Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-09 / 23. szám

Melléklet a „Itfyirvidék

" 1895. 23-ik számához, Két püspök. Firczák Gyula munkácsi g. kath. püspök hivatalos püspöki körutat tett az utóbbi napokban a szomszédos Zemplén vármegyében, s bizonybizony hiba és mulasztás, hogy az országos sajtó, a mi nagy fővárosi lapjaink, ennek a püspöki látogatásnak minden magyar ember lelkét és szivét megvigasztaló és fölemelő jelenségeivel és tanulságaival, érdeme szerint nem foglalkoztak. Ama kétségbeejtő viszonyok között, melyek Magyarország különböző nemzetiségi vidékein Szinte fékevesztett, orczátlan izgatás látványával csúfolnak meg mindent, ami magyar: egy nagy, szintén nemzetiségi területnek : a munkácsi g. kath. egyházmegyének főpásztora a nemzet hálájára érdemes — hirdetvén a magyar haza szeretetét, a magyar állam megbonthatlan egységét, mint e haza bármilyen nyelvű polgárának állampolgári evangyéliomát. Szabolcsvármegye g. kath. egyházközségei, a szomorú hirbe posványosodott nyiradonyi és még két g. kath. egyházközséget kivéve, a munkácsi g. kath. püspök egyházi főhatósága alá tartoznak. A mi vármegyénk bizonyára nem nemzetiségi terület. Többféle vallásfelekezethez tartozó nép lakja, de mind magyar. És mit látunk még is! A munkácsi g. kath püspök legutóbbi újhelyi látogatása alkalmával beszédet tart s végzi azt e szavakkal: „Legfőbb kívánságomat e három rövid

1 szóba foglalom össze: Éljen a haza!" A nagyváradi Pável püspök egyházi főhatósága alá tartozó Nyir-Adonyban pedig erőszakos eloláhositással nyomorgatják a növekedő generációkat az iskolában, olvastatják velők a „Tribuna"-t, oláh nyelvű tanrendet akasztanak ki az iskolatermek falaira, a türhetlenné vált haza ellenes izgatásai miatt eltávolított tanitó oláh nyelvű piszkolódásokkal rágalmazza meg hatóságainkat; és a többi megtörtént ismereretee gyalázatosságok. Magyarország mai nemzetiségi viszonyainak az ismeretéhez tanulságos ez az összehasonlítás. A munkácsi püspök az ő, legnagyobb részben ruthén híveit a magyar haza szerelmére tanitja. azt mondja például egy alkalommal: „A magyarországi ruthén népet, mint a politikailag oszthatatlan egységes magyar nemzet tagját, a nemzet-test törzséhez, a honalapító és vezérlő magyar fajhoz, a testvéri érzület és hálás elismerés kötelékei csatolják. Épen azért, hogy a nemzeti aspirácziók iránt egy évezreden át tanusitott loyalitásunk a jövő évezredben méltó folytatást nyerhessen, mellőzhetetlen hazafias kötelességünk a vezetésünkre bízott ruthén népet minden kitelhető erőnkből a magyar nyelvnek, mint az állam hivatalos nyelvének ismeretére vezetni, hogy ekként a haza javának biztosabb munkálása érdekében szóban is megértsék egymást e hon ama fiai, kik érzelemben mindig egyek voltak. A házasságkötés alkalmával azutáu csak a tanuk neve, állása és lakása lesz pótolva és a bejegyzés alá lesz írva. Ha aztán a kitűzött házasságkötések közül egyik vagy másik elmarad, Berlinben a megfelelő lap ki lesz metszve és a metszés után visszamaradt csonkja gummi arábikummal az előző laphoz lesz hozzáragasztva. Ez persze csakúgy lehetséges, hogy a bevezetések számmal való megjelölését egyelőie függőben hagyják és a megmaradt bevezetéseket, melyek már aláírva vannak, jelölik meg folyószámokkal. Erre az eljárásra azt mondta a casseli főkormányzó, hogy ez okirathamisitás és ő rögtön elcsapná az olyan anyakönyvvezetőt, aki ilyet tenni merne. A casseli anyakönyvvezető azt a rendet hozta be, hogy a jegyeseknek meghagyja, hogy a házasságkötés napját 24 órával megelőzőleg jelentsók be hogy eljönnek e és csakis az ekként jelentkezőknél tölti ki előre az anyakönyvet, és ha a jelentkezettek közül, ami megtörtént, mégis egyik kimaradna és később sem jelentkeznék, akkor a lap szólón megjegyzi, hogy a bejelentett esketós elmaradt és ezért a bejegyzés semmis. Ha a jegyesek később jelentkeznek, mielőtt a bejegyzés töltetett, akkor a casseli anyakönyvvezető a már bevezetett bejegyzést felhasználja de a szövegbe a házasság tényleges megkötését utólag beszúrja és hogy a baszúrás utólag megtörtént, a lap szólén az aláírás előtt hitelesiti. A berlini anyakönyvvezetők arra a kérdésemre, nem találják-e az eljárást nagyon komplikáltnak és nem volna e czélszerü az egyszerűsítés, egyhangúlag igenlőleg válaszoltak. Nem is lehet belátni, hova fognak a dolgok ily viszonyok mellett fejlődni. Száz év múlva külön épületeket fog kelleni építeni az anyakönyvek és az irományok elhelyezésére. Berlinben különben legújabban a felek által a házasságkötés alkalmából beszolgáltatott iratokat a háA feladat mely a nagyontisztelendó lelkész urakra, mint iskolaigazgatókra s egyházmegyém buzgó tanítóságára e tekintetben vár, kétségkívül nehéz. Megnehezítik e hazafias munkájukat a felvidékek topografiku3 viszonyai s ruthén népünk ismert szegénysége, mely akadályok általán népnevelésünk útjában állanak. De az erős akarat s lankadatlan ügybuzgalom legyőz minden akadályt, mely emberileg legyőzhető; erős akaratukról s az ügy iránti lelkesültségükról pedig meg vagyok győződve. Ha eme irányú lelkes készségükön kivül számbaveszem még azt a körülményt, hogy a nép, melynek a magyar nyelvben való beható oktatására atyai szeretettel s hazafias érzületem egész hevével felhívom, — legnagyobb büszkeségét látja gyermekében akkor, ha ennek a magyar nyelvben előli al adását tapasztalja; ha arra gondolok, hogy e hazafias törekvésünket a magas államkormány szükségszerű támogatása- s pártfogására fogja méltatni: minden akadálylyal s nehézséggel szemben, Istenben vetett hittel s a magyar állameszme vonzó-erejébe helyezett bizalommal, bátran adok kifejezést annak a reményemnek, hogy a munkácsi egyházmegye e haza fennállása második évezredének első tizedeiben a fiatalabb nemzedékből százezrekkel fogja gyarapítani a magyar nyelvű honpolgárok kontingensét". Ezt Firczák Gyula, a munkácsi gör. kath. püspök irta az ő papjaihoz és ruthén híveihez! Nyir-Adonyban pedig, ahol a nagyváradi Pável püspök az egyház főpásztora, az ő püspöki tekintélyének a védelme alatt a tiszta magyar nép gyermekeit eloláhositják az iskolában s becsületes magyar jóhiszeműséggel készült nemzetiségi és népoktatási törvényeink kibúvóit felhasználva, csaknem nyilt ellentállást fejtenek ki hatóságaink minden lehető közbelépéseivel szemben. A munkácsi gör. kath. egyházmegye főpásztora a magyar haza szeretetére, a magyar nyelv megtanulására figyelmezteti az ő ruthén híveit; a nagyváradi püspök Pável Mihály pedig a tiszta magyar Nyir-Adony népét eloláhositani akarja! Ugy-e bár érdekes adat ez, az ezer esztendős magyar állam nemzetiségi viszonyainak ismeretéhez! Az e/rcdévps orszáuo* kiállítás. Értesítem mindazokat, kik az 1896-iki ezredéves országos kiállítás mezőgazdasági csoportjában, mint kiállítók résztvenui kívánnak, hogy az alant közölt felhívásban jelzeit kiállításokra vonatkozó bejelentési ivek hivatalomnál a hivatalos órák alatt átvehetők, esetleges kívánatra postai uton is inegküldetnek. Nyiregyháza, 1895. junius 8. Kállay András, főispán. Felhívás Magyarország állattenyésztőihez az 189G. évben Budapesten rendezendő időleges élőállat-kiállitásokban való részvételre Az 1896-iki ezredéves országos nemzeti kiállításnak czélja az lévén, hogy hazánk közgazdaságának hű képét bemutassuk, természetszerűleg állattenyésztésünkzasságkötés után mind visszaadják és másolatokat sem tartanak vissza és ezáltal is helyet takarítanak meg. Ezt Szászországban sehol sem teszik és ha valaki az eredetit visszaköveteli, hiteles másolattal kell pótolnia. A nép több tisztelettel vau C-isselben az anya könyvvezotő hivatal iránt, mint Berlinben. Berlinben a külvárosi munkás többnyire toprongyos ruhában állit be Casselben mindig a legjobb ruháját veszi fel még akkor is, ha egyszerűen születést, vagy halálesetet megy bejelenteni. Az a huszár-altiszt is, aki előttem a hirdetésre jelentkezett, valamint a vele jött tanú, egy másik altiszt teljes parádéban voltak. A fő- és székvárosban a házasságkötést is igen chablonszerüleg és közönséges szerződés kötés módjára kezelik. Az anyakönyvvezetőknek Poroszországban meg lett tiltva alkalmi beszédeket tartani ős midőn ennek okát a casseli fókormányzótól megkérdeztem, azt hozta fel, a kormány azáltal, hogy a polgári házasságkötést a legegyszerűbb szerződési formába szorítja, azt akarja elérni, hogy a nép ne gondolja, hogy már most az egyházi esketós feleslegessé vált, azt a tudatot akarja a népben megérlelni, hogy a polgári házasságkötés az állam elótt voltaképen csak az állami rend érdekében tett oly cselekvény, mely által a házasság jogilag létre jön ugyan, de ennek vallási és ethikai jelege uem lévén, a felek, akik ezt keresik a házasságkötésben, már ezen polgári aktm egyszerű jogügyleti természete által is a lelkész előtti utólagos házasságkötésre utaltassanak. A házasságkötésnél az anyakönyvvezető a városokban rendszerint fekete frakkban jelenik meg. A falvakon legjobb kabátját veszi fel. Egyenruhája vagy hivatalos jele Poroszországban az anyakőnyvvezetóknek nincs. A házasságkötésnél Berlinben rendesen csak két tanú vau jelen, néha eljönnek a szülők is. A meajelen tek és az anyakönyvvezető az asztal körül foglalnak helyet, a jegyesek az anyakönvvezetővel szemközt. Az anyakönyvvezető ezután kérdi a megjelent nek, mint mezőgazdaságunk egy igen fontos ágának ezen kiállításban előkelő szerepet kell játszania. Ez okból az ezredéves kiállítás tartama alatt, minden egyes állattenyésztési ág bemutatása terveztetik és ezek a kiállítások a következő sorrendben fognak megtartatni : 1. Első ló-kiállítás (Használati lovak) május 5—13-ig. 2. Hízott szarvasmarha és j uhok kiállítása , 15—21 , 3. Tenyészjuhok kiállítása . 24—31 , 4. Baromfi-és eb-kiállitás junius 6—11 | 5. Élő méhek kiállítása augusztus 20—31 , 6. Tenyészsertések kiállítása szeptember 1—08 . 7. Hízott sertések kiállítása . l 08 , 8. Tenyészszarvasmarha és bivaly-kiállítás , 14—22 , 9. Második ló-kiállitás (Tenyészlovak) október 5—12 j Hazánk még ma is főldmivelő állam lévén, kétségtelen, hogy közgazdaságunk legfontosabb ágát mezőgazdaságunk képezi. Ha mezőgazdaságunk szilárd alapokon nyugszik, az iparunknak erőteljes fejlődését mozdítja elő, az észszerűen űzött mezőgazdaság és a megizmosodott ipar pedig egészséges, a haza határain messze túlterjedő, a nemzetet vagyonossá tevő kereskedelmet teremt. Minthogy tehát iparunk és kereskedelmünk fellendülése, mezőgazdaságunk fejlődésétől van feltételezve; minthogv továbbá mezőgazdaságunk felvirágzásának jelentékeny tényezőjét az állattenyésztés képezi: ez utóbbi tényező a legnagyobb figyelemre érdemes. Állattenyésztésünk hű képének bemutatására, a fennebb részletezett állatkiállitási programra bő alkalmat nyújt. Ezen programra azonban csak üres keret, melynek diszes betöltésére magyar gazdáink és állattenyésztőink vannak hivatva. Tenyésztőink hazafiságába vetett hitünk és bizalmunk vezet tehát akkor, midőn azokat felkérjük hogy a kiállításban minél tömegesebben vegyenek részt és minél több és szebb állatot jelentsenek be, hogy ez által az ezredéves kiállításnak ezen vonzó része minél fényesebb sikert arathasson. Hazafias kötelességük teljesítése annál könnyebb, mert az tenyésztőinknek az állatkiállitásokon nemcsak erkölcsi elismerésre, azaz a kiállításokon való kitüntetésre nyújt alkalmat, hanem a kiállításokon való tömeges részvétel a tenyésztés termékeinek előnyösebb értékesítését mozdítván elő, ugy hazánk összes tenyésztésének, mint az egyes kiállítóknak is anyagi hasznot biztosit. Hazai állattenyésztésünk az utóbbi időben rendkívüli haladást tett, mutassuk be tehát ezen haladást ugy saját honfitársainknak, mint a külföldnek és javítsuk ez által állattenyésztésünk termékei kedvező értékesítésének konjunktúráit. Lótenyésztésünk valamennyi tenyésztési ág között a legnagyobb virágzásnak örvend hazánkban. Hadseregünk lószükséglete bő fedezetet lel magában az országban, sőt számos külföldi hadsereg részére is hazánk nyújtja a legjelentékenyebb források egyikét és ha a kiállításokon ujabban és bővebben is bemutathatjuk a külföldnek, hogy hol és mily árakon szerezheti be nálunk a katonai czélokra alkalmas lovakat, e nemű lókivitelünket még igen jelentékenyen fokozhatjuk. Közép és kisebb termetű, jóvérű, sebes, hámos és hátas lovaink kivitelét nagy mérvben szaporíthatják egy sikeres lókiállitáson szerzett uj kereskedelmi összeköttetések. Fényes példát nyújt erre az 1885. évi országos kiállítás alkalmával rendezett lókiállitásunk sikere, mely azt eredményezte, hogy a következő években lókivitelünk jelentékenyen emelkedett. Ha tehát az 1896-iki két lókiállitáson nemcsak népies lótenyésztésünk méltó képviseltetéséről gondoskodunk, hanem a nagyobb és kisebb ménesek tulajdonosai is, állami lóteuyészintézeteinkkel karöltve, azon lesznek, hogy országos lótenyésztésünk színét-javát bemutassák, ugy bizton várható, hogy magasabb értékű, nemesebb vérű, fényűzési czélokra szolgáló lovaink jobb értékesítésének és nagyobb kivitelének ujabb forrásai fognak megnyílni. Fölötte kívánatos tehát, hogy jobb vérű méneseinkből és nagyobb tenyésztőink által, kocsiban, hámtanúk nevét, polgári állását és lakását (a többi adat már a jegyzőkönyvbe be van írva) és kitölti az adatokat. Azután feláll ós a jelenlevők is felállanak, figyelmezteti őket, hogy a házasságkötés végett jeleutek meg, amiért is a törvéuyben előirt formákat meg fogják tartani. Azután kérdi külön a vőlegényt, külön a menyasszonyt, hogy akar-e X. Y. nal házasságot kötni. Az igen kijelentése után valamivel emeltebb hangon kijelenti: .Nachdem Sie Beide die an Sie gerichtete frage mit beantwortet habén, erkláre ich Sie nunmehr kraft des Gesetzes für rechtmáisig verbundene Eheleutí*. Azután a felek, a tanuk ós az anyakönyvvezető a jegyzőkönyvet alá írják. Az egész aktus 5 perczig tartott. Megjegyzem, hogy az anyakönyvvezető előttem, mint a magyar igazsápügyminiszter kiküldötte előtt produkálta magát, képzelhető, hogyha magára van és egy délelőtt 20 házasságkötést vezet be, még rövidebben végez. A casseli anyakönyvvezető már ünnepélyesebben csinálja a dolgot. Annyira ment előzékenységében, hoi;y babár házasságkötés nem volt ottlétem idejére bejelentve, beidézett egy a kővetkező napon megesketendő czipészt és 24 órával a kitűzött határidő elótt kötette meg vele a házasságot. Hosszú beszédet ez sem tartott, mert ez Poroszországban, mint mondám, nem szabad, de mégis figyelmeztette a feleket a házasságkötés jelentőségére ős a lépés komolyságára. Mé^ szebben dikczióztak a szászok. Ezeknél ugy Lipcsében, valamint Drezdában, már a házasságkötési terem berendezése is ünnepélyesebb szint kölcsönöz a házasságkötési aktusnak. Az ablakon és ajtókon sötétzöld szövetből portiérek, a falakon a király arczképe, a jegyesek részére bőrrel bevont karszékek, a tanuk oldalt a jegyesektől loglalnak helyet két kisebb karszéken. Az anyakönyvvezető Lipcsében és Drezdában újdonatúj frakkban és kifogástalan fehér nyakkendőben jelent meg, megjegyzem, hogy