Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-21 / 29. szám
„IN Y í lt V I P fe Nyilatkozat. Alólirott megkerestettem: adnám nyilatkozatomat arról, hogy a folyó évben, Nyíregyházán az ág. ev. gimnázium helyiségében márczius 15-ike emlékére meg ártott ünnepélyen elszavalt költeményre nézve ki nyilvá nitotta azt, hogy azon költemény nem az elszavalónaH, hauem ó nékie a saját szerzeméuye lenne? A dologhoz híven elmondtam az esetet, ugy amint az történt. _ Folyó évi május havában, (a napra már nem emlékezem.) a megye részéről megtartott megyei gyűlés alkalmával, többekkel, mintegy 30—40 vidéki bizottsági taggal és megyei kultiaztviselőkkel voltam szerencsés a megyei főispán óméltó«ága asztalához meghívatni; ez alkalommal történt, hogy az asztalnál közvetlenül mellettem aló Holló Mihály pócs-petrii plébános ur egyik felköszöntójében, »euki nevet nem említve, ekként nyilatkozott : hogy azon költemény, mely Nyíregyházán f. évi márczius 15-én lett elszavalva, a saját szerzeménye, az tőle eltulajdonittatott, s abból két strófát fel is olvasott. Minthogy a mondott időben csak Vietórisz tanár ür — kit én csak hirből ösmertem, de a hir után tehetséges embernek tartottam — szavalt hazafias költeményt mely költeménye közelibmerésben részesült, nekem pedig mély elérzékenyülést is okozott, így egye dül őt ösmertem a költemény szerzőjének. Hallván a mondottakai, midőn Májerszky Bíla főjegyző úrral találkoztam, hová a mondott nyilatkozat valóságának lehetősége felől kérdést intéztem, ki e kérdésemre következőleg nyilatkozott: Vietórisz tanár úr költészettel is szokott foglalkozni — ő egyike a tehetségesebb fiatal embereknek — nem gondolhatom, hogy a kérdéses költeménynek más lenne a szerzője. Ennyi a való dolog, amihez azt teszem hozzá, hogy az emiitett ebéden a megyei küitisztviselőkön kívül Gaal Elek, Szomjas Náczi, Gencsy Bérli, Péchy Béla urak vettek részt, ezekre emlékezem. E nyilatkozatomat azzal zárom be, hogy én Vietórisz tanár urat, aki — ily, tán csekélyebbb jelentőségű ügyben is személye iránt oly mély önérzettel bir, ez ösmeret után annál magasabbra becsülöm, és minden egyébb nyilatkozattal szemben, őt a kérdéses költemény való szerzőjének tartom. Kelt Nyíregyházán, 1895. évi julius 10-én. Beniczky Miksa. A ft. Holló M. ur nyilatkozata következő: Alólirott kinyilatkoztatom, hogy folyó évi május hó 14-én a főispán ur asztalánál Gaál Elek 48 as honvédet felköszöntve és abba „Magyar honvéd zászló" czimü versemből pár strófát idézve, nem mondtam azt, hogy e versemet valaki eltulajdonította, Vietórisz nevet nem is említettem, annak viselőjét nem is ismertem, a főgymnásium tornacsarnokában tartott márczius 15 iki ünnepélyről sem szóltam, c-inpán azt érintettem, hogy mielőtt e versemet nyilvánosságra bocsátottam volna, már nyilvánosan hallottam daloltatni, de nem a nyíregyházi márcziuj 15 iki ünnepélyen — hol jelen sem voltam, szavaltatni. Csak rossz akarat vezethetett val kit arrj, hogy e felköszöotőmbe szőtt ezen rövidke megjegyzésemet Vietórisz tanár ur ellen felhasználja, ki teljesen ártatlan e dologban. Pöcs-I'etri, 1895. juliu3 11. Holló Mihály. Én a nélkül, hogy a nyilatkozatokat megjegyzésekkel kiséruém, magam részéről az ügyet befejezettnek tekintem s anuak elbírálását a nagy közönségre bizom. Nyíregyházán, 1895 julius 13 án. Dr. Vietórisz József. Csarnok. Oroszék. Egy hónapnál tovább nem bírtam ki Oroszéknál. Mindjárt a második nap elmentem volna tőlük, de kifizettem az egy hónapi lakásbért és nem volt vesztegetni , való pénzem. Meg aztán meg is untam azt az örökös hurczolkodást. A szobám kicsi volt, de meg lettem volna vele elégedve, ha nincsen éppen az Oroszék szobája melett. Mellette volt s a vékony fiion miudeu áthallatszott. Ezért szerettem volna, elszökni mindjárt a második napon. Örökösen veszekedtek s mindig az asszony kezdte. A férfi legtöbbször csendesen tűrte, de néha ő is kijött & sodrából. Eleinte uem sokat tudtam róluk, hát inkább az asszonynak fogtam pártját. Mindig a pénz forgott szóban s azt hittem, hogy a férje elissza, vagy eljátsxa, azért nincsen. Egy hét alatt aztán meggyőződtem róla, hogy a férfi sohasem marad ki. A hivatalból rendesen haza jött; sietve jött és iratokat hozott a hóna alatt. Most már nem tudtam, hogy melyik a hibás tulajdonképen kettőjük közül, s a szomszédoknál kérdezősködtem. Sok mindent hallottam meg tőlük, de nem érdemes mindent elbeszélni. Pletyka is lehet. B.ztosra vettem ezentúl, hogy az asszony a hibás, mert mindnyájan őt hibáztatták, azt mondták róla, hogy nagyloló ós elégedetlen az urával. A férjét mindnyájan sajnálták, mert őrülten dolgozott, hogy az asszony elégedett legyen. Azok a papirok, a melyekkel én is láttam naponkint hazatérni, egy Ügyvédtől valók voltak. Ouhoni munkának vitte haza, hogy javítsa vele csekély fizetését. Azok mellett aztán elernyedt éjfélig is. Különben a felesége usgy családból való volt: tizenketten voltak testvérei, ü maga volt a tizenhar madik. Nem hiszek a szereucsétlen számokban, de ha Orosznak vagyok, nem vettem volna feleségül. Azt akarom elmondani, a mit az utolsó este hallottam Oroszéknál s a mit nem fogok elfelejteni soha. Sétálni akartam menni, de kinéztem az ablakon és visszatartott a nagy hó. Elővettem a legvastagabb jogi könyvemet és olvasni kezdtem. Nem sokára mentem, mert az asszony hangja elvonta figyelmemet. Panaszkodni kezdett: — El vagyok temetve melletted . . . Régen mondom már ... A szépségem itt hervad el egy rongyos kis szobában, gyermeksirás között . . . A férje megbotránkozva vágott bele: — Ida! a te gyermeked . . . — Mindegy, de gyermek . . . Sir, nyafog és unal mas . . . Ennyi a szórakozásom napról-napra . . . Meg varrni, ölteni egymásután . . . Máskép képzeltem . .. Az asszony elhallgatott, a férfi meg olyan halkan beszélt, hogy alig tudtam meghallani a hangját. — Nem szemrehányásképp mondom, Ida, de tudnék neked egy levelet mutatni ... Te irtad nekem, mikor a menyasszonyom voltál . . • Arra a levelemre irtad, a melyikben az volt, hogy szeretlek, de csekély a fizetésem . ., akarsz-e mégis . . .? Emlékszel Ida; emlékezhetel, azt irtad reá, hogy napszámra járnál, csakhogy velem lehess . . . — Lehet, hogy irtam, de bolond voltam ... Az asszony beszédéből csak ennyit vehettem ki, mert a gyermek sirni kezdett a bölcsőben ... De lehet, hogy nem is moudott többet ... A kis Gabi sirását hallottam, meg az apja csitítgató hangját . . . Az asszony valószínűleg meg sem mozdult a helyén. Mikor a gyermek elhallgatott, megint Orosz kezdett beszélni. — Igazságtalan vagy hozzám, pedig látod, hogy mennyit dolgozom . . . Már kilencz óra, meg a mellem is fáj és még mindig irok ... És ez igy megy naprólnapra, csakhogy neked kevesebb gondod legyen . . . Cselédet is tartok . . . Az asszony kicsinylőleg nevetett. — Egy cselédet; egy kis cselédet. . . A mellett én annyit dolgozom, hogy belé is halhatok . . . A férje nem válaszolt és az asszony is elhallgatott. Újból a könyvem felé hajoltam. Azt hittem: vége van . . . Talán tiz perez sem mult el, mikor az asszony követelő hangját hallottam. — A huszadiki bálra el akarok menni . . . Egy ruhára van szükségem, kesztyűre, legyezőre . . . A férje ijedten vágott bele. — Mi jut eszedbe? Ida . . . — Semmi, . .. csak az a mi már hamarább is eszembe juthatott volna . .. Eddig bolond voltam, nélkülöztem, ezután nem fogok . . . A férfi türelmetlenkedni kezdett. — Hát mit gondolsz, Ida, honnan vegyek én annyi pénzt? — Hát arra is én gondoljak ? — De Ida, kérlek ... Ha két ilyen hosszú volna az éjszaka, akkor sem tudnék annyit összeírni . . . Lehetetlen . . . Az asszony guüyosan kaczagott bele és csak annyit mondott: — Lehetetlen? ... Jó hát lehetetlen . . . — Aztán ajtócsapást hallottam s az ablakom alatt az asszony lépteit... A szobában pedig az Orosz lecsapott pennája végiggurult az asztalon és a földre hullott ... Ő is kirohant ... Én az ablakhoz siettem s ráleheltem a befagyott ablaküvegre . . . Kinéztem az udvarra . . . bokáig érő fehér hóban ott láttam az aszszonyt hanyat fekve könnyű ruhában . . . — Mikor Orosz kilépett az ajtón, az asszony felkaczagott ős felé kiáltotta: — Ha nincs ruhára, majd lesz patikára . . . A férje kérlelni kezdte. — Ida, az Istenért . . . Meghűlsz beteg leszel . . . — Mit bánom én . . . — Meghalsz . . . Gondolj a gyermekeidre . . . — Majd gondol a mostohájok ... Kit fogsz elvenni Gabi, ha meghalok? . . . — Az ablakon lassankint félrehúzódtak a függönyök s a lakók kíváncsian néztek az udvarra . . . — Az ilyen asszonynak legalább is egy hizat kellene hozni hozományba, a hol egyedül laknék a férjével ós minden őrültségével . . . ... Az asszony karján fe'csuszott a könnyű ruha s a fedetlen karjával felkönyökölt a hideg hóba. Orosz még mindig hiába kérlelte. — A lakók is észrevették már . . . Nem szégyenled ? Az asszony átfordult a másik könyökére . . . — Te szégyeljed . . . Tudják, hogy te miattad van . . . — Orosz két lépéssel előre ment, az asszony fölé hajolt és azt mondta: — Jöjj be ... a ruhld meg lesz, ha aztán éhen halunk is . . . — Az asszony felkelt és lerázta ruhájáról a havat. — Hamarább is mondhattad volna . . . Mire való ez a komédia ... A mint becsukódott utánuk az ajtó, lassankint a kíváncsi lakók is eltűntek az ablakból. Én is behúzódtam ... A csillogó jégvirágaktól különben tem sokat láttam már . . . — Bezártam a könyvemet. Ugy sem tudtam volna tanulni . . . Lefeküdtem és ugy éreztem, hogy nem alszom az éjjel . .. Később mégis elnyomott az álom . . . Jóval éjfél után volt már, mikor felébredtem. Az O.oszék ablaka még mindig világos volt. Az asszony biztosan régen aludt már . . . Valószínűleg a férfi irt a lámpa mellett, sebesen és meggörbült háttal, hogy az Isten megadja a mindennapi kenyerüket . . . Szerkesztői üzenet. ^Patriótának" Kebreczen. Furcu egy kis levelet kaptunk mi e heten Díbreczenból. Mérges, hiragoj egy levél ez, me'ynek minden sorábó', minden megnyomott tollal irott belii éből szinti sujirzik kifelé a intriotizmui sovinizmusa. Igazin szerénytelea nép vagyunk mi nyiregyhíziak. Hog/ pirulnunk kell önmiguuk és az e?ész világ elótt, ah'io! n;m Ur semmi kétség, és az is bizonyos, hogy előbb vagy utóbb, de kell, hogy összeroskadjunk ama suly alatt, amelylyel ránk nehezedik a a történelem ítélőszéke előtt a felelősség, amiért hogy ez a város hallatlan elbizakodottsággal nem híritja el magától a meg nem érdemelt megtiszteltetést, mondván és irván a miniszternek : érdemesebbek is vannak Uram nálamnál, légy kegyes tehit Djbreczenben helyezni el az anyakönyvi felügyelő székét, nehogy megtévesztve a te felém fordult bizulmad ciábitisi által, meefsledkezzem az én purányiságomról s az elbizakodás csúnya bűnébi essem. Édes Uram, aki született s bizonyára meg is fog halni Debriczenben s akinek, amig ez a — még debreczeni embeire nézve is elkerülhetetlen — végzet bekövetkezik meg van és az egyedül Udrözitó Debreczenben terem meg a sütni valója, sőt aminél megsüsse, b'c ü'etesen mért tizenkét öl faja is kidukál, ahány esztendö, annyiszor a nagy erdóból — hit édeB jó debreoz-ini uram, én minden kü'ÖDÖJ megbízatás nélkül, az összes nyiregyhizi polgárság nevében kijelt-ntem, hogy — teljes tudatában bár a rettenetes felelősségnek — vállaljuk magunkra a virosuokat ért nagy megtiszteltetést, bo>y H*jdu-, Zemplén- és Siabolcsvirmegyék anyakönyvi felügyelője, sót még Dibrecsen városáé is itt székel)en Nyiregjb ,zín, bízván Istennek irgalmasságában, hogy e vakmerőségünkért Sodorna vajy Gomora sorsával nem fog bennünket bUnhödtetni. Mert hit higyje el kérem, hogy Isten napjának sugarai Nyíregyházán is világítanak és melegítenek. Mi is részesülünk a világosságnak és a melegségnek áldisában, amitől minden élet vjgyou. Élünk mi is; s ezt n; vegyék rossznéven tólüak Debrecenben. Háború ezért csak nem fog kitörni kozöttüak. GABONA-CSABNOK. Nyíregyháza, 1895. Julius 20 á i. A gabona-csarnoknál Burgonya I kiló —.04 bejegyzett árak. Marha hús 1 t > -.52 Buza 100 kiló 6.— 6.10 Borjú hús I > —.52 Rozs 100 > 5.— 5.10 Sertés hús 1 > -.48 Árpa 100 > 4 40 4.50 Jih hús 1 > Zab 100 , 6 10 6 20 Háj 1 > —^60 KukuriczalOO » 6.20 6.30 Disznó-zsir 1 » —.62 K repeze 100 » —.— —.— Szalonna 1 > —.68 Paszuly fehér » —.— —.— Faggyú (nyers) I > —.26 Szesz 1.terenként 18 Zöldség 1 csomó — .15 Piaczl árak. Paprika I kiló 1 6) Bors') 1 kiló —.20 írós vaj 1 liter —.80 Lencse 1 » —.26 Eczet 1 » — 28 Mund-liszt 1 » —.17 Széna 10J kiló 2 20 Zsemlye liszt 1 < —.15 SziUm.t (tak. 1 100 > 1. Buza-liszt 1 > —.14 Bikfa 1 köbmtr 3.3) Barna kenyér-liszt 1 > —.12 Tölgyfa 1 i 3 40 Felelős szerkesztő: IXCZÉDY LAJOS. Kiadó tuladonos: JÓBA ELEK. Kgy. 128/95. K. 7237., 70G9/95. Hirdetmény. Nyíregyháza város tulajdonát képező „Korona" épület alatt levő boltok közül a 4-ik, 10-ik, 11- és 12-ik számú folyó évi julius hó 29-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében, — azután a városháza alatt levő boltok folyó julius lió 30-ik napján délelőtt 10 órakor ugyancsak a tanácsteremben megtartandó árverés utján 1895. évi november 1-től számítandó hat egymásután következő évre haszonbérbe adandó lészen. Az árverési feltételek megtekinthetők a főjegyzői hivatalban. Zárt ajánlatok az árverés megkezdéséig elfogadtatnak. Kelt Nyíregyházán, 1895. évi julius 20. Beucs László. Jlájerszky Béla, polgármester. (309—2—1) főjegyző. Ügynökök a törvényes engedélyezett sorsjegyek resz'etfuetés melletti eladásra (az 1883. XXXI. t-cz. értelmében) igen kedvező feltételek alatt alkalmaztatnak. Fővárosi váltó-üzlet-társaság i (301) Adler és Társa Budapest. (12—1) Ház eladás. Szarvas-utczai 7-ik számú újonnan épült házam azonnal eladó, esetleg bérbe adó. — Bővebb felvilágosítás szolgál itt, esetleg levélileg Sáros Bjgdányban a tulajdonos Kerekréthy Miklós- (308—3—1) kiló uj dohány-zsineg olcsó áron eladó. Hol ? mondja a kiadóhivatal. (310-3—1) Cs. és kir. szabadalm. fény máza! Fernolendt csizma - fénymáza Bécs, I., ScMerstrasse 21. A gyár alapíttatott 1832. Ezen vitriol nélküli fénymáz egyszerre mélyfekete fényt nyer. a bór tartósságát fokozza. Mindenütt kapható. FÍ2VSl01Ö2t6tés I A '' C í- közönsétet sajá! érdekében | |{g rprn C3 i|,j 3 Fern .lendi-fónymázat kérni és csak azon skatul.ákat elfogadni, melyeken nevem St. Fernolendt látható, minthogy sok értéktelen utánzat van forgalomban, melypk ragc/.édulái az enyémhez hason'ó kiállitáiuak. tisztán felrevezetés czéljából. (47-52 -26; Próba pistacsomagok I frt 80 krért 4 kilót tarlalmizó különféle fénymázzal minden postaállomásra bérmentve küldetik.
