Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-05 / 18. szám

NYlRVIOjft K .«• gyűlést tart, melyre a dalegylet alapító, pártoló és működő tagjai ezennel meghivatnak. Tárgy: 1. Jelentés a lefolyt társulati évről. 2. Számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Költségvetés megállapítása. 4. Egy választmányi tag megválasztása. 5. Indítványok tárgyalása. Kelt Nyiregyházán, 1895. május 1-én. Dr. Ferlicska Kálmán, egyleti elnök. Orsovszky Gyula, egyleti titkár. — A nyíregyházi ipartestületi-részvénytársaság május 15-én d. u. 5 órakor saját helyiségében közgyűlést tart. Tárgyak l. Ügyvezető igazgató jelentése, az építkezések teljes befejezése tárgyában. |2. Számadások előterjesztése az eddig összes pénzügyi műveletekre vonatkozólag. 3. Vagyon-mérleg megállapítása. 4. Költségvetés megállapítása. 5. Megállapítása azon határidőnek, melyre az igazgatóság tagjai választatnak. 6 Stoller Ferencz igazgató helyett, ki időkőzben társulati pénztárnokká lőn választva, más igazgató választása. 7. Intézkedések a társulat vagyoni viszonyainak rendezése tárgyában. 8. Egyéb indítványok tárgyalása. — Nagy lopás Nyírbátorban. Május l-re virradó éjjel Reichenberg Simon nyírbátori „kereskedő boltját idáig még ismeretlen tettesek feltörték s a helyiségből 4—5 száz frt értékű bélyegeket és szivart loptak el. A meglopott üzlet-tulajdonos lapunk utján is figyelmezteti a közönséget és kéri, hogy ha valaki kéz alatt bélyegeket, vagy szivart elárusítani akarna, tartóztassák le. — Cserebogár-irtás. A vármegye h. alispánja és Bencs László polgármester a veszedelmes mennyiségben pusztító cserebogarak irtását elrendelték. Az alispán rendeletét lapunk elején közöljük, a polgármesterét pedig e helyütt, a következőkben: A cserebogár oly tömegesen lépett fel, hogy gyümölcstermésünket pusztulással fenyegeti. Amennyiben közös érdekűnk e csapás ellen védekezni, de az 1894. évi XII. t.-cz. 50. szakasza is elrendeli, hogy a kártékony állatok irtassanak, felhívom a város közönségét, hogy fáiról a cserebogarat, minden hét kedd, csütörtök és szombat napjain, lehetőleg a korareggeli órákban a reggeli órákban irtani szoros kötelességének ismerje. Aki a birtokában levő fákról eme kártékony állatokat leszedni, megégetés által megsemmisíteni elmulasztja, ellene az 1891. évi XII. t.-cz. 52. szakaszát fogom alkalmazni és az irtást költségére felfogadott emberei által eszközöltetem. Egyidejűleg intézkedtem, hogy eme rendeletem pontos végrehajtása a rendőrség, tanyabirák és kertségi felügyelők által szigorúan ellenőriztessék. Kelt Nyiregyházán, 1895. május 1. Bencs László, polgármester. — Tüz a nagy erdőn. Vasáraap délutáu szokatlan hir támadt a városi dobos hajdú ékes publikálása nyomán a vasárnapi nyugalmat élvező közönség köré ben. „Ég a* erdő", adatott szájról szájra a hir. Egész zárandok csapatok keltek útra, hogy a ritka látványnak tanúi legyenek. Közel a Sóstóhoz, valószínűleg az arra elhaladt vouat szikráitól tényleg tüzet is fogott a zörgő avar s mintegy 25 holdnyi területen el is terjedt a kevésbbé veszedelmes avar égés, anélkül azonban, hogy számba vehető kárt okozott s lokalizálása a tűzoltóknak nehéz munkát adott volna. Az erdőégésről a fővárosi lapokban is jelent meg tudósítás, melyek közül kuriózum gyanánt közöljük a Pesti Hírlap hírét. A tudósítás ekként hatígzott: .Nyíregyházáról sürgönyzik nekünk: A városunk alatt levő sőstói erdő állítólag az arra haladó vonát szikráitól ma délután két helyen is tüzet fogott. A félrevert harangok kongása a nagy szél viharban borzasztó riadalmat okozott városunkban, sze rencsére ellenkező irányban fujt a szél b igy csak az erdőkben és vadakban tett jelentékeny kárt. Derék tűzöl tójuknak több órai fáradságos muuka után sikerült a tüzet homokhányással lokalizálni.* — Ugy látszik ebből a hirből, hogy az ellenkező irányban fuvó szél ha az erdőien és vadakban jelentékeny kárt tett is, a gombatermésre áldásos volt, — Értesítem Nyiregyháza város közönségének azon részét, a kik a város bel- és külterülotén ingatlan vagyonnal birnak, hogy a m. kir. felmérési felügyelőség a város terü'.eténi működését folyó évi május hó 6-áu a következő helyeken fogja megkezdeni: u. m. 1. Bel telkek. 2. Alsó Pázsit. 3. Felső Pázsit. 4. Felső-Bandur. 5: Czugos rósz I. 6. Sóstó. 8. Felső- ós közlegelő. 9. Uj szőlő. 11. Ó-szőilő. 12 Örökös föld I—II—III—IV—V. szakasz. 16. Kisteleki ó- és uj kert. 19. Kisteleki bokor. 20. Rozsrét I. Egyidejűleg felhívom az itt és még nem említett birtok-tulajdonosokat, hogy saját érdekükben és a netalán előállható zavarok elkerülése tekintetéből az alábbi utasításokat pontosan betartani minden egyes birtokos kötelességének ismerje, mert az utasítások be nem tartása esetén előálló zavarokért a felmérési felügyelőség felelősséget nem vállal, sót a hibák és zavarokért az azt okozó tulajdonos a felelős és ha az illető birtokos földjének ujabb felmérése válna szükségessé, ugy annak költségeit viselni köteles. — A betartandó utasítások: 1. A belsőségben a puszta kertek kiczöve kelendők. 2. A czövekekre a tulajdonos házszáma és teljes neve irandó. 3.- A czövekek a földrészlet mind a 4 sarkára a diilő-uttól beljebb a mezsgyére verendők. 4. A czövekek a rajta levő névvel a tulajdonos földje felé fordítandók. Nyiregyházán, 1895. május hó 4-én. Bencs László, polgármester. — Gazdasági egyesttletek ezredéves kiállítása. A kollektív kiállítást rendező gazdasági egyesületek mult hét folyamán Budapesten a Közteleken közös értekezletet tartottak, s ez alkalommal a képviselt gazdasági egyesületek a legnagyobb lelkesedéssel járultak hozzá az impozánsnak ígérkező csoportos kiállítás tervezetének megvalósításához. A kiállításba való részvételét eddig 52 gazdasági egyesület jelentette be, tehát a kiállításon a gazdatársadalom tevékenységének képviselet jut Magyarország minden részéből. — A kiállításnak több, a laikus közönségre nézve is igen érdekes pontja lesz. Ilyenek: a szarvasmarha és lómodellek, melyeket kitűnő állatszobrászunk, Vastagh fog készíteni, >/s kicsinyítéssel, színezve. Továbbá egyes vidékiek gazdasági életére jellemző gazd. objektumoknak domborzati képekben s modellekben való bemutatása. Igy p. o. a Szolnok-Doboka és a Nógrád m. gazd. egyletek szőlő ás mintatelepüket, kertjüket stb. modellekben állítják ki, utóbbi ezenkívül egy palócz házat, — a debreczeni gazd. egyesület a Hortobágy képét mutatja be, gémes kutakkal, szárnyékkai s vasalóval stb. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál végtárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Május 6-án. Kovács István, e. n. k. büntette. Horváth (Varjas) Imre, lop. bünt. Sas Mihály s társa, emberölés véts. Tóth István, hatóság elleni erőszak büntette. Május 7-én. Juszki János s társai, súlyos testi sértés bünt. Márton Mihály s társa, más vagyonának ingóság s becsület sért. Dobó Juliánná, lopás bünt. Május 8 -án. Kovács (Betyár) György s társa, szándékos emberölés bünt. Petróczi László, lopás büntette. Koczlca János s társai, lopás büntette. Május 9-én. Orosz Mihályné, súlyos testi sértés bünt. Kontik József, súlyos testi sértés bünt. Gál Bálint s társai, zsarolás véts. Kádár Péter, lopás büntette. Május elseje. — Rekriminácziók. — Végtelen békés, jámbor, türelmes természetű ember vagyok, aki még a legyet 3e hajtom el az orromról, ha nem száll oda. Szeretem a nyugodalmat, csendet s főleg a nyugodalmas jó éjszakákat. Véletlenül utczai szobában alszom ugyan, de a rendes éjszakai utczai csendháboritások vajhmi jelentéktelenek;a reggeli mozgalomhoz meg már ugy hozzászoktam, hogy a hetivásárokra berobogó tanyai szekerek zörgése sem háborgatja álmomat. Azt mondják, hogy a hajnali álom legédesebb, — én azonban ezt nem tapasztaltam, mert az álmot egy általán nem kóstolgatom. Csak alszom, puszta szokásból, és ugy vagyok az alvással, mint az egészséges ember egészségével: ha nincs semmi baja, nem élvezi, nem tudja méltányolni egészségét. Da épen, miut a beteg ember, aki keresi, kutatja betegségének okát és sehogy se tud telenyugodui abba, hogy meg kellett betegednie, ugy vagyok éu is, ha álmomat, alvásomat megzavarják. Sőt még ugyabb. Ha soha másképen, feltétlenül ki lehet hozni sod romból azzal, ha felköltenek. Akár ok nélkül, akár indokoltan. Még ha indokoltnak találom a felébresztést, csak lecsendesül a vérem valahogy, de máskülöuben ingerült, dühös vagyok, ós szeretnék törni, zúzni, vágni, a levegőbe röpíteni az egész világot. Ezeket tartottam szükségesnek előre bocsátani, mikor a napokban bekövetkezett május elsejét megéne kelui akarom. Előző este, tehát ha nem csalódom április 30 án szokás szeriut idejében lefeküdtem, és álomra hajtám fejemet. Azt tudtam, hogy másnap elseje lesz, de az eszemben se volt, hogy épen május elseje. Nem vagyok sem munkás, — annál kevésbbé nemzetközi szocialista, — sem eladó leány, hogy holmi ünnepen és májfákon járjon az eszem. Egyszer ugy körülbelül mikor a kakasok már másodszor kezdték el ismeretes hangversenyüket, előbb félálomban, majd teljese i felébredve valami távoli halk zeneszó ragadta meg figyelmemet. A szokatlan éjjeli hangok ébresztettek fel. Hallgatózni és gondolkozni kezdtem, Csakhamar rájöttem, hogy czigánybandát hallok. Bizonyosan éjjeli zenét ad és kap valaki. Édes Istenem, — gondolám magamban, — hát akad még poétikus idyllikus szerelmes lélek a világon? Hát nem irtotta még ki a gőz és villamosság nálunk a romantikát? Má-ik oldalomra fordulva, igyekeztem elaludni, a mi a dűnuyögő uagybógó dtczára csakhamar sikerült is. Rövid idő múlva ujbol felriadtam. A zene erősebben, közelebbről hallatszott. Mi ez? Meg egy „naktolat"? (mint az éjjelizenét a „nachtuiusik" — .nachtoias" uiján ,-zarmaztatott közösügyes rémszó nevezi.) A dolog bosszantott, de beletörődtem, hiszen nem csak én értem szakasztotta le azt a bizonyos almát Éva a paradicsomban, és kínálta meg vele Ádámot. Elaludni azonban, mig a zene tartott, uem bírtam. Mikor aztán elhallgatott, siettem volna kipótolni, a mit elmulasztottam, de még félálomba sem merültem, (ezt az állapotot akkor tartom bekövetkezettnek, mikor az embernek már csak fülei, no meg természetesen gondolkozása van ébren), mikor egyszerre egész közelből, a szomszéd ház elől hangzott fel a „Kis alamuszi' indulója. Mintha hideg vízzel öntöttek volna végig, ugy rezzentek fel többi érzékszerveim is álmukból. Egy pillanat alatt éreztem, hogy az este szokásom ellenére szivart szívtam el; hogy a borbély kölnivízzel csillapította le kiserczegtetett állam tüzét ós hogy jobb kezemmel önkénytelenül megragadtam és megszorítottam takaróm szólét, amelylyel most menten örökre ós visszavonhatatlanul agyon akarok ütni valakit. Szerencse, hogy nem volt ilyen valaki közelben. A ,kis almuszi" után csaknem minden szünet közbevetése nélkül magyar nóták következtek, és neki keseredetten hangzott az örök megfejthetleu kérdés: ,Minek is van szerelem a világon?" Mintha ^bizony én tehetnék róla. Utána meg a „Katika„-„patika" pompás rímeket kihasználó csárdás, és végül a Bányamester hamarosan hirhetté vált „Oh ne duzzogj" refrainü keringője. Fogcsikorgatva kaczagtam magamban ezen a szatírán. Mintha csak nekem szólott volna, hogy óh ne duzzogjak és ne bánjam, hogy nem csak szerelem, de május elseje is van a világon! Már ekkor tisztában voltam azzal, hogy a költők és nem költők által annyiszor megénekelt május hónap megérkezésének köszönhetem álmom tönkretételót. Tehetetlenségem teljes tudatában a kalendárium csinálókra szórt, mennél czifrább átkok megszerkesztésében kerestem némi vigasztalást. Közben a zene elhalgatott, de talán mondanom is felesleges, csak azért, hogy rövidesen még fokozottabb erővel támadja meg fülhártyiimat' Az én ablakomra került a sor. Ingerültségem a legszélsőbb határokig ért. Ha fiaubert-pisztoly, revolver, Manlicher, vagy akár egy TJchatius-ágyu lett volua is kezem ügyében, képes lettem volna közzéjök lőni vele. De még csak egy revolver alakú szivarvágóm sincs. Ha egy kapanyélhez juthattam volna rövidesen, azt is rájuk fogtam volna, mert hiszen megvagyon irva, hogy néha még az is elsül. Igy azonban csak rettenetesnél rettenetesebb terveken törtem a fejemet. Fölkelni és kiszólani nem akartam, jól tudva, hogy ezzel végkép kiverem az álmot szememből és hogy a szomszédok, meg a másik oldal még ugy is hátra vannak. Kikombináltam, hogy ha Amerikában élnénk, meg még ha egy csomó ,ha" volua, egy csomó ,ha" pedig nem volna, hát néhány tuczat hat személyre szóló revolverrel szereltetném fel ablakaimat hasouló eshetőségek ellen, melyeket az ágyam fölött elhelyezett villamos készülékkel hozhatnék egyenként, avagy tömegesen működésbe. Avagy, miután a városban az utczában lövöldözni nem illik, nem is tanácsos, de nem is szabad, egy amerikainak nemrégiben leirt találmányát venném igénybe! gőzvezető csöveket rakhatnék le a fal párkányán, melyeknek apró nyílásain 60—70 méternyire lövellene ki a forró gőz egy csap elfordítására. Ez volna a legczélszerübb. Nem csak az én ablakom környékét tisztítanám meg a hasouló gyilkos szándékú orvtámadásoktól, de a gőz hasznavehetetlenné tenné a húrokat és vonókat is egy pár hétre. Meg a szomszédok ablakai alatti muzsikálástól is megszabadulnék Mire mindezeket szépen kigondoltam, a banda anynyira haladt kőrútjában, hogy már a bőgő buta hangja sem jutott el hozzám. (Alig ismerek élvezhetetlenebb, érthetetlenebb, sületlenebb, szóval butább valamit, mint mikor egy távoli banda játékából csak a nagybőgő sajátságos dünuyögése hallatszik.) Elaludtam ismét. De csak rövid időre. Mert azután jött a másik banda. Utána a harmadik, negyedik, tizedik és Isten tudja hányadik. Ilyenkor május elsején ugy terem a banda, mint a gomba. Egyből lesz négy-öt Hármasával, négyedével állanak össze. A többi között megfigyeltem egyet, amely egy primás (de micsoda prímás!), egy czimbalmos (de minő czimbalmos!) ós egy gordonkásból (de minő gordonkásból!) volt genialisan ősszesiervezve. Valamiféle süldőczigányok lehettek. — (Ámbár hiszen az is bizonyos, hogy Hubay, Kun ós Propper se lettek egyszerre művészek és volt idő, mikor a Benczy kezeiben is csak nyikorgott a hegedű.) És ezeket valamennyit meg kellett hallgatni, mert hát május elseje megérkezett. Reggelig, nem olvastam ugyan meg, de felvertek vagy tizenötször. Utoljára, mondjuk tizenötödikszer, búgó kürt szava zavart fel. Engedelemmel legyen mondva: a csordás volt. Ezt se hallottam még az idén, pedig bizonyára nem most hajtotta ki először a teheneket a legelőre, csakhogy máskor nem ébredtem fel kürtölésére, mig most annyira idegessé lettem, hogy már az is felköltött. (Csak mellékesen jegyezzem meg, hogy nyomban konstatáltam, mikép nem a tavalyi csordás jár az utczánkon. A kürt ugyanaz, és az általa fujt melódia szintén hasonlít ugyan a boldogemlókű postakűrt-jelhez, de nem czifrázza annyira és a tavalyi sajátságos han^csuklások sem hallhatók többé. Ez a felfedezés egyetlen hasznom az idei május elsejéből.) Hogy aztán mindezeket miért mondtam el én? Ejh, hát tudom is én. Mindenesetre jól esett, hogy ezúton önthettem ki azt a mérget, amely bennem május elsejére virradóra összegyűlt, aztán meg nem lehet tudni, hátha lesz annyi haszna, hogy jövőre a 2 od usque 16-od rangú bandák is csak azokat fogják május elsején hajnali álmukból felverni, akik ehhez előzetesen beleegyezésüket adták? J. Színház. A mult héten szerdán megkezdődtek az előadások színházunkban. Technikai okokból, mint ez lapunk olvasói előtt ismeretes, a heti előadásokról bezárólag csak péntekig referálhatunk, ezért ez alkalommal is csak a három első előadásról adhatunk számot. Közönségünk, — régi szokásához hiven, — tartózkodást tanúsított az első estéken. Várni szokás nálunk az ugynevezhető „próbapublikumés talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk a lapok véleményére. Nos hát kijelenthetjük, hogy miként meggyőződni kötelességünk és alkalmunk volt, a .próbapublikum," vagy is az első színházi esték közönségének véleménye a társulatról, annak tagjairól és az előadásokról a lehető legkedvezőbb. Teljesen elfogadható, sőt kiváló előadók, készültség és gondos összjáték azok a jelenségek, melyek ezen kedvező véleményt előidézték, s a mely véleményben mi is osztozunk. Szerdán első előadásul Katona József örök szép tragédiája „Bánk-bán" került szinre, a czímszerepben Klenovicscsal. Akár a kifogástalan előadást, akár a szép díszleteket veszszük. a debreczeni színtársulat drámai előadásokra igen jól van szervezve, s azt hisszük hogy fogunk még látni nagyobb sikerű drá'nai estét is a közönség pártolása tekintetében. Határozottan erős alakítást nyújtott Klenovics. Szebb alakú és intelligensebb Bánk-bán aligha van a vidéken, kár hogy gyönyörű organuma kissé sebes declamálása miatt veszt élvezhetőségéből. Méltóan sorakoznak hozzá Sándor Emil (Biberach). Hevesi (Petur bán), Tapolczay (Ottó), Püspöki (Tiborcz), Cscrni Berta kifogástalan (Melinda) volt, Lubrincz Júlia pedig indispositióval küzdött. Közönség csekély számmal. Csiitörtöliön a szinrekerült Kis alamuszit már jobban megtelt ház nézte végig. Ez alkalommal mutatkozott be Ruzsinszky Hona, a társulat primadonnája, ki a télen a debreczenieket hódította meg kellemes, szépen iskolázott csengő hangjával ugy, mint ez kevés primadonnának sikerült. Meghódította igazáD egy csapásra a mi közönségünket is, amelynek soraiban már első belépője után általánossá lett a nézet, hogy ilyen tiszta, erőteljes, behízelgő hangú és hangjával bánni is tudó énekesnő nagyon régen volt hallható a nyíregyházi színpadon. Csaknem minden énekszámát megismételtették és Ruzsinszky azzal a hanggal, amelylyel a természet megáldotta, minden fáradtság nélkül tehetett és tett eleget az ismétlések iránt