Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

Melléklet a „PTyigvidék" 1895. 27-i

k számához Millciiiuiui kiállítás. Az érdekelleknek tudomására hozom, hogy az 1896-ik évi ezredéves országos kiállítás tartama alatt rendezendő árpa-kiállításra, valamint az időleges tejgazdasági kiállításra vonatkozó kérdőivek hozzám megérkezvén, azok hivatalomnál a hivatalos órák alatt átvehetők s esetleges kívánatra postai uton megküldetnek. Nyíregyháza, 1895. julius 3. Kállay András, főispán, mint a kiállítási helyi bizottság elnöke. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás igazgatóságának, a kiállítás területén a kiállítás tartamára felállítandó távbeszélő igénybevételére vonatkozó felhívását másolatban alantjegyezve közlöm. Nyíregyházán, 1895. julius hó 5. Kállay András, főispán, mint a kiállítási helyi bizottság elnöke. Felhívás valamennyi kiállítóhoz. Az ezredéves országos kiállítás alkalmával ugy a kiállítók, mint a kiállítást látogató közönség érdeke megkívánja, hogy a kiállítás területéről ugy a helybeli állami távbeszélő hálózat, mint a fő- és székvárosba befutó helyközi és környékbeli berendezésekkel kapcsolatba hozott vidéki távbeszélő hálózatok előfizetőivel, távbeszélő utján érintkezni lehessen. E czélból a kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltósága a kiállítás területén a kiállítás tartamára föld alá helyezett kábelek segélyével távbeszélő hálózatot létesít, s annak központi hivatalát a posta-távirda és távbeszélő pavillonban rendezteti be, mely központ segélyével az állomások ugy a helyi, mint a vidéki hálózatokkal kapcsolatba hozhatók lesznek. A hálózat 189G. év február havában fog a forgalomnak átadatni és a kiállítás bezártát követő hónap utolsó napjáig folytonosan üzemben lesz tartva. A kiállítók a kiállítás tartamára, illetve a fentebb megjelölt időre, mint előfizetők jelentkezhetnek, megjegyezvén, hogy az előfizetési dij a kiállító tárgyainak elhelyezésére, az illető csarnokban kijelölt területen létesítendő minden egyes állomás után a hálózat üzemének egész tartamára hatvan (60) forintban állapittatik meg, mely előfizetési dij 1890. év február havában előre egy összegben fizetendő le. Ezen előfizetési dij feljogosítja az előfizetőt, hogy állomásánál a székes-főváros és Uj-Pest területén meglevő távbeszélő hálózat összes előfizetőivel, a hálózat üzemének egész tartama alatt minden megszorítás nélkül beszélhessen. A székes-főváros és Uj-Pest területén túlmenő beszélgetésekért minden egyes esetben a tariffa-szerü rendes beszélgetési dijak fizetendők. Amidőn a kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltóságának ezen kizárólag a kiállítók érdekeinek előmozdítását czélzó intézkedésre a t. Czim becses figyelmét felhívni szerencsém van, felkérem egyúttal, hogy azon esetben, ha egy magán távbeszélő állomásnak kiállítási helyén való berendezését óhajtaná, szíveskedjék az erre vonatkozó elhatározását ezen igazgatósággal (Budapest, Városliget) legkésőbb f. évi julius hó 20-ig közölni. Budapesten, 1895. évi junius hó 16-án. Dr. Schmidt, s. k. miniizteri tanácsos, kiállítási igazgató. 1848—49. honvédek segélyezése. A magy. kir. miniszter-elnök ur ő nagyméltósága 3039,95. számú leirata alapján köztudomásra hozom, hogy az 1848/49. évi honvédek nyugdíjazása és évnegyedenkénti állandó segélyezése ügyét — ide értve a temetési járulék engedélyezését — folyó évi julius hó 1-sejétől kezdve a miniszterelnökség kebelében ákakitott vegyes bizottság fogja intézni. — Hogy szeretjük egymást ? — Hogy te az enyém vagy s én a tied lettem. — Ödöu! . . . — Elmondjuk a rétnek, tutlogó lomboknak minden örömünket s rózsás alkonyainál, mikor a nap leáldoz s titkos szellő kel a távol hegyek ormán, csókokkal záróin le fáradt szempilláidat . . . S amig én meséltem lázas képzelettel, édes ábráudokról, bájos kis fejedet ölembe hajtád. Fenn, a lombok között egy sötét rejtekben csattogtatta szárnyit a dalos madár, s mi hallgattuk ketten, elmerengve mélyeu, tűnődve az erdő csendes alkonyáu. Többet nem is szóltunk. Vérvörös sugarak szálltak át a sürün, nyugaton az ég pirba borult s megcsendült a távolban, ott a falu felett az esti harang. Kezed ott pihent még ziháló keblemen s borús, siró hangon szóltál. — Most menjünk haza. És aztán mentünk. Fáradtan hajoltál izmos vállaimra, mig én átkaroltam könnyű termeted. Csendes volt a tájék, sehol egy kis zörej, kakukfü bólintott az ut oldalán, mig ott fenn az égről, halvány fényű csillag tekintett reánk. Az én csillagom, — szóltál szomorúan s kértél, hogy gondoljak sokszor vissza rád. — Mindig nálad leszek lelkemmel, — feleltem. Átrepül szerelmem halmon, béreztetőkön, szakadékos hegyek vízmosásain, de ha elfelejtesz, emlékezz e napra s érezzed te is fájdalmaimat! Késő alkonyat volt, amikor elváltunk. Csókodnak heve még most ajkamon. Hanem a világ már megváltozott nagyon. Kihalt, sivár lett az élet is körültem s a mi vigasztalna, egykori szerelmem? . . . Madárdalos berek harmatos utain bánatos irongó most is integet, bokor alján zsong és röpköd a kis bogár, suttognak a lombok s néha-néha én is — gondolok reád! . . . Bihó Lajos. E vegyes bizottság elnöke a miniszter-elnöki államtitkár, vagy helyettese, tagjai: az országos honvédsegelyző egylet és az 1848/49-es honvédegyletek országos központi bizottsága részéről kiküldött 2 —2 megbízott, es az érdekelt miniszterek kiküldöttjeik: előadója a miniszterelnökségnek egy, e végből megbízott tisztviselője. Egyszersmind a fentiekből folyólag köztudomásra hozom, hogy azok az 1848/49. évi honvédek, illetőleg azok özvegyei, kik az 1894. évi junius hó 21-én 490S3. szám alatti belügyminiszteri láttamozással ellátott alapszabályokhoz képest ilyetén ellátásra igényt vélnek támaszthatni. kellőleg felszerelt folyamodványaikat ezentúl ne az országos honvéd-segélyző egylethez, hanem közvetlenül a magyar kir. miniszter-elnökséghez czimezve küldjék be. Nyíregyházán, 1895. julius hó 1. Kállay András, főispán. Iskolai értesítők. I. A nyíregyházi ág. ev. főgimnázium. Főgimnáziumunk ez évi értesítője tizenhét ivnyi terjedelemben, 264 nyomtatott oldalon jelent meg. — A milléniumi alkalom tette szükségessé az értesítőnek ily szokatlanul bő terjedelmességét s ez alkalomnak köszönhetjük azt a becses dolgozatot is, mely az értesítő 169 nyomtatott lapján, Martinyi József igazgató tollából, főgimnáziumunk történetét tárgyazza. Lesz még alkalmunk arra, hogy e monográfiából egy s más részleteket közöljünk; ez alkalommal csupán a mű befejező részét reprodukájuk itt, a következőkben: „A pálya, melyet iskolánk eddig megfutott, ha nem volt is minden küzdelem nélkül való, eléggé dicsőséges, vagy épen azért vala dicsőséges. Megvívta a létért való harezot, létjogosultságát elismertetni sikerült. S mert életét többé nem fenyegeti veszedelem, a jövő nemzedéknek felada az élő, a virágzásnak induló iskola szellemi és anyagi erőinek növelése. Ismeretes a nemes verseny, melyet a magyar kuliura érdekében dicséretre méltó buzgalommal folytatnak az állam és a felekezetek; utódainknak, az iskola élén álló férfiaknak feladata a jövőbeu ugy intézni az iskola ügyeit tovább, előre, hogy fógymnasiumunk e nemes versenyben legalább is egyenértékű, egyenrangú tényezőnek bizonyítsa magát. Az utódoknak tehát nem elég, hogy őseik örökét átvegyék, de kötelességük, hogy annak ügyeit minden tekintetben fejleszszék, előbbre vigyék. A jövő Isten kezében van; abba bele tekinteni halandónak nem adatott. Én azonban hiszem, hogy ha oly lelkesedés, hitbuzgóság ós áldozatkészség fogják iskolánk minden tényezőjét dagasztani, mint a mily mértékben éltek e tulajdonok apáinkban, ha meg lesz tetteikben a következetesség, kitartás, a kivitelben energia, fógymnasiumunk csak szép napoknak, dicsőséges jövőnek megy elé. — Ugy legyen!" Méltán tarthat igényt általános érdeklődésre az értesítő következő közleménye, mely Leffier Sámuel tanár .Itáliában" czimű sajtó alá rendezendő művének egy önálló részlete. A tanár úr, mint az ismerete?, résztvett a közoktatásügyi miniszter által a mult évben rendezett olaszországi tanulmányűtban s nevezett műve e tanulmányút leírását fogja tartalmazni. E közvélemény után következik a tulajdonképeni értesítő, a maga rendes beosztásával. A tanév történetére vonatkozó adatok közlései között szó szerint közöljük itt az igazgató tanár úrnak, a főiskola I. és II-dik osztálya túlzsúfoltságára vonat kozó következő megjegyzéseit: „A helyzet a tanév eléggé kritikus volt, talán abnormisnak is mondható, melyen feltétlenül segíteni kell. Segíteni, de nem palliativ eszközökkel, mondhatnám toldozás és foltozgatással; nem esetleges elvonásával az anyagi erőnek oly tényezőktől, kik arra méltán igényt tarthatnak, hanem gyökeresen, alapjában. Sorakozniok kell a közszükséglet kielégítésére a feutartó testületnek, egyháznak, a városnak, talán a vármegyei törvényhatóságnak, megyének ; de mindenesetre az államnak kell emelnie az évi subventiót, nagyobb összeget kell folyóvá tennie építkezési czélra, mert hiszen nemcsak arról van szó, hogy egy, vagy két párhuzamos osztály állítassák fel, a mi különben magában véve is évenként 4, 5 ezer forintnyi költségtöbbletet eredményezne, hanem szó van első helyen helyiségekről, a hol ez osztályok elhelyezhetők legyenek. Mert hiszen az uj gymnasiáhs épületben nem vagyunk, nem volnánk már képesek ez osztályokat elhelyezni. Itt építkezni, a gymnasíális épületet bővíteni, 3—4 uj tantermet kell nyitni, berendezni, hogy a fenforgó közszükségletnek minden tekintetben elég tétessék. Már pedig eleget kell tenni. Mert lehetetlen megengedni, hogy például helybeli tanuló kimaradjon azon iskolából, melynek alapját a városi communitás vetette meg; vagy hogy szabolcsmegyei ember fiának ne legyen helye a megye székhelyén levő egyetlen gymnasiumban, mely székhelyen az apa, ügyes bajos dolgai miatt vajmi gyakran megfordulni kénytelen; az sem áll érdekünkben, hogy Szepesmegye elől elzárjuk iskolánkat akkor, mikor a szülék cserébe magyar szóra szives örömest aduák gyermekeiket hozzánk. És én hiszem is, hogy az illetékes tényezők jóakarata, bölcs belátása, áldozatkészsége, körültekintő gondossága, a miként eddig mindig, úgy ez után is meg fogják találni a módot és eszközöket, hogy a kétségtelenül fenforgó és tarthatatlan helyzet mielőbb, közmegelégedésre, alaposan javittassék." Közöljük még az értesítőnek a jutalom- és ösztöodijak kiosztására vonatkozó adatait: Jutalom és ösztöndíjban részesültek: Somogyi Dezső nevére tett alapitváuy kamataiban (6—6 forint) részesültek Vietórisz Diniéi II. és Hudák János IV. oszt. tanulók. A gróf Telekv RHh Johanna-féle ösztöndíjból nyert Jakab Mihály VIII oszt. tanuló 35 frtot. Ifj. Somogyi Gyula emlékére tett alapitváuy után 100 koronát kapott'Suták Sándor VIII. oszt. t. Haas Mór alapítványából egyenként 40 frtot kaptak. Furman Lijos Imre János, Fiaik! Henrik VIII. oszt. tanulók. Kornstein Ignácz nevére tett alapítványból (41 frt 06 kr.,) Glück Henrik VI. o. t. 21 frt 06 kr., Bottenstein Sindor III. oszt. t. 20 frtot kapott. Kovács László nevére tett alapítvány kamatait 50 frtot Krcsach Lajos VIII. oszt. t. kapta. A Zucker Henrik alapítványa után 40 frtot, Lukncs Károly VII oszt. t., Groák Zsigmond alapitváuy kamatait 23 frt 16 kr. Goldsteiu Zsigmon VI oszt t Nikelszky Lajos alapból 23 frt 17 krt Holek Lijos VL oszt. t., Nikeiszky Audor-alapból (23 frt 15 kr.) Molitórisz József VI. oszt. t. 13 fi t 15 krt, Mészáros Gyula III. oszt. t. 10 frtot, Zsiska Gráf alapból (23 frt 15 kr.) Hudák János IV. oszt. t. 13 frt 15 kr., Vietórisz Dáriel II. oszt. t. 10 frtot, Augusztinyi Hrabovszky Antonia-féle alapítványból (34 frt 44 kr.) Leffier Andor VI. oszt. t 16 frt 22 kr., Tóth László IV. oszt. t. 16 frt 22 krt., Szekeres János féle alapból (27 frt 80 kr. Holek Audor III. oszt. t. 10 frtot, Kovács János 1. oszt. t. 10 frtot Pivnyik István I. oszt. t. 7 frt 80 krt, Kollner Illésnéalapból (9 frt 25 kr.,) Tóth László IV. oszt. t. 5 frtot, Juvancz íren III. oszt, t. 4 frt 25 krt, Bsjuszkör-alapitványból 4 frt 3 krt Kmetty Károly I. oszt. t., Szopkó Alfréd alapból 5 frtot Imre János VIII oszt. t., Máuyik József és Meskó Dorottya alapból (45 frt 54 kr.,) Vietórisz István V. oszt. t. 25 frt 51 krt, Ilonétzy Géza VI. oszt. t. 20 frtet, Dr. Révész Miksa 20 márkás aranyát magyar dolgozataiért Gara Zoltáu VIII. oszt. t. kapta. Jóba Elek adomáuyozia 10 frankos aranyat Trajtler Tibor II. o. t., Ferenczi Miksa ajlndékozta 5 frtot Molnár Géza III. oszt. t, Itiszdorfer Erzsike k. a. ajándékozta 3 frtot Katonka Bmalau II oszt. t. nyerte el. Az ifjúsági fillér-egyletből (85 frt) 10—10 frtot kaptak: Sulyok Kilmáu VII, Nagy Djzső VI, Szitka Sándor VI-, Csekey Sindor II. oszt. t.; 5-5 frtot: Klein Vilmos IV-, Kohn Smu 1V-, Schmotzer István IV-, Iklódy Ferencz IV , Mindi Mór III , Lerner Sindor II-, Nagy Liszló, Kulmau Béla, Prékopa Diuitíl I. oszt. tanulók. Mint jó rajzolók a Groska Jinosne-alapból (45 frt) Deák János VIII. oszt. t. 7 frt 50 kr., Laukei Géza VIII. oszt. t. 7 frt 50 kr., Spiegel Sáudor VII. oszt. t. 5 frt, Jakabffy Jenő VI. oszt, t. 5 frt, Pavlovics Károly VI. oszt. t. 5 frt, Borzevicíy Béla V. oszt. t. 5 frt, Síokol Károly V. oszt. t. 5 frt, Gyurcsáuy Djzsó V oszt. t. 5 frt. Bassenyei kör által jutalmaztattak: Imre Jáuos, Gara Zoltán, Krcsach Lajos VIII, Schwircz l'ál VII oszt. t. A záróünnepély után tartott toruavizsga alkalmával több lelkes tanügybarátnak, különösei: Bleuer Lajosnak áldozatkész közreműködése mellett 20 frt gyűlt egybe s osztatott ki az ügyesebb tornádók kö/.ött. Az előkelő tanügybarátokból alakult jury ítélete alapján 1—8 koronákból álló jutalmat kaptak: Mészáros Gyula 111 , Hudák János IV-, Mácsánszky Liszló V-, Matulka Ödön V-, Holek Lajos VI, Jakabffy Jenő VI , Náuássy Gyula VI , Várady László VI , Kelemen Gábor VII- és Kerekes István VII. o. tanulók. A kiosztott segély- jutalom- és ösztöndíj: 1785 frt 88 kr. ÚJDONSÁGOK. — N

Téh. Miklós László alispán elhunytát a váras képviselőtestületének e hó 2-dikán délután tartott gyűlésében, mély meghatottsággal jelentette be Bencs László polgármester. A képviselet mély fájdalommal vette e szomorú jelentést tudomásul s az elhunytnak Nyíregyháza közéletében szerzett kiváló és elévülhetetlen érdemeit jegyzőkönyvében megörökité, ez által is kifejezve őszinte kegyeletének, kívánja, hogy a gyászbaborult özvegy és az árváknak mély fájdalmát, habár csak némi részben is enyhítse az a tudat, hogy abban velők együtt a legigazabb érzelemmel és részvéttel osztozik Nyíregyháza város hálás közönsége is. — Megemlitjük egyúttal még, hogy néh. Miklós László alispán koporsójára, mint értesülünk, a helybeli ev. ref. egyház — a nyíregyházi ev. ref. egyház, szeretett főgondnokának felirattal — továbbá a dadai felső járás főizolgabirói hivatala, tisztviselői és községei is tettek koszorúkat. — A szabolcsváruiegyci 1848 —49-es honvédegyesület az ezredév megünneplése ügyében a következő levelet intézte az 1848—49 es honvéd egyletek országos elnökségéhez: „A midőn örömmel azt látjuk, hogy a küszöbön álló ezredéves nemzeti ünnepély emeléséhez hazánknak minden számbavehető faktora hozzájárulásával segédkezik, fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy az országos központi bizottság eddigelé tudtunkkal még semmiféle irányban kezdeményező lépéseket nem tett, hogy e magasztos nemzeti ünnepély alkalmával, hol hazánk egész történelmi múltja és jelene, a nagyvilágnak bemu'.attatni czéloztatik. egyszersmind a 48-49-ea honvédség is, melynek világra szóló hazafias dicső hadi tényei zárták be hazánk történelmi múltját és alkották meg jelenét, az ünnepély keretében méltó helyét elfoglalhassa Ennélfogva az iránt kérelmezünk a mélyen tisztelt bajtárselnökségnél, hogy tekintettel az idő rövidségére, lehetőleg még ez év augusztus havában országos hoDvédgyülést összehívni méltóztassék, hogy a 48—49 es honvédség egyeteme ez ünnepély tárgyában saját részéről a kezdeményező lépéseket megtehesse.' — Kézimunka kiállítás. A nőegylet által fentartott nőipariskola kézimunka kiállítása ma. vasárnap délelőtt nyílik meg az ág. evang. központi népiskola torriatermében. Az ünnepélyes megnyitá?on jelen lesznek a nőegylet tisztviselői is. A megnyitó beszédet ezúttal is Leffier Sámuel főgimn. tanár, a nőegylet titkárja fogja tartani, melynek végeztével a jutalmak és okievek oszlatnak szét a növendékek között. A kiállítás gazdagság tekintetében az eddigieket is túlszárnyalja s biíonyára nem követünk el indiskretiót, ha a kiállítás berendezése alatt nyert adatok alapján már most eláruljuk az annyi szép között is kiváló munkákat. így különösen szépek - a Csesznák Ilonlca á jour ágyneműi és asztalkészlete, melyeket a milléniumi kiállításra is felküldenek; továbbá a Stabó Ilona a jour ágyneműje és kalotaszegi-asztalterítője; a Bégányi Ilona kalotaszegi abrosza eredeti magyar mintával; a ilaurer Irénke színes hímzései és filét guipure munkái; a Szamueli Ilona lambrequinje, a Mikccz Boriska hímzett és kalotaszegi asztalterilékje, a Baruch Anna sok szép díszmunkája, közlük kivált egy rococo-zongora-