Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-31 / 13. szám

„IV Y I R V I D É K" volna el az illetőnek. E szerint ugyanis ez elnevezés, még azon időből datálódnék, midőn Kálló, mint végvár, a a török és tatár csapatok nyugtalanitásainak volt gyakrabban kitéve. A mikor is a várban lakó őrségnek pajkos szórakozásai közé tartozott az, hogy az esetleg kezőkügyébe került török-tatár foglyokkal kegyetlenül dévaj mulatságokat szereztek maguknak. Igy pl. a foglyokat párosával egymáshoz kötözték s tánczra kényszeritették; a tánczhoz most lassú andalgó, majd pattogó friss melódiát húzattak s a foglyoknak e dallamok rithmusa szerint most lassan, andalogva, mijd frissen kellett lejteniök, mit ha nem tettek, vagy jól nem tettek, vessző és korbács segítségével is kapacitálták őket az őrség nem kis mulatságára, hogy lábaikat gyorsabban s tüzetesebben emelgessék. — Ezek szerint innen datálódnék a „kállai kettős"-nek országos hire; öröm és szórakozás volt az a magyarra, de kinos gyötrelem az istenadta fogolyra, kit balsorsa a vitéz hajdú fajzat kezei közi vezetett. — Ily értelemben tehát a „kállai kettős" és a „kállai egyes" fogalmai között bizonyos sógorsági viszony lehetett, s közös családi vonásuk az volt, hogy minda a kettőtől féltek messze vidéken. Az előbbitől a törökök, az utóbbitól a magyarok. Hogy e felfogásból mennyi felel meg a történelmi igazságnak, nem tudom; talán Szabolcsmegye vagy a Kállay-család levéltára adhatna ide vonatkozólag valami felvilágosítást. — E nézet valószínűségét némileg igazolni látszik az a „szálló ige" gyanánt tekinthető mondás, mely itt-ott még ma is használatos, t. i. „majd eljáratom én vele a kállai kettőst!" mi körülbelől annyit jelent, hogy: majd elbánok én vele, vagy! majd megtanítom én stb. E mondásban tehát még kisért a .kállai kettősnek" rossz hire s nem lehetetlen, hogy annak eredete csakugyan az lehetett, hogy a kállai várőség meg-megtánczoltatta a kezeügyébe került hadifoglyokat. — Az sem lehetetlen, hogy e különös passzió idővel a népéletbe is átszivárgott s megtörténhetett olykor-olykor hogy a lakadalmak, vagy egyéb mulatságok széles jókedvében a többi bohóságok között egyikkel-másikkal a „kállai kettőst" is eljáratták, természetesen — az eredeti alakzat durvaságai nélkül, csak mintegy szórakoztatásból s a magyar virtusra való emlékeztetésül. — 48-as honvédek inárcz. 15-diki ebédje. A márczius 15-diki nagy emléknapon, — régi kegyeletes szokás szerint a városunkban szegény sorsban még élő 48-as honvédeket a város meg szokta vendégelni. — Igy volt ez az idén is. A polgármester 10 frtot utalványozott erre a czélra, adakozásokból pedig 16 frt gyűlt össze. Sajnos azonban, hogy a rendőrségnek is dolgot adott ez a kegyeletes vendégség. Olyan módon ugyanis, hogy többen a vendégségben résztvett öreg honvédek közül följelentést tettek Hegedűs József bajtársuk, az ebédet „rendező bizottság elnöke" ellen, mert — állításuk szerint nem egészen a vendégség czéljaira fordította a begyült pénzeket. A rendőrség a bírósághoz tette át az ügyet s hogy mi emlitést teszünk róla, csak azért történik, mert Hegedűs József ellen ugyan ilyen okból tavaly is panaszt tettek már a rendőrségnél. — Köszönet nyilvánítás. Somogyi Gyula, kir. közjegyző ur egy értékes gyermekhintát volt szíves adományozni a helybeli központi óvoda részére, mely adományozásért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki adományozó urnák. Kelt Nyíregyházán, 1895. márcz. 29. Bencs László, polgármester. — Gyászrovat. Vettük a következő gyászjelentést: Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel tudatják a forrón szeretett édes anyjuk, testvérjük, — sógor és sógorné és számos rokonok nevében — özv. Fábnj Károlyné szül. Polner Erzsébetnek f. 24-én reggel 2 órakor 61-ik évében történt gyászos elhunytát. — A boldogult drága halott földi maradványai folyó hó 25-én d. u. 4 órakor fognak a saját házából, az ág. ev. egyház szertartásai szerint, a vasút melletti sírkertben, örök nyugalomra tétetni. Nyiregyháza, 1895. márczius 24-én. Áldás és béke lengjen hamvai felett! Fábry Jánosné, született Polner Johanna, férjével és gyermekeivel, Polner József, gyermekeivel, özv. Huszágh Imréné, gyermekeivel, özv. Fábry Gáborné gyermekeivel, mint testvérei. Varga Károly és neje, gyermekeivel, özv. Fábry Tobiásné, gyermekeivel, mint sógornőjei. Fábry Irma, Emma és Dezső, Toperczer Edéné, Czölder Dorottya, Bogár Károly és neje, gyermekeivel, mint jó rokonok. Béla, Károly, Dezső, mint gyermekei. — Az épiilö nagyvendéglő. A tavasz elérkeztévei megkezdődtek a tét beálltával félbehagyott munkálatok.az épülő nagyvendéglőnél is. Az építkezés tárgyában a képviselőtestület kebeléből kiküldőit bizottság pedig a festó-munkák teljesítésére vonatkozó pályázat meghir detésére látta elérkezettnek az időt. E tárgyban gyűlést tartván, az építést ellenőrző Alpár Ignácz műépítész helyettese Csigler Géza indokolt előterjesztése folytán a képviselőtestület elé azzal a javaslattal járult, hogy a nagyobb szakértelmet és ízlést igénylő festőmunkálatok teljesítésére szűkebb körű pályázat nyittassák, vagy is, hogy a névszerint is megnevezett és elismert hirü néhány fővárosi ós egy debreczeni szobafestő szólittassék fel ajánlattételre. A képviselőtestület többsége azonban nem tette magáévá a bizottság javaslatát, hanem kiindulva azou álláspontból, hogy a vendéglő építésénél lehetőleg helybeli munkások és iparosok alkalmaztassanak, egészen nyílt pályázat meghirdetését hatá rozta el. — Teljesen értjük és méltányolni tudjuk a képviselőtestület többségének kiindulási pontját, csakhogy viszont az is bizonyos ám, hogy a festőmuuka nem olyan természetű, melynél az általános verseny s az ebben elérhető költségkevesebblet arányban állana a nyerendő munka értékével, mert ép itt függ igen sok a vállaUozó képzettségétől, egyéniségétől, mint ez a a vármegyeházának, avagy a központi elemi iskolának díszterme, a színház és viszont a fógymnasium dísztermének egybehasonlitásából is kitűnik. Egyszerű feliéimeszelés bizonyára legolcsóbb volna, de azért az ízléstelenül tulhalmozott szinek sem válnának a kétszázezer forintot meghaladó összegbe kerülő nagyvendéglő dicsőségére. — Dalestély. A nyíregyházi dalegylet április hó 7-én, a jövő vasárnap ismét dalestélyt rendez az ipartestület szentmihályi utczai helyiségében Ez alkalommal ismét változatos és élvezetes műsort állítottak össze, melynek számai között több egészen uj darab is van. A programra a következő. 1. Király-induló Hubertől. 2. Szivhullámok népdalegyveleg Szentirmay Elemértől. 3. Bilincs Gaál F.-től. 4. „Bár merre jár ..." dalegyveleg Lányi Ernőtől. 5. Olasz dalok Gaál F.-töl. 6. „ Tarka madár], . . - dalegyveleg Hoffer Károlytól. 7. Szabadságdal Hubertől. —• A dalestély után egyelőre pihenni fog a dalegylet, mert már következik a szinészévad és utánna a nyár, amely időszak az ilyen estélyekre tudvalevőleg nem igen alkalmas. — A rendőrség figyelmébe. A tavasz megérkeztevei megkezdődtek a szabadbani mulatságok és játékok. A gyermekek, sőt a felnőttebbek, mesterinasok és legények is hozzálátnak szórakozásaikhoz. Előkerülnek a „karikák", sárkányok és lapdák. -- Hát mindez igen szép és a közegészségügyre is hasznos lehet, de azért a rendőrségnek gondja lehetne arra, hogy ne a város utczáin és terein töltsék kedvüket a játszani óhajtók, a hol a közlekedést akadályozzák, a házak ablakait veszélyeztetik. Van a város körül elég szabad tér. — A kereskedő ifjak egylete felolvasó estélvén felülfizettek. Grosz L. H., Léderer Ignácz, dr. Hoffman Emil 3—3 frtot, dr. Gara Leo, Friedman Sándor, Blumberg József, Friedlieber Ignácz, 2—2 frtot Friedmann Vilmos, Fried Soma, Kron Miklós, ifj. Glück Ignácz, Hegedűs Ignácz, Horváth Sándor, Gara Zoltán, Burger Pál, Alhna Sándor, Pollatsek Géza, Herr Jakab, Grünberger Endre, Horváth Gusztáv, Schwarcz Lajos, Lichtsein Miksa, Biruch Arlhur, Szamuely Lajos, Pollatsek Simon, Hercz Aurél, Bónis Menyhért, N. N., Steiner Vimos, Hoffmann Mihály, Geiger Bíla, Rosenthal Ferencz, Roth Ferencz, Áldássy Mihály, Britz Miksa urak és özv. Ungár Lipótné úrnő 1 — 1 frtot, Lenhorn Márton, Preisz Adolf, Fleiner Lajos, Klein Sándor, Hirschler Mór és Klein Lajos urak 50—50 krt. Fogadják az egylet hálás köszönetét. — Műkedvelői előadás. A helybeli iparos ifjúság önképző egyesülete a mult vasárnap este ismét sikerült műkedvelői előadást rendezett, mely alkalommal a „ Vén bakancsos és fia a huszár" czimü régi jó és mulattató népszínmű került színre. Közönség ez alkalommal szép számmal gyűlt össze s hálás tapsokkal jutalmazta a törekvő közreműködőket. Az . előadásban Pásztor Mariska, Murányi Gézáné, Csornák Ilonka, Páskó Mariska és Anna, továbbá Biihlesbach Péter, Murányi Géza, Kéry József, Szabó Mihály, Gcppel Tivadar, Reichman Ármin, Erdey Sándor, Gregoreci Mátyís. Gunczel Gyula, Zavatzlcy Reimond vettek részt, kik mindannyian derekasan oldották meg feladatukat. Az előadást szokás szerint kedélyes táncz követte, mely eltartott reggelig. — Czigány a pocsolyában. A mult vasárnap reggel egy, körülbelől 40 éves czigányt, arczczal a pocsolyába temetkezve, holtan találtak Döghében. Az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy a szerencsétlen embert nehézkór érte utói s úgy bukott be a pocsolyába. — Malom-égés. A kisvárdai Rochlilz Lipót-féle újonnan épült gőzmalom e hó 26-dikán éjjel leégett. A kár több mint 40,000 forint, ami azonban nagyrészben biztosítva van. Á tűz keletkezésére nézve nincs értesülésünk. — Papagály és kakadu szinkíz hirdetésünkre e helyütt is fölhívjuk a szórakozni vágyó közönség figyelmét. — Az Athenaeuin képes Irodalomtörténetéből megjelent a 31 ík füzet, három iveu négy nagyérdekü dolgozattal: Sebestyén Gyula befejezi „A népköltészet és gyűjtői" czimü, eredeti nyomokbn járó tanulmlnyát, ezúttal külöuösen a gyűjtőkről szólva kritikai vizsgi lattal: a legrégibb időktől egész napjainkig. A 2-ik czikkben Szász Károly: „Tompa Mihály"-ról és költészetéről értekezik a költó és jóbarát meleg, tárgyilagos hangján. A harmadikban Re dl Frigyes „Petőfiről" értekezik azzal a fiaom ellemző kritikával, mely a szerző műveit mindig érdekessé teszi. A 4-ik czikkben a szerkesztő Biöthy Zíolt: „Arany Jáuost" méltatja,. Itt még csak a bevezetés s a költő egyermekkora vau, de málébból is látható, hogy e tanulmány egyike lesz Beöthy legkitűnőbb essaynek. A „azdxg tartalom megfelelő gazdagon van illustrálva, a szövegképek közt: Erdélyi, Kriza, Henszlmsnn, Ipolyi Tompi ifjú-, férfi- és öregkori arczképei, Tompiné, Petőfi szülei, Petőfinek három legérdekesebb arczképe, egy nap03 fia a költő rajza szerint, Arany arczképe a Iíorovitz festménye után; továbbá a legrégibb közmondás gyűjtemény czimlapja, Petőfi Helység kalapácsának czimképe, a költő triász által megénekelt „erdei lak", Tompa feketehegyi emieke és névaláírása, Petőfi szülő- s félegyházi lakóháza, a pipái főiskola, Erdőd vára, a szaloutai Csonka-torony (Petőfi rajza). Külön mellékletekül: Bíjzának „A királyra" c. nevezetes költeményének ós Eötvös budapesti érezszobrásznak hasonmásai vannak a füzethez adva. íme egyetlen füzetben 25 szövegbeli és 2 külön illusztráczió, mintegy megtetézése s gazdag tartalomnak! Valóbau semmivel sem ajánlhatjuk jobban a befejezéséhez közeledő vállalat kitűnőségét, mintha azt mondjuk: tessék egy egy füzetét átlapozni! Lapunk mai száma három iven — 12 oldal — jelent meg. Ezen kívül csatolva van a „Nyirvidék" e számához a „Hungária műtrágya és vegyiipar részvénytársaság

1, továbbá a Ganz és társa gyár üzleti körlevele, melyekre e helyütt is külön fölhívjuk az érdekelt közönség figyelmét. Csarnok. A polgári házasságról. (Vége.) Az a kérdés merülhet már most fel, hogy miután nem a lelkész adja össze a házastársakat, hanem a a polgári tisztviselő előtt kell kijelenteni a házassági szándékot: ki fogja vezetni a házassági anyakönyvet? — Már fönnebb érintettem, hogy az, a ki előtt a házassági szándék nyilvánittatik. tehát a polgári tisztviselő. Az ő anyakönyve lesz a jövő évtől fogva hiteles, még pedig nem csak, a házassági, hanem a születési és halálozási ügyekben is. Épen ezért nevezik majd a hívatalnokokat „anyakönyvvezetóknek.' Ola fog kelleni bejelenteni a születési és halálozási eseteket is. A szülötteket a bejelentés után nigyon természetesen a mostani szokás szerint meg kell kereszteltetni a lelkész által; a torvény ebbe nem szól bele, a mint nincs is hozzá joga, csak azt követeli, hogy a szülöttek neve, neme ós szülei az anyakönyv-vezetőnél bejelentessenek. Úgyszintén a halottakat is előbb oda kell bejelenteni s csak azután lehet a lelkészekkel eltemettetni. Ez év végéig eső születési, házassági és halálozási esetekről anyakönyvi kivonatokért természetesen ezután is a lelkészi hivatalokhoz kell fordului, mert ez óv végéig a mi anyakönyvünk államilag hiteles. Hogy az anyakönyvet ki kellett venni a lelkészek kezéből, ennek az az oka, hogy a kath. papok a más búzájába vágták sarlójukat! elkeresztelték a más vallású gyermekeket ós az anyakönyvi kivonatnak az illetékes egyházhoz áttevését, s mit a törvény parancsolt, megtagadták. Ebből zavarok támadtak s a zavart még az is növelte, hogy az idegen nemzetiségek papjai visszaéltek az anyakönyv vezetésével, izgatási czólokra használták azt fel. A lelkészek ezután is fognak aoyaköuyvet vezetui, de csak egyházi használatra, — hogy tudják hiveik viszonyait. Azt állítottam feutebb, hogy a polgári házasság behozatalát erkölcsi szempontok iették szükségessé, hogy megszűnjön a kényszer, mely az össze uem illő, de a kath. egyhizi törvények szerint el még sem választható házastársakat törvénytelen és erkölcstelen házassági életre szorította. Ezt a czéljit, az erkölcsi tisztaság ápolását az által fogj i elérni a törvény, hogy kimondotta a házasság felbonthatóságát. A kath. félt tehát végérvényesen el fogja választani a törvény, tekintet nélkül a szentszék határozatára, hogy lehetővé tegye az elváltra nézve uj törvényes házasság kötését. Ne gondolja azonban senki, hogy ez által meg fognak lazulni az erkölcsi kötelékek, hogy a házasság valami könnyen felbontható szerződós lesz. Óh nem! A házassági elválási új törvények sokkal szigorúbbak, mint az eddigi törvények voltak. Olyan okokra, mint pl. az engesztelhetlen gyűlölség, összeférhetleuség stb. nem fogja a törvény felbontani a házasságot, mint eddig felbontotta. Anyagilag nem lesz megnehezítve a házassági per, sőt jeleutekeuyeu megköuuyebbül az állal, hogy uem okvetlenül ügyvédnek kell szerepelni, mint mai nap, hogy ügyvéd nélkül uem lehet Házassági pert folytatni. Az illetők személyesen intézik el majd ügyeiket a házassági törvényszékek előtt, ez által olcsóbb és sokkal gyorsabb lefolyású lesz az elválás, de nem könnyebb is egyszersmind. A törvény világosau megszabja az eseteket, a melyekben el kell választani a házasfeleket s ez esetek csak a legnagyobb kihágásokra (bebizonyult házasságtörés, élet elleni merénylet s a t.) vonatkoznak. Miután a házasság érvénye nem feltétlenül függ attól, hogy az egyház áldásában részesültek-e a házasfelek, békéltetésre szükség nem lesz, az elválás nem a pap előtt fog megindulni, mint ma. Lagutóljára hagytam azt a dolgot, mely legtöbb csábításra fog okot szolgáltatni s a mely különösen is éber figyelmet érdemel a lelkész és minden, egyházát szerető református részéről. A gyermekek vallását értem. A törvényhozás eltörölte az 1868. L1II. t.-czikket, amely megszabja, hogy a vegyes házasságból származott gyermekek közül a fiuk az apa, a leányok az anya vallását kövessék. A jóvő évbeu életbe lépő törvény szerint a vegyes házasságra lépő felek megegyezhetnek a házasságkötést megelőzőleg közjegyző előtt arra nézve, hogy megkötendő házasságukból születendő gyermekeik minő vallásban neveltessenek. Ha ilyen egyessóg, szerződés nem történt, a gyermekek nemök szerint követik szüleik vallását. Előre is látható, hogy a közjegyzői szerződésre lépést megelőzőleg egyes felekezetek lelkészei, különösen a gyóntató szék által, eme rettenetes hatalom s legfélelmetesebb, mert nem ellenőrizhető fegyver által, a rom. kath. papok minden törekvésükkel arra fognak törekedni, hogy a kath. fél kényszerítse jegyesét, hogy minden gyermeknek kath. vallásban neveltetésére kössenek egyességet. A szerelmes jegyesnek nem is kell nagy kényszerítés, fóleg, ha férfi a nem kath., a legtöbb esetben bele fjg egyezni szeretett lánykája kívánságába. C>ak akkor látja meg majd, hogy mit tett, mikor már csakugyan megjöttek a nevelendő gyermekek, de mikor már minden késő lesz. Itt nyílik már tér minden egyháztag előtt a munkára. A ki csak szereti egyházát, aki csak tudja érezni azon vallás boldogító erejét, melyben őt szülei felnevelték, aki szivén hordja felekezete sorsát, hogy ilyen utou pusztulásnak ne induljunk, övezze fel derekát a küzdelemre, legyeu mindenki megannyi apostola egyházáuak s szeretettel, szelídséggel, szép szóval, tanáccsal, sőt ha kell, dorgálással is igyekezzék megtartani az ilyen kísértés tőrébe esett református embert, mert egy meggondolatlan tollvonás egész nemzedékeket, családokat vihet el egyházunk kebeléből. — Mi lelkészek rajta leszünk, hogy erősítgessük a hitben, a felekezetünkhöz ragaszkodásban az ily kísértésnek kitett házasulandókat, mi a diakónusi intézmény sikeres működésével, a gyermekeit féltő anya gondjaival fogjuk ápolgatni ingadozó egyháztagjainkat a házasságra lépés idején, de a baj nem lesz c?ekély, a muoka nem könnyű, egyesitett erőre, miuden jó reformátusra szükségünk leíz Hisszük, hogy mindnyájokban hű munkásokat szemlélünk s adj* Isten, hogy a mi hitünkben meg ne csalatkozzunk, Kicsiny mustármagból nő a terebélyes fa, egy kis kovász az egész tésztát megerjeszti, Jézus 12 tanítványa százmilliókra szaporodott fel. Tegye meg mindenki kötelességét, ragaszkodjék vallásához, őrködjön egyháza érdekei felett, hogy egy is el ne veszszeu közülünk; akkor Lem félünk, bátran szemébe néz hetünk a jövőnek, nyugodtaD, sőt örömmel fogadjuk azt a mindenesetre nagyobb világosságot, melyet erkölcsi életünkre a polgári házasság hozand. A protestántizmus a világosság gyermeke, nincs hát oka félnie a világosságtól. Isten legyen volüuk, midőn egyházunk hajóját uj vizekre hoc átjuk! Lic. Ilácz Kálmán, ref. s.-lelkész. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tuladonos: JÓBA ELEK.