Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-22 / 51. szám

Melléklet a „Itfyxrvidék" 1895. 51-ik sxámáhox. Perczekig tartó zajos felkiáltások után a főispán jelenti, hogy névszerinti szavazás kéretett. Ez elrendel­tetvén és keresztülvitetvén, jelenti a főispán, hogy gróf Vay Ádám, Somogyi Gyula és Borbély Gáspár 1% sza­vazattal megválasztattak kijelölő bizottsági tagokul. a másik listára esett 110 szavazat ellenében. Ez eredmény kihirdetése után ifj. Szunyoghy Bertalan kijelenti, hogy az alispán­jelöltségtől visszalép, mert abban a vármegyében, hol a közélelnek két olyan kipróbált tagját, mint Bory Béla és Gencsy Albert, elejtik, szolgálni nem kíván. E bejelentés tudomásul vétetvén, a kandidáló bi­zotlságba a főispán gróf Pongrácz Jenőt, Hrabovszky Rudolfot és Gencsy Bélát, póttagul pedig Farbaky Józsefet meghiván, a kandidáló bizottság a főispán föl­hívására félrevonult tanácskozásra, s néhány perez inulva jelenté a főispán, hogy az egyedüli pályázó Mikecz János jelöltetett. Óriási éljenzés, s a főispán kijelenti, hogy Szabolcsvárniegye alispánjául Mikecz János egyhangú­lag megválasztatott. Az uj alispán nyomban letévén a hivatali esküt, azután a kővetkező beszédet intézte a közönséghez: „Midőn csak valamivel több mint 2 hónap előtt a törvényhatósági bizottság hálára kötelező bizalma e maival egyenlő rnagas kitüntetésben részesített, midőn először volt szerencsém Szabolcsvánnegye híres de terhes alispáni állására megválasztatni, az egész bensőmet elfoglaló érzel­mek gyarló és erőtelen tolmácsaként törekedtem mély hálámnak és köszönetemnek kifejezést adni, igyekeztem korlátolt tehetségem mértéke szerint, de nyíltan őszintén, minden utógondolat nélkül felsorolni azon irányelveket, melyek engemet hivatalos működéseinben vezérelni fognak, s melyeket hivatalos eskümhöz képest s az igénytelen személyem iránt nyilvánult bizalom hálás viszonzásául hiven, tánlorithatlanul követni akarok. Az azon idő óta eltölt, bár hivatalos működésemre nézve szokatlanul Icrlies néhány bét jól tudom, egyáltalában nem elégséges arra, bogy ez elvekhez való következe­tességein s ezeknek végrehajtására és fontos feladataim inegoldásáraszükséges képességem a mélyen tisztelt közönség előtt bebizonyított, nyilvánvaló dolog legyen. S hogy még is, hogy ezúttal is engem volt kegyes végrehajtó hatalmának vezérférfiává szemelni, ez nem csak hálaérzeteniet hatványozza, nem csak sokszorosított kötelezettségeket ró reám, de megnyugtat, felbátorít s törekvéseim irányának szigorú és pontos követésére is kényszerít, mert arról győz meg, hogy azok a magasztos elvek, melyek a kezeinben larlott s a közönség nagy­becsű bizalma által magasra felemelt zászlón felírva vannak, viszhangra találtak a választó közönség szivében is, meggyőz arról, hogy akkor, mikor tevékeny testi és lelki erőmet szeretett törvényhatóságom szolgálatában hasznosítani törekszem, megtaláltam a helyes utat, a melyen még az én egyéni viszonyaim között is lehet jó és nagy dolgokat művelni. Ismerem magamat, tudóin, hogy e ineghálálhatatlan kitüntetést nem c törékeny testnek, nem az érzelmeimet sikeres hangon tétovázó nyelvvel kifejező beszédnek, nem szüklátkörü képességeimnek, hanem azon elveknek köszön­hetem, a melyeket magaméinak vallva érvényesíteni törek­szem, s a melyek magasztossága az én semmi voltomat is nagygyá, e törvényhatóságnak jelentékeny tényezőjévé emeli: ép azért bizalomteljesen kérein a tekintetes tör­vényhatósági közgyűlési, hogy az elvek érdekében hivatalos működésemet jóakaratú támogatásában részesíteni, köz­hasznú törekvéseimet elősegíteni s a reám váró fontos, sokoldalú és terhes feladatok teljesítését egy kipróbált, alkalmas tisztviselő kar megválasztása által lehetővé tenni kegyes legyen. Van okom hinni, hosszas szolgálalom tapasztalatai erre nézve biztosítékul szolgálnak nekem, hogy Őméltósága, — Tehát éljen boldogul nagyságos asszonyom! És ugy e bár iniuden harag nélkül fog rám gondolni? — Oh igen, igen, igen! tört ki a lányból s ezzel könnyei is megeredtek. A férfi kérdőleg, csudálkozva nézett rá. Ella szája megmozdult, de elfogultsága miatt nem jutott szóhoz. — Beszállani Eger felé! hallatszott a kalauz ki­áltása. Az idegen még egyszer barátságosan bucsut intett kezével s beugrott a kupéba, ő meg némán s elfogultan uézett utánna. Még érezni vélte azt az édes érzést, amit az a bizonyos c-ók előidézett, s ezzel együtt egy reményte­lenség is borult lelkére, de ez a csalódás érzete volt. Milyen különös is volt az az egész! Elgondolta külsejét, kicézését, felbomlott haj, megázott eső köpenyeg s hogy ő semmi különö'et nem is beszélt. Eszébe jutott kora a ezzel az is, hogy neki már uem igen van reménye, hogy^valaki bele szeressen. Igen az az egész rendkívül különös volt, s most már vége-vége. Ö nem tudott a férfiról csak annyit, hosy a keresztneve Károly. De nem időzhetett tovább kellemes gondolatainál, az ijed'ség megakadályozta ebben. Az utazótáskája hiányzott. A láncz melynél fogva vállán függött, az utazás alatt szét szakadt, s miután pénztárczáját kivette volt belőle, át­adta társának, ki szíves volt azt viuni. Az utolsó izgatott félórábau elfelejtette vissza kérni. Homályosan emlékezett rá, hogy két zsebkendő monogrammjaival, — ezek a kelengyéjéből valók voltak, amit már használni kezdett, — egy fésücske, e^y pouder doboz — mily bosszantó! — egy.pár prominczli ezukor, kevés kölni viz s egy levél az anyjától, melyen világo san rajta állt a neve s lakhelye, s több dolgot elárult az ő helyzete felől. És talán, oh Istenem! talán Károly ezután indulva keresni, s megtatálni fogja őt. — E éy boldóg remény biztatta őt, hogy talán. Pár hét mult el a nevezetes találkozás óta. Ella csakugyan nem csalódott. Károly egy valódi német tem­peranum volt, ó nem érte be a sejditéssel, s nem nyu­godott addig mig a valót meg uem tudta és viszont nem látta azt, a kit keresett. És a mint választ adott Ella a férfi kérdésére, eszébe jutott a Károly domb is. Látta maga előtt, mint az ember bizonyos fénypontot lát jövőjébeu, ami után kitartással s bátorsággal igyekszik. ott, a hol a közszolgálati és törvényhatósági érdek ezt szük­ségessé teszi, teljes odaadással és önzetlenül nyujtand nekem segéd kezet, s ennek, valamint a közönség jóakaratú gyáinolitásának reményében én bizalomteljesen nézek a jövő elé, Í midőn a felemelő kitüntetésért hálás szivvel mondok köszönetet, korábban kifejtett elvemnek mintegy kipotlásaul még csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy lesz erőin és bátorságom meggyőződésemet mindenkor tisztán kimondani, lesz erőin és akaratom meggyőződé­semet a/, alkotmányos uton nyilatkozó vélemény többségi­nek alárendelni s a meggyőződésemmel ellentétes liata­rozatokat is azon buzgósággal végrehajtani, melvlvel saját véleményem érvényesítéséért küzdenék. Magamat, korábban is hü munkatársaimat a meg­bízásra váró tisztviselőket bizalomteljesen ajánlom a mélyen tisztelt közgyűlés jóakaratába és jóindulatába.* Következett ezután a főjegyzői állás betöltése. Pályáztak és jelöltettek Mikecz Dtzsó 1-ső aljegyző és Vtdovicli László főszolgabíró. A kert névszerinti szavazás elrendeltetvén, Mikecz Dezső 183 szavazatul, a Vidovich Lászlóra esett 117 szavazat ellenében főjegyzőül ineg­válaszlatott. A liszli főügyészi allasra az egyé&ül pályázó Szik­szay Pál eddigi főügyész nagy lelkesedéssel választa­tott meg. Az árvaszéki elnöki állásra Bégányi Ferencz eddigi árvaszéki elnök és Péchy Gyula I-ső árvaszéki ülnök pályáztak és jelöltettek. A többség Péchy Gyula nevét hangoztatván s névszerinti szavazás nem kéretvén, a főispán Péchy Gyulát árvaszéki elnőkke megválasztottnak kijelentelte. Ezzel a főispán a választás folytatását más napra halasztotta. Második nap. Csupa egyhangú választással kezdődött a második napi gyűlés. Első aljegyző lett Komis Géza ellenében közfelkiál­tással Sípos Béla, kit a főispán — zajos helyeslés köz­ben — azonnal t. főjegyzőnek nevezett ki. Második aljegyzővé Nagy Imre ellenében Komis Géza választatott meg, harmadik aljegyzővé pedig, miután Okolicsányi Dezső, a vele szemben jelölt s régebben szol­gáló Nagy Imre javára a jelöltségtől visszalépett, egy­hangúlag Nagy Imre, negyedik aljegyzővé pedig egyhangúlag Okolicsányi Dezső. Ugyancsak egyhangú választással Okolicsányi Géza I-ső, Böszörményi Kornél 11-dik s Notálc Gyula 111-dik árvaszéki ülnökök lettek. A lV-dik árvaszéki ülnöki állásra izgalmas szava­zás után, Bogár Lajos 138 szavazata ellenében, Olchváry Pál választatott meg 151 szavazattal. Az alügyészi állásra egyhangúlag Fehér Imre válasz­tatott meg; a főpénztárnoki állás pedig — a főispán kijelentése szerint — ez alkalommal nem volt betölthető. Főszolgabirákká: a dadai alsó járásban Dobos Imre, a nyírbátori járásban Vay István, a nagykállói járásban Zoltán István, a nyirbogdánvi járásban pedig — Elek Béla visszalépése után — Krasznay Péter egyhangúlag megválasztattak. A gávai járásba szolgabiróul Kömmerling János vá­lasztatott meg dr. Leövey Elekkel szemben, 15" szóval, 120 ellenében. A tiszai járásban Vidovich László ellenében Angya­lossy Pál is jelöltetvén, a megkért és végbement névsze­rinti szavazás eredménye szerint Vidovich Liszló 182 szavazattal győzött, az Angyalossyra esett 107 szavazat ellenében. Ezután a kisvárdai járás főszolgabírói állásának be­töltésére került a sor s a kandidáló bizottság ujolag félrevonult tanácskozásra. Jó félóra elteltével a főispán őméltósága a kandi­dáló bizottsággal újra megjelent a teremben. Gróf Vay Ádám őszinte elismerését és köszönetét nyilvánítja a főispán őméltóságának, aki a járás közön­ségének óhajtását figyelembe venfii kegyeskedett. Ó — úgy mond — egész életében az önkormányzat eszméjeért lelkesedett s most készséggel hajlik meg a főispán e ténye előtt, melylyel alkotmányos érzületéről ujabb fényes bizonyítékot nyújtott. Óriási s újra meg újra megujuló éljenzés fogadta Vay gróf szavait. Ezek után dr. Ferlicska Kálmán bizottmányi tag emeli ki az örvendetes fordulat ünnepélyes voltát melynél épen maga a főispán a közvélemény oszloposa képen lépve elő, a közvélemény értelmében érvényesiti azt a hatalmat, a mit különben a törvény határain belül más irányban is érvényesíthetett volna: jeléül annak, hogy az utolsó órában meg lett találva a költsönősen jogos irányú ellenlétek kiegyenlítésére czélzó kérvényezés megfelelő utja, melyen félig kérőleg, félig kővetelőleg haladva a főispáni méltóság érintése nélkül cgyoldalulag czélhoz jutni nem lehet, — s örömét fejezi ki a felett, hogy a külöinben humánus alapokról kiinduló reactió fegy­verének éle nem épen magát a közvélemény czélját döntötte meg. Beszédét azonban csak csonkán volt kény­telen befejezni, mert utóbbi kifejezése által viharos ellent­mondásokra adott alkalmat, mely elől Vay gróf és a főispán ez ügybeni alkotmányos eljárását hál.L«an mél­tatva, — beszéde csonka befejezésével tért ki. Sajnáljuk, hogy szándékának megvalósítását — mely kettős iránya jegyzőkönyvi köszönet indítványozásában állott. — indo­kainak ki nem fejthetése iniatt abban hagyta, a mit indokolás nélkül is bátran megtehetett volna. Ezután a főispán bejelenté, hogy a kijelölő választ­mány a kisvárdai járás főszolgabírói dlására Angyalossy Pált és dr. Leövey Eleket jelölte. Minthogy pedig a név­szerinti szavazás iránti kérvény visszavonatott s a több­ség határozottan megállapítható volt, a főispán ez állásra Angyalossy PáU megválasztottnak jelentette ki. ' A nagykállói járás főszolgabírójául az egyedüli jelöli Zoltán István egyhangúlag inegvalasztatott. Ezzel a főispán a választás folytatását más napra tűzte ki. Harmadik nap. Kállay András főispán a gyűlést megnyitván s a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, a közgyűlés mindenekelőtt elhatározta a főispán indítványára, hogy gróf Vay Ádám előző í api beszéde egész terjedelmében a jegyzőkönyv­ben mc görökitessék. Következelt ezután az árvaszéki jegyzői állás betől­tese s ez allásra dr. Leövey Elek, mint egvedüli jelölt egyhangúlag megválasztatott. Ezután a szolgabírói állások betöltésére került a sor. „ J? '-sö szolgabírói állásra Elek Béla egyhangúlag, a ll-dik szolgabírói allasra Vay Géza - Sipos' Bela elien k'jzrelkialt.issal, a III-dik szolgabírói allásra Löivry Miklós — koezogh Jőrsei és Sipos Endrével szemben egyhan­gúlag. a I\-.||!; szolgabiroi iHisra Sípos Emire egyhan­gúlag. ÍV . , Jí sef - ivjyr Gáborral szemben, az - - lik S£ t- alléra Pech* Gábor es Király Józseffel széniben * .^k ,1 .«f, x \ szolgabírói allásra. Király Je -el Smak >•. nemben Pechy Gábor közfelki.<.tas-iu. a V'l-dik jiroi auo»ra Kuál* Jóisef, Simák Ja es Soti vi'dv J«no sil szemben epv'jantftrtiis inegvalasztatott. A Vlll-d't - óv- ...r.,, al.-.*ra Simák János, ifj. Liptay Ed. ts í> : Janv- pályázták. Ez utóbbi visszalépve, ne. - rinU' ,£a va l». orvtett s önnek ered­menve szerint Sum* J,.„ 54 ,,azatUl Újhelyi Tamáá 5 -zavazata mcpváU tott. Ifj. Liptav Ede szavazatot nem ki^tt. A főispán bejelenté, hogy Újhelyi Tauiást t. szolga­bíróvá nevezi ki. A megválasztott tisztikar ezután letette az esküt s a tisztikar nevében Mikecz Dezső főjegyző a következő beszéddel lordult a közgyűléshez: Ezen mindnyájunkra érőkké emlekezetes pillanatban, midőn Szabolcsvármegyénk újonnan megalakított tiszti­kara a törvényhatóság kitüntető bizalma folytán a törvény értelmében ujabb hat évre mandátumát elnyervén, hiva­talos eskünk szavai elhangzottak: méltóztassanak nekem megengedni, hogy ugy magam mint tisztviselő társaim nevében is a inélyen tisztelt törvényhatóság irányában érzett hálánknak néhány igénytelen szóval kifejezést ad­hassak. Szabolcsvármegye tisztikara, miként azt főispán ö méltósága a tisztújító közgyűlést megnyitó beszédében jelezni kegyes volt — az elinult hat évben is tőle telhe­tőleg igyekezet a reá nehezedő feladatoknak lelkiismere­tesen eleget tenni és szerény nézetem szerint ha voltak is némely esetben fennakadások, ezt nem az egyesek kötelesség érzetének hiánya, inint inkább a tisztikart ért fájdalmas veszteségek s talau a munkafeladatok rohamos szaporodásával^szeinben elégtelennek mutatkozol! munka­erő hiánya okozta. Megerősít engen ezen tudatban a tck. törvényható­ságnak az immár lezajlott tisztújítás folyama alatt mon­dott ítélete, inely szerint a lelépett tisztikart majdnem teljes egészében újólag bizalmára méltatni kegyeskedett. Ennek felemelő tudatában lép tehát Szaholcsvár­megye ujonan alakitolt tisztikara a közélet sorompóiba és küzdelmes és sokszor tövisekkel borított utunk kezde­tén, midőn a lek. törvényhatóságnak irántunk tanúsított nagybecsű bizalmáért főispán ő méltóságának atyai jó indulatáért és pártatlan iga/.ágszeretetéért újólag mind­nyájunk hálás köszönetét kifejezni szerencsés lehetek: egyúttal hálánk csekély nyilvánítása fejében ugy magam mint tiszttársaim nevében ezennel ünnepélyesen igérem, hogy jövőben egyedüli es fő élei ezeluukat fogja képezni, bogy kötelességeinknek hű, lelkiismeretes és pártatlan telje­sítése által magunkat a belénk helyezett bizalomra érde­meseknek mutathassuk és kérem, hogy nzen nagybecsű bizalommal — minket a jövőben is megajándékozni mél­tóztassanak. Ezután a közgyűlés a kijelölő bizottság és a szavazat­szedő bizottság, valamint dr. Meskó László t. főügyész és ifj. dr. Bodnár István t. jegyzőnek köszönetet szavaz­ván, valamint Kovács István indítványára hálás elisme­rését nyilvánítván a főispán őméltósága iránt, Kállay András főispán a közgyűlési a következő beszéddel rekesztette be: .Szabolcsvármegye közönségé eleget tett polgári kötelességének s befejezte az általános tisztújítást, olyan bölcs és tiszta belátás által vezéreltetve, hogy mielőtt e közgyűlést feloszlatnám, kötelességemnek tartom hálát köszönetemet kifejezni a törvényhatósági bizolt-ág ege­szének s minden egyes tagjának, a miért c szép politikai jogot, fontos tartalmának annyira megfelelő komoly alak­ban gyakorolta. Amelyik vármegyében oly higgadt meg­fontolással s a törvény-tisztelet ily fokával ejtetik ineg a sok tulkapásra alkalmat adó választási iklus, ott a töké­letes közigazgatás megalkotása teljesen biztosítva van. — mert hiszen nem csak magunkhoz méltó tisztikart válasz­tottunk. de mi is méltóknak mutatkoztunk, hogy az által helyesen kormányoztassunk." Őszinte köszönetét fejezve ki ezután a kijelölő és szavazatszedő bizottság tagjainak, — beszédéi igy fejezte be: ,A tisztújító közgyűlést azzal rekesztem be, hogy Szabolcsvarmegyét és lelkes közönséget a magyarok istene tartsa meg s hogy helyesnek és illőnek tartom, miszerint a tisztújító közgyűlés mindnyájunk szivéből fakadó utolsó szózata az legyen: Éljen a király !* A Xyirvíz szabályozó tárwilat közgyűlése. A Nyírvíz szabályozó ttr.-ulat f. hó 16-án tartotta meg a vármegyeháza nagy termében gróf Károlyi Tibor elnöklete alatt őszi rendes közgyűlését. A közgyűlés napirendjének első tárgyit a társulat cooversionális kölcsöoének lebonyolítása s beszerzé­sével megbízott teljhatalmú küldöttség jelentése képezte. — A jelentés ki fog nyomatni és a társulat tágjaival közöltetni, mi csak röviden registriljuk azt a nagy és kedvező eredményt, melyet az felmutat. — Az üj köl­csön folytán az évenkénti tőke törlesztési részlet 13725 frttál lesz kevesebb, tehát becsholdaoként 34 krnyi javulást eredményez. Azon felül megmaradt a társulat rendelkezésére 166.790 frt és a levont hátrálékok ciimén a társulatot még illető, s most már egyenesen részére behajtandó 94296 frt. De nagy előnynyel járt a conversió még azért i% hogy az annak következtében, a társulat rendelkezésére álló bevételi tételeknek a költségvetésbe illesztésével, az évi fentartási költség kivetés becsholdanként 60 kraj­czárral volt apasztható, tehát 91 krról 31 krajezárr* szállott le.

Next

/
Thumbnails
Contents