Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-10 / 45. szám

Melléklet a „IVyirvidék" 1895. 44-ik számához. tanácskozásainak kiegészítő részét, ebből származik az is, hogy a politikai kérdések több jelentőséggel bírnak a megyebizottsági tagok előtt. Akkor azonban, amidőn a közigazgatás ágainak legfontosabbika, a községi viszonyok fejlesztéséről van szó, alig-alig van az ilyen indítványok iránt érdeklődés, ha mindjárt a törvényhatóság hivatalos közegei javasolják is, életrevaló reformok megvalósítását. Keserű szavak — elhiszszllk — de aux-isis nélkül valók s tana mellettük a közérdeklődés ama megcsappanása, mely a megyei gyQ'ések általános látogatatlanaágában, esetleg azokon a politikai j-jllegü kérdések meg vitatására szervezett pro és contra appiratusok bemuta'ásában nyilvánul anélkül, hogy az á'ladalmi maga sabb igényekhez ez utóbbiaknak csak valami közük is lenne . . . 113 megyebizottsági tag helyének betöltéséről van most sző, száztizenhárom szavazat tétetik hivatottá a a közigazgatás menetének phasisainál ellenőrködni, annak előrevitelét a szó legnemesebb értelmében támogatni. Az a 113 szó döntő sulylyal birand majd az alkotások sikerének mérlegében. S azért jól meg kell választani a jelölteket s keresztül viendő azok megválasztása, akik a közérdekért élnek, akik aziránt fogé konysággal birnak, akik a községi életben ugy ismeretesek, hogy ott működésüket nem az indoleutia, hanem igenis a jó, a helyes, a hasznos meghonositásának buzgalmaim v szabályozta, 8 akikről igy remélhető, miszerint náluk a fejlődés követelményei iránti érzék lesz az utmutató. . . . A megye bizottsági tagok választásánál nagy szerep jutott a jegyzőknek, ük a néppjl közvetlen érint keznek s a hangulat felkeltésénél, a választások eredményének jó vagy rossz irányú relativ előidézénél a főfaktorok lehetnek . . . S e befolyást érvényesíteni is kell a helyes irányban; a megyebizottaági tag választásoknak pedig meg kell adni azt az erkölcsi alapot, melyen állva, a jogos követelmények süket fülekre nem találnak a jövőben. Mert hiába agitálunk — t. i. mi jegyzők — szóval, sajtó »tján, gyülekezésekkel, — amint hogy hiába agitáltuuk eddig is — ha a közigazgatás fejlesztésére irányult intentióink a törvényhatósági közgyűléseken támogatókat nem lelnek; hiába győzzük meg a közön séget törekvéseink jogos, törvényszerű voltáról, ha választottjaink érdeklődése a mandátum megkapásával befejezést nyer s az ige testté nem lesz, a helyzet képe pedig marad ép oly kevéssé derűs színekkel megrajzol tan, mint aminőnek most mutatkozik. A jegyzők ismerik legjobban azokat az aspiransokat, kik a községek jól felfogott érdekeinek első sorban támogatói lesznek; ők tudják legjobban, hogy azok a jogos kiváualmak, melyek a most megindult mozgalommal érvényesülni akarnak, kikben lelnek szószólókra? S azért, amig egyrészt saját érdekükben feltétlen oda kell hatniok, hogy a választandó 113 megyebizottsági tag között megfelelően képviselve legyen a jegyzői testület, mely tudja, őrzi a maga baját s fogékony a közszükségletek iránt, addig másrészt azokat az egyéneket, akik arra igazáu érdemesek, segítsék a diadalra. Ők ezt könnyű szerrel teljesíthetik s ily irányú tevékenységüket szabályozó szervezkedés még netn lesz késő e sorok napvilágra jutása után sem. Öt nap elegendő a tömörülésre s ha ez idő kellőleg felhasználtaOtt fekszik a hajó előrészén kemény asztal deszkán egy zászlóval leborítva a feldühödött elem ez ujabb áldozata, hidegen, szótlanul! Legbensőbb barátjai — a parancsnok engedelmével — ott virasztanak egész éjjel mellette, hogy utói jára ők legyeuek társaságában. Oa elbeszélik egymásnak, mily jó fiu volt; mint szerette szüleit és barátjait és mint számította a napokat lis, amikor majd haza fog menni. Szegény, ha tudta volna! A virrasztó fiuk egyike kivesz zsebéből egy félig beirt levélpapírt, amire a meg boldogult írni akart haza ős a vihar hirtelen jöttével ott hagyta a kötélrakáson. Nem fejezhette be többé! de ott van írva az a világon mindent kifejező szó: „édes jó anyám . . ós ezek a jó fiuk bizonyosan el fogják küldeni annak a jó anyának, ki fiát ugy szereti, ki fiáért annyit remeg; — de kit többé látni soha nem fog, mert ő itt fekszik szegény hidegen, szótlanul! meg halt ... Ha csak sirját találná is meg a jó anya, hogy oda sirhatná könyeit! de azt sem leli meg ember többé, el fogják temetni a hullámok közé, azok szivtelenül beveszik és örökre nyoma vesz . . . Következő napou végbement a temetés. Azt meg előzőleg néhány matróz nagyon szomorú munkát kénytelen teljesíteni. A halottat felöltöztetik legszebb ruhájába, begöngyölik egy zászlóba, aztáu egy vastag vitorlába erősen bevarrják. Mellén körül egy erős kötél jön csavarva, melynek másik végén negyvenöt kilós sulyu hegyes aczöl ágyúgolyó függ . . . A hajó belsejéből felhozzák és a fedélzet hátsó legtágasabb részén két ágyuszerládán rögtönzött rava talra helyezik. Körülötte hat égő gyertya lobog, fejénél egy kicsiny feszület. Az összes ember mind a fedélzetén áll rendekbe. A vitorlák egyrészt bevonattak egészen, mig a nyitott mellékvitorlák egymással oly ellenzetes állásba 'ettek helyezve, hogy az ugy is gyeuge erejű szél a hajót nem tolhatta előre. A parancsnok teljes parádéba jelent meg és észrevehető részvéttel fátyolozott hangon a következő rövid beszédet intézte a matróz-csoporthoz: tik : a jobb érzés tolmácsa lesz a községi érdekeket ápiló jelöltek részére a mandatum megadása. Tűnjék fel szem előtt állandóan leb?gő csillagul a közjó érdekeinek ápolása, mert ha most — tán az utolsó előtti nyilvánulását az autonomalis életnek a a jegyzők saját javukkal kapcsolatosan a közigazgatás fejlesztésére fel nem használják. — késő bánat mellett érvénytelen lesz a korszellem, a vívmányok, a szándé kolt reformok jelszava : „Silu< rei publicie suprema len esto!" Egy jeeyzö. A jövő évi költségvetés és a kisipar. E óttem fekszik a jövő évi költségvetés és hallottam annak a pénzügyi bizottság tárgyalásakor történt elpireutálását. E pireotálását mondom, mert sajnos, a kereskedelmi tárcza költségvetése és különösen annak a kereskedelem és iparra vonatkozó része a plenumban alig érintették, kivéve talán akkor, midóu a kereskede lem és vámszerzódés megújításáról vau szó, nzonbau ekkor is a felszólalások inkább politikaiak, miut közgazdaságiak. Kerestem a költségvetésben olyau befektetéseket, melyek a kisípir támogatását lennének hivatva előmozdít aui, de ilyeneket ott nem találtam, legalább uem olyant, mely első sorban lenne hivatva a kisipart támo gatni és találtam a pénzügyi bizottságbau történt fel szólalásokban olyan kijelentéseket, melyek ugyan a kisipar fellendülésének panaczeáját nem képezik, de a melyekből jól esik meggyozóduöm, hogy a jelenlegi kereskedelmi kormáuy telve van jóakarattal a kisipart támogatui és ezen jóakarat, valamiut az annak alap ját képező felismerése a kisipar támogatása szükségének, biztat azon reménynyel, hogy a m.igyar kisipar többé nem mostoha gyermeke az állami gondoskodásnak. Mielőtt magára az általam első sorhau szükséges nek felismert segélyezési eszközre rátérnék, csak röviden kívánok azon segélyeszközökkel foglalkozni, melye ket a költségvetésben az ipar támogatására feltalaltam. Lényeges támogatást csak az iparoktatás terén találtam a költségvetésben és ezt sem azon mérvben, a melyet az ügy fontossága megkívánna, Beismerem, hogy az utolsó időben igen sok történt az iparoktatás terén, azt is örömest ismerem el, bogy mig azelőtt az iparoktatás csupa urat nevelt, addig a jelenlegi már mun kásokat teremt, sót arról is meg vagyok győződve, hogy a magánosok iparoktatása is lehetőleg segélyeztetik; de puszlán iparoktatással, kosár, szövő, anyag ós egyébb iskolák felállításával a magyar ipart ős különösen a kisipart felleuditeni nem lehet. Az adókiszabások terén, meg a villamosságnak könnyebb hozzáférhetőségével is lendíteni lehet a kisipiron, de ez még mindig nem az, melyre a kisiparosuak első sorban szüksége van. A kisiparosnak olcsó hitelre van szüksége és sajnos, Magyarországon mindenkinek van hitele, csak a kisiparosuak uiucs. Pedig a kisipari fellendülés egyik leglényegesebb alapfeltétele a tőke, vagy a mi ezzel csaknem egyeuértékü, a rendezett hitelviszonyok. Nem kivánok annak bizonyításába belemenn, hogy rendezett hitelviszonyok nőikül a-kisipar nem fejlődhetik, azt sem kívánom bizonyítani, hogy a kisiparos, mint ilyen hitelt nem élvez, mert hisz ezek olyan köztudomásúak, melyek igazolásra nem szorulnak és megelégszem ezúttal magával a faktumnak konstatálásával. Ha pedig ez igy vau, akkor a kereskedelmi kormánynak az iparfejlesztés terén első kötelessége lesz, az iparosok hiteligényeinek támogatása. És én az tartom, hogy akkor, midőn a tisztán agrikultur Miyyarország étdekébeu az állam a mezőgazdák hiteligényeinek tamogatása czéljá bői két intézményt is létesített, űay uiost, midŐD az agrikultur államból egy indrusztális állam is alkottatni czéloztatik, senki sem fogja rossznéven venni, ha az — Gyermekeim! itt fekszik egy bajtársatok a vakbuzgó kötelesség szerencsétlen áldozata — holtan. Amióta ismerem mindig kötele3ségbotartó,"

4bű és szorgalmas fiu volt, ki nem egyszer adta példá6 jelét vakmerő bátorságának, ahol veszélyt látott. Halálát is ez okozta! Ti kérditek: miért nem megyünk földre eltemetni? — Lehetetlen. Oiy mélyen benn vagyunk az Oczeánon, hogy a legközelebb eső földet, lakatlan szigetet sem érhetjük el hatvankét óra előtt gőzzel, sem vitorlával; sem gőz- és vitorlával. Kerestünk megnyugvást Isten akaratában! — emiékőt temessük szivünk mélyébe, őt pedig adjuk át az Oczeán mélyéuek, viselje gondját épp ugy, mintha anyaföld lenne. A hullámokat pedig kérjük, ne bántsa, ne zaklassa többé! elég volt életében ; engedje ót most már békésen nyugodni mély sírjában ! . . . Végső szavai már remegtek. A mély csendet c-ak a hullámok locsogása zavarja, mely ugy tetszik, mintha halotti ének lenue. Lanyha szellő aistereg a köteleken keresztül, az is valamit beszél . . . s a matrózok között itt ott zokogás . . . A parancsnok most kihúzza kardját hüvelyéből s összeszedve minden erejét, — harsány hangon vezényli: — Térdelj imahoz! Mint varázsütésre térdre rogy levett sapkával valamennyi jelenlevő. A parancsnok a halott lábainál térdelve mond egy halk imát. Halotti csend. Az ajkak megnyílnak egy rövid, de a szív mélyéből jövő imára. I t térdel több mint háromszáz ember, kik mindannyian részesei a tengeri szenvedéseknek, uem ismernek különbséget egymás kö zött. Itt fekszik egv bajtárs, ki nem részesülhet többé a leendő hazaérkezés örömében! Itt fekszik egy szál deszkán; mindauuyiunkért halt meg! Metsző fájdalmat érez minden jelenlevő s a ré>zvét, a fájdalom e fojtó pillanatában egy sincs, ki szívesen megne váltaná életével a holtnak életét. És ott rezeg annyi szempillán a tiszta részvét, az igazi fájdalom, az önzetlen szeretet drága gyémánt állam polgárainak az iparral foglalkozók részére is teremt olyan intézményt, mely azok hitelének támogatását fogja czélozni. És én meg is vagyok győződve, hogy a mostani keteskedelmi kormány, mely telve van nemes ambicziókkal, a kereskedelem és ipar érdekében valami maradandót fog alkotni és a jivó évi költségvetésben már gondoskodni is fog egy olyan intézmény alapításáról, mely a ki-iparosok hiteligényeit támogatva, a magyar kisipar fellendű ését lesz hivatva előmozdítani. Dr. H. S. ÚJDONSÁGOK. — A vármegyei közigazgatást bizottság e hó H-dikén, csütörtökön délelőtt tartja meg e havi rendes ülését, a vármegyeháza kistermében. — Választási értekezlet. Az e hó 15 dikéo végbemenendő megyebizottsági tag vá asztás előkészítése czíljából a héten pénteken délután értekezlet volt a városházán, Bencs Lászlő elnöklete alatt. Az értekezlet a betöltendő helyekre kettős kijelölésekben állapodott meg, még pedig a következőkben: I-sö kerület. Zom borszky János, Lukács Ödön, dr. Trajtler Sima, dr. Kovách Elek, Bírzó Jiuos, I/píák Dániel. 11-ik kerület: Bogár Lajis, Korányi Imre, Nidisv Mihály, Geduly Ilenrik, Nádisy Lajos Ziltán Aurél, lll-ik kerület.-Kovács Ferencz, Mikecz József, Márkus Károly, Sexty Gyula, Martinyi József Imre János, Flegmaun Lipót, Nagy Lajos (jbiró). IV. kerti let: Farbaky József, Pazár István, Seohor Pál, Kovách P. Pal A 15-diki választasra nézve közöljük a következőket: az 1 só kerületben, választási hely a városháza kö Agy ülésterme. Választási elnökök Bodnár István és Bisthy Baruabás. Kilépő bizottsági tagok Zamborszky János, Lukács Ödön, dr. Trajtler Soma. A Il ik kerületben: választási hely a városháza tanácsterme. Választási elnökök dr. Meskó László és Bigár Lajos. Kilépő bizottsági tagok Bigár Lajos, Ziltán Aurél, Nádasy Mihály A Illik kerületbeu: választási hely városháza, tiszti mérnöki szoba. Választási elnökök Sex'y Gyula, Kovács Ferencz Kilépő bizottsági tagok Kovács Ferencz, Mikecz József, Márkus Károly, Sfxty Gyula A IV-ik Kerületben: Választási hely városháza, közgyámi hivatal. Választási elnökök Líffler Sámuel és Pazár István. Kilépő bizottsági tagok Farbaky József és Pazár István. — A sertésvész. A dadai alsó járás uehány községében fellépett sertésvész ügyében, mint már említettük — az alispiu kiküldte a hely színére Sípos Béla II od aljegyzőt, ki — eljárván kiküldetésében — jelentést tett az alispánnak, aki eunek alapján a fertőzött területekkel szomszédos községeket is zár alá helyezte. Minthogy pedig kitűnt,hogy a jelzett községekben a sertésvé

jzt a debreczeni vásárról hajtott sertésekkel hurczolták be, az alispán felirt a földmivclésűgyi miniszterhez, hogy a debreczeni sertéspiaczot vi 'sgáltassa -meg. Mint ujabbau értesülüuk, a sertésvész B -Szent-Mihály községben is fellépett. A törvény értelmében ennélfogva Nyíregyházát, — miot szomszédos községet — zár alá kellett volna helyezni, az alispán azonban, tekintettel arra, hogy Nyíregyházát Bűd-Szent Mihály tói 2G kilométer távolság választja el, a zár alá helyezést nem rendelte el (ami nagy csapás is lett volna piaczunkra), hauem utasította Nyíregyháza város polgármesterét, hogy a Büd-Szeut-Miliály felé közlekedő utakat sertések vagy settés alkatrészek beszállítása elől zárja el. Megjegyezzük, hogy ez intézkedést a főkapitány a sertésvészről vett hir adás után rögtön foganatosította. — A sertésvész által sújtott községek részére a foganatosított zár feutartásának költségei fejében az aliepáu, a törvényhatóság utólagos jóváhagyásától feltételezetten, 50—50 frtot utalványozott ki az ebadó alapból. — Szegény gyermekeknek! Morgenstrrn Zsigmond urnák Istenben boldogult neja alhalálozása alkalmából, szegény elemi tanulók ösztöndijjazásara tett 200 frtos alapítványáért ezúttal hálás köszönetet mondok. Dr. Vaddse Leó. cseppje . . . ezek a cseppek egymás után gördülnek végig a vihar barázdált ifjú arczokon egy szerencsétleo bajtáraért . . . Itt fekszik a deszkán, nem disziti koszorú, nincs koporsója . . . koszorúja folyton élő virág lesz a tenger fenekén; — koporsója a nagy Oczeán. Nem fogja sírját díszíteni kereszt, — nem sírkő . . . nem is fogja megtalálni senki többé! Ó elvész nyomtalanul . . . Az ima után négy matróz felemelte és a nagy ágyú ablak nyitásán keresztül leeresztették kötélén a viz színéig. Alac-ony hullámok ugrándozva kezdik nyaldosni leendő lakójukat . . . Az érverés megszűnt e pillanatban mindenkinél. Még néhány máaodpercz, miközben minden szem a nyíláson függött — és a parancsnok egy intésére elengedték a kötél egyik végét . . . Tompa locscsanás törte meg a félős csendet, mely visszhangozni fog mindegyik jelenlevő fülében örökre . .. néhány vízsugár magasan felszökik a fedélzetre, mintha végsóhaja lett volna a boldogultnak, bogy őt itt hagyjuk a mélységben magányosau, egyedül . . . Hajónk tovább haladt lassan és az uj hullámsírnak nyoma veszett örökre! — a vitorlák újra kifeszültek, a szél benne támot kapott és tolta előre a végtelennek látszó űrbe. Hány baráti szem nézett vissza még napok múlva is könyesen! . • . Hagyatékit, — mi az uton vá-árolt holmi apróság és neháuy ruha darab volt — parancsnokunk később elküldte hozzátartozóinak. Mit érezhetett az a szegény anya, mikor várva-várt fia helyett caak ócska holmit kap! és mily fájósán, — mennyi könyek közt csókolhatta azt a kis bekezdett levelet, melyre a boldogult utolsó órájában irta : „Édes jó anyám ! . . '