Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-08 / 36. szám

„IV Y t R v I D É K.« Anyakönyvvezetöitik. Elózó számunkban közöltük Szabolcsvármegye kinevezett anyaköny vvezetóinek névsorát. Mint a névsorból látható volt, a kinevezett anyakönyvvezetók legnagyobb része Szabolcsvármegyében is a községi, illetve körjegyzők közül került ki. És tényleg épen a jegyzők azo&, kikre e fontos állás a községben ugy megfelelő képzettségük, mint a hivatali szolgalatban való jártasságuk folytán leginkább bízható volt. Mert, hogy az anyakönyvvezetői állás nagy fontosságú nemcsak az állami rend érdekében, de magánjogi szempontokból is, azt tudja mindenki, aki ezen, nálunk uj állami intézménynyel közelebbről foglalkozott. Épen ezért jogosult aggodalom támadhat sokakban, hogy a kinevezett anyakönyvvezetók, avagy helyetteseik némelyike képes lesz e feladatának kellő mértékben megfelelni. Jogosult ez aggodalom, mert eddig ismeretlen ténykedések, kötelességek vannak reájuk bizva. Maguk a törvények és reá vona kozó rendeletek még specialiter jogi dolgokkal foglalkozó embereknek is dolgot adnak, mig tisztába jönnek velük. Igaz ugyan, hogy a minisztérium mindent elkövetett eddig is, hogy magyarázó rendeletekkel és utasításokkal a lehetőségig eleje vétessék mindeu félreértésnek és zavarnak, — és el kell ismernünk azt is, hogy ezek a magyarázatok és utasítások könnyen megérthető módon vannak szerkesztve és szövegezve, — de a holt betű magában csak holt betű marad Szükséges tehát elsó sorban, hogy az immár kinevezett állami anyaköny vvezetóink az október elsejéig még rendelkezésükre álló idő alatt gondosan tanulmányozzák a reájuk vouatkozó törvényeket és rendeleteket, mert ha azokkal teljesen tisztában nincsenek, igeu könnyen beláthatlan bonyodalmakra s nehezen helyrehozható, vagy épen helyrehozhatlan zavarokra szolgáltathatnak okot. Ez a kötelességük egyébiránt kineveztetésükkel együtt jár, mert hiszen mindeu hivatalnoknak elsó és elengedhetlen kötelessége, hogy teendőivel tisztábau legyen A kiuevezett anyakönyvvezetőkre azouban ezenkívül még egy nagy és uemes feladat vár. És ez az, hogy minden lehetőt el kell követuiök, hogy az uj törvények és az azok által teremtett uj helyzet minden zökkencs nélkül irienjen át a közéletbe. Kivált a polgári házasság, de az állami anyakönyvek felől is, még ma is meglehetős tájékozatlanság uralkodik a köznép körében Még ma sem tudják igen sokau, hogy voltaképen mi az a polgári házasság, s mire valók az állami anyakönyvvezetók. Az a sok mindenféle téves hit, mely a polgári házasságról a nép meggyőződésében gyökeret vert, nagyon nehezen elhárítható akadály lesz a törvény zavartalan életbelépésénél. Nem egyszer lesz kellemetlensége az anyakönyvvezetőnek eleinte azok miatt s nem egyszer az anyakönyvvezető tapintatától fog függeni, hogv az ekként előállott bonyodalom simán intéztessék el Anyakönyvvezetőinknek tehát körültekintő tapintatosságra kell törekeduiök s a netalán felmerülendő vitás kérdéseket nem annyira a törvényre való merev hivatkozással, mint felvilágosítással, hogy ne mondjuk oktatással elintézniük. A magyar köznép természettől fogva konzervatív. Nem szivesen változtatja bevett szokásait. Legkevésbbé lehet azonban a változásokat erőszakkal vinni sikeresen keresztül. Házasság kötésénél például évszázadok óta ahhoz volt szokva, hogy házassaga a pap előtt tett fogadalommal, az esküvéssel jón létre. Sót bátran mondhatjuk, hogy a „lakodalom" szóuak — amely pedig valójában csak a megkötőit házasság örömére tartott lakmározást jelenti — fontosabb szerepe van a házasságnál, miut az „esküvődnek is. Pedig hát tudvalevő, hogy nem is az „esküvés"-ben rejlik a házasság megkötésének lényege, hanem a házasságra lépési szándéknak a lelkész — és tanuk — előtti kijelentésében. Most ez az évszázadok óta kifejlődött meggyőződés szenved változást, mert helyébe annak kell lépni, hogy a házasság nem az esküvő, nem a lakodalom, hanem a házasságra lépési szándéknak a polgári tisztviselő előtti kijelentése által köttetett meg. Nagyon valószínű ugyau, hogy a köznép, mely a legegyszerűbb szerződésűéi is nem a felek kijelentett megegyező akaratát, hanem a külső formaságokat tekinti lényegnek, ezután akként fog gondolkozni, hogy a házasságot ezután is csak ugy kötik, mint eddig, csakhogy ezután, elő^b az anyakönyvvezetőhöz kell elmenni a házasulandóknak az anyakönyvbe való bejegyzés végett, — hanem ez a körülmény nem hogy megnehezítené, de ellenkezőleg még megkönnyíti az uj törvények zavartalan életbe léptetését. Mondanunk sem kell, hogy anyakönyvvezetőiuknek különös figyelmet kell forditaniok arra is, hogy kivált hivatalos ténykedésük közben külső magatartásukkal is elejét vegyék annak, nehogy üres czeremoniának, vagy viszont egyszerű rideg hivatalos aktusnak tekintsék működésüket. A miniszteri rendelet is különös figyelmükbe ajáulja kellő tisztelet gerjesztő magatartásukat, de ezt tenni kötelességük hivatalos utasítás nélkül is Egyáltalán most már az anyakötjyvvezetőkön áll, hogy mivé tegyék a köznép meggyőződésében is a polgári házasság és állatni anyakönyvek intézményét s reméljük, hogy Szabolcsvármegye auyaköuy vvezetői megfelelnek azon bizalomnak, melyet kineveztetésükkel beléjük helyeztek. A jegyzők és a közönség figyelmébe. <i Szabocsvármegye közönsége f. évi május havi kőz' gyűlésében egy közérdekű határozatot hozott, mely a negyei bizottmány s a közigazgatást vezetők bölcsesé,-éről tanúskodik; s mely községi közigazgatásunk mize riáit fogja megszüntetni; tudniillik, ha annak renddkecései a községekben keresztül vitetnek s jó intenti.d aem szenvednek hajótörést a községek itt-ott nyilváíului szokott szükkeblüségén. Most már a községi képviselőkön van a sor megmutatni, hogy hivitdsuk magaslatán állnak s a határozat árgyalásánat csak a közérdeket tartandják szemök-előtt. Djmbrád község intelligens képviselőtestülete megnutatta, hogy a reá bízott feladatoknak megfelelni tud is, akar is; s ügyforgalmának ellátására a jagyző mellé két segédről már goudoskodott. Legyen szabad reméuylenünk, hogy érett megfontolás után Szabolcsvármegye többi községei is kövacendik az üdvös píldát. A megyei határozatot s a községi közigazgatási "eendők sokaságát feltüntető ügyforgalmi kimutatást ilább közlöm, — ez utóbbit azért, hogy kartársaimnak segítségére legyek a hitározatban említett kimutatás összeállításánál. í Moravek Gusztáv. Szabolcsvárrnegye közönsége részéről Nyíregyházin, az 1895. évi május hó 15 én folytatva tartott rendes közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 102/95. Bgy. 6300/95. K. Tárgyalás alá vétetett a község- és körjegyzők egyletének emlékirata, melyben a községi jegyzői munkaerő szaporítása iránti intézkedésre a vármegye közönségét felkéri. Határozat. Amennyiben a községek és az illetékes járási főszolgabiráknak meghallgatása nélkül egyáltalában nem állapítható meg azon körülmény, hogy mely községben s mily számú munkaerő kirendelésére volna szükség? — 8 amennyiben továbbá az utóbbi időben számos község a községi ós körjegyzők munkával való tulterheltetését belátva, a szükséges segéd munkaerő kirendelése iránt már is intézkedő't, a törvényhatóság a községi és körjegyzők egyletének kérelmére ez úttal érdemleges intézkedést nem tehet; — tekintettel azonban arra, hogy a vármegye közönsége a nevezett egylet előterjesztett kérelmét jogosnak és méltányosnak tartja, annak teljesítése elől elzárkózni nem kiván, — ugyanezért a vármegye alispánját felhívja, hogy adjon utasítást a járási főszolgabiráknak, miszerint az 1886. XXII. t. cz. 56. § ában gyökerező joguknál fogva a községek képviselőtestületeinek azon czélból leendő összehívása iránt, hogy ezek a községi vagy körjegyző mellé szükséges munkaerő rendszeresítéséről gondoskodhassanak, a kellő intézkedést tegyék meg, — s a hozandó közérdekű határozatoknak szabályszerű közhirré tételét eszközöltetvén, azokat kellően felszerelve, az esetleg beadandó felebbezések s az illető község vagy községek ügyforgalmát feltüntető kimutatás kapcsán — (íz alábbi kimutatásban feltett kérdések) — saját javaslatuk kíséretében a vármegye alispánjához mielőbb beterjeszszék. A vármegye alispánja végül felhivatik, — hogy a hozzá bemutatott képviselőtestületi határozatokat, a vármegyei tisztiügyészi és számvevői hivatal véleményével ellátva törvényhatósági felülvizsgálat és jóváhagyás végett a közgyűléshez terjeszsze be. Miről Miklós László alispán, járási főszolgabirák s a községi és körjegyzők egylete jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek. Kelt mint fent. Kiadta: Sípos Béla, I-ső aljegyző. Adóügy. 1. Földadó nyilvántartásban ? osztott parczella átvezetése a nyllvántar.ási jegyzékben, birtokivek ben, számítás, azouositás ? unp. 2. A fenti változásoknak igényeim tényleg nem olyanok, hogy szegény leányt óhajtanék nőül venni. Gytllölöm a sentimentalizmust, és sohasem rajongtam azért a bizonyos kunyhóért, melyben két szív boldogítja egymást. Aztáu meghajtja magát, sarkon fordul és távozik. A meglepetés sora most Margiton van. Mindent várt ő, csak ezt nem. Kurtán szokott elbánni a férfi ik I kii mert nem sietett férjhez menni. Higgadtan mérlegelte a helyzetet, s tudta, hogy férjhezmenetelével bajo san csinálhat előnyös cserét, hacsak valami kiváló parthie nem kínálkozik, mert daczára, hogy szegény lány, a vagyonosság minden előnyét élvezi, dúsgazdag nagybátyji házánál; s ha csak ugy akárhogy megy férjhez, az a pár ezer forint, amit esetleg nagybátyjától kaphat, nem kárpótolja ót. Nem első eset, hogy ily kíméletlenül bánik el udvarlójával. Ezelőtt két évvel Ischlben voltak, ott egy fiatal hadnagy — valami német katonabáró — vetette ki utánna a hálót, gondolva, hogy a .fesche tnagyarin* pénzével megaranyozza kopott családi czimerét, (Ilona még gy»rmek leány volt) csak hogy anuál Margit teljes diadalt aratott, mert — szokott, cynikus modorában — csak akkor világosította föl a helyzetről, mikor a szerelmes lovag meg is körte kezét. A jó német — bár in fámis rossz színész volt — iparkodott meglepetését palástolni, s minekutána biztosította Margitot változat lan, örök szerelméről, a rá következő éjjel megszökött; soha többét hirét se hallották. Margit pedig tovább tetsielgett magának a hamupipőke szerepében, várva a tündérkirályfit aki majd annakidején eljön érte. Hogy magára maradt, az erkélyen, bosszúsan ugrik föl a hintaszékről, s két kezével megfogva a korlátot, lebámul a parkba, mely egyszerre megtelik társasággal'. Az Ilona fehör ruhás, filegrán alakja tisztán kivehetó, s ezüst csengésű nevetése élénk viszhangra talál lovagjainál, kik körül rajongják. S hogy megösmeri Margit, Tarczalközy hangját a nevetők között, haragosan ránczolja össze szemöldeit. Csak nem rajta nevetnek tán ? Nem. Sem ő, sem a férfi ösztönszerűleg nem szóltak senkinek a közöttük lefolyt jelenetről. (Az Ischli esetet Margit maga baszélte el mindenkinek.) TaTCzalközyt is nagyon bántotta a dolog, mert daczára, hogy ő Margitot a Konda Péter leányának vélte, nem anyagi érdek vonzotta őt hozzá. Egyedül csak bűbájos szépsége. Másnapra is mindnyájan meg voltak hiva Kondáékhoz. Margit teljesen fesztelenül viselkedett Tarczalközyvel szemben, mit ó hasonlóval viszonzott. Blr a társadalmi fesztelenség leple alatt, mindkettőnél, mint két éles aczél pange, lesett a másikra sértett büszkeségük. Napnap után együtt lévén az egész társaság, Tarczalközy, megfogadva a Margit tanácsát, sokat foglalkozott Ilonával, a ki sziveseu vette azt, s lassankint suttogni kezdték a vidéken, hogy a szép járásbiró — jőU-ment létére — elhalászsza a kis aranyhalat, a többiek orra elől. Különben is Tarczalközy nagyon jól találta magát falun. Megrögzött városi ember lévén, újdonság iugerével bírt előtte minden. Sokat megfordult a falusi nép között, s a városi don Jüan, ki eddig a virágot is, üíyszólván, csak selyem manzsettában, drótra fűzve ösmerte, most szivesen szakított le egy köt vadrózsát, hogy azt keblére tűzze . . . Ezalatt szabadságideje is végéhez közelgett, már csak két napja volt hátra, mikor a nagy erdőn nyári mulatságot rendezett a vid-ik ifjúsága. Olyan batyubál félét a hölgyek adták az elemózsiát, a férfiik pedig kivitték a czigányt. 0;t volt az egész társaság. Tarczalközy, Ilonának állandó lovagjául szegődött. Alig mozdult el mellőle. Margitnak is volt egy komoly udvar-, lója, valami dúsgazdag bécsi gyáros került ide a vidökre, Hins von Műller. S erősen megpergelődőtt a szép szemek tüzénél. Margit elég kegyesen fogadta udvarlását. Hit éppen javában állott a mulatság, s a férfiaknak egy része elérte kedélyének legmagasabb fokát, a jó bor és a szép szemek behatása alatt, a Duka Bsrczi bandája meg egyre húzta a sok gyönyörűnél gyönyö rübb magyar nótát, mikor herr von Müller (ugy jirva, mint a Noé apánk, nem ösmervén a bornak erejét) azt a merészséget engedte meg magának, hogy nyilvánosan, az egész társaság szeme látára megcsókolta a Konda Margit szép nyakát. A lány villámló szemekkel, elfehéredett arczczal ugrott föl ültéből, de mielőtt csak egy szót is szólhatott volna, az általános szörnyüködés közepette, Tarczalközy ott termett herr von Müller előtt és kiszámított mérnöki pontossággal, egy olyan egészséges fricskát alkalmazott orra közepére, hogy testvérek közt fölért kettővel. Persze, a mulatság ez'el bevégződött. S minthogy herr von Müller a Tarczalközy eljárásával nem volt egészen megelégedve, Tarczalközy másnap kénytelen volt a herr von Müller orrából azt a kompromittált részletet, kardja hegyével, eltávolítani. Ugy varrta vissza a feldser. Ugyanaznap estefelé hősünk, minthogy reggel már elutazni készült, átlovagolt Kondáékhoz. Senkit sem találva a hosszú sor szobában, kinézett a verandára, s íme, a szép Margit egyedül ül ott a hintaszékben. — Bocsánat, ha zavarom, búcsúzni jöttem. A lány föl áll, s mindkét kezét nyújtja az ifjúnak. — Köszönöm, amit érettem tett. Tarczalközy mohón ragadja meg a két kis kezet, s mélyen szemébe néz a leánynak, aztán, nem minden meghatottság nélkül szól: — Megvédelmeztem női becsületét, bízza rám ast az egész életre. A Margit szép arcza lángba borul, s iparkodik kezeit kiszabadítani, de a férfi nem engedi. — Én édes egyetlen angyalom! nincs egy szavá sem hozzám? Az a bizonyos daemon, a malicia daemona ott repked a lány ajka felett, aztán lecsap piros ajakára. — U^y látszik, hogy a jlrásbiró ur hamar lejjebb szállította igéuyeit. — Da többet nem szólhat, mert a férfi leh tjük hozzá s sugár szép bijusza, forró ajkai egy hos3zu, édes csókban tapidnak az ő piciiny, piros ajkaihoz. A miliczia daemona meg elszállt onnan örökre. _ Gottier Lajos. Folytatása a mellékleten-