Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 10. szám

N T I R V I D E K«. Jókai Mór Nyíregyháza város képviseletének hozzá intézett üdvözlésére a következő levéllel válaszolt. Nagyságos Polgármester Ur! Hódolatteljes örömmel fogadtam azon hazafias kitüntetést, melyben engem Nyíregyháza város mélyen tisztelt közönsége részesített. Irodalmi munkásságom legszebb jutalmát találom e megtiszteltetésben s életemnek hátralevő napjait arra szentelem, hogy ezt megérdemeljem. Kérem nagyságodat kegyeskedjék hálám kifejezését a város tisztelt közönségével tudatni s hazafiúi jóindulatában engem továbbra is megtartani. Legmélyebb tisztelettel maradok hiven tisztelő honfitársa. Jókai Mór. — Hirek a szinház köréből. Virágvasármp tudva levóleg a színészek ujesztendeje, mikor a tagok igazgatót s az igazgatók tagokat cserélnek. A Djbó társulata is változás elé néz. Eltávozik n;yanis Szigsthy Lujza, Káldi Mariska, ifj. Németh János, a Lotnmczi par, ós Szentmiklóssy. Helyükbe, es pedig a Seigethy helyére va lószinüleg Pálfy Nina jön, kit jó hírnév elóz meg s a ki ma, vasárnap szerzódte'ési czélböl vendégszerepelni fo" Káldy Mariska helyére jön Szatmáry Zsuzsika, ki az°utóbbi időben a szegedi színtársulat primadonnáj tként működött, s rajtuk kívül szerződtetett D >bó még egy harmadik énekesnőt is, Képes Laurát. Ifj. Német helyébe jön Borbély Sándor Szombathelyről, ki ügyes komikus hírében áll. Azon kívül már szerződtetve vaunak Bethlen László népszínmű énekes és operett bariton (eddig Miskolczon működött.) Lövey Leo bonvivaut (Aradról), kit igen intelligens színésznek mondanak; Frank Ödön segédszerelmes ós énekes, ki most végezte kiválló sikerrel a sziniképezdét. A Mihályfy Juliska helyére Havassy Aranka naiva és segéd énekesnő szerepekre van szerződ tetve. Ezen kívül gondja volt az igazgatónak a karszemélyzet szaporítására, figyelembe véve a czinos külső iránt felhangzott igényeket is. Az uj társulat, jobban mondva a részben uj társulat csak a Húsvéti ünnepek alatt kezdi meg működését; Dobó Virágvasárnaptól egy hétig szünetet tart, hogy ez alatt a társulat tagjai kellően összetanuljanak, — a mi mindenesetre elismerésre méltó figyelem a közönség irányában s reméljük, hogy a megújított társulat ép ugy, sőt, mint megerősített, még jobban ki fogja elégíteni a közönség igényeit, mint a mostani (a legutóbbi héttől eltekintve). Erre alapos következtetést enged az eddig tapasztalt, szakavatott kezekre valló művezetés ós admmisztráczió. Szigethy Lujza, mint mult lapunkban is emiitettük e héten veszi ki jutalomjátékát. A Bocacció kerül a színre, csakhogy a jutalmazandó a czimszerepet játsza, s nem mint emiitettük Fiamettát. Borsody Vilmos, titkár, ki ugy látszik, ambitiosus zenész, egy Bucsu czímü románczot szerzett, melyet alkalmunk volt hallani s ép azért kiváucdan várjuk, reáismerünk-e a zenekar előadásában, a hét valamelyik következő eitéjén. Megérdemelué. — A karszemélyzetnek is lesz jutalomjáték*, Virágvasárnap utáui hétfőn. Reméljük, a közönség méltányolni fogj i az atiynyigzor megdicsért karszemélyzet eddig tanúsított buzgalmát. — A Klapka György tábornok emlékét megörökítő szobor javára a szabolcsmegyei takarékpénztár 25 frtot, a nyíregyházai takarékpénztár 20 frtot adományozott. — Felség-folyamodvány. Száz aranyat annak, kezdhetnénk igy ezt az újdonságot. Lehetetlen dolgot azonban minek provokáljunk. Bizonyosan nem fogja megérteni a főudvarmesteri hivatal sem ezt a felségfolyamodványt, melyet a napokban adtak be az alispánhoz. íme: Felséges Kírálnevére kérem Az öt szám úgymint 1850 vevéselbiztos csok 1857 végzései bizonyítok 1862 évi pénzbetétel elbizonyitok 1886 évben Nóvák János vagyona eladodot 1888 ban pizt kivetek bizonyítok Szilvási László és Szilvás György nevalat áló tárgyalásra emelkedet Antalibér azon követelésem van 10 hold föld Haszonélvezetiével vagyis 800 forint nak kamat kamtjaival ezenel bizonyitow 1857 végzései Nagy Kallaji törvény szék végzéseivel. K. Szilvási János Alázattos könyörgője Miklósi László Allispany kegye* ur igazolja Bírósági Főmkur Ires Jánytoki Ujj fejértó 89 4. — A szín ügyi bizottságot a pénteken tartott képviseleti gyűlés a következőleg alakította meg: Bencs László, Májerszky Béla, Sztárek Ferencz, Básthy Barna, dr. Ferlicska Kálmán, Somogyi Gyula, Kubassy Gusztáv, Lázár Kálmán, Sütő József, dr. Konthy Gyula, dr. Heumann Ignácz, dr. Trajtler Soma, Martinyi József, Leffler Sámuel, Fest László, Barzó Mihály, Moesz Béla. — A hipnotizmus csodái. Gróf Forgách Llszló mándoki kastélyában érdekes hípnotizálási kísérleteket tett Neukomm űr, a ná'uuk is ösmeretes kütfúró és hipnotizáló. Alkalmunk volt láthatni egy fényképet, melyet Forgách István gróf és Szikszav Sándor urak vet tek föl. Finom női kéz van a fényképeu s a csukló felett, külső kihajtásáu a kéznek egy égetett seb. A fénykép hátulsó lapján pedig az előkelő társaság tagjai saját kezű aláírásukkal bizonyítják, hogy ezt az égési sebet Neukomm úr az illető úrhölgy kezén „éber suggestio" utján egy hideg híjlűnek a kézhez való érintésével okozta. — Köszönet nyilvánítás. A Szabolcsi Hitelbauk ez évi közgyűlése által iskolánk szegény sorsú tanulóinak javára adományozott 5 frt 89 krért ezennel köszönetet mondunk az iskolaszék nevében. Dr. Weimann Leo. — Nyilvános köszönet. Aluiirott eluökség kedves kötelességet teljsit, midón a helybeli „T ikarékpénz tár" nak ós .Szabolcsi Banknak" az egyletnek adomá nyozott 20—20 frtért és Groák Ölön urnák uívanezen czélra adott 10 frtért hálás kö-zönet mond: A> izraelita nőegylet elnöksége. — Holttest a síneken. Királytelek és Rakamaz vasúti állomások között e hó 10-dikén reggel egy ismeretlen férfi holttestét találták. Hogy került oda, még nem tudják. — A t.-polgári izr. jótékony nőegylet f. évi február hó 25 ón tartott bálja minden tekintetben fényesen sikerült. A siker érdeme a rendezőségé, melynek ólén dr. Dékány egyl. titkár mindent elkövetett, hogy az ifjú egyesület emez első nyilvános szereplése jól sikerüljön. Az egylet hálás köszönettel uyugiázza e helyen a felülfizetéseket: Szombathelyi Jö/.sef 11 frt özv. Munk Károly né 8 frt, dr. D ;kány Lajos Sner Mír', dr. Weisz Géza, dr. Vaday Kálmán, Sir Lajos 4-4 frt Munk Miksi, Altér Mór, Suhajda József, Virányi János, Munk Péter 3—3 frt, Izrael Berta, Lichtmann Vilmos, Schvarcí I.-nácz, Wildmann Ignácz, Weinberger Péter, Austerlitz Annin, Munk Pál, Munk Somi, dr. Sidlaucs 2—2 frt, Pülitzer Ferencz, Polatsik Jenő, Llvy Israel, Wildmaun Adolf Keppich Sándor, Reiuitz Jakabné, Guttmann Vilmos, Weisz Mór, Bródy Mór, Weitzner JOzsef, Schvarcs Ferencz, Horovicz Eliásné, Búsa Ádám, Grőber József, Simkovics litván, Ádám Bertalan, Exinger Ferenci, Kinszly József, P. L 1 — 1 frt, Weisz Adolf, Klein Jakab, Steiu József, Schvarcí Soma, Kleiu Bertalan, özv. Klein I. né 50—50 krt. Az elnökség megbízásából: Piszker Lajos, egyl. jegyző. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál végtárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Márczius 12. Balogh József és társai lopás. Tóth József és társai hatóság elleni erőszak. Czomba Mihály jogtalan elsajátítás. Briz Mihály rablás. Márczius 13. Szabó György és társai súlyos testi sértés. Szemín József és társai súlyos testi sértés. Márczius 14. Gsete József lopás. Lodomérszky György lopás. Kapitány György és társai hiv. hat. visz. élés. Mikáczó János és neje gond. ok. emberölés. Szinház. Egy bizonyos asztaltársaságnak ép olyan bizonyos .szende szőlke" tagji megfogott a mult vasárnap délután. A „Nyírvidék" az napi száma volt a kezében. Kezdtem sejteni, hogy miről lesz szó, s kiváucsiau vártam, milyen szó lészen az a szó. Kiteríti előttem a lapot s rámutat a „Szinház" feliratot viselő rovatra : — Kedves komám — ez a szokott megszólítása, pedig „bizonyüssten" semmi érdemeket sem szereztünk hozzá eddig elé, sem ő, sem én. — Kedves komám, valld meg őszintén: te követted el ezt az Ítéletet? — Na de ilyet! — igyekeztem kibújni az egyenes válasz alól, — hát ki látott már valakit itélotet elkövetni! — Na, na lelkem, — ezt a szót Í3 szereti használni, ámbátor ha velem szemben használja, alig ha nem a nagylelkűt akarj i fitogtatni, — csak hideg vér ós elegáuczia! Nem kell az embernek mindjárt, hogy is mondják, kétségbe esni, ha valamin rajta érik. Mindd meg igaz lelkedro, te írtad ezt a kritikát? Még mindig nem adtam meg magamat. — Először is ez nem kritika, hanem valami tudósítás féle, másodszor is én uem írhattam, mert ez nyomtatva van! — Fo játok meg engemet! — kiáltott fel erre harsogó tátraházi mosolylyal,— azazhogy megbocsátok, tudva hogy ma vasárnap, s pláne délután van ! (Köztünk ne maradjon a sió, irgalmatlan szellemi csillagrugások és szóficzamok csak vasárnap vannak megengedve; a súlyosabb beszámítás alá esők meg akkor is csak délután, s az én veszedelmesen szőke és szerfelen szende barátom ezek közé sorozta kibuvási kísérletem alakját.) — Hanem felelj hit arra nekem, — zaklatott tovább, — te irtad azt a kéziratot, a melyről szedték azt az ,irás"-t (nyomdai műszó; laikus ember legfeljebb .szedés" nek ismeri,) a melylyel nyomtatták ezt a tudó sitást? Elszántan feleltem: — Ei! Mi baj )d vele? — Vele semmi, hanem tőle viszket egy kissé az orrom ! — Hát vakard meg. Egyéb orvosságot ón nem uilok! Különben pedig mit orrolsz benne annyira ? Nem elég hosszú, vagy nem elég rövid? Nem elég, vagy nagyon is hivatalos stélusban van irva, — mert már ezt is szememre vetették mind a kettőtl Vagy Okvetlen Timás ki léte érdekel? Megnyugtathatlak, az általános, kákán csomót kereső törekvésből leszűrt képzelt alak! Vagy a külső alakjával uem vagy megelégedve, mert nem chablon S'erü? Ember, szólj, beszélj, nyíltan, ősziutén ; hallgatom miként egy meglippent csörgő sapka! Mjndd ki véleményedet bátran, szabadon, feljogosítalak reá, hanem azt ajtnlom becses figyelmedbe, hogy az általánosan bevett európai szokás szerint a bírálat nem tür ellenbirálatot bárminő részről akarjon is jónni az! Az én kedves pajtásom még közbeszólni is elfelejtett, annyira meglepte szóáradatom bősége. Hja, ex off> az ember kevésbesződüségét is kész feláldozni. A miut az utolsó szót a felkiáltó jelnek megfelelő hangon ki mondtam, csendes, halk hangou válaszolt: — De édes fiam, én csak azt akartam tőled kérdezni: mit vétettek neked a szegény színészek, hogy annyira dicséred őket? Na hát nekem sem kellett több. — No jó, ha csak es bánt, legközelebb majd máskénen beszélek, akarom mondani irok róluk! Czine mintye! Szerencsémre — tudtommal nem vagyok oláh, s igy félóra múlva már nem nagy súlyt fektettem a kiszalasztott rettentő „czine miutyé" re. Különben is az előző szombat esti előadás nem hogy fenyegetésem beváltására, de épen az ellenkezőre adott okot. i Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a mult vasárnapot megelő/.ő szombaton este Stojanovics Jenő — ki iránt valami megmagyarázhatlan telesinpathiával, vagy siutelepathiával viseltetem, — operettjét játszották, a ,.Kis molnárné"-t. És én ugy élveztem ez este, hogy már az első felvonás gyönyörű kezdő karát kedvem lett volna megtapsolni, ha az effele külső effektusok összeillenének kiszikkadt, kicserepesedett temperamentumommal. Ha már megint beléjöttem a pauasz al.ikjlba burkolt dicsekedésbe, vagy inkább dicsekedés alakjába burkolt p inaszkodásba, szóval a hivatalosan csak nem régiben felfedezett s ép azért kellően még nem analizált pose irozás egyik nemébe, — bizony töredelmesen be kell vallanom, hogy nincsen ma inír fiatalság! Legalább nincs abban az értelemben, melynek egyik, idők folyamán értelmet változtatott eluevezése az arany ifjúság. Mi már azok, kik ez elnevezés alá vonhatók volnának, adják a blazírt komolyságot, s boszankodni képesek azon, ha a földszinti állóhely lelkes diáksága a szokottnál zajosabban ad kifejezést hamisítatlan, önkénytelen kitörő tetszésének. Jó magam is ránezba szedett homlokkal vetettem egy-egy lenéző pillantást ilyen alkalmakkor hátrafelé, pedig bensőmben olyan jól esett hallani a diákévek mozgalmas napjaira emlékeztető tombolást. Mert volt idő, igaz hogy régen, mikor meg a lovakat is ... ejh! de hagyjuk ezt a nagy H-ban ! Hmem az tény, hogy ekkor szombaton megérde melte az előadás és az előadók a földszinti álló hely ifjúságának lelkesedését. Szigethy, Káldy, a kói primadonna egymást igyekezett felülmúlni játékban, énekben egyaránt s a menynyire különböző a két énekesnőnek ének ós játókmodora, annyira nevetséges volna közöttük összehasonlítást téve, levonni a következtetést, hogy melyiknek sikerült nagyobb eredményt elérnie. Dicséretes igyekezettel nyújtottak nekik segédkezet a többi szereplők is Hegyesy, Nagy Gyula, Prielle Gorntlia ós fóleg Dobó, a pompás együgyű molnár, kinek „Na de ilyet" felkiáltásai menten közkézre, akaró n mondani közszájra kerültek, s a mit, ha jól emlékszem, én is czitáltam a jelen ünnepélyes alkalommal is valahol fentebb. Hát, hogy a czine mintyóre visszatérjek, máig se jutott volna eszembe ez a szintén fentebb már méltatott fenyegetés, ha a következő előadások fel nem idézik. Hanem így, igazán kedvem volna most alaposan kiönteni minden elkeseredésemet és kimutatni lerántó képességemet teljes mórtékben, — hát ha ugy sem lesi rá többször alkalmam, (mi hogy ugy legyen, tiszta szivemből kívánom). Hát engedelmet initállok, nem is járja ám az, a mit „derék sziné.-zeink" az igazgató távollétét felhasználva, az elmúlt héten műveltek, jobban mondva nem műveltek. Én ugyan első sorban önmagam, de mások előtt is a lehetőségig keresem, kutatom azon, a különben talán észre sem vehető mentő okokat, melyekre akár az előadás kevósbbé sikerült volta, akár az előadók kevésbbé kielégítő játéka visszavezethető s ép ezért a veszélyesen megbetegedett Lomniczi hétfői és a következő előadások alkalmával tapasztalt gyöngeségeit őszinte sajnálattal bár, de készséggel hajlandó vagyok megbocsátani s ezzel kapcsolatban a Mihályffy Juliska önfeláldozó igyekezete iránt annál nagyobb elismeréssel adózom, hanem a többiek számára mentséget nem találok. A dolgok ilyetén állapotában egyszerűen megfosztom őket attól az élvezettől, hogy nevüket nyomtatásban olvashassák; (a mivel pedig talán kellemetlen perczektől mentem meg ókét, minthogy kénytelen volnék ezúttal kizárólag a megrovásra érdemes körülményekkel kapcsolatban foglalkozni velük). Igaztalan volnék azonban, ha a mindig kiváló Hegyesy és Csólcáné, valamint a fellépésben betegsége miatt akadályozva volt Kres* Irmát is ilyen sorsban részesíteném. Még igy is megeshetik, hogy egyesekkel szemben igazságtalanságot követek el, de erről már nem tehet'k. Én a színházi hőt általános eredményével foglalkozom ! J . . n. Csarnok. Hogy mentették meg Bátori Schulz Bódog tábornok életét? Ha közeledik a tavasz és a természetet a hosszú téli álmából uj életre serkenti, nem csak a növényzet szívja magába az éltető nedvet, hogy sok zöld lombot ós virágdíszt öltsön magára. Nem csak a magyar ifjú nemzedékben nyilatkozik meg a hazafiúi lelkesedés, mert beköszönt a mártius 15 ike, a mely nap a magyar nemzetnek szent ünnep ni'pji, a mely naphoz fűződnek oly emlékek, oly esemenyek, a melyek büszkeséggel töltik el a magyar ember keblét. De még az öreg honvéd meggörnyedt teMe is felegyenesedik, vire ifjú hívvel pezseg ereiben, szeme ragyog a nagy események emlékére Hiszen ó is ott volt,ahol „elhuttauak legjobbjaiuk". ő is ott harczolt a névtelen hősök soraiban a szent háromságért: a szabadság, egyenlőség és testvériségért! Meg meg ifjodik az} öreg honvéd, márczius 15-én, hogy elmondja hatyudalát, a magyar ifjúságot hazaszeretetre, és ha kell, életének feláldozására buzdítva; — és az öreg honvéd nem követel elismerést, nem kór jutalmat, mert meg van abban a tudatban jutalmazva, hogy azon szabadeszmék, melyekórt ő vérét ontotta, ha bár majdnem egy félszázad után, érvényesülni készülnek a haza és népe boldogságára. 1849. április 4 ón reggel kelt át Klapka táboráuak azou része, melyhez Bátori Schulz Bódog dandára tartozott, az egyetlen- hidon, mely a Tápió folyón át vezetett. A kis folyó a tavaszi esők ós hó olvadástól anynyira megáradt, hogy annak jobb partján elterülő réteket elborította, mig a magasabb balpart szárazon maradt. Ezen elöntő;t rétség biztosította a támadó magyar hadsereg balszárnyát, migaj>bb szárnyát erős fedezettel kellett volna a meglepetéstől megvédeni, a mi 7 ágyúval és az ezek fedezetére kirendelt .Császár huszár" csapattal lett eszközölve. Bitori Schulz Bódog dandárjaiból, a 17. ós 19, zászlóaljak, mely utolsóba e sónk irója is volt beosztva, kezdték meg a támadást arczéiben ós már-már sikerült az ellenséget Bxskén tul levő állásából kiszorítani. Azonban midőn leghevesebben folyt az ütközet és a legénység a legjobb reményektől lelkesülten hatolt előre, nagy meglepetésünkre hir elen vissza vonulást vezényeltek a mit a 19 zászlóalj egész rendben eszközölt a mig lehetett. De most az lőn a kérdés, merre vonu'jon viszsza? A jobb szárnyat az ellenség megkerülte, az ágyuk fedezésére rendelt kis csapit huszár nagy erő által meg