Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-25 / 8. szám

„N Y I R V I D É K." — Jótékonyság. Czucker Henrikné úrnő leányának Ida kisasszonynak férjhezmenetele alkalmából a helybei jótékony nőegyletnek egy 200 korona névértékű járadék­kötvényt adományozott. Fogadja ezen nemes szívre és fenkölt gondolkozásra valló cselekedetéért az elnökségnek leghálásabb köszönetét. — Hajós Izidor urnák, ki az egylet részére 10 frtot adományozott, szintén ez uton mond hálás köszönetet az elnökség. — (xyászhir. Nagy csapás érte a napokban Verzár István róm. kath. esperest, városunk ezen közszeretetben és tiszteletben álló alakját. Testvérbátyja Verzár Manó halt el folyó hó 16-án Maros-Vásárhelyt. A megboldogult hosszú ideig volt curiai főlevéltárnok, s az utóbbi évek­ben vonult nyugalomba. — A nyíregyházai önk. tűzoltó egylet segély alapja gyarapítására Czucker Henrik ur által adomáuyo zott 200 koronáért a uevezett egy.et nevébíu köszöaetet mondunk. Nyíregyháza, 1891. februir 24 Bencs László, elnök, Sztarek Ferencz, főparancsnok. — A helybeli Cáevra kadisha egylet javára Czukker Henrik ur 400 koronát adomáuyozván, az egylet elnöksége ezért ez uton is hálás köszönetét fejezi ki. — Zucker Hiurik urnák az izr. elemi isko a szegóuysorsu tanú őiuan fal segélyezésére tett 1000 (ezer) koronás alapítványáért ezennel hálás köszönetet mondunk. Az iskolaszék ne­vében dr. Weinman Leó. — A kereskedő ifjak bálja. A kereskedő ifjak báljai évek óta a legkedelyesebb táuczestólyek közzó tartoznak s a most e hó 17-ón lezajlott hattyú tánczesté­lyük ezen állításunkat csak megerősítette. Pezsgő jókedv uralkodott az egész vonalon, attól a legelső pereitől fogva, a mikor Binczy Gyula hegedűjének uyirettyüj »t a kezébe vette és fokozódott perczról perezre egészen — kivjlágos virradtig. És sajátságos, mig egyes tánczesté­lyeket a jelenlevők hidegsége csaknem megfagyaszt; addig egy másikat, a mely csaknem ugyanazon elemek­hői áll, a rózsás kedély, a kicsapongó jókedv a hevúlé8ig felvillanyoz. Tudja a jó ég, talán a levegőben vau valami, a mi mindezt előidézui tudja. És szerencsések a keres­kedő ifjak, hogy az ó mulatságaikat rendesen a jó szellem szállja meg és rendesen fesztelen jó kedélyhan­gulatban zajlik le. Az bizonyos, hogy az ilyen mu'atsá­gokoak a reudezéséhez nem is ért ú;y senki, mint éppen a kereskedő ifjak. Niluk nincs bálanya; ők fel­szólítják a város kedves menyecskéit háziasszonyokul rendes körülmények között 40—50 et, aztán megígérte­tik maguknak, hogy nemcsak elfogadj Ik, de el is jöanek. Természetesen mindez hattyúval terhelve értetik s aztán a mikor a sok jó sült és sütemény együtt van: a házi­asszonyok már a tánezterembe lép ükkor gyakorolják háziasszonyi szerepüket kedvességükkel, mi által ha egy csepp jég mutatkozott is a láthatáron, felenged nyomban, a mikor B.-nczy Gyulá rázendít a „Rászeg vigyok ró­zsám" czímü ropogós csárdásra. A négyeseket 50 pár tánczolta s a tánezolók 4 óráig mint egy ember tartot­ták fenn a jó kedélyt. Lenn a tornacsarnokban, a hol díszesen felterített asztalok valáuak, kivénhedt ós ki dült tánezosok itták a hegy levét világos reggelig. A bál anyagi eredményéről más h -lyen számol be a rendező­ség, mi még felsoroljuk azon hölgyek neveit, a kik ezen igazán kedélyes tánczestélyen jelen voltak: Asszonyok: Baruch Arnoldné, B au Mimé, Borovícs Kirolyué, Bar ger Mihálynó, Dietz Studorné, ifj Eugla ider Ignáczné, dr. Flegmán Jenőnó, Fieiner Lajosnó, Friedmann áán­dornó, Führer Mihálynó, dr. Gira Leoné, Groszman Samuné, Herz Auróluó, Horovitz Jtkabné, dr. Hoffnin Mórné, Kreislet Simonné, Mderer 1,'náczné, dr. Lauffer Miksáné, Leschák Antalné, Mann Józsefué, Mirsalko Gusztávnó, Mirsalko Lajosné, Mtudl Emilué, dr. Pollat­sek Sándorná, Pollatsek Józsefné, Preisz Ignáczné, dr. Rosenberg Emiidé, Ruzsonyi Eudróué, Ruzsouyi Pálué, Stern Jenőné, Sui'áuyi Imréné, Surányi Istvánné,, Silber­stqiu Lászlónó, Szjlágyi Jánosné, Tarczali Dezsőn^, Tes­sík Jánosné,'Uugár Lljosué, Uagár Lipótnó, dr. Weiuman Leoné. Leányok. Biruch Mirgit, Friedtnan Irén, Kreisler nővőrek, Marsalko Boriska, Marsalko Emma, L'cfítin^n Emma, NiedermantRegina, Pollatsek Bella, Preisz uővé­rek, Silberstein Mirgit, Schreiber Szidónia, Szilágyi nő­vérek, Ungár Ilona. f — öngyilkos huszár-hadnagy. Van Dernáth Ist­ván, cs. és kir. 14. huszárezredben hadnagy, e hó 19-ikén délután, selyem utczai lakásán revolverrel főbelőtte ma­gát. A boldogtalan fiatal ember végzetes tettének elkö­vetése előtt pár pillanattal még egészen nyugodtan be­szélgetett a nála levő ezredorvossal s átfordulva a másik szobába, agyonlőtte magát. A golyó a fültő mögött fú­ródott be a koponyába s pár pillanat alatt halált oko­zott. Hogy mi vihette a szerencsétlen fiatal hadnagyot a végzetes lépésre, nem is sejtik. Temetése megfelelő katonai pompával szerdán délután ment végbe. A holt­testet vasúton Sztárára szállították, hol a családi sír­boltban helyezik örök nyugalomra. ,— A kereskedő ifjak egyesületének e hó 17-diki tánczmulatsága alkalmával felülfizettek: Láderer Ignácz 12 frt 50 kr, Grosz L. H. 10 frt, Friedmann Sándor, Schwarcz Albert (Gyulaj), Stern Jenő, Benczy Gyula 5—5 frt, Dobó Sándor, Básthy Barna, Groák Ödön 3 frt 50—3 frt 50 kr, Burger Pál, dr. Gara Leo, Schlesinger Miksa, Silberstein László, Burger Mihály, dr. Flegmann Jenő, dr. Hoffman Mór, Mandel Emil, Mann József, Führer Mihály 2 frt 50—2 frt 50 kr, Mirsalkó Ödön, Hoffmann Mihályi Lezsák Antal, Andre Gyula, dr. Hoffmann Emil 2—2 frt, Polatsek Géza, Singer Károly, Friedlieber Ignácz. Ungár Lajos, Kende Jenő, Grünberger Endre, Polatsek József, dr. Rosenberg Emil, dr. Lauffer Miksa, özv. Ungár Lipótné, Preisz Adolf, Gzukor Ferencz, Groszmann Samu, Baruch Arnold, Hercz A. Aurél, dr. Hartstein Sándor, dr. Polatsek Sándor, Szilágyi János, Schwarcz Albert, Kubassy Gusztáv, Lichtmann Alajos, Gyurisskó Ferencz, Nagy Sándor, Marsalko Lajos, Surányi István, László Béla (S ­A.-Ujhely), Teszter Lajos 1 frt 50 — 1 frt 50 kr, dr. Zin­ner Samu, Ruzsonyi testvérek, Klár Lajos, Havass Gyula, dr. Veimann Leo, Blau Mór, ifj. Englender Ignácz, Diecz Sándor, Fieiner Lajos, Rosenthál Ferencz, Fischer Ármin, Preisz Ignácz 1 —1 frt, Hercz Jakab, Gara Miklós, Blau Béla, Borovits Károly, Grosz Samu, Véber Lajos, Grosz Jakab, Schiller, N. N., N. N., Ruhmann Andor, Orlay Ágoston,' Glück Béla, Fuchs Aladár, Lővinger, Vadász * Mór (Kis-Várda), Lövey Sándor, Ludmann, Lichtscliein Adolf, Kőrösy Pál, Rosenfeld, Dombay Lajos, Surányi Imre, Bónis Menyhért, Flegmann Bertalan, Szellak Mihály, Bogár Lajos, Kende Sándor, Tesik János, Kopányi András, Goldberger Jakab, Bagianszky, Nagy Elemér 50— 50 kr. Je­gyeiket megváltották: Hajós Izidor (Kótaj) 10 frt, Fest László, Burger Mór, Gzuker Henrich, Glück Ignácz, Schwarcz Károly (Gyulaj), VVirtschafter Ármin 5—5 frt, Mandel Gusztáv 4 frt, Morgenstern Zsigmond, Gansel Lipót, Führer Zsigmond, Führer Ignácz 3—3 frt, Kardos Soma, dr. Baruch Mór, Gál Jenő (Oros), Morgenstern Dezső, Graselly Norbert, Jóba Elek, Blumberg József 2—2 frt, Blumgrund Ármin, Hirschler Mór, Grünbaum Zsigmond, Klein Sándor 1 frt 50 — 1 frt 50 kr, Lenhorn Sándor, id. Gzukor Márton, Rosenthál Gábor, Bricz Miksa, Rechniczer Ignácz (Buda­pest) 1—1 frt. Fogadják a mélyen tisztelt felülfizetők és azon nemes szivü urak, akik jegyeik megváltása által az egylet bevételét emelték, a jótékonyczél érdekében, telje­sített kegyes adakozásért az egyleti elnökség hálás kö­szönetét. — Tiiz volt pénteken reggel 8 órakor városunk­ban. Klintzkó Pál fodrász körte-utezai házában támadt a veszedelem, de a gyorsan megjelent tűzoltók oly sike­resen végezték munkájukat, hogy a hosszú nádas épület tetejéből csak egy kis rész pusztult el. — Az Ujfekértón e hó 17 én tartott dalárda bál alkalmival felülfizettek: Mikláry István 1 frtot, Gold­"tein Sítnuel 1 frtot, Grünberger Ignácz 20 krt, Gold stein .Dávid 20 krt, Gelbmau Sitnuel 1 frtot, Gyeskó Sámuel 40 krt, Kálmin D ;zső 1 frtot, Z»jri Pál 40 krt, Sxecsódy József 40 krt, Ki máoczhey B jrtalan, Pdlsóczy Mihily, Kőrösy Ján >s, Ktir Simuel 20—20 krt, Cser­nyus L-Srincz 1 frt 20 krt, S ern 1,'nácz 20 krt, S?o boszi iy Imre 1 frt 20 krt, Grósz Lijos 20 krt, Prán Gyu!a 20 krt, Kil náuczhey Gibor 20 krt, Öirös Jtnos 20 krt, Kilminczhely Rudolf 40 krt, Nagy Kilmáu 1 frt 40 krt, Kindel Dezső 20 krt, Ssoboszlay B irtalan 20 krt, Csajkos Gyula 1 frt 20 *rt, Liszló Imre 1 frt 20 krt, Silkovics L\jos 20 krt, Ninásy István 20 krt, Puhy András 1 frt 20 krt, T>rtna István 20 krt, Antal Jtnos 40 krt, Súler G sza 40 krt, Mírzsó János 40 krt, Riues Imre 20 krt, Szu .yoguy Istváu 3 frtot, Mezősy Béla 2 frtot, Kupferítein Jakab 50 krt, Jóba E'ek 50 krt. Fogadják a rendezőség hálás köszöuetét. — Nyugta é» köszönet. A nyírbátori róm. kath. templomban felállítandó orgona alap javára bogáti Psche­rer József nagybirtokos úr és neje által adományozott 100 frt azaz egyszáz frtot, midőn nyilvánosan nyugtáz­zunk, egyúttal e szép és kegyes adományért az egyház tanács nevében is köszónetüuket örömmel tolmácsoljuk. Nyírbátor, 1894. februir 15 én. Kóródi Pius, ház-főnök, róm. kath. lelkész, Fuchs Ferencz, világi elnök. — Rosz termés következményei. A gazdakörök­ben most már általáuosan ós mindenütt tudják, hogy a mult évi répamagtermés a góczpenton t. i. egész Észak• uómetország termelő helyein nagyon rosszul ütött ki. A nagy hiáoyt sokan, — kik rópamaggal kereskednek, — mindenféle módon, leszállított árakon és olyan áruval igyekszenek pótolni, a mely a „jó" ós „megbízható" jelzőt semmikóp sem érdemli meg, mert az idei viszo­nyok közt tárva-nyitva az ajtó oly üzelmeknek, melyek a gazdára nézve végzetessé válhatuak. Ilyenekkel szem ben csak akként lelhet a gazda érdekeinek helyes megóvására nézve megnyugvása, ha az idei viszonyok közt egyáltalán nem bízza másra rendeléseit, min*, épen csak első rendű czégre, a mely megbízhatóságánál fogva vezérszerepet játszik növénytermelésünk terén. De látjuk különben, hogy a valódi faj azonos magvaknak termelői is állást foglalnak mir a számos hamisításokkal és visszaélésekkel szemben: A ma megjelent lapokban következő nyilatkozatot tesz közzó egy világhírű kül­földi répamagtermeló: A B>rries féle eckendorfi (észak­németországi) nemesbirtokok központi igazgatósága ezennel közhírré teszi, hogy a kitűnőnek bizonyult eredeti eckendorfi takarmáuyrépamagjának kizárólagos ós egyedüli eladását Ausztria-Magyarország részére Mtuthner Ölön budapesti magkereskedő czégre ruházta át és ennélfogva csakis ezen ezóg egyedül képes a valódi eckendorfi répunagot szállítani. — Jókai Mór összes müvei. A jubiláris uemzeti díszkiadás ím hozzá érhető lesz azok részére is, a kik uem voltak abban a helyzetben, hogy a magyar uem­zeti irodalom egyik legnagyobb alkotását a Jókai Mir összes műveit 203 foriutuak egyszerre való lefizetésével megrendeljék. Minthogy Jókai művei több kiadó tulaj douát képezik, kik a jubileum alkalmából ezen össz­kiadás lótesithetése érdekében egyesültek, —Jókainak a nemzeti ajándék átadása utáu feutartották móg bizonyos számú példányokig az összkiadásra való egyesülésüket, hogy e nagy alkotáshoz hozzá juthassanak minden na­gyobb megerőltetés nélkül azok is, a kiknek niucs módjukban egyszerre és előlegesen ily nagyobb összeget köuyvekért kiadni. A magyar könyvkiadóknak e tényke­dését az ő dicséretükre örömmel jegyezzük fel. Tették ezt első sorban a migyar olvasó közönség érdekében, a mely rajongva szereti élő leguagyobb költőjét s tették másodsorban azért, mert az ország minden részéből a társadalom minden osztályából halomszámra érkeztek levelek és megkeresések a jubileumot rendező bizott­sághoz, hogy Jókai összkiadása könnyen törleszthetö havi részletfizetések mellett bocsáttassék a uagy közönség ren delkezésére, mert az irodalom ezen ü tnepéből ki akarj i venui részét minden művelt tagja a társadalomnak. ;A társadalom e kívánsága jogos, ezt a Jókai műveinek kiadói elismerték és ime elhatározták, hogy a Jókai Mór nemzeti diszkiadását a magyar közönség részére hozzá férhetővé teszik és pedig nem is mint az előző jubi leumkor történő előfizetéseknél fűtött példányokban, de díszes bekötésekbeu. A részletfizetések havi 4 frtban állapíttatta'Í meg, mily összeg mindaddig pontosan törlesz­tendő, mig az egész mű ára (bekötve 2ő0 frt) teljesen tör­lesztve nincs. A kiadók egyszerűbb eljárás czéljából miuden nagyobb város, illetve vármegye területén egy hiteles könyvárust bíztak meg képviseletükkel, a kinél a Jókai nemzeti diszkiadásra előfizetni lehet. Nálunk e tiszttel Tarczali Dezső nyíregyházi jó nevű könyvkereskedő bízatott meg, ki e hivatásábau eljárva lapunk mai szá­mához mellékeli felhívását Jókai Mór összes műveinek nemzeti diszkiadását illetőleg. — Tarczali Dezsőnél, mint a Jókai nemzeti kiadás szabolcsmegyei főbizominyo­sánál a minta-kötet is megtekinthető. Szinház. Vándorszínész korában Megyery, — van-e ki e nevet nem ismeri, — körmölgeté, mint mis a stinlapot — s ka­pott — ezért . . . stb' . Nem tudom, miféle eszmetársulis révén jutott eszembe ez a vers, mikor az elmúlt színházi hétről szóló tudósításom megírásához fogtam, — elég az hozzá, hogy folyton ez csengett a fülembe. Sehogy iem tudtam sza­badulni tőle, sőt annyira hatalmába kerített, hogy ön­kénytelenül erre a kaptára kezdtem bele referidámba. ilyen formán: „Tudósító korában alulirt, — ki már sok bolondot összeirt, — színházba híven eljárogatott, — t kapott — ezért — ... " tovább nem tudtam folytatni. Azt tudora, hogy mit kaptam, de a mit kaptam, azt versbe foglalni nem tudtam. Pedig oda-elől hajdan, gymnasista korom­ban elkövettem és is egy néhány verset, de már any­nyira kijöttem ebből a mesterséfből, hogy az „öt forint­nyi bér" helyébe ót forintnyi bérért sem tudnám oda­illeszteni az — influenzát. No igen, mert ezt kaptam szorgalmas színházlátogatásom fejében. Éi mert így fen­akadtam, de sőt mert azt is kénytelen voltam beismerni, hogy a már kifaragott sorok is infamisul dőezőgnek, fel­hagytam azzal a merész tervvel, hogy versben irjam le referádámat. Megmaradok a száraz próza mellett; ai ugy is job­ban összeülik az én száraz, prózai lelkületemmel. Ez az influenzás állapot különben sem valami na­gyon alkalmas költői impressziók és experimentumokra. Es én ebbe az influenzás állapotba teljei meggyőződé­sem szerint hivatalból jutottam. Már tudniillik annyiban, a mennyiben a referensi tisztség hivatalnak nevezhető. Minden este színházba járni, ugy lehet különösen az ifjabb generáczió előtt, irigylésre méltó foglalkosisnak tűnik fel. Hanem a ki az elmúlt hét elején c#ak két egy­másutáni estét i( a szinhizban töltött, az méltányolni fogja abbeli dicsekedésemet, hogy hivatalom betőltéeéhez nem csekély kitartás is szükségei vala. Meg is adtam az árát s most csak ax bánt, hogy nincs kit felelősségre vonnom. Nincs kit felelőssé tegyek a színházban uralkodott dermesztő hidegért. Hát ki tehet arról, hogy az időjárásnak épen most tetszett szibériai hidegre változni át, a síinpadi kályhák­nak most tetszett megbomlani s a fÜ3tőt nem csak a kürtőn, de valamennyi oldalnyiláson kibocsátani s a lég­fűtésnek is tetszik egyedül elégtelennek lenni a nézőtér és a színpad megmelegitésére. Nem is panaszkodom hát senki és semmi ellen, mert még azt találni szememre vetni valaki, ha nem tetszett, miért jártam a színházba? — a miből aztám olyan bonyodalmas kontra, rekontra, sub és luri kontrá­zás fejlődhetnék ki egészen a rikliig, hogy a képviselő­házi egyházpolitikai vita jámbor kölcsőnöi kapaciitilga­tás volna hozzá képest. Meg aztán már segítettek is a bajon, hiszen csütör­tökön teljesen tűrhető meleg uralkodott a azinhizban s igy a kérdés már nem is lenne aktualis. Most veszem észre, hogy mennyit fecsegtem mir itt össze-vissza és mindig nem mondtam semmit, Kegye* bocsinatért esedezem, lizas állapotban vagyok, ne mél­tóztassanak rajta megütközni. Rendszeres kronologiai tudósítást különben sem szándékozom irni. A princzipálisom, mir mint a sxer­kesztő ur, mikor engem a tudósitáii tisztséggel megbízott, — ha nem kellene attól tartanom, hogy ő is átólvaesa, a mit itt összeírok, azt mondanám a már untig emlege­tett influensárara czélozva, hogy .áldozatul kiszemelt*, — mondom, mikor ezt a feladatot reám bizta, — külön­ben is azzal ax utasitissal látott al, hogy nem az egyes előadisokról kellend kritikákat irnom, — a mi, melles­leg mondva, végtelen unalmas és kétes értékű foglalko­zás, — hanem a színházi hét általános jelenségeit kell regisztrálnom, közbe szőve a részletekre vonatkozó meg­jegyzéseimet. Hát ez elégé könnyű kényelmes feladatnak látszik. Pedig nem az. Az a 'másik könnyebb és kényelmesebb faja a tudósításoknak, csak a szokásos megjegyzéseket kell különféleképen variálni s késsen van. Nekem meg először azon kell a fejemet törnöm, hogy mi volt az el­múlt hét jellemző sajátsága általánosságban. Szerencsére olyan .élelmss' igazgató áll a társulat élén — a szó nemesebb értelmében hasznilva az „élel­mes" kifejezést — a ki kisegít a hínárból; mert hiszen csak a teljesen bevált műsoron kell végig gondolnom s kész a felelet. Ezt ugyan a „magyar színészetnek" össte­ránczolt homlokú barátai talán nem veszik teljesen ki­elégítőnek, de hát ösmerjük be, hogy a magyar szinmü­vészetet nem annak összerinczolt homlokú barátai tart­ják fenn, kik anathémit kiáltanak a dévaj operettekre, a léha bohózatokra — ha mások hallják, hanem fenUrtja az a közönség, a mely mulatni vágyik, s a mely csak mintegy pihenő pontul szereti és nézi meg a komolyabb irányú, hogy ugy mondjam, öntudatos műveket. És mert Dobó ezt igen jól tudja, azért adja meg a mult heti műsorra a hét általános jellegéről kívánt vá­laszt, mely eképen hanglik: három operett, három bohó­zat, egy népszínmű, egy dráma. Ez a hét jellege; azzal a hozzáadással, hogy min­den előadásnak megvolt a maga publikuma, és pedig olyan publikuma, mely egyszer sem érezte magiban, hogy akkor este más darabot szivesebben nézett volna végig. Azt hiszem, kár volna „tudósításom"-hoz e tekin­tetben többet hozzátennem. Hogy azoaban a részletekre is kiterjeszkedjem, a a színre került darabokkal s ai előadókkal kell röviden foglalkoznom. A nyolez darab közül négy volt ismeretes a nyír­egyházi közönség előtt: a „Kertészleány" ,.Czigánybiró" „Nap és Hold« operettek s a „Lengyel Zsidó" dráma: a többi négy: ujonság: „Sanyaró Vendel" „Mongodinur felesége" „Primadonna" bohózat és a „ Hulló csillagok* népszínmű. Az újdonságok közül a „Sanyaró Vendel' a vasár­nap délutáni publikumnak volt szinva, de kacx«fUt<J

Next

/
Thumbnails
Contents