Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-13 / 2. szám

~ Y t R V I D É K." Csarnok. A szobaúr. A Veréb-utcza 14. számú egyik ablakáb iu már égésien megsárgult az a kispipirdirab, melyről reszkető kezekkel irt betűk hirdettek, bogy ott egy csiuosan bu­torzott szoba magáuyos szolid úriember részére mind-»n órán kiadó. Az öreg Kovács kisasszouyok tették ki a czédulát s gondolták magukbiu, ha hirogra csil valakit jó; ha nem, hát ugy is jJ. Ugy éltek ezek az öreg Ko­vács kisasszonyok, mintha folyton zárdai levegő terjen­gett volna közöttük s (mintha ennek e leveginek folyton, nehéz illat* nem kimélte volua tűdejűkuei egy porczi kájit sem. Csalódott, vén kisasszouy volt mindiketti; — VÍ • lami csekély kegydijit kap-.ak a várostól ahol az apju i évtizedeken át árvaszéki-űluököskölött, — abból éltek. A veréb-utcza 14. számú hlz is apju'iról maradt rájuk. Előbb három szobát tirtottak fenn a lakásból a maguk számár* utóbb leszálltak kettőre s most hogy mind job­ban érezték már az iló rohauó futását, ugy vélték, meg­elégedhetnek egy gyei is. E$y napon rendbe szedték azt a másik szobát. Liza, a fiatalabb, a nagy ajtós-sifonert a kályha mellé akarta tenni. — Mit gondolsz, L'zaV — fedte ót Matild, az öre­gebb, — mit gmdolsz, lelkem? A kllyhi mellé tenni ezt a drága bútordarabot? uem felteJ, lelkem, h)gy fű­tés idején lepattog a funérja ? Liza nein szállt perbe a nénjéve', helyben hagyta annak a vélekedését. — Igazad vau, Matild, lepattog a funérja — mondta. llgy titkon azonbau mégis mosolyra vonta az aj kát s az: gondolta macában: S'.egeuy Ma ild még a'.t hiszi, hogy azon a hirmiucz esztendős sifo lérou még van funér, ami lepittugbásson Szegény Ma'iid ! A bútorok is olyau örejek voltak már mint a tu­Ujdonosnók: — kényesen kellett binui vjlüt, uehogy a sok huza voua között egy-egy darab elmaradjon Oe­lólük. Mikor már készen voltak a rendezkedéssel, Matild huga nyakába borult s köoyezésre fakadt. — Látod, Liza, most már ezt is másnak enged­jük; most ezt, aztáu majd a másikat. S ounet is ki­szorulunk, csai ugy utuuk lehel, a temető felé. A temetőt sokszor emlegette Mitild. Szerette a sírdombokat, ha virágszónyeg mosolygott le róluk s ak­kor is, ha a hó dobott rájuk tiszta fehér szemfedőt. E ­elnézegette a fejfákat s megigazította, hi rosszul vol". rájuk helyezve a koszorú. Már ölveuéves volt Matild; Liza néhány évvel fia­talabb s vidorabb is. Hogy megvouultak az utolsó előtti stáczióul fenn­tartott kis szobában, csendes meguyu^vássil várták, ki vet szemet a czéldultra, mely a lakást hirdeti. Ejy zougoratauitó volt az első. Hisszuhtju ve kony termetű ur, ki beszédközben mindig a kabátjai­val játszott. Nagy árt igért a szobáért. D; Mi'ill uem kötött vele alkut. — Mit gondosz, Liza? egy zjugoratauitó, aki éj­jel nappal a zongorán kalimplz! Huh borzad a zaj­•91, halálom lenne az a folytonos kaliraplzá-, tudom. Aitáu valami színházi énekes próbálkozott, de azt is visszautasították Egyáltalán gyűlölték a zajos foglalkozású embere ket. Szerelték a csendet, de azért a reudórséghez hiáb i folyamodtak azért, hogy a kocsi kózlekedest szüntesse be a Veréb atczán ! Az ablakba tett czédula pedig csak sárgult egyre sárgult s ugy látszott már uem hódit meg egy magá­nyos, szolidtennészetU úriembert sem. Ds azért mégis meghó litott egyet. E;v igán ma­gányos szolid természetű ti ital embert, aki koinor volt iniot az őszi ég s szürkeségével eppjj abbi az ócska butorzatuszobába való. — Vadlsz IJsnjimiunak hivuak, szólt a bemuta­táskor, izámtiszt vagyok az adóhivatalnál, most helyez­tek ide. NUtild ós Liza összenéztek. Beijamin is? szám­tisit is? mondta ez az összenózés, no már ez az ur csak csecdes természetű ur lehet! Vadász IWnjainiu tehát behurczolkodott. Alig le­hetett észrevenni, hogy egy lakóval számosabb a házuép, annyi vizet se zavart Banjimin ur. Csak Liza lelkében állott be némi kis változás az uj szobaúr beköltözése óta. — Nem vetted észre kérdezte még az nap Ma­tildtól, hogyan hasonlít szegény Jenőmhöz? A szemét néxd, azt a mély tüzű setét szemét, a vékony metszésű száját, meg azt a kis lencsét ott a bal arczán. A h»ngj* is olyau mint az övé. Amiut meghaj­totta magát s mondta: Vadász Bjujárainnak hívnak, sxámtisit vagyok ai adóhivatalnál ... ah, Matild, mint­ha ót hallottam volna beszélni, az ő csengő szavát, a mint ejti: Gombos Jenő vagyok, reáliskolai tanár Matild, édea Matild. Matild elfordult s a szemeit törölgette Kit sira­tott ? magát vagy Lizát ? Hisz a sorsuk olyan egyforma volt. Menyasionkorukban érte mindketőjuket a gyász. Már révnél álltak s m ig sem juthattak révbe. Matildtól elszólta vólegéuyét a világ, Lizát megíoszta vőlegényé­tói a halál. Azóta csak élnek, vigaszt lelve az egymás vigasztal ásában. Ez a vadász Benjámin is miért jö'.t moit? Hogy felkeltse a régi emlékeket, míg olyan édesen szunyád­takmár? Persze erről Vadász Benjáminnak semmi tu dornási sem volt. 0 csendesen jött, ment; az egész em­ber csupa csendesség volt Ugy látszott. Hanem valami búbánat gyötörhette a szivét, Liza legalább ezt vélte, a Benjámin ur gyakori sóhajtozásából Ítélve. — Hallod, Matild, ó sóhajt, Istenem, mi bánthatja szegényt? Matild álmosan bólingatott a fejéve!. — Sohajtozásból áll az élet, Lizám, lelkem, hisz' tudod. Ezen aztán meguyugodtak egy időre mindaketten. Egyszer Liza a folyosón találkozott Vadász Ben­jaminual.^ ^^ kisasszony, mondta Vadász száraz baogon, szép időnk vau, ugyebár? -1 Szép időnk vau, Vadász ur, szép csillagos nyár este. Szeretem a szép csillagos nyári estét. OJ is, \ ai dász ur? Ea nem szeretem, kisasszony. Liza eUépzelhetleuuek tartott egy magányos szo­lid fiatal embertől ilyen feleletet — Hogyan Vadász ur, mondta a neheztelés hing­ján, ön nem°szereti a szép csillagos nyári estét, a mi­ről a költők oly bűbájjsan dalolnak? Nem ismeri tán ezt a verset. Hulljatok csak csőidben fölöttem Hibsiinú szép ákiczvirigolc ? Vadász Benjámin vállat vout. — Nem ismerem Lza kisasszony. Egyáltalában nem 'szeretem s poétákat, poéták vagy a szerelem boldog­ságáról dalolnak, vagy a szerelem kínjáról. Li egyiket s-m ismerem. Az én életein rideg, magányos, nem vál­toztat azon se bánat, se öröm Se poéta se uyári est! Aztán Vadász Beujimin, a magányos, szolid termé­szetű fiatal ember, betette maga után az aj.ót, Liza pedig nagy részvéttel beszéltj Matildnak: — Iiideg életről pinaszkodik szegény s milyen türelmes szenvedő! Sigitnünk kellene rajta: mit gon­dolsz, édes Matild? Összedugták a fejüket s nagy titokbau susogtak. Vadász Biujamm a türelmes szenvedő pjdig csendesen szidta az államot, hogy olyan czudír kevés fizetést ad a tisztviselőinek, miből még legényember is csak nagy nehezen élhet meg. Ezt persze az öreg Kovács kisasszo nyok odiát nem hallották s csak terveztek tovább, mi­ként segítsenek Benjámiuon, hogy rideg élete némileg felderüljön. Misnap délben, mikor a hivatalból haza nézett Vadász Benjámin, egy formás kis kalitka tekintett rá a szobája faláról s a Kalitkából egy Kis buuos kanári csevegő beszéde fogadta. — Mi az ördögnek hozták ezt ide — dörmögte, hogy az enekével még jobban megzavarja a fejemet? Matild és Liza még nagyban várták a hatást, hogy vájjon mit szól az uj vendéghez a szobaúr. Azt a kis kauárit az ő felvidítására szánták. Nagy dolog volt ez ! Kanári, egy czifrán fütyölő, mindig neszező kanári az öreg Kovács kisasszonyok házábau. kik eddig még a han­gosau kiejtett szótól is összerezzentek ! S Vadász Benjámin ezutáu friss virágbokrétát is talált mindennap a szobában s Liza kisasszony vigasz­taló szavait is sokszor hallhatta. De semmit érő ember volt ez a Vadász, elfásult miudeu szép, minden nemes iránt csak a fizetés-javítást óhijtotta, a poétákkal, a virágokkal nem törődött. Két heti ott tartózkodás utm felmondta a Veréb utcza 14 szám alatt levő lakást s ciendeseu miut jött, kihurczolkodotf Liza kisasszony szomorúan bjrult M itild nyakába. — Rideg életről panaszkodott s hogy vidulását óhajtottuk, itt hagyta a lakást. Jaj, Matild, a mi időnk­ben nem ilyeuek voltak a magányos, szolid természetű fiatal emberek ! KÖZGAZDASÁG. A magy. kir. államvasutak igazgatóságátol. 67787/C-.V. sz. Combinált vasúti és hajózási keleti körutazási forgalom. 1895. jauuár hó l étől kezdve a keleti körutazási forgalomban uj dijszabás lép életbe, melylyel egyidejű­leg az 1893. óv junius hó 1 tői érvényben v >lt hason­nevű dijszabás hatályon kivül helyeztetik. A combinált vasúti és hajózási keleti körutazási forgtlom jelentéke­nyen kibóvittetvén ezeu uj dijszabás alapján 60 napig érvényes mérsékelt áru csoportosítható füzetek adatnak ki, melyekkel az osztr., magy., romtu, szerb, bolgár és török vasutak jelentékeuyebb vonalaira, valainiut az osztr. Lloyd és a Mettageries Maritimes h ijójáratára terjedő körutakat lehet megtenni. Ezeu keleti köruta­zási forgalom hálózatába bevont nagyobb városok ós ki­kötők a következők: Budapest, Fiume, Trieszt, Bécs, Krakkó, Lemberg, Jassy, Bukarest, Belgrád, Sófia, Ruszt­suk, Galacz, Braila, Konstantinápoly, Saloniki, Pyráus, Athén, Omdisi, Alexandria, Port Said, Jafta, Szmyrna, Batom Odessa stb. Ezen uj dijszabás, melyhez a keleti körutazási forgalom kiterjedését feltüntető térkép is mellékelve van, a magy. kir. államvasutak igazgatóságának dijsza bás elárusító osztályában (Csengery utcza 33. C-I.) 1 koronáért kapható. 13221/94. sz. Magyar- német fa- és kéreg forgalom. 139Í éri februir hó 1-jétöl érvényes II. részhez életbe­lépő I. pótlék kiadása. A fent jelzett forgalomban 1894. évi február hó 1 jétől érvényes II részhez 1895. évi január hó l-jével az I számú pótlék lép életbe, mely a kivételes díjszabá­sok áru jegyzékének megváltoztatását, illetve kiegészíté­sét, továbbá a c. kivételes díjszabásnak megváltoztatott díjtételeit és végül uj kivételes díjszabást aprított stb kéregre tartalmazza. Példányok a részes vasutaknál kaphatók. 173614/94. sz. I. Pótlék az Ausztria- Magyarország Szerbia. Bulgária és Törökország közötti forgalomban 1894. évi január 1-tól érvényes személy- és podgyász dii­siabásiiot. Az Ausztria-Magyarország, Szerbia, Bulgária és Törökország közötti közvetlen forgalomban 1894. évi január hó 1-tól érvényes személy- és pjdjyász díjszabás­hoz 1895. január 1-vel I. pótlék lép életbe, mely külön­féle helyesbítéseken kivül a vesztegzárak esetén foganato sitandó határozmányokat tartalmazza. Ezen pótlék a cs kir. államvasutak igazgatóságának dijszabás elárusító osztályában (Csengery utcza 33. C I) 10 V kmjezárért kaphatók. Nyilt tér. Egy jó állapotban lévő zon­gora elköltözés miatt jutányos áron eladó. Bővebbet a kiadóhivatalban. ( ?_ 1 } A közönség figyelmébe. Tudomást szereztünk arról, hogy az utóbbi idők­ben varosunkban és vidéküuköu több életbiztosítási ügynök fordult meg, akik különösen olyanokat igyekez­tek és igyekeznek életbiztosítás kötésére rávenni, kik már más előkelő és teljes garanciát nyújtó biztosító intézeteknél életüket biztosították s a dijakat ott azok­nál már évek hosszú sora óta fizetik. Ezek a feleket ráveszik, hogy biztosításaikat szün­tessék be, s igérik, hogy az eddig befizetett összegeket nekik vissza fogják fizetni; s mi történik ezután, az hogy a régi biztositásnál megszüntetik a további fizetéseket, mert a kötvényt átadják az ügynöknek s ezzel megkö tik saját kezöket; de pénzt aunyit, amennyi ígérve volt nem kapnak vissza, igy tehát vissza akarnak menni az előbbeui, a régi biztosító intézethez, de ezek már íem vehetik vissza, miután kötvényét kifizették; az utóbb kötött biztosítást pedig uem akarják a felek elfogadni, mert kitűnik, hogy előuyük belőle nincs, miután az ígéretek csak ígéretek maradnak, melyet az intézet nem teljesíthet. Igy látván csalódásukat, a biztosítást itt is abban akarják hagyni, de az intézetek kényszeritik a fizetések teljesítésére, mit ha nem teszuek, beperelik a feleket a biztosított összegek egész erejéig. Igy káro­sodtak már meg sokan, s ezért óva intjük a közönséget, minden olyan ügynököktől, akik a reális és jónevű biz tositó intézeteknél már biztosítottakat más intézőihez akarják átvinni, mert egy reális intézet sem felelhet meg már alapszabályainál fogva sem, az ügynökök által tett különös ígéreteknek, de meg ilyen ígéretek tevésére egy reális intézet sem biz meg ügyoököt. A trieszti általános biztosító részvény-társaság (Assecurazioni Generáli) helybeli fő- ós alü^ynökséiíe névszerint Silberstein László főügynök és Lichtblau Jakab alügynök minden ilyeu kérdésben szívesen szol­gálnak a biztosító és már biztosított közönségnek fölvi­lágositással. A trieszti általános biztosító részvény­társaság (Assecurazioni Gént rali) ( 6— 2> nyíregyházi fó- és alügynöksége. ' OVA DTTÜ1TK A CZtattffggEI. VAT.á pj<*«,ff«sipr pft.* GAZEASPRG _KO;;EG7ZSI HEOHATA^MAUSSAI EHUIAK Közgyűlési meghívás. A nyíregyházi csizmadia árucsarnok szövet­kezet t. év január 15-én délután 2 órakor saját helyiségében évi rendes közgyűlését tartja, melyre a szövetkezet tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgy : 1. Az 1894-ik évi zárszámadás bemutatása. 2. Jegyzőkönyvek hitelesítése stb. Nyiregyháza, 1895. január 10-én. Kondás József, szöv. eluök. Fábry János. szöv. jegyző. Kosetz András, szöv. pénztárnok. Köhögése megszűnik a hírneves (469—17-5) Kayser mell-bonbons-jainak Felelős szerkesztő: IXCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. használata után, mely kitűnő szer köhögés, rekedt­ség, kutatrhus és elnyálkásodás ellen. Biztos hatást érünk el, az elismert és nagyra becsült Kayser-féle Pfeff,írmunz-Caramellák által, etvágyhiány, gyomor fájdalmak, rosz es elromlott gyomornál. — Kapható 20 krért Lederer Ignácz gyógyszertárában Nyíregyházán.

Next

/
Thumbnails
Contents