Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-18 / 11. szám

N T I B T I D É K." ságot — és Bécsben, midőn 1848. márczius 13-ón az óii császárváros fényes rezidencziája előtt hatalmas hangon köreteié az irtóztató erejű förgeteg, a nép izava, hogy « császár űzze el önző lelkű, hatalomvágyó, népek jogait tipró mindenható kanezellárját, a zsarnok Metternich herczeget. „Szabadság fölfelé" és „szabadság lefelé" lett a jelsió széles e hazában is. Szabadság fölfelé, hogy a nemietet ne kormányozzák Bécsből, osztrák tanácsosok szavára, a haladó kor követelményeivel ellentétesen, magyar alkotmány ós drága véren szerzett ősi jogok ellenőre, de kormányozza azt királynak ós hazának egyaránt felelői független magyar kormány az alkotmány és a kor szelleme szerint; és szabadság lefelé, hogy a honnak ne legyenek oly sújtott fiai, kik csak terhet ós súlyt viseljenek, de a szolgaság lánczán tűi egyébre joggal ne bírjanak ós ne legyenek oly fiai, oly kiváltságolt gyermekei, kiknek Kossuth szavai szerint: „az édes hon anyatejének tejszínét adá", ám érte áldozni őket meg nem szoktatá, de hogy e haza minden fia vallás, nyelv, rang és politikai pirtkülönbsóg nélkül egyformán osztozzék terhekben ós jogokban, egyformán érezze, hogy a drága hon neki szülő édes anyja, ki hűséget és engedelmességet kiván, de áldást és boldogságot nyújt érte cserébe, öh fenséges gondolatok, emberi jog, népjog, függetlenség, szabadság, testvériség, egyenlőség gondolatai! Hány nép kapta meg őket ingyen, véres áldozatok nélkül, a sors jókedvéből — mig te, édes magyar hacám, szabadság ősi népe, büszke népe, — mily óriási küzdelmek árán, mennyi vérpatak omlási utján nyerted meg annak csak roncsait is! ... De, ne vágjunk szavunkkal az események elóbe. Azt a két hatalmai oszlopot, mely a régi Bécsből kormányzott, osztályokra tagolt, szabadságnélkül való Magyarországot tartogatta, t. i. a bécsi központi kormányt és a rendek kiváltságos helyzetét hatalmas támadások kezdték rázogatni. Megingatta egyfelől a külföldi szabadságmozgalmak fuvallata, mely viharrá erősbödve járta be hazánk völgyeit s hegyeit s töltötte be a sziveket kiolthatatlan vágygyal hasonló szabadság és reformok után; ós megostromolta a vármegyék köreteiből alakult alsó tábla, mely Kossuth varázshatalmu szónoklataitól fellelkesítve, egyértelemmel elhatáiozá, hogy a királytól független felelős magyar kormányt követel, mely hazai jeleseinkből alakulva, a szabadság, testvériség és egyenlőség elvein építse fel az ósdi Magyarország helyén az ifjú, szabad magyar hont. Ez egyértelmű nemzeti közóhaj elől, bármint akarta volna is, nem zárkózhatott el az ósdi kiváltságaihoz ragaszkodó főúri tábla sem, úgy, hogy végre 1848. márczius 14-én maga a nádor István főherczeg óhajára egyhangúlag elfogadá az alsó tábla történelmi jelentőségű e határozatát, ügy, hogy még e napon mint az egész alkotmányos haza képviselője jeleut meg Bécsben a király előtt, az a küldöttség, mely a nemzet kívánalmára a királytól a felelős magyar minisztérium kinevezését várta és kórte! És alig fordult egyet a föld saját tengelye körül, fölvirradt ama nagy, ama hatalmas, amaz örök emlékű nap, melynél nagyobb még nem volt hazánkban századéi alatt, fölvirradt 1848. márczius 15-ike! V. Virágfakadás volt-e? Ibolyanyilás volt-e? Hajaalhaiadás volt-e? Nem tudom, — tudom csak azt az egyet, hogy megreszketteté a levegőt, hogy megdöngeté a bécsi Burg hatalmas kapuit, hogy lázas gyorsaságra kergeté az idők haladásának lassú küllőit — megreszketteté, megdöngeté és megkergeté,]mint a mennydörgés robaja és villámok vakitó-czikkázó fénye! Az ország szivében megmozdult a nemzet szive, a fővárosban a szabadság eszméin lelkesülő ifjúság! Ide is elhatott a külföldi hatalmas szabadságmozgalmak híre és megreszkettette a pesti egyetemi ifjáság szivét, azt.az ifjú szívet, mely mindig lázasan dobogott, hahogy a nemzet közeli nagy napjait megsejté! Ide is elhatott a pozsonyi országgyűlésen történt fölemeló események meghalni nem volna már más, csak a gyenge nő: én hiszem, én tudom, hogy önök sem maradnának meg a családi hajlék csendes falai között, hanem ott voluának, hol a Szentgyörgyi Czecilliák, az egri nők, a Wesseló nyi Pálnók és Zrinyi Ilonák voltak. Ott volnának az apik, fiak ós férjek vérétől párolgó csatamezőn, szemben tz ádáz ellennel; gyönge kezeiket feltörné a durva aczél, arezuk rózsáit még pirosabbra festené kiömlő drága vérük: — de önök ott volnának, — ott halnának a haza védelmében egyenként; hiszen önök a föld leg dicsőbb leánya, — magyar hölgyek; — a magyar nő pedig nagyon jól tudja, hogy neki is szól a költő eme szavaiban: A nagy viligon e kivül Nincsen siámodra hely, Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell. — * * * íme — t. közönség — egy néhány női szerep az élet színpadáról. Szép és magasztos szerepek, minőket Isten csak nemesen érző nőknek adhatott egyesek ós társadalmak boldogitására. S a mig a nő e szerepeket félreértés nélküli hűséggel és szeretettel játsza; a mig nemes szeretete éltető napként tartja fenn a családi és társadalmi életet; a mig a nő áldozó papja a humanismus kultuszának, őrangyala a szerencsétlenek és nyomorultaknak, magvetője az igazi vallásosságnak: addig a nő mi idig számolhat az egyesek és nemzetek hálájára, hódoló tiszteletére és szeretetére. DJ a magyar nőre mindezeken felül még egy szent kötelesség várakozik, a: hazaszeretet. Szeretni a hazát, minden magyarnak a szülő és tápláló édes anyját; szeretni nem a hideg ész okos számításaival, de szeretni oly önzetleniéggel, oly mindent feláldozó igaz szeretettel, amint csak egy magyar nő szeretni képes Hát csak hajoljon is a budai honvéd szobor géniuszában jelképezett magyar nő a sebzett homlokú hősben ábrázolt magyar haza fölé", — hajoljon ne csak a női sziv meleg szeretetével, de a magyar honleány lelkesedésével JS. . . . Éljenek a lelkes magyar hölgyek!! . . . híre és karöltve az ifjúsággal mind hangosabban követeié a főváros lelkes népe, hogy kitől az ország sorsának megjavulása, a szabad magyarhon szabad virágzása függ, ó felsége a király kormánya adja meg e nemzet legigazabb kívánalmait. A népes főváros utain összegyülekezett az ifjúság, mely egyszerre, nem tudni, hogy, nem tudni inikép, óriási tömegre felszaporodva, szabadelvű eBzmóket hangoztatva, járta be a főváros tereit: mit az ifjúság nagy lelkű költője, Petőfi, s többi lelkes társai, má g e nemzet legnagyobb alakjai között szereplő Jókai, Irányi, VasváryKovách 12 pontba foglalva követeltek, tízezrek dörgő' élj»ne szolgált válaszul, hogy az a magyarnép követe léso is. És aztáu megjelent a 12 pont, követelve a sajtó szabadságát, felelős minisztériumot Budapesten, évenkénti országgyűlést Pesten, törvény előtti egyenlőséget, —j polgári ós (Vallási tekintetben, nemzeti őrseregei, közös teherviselést, esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján, az úrbéri viszonyok megszüntetését, nemzeti bankot, a katonaság esküjét az alkotmányra, végül egységet Erdólylyel. Es azután megszólaltak az ifjúság vezérei: Vasvári, Vachot, Jókai, Petőfi, lángoló beszédet, buzdító költeményt intézve a néphez és az istenadta nép mintegy isteni tűztől hevítve, ihletteljes hangon ismételte a 12 pontot és Petőfivel együtt szavalta „Ribok többé nem leszünk". És ujjongó lelkesedés között megjelent a szabad sajtó első terméke, Pe őfi .Talpra magyar* jának első sorai, és a hevUlő tömeg óhajának engedve, a helytartótanács nyomban eltörli a sajtó-cenzurát és kiszabadul nyirkos börtönéből a szabadság hű bajnoka, Stáncsics Mihály ós megalakul az első felelős ós független magyar minisztérium, ós meghozatnak az örök emlékű 48-iki alaptörvények, a király, az országgyűlés jogairól, a törvény előtti egyenlőségről, a kiváltságok eltörléséről, a közteherviselésről, s mindenről, mi a modern állam sziklaerős alapjait megvenni jónak s alkalmatosnak bizonyult! Óh örök fényességű szép márcziusi napok, dicső hősök, kiknek ez alkotás köszönhető, hála, örök hála nektek, hogy hazánkat felszabadítottátok százados külbefolyás ós előítéletek rab-ágától, hogy emberré, Isten ós ember előtt emberré tettétek e büízke hon minden fiát, hogy prófétai ihlettel irányt jelöltetek, melyhez, ha hű marad e hon, nem törli le a föld színéről semmi vész, nem dönti meg hatalmát semmi fondorlat, támadás és erő! Örök emberi eszmék testesü'tek meg e törvény alkotásokbau, a népjog, az emberi jog, a nemzetszabadság szent eszméi; örömmel, büszkeséggel tekinthetünk viísza e szép napokra mindig, mert örömmel s büszkeséggel dagaszthatja keblünket a tudat, bogy mint nem volt nemzet, mely nagyságában oly nemes tudott volna lenni, mint szép hazánk, ugy nem volt és nem lesz nemzet, mely rövid hetek és hónapok alatt békében világraszóló ily törvényalkotást tudna felmutatni. Felszabadultunk tehát századok balszerencséjének és szenvedéseinek nyűge alól — hódolat, szent hódolat az önzetlen hősöknek, kik szóval, tettel, bölcsességgel, s midőn kellett, vérrel is megvédték a nemzet ez örökreszóló szent jogait, hódolat, legfőbb hódolat közöttök annak, ki leg nagyobb volt és maradt, Kossuth Lajosnak! E nyomokon haladva, kívánjuk mindannyian, legyen bennünk erő, mint volt ő bennök, hogy a mult e nagy alkotásait megóvjuk, — nyomukon haladva, élni fog hazánk, — szent imánk rebegje, szivünk vallja: Éljen a magyar! Éljen a haza! Éljen az alkotmányos király! Éljen mindörökké Kossuth Lajos szent em lékezete! ÚJDONSÁGOK. Márczius 15. A magyar nemzeti szabadság kinyilatkoztatásának évforduló napját az idén is kegyeletes módon megünnepelte városunk polgársága s iskoláink tanuló ifjúsága. Ünnepi nap volt az most is városunkban, bár a szomorúságnak, gyásznak közös érzése borult az emberek szivére, gondolván mindannyian aggódással Turinba, honnan gyászos hírek jöttek Kossuth Lajos felől, kinek e napon halálhírét is költötték az országban minden felé. Ez a szomorú hír — istennek hála — nem bizonyult valónak, de azért a márczius 15-diki nemzeti ünnep hangulatába a gyász sötét érzéseit vegyité az aggodalom. * * * Sorrend szerint az ág. ev. népiskolák tanulói nyitották meg a nap ünnepségeit. Pazár István igazgató magyarázta meg a növendékeknek a márczius 15-diki ünnep jelentőségét s Bencs Kálmán V. oszt. oskolás elszavalta a „Talpra magyar"-t. Kevéssel 10 óra után vette kezdetét a főgimnáziumi tanuló ifjúság ünnepélye, a díszteremben. Santroch Alajos vezénylete alatt az ifjúsági zenekar nyitotta meg az ünnepélyt, utána pedig az énekkar adta elő a „Tavasz elmúlt" kezdetű dalt. Ezután dr. Vietórisz József tanár tett jelentést a Kossuth alapítványra hirdetett pályázat eredményéről, amely szerint az 1000 frtos alapítvány kamatai Murányi László VIII. oszt. tanulónak ítéltettek oda. Dicséretet nyert Lukács Ödön VIII. oszt. tanuló pályamunkája is. A jutalomdijat Májerszky Béla egyházi felügyelő adta át a pályadíj nyertesnek, hozzá és a tanulóifjúsághoz intézett buzdító beszéd kíséretében. Miután a jutalmazott munkából (A Rákóczy szabadságharcz előzményei) a szerző egy részletet felolvasott, Porubszky Pál tanár jelenté, Jhogy a Bessenyei kör által alkalmi vers megirására kitűzött két arany jutalmat Lukács Ödön VIII. oszt. tanuló nyerte meg. Az igazán szép ódát szerzője ezután elszavalta, zajos tapsokra ragadva a hallgató közönséget. Az ünnepélyt az énekkar előadása fejezte be. A Kunike-féle leánynevelő intézetben is megtartották a márczius 15-diki ünnepet, Jósa Rózsa, Silberstein Szeréna és Szesztay Erzsike, az intézet növendékei közreműködésével. A város polgárságának ünnepe délután 3 óra után a főgimnázium tornacsarnokában vette kezdetét. A rossz idő daczára nagy közönség vett részt az ünneplésben, A dalárda „Talpra magyar" éneke után, Májerszky Béla városi főjegyző tartott rövid lelkes beszédet, utána pe dig Geduly Henrik ág. ev. s.-lelkész mondotta el nagy hatással ünnepi beszédét, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. Ezután megint a dalárda énekelt, majd dr. Vietórisz József tanár szavalta el nagy hatással, ez alkalomra irt költeményét: — Kossuth beteg — melyet lapunk tárcza-rovatában közlünk. A szép ünnepélyt a dalárda éneke fejezte be. Este az Adler-féle sörcsarnokban közvacsora volt, a melyen több mint százan vettek észre. Az iparos itjuság önképző-egylete szavalattal és felolvasással egybekötve ünnepelte meg márczius 15-ikét. Az alkalmi felolvasást Kubacska István tanitó tartotta. A dalárda tagjai márczius 15-dikén este a „Hárs" szálloda éttermében gyűltek össze, megünnepelni a nevezetes nap emlékét. — Dr. Bleuer Miklós 50 éves orvosi jubileumának ünnepségeit e hó 11-dikén fejezték be Nagykálióban, azon a napon ugyanis, midőn 50 esztendeje mult el épen, hogy vármegyénk közéletének ez érdemekben tisztes öregséget ért férfia, mint orvos Nagykállóbau megkezdte működését. A fent jelzett napon — mint nekünk Nagykállóban irják — N.-Kálló város díszes küldöttsége Nagy János ügyvéd ős híres neves rhetorunk vezetése alatt jelent meg a jubilálónak lakásán s Nagy János ur igen remek, szebbnél szebb eszméktől sziporkázó, az „érdemet legbuzgóbban méltányoló" beszédében fejtegette, hogy miért van a minap megtartott jubileumnak folytatása s ez után átnyújtotta a jubilánsnak olajfeitmónyü, nagy impozáns arczképét. mint N.-Kálló lelkes polgárságának szíves ajándékát. A kép remek. A derék művő»z Kassai Nándor, nagykállói reáliskolai rajztanár. A festő, művész inventiója igazi lángészről tanúskodik, mert a művész azon mozzanatot választotta, midőn a doktor íróasztala előtt karosszékében ülve az előtte álló patienst a Horatius „cuncta supercilio movens" mondatára emlékezhető módon vizsgálván, recipet ir. A testtartás, az arczkifejezós és a cselekvés között való összhang minden tekintetben a legszerencsésebbnek s remeknek mondható. A h isonlatosság meglepő, a rajz precziz, a szinezés, mi sziutén a legnagyobb tapintatosságról tanúskodik, teljesen realisztikus. Több szakértő nézte s bírálta Kassai profossornak ezen valóban remek művét, mely igazi psycholog-művészuek legszerencsésebb műve. Miut értesültünk, a remek művet az .őszi tárlat" megtekintői is fogják látni. — Márczius 15-ike Kisvárdán. A szabadság, egyenlőség és testvériség ünnepét a kisvárdai testületek közül csak az általános ipartestület ülte meg, amely különben a márczius 15-én rendezett társasvacsorával adta először társadalmi szereplésének tanújelét. A banketten a kisvárdai iparosok közül mintegy százan jelentek meg, kik előtt Vadász Lipót hosszabb és lelkes éljenséssel fogadott beszédben fejtegette a márcziusi eszmék keletkezését és hatását. A lelkes hangulatban lefolyt estélyen a szabadelvű eszmékre, Kossuth Lajosra és az elnökre mondtak felköszöntőket. — Helyettesítés. A földmivelésügyi miniszter a debereczeni kerületi állami állatorvost, Faragó Miklóst a, Szepesmegyében duló tüdőlob kiirtására rendelte ki. Faragót mindaddig, mig a tüdőlob Szepesmegyében uralkodik, Dankó István helybeli állatorvos fogja helyettesíteni. — A szabolcsvármegyei általános tanító-egylet központi választmánya folyó évi márczius hó 21-éu délelőtt 11 órakor a vármegyeház kis termőben rendes gyűlést tart, miről a helybeli ős vidéki választralnyi tagok tisztelettel értesíttetnek. Kelt Nyíregyháza, 1894-ik óv márczius 17 én. Eiuöki megbízásból Stoffan Lajos, főjegyző. — Értesítés. A „Magyarországi tanítók Eötvösalapját gyűjtő és kezelő országos bizottság" f. é. február 2-án báró Eötvös József első közoktatásügyi miniszter halálának évfordulója alkalmával kegyeletes emlékünnepet rendezett a fővárosban, mely alkalommal az országos bizottság rendes közgyűlését is megtartotta s az 1893. évben a jótékonyczélu intézet javára befolyt tiizta jövedelemből néhány száz és több ötven forintos ösztöndíjat és segélyösszeget alkotott s felhívta az ezen ösztöndijakra és segélyösszegekre jogos igényt tartható egyéneket, hogy a jótétemények elnyerése czéljából az „Eötvös-alap" kezelő és gyűjtő országos bizottsághoz kérvényeiket, kellő ajánlatokkal felszerelve, f. é. julius 10-ig küldjék ba. Miután a jelzett ösztöndijakért csak oly tanulók pályázhatnak, a kik a hazai tudományos egyetemen, akadémiákon, tanitó és tanítónő képző intézetekben és a középtanodák felső osztályaiban jó bizonyítványt mutathatnak fel és kiknek szülői az Eötvös-alapnak rendes tagjai s legalább öt év óta tagsági kötelezettségóknek eleget tettek; miután a szabolcsmegyei ált. tanitóegylet az „Eötvös-alap"-nak alapító tagja s jogosítva van az alap jótéteményeire pályázókat az osztóbizottság előtt ajánlatba hozni; tisztelettel értesíttetnek a tanitóegylet kebelében levő jogosult pályázók, hogy a kellő bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat junius 2-ig előbb a helyi gyüjtőbizottság elnökéhez küldjék be, hogy a kérvények a bizottság javaslata alapján felterjesztessenek a t. e. választmány elé s ennek határozata folytán az országos osztóbizottsághoz. Egyszersmind arról is értesítem az „Eötvös-alap" rendes tagjait, miszerint ezen intézet részére a szokásos jótékony adományok és az évi egy forint tagsági illeték gyűjtését ez idén is megkezdtem s midőn ezen nemes czelu intézetet a nemzeti népnevelés apostolainak nagylelkű pártfogóinak melegen ajánlom; ez úttal felkérem az alap tagjait, hogy tagsági dijaikat hozzám mielőbb beszolgáltatni szíveskedjenek. Szives hazafiúi üdvözlöttel maradtam Nyíregyházán. 1894. evi márczius 15-én. Pazár István az orsz. „Eötvös-alap" helyi gyüjtőbizottságának elnöke.' — Eljegyzés. Bekény Péter nagybirtokos leányát: Ilona kisasszonyt a mult uapokbau jegyezte el dr. Csánk Bela, a beregvármegyei közkórház jeles fiatal alorvosa. — Nyilvános köszönet. A nyíregyházi takarékpenztar egyesület, mint már évek óta, ugy ez idei közgyűlésen is megemlékezett az alsó-foku kereskedelmi iskolarol, melynek fenntartásához 50 frtot volt kegyes adományozni. logadja e nemes tettéért a kereskedők társulatának ez utón is kifejezett meleg köszönetét. Nyíregyházán, 1891. márcz

ius 16-án. Fest László, elnök. r FolytatásaTa ii. mellékleten.