Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-17 / 7. szám

Tessék csak idehallgatni. A Szibolcsmegyei általános tanítóegyesület nyíregyházi járásköre rendez egy táncímulatsAgot. A farsangon egyedilli bál azzal a határozott színezettel, hogy Szabolcivármegye per excellentem tartózkodó álláspontra helyezkedik vele szemben. Hogy miért? Szabolcsvármegye uem tudja, én tudora! Azt hiszi magáról a tisztelt megye, hogy ó abban a táncmulatságban igeu uagy persona lenne. Danikve a megye szörnyű ambiciózus . . . csupa elfogultságból és soking" nélkUl fel nem hozná a társaságban a nyíregyházi tanítók polgári bálját. Ebből aztán rendes észjárással az következnék, hogy auuál tömegeseobeu tiszteli meg Nyíregyháza! Persze?! Csakhogy Nyíregyháza is abban a fentisztelt nagyzási hóbortban szenved, s tükör elótt tetszeleg magának azzal, hogy o voltaképen arisztokrata, csak azért is! Ha másnak szabad, szabad neki is. Gyermek versengés! Az egyik neki megy a falnak, hogy megdagad bele a feje, de szégyenli a másiknak bevallaui, sót elhiteti, hogy milyen élvezet ám az. Erre felbuzdul a virtus a másikban és s/.iutén megökleli a falat buksi fejével. Erre aztán mindkettő nyafog. A vármegye véraikatát megszoktuk nagy nehezen, hanem székvárosi temperamentumunk .iissé kaczagtató. A megye születésére hivatkozik, a városi közönség pedig arra, "hogy .városi." Pedig milyen rosszul áll mindkettőnek ez a koturnusban való mászkálás. Első látásra észre lehet venni, hogy azt a magas alkatot csak a czipő okozza. Botorkálását szánjuk, a fejét nem irigyelhetjük. A megosztott erók munkaképtelenségének átkát ekként megérzi a ,köz". Mert higyjék el nekünk a megyei ós nem megyei urak, hogy a tanitó bál uem egyedüli ol.a ennek a kellemetlen desavuálásnak, csak apropos-ja. A megye, illetékes helyről érkezett beismerés alapján gyönge, képtelen egymagában. Osvetlen Nyir egyháza város támogatására szorul. Mlsrészról Nyíregyháza egymagában még nem valami nagy pozició s szintén jól esik neki és rászorul a megye jóakaró, gyámolitására. Hanem a két korporáció lényegében, traditionális szenvelgésében, véralkatában, a társas élet érintkezéseiben egymástól annyira elütő, annyira heterogén, s annyira kicsinyük egymást, hogy együttes felhasználása az erőknek ab ovo kizárt, vállvetett teljesítése a közös feladatoknak lehetetlen, az egymás becsülése 0 fokon alóli. A minek aztáu az a természetes következménye, hogy a feladatok teljesítése szüuetel, az együttműködés csupa siralom, a társadalom pang, tönk szélén alI, sőt túlzás nélkül állithatjuk, hogy e szó ueinesebb értelmében nálunk társadalom nincs is. Hanem erről irtunk már eleget és gyakran foguuk még írni ezután is. Kevesen vagyunk. Külön-külön uincs nyomatékunk. Miudeunek daczára minden tettünk azt látszik igazolni, hogy még neiu értük el fejlődósüuk fokát, ahol már a legnemesebb.társadalmi jelenségek ismétlődésének közelségét remélhetnék. Ami társadalmuuk suly és törek vés nélküli, zilált és egységes czélja nincs. A társadalom ön magát tagolja fel. Az osztályok egymással neui érintkeznek, egymást semmibe se luézik, sót egymással szemben előjogot arrogálmk. Miért? Csak a jó isten tudja. A kötelesség teljesítés tudata is végtelen csekély épeu azokban, akik a társadalom nevezetesebb tagozataiuak ólén államik, s ezzel mintegy hivatva volnáuak arra, hogy hátuk mögött a „köz* erkölcsi súlyával a társadalmi irányítás jelentős munkájábau részüxet kivegyék. A minden áron való tisztség viselés ferde ered ménye ez. Váljon akaratuk, erejűk, száudékaik és képességük oda utalják-e óket ? körülbelül irreleváns. Es épeu azért nincs egység a társadalomban, s nem is lesz, amíg a tisztségek betöltésénél nem az arra valóság lesz döntő. Mert arra seukisem kötele/hető, hogy altrusita legyen, de ha valaki bizalom kifolyásaként tisztségre vállalkozik, de kötelességét épen nein vagy hibásan teljesíti, az bűnt követ el a megbízó társadalom ellen. — Személyes vonatkozás uélkül, általánosságban vau ez mondva. Ne vegye magára, aki találva uem érzi magát. Denique a tanitó bálon épen azok nem voltak, akiknek ott kellett volua leuuiök. Hogy ebben ta án a rendezés fogyatékossága is részes lehet, — megengedjük. Keferádával egyébként — szerkesztőségünk meghívót uem kapváu — nem szolgálhatunk. Ómen. Műkedvelők Nft?y-KiUlóban. Fényes sikerű műkedvelő elóadásnik volt tanúja e hó 9-ikéu Nagy-Kálló közönsége. Még egyszer megnyíltak a másfélszázéves vén megyeház termei, hogy Tbália műkedvelő pipjti és pipn5; áldoza'ukat bemutassák a drámai muve.zjt oltárán, hogy mintegy visszasóhajtott emlék gyanánt felidézzék egy darabját amaz elmúlt jobb idókuek, mikor a raú-tedveló Tbália jó ismerőse volt e komor termeknek, itt élt, itt működött bennük csaknem hónaponkiut, összegyűjtve közelről és távolról a művészet barátait, áldozva a jótékonysá,- és humánus czölok oltárán s élvezetes órákat szerezve mindeneknek. Hová tüutek ezek az idők? Hová lett maga a jó hírű .múkedceló társulat* is, melynek számos és nem minden dicsőség nélkül működő tágjii közül, mint megaunyi élő .mementók', még ma is járnak-kelnek közotttluk egyesek? minó áramlata yolt az események előre siető folyamának, mely e pir excellence hu-nácus és kulturális intézményt a hallgatás és elfeledés örvényébe sodorta? Nem kerestük a feleleteket. Talán bö,c

3ebb dolog is, ha megelégszünk a klasszikus mondás tanulságával — hiszen van benne valami keserű ízű vigasztalás is: ,sic fata tulerunt." Az a .fátum" pedig nagy ur; az et'leu küzdeni legalább is nehéz dolog. Am legyen nehéz, de mi azt hiszszük, hogy a mi csak nehéz, még nem lehetetlen is egyszersm.ud. Azt hiszszük — s ebben a hiedelemben nem állunk egyedül hogy nem volna lehetetlen magát a műkedvelő társulatot is felrázni kalálos kábultságából. Hiszen „e leányzó N Y I K V I D É H." aem is halt meg, csak aluszik!' nem halál, csak mélységes kábulat az, mely tevékenységében megakasztotta; temetésén senki sem volt, gyászjelentését senki sem olvasta, msly e szép multu egylet hivatalos feloszlatását kimondotta "volna. Következésképen ez egylet nem is szűnt meg egylet lenni s azt nem megalakítani, csak újra szervezni kellene. „In capite et membris.' Kisértsük meg azért mindannyian, kik sajnálkozni tudunk egy kulturális intézmény tetszhalálán, tegvüuk meg mindent, mi az egyesek erejéből és ügybuzgóságából megtehető, hogy ez intézményünk, — ha szinte nem oly fénynyel is, mint hajdan — újra életre keljen. Egy kulturális intézmény, mint az, melynek még ma is van színpada, díszletei, szerelvényei, könyvtára, sót pénztára is, bizonyára megérdemli, hogy kicsinyes okokból elkallódni, semmivé lenni ne engedjük. Az ősök buzgalmának és lelkesedésének záloga, elmúlt jobb idóknek hagyatéka az, mely örökségül maradt reánk utódokra s tőlünk kötelességeket, kíván: a fenutartás és továbbfej esztés kötelességeit; de eszköze, kívánalma és szükséglete is egyszersmind a jelen kornak, mely éltet, elevenséget teremt maga körül a társadalmi életben, mely inaga köré gyűjteni képes a társadalom különböző elemeit, mely meghallgatja a humánus czélok segélyt kérő szavát s nem késlekedik euyhiteni a nyomort, támogatni, segélyezni minden jó es nemes törekvést Quanta rerum moles!... meunyi nemes czél van pedig, mely támogatásra vár? Tudjak, érzik ezt sokan Kálióban; fel is liaugzik itt ott egy-egy elnyomott sóhaj, mely a régi időket viszszakiván]a. Itt ott összejövetelről is beszélnek, melynek czélja a műkedvelő társulat felelevenítése volna; mármár fellobog a lelkesedés lángja, hogy aztán újra — kialudjék. Sajnos, csak szalmaláng volt. Á legközelebb lefolyt előadás sikerei után — mert ugy látszik — ismét szikrákat fogott az ügy iránti ér deklődés, egyesek — kik miudig barátai viltak az életre keltés eszméjének — ismét dicséretes buzgalommal kezdik meg az agitációt. „A dagály itt van, fel az eve zőkhöz!" Hisszük, reméljük, hogy nemes törekvéseiktől ezúttal nem marad el a siker; hisszük, hogy meleg buzgolkodásaikat uem fogja letaüteni a netalán itt-ott tapasztalható közöny; hiszük, hogy egyelőre legalább azok, kik most ugy szólván privátim, c<ak a kitűzött jótékony czél iránti tekintettel léptek fel a világot je • leütő deszkákra s szereztek nekünk élvezetes órákat, nem fognak visszariadni attól, hogy jövőben, mint az uj életre keltett mükedvelütársulat tagjai, ismételten is megtegyék ugyauazt; hisszük, hogy ueuies példájuk nem marad követők uélkül. * * * A mi pedig magát az előadást illeti, erről csak dicsérettel emlékezhetünk meg. Színre kerültek a „Mar alszik" és vAz egyetlen leány" czimü kedélyes daratok. A közönség soraiban ott láttuk Kálló értelmiségét alig egy-két kivétellel, számos vidéki érdeklődőt s a polgárságnak nem épen túlságos számú képviselőit. Jól esett látnunk az általános érdeklődést az arezokou, szinte olvashattuk róluk, hogy itt nemcsak a jótékony czél, de a művészet iránti vonzalomjs a műkedvelők iránti érdeklődés gyűjtötte egybe a közönséget. S ez érdeklődés nem is szégyenült meg, mert a szereplők mindenike dicséretes buzgalommal igyekezett megoldani többé-kevésbbé nehéz feladatát. Az első darabban Georgette szobaleány (Gyalokay Antalué) igazán kedves szobacziczus volt, ügyeseu s könnyen játszott; József, az előkelő modort, uri szokásokat majmoló inas (Gáspár Gyula), valamint Cliaponier házi ur (Kassay Nándor), ügyes alakításaik beható tanulmányra vallottak. A második darabban Szumbolinszky uruak (Divizy Lajos) öt leánya van, kik közül egyik sem ismeri a másikat, minthogy Sz. úr ur iniudeniket külön nevelteti (bizonyos előre látható bölcs czélzatból) s mindenik azt hiszi magáról, hogy ő az .egyetlen leáuy." Történetesen a véletlen összehozza az öt „egyetlen" leányt az apai házhoz s kész a bonyodalom. Kedves, hálás kis darab, mely kiválólag alkalmas műkedvelői előadásokra s hatást kelt akkor is,ha szerepeit nem a rutinirt színész tanultságával, de az egyszerű — s ittott talán egy kis lámpalázzal is küzdő — műíedvelő természetességével lá'juk reprodukálva. Az öt .egyetlen" leáuy Agatha (György Dénesné) Paulina' (Lengyel Jolán), Lujza (Szametz Margit), Camilla (Kun Etelka) és Pepi (Horváth Erzsike) mind igen kedvesek voltak a színpadon is (tessék elhiuni, nem tréfálok); nem csuda, bogy Szumbolinszky ur rövid félóra alatt mind az ötöt — férjhez adja (amit bizony nem minden öt leányos apa képes megtenni). A szelid, jó lelkű Agatha, a nyájas, kedves Paulina, a féltékeny Luiza, a hamis Camilla s a gyermekded, naiv Pepi mindannyian egyeurangu szerepek, hűen feltüntetve a testvérek alaptermészetében, hajlamaibau stb. nem ritkán tapasztalható különböző genreket. E tekintetben maga a szerep kiosztása is szerencsés volt s egyik alapját képezte az „egyetlen" leányok játék biztouságának s az alakítás természetes bájáuak és udeségének A férfiak, mint: Gomojtó (György Dénes), Ratatinszky (Lebovits Ármin), Darzsinzeky (Benedek L«jos), Marecski (Simik János) mindannyian megfelelő szerepeket kaptak, azokban ügyes alakítással s otthonosan mozogtak, Búbli:sár pedig, a család SO éves kiérderaült szolgája, gyakran keltett derültséget mókáival s frappáns közbeszólásaival. Az előadást tánczmulatság követte, melyen mint egy 20 pár vett részt s daczára a termeket betöltő füst- és porfellegnek, mely — mint valami ujabb kiadású Mózes ködoszlopa — egészen beborította a vigadókat, daczára a czigány fatális rossz hegedulésének, vig hangulatban reggeli 5 óráig tartott a táncz. Dicsérettel kell még megemlékeznünk azokról, kik az estély előkészítésében és rendezésében odaadó buzgalommal fáradoztak. Ezek között Lengyel Eodréné, Gyalokay Autalné ónagy^ágaikat, továbbá Ursziny Károly, Divizy Lajos, és Gyalokay Antal urakat illeti mindenek felett az elismerés és kös-önet. A mi pedig az anyagi oldalt illeti, e tekintetben van szerencsénk konstatálni, hogv ily jövedelmező műkedvelői előadás nem volt még Káliéban. Pénztáros kimutatása szerint belépti jegyekből befolyt 155 frt 15 kr, felülfizetésekből 7 frt 70 kr, összesen 162 frt 85 kr ebből leüttetvén a kiadás 72 frt 23 kr, tiszta bevétel __ mely a ker. kisdedóvó-egylet gyarapítására lesz fordítandó — 90 forint 62 kr. Felűltuettek: Kiss Rezsó ür 2 frt 40 krt, Surina István ur 2 frtot, dr. Grün Zsigmond ur 1 frt 10 krt, Goldstein Mózes ur 1 frtot, Boross Ferencz ur 50 krt, Kállay Gyula ur 50 krt, Regula Ele ur 20 krt. Fogadják a jótekouy czél érdekében a rendezőség meleg köszönetét. Biztos forrásból vett értesülésüléseink szerint a a siker hatása alatt egy ujabb előadásnak terve merült fel illetékes körökben; csak örömmel regisztráljuk e tervet s ugy tekintjük az', mint lépcsőt, mely elvégre is az alvó „műkedvelő társulat" életreköltéséhez fog vezetni. A multak sikere legyen buzdítás a jövőre nézve! Valaki. ÚJDONSÁGOK. — Iskolai államsegély. A közpktatásügyi minisz ter a lövői, pazonyi, veucsellői, ajaki, szakolyi, kótaji, hugyaji, kiskállói, orosi, kislétai, timári, gávai, nyirmadai, piricsei, karászi, petneházi, napkori, kenézlői, balsai, gelsei, nyirbaktai, leveleki g. kath., a uyiracsádi' és gelsei ev. ref. iskolák tanítói fizetésének évi 300 frtra való kiegészítéséhez, öt egymás után következő évre, a szükséges összegeket, államsegélyként kiutalványozta. — Az uj pénzügyminiszter: Lukács László leiratilag értesítette a varmegye közigazgatási bizottságát pinzügymiuíszterré történt kinevezietéséróí. A bizottsá" e leiratra hozott határozatában, üdvözletének kifejezése mellett, feliratilag biztosítja a minisztert hogy hivatalos működése érvényesítésében és a pénzügyi törvények sikeres foganatosítása érdekében ót mindenkor készségesen támogatni fogja. — Dessewffy Miklós gróf a Bilsa községhez tartozó Kálmánhiza pusztán, okleveles tanitó alkalmazása mellett , iskolát állított fel. A nevelésügy fejlesztése érdekében tanúsított ez áldozatkészségéért a közigazgatási bizottság elismerését nyilvánította. — R katk. dalegyesület! Ép9n lapunk legutóbbi számában közöltüuk egy rövidke hirt arról, hogy Halászban a r. kath. dalegyesület javára dalestélyt rendeznek; ugyan e lapban a nagykállói kath. olvasókör egy tánczmulatságáról is volt egy referáda s tudomásunk van róla, higy vármegyénk még több községében is részbeu már létesültek ilyen felekezeti jellegű társadalmi egyesületek, részben pedig alakulóban vannak. Hát bizonyára szomorú jelensége ez az időnek, hogy ez a mi születés, rang és vagyon szerint amúgy is áldatlanul széttagolt magyar társadalmunk most még egy ujabb s mindezeknél veszedelmesebb elkülönzést keres ós talál a felekezetiség kultuszának a társadalmi élet nyilvánulásaiban való érvényesítésében. Áldatlan munka ez nagyon, s akik a mi egyébként is gyenge társadalmunk erejének ilyen széttagolásában, s e társadalom tagjainak vallásfeleke zetek szerint egymással csaknem ellenségül való szembeállításában meglátják a veszedelmet: bizonyára örömmel és köszönettel fognak tudomást szerezni arról a megmegérdemlett leczkéztetésről, melybeu a nagyhalászi r. kath dalárdai mulatság rendezőit Kállay András fóispán úr, mint halászi nagybirtokos részesité. Ezek a nagyhalászi r. kath. dalárdista urak ugyan is a mulatságukra a főispán úrnak is küldtek meghívót, s ismervén őméltóságának általában minden társadalmi tevékenység iránt való jóindulatát s különösen a dalegyletek iránt több*zör tanúsított nagy előszeretetét: tele reménységgel voltak bizonyára a főispán úr támogatása iránt. E helyett azonban kaptak egy levelet a főispán úrtól s a levélben megszívlelendő figyelmeztetést arra nézve, hogy a róm. kath., t. i. felekezeti dalárdával nem fogják elérni azt, ami pedig minden társadalmi egyesülésnek a czélja, hogy t. i. az erőket egyesítsék, hanem épen az ellenkezőjét, t. í. az erók szétforgácsolását, sőt egymással való szembeállítását, amely aztán átmegy a közéletbe is, sőt, mint a méreg, elpusztíthatja sok boldog családi élet békéjét is. Épen ez okon a főispán úr nem helyezhette kilátásba a nagyhalászi róm. kath. dalárdával szemben sem erkölcsi, sem anyagi támogatását. Mi reméljük, hogy a főispán úr figyelmeztető szavait nem csak N-Halászban, de másfelé is meghallgatják. — A polgári anyakönyvi kerületek beosztására s a kinevezendő anyakönyvvezetőkre nézve, a vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön délelőtt tartott gyűlésében, az alispán véleményes jelentése alapján 8 javaslatának elfogadásával már határozott, illetőleg megállapította a belügyminiszterhez a jelzett irányban adandó véleményét. E szerint vármegyénkben Nyíregyháza rendezett tanácsú városon kivül, 40 önálló községben és 41 községi csoportban lennének anyakönyvi kerületek szervezendók s anyakönyvvezetők kinevezendők. Az általános közigazgatási szempontból önálló községek, négy község kivételével, önálló anyakönyvi kerületet fognak képezni, a községi csoportok pedig a mai körjegyzőségek területi beosztása szerint lennének megalakítva. A négy emli* tett nagy község, mely ez általános szabály alól kivétetett: Pazony, mely Orossal, Büd, mely Szent-Mihálytyal Pócspetri, mely Mária-Pócscsal s Paszab, mely .Berezel székhelylyel fog községi csoportba beosztatni. Ezen kivül Balsa nagyközség Szabolcscsal s Nagy-Kálló Kis-Kállóval lesz egy anyakönyvvezetés alatt s az eperjeskei körjegyzőség Eperjeske ós Sz.-Márton székhelylyel két auyakönyvvezetési körbe osztatik. Polgári anyakönyvvezetőkül — egy-két kivétellel — általában a községi jegyzőket hozta javaslatba a bizottság, Nyíregyházán pedig a város egyik főtisztviselőjét, bár jogos aggodalmak merülhetnek , föl az iránt, hogy Nyíregyházán, ahol az esketések ég születések száma oly nagy s a hol a közönség ezen kívül különböző anyakönyvi bizonyítványok kiadásáért igen gyakran fordul az anyakönyvvezetőkhöz: nem fog-e - ez