Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-28 / 17. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1895. 17-ik számához. egy sincs, melyben legalább öt oly egyén nem akadna, kinek módjában áll saját díszmagyar ruháját felöiteni, lovát felszerelni s a szükséges neháDy napot Budapesten tölteni. A nagyobb, vagyonosabb lakosságú törvényhatóságokban pedig nem öt, de tizenöt ilyen egyén is akad, ezek tehát a kisebbek kiküldötteinek számát könnyű szerrel paralizálhatják. Az indítvány szerint minden (örvényhatóság kül döttsége a vármegye zászlóját vívó és a vármegye színeinek megfelelő diszmagyarba öltözött zászlós körül csoportosulna. A zászlós öltözetét, esetleg a törvényhatóság készíttetné s lovát is az szerelné fel. — Ezt is megteheti valamennyi törvényhatóság. Az egész lovascsapatot természetesen egyöntetű viselkedésre, mozdulatokra kellene begyakorolni. Ez is megtörténhetik pár nap alatt, hiszen a magyar régi hires lovas nemzet s a vállalkozók, ha talán mind nem is voltak huszárok, nem akkor ülnének első izben nyeregbe. A csapat vezetése, ha a nádori méltóság betöltve volna, természetesen ezen méltóság viselőjét illetne. Nádor hiányában azonban, mint az indítvány a kérdés ezen oldalára is kiterjeszkedve tervezi, a bandérium megalakítása tárgyában a vármegyék küldötteiből alakítandó bizottság lesz hivatva határozni a felett, hogy kire ruháztassák a vezetőség, vezérség tiszte. Az eszme megvalósítása tehát egyedül a törvényhatóságok, valamint az egyes törvényhatóságokban lakó tehetősebb urak jóakaratától függ. Ebben a jóakaratban, mely az egyesek hazafiságában gyökerezik, azt hisszük nem fog csalódni az eszme felvetője s a törvényhatóságok készséggel fogják megragadni az alkalmat, hogy a milleniumi]nemzeti ünnep külső fényének ilyeténképení emelését előmozdítsák. Most, a tavasz beálltával, sorra megnyílnak a tavaszi rendes közgyűlések. Azokon már minden valószínűség szerint napirendre kerül ez az indítvány, illetve Zimplén vármegyének idevonatkozó átirata. Kétségtelen, hogy a kérdés felett határozni, dönteni a közgyü lések kizárólagos joga, — de azért nem árt, ha az már előzetesen ia megbeszélés, megfontolás tárgyává tétetik. A megindulandó mozgalom alapját képező indítvány akként tervezi az eszme keresztülvitelét, hogy a mennyiben a törvényhatóságok azt magukévá teszik, s erről Zemplén vármegyét értesitik, a további teendők egy rendező bizottságra bízatnának, mely bizottságba minden törvényhatóság egy-egy kiküldöttet választana. Étinek a bizottságnak, avagy a kebeléből alakítandó szűkebb,körű küldöttségnek leDne feladata a többek között 0 felsége legmagasabb beleegyezését és enge délyét kikérni, hogy a vármegyék bandériuma képezze az ő ezredéves ünnepi kíséretét. Szabolcsvármegye, mely nevét is a honfoglaló vezérek egyikétől származtatja, bizonyára készséggel szándékozik hozzá járulni a milleuium fényéhez. Varme gyónk tehetősebbjei között szintén bizonnyal találkoznak elegen, akik csaknem miuden anyagi megterheltetés nélkül részt vehetnek a világra szólóni'k ígérkező lovascsapitban. Nem hisszük tehát, hogy itt buzdító szóra, lelkes hangú felhívásokra volna szükség, mert hiszeu maga az eBzme, a terv olyan, mely önmagáért önmagában lel késit s ha anuak lényegét törvényhatóságunk megismeri, csatlakozása biztosítva vau. Lukács Ödön ünneplése. A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye esperese^: Lukács Ödön nyíregyházi ev. ref. lelkész, a vezetése alatt álló egyházmegye keddi közgyűlésén s utána az ő tiszteletére tartott banketten nagy és igazán megérdemelt ovációkban részesült azon alkalomból, hogy lelkipásztorkodásának 2j-dik évét betöltötte. feladatát teljesité. E« alkalommal Mikecz és Böszörményi századosok, — századlikkal az ácsi erdőben űzvén az ellent — a csata hevétől elragadtatva, kellettinél mesz szibb rohantak s a zászlóalj zömétől elvágattak s csak életveszélylyel, nagy küzdelem után tudtak megyszabadulni. E legdicsőbb nap julius 2 ika volt 1849 ben. Elismerésül az őrnagy alezredessé neveztetett, s másod rendű érdemjellel jutalmaztatott s hogy a vitézség, — melynek a zászlóalj oly feuséges jelét adá — egyetemes elismerésben részesüljön, a zászló augusztus 8-án — az összes hadsereg örömünneplése között — harmadrendű éremmel diszittetett fel. És ne menjünk tovább a még később julius 11- és augusztus 8 án vivott csaták leírásában, állapodjunk itt meg, a hadi szerencse teljes ragyogásánál; s habár még akkor is, midőn Görgey az egyesült osztrák orosz hadsereg előtt visszavonulva, a gyászos emlékű Világosnál dicstelenül letette a fegyvert, — vészt, gyötrelmet hozva e hazára ós nemzetre — zászlóaljunk még küz dött e hazáért s érdeme — s vitézségének hire folvvást. növekedett s habár alelzredes ezredessé, Mikecz ós Hunyadi századosok őrnagyokká emeltettek, a zásziö alj tisztjei és közlegényei pedig kitűnő dicséretre érde mesitettek, mi ne menjünk tovább, hiszen a honfiúi büés fájdalomnak kellene szabad menetet engednüvk, s nem fojthatnánk el keblünkben a kárhoztató szót azok felett, kik a nemzet küzdelmét, annyi kiontott drága vért igy megsemmisítők, kik annyi hőst és nagyokat, a csaták vihara közt, oly sokszor és bátran 'íéztek a halál szemébe, a haza szent szerelméért hidegen legyilkolni tudták; — ne szóljunk, hanem üdvözöljük mi a zászlót, mint szabadsághárezunk tropheumát, üdvözöljük a 48-ík zászlóaljt, melynek fiai esküjükhöz hiven megőrzők azt s kik bár Buda, Pered, Királyrév s a monostori sánczoknál sebet kapott is az, diadal — s érdemkoszorusan hozták azt, a megőrzés végett _ visszaadták anuak, kitől átvették, a zászló-anyának. Ő a csillagok közül örömmel tekint le ünnepünkre s imádkozik — s vele mink, — hogy a magyar nők honszerelemben hozzá hasonlók legyenek s gyermekeiket a legdrá;ább hon szeretetére idején korán tanítsák: — az utókor látva e zászlót, épüljön ós Un'ajm vi L t , i , ólai Az egyházmegyei közgyűlésen a kormányzására bizott egyházmegye képviselői ünnepelték őt, mint esperest: a tiszteletére rendezett közebéden pedig, mint vármegyénk és városunk közéletének kiváló tényezőjét üdvözöltük. * * * Az egyházmegyei közgyűlés. A vármegyeháza nagytermében tartotta meg e hó 23-dikán délelőtt a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye közgyűlését. A közgyűlés hivatalos küldöttein kivül, városunk intelligenciája is szép számmal megjelent. D. e. 10 órakor vette kezdetét a közgyűlés, a megjelenésekor zajos éljenzéssel fogadott Lukács Ödön esperes és Gencsy Albert egyházmegyei főgondnok elnöklete mellett. A közgyűlés megnyitása után dr. Mezössy Béla egyházmegyei jegyző és a pazonyi ev. ref. egyház főgondnoka, az egyházmegye nevében a következő beszéddel üdvözölte a lelkészkedése 25-dik évfordulóját ünneplő esperest : Nagy tiszteletű föesperes úr! Ünnepelt férfiú! Szeretetünk melegével üdvözlünk téged huszonöt eves lelkipásztorkodásod határkövénél. Egyházmegyéd közönsége részt kér magának ünneplésedből — osztályosa örömednek, hiszen negyedszázados tevékenységednek, ernyedetlen munkásságodnak javarésze egyházmegyénk ügyeinek vitelében, annak kormányzásában és felvirágoztatásában lett nyilvánvalóvá és eredményessé. Nem szokásból, nem a divatszerüség szeszélyének hódolva hajtjuk meg előtted elösmerésünk és köszönetünk lobogóját; nem zajt! nem reclarndobot akarunk mi ütni a te nevednek és érdemeidnek : a mi ünneplésünk önkéntelen és keresetlen megnyilvánulása a te személyed iránt nyilvánuló közbecsülésnek. Mert az a 25 év, melyet nemes hévvel, erős kitartással folytatott becsületes munka között körünkben eltöltöttél: sokoldalú tehetségednek szakadatlan érvényesülése volt; mert az a 25 év — melynek lánczszemeire most visszatekintünk — minden frázisa egy nyitott könyv, a melyből a te szived jósága, — gondolkozás világod nemessége sugárzik felénk. Megtanultunk ez idő alatt ismerni és szeretni, mint lelkipásztort. A vallásos érzés melegétől áthatott, igaz magyar hazafiai lelkesedéstől lüktető egyházi beszédeid mind mind itt a mi körünkben születtek meg és szónoki tehetséged varázsával előadva itt lelték fel elsőben a termékeny talajt. És aztán azok a gyönyörű imák — mind megannyian egy magas szárnyalású költői kedély és gyengéd érzésű lélek nyilvánulásai — nem-e első sorban a mi szellemi közkincsünk-e? Méltán lehet büszkeségünk, hogy tőlünk vitték szét széles e magyar hazába tehetségednek ezen maradandó becsű termékeit — méltán lehet büszkeségünk, hogy a magunkénak vallhatunk egy oly férfit, a kinek egyházirodalmi tevékenységét osztatlan dicséretben részesiti a kritika. De nemcsak a toll, hanem a tett embere is voltál te szeretett esperesünk. Organisáltad egyházmegyénket, a magyar ref. egyház egyik legszegényebb egyházmegyéjét. A főnix madár regéjéhez haaonlóan előállott uj iskolák, templomok, egyházi épületek keletkezési forrása egyéniségedben, intézkedő kezednek ügyességében keresendő, és számos a lelkészi kar s ez egyházközségek vitális érintő kényes kérdések megoldása a te tapintatosságodnak és erélyességednek voltak biztos folyományai. A béke olajágát ültetgetéd el egyházaid között, és mily gyakorta csillapitá le a viszálkodás hullámait bölcs tanácsod, czélravezető utmutatásod. Igen, kormányzati tevékenységeddel friss életet, eleven szellemet leheltél egyháztársadalmi életünkbe, melynek melegebb lüktetését, élénk nyilvánulásait napról-napra észlelhetjük. És a mily nemes irányú volt munkálkodásod egyházmegyénk előrehaladásán és jóvoltán, ép oly tiszteletreméltó előttem — szabad legyen hinnem mindannyiunk előtt is — a te nemes harezod, a melyet az egyházi élet mezején a tiszta presbyteri rendszer és az önkormányzat halni a haza — és szabadságért! Azok pedig kik élünk még a nemzet e szép, magasztos napjaiból, mint akkor, ugy most is az ujabb nemzedékkel együtt lelkesülve moudjuk: „Éljen a haza! éljen a szabadság, egyenlőség és testvériség! * * * Néhai Rakovszky Sámuel volt 1848—49-ik honvéd ezredes élettörténete. Rikovszky Sámuel 848—49-ik honvéd ezredes szül. 1802, Január 13. Szabolcsmegye Gáva községben, szülei voltak Rakovszky József és Bakó Borbála Gávai ns. birtokos; meghalt ugyancsak Gáván 871. november 11 én a forradalom előtti időben, tanult Debreczenben az ottani ref. kollégiumban 1827-ig, mikor is az akkor Herczeg Reish, később Síik nevét viselte, a lovas ezredbe állott be — 831-be alhadnagynak léptetett elő, később főhadnagy lett, 8 mint kitűnő lovas a lovak idomítása miatt rokkant lett, — a főhadnagyi ranggal nyugdíjaztatott, — mint ilyent találta a szabadságharcz kitörése — ő is tehát mint szakértő katona fellelt hiva elébb mint mozgó nemzetőr, szolgálat tételre, s annak folytán később a 48 honvéd zázlóaljhoz századosi raugba a megyei bizottmány által kineveztetvén, a nevezett zászlóalj a Patay István őrnagy vezetése alatt kezdette kitűnő vitézi pályályát. A Budai vár bevételénél már mint őrnagy vezényelt, és nemcsak minden csatájában részt vett a 48 ik zászlóaljnak, hanem állandóan a legénység között volt, s nemcsak együtt evett, de betegsége daczára a ezabad ég a'att együtt töltötte az éjjeleket is a közhonvédekkel, — imádásszerü csatlakozás és határtalan szeretettel és tisztelettel környezték személyét a zászlóalj fiai, és e bizalom iránta oly fokra emelkedett, miszerint azon hit volt elterjedve a legénység között, hogy mikor ó vezeti a zászlóaljat a golyó sem talál és biztos a győ zedelem; Minek legfőbb bizonyságát képezi azon körülmény, hogy a midőn a monostori sánezok vissza foglalása folytán alezredessé ós osztály parancsnokká lett kinevezve, a zászlóaj legénysége csak az alatt a feltétel alatt volt lecsillapítható, hogy Ígéretet tett arra nézve, éshogy zászlóalját keze alól soha kinem bocsátja. hamisitatlanságáért vívtál meg. Ennek a két eszmének voltál zászlóvivője a múltban — ne adja Isten, hogy szükség legyen reá — de ha lesz: az leszel ismét a jövőben is. É; ennyi sokoldalú és fárasztó egyházi szereplésed mellett sz. t. e., te időt tudtál magadnak szakítani ahhoz, hogy a politikai és társadalmi élet világában is tevékeny szerepet játszál és hogy magadnak ott is, abban a körben is tisztelt nevel és közbecsülést szerez. Mint a megyei közélet ügybuzgó barezosa, — számos bizottságok tevékeny tagja hűen sáfárkodtál a readbizottakban, mert téged nem a decorum. nem a czim vezetett tevékenységedben, hanem a közjó érdeke és munkaszomjad. Ily széles téren és terjedt munkássági körben fáradoztál 25 éven át önzetlenül, becsülettel, vasszorgalommal. És most hálából mink mit adhatunk neked. Mi a szegények egyháza vagyunk. Nincsenek rendjeleink, a melyekkel felékesíthetünk, nincsenek czimeink miket osztogathatnánk, nincsenek dus javadalmaink, a melyekkel megjutalmazhatnék az egyházunk javáért küzdött nemes munkást. Mi csak egyet adhatunk, szeretetünket és törhetlen ragaszkodásunkat hozzád a jövőben is és egy forró imát az egek urához, hogy az Isten egyházunk és hazánk javára, családod és a mi örömünkre sokáig éltessen. Lukács Ödön esperes mélyen meghatva válaszolt az üdvözlésre. Beszédét a következőkben közöljük: Mélyen tisztelt egyházmegyei gyűlés! Mélyen meghatva emelem fel erőtelen szavamat ez ünnepélyes pillanatban, oh mert huszonöt év munkáira, küzdelmeire vissza tekinteni mindig megható és mélyen megindító. Huszonöt évet éltem keresztül egy pályán, melynek hivatása magasztos és felemelő, mert én á lelkipásztori hivatalnál, melyben a gyarló halandó ember isteni örök czélokért munkálkodik, magasztosabbat és fenségesebbet nem ismerek. És e pályát folytonos és komoly munkák között éltem keresztül, mert a ki csak oly mértékben is képes felfogni a lelkipásztori teendők fontosságát és sokoldalú teendőit miként én, az tudja azt, hogy egy lelkipásztornak soha sincs pihenésre ideje, mert kell, hogy a benső ember folytonosan ösztönözve őt az Isten országának terjesztésére és az anyaszentegyház külső és belső építésére. És ezen 25 évből 15 évet, mint ennek a népes egyházmegyének esperese töltöttem el. Hogy miként töltöttem el a 25 évet, nem az én feladatom megbírálni. Az én munkálkodásom nyitott könyv, melyből önök olvashatnak. Az önök kedves szónoka, az én tisztelt barátom ragyogó ékesszólással sorolta fel az én igénytelen munkálkodásomat, ugy hogy az ő magasztaló nyilatkozata talán még büszkévé és önhitté is tehetne. De én megalázom magamat és bevallomgyarló és erőttelen voltomat, mert érzem, hogy ha valaha van pillanat, mely lelki alázatosságra int: ugy épen ez

v a pillanat az! Megalázom magamat és azt mondom, hogy: ha nekem sikerült jót és hasznos dolgokat véghez vinni nem, ugy az nem az én érdemem, hanem az Istené, ki az ő erejét elvégezte az én erőtlenségimben. Én tudom azt, hogy mi rövid életű halandó emberek csak eszközök vagyunk a gondviselés kezeiben, és ha valamiben hasznosdolgokat mivelhetünk, egyedül Istené lehet azért dicsőség. És ha van valami, a mi e pillanatban szivemet megnyugtatja és önérzettel tölt el, ugy ez az, hogy igyekeztem Krisztus szerint való-ember lenni. És most 25 éves lelkészi és 15 éves esperesi működésem határpontján nyugalommal mondhatom el, hogysoha az irigység bosszú és alantosság gondolatait nem engedtem férkőzni szivemben. Nem irigykedtem azokra, kik nálam nagyobbakvoltak, sőt egész tisztelettel hajlottam meg azok érdemei előtt, nem tápláltam DOSSZU és megtorlás gondolatait még azok iránt sem, kik netalán irántam ellenséges indulattal viseltettek, — hanem az ember-szeretet töltötte el irántuk is az én szivemet, azt tartottam, megbocsátani és feledni: ez a derék emKevés idő múlva ezredessé lett kinevezve, s Komárom vár átadásánál már ezen rangban szerepelt: Hogy parancsnokai, vezérei teljes bizalmát bizta, mutatja azon körülmény is, hogy a Peledi csatában Királyrév község, a 2-ik Juliusi Ácsi csatában a monostori sánezok vissza foglalására ő lett felhiva Görgey tábornok által s mint két renkivüli fegyver fényes dicsőséggel hajtotta végre; A forradalom lezajlása után vissza vonultán élt Gávai kisded birtokoc3káján s mint hogy csekély birtoka szülei által már adóssággal terheltettek, igen nehéz körülmények között de mind a mellett köztiszteletben élt 1871. évi november 11-éig a midőn mint a szabolcsi honvédegylet elnöke Gáván elhalt a sírjánál bajtársai közzül, Krasznay Gábor százados tartott emlék beszédet. (Másolat.) Komáromba 849 ik évi Julius 4-én kelt Görgey Arthur táborjok napi parancsából, kiírva a mint következik : Miután az ellenség csatárai á Monostor hegynek minden nyugoti sánczait" f. évi Juli 2 án bevették volna, és az előre küldött zászlóaljnak — kevés egyének kivételével mindig visszafutottak; és miután én a körülményektől ösztönözve ezen gyáva zászlóaljakat kartác3tűzzel az ellenségre hajtani kényszerültem; a 48 ik zászlóalj volt az, a mely Rakovszky vitéz őrnagyának vezérlete alatt előhaladásai parancsomat öröm kiáltások közt fogadá, az elvesztett Bánczokat, a bennük maradt ágyukkal együtt elsó rohamra bevette és az ellenséget az ácsi erdóig vissza nyomta. Ezen fényes bajnoki tett kiérdemli minden vitéznek méltánylatát. A 48-ik szászlóalj zászlója Juli 2-ika emlékéül 3 ik rendű, s vitéz paiancsnokának, ki azon naptól alezredessé előléptetett — melle 2 ik rendű érdemjellel feldiszesittettek. Utódomat a fővezérségben Klapka tábornok urat ezennel megkérem ezen diszesitést nevemben a legünnepélyesebben véghez vinni. stb. Görgey Arthur m. k.