Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-24 / 8. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1895. 8-ik számához. kében történt, hogy a vármegye központja lett, számolni kell azzal is, hogy ez a székhely áthelyezés — épen azokból kifolyólag, amiket Nyíregyháza város népének a vármegye népéhez való viszonyairól mondottam — nem történhetett meg minden keserűség nélkül. Ma, husz és egy néhány év után, bizvást konstatálhatjuk a viszonyoknak e tekintetben való nagy javulását, nevezetesen azt, hogy azok az ellentétek, melyek az említett s emberi fölfogás szerint természetszerű idegenkedésből támadtak, a teljes kiegyenlítés, a tökéletes elsimulás utján vannak. És én azt hiszem, hogy aki az ilyen kérdések megítélésénél az általános emberi felfogást — nevezzük azt konzervativizmusnak /agy akár gyönge3égnek is — számításából ki uem felejti, az (mindössze husz és néhány évről lévén szó) nagyon kielégítőnek fogja találni az e tekintetben idáig elért eredményeket. * * * Mind ezekből pedig az következik, hogy én Nyíregyháza város önállósitásának a kérdésénél helyesnek egyedül a fentebb megjelölt'alapot tartom, és — mint már megemlitém — sérelmeknek és nehezteléseknek a fölemlegetését nem csak hogy kizártnak tekintem ez ügy megbeszéléséből, de — mint már előbbi czikkemben is, most is hangsúlyozom — a társadalmi egybeolvadás érdekei szempontjából egyenesen szerencsétlenségnek tekintem. Épen azért nem reflektálok azokra, amiket az „egy képviseleti tag" a vármegyei székház telkére, az előtte levő tér parkírozására és az épitendő kórházra vonatkozólag — ilyen séralemként fölhozott. Pedig bizony ezekben a kérdésekben sincs igaza! Egy niegyebizottinányi tag. Földet a népnek. Magyarország par excellence agricultur ország. Ezzel nem mondtunk semmi ujat, de annál bizonyosabb, hogy általánosan elismert igazságot mondottunk. Viszont azonban az is általánosan elismert tény, hogy a népesség örvendetes szaporodásával ma már az ország több helyein nem áll arányban a rendelkezésére álló művelésre szánt föld. Ismeretesek azok az alföldi szociális mozgalmak, melyek bár idegen, legtöbbször bűnös befolyások által idéztetnek elő, de a melyek ennek daczára is azt tanúsítják, hogy az állapotok sok helyen ma már olyanok, amelyek az ilyen mozgalmak keltésére hálás talajul szolgálhatnak. Nem becsüljük ugyan érdemükön felül ezeket a mozgalmakat s nem tartunk azokkal, akik jónak látták és látják immár a vészharangokat is megkongatni a szerintünk ma még jobbára üres szalmából álló felgyújtott kazlak lángjára, de azért elérkezettnek látjuk az időt, hogy ne csak a hitvány haszonlesésből, avagy talán más még alávalóbb okokból gyujtogatókat kisérjük figyelemmel, vegyük üldözőbe és igyekezzünk ártalmatlanokká tenni, — hanem nézzünk alaposan utánna annak a módnak is, a raelylyel magát a talajt, a földmivelő nép közvéleméfiatal emberek voltak nálunk, kik gratuláltak születésnapomhoz|és uj ruhámhoz, . . . mennyivel .jobban szeretném, ha Jenő is láthatna voltunk a tiszti majálison, a legszebb fiatal ember én nekem udvarolt, még haza is kisért oh be kedves fiu volt, de (alig mertem lélegzeni) ... de én csak azért az én jó Jenőmet szeretem A néni azt mondja, hogy már nagy lány vagyok, férjhez kell mennem. Egerszeghy jó párti és ha megkér, nem szabad visszautasítanom; de mikor én tudora, érzem, hogy engem csak Jenő szeret, hogy én csak őt szeretem" — — — — — — — — — — — — — És igy beszélt tovább. Éu pedig pirultam önmagam előtt, hogy elég nyomorult voltam még csak gyanúsítani is ezt a hótisz'a lelket, ezt az ártalau, szent gyermekszivet. Felköltöttem. — Ah! elaludtam? — Bjcsáss meg Jenőm, de olyan jó volt kebleden pihenni , . . * * Megvolt az esküvőnk. — Három hete volt már feleségem Eliz, de nem éreztem magamat boldognak, bántott a lelkiismeret és alkalmat kerestem, hogy meggyónjam bűnömet. Egymás mellett ültünk a puha pamlagon fejét vállamra hajtva ölelték át nyakamat karjai,amikor egyszerre, minden.előzmény nélkül édesem kaczagni kezdett. Vele nevettem én is. — Mire gondoltál édesem, miért nevetsz? — Hát azon, te bölcs doktor, hogy ezelőtt három hónappal, akkor is igy ültünk, te a hipnózisról tartottál nekem ékes prelekciót és énnekem kedvem támadt — téget hipnozitálni. Aludni tetettem magam és . . . Nem szólhatott tovább, belefojtottam szavait — — csókjaimba. * * * Kedves ifjú barátim, — ne kutassátok az asszonyi sziv titkait, még tudományos, vagy túlvilági módokon sem. Kiismerhetetlen és érthetetlen az, mint maga a szerelem. nyét, viszonyait tehetjük indifferenssé az ilyen bujtogatásokkal szemben. Adjunk főidet a népnek! A magyar nép természettől fogva sokkal józanabb, sokkal kedvezőbb emberi tulajdonokkal megáldott, semhogy jogtalan igények után vágyódnék és jogtalan vágyak megvalósítására törekednék. Ismeri és tiszteletben tartja az enyém-tied fogalmát. Jogérzéke fejlett és nem bántja, nem kelt benne minden más érzést felülmúló, minden áron és minden eszközökkel érvényesülni akaró irigységet, hogy másnak van valamije, vagv hogy másnak többje van, mint neki, (mert akár hogy "szépít getik is a dolgot a socialis, communista, vagy pláne anarchista bölcselkedők, tanaiknak valódi kútforrása, híveik tevékenységének igazi rugója nem más, mint ilyen irigység). Ha annyival rendelkezik, hogy magát, családját tisztességesen eltarthatja, ha igyekszik is a sajátját gyarapítani, ezt jogellenes módon nem teszi. Természetesen itt csak általánosságban beszélünk. Kivételek, mint minden szabály alól, itt is vannak; de azok itt is csak a szabályt erősitik. Ha tehát a magyar nép ilyen, — pedig ilyen, — és még is hajlandóság mutatkozik benne immár itt-ott az ezen általános jellemvonással össze nem egyeztethető socialis mozgalmakra, ugy arra okának kell lennie. S ez az ok pedig az, amit már emiiteltünk, hogy a rendelkezésére álló, általa megszerezhető földbirtok nem áll arányban a szükséglettel. Hogy tényleg nem áll arányban, annak eclatáns bizonyságai azok a horribilis árak, amelyeket a földekért ma országszerte kérnek és megadnak. Az utolsó tizenöt-husz év alatt megkétszereződött, sőt megháromszorozódott némely vidékeken a földek értéke, ugy annyira, hogy csak a legintenzívebb gazdálkodással képes az uj,a mostani vevő birtokába fektetett pénzének kamatait megnyerni. Tagadhatlan tény, hogy a latifundiumok, különösen pedig a kötött birtokok szintén nevezetes tényezőkként játszanak közre a többi földek értékének ily mérvű emelkedésében és magasságában, de azért ma még nem vagyunk egészen ott, hogy ezeknek megbolygatásával lehetne csupán orvosolni a bajt. Ma még van ennek más, amannál könnyebben igénybe vehető orvossága is, a melyhez legfeljebb az ál lamnak, egyes városoknak, sőt ezeken kivül a nagyobb pénzintézetek utján az úgynevezett társadalomnak jóakarata és ebből folyó, de komolyan vett tevékenysége volna szükséges. Ezen, a világért sem mondjuk, hogy általunk felfedezett Orvoslási mód pedig abban állana, hogy az állam, vagy egyes városok, avagy egyes pénzintézetek, mint a társadalomnak nagyon is számottevő tényezői, megvásárolnák az épen kínálkozó és alkalmas fekvésű nagyobb birtokokat, [eladó birtok mindig volt, van és lesz] és megfelelő kisebb terűletekre szétvagdalva, parczellázva átbocsátanák egyes kis gazdáknak, kik aztán a vételárat bizonyos évek alatt, természetesen megfelelő kamatokkal, törlesztenék le_, illetve fizetnék meg. Nagy koczkázattal, olyannal, a mely megvalósithatlanná tenné, ez a terv épenséggel nem járna, mert hiszen a föld mindig megmaradna biztosítékul és kedvező törlesztési feltételek mellett az illető kis gazdák magának a földnek jövedelméből képesek volnának a vételárat letörlesztgetni, — mint erre példák is vannak. És példát, — számosat, — mutat maga a nyíregyházi tanyai nép, hogy öt, tíz, husz holdnyi földből tisztességesen megél, hiszen a liusz holdas gazda már négy lovon jár, rendszerint ugyanannyi csikóval, mert azon a husz holdon az állattenyésztést képes oly módon űzni, hogy ebből magából megszerzi családjának évi szükségleteit. És az állam ezenkívül előmozdíthatná az ilyen tervek keresztülvitelét még azzal is, hogy az ilyen czélra létrejött adásvételeket a vagyonátruházási illetékektől mentesítené, a mi bizonyára kevesebbe kerülne, mint ha a földnélküli ínségesek részére nyújt államsegélyt, vagy inségkölcsönt [?]. De meg az ország képviselői is hasznosabb és czélirányosabb dolgot művelnének az ilyen eszmék megvalósithatásának megfelelő törvények által lehetővé tételével, mint a bizonyára nagyobb külső effektussal járó, de végeredményében vajhmi kevés tényleges hasznot felmutató felajánlásávalegynapi járandóságuknak az Ínségesek részére. Hogy azonban az itt elmondottaknak reánk nyíregyháziakra aktuális voltát nyilvánvalóvá tegyük, hivatkozunk arra, hogy legközelebb Nyíregyháza közvetlen szomszédságában, a város tulajdonát képező Császárszállás mellett két birtok is kerül eladás alá. Hire jár, hogy Nyíregyháza város, ámbár a nyíregyházi józan gondolkozású és szorgalmas nép még teljesen ment a socialis eszméktől, maga szándékozik azon birtokokat megvenni s egyes vállalkozó gazdák között szétosztani. Mert bizony tapasztalati tény, hogy nálunk is kevés a meglevő föld a gazdálkodó népességnek s arra nem lehet számítani, hogy a földre vágyó gazdák adhassák össze az egyszerre, egy összegben fizetendő vételárat. Ezért szándékozik maga a város kezébe venni a dolgot. Az előterjesztettek után talán mondanunk is felesleges, hogy részünkről örömmel üdvözöljük a szándékot s teljes elismeréssel adózva az eszme felvetőinek, őszintén kívánjuk, hogy siker koronázza fáradozásaikat. Sziibolcsvárinegye a közegészségügyért. I. Szinte éles ellentétet konstatálhatunk az egészségügy nek felkarolása, s a jeleu idők senzácíóban dolgozó iráuya között- Hálátlan terrenum a uagy sikerekhez. Harcz egy láthatlan ellenség ellen, amelyben több volt a kudarcz, mint a győzelem, nem csoda, ha egész napjainkig teljes közönynyel viseltettek hatóság és társadalom, sújtott és uem sújtott egyed a közegészségügy iránt. A humánismus, mely a közélet minden ágazatában erőteljesebben érvényesül, mint valaha, fölvette cselekvési körébe ezt az elhanyagolt mostoha gyermeket is, s mintegy kiegészítéséül a mult idők hibáinak, lázas gyorsasággal, óvatos sokoldalúságával, s gyakran túlmenő buzgalommal hozza meg intézkedésit, s szervezi a jobbítására czélszeiünek mutatkozó institutióit állam és társadalom. Szép tünet az elszomorító társadalmi jelenségek között. Ha valahol, bizonyára a köze

Dészségügy hatályos ellátásánál domborodik ki az a nemes telfogás, mely az embert a maga nagy ertékeben melta.ja, . nyújt részére oltalmat a rajta kivül álló okok elleu. A belügyminisztérium kitüuó egészségügyi osztálytanácsosa Dr. Chyzer Kornél e hó 23 ára hívta össze Magyarország valamennyi megyejének főorvosát, hogy a közegészségügyi megalkotandó intézkedések, 'vezérszabályuk, tapasztalati eredmények természetes tanulságaiból meriteuiió törvényekről velők tauácskozzék. Ezen az anketten részt vesz dr. Jósa András főorvos is, ez a fáradhatlan tevekenysógű, talentumos ember, aki egy uagy munkálatot vitt magával a közegészségügy adnTinisztrácziójának rendezéséről. A sokszor leszólt, avultnak gúnyolt, életképtelennek deciaráit vármegye is jelentkezik a közegészségügy terén, nem mint vegrehajtó orgánum, de olyan, amely gondolkodik themájárol, s túllépi a vak eszköz korlátolt feladatát. Az 1895. évi január hó 31-én tartott egészségügyi bizottsági gyűlés ugyanis egy terjedelmes e laboratumot fogadott el, s iktatott jegyzőkönyvébe, mely a vármegye főorvosának véleményes jelentése alapján a heveny fertőző betegségek szórványos és járványos jellege közötti külömbség meghatározása tekintetében tesz eddig hiányzott javaslatot, s egyúttal a jelzett betegségek elleni védekezést hatálytalannak, károsnak, sőt eredménytelennek bizonyítja be. Megérdemelné, hogy a legszélesebb körben elterjedjen, s felhívja figyelmet bizonyára a törvényhatóságoknak, amelyekhez elküldetui fog. Mert a muukálat nem elégszik meg csupán passiv eredményekkel, de mpgasabb intentiót szolgál, s a közegészségügyre vonatkozó kormányrendeletek megváltoztatását kívánja akként, hogy az ne legyen meddő, de a végrehajtásra fordított óriási tevékenység arányában gyümölcsözzék is. A legveszedelmesebb jellegű fertőző betegségek elleni óvintézkedések kormáuy rendelet szerinti perfektuálása problematikus értékű. Ez a muukálat legfőbb tanúsága. Hozzájárul accessoríaként, hogy ezek a rendeletek végrehajthatlanak. Jobbak, prakticusabbak kellenek. Ez a petitum. Csak elismerés illeti Szabolcsvármegyét, hogy ezzel az ügygyei ily mélyre hatóanjoglalkozik. Az egészségügyi bizottság jegyzőkönyvi kivonata annyira meggyőző, hogy feltétlen igazat Kdünk neki. A törvényhozás, különösen, ha a többi megkeresett törvényhatóságok is ezen álláspontra helyezkednek, lehetetlen, hogy kitérjen a kijelölt hiányok pótlása, s egy egységes intézkedés szűkségesége elől. Ez fogja megadni a muukálat erkölcsi súlyát. A kezdeményezés érdeme mindenesetre Szabolcs vármegyét illeti. Annak indokolásául, hogy a megállapítás miszerint a járványnyá fajulható betegség mikor tekintendő járváuynyá fejlődöttnek, mcnuyire fontos a következőkben adja eiő az egészségügyi bizottság: Hatályában levő egészségügyi törvényünk és kiadott kormányrendeletekben az,hogy a kü'önböző heveny fertőző betegségek egyes szórványos eseteinek mily százalékot kell elérni, hogy az illető betegség a hatóság által járványnak declaráltassók, megközelítőleg sem lévén meghatározva, a különböző törvényhatóságok, s ezek hatósági közegei ez ideig minden támpont hiányában jártak el, jarvanynyá fejlődöttnek nyilatkoztatván ki valamely betegséget ott is, hol a szórványos eseteksokszor teljesen izolálható csekély száma a közvetlen ériutKezé°ből eredt fertőzés folyamát képezte, s csak szórványosnak akkor, midőn valamely község különböző részeiben s egymással nem érintkező családok körében, s csaknem ugyanazon időpontban lépett fel Valamely fertőző kór. Az előbbi eseteknél szigorúbb hatósági intézkedések foganatba vétele által egyesek és hatóságok ok nélküli zaklatásnak, időt, faradságot ós költséget igéuyló eljárásnak lettek kitéve, utóbbi esetben pedig a felügyelet és ellenőrzés nem kellő mérvű gyakorlása által a ragály tovább hurczolására nyújtatott mód és alkalom. A heveny fertőző betegségek szórványos eseteinek tárgyában kiadott belügyministeri rendelet nehézkesége ellen is fellázad a közegészségügy érdekében az egészségügyi bizottság, s anomaliának tartja helyesen, mikép az érvényében sokáig feninaradjon. Az idézett rendelet értelmében ugyanis először a heveny fertőző betegségnek minden szórványos esetéről a községi elöljárók, községi és körorvosok, a járási főszolgabíró utján az alispánhoz, ez pedig a belügyminiszterhez 24 óra leforgása alatt jelentést tenni kötelesek; másodszor 8 nap alatt ismét jelentés teendő arról, hogy ugyanazon szórványos eseteknél az előirt óvintézkedések mi módon lettek végrehajtva, s harmadszor ugyanazon szórványos esetek félhavonként a halálozási és gyógyulási esetek feltüntetésével járvány táblába foglalva ismét kimutatandók. Hogy mi gyakorlati értéke van ennek az örökös jelentésnek? hogy az előfordu ó gyakori esetek mellett ennek végrehajtása lehetséges-e ? Hogy van-e erre egyáltlában phisikai képesség ? s hogy végül a kötelezett jelentés teljesítése nem vonja e el az intézkedések haladéktalan foganatosításától a tisztviselőt? az uem jön a rendelet értelmében számításba. Egész határozottsággal kiemelkedik a rendelet gyakorlati végrehajtásából merített azon tanulság, hogy az a teher és felelősség, raelylyel különösen a körorvosokat ez a rendelet megterhelte, elviselhetlen s érdekében fekszik hatályban tartása a meggátlandó . . . ragálynak. Különösen ha tekintetbe vészük a heveny fertőző betegségekben elhaltak nagyszámát, s azon körülményt hogy vármegyénk összes járásaiban magán orvosok alig vannak, s igy minden heveny fertőző betegségek csaknem minden egyes esetének megállapítására a körorvosokat kell igénybe vennünk; ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy az itt felsorolt halálozási aránynak hány betegűlési eset felel meg, s ha végül nem hagyjuk figyelmen kivül azt sem, hogy a körorvosok, ha valamely