Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-24 / 47. szám

„IN Y I K V U É Szabolcsvármegye alispánjától. 16315. K. 1895. A járási föszolgablráknak, Nyíregyház* város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 83799.95./I1I. számú rendeletének másolatát tudomásul vetel alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza. 1895. november 1-én. Mikecz János, alispán (Másolat.) Földmivelésügyi magyar kir. Miniszter 83799/95./III. szám. Valamennyi törvényhatóságnak, i. évi október hó 15-én 78149. sz. a. kelt körrendeletem kapcsán mielőbbi közhírre tétel végett értesítem a törvényhatóságot, hogy a csehországi cs. kir. helytartóság f évi október hó 23-án 166650 sz. a. kelt hirdetménye szerint a Magyarország, Horvát-Szlavonország és a megszállott tartományok járványmentes területéről szármázó sertések B-Bród, Eger, Friedland és Neubejdzow városokba is bevihetők, Budapest, 1895. október hó 29-én. A miniszter megbízásából: Lipthay. Szabolcsvármegye alispánjától. 17000. K. 1895! A járási föszolgablráknak, Nyíregyháza váro> polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a folyó évi október 30-án kelt 15971. és 16158. K. számú értesitésemre tudomására hozom, hogy a Nyírbátor községben Madrai Pál és Schwarcz Ábrahám kárára előfordult lépfene elhullási eset folytán elrendelt zár a folyó hó ll-én feloldatott. Nyíregyháza, 1895. november 17. Jlikecz János, alispán. Szaboltívármegye alispánjától. 17020. K. 1895. Értesítem, hogy a helyben állomásozó cs. és kir. 10-ik huszárezred lóállományából egy drb lépfenében elhullott. Nyíregyháza, 1895. november 17. Mikecz János, alispán. 198/95. Khg. Körözvény. Kihágási ügyben jogerős ítélettel 2 frt pénzbüntetésben behajthatlanság esetén 12 órai elzárásra marasztalt Simon István ujfehértói illetőségű m. kir. 12. számú honvéd ezredbeli tartalékos katona nyomozandó, siker esetén e hivatal értesítendő. Nagykálló, 1895. november 15. Zoltán, főszolgabiró. Szabolcsvármegye alispánjától. 16604. K. 1895. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Gelse községben a száj és körömfájás betegség három udvarban fellépett s ez okból a betegség tovább terjedésének meggátlása érdekében a szükséges intézkedések megtétettek. Nyíregyháza, 1895. november 8. Mikecz János, alispán. 8405./95. K. Körözvény. A folyó év október hó 27-én, Nyiradony községben 1 db koros, hámos, 6 frt értékű, szürke ló fogatott fel, mely ki nem sajátitás esetén a f. év november hó 25-én, mint gazdátlan jószág Nyiradony község házánál eladatni fog. Nagykálló, 1895. november 14. Zoltán, főszolgabiró. A „NYffiVIDfiK* TÁRCZAJ A. In Almasinum. Ad Diaetam költ Versek. A vármegye régiségi muzeumából került a „Nyírvidék* Tárcza rovatában ez az érdekes gúny-vers, dr. Jósa András úr szívességéből. Az eredeti kéziratot Dilleoberger Lajos ür ajándékozta a múzeumnak, akihez az Berczelről került. A mult századvégU viszonyokról, vármegyénkre való vonatkozásokkal, érdekes képet tárnak föl e versek a nevezetes 1790. évi országgyűlés krónikáiból. A versek szerzője — sajnos — ismeretlen. De, hogy szabolcsmegyei ember volt, biztosan állithatjuk. • • * Tsak nem titkolhatod Ignátz hogy Lajola A te régi druszád Tégedet kohola. Én ugyan vallottam mindenkor felőled, Azt a* mit mint üjság úgy tőr ki belőled. Mert nem most láttam én szép almában férget, 'S meg mézelt ajakú edényekben mérget. Sött azon bámultam, hogy rajtad bámultak, Kik téged tsak szádbúi 's képedből tanultak Mert akármi Személyt játszottál nyelvedbeü, Almásit láttam én mindenkor szivedben. Eddig azt gondolta az egész Diaeta: Sött maga is tsak azt hitte a Poé .a, Hogy nem vezet senki Téged kőtófékeu, A' magad ereje mozgat a \ox széken De már a" tegnapi nagy fülű felelet, El veled a kalapáts nyelet. Meg is piszegették a' többi Vallások, De mi is utáltunk hidd el nem tsak mások. Mert mikor dolgozza más az egyességed, Embertelen szóddal nyújtasz gyűlölséget. Tsak hozzád járj Ignátz ollyas Szavaiddal, Ott mond a hol követ fujhatz papjaiddal, Da itt az egyesség Lelkét ne háborítsd, Az ország zavarok számát ne szaporítsd. Restauráció. A nagy korteskedések idején, amikben már uyakig benne vagyunk s úszni fogunk még — egész közéletünkkel — deczember 17-éig, nagyon érdekes és aktuális théma elmondani most már egyetmást. Egész gyűjteménye a leveleknek: értesítések, hangulatot keltő elmefuttatások, vezérczikkeknek szánt moralizálások a küszöbön álló restaurációról és a mult hónapi alispán választást megelőző időkből vannak itt előttüuk. Nem jutott nyomdafestékhez közülök egyetlen egy sem, bármilyen ártatlan képe is van egyiknekmásiknak közülök, s a „Nyírvidék" a közjó érdekeinek tett negatív szolgálat megnyugtató érzésével nyugtázza most e kéziratok sorsát. * * * Ám másként állana a dolog, ha a restaurációra való készülődéseinknél embereket és pártokat más és más, de bizonyos elvek szerint meghatározottan különböző irányzatok állítanának szemben egymással, s arról lenne szó, hogy a nyomtatott betű erejének orgauumai jobbra vagy balra, egyik vagy másik irány és törekvés érvényesítése mellett vagy az ellen állástfoglaljatiak. Ha például a küszöbön levő vármegyei tisztújítás zászlóinak bontogatásánál, akik élén állanak a csapatok vezetésének, a törvényhatósági és községi kormányzat jövendőbeli formáira nézve állítanák szembe az elveket és az azokat képviselő jelölteket egymással: akkor igen is kötelessége lenne a sajtónak, a vármegye hírlapjainak, hogy ebben a fő fontosságú kérdésben, amelynek igy vagy amúgy való törvényhozási formaiázásától nagy nemzeti érdekeinktől kezdve egészen a mindennapi kenyérig való érdekeink függenek: ahol a jobbat, az üdvösebbet látja, a kitíbött zászlóhoz sorakozzék s annak diadalát rendelkezésére álló fegyvereivel megsegítse. A „jó közigazgatás" kérdése ez, amelyhez Magyarországon, nekünk miudenuapi embereknek mindennapi kérdéseink, apró-cseprő bajaink igazságos és gyors elintézésén kivül — sajnos — alkotmányjogi motívumok is fűződnek. Hogy Magyarországon a közigazgatási és nevezetesen a vármegyei tisztviselői kar megválasztásánál, a választásra jogosult közöuség s az egész közvélemény a polikai pírtok árnyalatai szerint tömörül, az a vármegyék történelmének tradíciói szerint egészen természetes; mert azon alapul, és mert bizonyára nagy merészség és túlságosan rózsás színekkel való látás kell ahhoz, hogy valaki a vármegyék közönségének ezt az erőteljes befolyását a közdolgok irányítására — megtagadja és szükségtelennek tartsa. A „Nyírvidék" nem politikai lap, de mint társadalmi kérdések megbeszélésére hivatott organuma a nyilvánosságnak, joga van arra és Több haragos Istent 's több téged gyűlölőt, Ne gyűjts, mert azok közt találsz egy megőlőt. Mar is sok szem czéloz, ón ugyan eb fogad Hogy szádban sokáig villogjon a fogad. Meg sértetett Urak ne vegyétek számban,. Szavát, mert ő éppan akkor volt a számban. Követ benneteket meg pirult pofája, Tévelygő Zablyáját rágdogállja szája. Sjha sem úgy szóll ó mikor keresitek De a' sok hü szóval eszét el vesztitek.) Sokszor a' bőlts szónak néki rúgja magát, Da más felé rántja szájának midzagat. Kár ez a' tudós Ür rongyos Pap Lovának, Holott az illene néki S'.amárának. Pro Comite Fekete. Urak veszet kutya jött a' Diaettában, Ki tám Climiusnak termet országában. Mert láttatik birni emberi elmével, Még is az emberrel nem marad békével Imé hogy először a' maráshoz foga, Gróf Fekete Úrban akadott meg foga. Ugy lehet idegen Nemzetbáli Agyár, Mert dúhőtten sem bánt jó E-nbart a' Migyar. Ugy tettzik valami belsó rendből való, Mert ugatásábsn nintsen egy sem való. Muíám még nem késő fű eld el az ébet, Kötözd be szőreivel a tőle vett sebet. Az eb Deák, de tám a Magyar okosság A Deák ebntarás ellen is okosság. Ki hinné, hogy még él, és jár ide 's tova. Néhai Bilám pap Úrnak szólló lova. Pedig él, és imé verset bőgni tuda, Nem inondhatyuk tehát hogy nem esik csuda Talám kószóuhetyük azt is e' Szamárnak, Hogy azólta essött hajtó-szelek járnak.' Ki gondolta vólns hogy teremne ma már Bateg Oroszlányhoz rúgni merő szamár, Pedig találkozik, sótt ollyan is vagyon, Melly Gróf Fdketét is rúgá tsak nem agyon. I ennélfogva kötelessége is, hogy a minden formulázott irány nélkül szűkölködő szétzüllésnek ama jelenségeivel szemben, amelyet ma vármegyénk közönsége a közeli restauráció szempontjainak megítélésében tanusit: a „jó közigazgatás" magyar értelmezésű fogalmai szerint, a választó közönség csoportjainak elvek alapján való tömörülésére és egymással szembe állására ezt a nevezetes szempontot kijelölni kívánja. * * * Szabolcsvármegye közönsége az első volt idő rend szerint a törvényhatóságok között, mely a közigazgatás jövendőbel i rendezése tekintetében állást foglalt. Ehhez az elsőséghez nem a véletlen juttatta Szabolcsvármegyét. Mert talán egyetlen egy vármegyéje sincs ez országnak, mely — a „felülről" érezhető mindeu nyomásnak s más — például nemzetiségi tekinteteknek, vagy, ami most sok helyén az országnak dominálja a kedélyeket, az egyházpolitikai kérdéseknek megtéveszthető pressziója nélkül, a „magyar" közigazgatás rendezésének a kérdéseiben olyan függetlenül nyilatkozhatna, mint Szabolcsvármegye. A vármegyei függetleuségi párt holnap gyűlésre jön össze, hogy megállapítsa jelöltjeit a restaurációra Jogát, illetékességét erre senki kétségbe nem vonhatja. De formulázza a függetleuségi párt ezt a jogot, hogy mint politika,i párt jelölteket állit közigazgatási tisztviselői állásokra. Mondja ki határozottan, hogy az önkormányzatot a tisztviselők választási jogának fenntartásával megőrizni akarja, s ez alap-elv elfogadásától föltételezve állítsa jelöltjeit, a pályázók tudása, kvalifikációja, s a vármegye szolgálatában szerzett érdemeik szerint. A „magyar közigazgatási" érdekeinek ebből a szempontból való megvédelmezése, a két ellentétes fölfogásnak e fő szempont szembeállítása által való különválasztása tanulságos küzdelem lenne. Es fáklyát gyújtana ilyen küzdésnek a fénye mindenütt a magyar vármegyékben ! Közegészségügy és gazdaközönség, ii. E czim alatt közzétett első közleményemben rámutattam közegészségügyünk egyik nyilt-sebére! Kimutattam, hogy megyénkben egy 25—30 ezer családtagból álló cselédcsoport egészségügye teljesen parlagba van hagyatva; sem a munkaadó, sem a közigazgatás vezetői, sem pedig a közönség nem törődik vele, önmagában pedig teljesen tehetetlen. Az alkalmazott cselédek idejét és munkaerejét a munkaadó teljesen kihasználja, csekély évi fizetése ós kommenczióján kivül egyébb keresete nincsen, ez pedig csak nagyon szűken fedezi az életfentartás nélkülözhetetlen szükségleteit. Hová forduljon ha betege akad? Honnét teremtse elő a gyógykezelési költségeket, mikor hetek, hónapok nulnak sokszor mig egy pár garashoz juthat, holott uem ritkán történik, hogy egy családban több betegülési esetek is fordulnak elő? Ha még a szolgálatot tevő Ez az őrült szava megvakult mérgében, Feketének szivét keresi nevében És hogy ajakáu űl vagy észre nem vés'-i Mint vak, vagy mint irigy látattlaná teszi. Hogy lehetett régen étek az Evőből Jöjetett lépes méz a' mérges erőből. Hát hogy valakinek a neve Fekete Azért jó Hazafi szine nem lehet-e' Éu inkább azt mondom, hogy a' kinek szive, Mostan nem Fekete. Hazánknak rosz hive. Egy jó embernél sints még vége a gyásznak, Mert nem szövettek meg még a fejér vásznak. Mint fordul a' a virág a' nap orczájára: Úgy néz a bölts fiu az édes Annyára. ÉÍ! tedd akarhova a fekete szinüt 'S adj annyi sok helyet egy Fekete szívűt. Tzoki hát kis Pudlil látod sokban kaptál Komondorhoz illő nagy kontzba haraptál. Neked Feketéből elég tsak azt marni, A minek a matska sirt szokott kaparni, Da egyben használtál éj! akár mit mondnak, Van az okosok kőzt haszna a' bolondnak. Mert ha te eszünkben nem jutattad vólna, Talám Feketéről még senki se szólna JJL van emlékeztettz hogy hibások vagyúnk DJ azért bolondnak tsakugyan meghagyunk. Mart Mimlusnak használt, hogy hírt ada, A lud. DJ a' felől még is lud marada. Diriásból régen a L3 királyt teve, Azért tsak Ló, tsak hogy király Lova leve Annyiban jutalmat tőlünk te is vehetz, Hogy Házi bolondból Diaeta lehetz. Na, Sessió svótum a' kűszőbb lész széked '3 é' napságtól-fogva minden szabad néked. Ne gondoly fényes Hold az eb ugatással, Győzd meg a bolondot nemes útálással. Hazád, mindened sir és az egész Haza, Jőj ide, lám úgy is az eb ugat haza, Tud meg ki az tartsd jól tészad csendesebnek, Azt mo

ndjá

1: el halgat ha vetnek a

z ebnek. Folytatása it in ellékleteii