vonatkozó adatai vannak. A legutóbbi iskolai évre vonatkozólag érdekesek a következő sorok: .Örvendetes esemőnyképen iktatom ide az évek óta vajúdó helyiségkórdős üdvös megoldását. Nyíregyháza város tanügyért lelkesülő nemes érzületének bizonysága az, hogy a régi épület romjain egy uj iskolaépületet emel, melynek felső helyisőgeiben a kifejlesztett polg.-leányiskola, alsó termeiben pedig nőipariskolánk nyer a jövő 1895/6-ik tanév elején elhelyezést. Az uj iskola két terme 100 növendék elhelyezésére elegendő, mig a melléktermek szertárul lesznek felhasználhatók. Ugyancsak itt kell felemlítenem azt, hogy a nőegylet beadta kérvényét a magas kormányhoz az iránt, hogy uj helyiségeinek felszerelésére 1000 frtot s évi rendszeres segélyképen egy harmadik tanerő ellátására szükséges összeget nyerjen támogatásul. Reméljük, hogy a város és kir. tanfelügyelőség által különös ajánlattal felterjesztett kérelmünk meghallgatásra talál, főleg ez időszakban, midőn a tanügyi kormány hazánk ezredéves fennállása emlékére annyi buzgósággal fáradozik, közmivelódési hasznos intézetek létesítésében.' A jövő iskolai évre vonatkozólag a következő felvilágosításokat találjuk az értesítőben: A beiratások szept. 3—9-ig az intézet helyiségében eszközöltetnek. A tanév ünnepélyes megnyitása szept. 15 ón történik. A tanulók rendesek cs rendkívüliek. A rendes növendék csak 10 hónapra vétetik fel s havonként 2 frt tandijat köteles előre fizetni. A tandíj félévenkint előre is fizethető. A 10 havi (egész) tandíj fizetésére minden növendék kötelezve van, ha bármi oknál fogva időközben kimaradna is. A rendkívüli növendék belépése által legalább 4 hónapra kötelezi magát s havonként 4 frt tandijat előlegesen fizet. Beléphetnek márcziusig bármikor, de 4 havi tandijat fizetni kötelesek s kiléphetnek tetszés szerint bármikor. Felvételi feltételek: A nőipariskolai két, illetve három évi tanfolyamra rendes növendékül a népiskolát bevégzett, 13 évi életkort betöltött leányok vétetnek fel iskolai bizonyítvány v. keresztlevél (születési okmány) elómutatása mellett; még pedig: az első évre kizáiólag vegyes munkákra, a másodévesek fehérnemű varrásra, a harmadévesek felső ruha varrásra és szabászatra. A rendkívüli növendékek 14 illetve 15 óv betöltése után vehetők fel a kézimunka bármely óráira, melynél azonban a négy havi (esetleg több) időt kitölteni kötelesek s csak ennek tökéletes elsajátítása után Íratják be magokat egy másik tanfolyamra. Egy tanfolyam alatt fehérneműt és ruhavarrást tanulni egészségi szempontból tiltva van; e két szak külön-külön tanfolyamok alatt sajátítható el csupán. ÚJDONSÁGOK. — Állami anyakönyvi felfigyelő Nyíregyházán. A belügyminiszter a nyiregyluízi kerületbe (Zemplén, Szabolcs és Hajdumegyeés Debreczen városa) Dumbrova Lászlót, Kolozsvármegye aljegyzőjét nevezte ki állami anyakönyvi felügyelővé. — Egyházkerületi képviselet. Az e hó utolsó és a jövő hó első napján Diósgyőrött megtartandő ág. ev. egyház-kerületi gyűlésen a helybeli ág. ev. egvházat Bartholomaeidesz János és Farbaky József lelkészek, továbbá Májerszky Béla, Bogár Lajos Werner Gyula és Osvald József fogják képviselni. — Az ipartestületi ház ügyében, az ipartestületi házépítő részvénytársaság egy kiküldött bizottsága legutóbb ülést tartott, melynek lefolyásáról a hozzánk beküldött jegyzőkönyvből közöljük a következőket: Bencs László elnök bejelenti, hogy a nyíregyházai ipartestületi házépítő részvényt írsaság által kiküldött szűkebb körű bizottság folyó évi julius hó 9-én tartott ülésében hozott határozatának intézkedése folytán Írásban felkérte volt Koczok László helybeli kir. főmérnök ural, hogy a nyíregyházai ipartestületi házépítő részvénytársaság "által felépített Szt.-Mihályi utczai házépítésnél felhasznált anyag, munka és fuvardijakról szóló 3 db költség kimutatást helyesség szempontjából, illő tiszteletdíj mellett vizsgálja felül s bejelenti, hogy Koczok László kir. főmérnök ur ezen megbízatásában eljárt s eljárásának eredményéről szóló jelentését hozzá beterjesztette. Ezek előre bocsájtása után Koczok László kir. főmérnök ur jelentése felolvastatván s ennek meghallgatása után kifejtett eszmecsere következtében a bizottság Somogyi Gyula bizottsági tag indítványára a következő határozatot hozta: Tekintettel azon körülményre, hogy a nyíregyházai ipartestületi részvénytársaság által felépített házépítésnél felhasznált anyag munka és a fuvardíjakról szóló s 3 szakértő által kiállított költség kimutatásokban előadottak a Koczok László kir. főmérnök ur állal megejtett felülvizsgálat eredményével csekély eltéréssel megegyezik s a szakéttők véleményével megállapittatott, hogy az ipartestületi részvénytársaság számadásában a házépítésre felvett összeg megfelel az általa tényleg felhasználtakról szóló kimutatásnak s a beépített összegnek s így a számadásban előforduló kiadások jogszerűsége beigazoltatott s ennek következtében a jelzett ház építésére vonatkozó számadás felülvizsgálata tárgytalanná vált, ennélfogva javasolja a kiküldött szűkebb körű bizottság az ipartestületi részvénytársaság közgyűlésének, hogy az ipartestületi részvénytársaság választmányának számadása hagyassék jóvá. — Kitüntetett földink. Hibján Sámuel fóldink, aki mint a legkiválóbb magyar zománezozó művész az iparművészeti iskola tanára Budapesten, most "a főváros milléniumi serlegének készítésével lett megbízva, minden pályázat mellőzésével. A serleg tervét Nádlcr Róbert festőművész készítette s a kivitelért Hibján ur 2000 frt dijat kap a fővárostól. — Katonai lóvásár. A cs. és kir. közös hadsereg lószükségletének fedezése végett vármegyénk területén Kisvárdán folyó évi szeptember hó 17-én, Nyíregyházán folyó évi szeptember 19-én katonai lóvásár fog tartatni. Ezen vásárlásra egy kiküldött katonai bizottság fog megjelenni, mely az elővezetett lovak közül meg fogja vásárolni mindazokat, melyek katonai czélokra alkalmasaknak és árra nézve megfelelőknek fognak találtatni. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást igérő, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem biró 4 egész 7 éves és legalább 158 centimeter magas ló. A 7 évet már meghaladt lovak semmi esetre sem vétetnek meg, valamint a 158 centiraeteren (vagy 15 markon) alóli lovak közül csupán kivételképcn vétetnek meg egyes olyan példányok, melyek kiváló jó testalkatúak és kitűnő vérrel birnak. Ez alkalommal 3'/, évet betöltött csikók is fognak vásároltatni, azonban csupán egyes olyan példányok, melyek kiváló jó alkatuknál és nemes származásuknál fogva a katonai csikó telepekben való felnevelésre alkalmasaknak látszanak. Figyelmeztetnek tehát a tenyésztők, miszerint 3'/a évnél fiatalabb vagy nem legkitűnőbb minőségű csikóik elővezetése által csak felesleges fáradságot és költséget okoznának maguknak. Hogy a tenyésztő-eladók lehetőleg — t. í. a valószínűség határai között — már előre tájékozva legyenek arról, vájjon eladni szándékolt lovaik a katonai bizottság által megvásároltathatnak-e vagy nem, a földmivelési ministerium felkérte a vármegyék lótenyész-bizottmányait, hogy azon tenyésztőknek lovait, kik náluk jelentkeznek, előlegesen szemléljék meg és azok minőségéről — alkalmas vagy alkalmatlan voltukról — nekik előre véleményt mondjanak Figyelmeztetnek e körülményre a tenyésztők, mert ez által esetleg felesleges költekezéstől megszabadíttatnak. Régiségekre bukkant Kékesén szántás közben Bovádi Sámuel. Bajos annak a megállapítása, hogy vájjon azokat a tárgyakat találta-e, a melyek a helybeli közigazgatási hatóság elé kerültek, inert a csendőrség jelentése szerint egy kőanyagból levő tárgy is lehetett a leletben, a miről azonban Bovádi legfeljebb csak annyit akar tudni, hogyha találta is, eldobta — mert semmit sem ért. A leletben nagyrészt fémből készült következő tárgyak voltakj: egy fedőalaku, sisak részhez hasonló fémdarab, egy pár sarkantyú, egy lándzsahegy, egy fibula. Mindezen tárgyak megyei muzeumunkba küldettek. — Műkedvelői előadás. A helybeli iparos ifjúság augusztus hó 4-én tánczmulatsággal egybekötött műkedvelői előadást rendez. Szinre kerül a „Piros bugyelláris,"