Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

XVI. évfolyam, 30, szám. Nyíregyháza, 1895, julius 28. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABÜLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenbint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre * forint. Fél évre 2 „ Negyed évre ........ 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Hirdetési dijak : Az előfizetési pénzek, megrendelések s o A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a szerkeal

tf ""ne alatt kéretnek beküldetni. Mindsn .égyutr h.U «.H MHt Mr .«yn.r lamlások Jóba Elek kiadó - tulajdonos "érmentetlen levelek csak ismert kezektől közlése 5 kr. ; ttbbizSrl köilé. eaetébea 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám »

tT.®

b t „

4 ,,, < . . f?'

B

0?!

Ír

l,!l

4l

y

M«

l mindeB 9Í

7" hi

r" /-Tx X 1 UX N • i.^ A kéziratok csak világos kívánatra s az detés után 30 kr. fizettetik. (Jánószky ház) intézendok. uiető költségére küldetnek vissza. A nyilt-ttri közlemények dija loronkint 10 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vofler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, 62

0. f

. i. 1895. Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A felügyeletem alatt álló Szabolcsvármegye törvényhatóságánál rendszeresített s legközelebb megüresedett két, — egyenként 50 J frt évi fizetés s 60 forint lakpénzzel javadalmazott közigazgatási gyakornoki állásra ezennel pályázatot nyitok s a pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes ininősitvényüket, életkorukat s eddigi szolgálalukat igazoló okmányokkal felszerelt pályázati kérvényüket folyó év augusztus 26-ikáig, — mint záros határidőig, — hozzám nyújtsák be. Nyíregyházán, 1895. junius 26. Kállay András, főispán. A Margit-sziget megvétele. Hogy lapunk foglalkozik ezzel a kérdéssel, mely nem speciálisan a mi közdolgaink közé tartozik, az az oka, hogy Szabolcsvármegye gyűlésterméből kelt ki életre az az eszme, hogy a Margit-szigetet vegye meg a magyar nemzet, s ez nekünk örömünk és büszkeségünk. ' r Ls talán még meg is történhetik, hogy kipattanván ez eszme Szabolcsvármegye gyűlésterméből s megerősödve majd a többi törvényhatóságok pártoló szavazatai által, a nemzeti létünk ezeréves határán rendezendő ünnepségek közé befogadják a nemzeti kívánságnak e programm- pontját. Szabolcsvármegye fölszólítja az országot, hogy utasítsa a korín ínyt, nemzeti javaink kezelőjét, a Margit-sziget megvételére. Az utolsó órában hangzik föl ez a kívánság s bár kicsi egy hetvenedrésze vagyunk miSz bolcsvármegye Magyarországnak, nyomatékos ez a szavunk, mert A „NYIRVIDÉK" TARCZAJ A. Három pálma.*) Lermontov. Arábia fö'dje homokos tenyérén Három magas pálma emelkedék büszkén. S terméketlen földből, ott a pilmák alatt Egy bő habú forrás csörgedezve fakadt. Tikkasztó napfénytől megvédte ót nyomba' S a futó homoktól — zöld levelek lombja. Lepergelt mér sok év s itt nem hagyo't nyomot. . . N.'m lát a zöld sátruk fáradt zarándokot, Ki sóvár kebellel sietett vóu' arra : Az idegen földről a hüsitó habra. Perzselő napfénytói száradni kezdtenek A csobogó habók és buja levelek. Most a h irom pilma zúgott Isten ellen : Hát arra születtünk, hogy itt halál érjen? Nem látva a pusztán kegyes arczot soha : Ciéltalau a növés és virágzás kora ; Szélvész ért bennünket, a napfény égetett . . . Oh ég, igaztalan a te Ítéleted I Alig hallgattak el : kéklő messzességben Arany homokoszlop kavargott föl épen. Hallatszék a csengők összhangtalan hangja, Tarkálott a máiba szőnyeggel takarva ; Mint csolnak tengeren j hintázva ugy jöve És homokot vert fel teve után teve . . . Kemény púpjaik közt függve leng a szélbe A karaván himzett sátrainak széle. Olykor lebbengetik őket barna kezek És csillognak elő onnan sötét szemek. Öoitövér termetét iva akba hajtva Éj lovát az arabs ugy serkenti ulri. *) E költemény fordítója oly szc-renc és, hogy az oro z klasszikus irodalom legkiválóbb költőinek több kö't:ményét fogja bemutathatni e lapok tisztelt olvasóínak. Fordító. nemzeti érzés szólal meg benne, jól eső abban a szörnyűséges sivárságban, amely jellemzi az egész magyar közéletet épen most, az ezrjdik nemzeti Sylvester küszöbén. * * * A Margit-szigeti kolostor-omladékok s a rege, mely e falakhoz a magyar király-kisaszszony történetével fűződik, értékes nemzeti ereklyénk. A nagy, hatalmas, csupa palota-soros főváros, mely azzal, hogy ő a nemzet szive, nagy áldozatok meghozatalára kötelezte le az országot, elutasította magától az ő területén fekvő Margit-sziget megvételét, mert az ár, amelyért néki fölajánlották, bölcs financíerjeí kiszámítása szerint túlságos magas a sziget várható jövedelméhez képest: Hát bizony ebben az elhatározásban nem dobbant meg a nemzet szive, de igen is megnyilatkozott benne egy nagy adag spiszbürger fölfogás és valami abból a nemzetközi hazafiságból, amely lehet nagyon pkos dolog, de semmiesetre sem kvadrál az „ország szive" elnevezéssel és csaknem hálátlanság számba megy a nemzettel szemben, mely ezt a fővárost oly kiszámithatlan nagy és sokféle áldozatokkal hatalmassá tette, s most már méltáu megvárhatná tőle, hogy központja legyen a nemzeti érzéseknek is s az e forrásból fakadó eszméket ne egyedül a kalmár kétszerkettőjének fölfogásával mérlegelje. Mi itt a vidéken, akik pedig és nagy részben épen auuak folytán, mert nemzeti vagyonosodásunk erő-forrásait túlságos mértékben és mesterséges módon a fővárosban összpontosítottuk, alig-alig látjuk a nyomait is aunak a Ágaskodik közbe' két lábra áll a ló S ugy ugrál, mint párduc*, ha találta golyó. A fárszisz válláról kuszán aláérnek Csinos hajtásai fehér öltönyének És zajgván, fütjülvén a homokat járják Dobva és röptében elkapva a lándzsát. lm a pálmákhoz ér a karaván zsongva S árnyékukban vidám tanyát üt itt nyomba, A korsók friss vizzel telnek meg csobogva S büszkén leng a pálmák virágos fejbabja. Odvözlik a nem várt vend geket enyhhel, Mig itatja őket dúsan a biis csermely. De alig szállá le a földre az este, Fak ruganyos gyökén kopog már a fejsze. Évszázadok fái holtan földre estek S lombjuk játékszerül lett a gyermekeknek. S fölaprózva aztán a pálmáknak testét, Regge'ig a tú ön c-öndesen égették. Mihelyt pedig a köd elvonult nyulaira Kitűzött útját a kararán folytatta . . . b terméketlen földön, mint szomorú emlék, Nyomd >ka a komor, sxürhe hamvnak rejlék. Száraz fahulladék ott a napon ége, De a szél a pusztán széjjel hordta végre. Most sivár * környék, vad s n»m enyelegnek A csörgó habokkal a zöld f .levelek. Ah I s a prófétától hasztalan kér árnyat: Iz 'ó homok hordja be a f jrráságyat; A babos keselyű, a sivatag v .dja: Zsákmányát f-lette csipkedi, szakgatja. Oroszból: Máthé Miklós. Csonkáék. Irta : Kabáczy Szilárd. Az elmúlt szombitoa nagyon megőrültem C-onkának, mikor meglátogatott. Talán egy éve is elmúlt már, hogy nem láttuk egymást.. Ha jól emlékezem, tavaly télen láttam utóljára a feleségével együtt és akkor Mai számunkhoz egy Ív melléklet van csatolva. fejlődésnek, mely a fővárost oly szédületes gyorsasággal nagyra növeszté •— ha nem is apadó, de bizonyára nem uövekedó vagyonosodási viszonyaink daczára oly sok áldozattal vagyuuk nem is épen lokális értékű, de nemzeti haladásunkat elősegítő eszmék megvalósítása iránt, Budapest fővárosnak a Margit-sziget megvétele dolgában hozott határozata miatt méltán indignálódtunk, s méltán aggódunk az ilyen jelenségek láttára azon, hogy ez a mi fővárosunk igazán az ország szíve-e, avagy inkább egy internacionális jellegű, legnagyobb városa Magyarországnak. A dolgon persze segíteni most már nem lehet. Szabolcsvármegye indítványa azonban, ha meghallgatásra talál, meg mentheti még a Margit-szigetet, amely egyébként spekulánsok kezébe kerül. Sok a jeleutkezö. Elvész a nép, a mely tudomány nélkül van! Örvendetesen tapasztaljuk, hogy. városunk lakossága mindjobban belátja e mondás igazságát s minden évben tömegesebben küldi fiait a tudományok felszentelt csarnokaiba, hogy ne vesszen el a nép, h inéin virágozzék, gyara« podjék. Pár évtizeddel ezelőtt még az volt a nézet a polgárság körében, hogy az iparosnak, faldmivelónek elég, ha irni, olvasni és számolni tud; ezt pár év alatt elsajátítva, örökre bücáút mondott az iskoláknak. Mi már megváltoztak a nézetek s a nézetekkel együtt at intézmények is. Minden felekezet iskolái nagyot fejlődtek. Ejyik másik felekezeté valóságos palotát nyert s osztályokra osztatván, nagyobb sikerrel hintheti a tudomány mustár magvait. Azonban — örömmel konstatáljuk — polgárságunk már az igy kifejlesztett elemi oktatással sem nagyon boldog volt. Most egymaga jött. K4sóbb megtudtam tőle, hogy már elválva élnek. — Aztán megkérdeztem, hogy hogy történt a dolog: elbeszélte ax egészet . . . * • • ... A kis doktor egyszer megszólította az utcxán: — Birátom, nekem nagyon gyanús a feleséged sápadsága ... Gyakran hallom köhinteni ós ugy veszem észre, hogy le is fogyott egy kissé . . . Éreztem, hogy elsápadt az arcom. — Ne ij?szsz meg, Géza, mondtam a szemébe né*»e. — Épen meg akarlak nyugtatni, — vágott bele a doktor. Nem akarnám, hogy a feleséged sejtse í valamit, de n igyon jó volna megvizsgálni . . . Lehet, hogy semmi az egész . .. Tévedés is lehet . . . Valószínűleg nincs is baj, de aztán legalább nyugodt leszel... Vedd rá valahogy a feleségedet . . . Nagyon lehangolt az orvos beszédje és haaa vágytam feleségem mellé. Mikor odanyújtottam ai orvosnak kezemet, meg is mondtam neki: — Okvetlenül megvizsgálod, minél hamarább . . . Nagyon megijesztettél doktorkám . .. Éa haza indultam, ó meg a kaszinó felé, de átért kétszer is visszafordult, hogy megnyugtasson. — Na spmmi, semmi... Nem kell megijedni. Későbben megtudtam hogy nem is volt miért. Ei az orvos megtámadott minden sápadt arczu fiatal asiszonyt és ráfogta, hogy mellbajos. A férjeknek igen komoly arczczal tudta előadni a gyanúját és csökönyösen belékapaszkodott a szép asszonyok egy egy köhintésébe. Szenvedélylyel kopogtatta a mellüket és a vizsgálat után örömmel adta tudtul a férjeknek, hogy a szép asszony c*ak náthás. Ezt ugyan megmondhatta voliia a vizsgálat elótt is, de nem azért ment a szép asszonyok kedvéért az orvosi pályára. Elég az hozzá, hogy rávettem a feleségemet és másnap elhívtuk a doktort. Mikor megvizsgálta, behívtam az irószobámba. Valami latin nevet mondott. Valószínűleg latinul konstatálta a náthát, de nem értettem meg, hát megijedtem. — Felhoztam neki a fürdit és ő helyeselte.