Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-25 / 12. szám

V, Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 12-ik sxámahoi, nyomattak és addig is, mig a képviseleti közgyűlés intézkedik gyászlobogót tűzött ki a város. A képviselet mindezeket helyesléssel helybenhagyta és határozatilag kimondta, hogy Budapesten a temetésre a város kiküldi Bencs László polgármestert és Májerszky Béla főjegyzőt, kikhez a város polgárai tetszés-szerint csatlakozhatnak. Kimondatott határozatilag az is, hogy a város Turin városához köszönő iratot intéz, hogy hazánk e legnagyobb fiát, városunk díszpolgárát életében a város falai között szívesen látta. Dr. Jósa András szólalt fel ezután s indítványozta, hogy : 1. mondja ki a város, hogy a gyászlobogót addig be nem veszi, a mig Kossuth, Lajos a magyar haza földjében nem fog pihenni; ezt a vármegye is határozatilag kimondotta, mert lehet, hogy a nagy halottat esetleg történő ízetlenségek miatt haza nem hozzák s akkor a gyászlobogó maradjon künn a város épületén mindaddig, a mig valamikor Kossuth tetemét hazahozzák. 2. Mondja ki a város, hogy a temetés napján d. e. 10 órától délután 1 óráig minden üzlet, vendéglő stb. a temetés ideje alatt zárva legyen. 3. Kérje fel a város az összes felekezeteket, hogy tűzzenek ki gyászlobogót és tartsanak gyászisteni tiszteleteket. 4. Intézkedjen a város az iránt is, hogy a temetés napján szini előadás sommi egyébb mulatság vagy zene sehol se tartassák. A közgyűlés dr. Jósa Anirás mindeme propositioit egyhangúlag elfogadta, valamint elrendelte, hogy Kossuth Lajos érdemei, a polgirmíster imént tartott megnyitó beszédével együtt jegyzőkönyvben megörökítessenek és ezen jegyzőkönyv gyászkeretben foglalva kinyom itassék és minden képviseleti tagnak megküldessék. Szabolcsvármegye küldöttsége. Kossuth Lajos temetésére, mely az eddigi megállapodások szerint a jövő vasárnap, április 1-én fog Budapesten végbemenni, Szabolcsvármjgyét a következő 100 tagu küldöttség fogja képviselni: főispán, alispán, főjegyző, gróf Andrássy Gyula, Bagdy János, Balaton István, Bory Béla, Bekény Péter, Borbély Gáspár, Bjniczky Miksa, Dobos Imre, Farkas Balázs, Gencsy Bjrtalan, Gencsy Sámuel, Gaál Elek, Haas Mór, Hrabovszky Rudolf, dr. Heuman Ignácz, Halmi Sándor, Ibrányi Zsigmond, Jármy Márton, Jármy Miklós, Liptay Béla, Kállay Leopold, Kállay Ferencz, Krasznay Péter, D. Kiss Sándor, Leveleki Mór, Lukács Ödön, Lányi Antal, Mandel Ede, Korányi Imre, Menyhért János, Mikecz Ferencz, Mozga Gergely, Ónody Géza, Oláh József, Okolicsányi Mmyhért, Orosz Sándor, Pscherer József, Péchy Bála, H. Pethe Gábor, ifj. Szunyoghy Bertalan, Szalánőzy Ferencz, Szesztay Károly, Tóth M. György, gróf Vay Ádám, br. Vay Arnold, Várady István, Zoltán Jánös, üjfalussy Béla, Petrovay János, Görőmbey Péter, Mikecz Gyula, Ujlaky György, Bégányi Ferencz, Mandel Ede, Szalánczy Bjrtalan, id. Szunyoghy Bjrtalan, Mikecz — Miklós, Virányi János, Balina Mihály, — Szoboszlay Imre, Somogyi Rudolf, Szentmiklósy Sándor, Géczy Ádám, Bleuer Lajos, Kék László, Makláry István, Pál János, Buday Gyula, Álmásy Sándor, Stomp J. János, M. Molnár István, Ötvös András, Liplay Jenő, Darvas István, Gsajkos Gyula, dr. Kállay Rudolf, Klár Andor, Isák László, Szunyogliy István, Hrabovszky Guidó, Huray László, Serfleck Konrád, Suhajda Józef, Székely Benedek, Jeney István, dr. Jósa András, Okolicsányi Géza, dr. Boldizsár Imre, Makkay Miklós, Szabó József, Csaj kos Miklós, Nozdroviczky György, Iványi János, Sulyok Elek, Bakonyi István, ifj. Sziicszay József, Patay József, Ujlaky Gyula, Berethőy János, Hidegh József, Boditzky Ágoston, Kerbenyi István. * * * A nyíregyházi polg. olvasó-egylet f. hó 21-én d. u. 5 órakor'Kossuth'Lajos elhunyta • alkalmából a kellő gáévá tette Kossuth indítványát, s Kossuth Lijost, Szacsvay Imrét s Gorove Istvánt bízta meg a trónfosztási ós függetlenségi nyilatkozatok fogalmazásával. A felsőház báró Peróuyi Zsigmond elnöklete alatt még az nap elfogadta a képviselőház határozatait. Ugyancsak a képviselőház aznapi ülésén megtörtént az elnökválasztás is. 'Kormányelnökké egyhangúlag Kossuth Lajos választatott meg, „Magyarország kőrmányzója" czimmel, s ő bízatott meg a felelős minisztérium megalakításával. Ápril 15-én már közhírré tette Kossuth az általa kine vezett miniszterek neveit, ezek a következők: Szemere Bjrtalan miniszterelnök és belügyminiszter; gróf Batthyányi Kázmér külügyminiszter; Duschek Ferencz pénzügyminiszter; H>rváth Mihály közoktatási; Csányi László közmunka; Vukovics Sebő kereskedelmi; hadügy miniszter Görgey Arthur. Az önálló és függetlenné nyilvánított M igyarország uj, ideiglenes kormánya már ápril 17-én megkezdte műkő dósét, noha az eskütétel csak május 5-ín történt meg. Kossuth mint kormányzó, következő esküt tett: „Én Kossuth Lajos a nemzetgyűlés által választott kormányelnök, esküszöm az élő istenre, hogy a reám ruházott hivatallal járó kötelességeket saját személyes felelősségem mellett ugy fogom teljesíteni, hogy Magyarország függetlensége, szabadsága s területi épsége fentartassék és a határozatoknak érvény szereztessék. Isten engem ugy segéljen!" A miniszterek hasonló alakban fogalmazott esküt tettek le, de nem Kossuthnak, hanem az országgyűlésnek, mely e pillanattól kezdve, mint Magyarország souverainitásának letéteményese, a kormányzót bízta meg a hatalommal. A hármasbizottság által kidolgozott függetlenségi nyilatkozat valamennyi európai nyelvre lefordíttatott s közöltetett a külhatalmakkal és udvarokkal, egyszer smind pedig kihirdettetett az országban élő kü'önböző nemzetiségek előtt. Milyen ember Kossuth! —,Tudod-e öcsém, — kérdé Hegedűs Antal, öreg tinyei kompossesor Szokoly Victor öcscsét, tudod-e milyen ember az a Kossuth? Nem ugy-e? No majd én intézkedések megtétele czéljából rendkívüli ülést tartott. Elnök Leffler Sámuel, — az úgyis köztudomásra jutott gyászeseményt bejelenti, az ülést kegyeletes érzület fájó hangján megnyitja, hazafias hangon ecsetelte a haza példányszerü hazafias tulajdonokkal ékeskedő legnagyobb fiának Kossuth Lajosnak érdemeit. E gyászos pillanatban — úgymond — megvagyok győződve, hogy ezen erkölcsi testület igazgató választmánya csak kötelességet teljesít akkor, a midőn ezen mélyen megrendítő esemény alkalmából a hála és kegyelet érzelmével méltó kifejezést ad országos halottunk szent emlékének s elhatározza: hogy nagy halottunk emléke, érdemeinek méltatása mellett, jegyzőkönyvében megörökíttetik; továbbá, hogy az ág. evang. templomban tartandó gyász isteni tiszteleten testületileg részt vesz, — e végből a testület tagjai megfelelő módon felhivatni határoztatnak; hogy Kossuth Lajos legutóbbi arczképét megveszi, azt díszes keretbe foglalva egyletünk nagy termibe kifüggeszti s a mig szükségessé vállandó intézkedések megtételére egy négy tagból álló szűkebb körű bizottságot küld ki. * * * Mélyen tisztelt polgári olvasó egyleti tagok! Azon szomorú esemény, a melynek bekövetkezésétől mindannyian rettegtünk, megtörtént. A turini nagy remjte, Magyarország ujji-alkotói között az elsők-elsője, hazánk legigazabb fia, a szellemóriás Kossuth Lajos, a legnagyobb magyar, kiadta nemes lelkét f. évi márczius hó 20-án éjjeli 11 órakor. A polgári olvasó egylet erkölesi testülete is a legmélyebb érzéssel értesült ezen nagy gyászos eseményről; e végből a nagy halott szent emléke feletti közfájdalmának kifejezése czéljából tisztikarának élén gyászlobogó alatt és gyászfátyollal ellátva részt óhajt venni azon gyászisteni tiszteleten, mely Kossuth Lajos lelki üdeért ág. evang. templomban fog megtartatni. Ezen czélból igen kérem a m. t. egyleti tagokat, hogy e gyász isteni tiszteleten minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az indulás az egylet helyiségéből, a gyász isteni tiszteletet megelőzőleg '/j órával történend. A m. t. egyleti tagok arra is kéretnek, hogy el-, vagy nem jövetelöket a látamozási ív megfalelő helyén jelezni méltóztassanak. Kelt Nyíregyházán, 1894. márczius hó 21-én. A választmány megbizáságból: hazafias üdvözlettel Leffler Sámuel, Iluzsa Endre, olv. egyleti elnök. egyleti titkár. * * * A helybeli statusquo izr. hitközség — mely minden alkalmat felhasznál, hazafias érzelmei kifejezésére, — a nemzet nagy halottja, Kossuth Lajos iránti kegyeletét méltóan készül megünnepelni, A gyászhír elterjedése után mindjárt gyászlobogót tüzetett ki, s tegnap az elnök a választmányi tagokat értekezletre hivta össze, melynek egyedüli tárgya a szükséges intézkedések megbeszélése volt. Miután a hitközség mélyen érzett őszinte részvétét jegyzőkönyvben örökítették meg, elhatározták, miszerint a temetés napján a fényesen kivilágított, fekete drapériákkal díszített templomban gyászistenitisztelet lesz, mely alkalommal az énekkar külön e czélra betanulandó gyászéneket ad elő. Az iskolában e napon kizárólag Kossuth Lajos életéről és jelentőségéről tartanak előadást. * * * Értesítés. Az iparos ifj. önképző egylet által f. hó 26-ára hirdetett tánczestély, tekintettel az országos gyászra nem, lesz megtartva. A rendező bizottság. * * * A nőipariskola növendékeinek e hó 31-dikére tervezett batyú-bálja, az országos gyász miatt elhalasztatott. röviden megmagyarázom. Nincs a világon nemzet, mely gúnynevet kevésbé tűrne el, mint a magyar, s ha azt mondom, hogy Kossuthért gúnynevet viselni is dicsőségünknek tartottuk, nagyobb apológiát Kossuthra nem mondhatok. Az 50-es évekbjn a magyar embert széltében csak „Kossuth kutyáknak" nevezték, s mi azért nem haragudtunk. — Sőt egy duplán praedícátumjs régi nemes atyánkfia egykor átakarván Budáról Pestre a lánczhidon menni, azt kérdi a jegyszedőtől: — kellő-e a kutyának fizetnie, ha át akar menni? — Annak nem, lőn a válasz. — No hát én „Kossuth kutya" vagyok, — mond a vén kurucz s tovább ment. * * * Két vén katona beszélgetett a hatvanas évek végén a korona kávéházban. Egy osztrák ezredes és egy tiz évet Olmützben töltött császári huszárőrnagy aki a szabadságharcz előtt osztrák főhadnagy volt. — Mondd csak öreg kamerad, — kezdi a volt szabadságharczost faggatni az osztrák ezredis, — igazán olyan ellenállhatlan bűbáj volt annak a ti Kossuthotoknak a szónoklatában ? — Hát annyit mondhatok njked őreg, hogyha csak egyszer is hallottad volna, hihetőleg velem együtt fürdőztél volna tiz esztendeig Olmützben. Rege Kossuth Lajosról. A nép ajkán támadt regék legbiztosabb jelzői a nép gondoskodásának, óhajának. Ezért érdemesnjk tartjuk feljegyezni az alábbit, mely 1850 elején forgott közszájon. A soroksári toronyőr április elsején szokása szerint felment a toronyba, hogy a tizenkét órát hangos kiáltások állal adja tudtul a csendesen nyugvó község lakóinak. Kötelességének bevégzése előtt, tüneményes alak jelenik meg előtte azon intéssel, hogy 12 helyett 13-at kiáltson. Bárha az őr meg is volt némileg lepetve a szokatlan látományon, de kötelességének pontos teljesítésétől el nem tért, s az intés vagy felszólítás ellenére reszBeniczky Miksa, [Nyíregyháza város függetlenségi parti orsz. képviselője itthon időzik s igy nem volt jelen a képviselőház márcz. 23-diki ülésén, amelyen a ház Kossuth Lajos temetése és emlékének megörökítése kérdésében határozott. * * * * U * Az orsz. 48-as függetlenségi párt a következő gyászjelentést küldte szerkesztőségünkhöz. A nemzethez ! Boruljon gyászba Magyarországnak minden jó polgára ! Várunknak legerősebb oszlopa dőlt ki ; szabadságunknak fénye tört meg; a nemzet nagy századának fáklya világa alud ki. Kossuth Lajos halt meg. O, ki nagyságával, tényeivel, szenvedéseivel egymaga volt az egész nemzet: nem élő ember többé, hogy tanúságot tegyen. Nem fia volt Ö a magyar nemzetnek, hanem akarata. O általa és ő benne szólalt meg e század: hogy az alkotmánynak, a szabadságnak, az egyenlőségnek erejével legyen a szolgából ember és az emberből polgár. O általa és Ó benne szólalt meg a nemzet, midőn varázsszavára százezrek keltek a honnak védelmére, hogy a hitoldalról támadt ármányt és árulást győzedelmi rohanásukban eltiporják. Ő egymaga volt az egész nemzet, mikor a császárok iitózatos légiói vérbe fulasztották jogainkat s bakókézre adták legjobbjainkat; mert az Ő fájdalmának hangos jajgatása töltötte be az emberiség szivét, hogy részvét és szeretet ébredjen szétmarczangolt nemzetünk iránt. A czivilizált világnak ő magyarázta meg, hogy a romokkal fedett magyar nemzet ügye a népszabadságnak kérdése. Lángszavával fölkeltette a világ csodálatát, s nemzetében reményt és önbizalmat ébresztett. Hosszú életben soha egy pillanatra sem hagyta el a magyar szabadság őrállomását. Most már elpihent, nyugodjék. De ha 0 nem élhetett örökké: általa él a magyar nemzet örökké, hogy mind örökké áldhassa az ő nevét, az ő küzdelmét, az Ő hűségét és az Ő szenvedését. Egy korszak vala Ő, mely nem fér el a gyászos pillanatnak sírjában. Az ébredésnek, a hareznak, a dicsőségnek és szenvedésnek korszaka vala Ő, a melyre, épen az ő nagy tanúsága által következni fog a diadalnak százada, hogy igy a Kossuth Lajos sírja fölött Magyarország függetlensége legyen az el nem porladó monumentum. Ti milliói a népnek, kiket átölelve tartott forró keblén, örökre megemlékezzetek Kossuth Lajosról, mert Ő rólatok soha sem feledkezett meg. Es ti valamennyien, kik ragaszkodtok a szabadsághoz és azt élvezitek, ti is megemlékezzetek Kossuth Lajosról, mart Ő az emberiség megváltásának zászlótartója volt. Élete átlépett a mulandóságba; halálával belépett az örökkévalóságba. Árvaságra jutott magyar nép! Hullass velünk virágot a férfiú nagyságára; könyeid peregjenek koporsójára és velünk leborulva zokogj hálát Istenednek, hogy adott nekünk egy Kossuth Lajost. Nem volt ekkora halottja a magyar népnek soha ! Budapest, 1894. márczius 21. Az ortzággyűlésileg egybegyűlt függetlenségi és 48-as párt. * remek kivitelő fél életnagyságú arczképe finom kőmetszetü nyomásban kapható Tarczali Dezső könyvkereskedésében 1 frtért. A kép a legutolsó felvétel után készült. keteg hangon elkiabálá a 12-őt. Erre a lény eltűnt, s ő is elhallgatott. Másik éjjel, ugyanez alkalommal ismét megjelenik i s újra az előbbi éjbeli sürgetést hallatja, de a bakter újra megmarad kötelességei korlátai közt, s sürgetésnek nem ad helyt, azonban másnap a szokatlan jelenetet tudatván papjával, kikérte bölcs tanácsát. A pap sokkal fontosabbnak találván az ügyet, hogysem saját egyénisége által eldöntendőnek ítélte volna, összehívja a kupak-tanácsot, mjlyben elhatároztatott, hogy a bakter a bekövetkezhető és előre nem látott rossz elhárítása tekintetéből, engedjen, a lény felszólításának, és ha még egyszer megjelenik, minden vonakodás nélkül kiáltsa a 12 óra helyett amaz ominosus 13-at. A szorongatva várt éj sokkal hamarabb, mint bakterünk remélte, bekövetkezett. Vígan siet fel a toronyba. A már két napon magjelent vendég szintén megjelenik, s felszólítja az őrt, és ez minden vonakodás nélkül harsány torokkal etkiáltja a 13-at. — Te szerencsés vagy, szólalt meg a kísérteties alak, íme emeld fel szemedet az ég boltozatára. Mond el, mit látsz. — Ah, látom a magyar honvéd-tábor megmérhetlen tengerét, látó n közepin egész nyugodtsággal Kossuth Lajost, a koronával, mit kezében tart, szólt az éjjeli őr a meglepetés eltitkolhatlan jelével. — Nézzél most a föld felé s mondd el ismét, mit szemlélnek szemeid. — Roppant vértenger, a halomra gyilkolt német sereg csak ugy úszik a vérpatakokban. — Mit előbb láttál, az május 12-ike. Min pedig most akadnak mag szemeid, az május 13-ika. Lásd ily vértak közepette fogja Kossuth a koronát Pestre bevinni, visszaadván a nemzetnek azt, mit hónapok előtt magával vitt; visszaadja azt, hogy oly embernek fejére tegye, ki nem a nemzet hanyatlását, hanem annak virágzását, szabadságának őrzését tüzé ki czélul! E szavakat hallatá a földöntúli alak, — s eltávozott, A bakter haza ballagott, s a látottakat elbeszélé az őt kíváncsian váró niptömegnek. * Kossuth Lajos