Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
,N T I B V I D £ K" deu tényeibeu ez alü telője volt, és aki főis^y ü: j jog föltétlen tiszúgy mondjuk — alapjáu fásának — hogy e jog tiszteletét és megórA-, n egyébeu épen ne kényszeritessék bele olyau " jelölte meg: e jog tiszteletét — ha csak külsó ír-etbe, ahol ^ is — meg kelljen sértenie. 1 9zerint ^ A választás előzményei olvasó KŐZŐI. elótt ösmeretesek. Megvitattuk rai is bóveLrk a dolgot a nem ismételni akarunk, de rárau^ tatunk arra, hogy a törvény a választási jog gyakorlásában a főispánnak, mint az alkotmányos kormányzó hatalom képviselőjének olyan jogot biztosit, amely ellen — mert törvényen alapul — föllépni s annak talán megvonását kivánni ott lehet, ahol a törvényt meghozták, t. i.a képviselőházban, de a törvényben megállapított e jog esetleges igénybevétele miatt úgynevezett .nyomással" élni vagv azzal fenyegetőzni nem S/abad A tisztujitó közgyűlés — az ismeretes előzmények figyelembe vételével a főispánt a teremben való megjelenésekor valóságos tüntetéssel fogadta. A főispán a legteljesebb megnyugtatást szerezhette magának e jelenetből az iránt, hogy a vármegye közönségének csaknem teljes egésze bizalommal van iránta, tiszteli és szereti ót. Es megnyugodhatott a nyert nagy elégtételben s kivethette bízvást szivéből és lelkéből a represszáliáükal való fenyegetőzéseknek benyomásait. Meg is tette. És ezért mondottuk mi. hogy a három napos tisztujitó közgyűlés a vármegyének igazi ünnepe volt. Még egy dologról kivánunk itt megemlékezni: a kandidáló bizottság megválasztásáról és ifj. Szunyoghy Bertalannak, mint alispán jelöltnek ama nyilatkozatáról, amelyet a kandidáló bizottság tagjaira elrendelt szavazás eredményének kihirdetése után megtenni jónak látott. Nincs talán egyetlenegy ember sem a vármegyében, aki Bory Béla és Gencsy Albert urak egyénisége és közéletbeli működésük iránt a legteljesebb tisztelettel és a legnagyobb elismeréssel ue viseltetnék, s mi nem tarthatjuk helyes dolognak, hogy erre egyáltalában hivatkozás történhessen olyan alkalomból, miut azt ifj. Szunyoghy Bertalan ur tette, aki — midőn kihirdettetett a tisztujitó közgyűlésen, hogy a kandidáló bizottságba a nevezett urak ellenében Borbély Gáspár és Somogyi Gyula választattak meg, bejelentvén az alispáui jelöltségtől való visszalépését, azzal okolta azt meg, hogy a vármegye közönsége két olyan tiszteletreméltó ós régi kipróbált tagját, mint Bory Béla és Gencsy Albert, elejtette. Pedig hát a tényállás az, és alkotmányos érzékkel csak is úgy lehet és szabad azt magyarázni, hogy két alispán-jelölt pártja állván A férfi észrevette társnője szötlanságát s meglepődését. Vidoran felnevetett: „Ne nézzen rám ugy nagyságos asszonyom, jól tudom, hogy nevetségesen néz ki valaki az én koromban, a ki énekel. Erre Ella is elmosolyodott s mikor az folytatta tovább éneklését s egy ismeretes dalba csapott át, megcsendült az ő szép alt hangja is hozzá, s igy kettesben folytatták tovább. Végére jutva, a lány elragadtatással kiáltott fel: „Milyen szép Istenem a nyár!" Most a magaslaton egy kis kápolnához jutottak, mely mellett kóris fák alatt egy lócza kínálkozott leülésre. Mindketten egészen ki voltak melegedve az énekléstől s a hegymászástól s felérve vidoran nevettek egymás szemébe. Mégis csak nevetséges volt nekik, érett, komoly embereknek ily kicsapongó jó kedvvel bírni. A kilátás innen igen szép volt, a vidék vöröses napfényben úszott. Az állomás épületei épen alattuk terültek el. — No hát nem szép az élet? — Bizonyos szempontokból indulva ki, mindig szép, ismerte el Ella. — No ugy abból a szempontból tekintsük s ezzel ax oldalán lévő táskából egy boros palaczkot véve ki, egy pohárba öntve tartalmából, azt társnőjének nyújtotta, maga a palaczkból azt a lány egészségére üritve ki. — Szépen kérem nagyságos asszonyom, mondja meg legalább a kereszt nevét, hogy ha e kellemes órákra visszaemlékezem, tudjam legalább azt. — A nevem E eonóra, de rendesen esek Ellának hivnak. — Ella igen szép név, tehát nevezzük e helyet Ella-csucsnak. — És ha én akarnám elnevezni? kérdi Ella nevetve. — Ugy Károly-domb lenne belőle. Gondoljon néha a Károly-dombfa is nagyságos asszonyom; nem épen én miattam, mert nem akarnék tolakodónak látszani, hanem ha lesz olyan percze ismét, mikor az eletet tehernek tekinti; az mindenkivel megtörténhetik. szemben egymással, mindenik part igyekezett a maga pártjához tartozó embereit juttatni be a kijelölő bizottságba. Bory Béla és Gencsy Albert urak ifj. Szunyoghy Bertalan urat akar tak alispánnak; ez a párt azonban kisebbségbei volt, s ennélfogva nekik természetesen kevesebb szavazat jutott, mint Borbély Gáspár és Somogyi Gyula uraknak, akik a többségben levő Mtkeczpárt jelöltjei voltak a kandidáló bizottság tagszaKz a tény, amit alkotmányos érzekkel nem É^ásként magyarázni, urak e tét, ezért reméljük, hogy az illető ezzel ellenkező nem fognak magukra nezve a mi vármegyei tfzekvencziákat levonni, mert működésükre igazán'^ünknek az o kipróbált * - szükségé van. A restauráció végbement ves zivatarai után lecsendesülne!. küzdelem lieszeuvedélyek, eloszlanak a félreértések s les z a levegő! A tisztujitó közgyűlés. deczember 17—19. Első nap. Főispán ur őméltósága hosszabb beszéddel nyitotta meg a tisztujitó közgyűlést. Törvényhatóságunk tisztikarának megbízatása — úgymond — tőrvényeink és alkotmányunk rendelkezése értelmében a folyó év végével lejár, fölkéri tehát a vármegye közönségét, hogy az uj tisztikart válassza meg. Kéri a bizottság tagjait, hogy választói jogukat, mely alkotmányunk egyik legszebb és legerősebb biztositéka — lelkiismeretesen s egyedül a közjó szem előtt tartásával gyakorolják. Jó közigazgatás csak úgy lesz megteremthető, ha a tisztviselők megválasztását, minden melléktekintetek félretevésével, azoknak rátermettsége, szellemi és erkölcsi képessége vezérlik a törvényhatósági bizottságot. Hogy miként kormányoztatunk: attól függ. kiknek kezébe adjuk a kormányhatalmai. Figyelmébe ajánlja a bizottság tagjainak e szempontokat, melyeket a maga részéről a kijelölésnél szintén figyelembe venni és érvényesíteni igér. A zajos éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után, miután előbb a főispán az ügyészi teendők vitelére dr. Meskó László t. főügyészt s a jegyzői tisztre ifj. dr. Bodnár István t. aljegyzőt fölkérte Mikecz János alispán a maga és a választott tisztviselőikar nevében a következő beszédet intézte a közgyűléshez. Köztudomásu dolog, hogy Szabolcsvármegye közönsége legfontosabb alkotmányos jogának gyakorlata végett gyűlt össze e napon, hat éve ugyanis, hogy a törvényhatóság választott tisztikara megalakittatott s igy megbízatása ez év utolsó napján lejárván, a közönség joga és kötelessége inlézkedni, hogy a közszolgálati működés fennakadás nélkül teljesíthető legyen, — megbízottjainak, jogai letéteményeseinek idejekorán való kiválasztása iránt. Azért midőn a választott tisztviselők nevében is, eddig betöltött hivatalos állásunkról ünnepélyesen lemondok, midőn a rendelkezésünk alá adott végrehajtási hatalom külső jelképeként, Szabolcsvármegye ezen nagy pecsétjét a tisztelt közgyűlés asztalára elhelyezem s midőn a személyeink iránt megbizatásaink alkalmával tanúsított bizalomért, a hivatalos működésünket kisért nagybecsű figyelemért, jóakaratú támogatásért és számtalanszor tapasztalt rokonszenvért mindnyájunk őszinte háláját és szives köszönetét kifejezni bátorkodom: engedelmet kérek egyszersmind, hogy e pillanatban a szamadasnak_ nagy napján, az elmúlt 6 év fontosabb esemenye.re röviden visszatekintsek, részemről ugyanis ezt szuksegesnek tartom nem csak sáfárkodásunk eredmenyének vázlatos feltüntetése végett, de azért is, mert a törvényhatósági közgyűlés most végzendő alkatmányos cselekmenyének különös fontosságot kölcsönöz az a körülmény, hogy a választási jog megszüntetése elvben törvenyhozasilag megszüntetve lévén, az események előrevetett árnyéka figyelmeztet, hogy e nagyjelentőségű jog gyakorlat, használata is rövid idő alatt megszűnik, hogy talán utolso esetben tartja ma Szabolcsvármegye közönsége általános tiszt újítását. Mindenek előtt fájdalommal ésjigaz részvéttel emlékezem meg azon súlyos veszteségekről, melyek tisztikarunkat az elmúlt G év alatt részben vezéreinek, részben munkatársainak elhunvta, vagy személyi körülményei folytán szükségessé vált visszavonulta -folytan erte. Hálaval és kegyelettel őrizett emléküket azért is felidézni kívántam a T. közgyűlés előtt, mert e veszteségek a hivatalos működésünkre nézve mindenesetre fentforgo némi hiányok tekintetében ha mentségül nem is, de bizonyára enyhítő körülményül szolgálnak. Hivatalos teendőink különben az elmúlt szolgálati szakban rendkívül megszaporodtak és terhesebbekké lettek, ennek igazolása vegeit csak azon tényre hivatkozom, hogy mig a központi közigazgatási ügyforgalom az 1889. év végén 18768. űgydarab volt, addig ez évben csak a mai napig már 28527. ügydarab érkezett az alisp mi hivatalba, főszolgabírói hivatalok ügyforgalma, főleg egyes járámég nagyobb növekedést mutat, ezenkívül az idokoí. hozQtl é g életbeléptetett nagyobb jelentőségű torvenyek • >írr ei i ajt.á s a körüli intézkedések is szokatlan mervben vette• ;„ ényb e tisztviselői működésünket, a közutakrol szolo 185,. | vj j t c z^ a me zőrendőri, a házassagi jogra, gyermeke* „ ai lasár a és állami anyakőnyvvezetésre vonatkozó törvénye.. ai t aiános fontosságuk és közérdekű voltuk folytán nem s zéleskörü tevékenységet, de folytonos éberséget és tapn^ to t követeltek tőlünk. Daczára ezeknek s daczára azon körülménynek 1 is, hogy elemi csapások, emberi és állati járvíjiyok rendkívüli munkásságra is kényszeritetlek s daczára még annak hogy létszámunk az 1889. évben megalakított tisztikar létszámával csaknem teljesen egyenlő, kötelességeinket az adott viszonyokhoz képest teljesitettük s talán szerénytelenség nélkül elmondhatjuk hogy a mélyen tisztelt közönség bizalmának megfeleltünk. E tekintetben öntudatunk megnyugtató voltán kivül a törvényhatóságnak hivatalos működésünk iránt több izben tanúsított bizalma s azon körülmény is bizonyítékul szolgál mellettünk, hogy javadalmazásunk a törvényhatóság felterjesztése folytán az elmúlt időszakbaft felebb emeltetett. A községi háztartások rendezése, az ügykezelés folytonos ellenőrzése, az uj vármegyei székház építése, nem csak munkánkat, de felelőssegünket is növelte. , S e pillanatban, midőn küldetésünk < befejeztéve annak eredményéről számolunk, midőn hivatalos működésünk történetét mintegy nyitott könyvet /legközvetlenebb és leghivatottabb biránk elé, megbízónk elé, a tisztelt közgyűlés elé bemutatjuk, őszinte hálánk és köszönetünk ismételt kifejezése mellett bizalommal, a közönség méltányosságába és , igazságosságába vetett' erős hittel várjuk Ítéletünket s magunkat a mélyen tisztelt közgyűlés jóakaratába ajánljuk. Az alispán beszéde nagy hatást , keltett.-, Hosszasan tartó éljenzés után Kállay András főispán fölhK'ta a közgyűlést a kijelölő bizottság megalakításira. Ónody Géza a maga részéről a Jtijelölő .bizottság megválasztandó tagjaiul gróf Vay Ádámot, '• Bory Bélát és Gencsy Albertet ajánlja. , Megyery Géza ajánlja gróf Vay Ádámot, Somogyi Gyulát, Borbély Gáspárt. — Igaza van, mond Ella nem minden meghatottság nélkül, s ígérem, hogy egész életemben nem fogom a Károly-dombot elfeledni. — Eauek igazán örvendek. A jó egri bor egészen átjárta Ella idegeit. Nagy kedvet érzett az élethez, többé nem félt az idegennek nyilt tekintetű mosolyát barátságosan viszonozni. A férfi most az otthonáról kezdett beszélni. Ott is volt egy magaslaton ilyen kis kápolm. Még mint iskolás fiu a közelfekvó erdőben sok fekete és vörös áfonyát szedett ott, Ekkor jött az 1866. háború, s egy véres ütközet alatt romba döntötték a kis szent János kápolnát. Azután soha sem szedett egyetlen gyümölcsöt sem, mert mindig vér cseppeket látott volna rajta. Ella is tudott egy történetkét egy más kápolnáról, a hol mint fiatal lány egyszer imádkozott. — Már ideje is mennünk. — Valóban, mond a férfi, hét óra, s az én vonatom fél nyolezkor indul. — Az enyém fél kilenczkor megy, de azért siessüuk ön miatt. Az üres palaczkot, poharat elhajtották, hogy a felköszöntőnek annál inkább foganatja legyen. E'.zel útnak indultak. — Domboldalon lefelé menve a nedves füven Ella elsiklott ugy, hogy a férfinek kellett ót felemelni. De ebben a perezben érzé, amint a férfi ót szorosan magához öleié, ajaka az övét kereste, s egy hosszú, égő csókot nyomott rá. A leány első érzése ijedség v .lt, e,y jól nevelt leány ijedsége. Da azután vjlami kellemesség futott végig az erein, mint az elóbb a jó magyar bortól. Egy édes, eddig, nem östnert érzés volt ez. Inkább saját magától, mint a férfi merészségén ijedve meg, lélekzet vétel nélkül reszketve állott meg. A férfi szintéu ijedtnek látszott merénylete felett. — ÉQ nem értem, hogy feledkezhettem meg magamról ennyire. Meg tud nekem asszonyom bocsátani? S mivel a lány nem válaszolt, közelebb lépve hozzá, kezét megfogva engesztelőleg szólt: — E<edezem, bocsásson meg. Nem vagyok én oly tolakodó fráter, mint gondolja, soha sem engedtem én meg még magamnak ilyet. De most nem tudtam magamon uralkodni. Én nem tudom, ez az óra engem egészen elvarázsolt. Az ön egyszerű fellépése s modora már az elsó percztől fogva elbájolt, de nem szólok többet, mert még jobban meghat agszik rám. A lány ijedsége s felháborodása mindinkább tünedezni kezdett a megbánó kérő szavakra, sőt még gyöngédséget érzett az előtte álló férfi iránt, aki pedig elég merész volt őt. védtelent megcsókolni. ' Csendesen mondta neki: „Már nem haragszom.' S a másik egészen megkönnyebbült ezen, s mint hogy időközben alaposan besötétedett, a karját ajánlotta lel a lánynak, amit az el is fogadott. 1 A férfi egész bizalommal bele fogott az élete leírásához. Elmondta, hogy özvegy s van egy leánykája, ki a nagyszülőknél nevelődik s a kit épen most'látogatott meg. Házas élete nem volt szerencsés, nejével nem tudták egymást megérteni. Keservesen szenvedett, mert bármit akart is, nem tudott a helyzeten segíteni. A fiatal asszony házassága után pár évre mellbajban meghalt. Azóta egy második házasságban remélte feltalálhatni azt, a mit az elsőben nélkülözött. De talán épen az első csalódása tette őt rendkívül bizalmatlanná s válogatóssá, mert még eddig hiába keresett egy neki minden tekintetben megfelelő társat. Néha olyan ellenálhatatlan vágyat érzek egy szerető lány után, akit szivemre szoríthatnék, aki engem megértene, aki Itt elhalgatott, de a láuy megértette, gyeDgén megszorította kezét, mit az egy tiszteletteljes kézcsókkal viszonzott. — Látja csak milyen szerencsétlen ember vagyok én. — Megbocsát ugyebár nekem e nyilatkozatomért, hogy mennyivel szerencsésebb uálamnál az a másik, aki önt bírja. Az állomás elé értek, s amint a lányt igy kérve, panaszosan nézte, az ártatlan hazugságát megbánva, szeretett volna a nyakába borulni ós megmondani neki, hogy még szabad. Hisz a férfinek ez az utolsó mondása mintegy megkérés volt, de ki tudja, hogy komolyan vette e ó a dolgot, vagy c^ak a pillanat befolyása alatt tette-e? Szégyenérzete azonban nem ongedte szólani. Folyta áia iTmeIléJ*Icte«,
