Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-25 / 8. szám

„N Y I R V I D É K." — Jótékonyság. Czucker Henrikné úrnő leányának Ida kisasszonynak férjhezmenetele alkalmából a helybei jótékony nőegyletnek egy 200 korona névértékű járadékkötvényt adományozott. Fogadja ezen nemes szívre és fenkölt gondolkozásra valló cselekedetéért az elnökségnek leghálásabb köszönetét. — Hajós Izidor urnák, ki az egylet részére 10 frtot adományozott, szintén ez uton mond hálás köszönetet az elnökség. — (xyászhir. Nagy csapás érte a napokban Verzár István róm. kath. esperest, városunk ezen közszeretetben és tiszteletben álló alakját. Testvérbátyja Verzár Manó halt el folyó hó 16-án Maros-Vásárhelyt. A megboldogult hosszú ideig volt curiai főlevéltárnok, s az utóbbi években vonult nyugalomba. — A nyíregyházai önk. tűzoltó egylet segély alapja gyarapítására Czucker Henrik ur által adomáuyo zott 200 koronáért a uevezett egy.et nevébíu köszöaetet mondunk. Nyíregyháza, 1891. februir 24 Bencs László, elnök, Sztarek Ferencz, főparancsnok. — A helybeli Cáevra kadisha egylet javára Czukker Henrik ur 400 koronát adomáuyozván, az egylet elnöksége ezért ez uton is hálás köszönetét fejezi ki. — Zucker Hiurik urnák az izr. elemi isko a szegóuysorsu tanú őiuan fal segélyezésére tett 1000 (ezer) koronás alapítványáért ezennel hálás köszönetet mondunk. Az iskolaszék nevében dr. Weinman Leó. — A kereskedő ifjak bálja. A kereskedő ifjak báljai évek óta a legkedelyesebb táuczestólyek közzó tartoznak s a most e hó 17-ón lezajlott hattyú tánczestélyük ezen állításunkat csak megerősítette. Pezsgő jókedv uralkodott az egész vonalon, attól a legelső pereitől fogva, a mikor Binczy Gyula hegedűjének uyirettyüj »t a kezébe vette és fokozódott perczról perezre egészen — kivjlágos virradtig. És sajátságos, mig egyes tánczestélyeket a jelenlevők hidegsége csaknem megfagyaszt; addig egy másikat, a mely csaknem ugyanazon elemekhői áll, a rózsás kedély, a kicsapongó jókedv a hevúlé8ig felvillanyoz. Tudja a jó ég, talán a levegőben vau valami, a mi mindezt előidézui tudja. És szerencsések a kereskedő ifjak, hogy az ó mulatságaikat rendesen a jó szellem szállja meg és rendesen fesztelen jó kedélyhangulatban zajlik le. Az bizonyos, hogy az ilyen mu'atságokoak a reudezéséhez nem is ért ú;y senki, mint éppen a kereskedő ifjak. Niluk nincs bálanya; ők felszólítják a város kedves menyecskéit háziasszonyokul rendes körülmények között 40—50 et, aztán megígértetik maguknak, hogy nemcsak elfogadj Ik, de el is jöanek. Természetesen mindez hattyúval terhelve értetik s aztán a mikor a sok jó sült és sütemény együtt van: a háziasszonyok már a tánezterembe lép ükkor gyakorolják háziasszonyi szerepüket kedvességükkel, mi által ha egy csepp jég mutatkozott is a láthatáron, felenged nyomban, a mikor B.-nczy Gyulá rázendít a „Rászeg vigyok rózsám" czímü ropogós csárdásra. A négyeseket 50 pár tánczolta s a tánezolók 4 óráig mint egy ember tartották fenn a jó kedélyt. Lenn a tornacsarnokban, a hol díszesen felterített asztalok valáuak, kivénhedt ós ki dült tánezosok itták a hegy levét világos reggelig. A bál anyagi eredményéről más h -lyen számol be a rendezőség, mi még felsoroljuk azon hölgyek neveit, a kik ezen igazán kedélyes tánczestélyen jelen voltak: Asszonyok: Baruch Arnoldné, B au Mimé, Borovícs Kirolyué, Bar ger Mihálynó, Dietz Studorné, ifj Eugla ider Ignáczné, dr. Flegmán Jenőnó, Fieiner Lajosnó, Friedmann áándornó, Führer Mihálynó, dr. Gira Leoné, Groszman Samuné, Herz Auróluó, Horovitz Jtkabné, dr. Hoffnin Mórné, Kreislet Simonné, Mderer 1,'náczné, dr. Lauffer Miksáné, Leschák Antalné, Mann Józsefué, Mirsalko Gusztávnó, Mirsalko Lajosné, Mtudl Emilué, dr. Pollatsek Sándorná, Pollatsek Józsefné, Preisz Ignáczné, dr. Rosenberg Emiidé, Ruzsonyi Eudróué, Ruzsouyi Pálué, Stern Jenőné, Sui'áuyi Imréné, Surányi Istvánné,, Silberstqiu Lászlónó, Szjlágyi Jánosné, Tarczali Dezsőn^, Tessík Jánosné,'Uugár Lljosué, Uagár Lipótnó, dr. Weiuman Leoné. Leányok. Biruch Mirgit, Friedtnan Irén, Kreisler nővőrek, Marsalko Boriska, Marsalko Emma, L'cfítin^n Emma, NiedermantRegina, Pollatsek Bella, Preisz uővérek, Silberstein Mirgit, Schreiber Szidónia, Szilágyi nővérek, Ungár Ilona. f — öngyilkos huszár-hadnagy. Van Dernáth István, cs. és kir. 14. huszárezredben hadnagy, e hó 19-ikén délután, selyem utczai lakásán revolverrel főbelőtte magát. A boldogtalan fiatal ember végzetes tettének elkövetése előtt pár pillanattal még egészen nyugodtan beszélgetett a nála levő ezredorvossal s átfordulva a másik szobába, agyonlőtte magát. A golyó a fültő mögött fúródott be a koponyába s pár pillanat alatt halált okozott. Hogy mi vihette a szerencsétlen fiatal hadnagyot a végzetes lépésre, nem is sejtik. Temetése megfelelő katonai pompával szerdán délután ment végbe. A holttestet vasúton Sztárára szállították, hol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. ,— A kereskedő ifjak egyesületének e hó 17-diki tánczmulatsága alkalmával felülfizettek: Láderer Ignácz 12 frt 50 kr, Grosz L. H. 10 frt, Friedmann Sándor, Schwarcz Albert (Gyulaj), Stern Jenő, Benczy Gyula 5—5 frt, Dobó Sándor, Básthy Barna, Groák Ödön 3 frt 50—3 frt 50 kr, Burger Pál, dr. Gara Leo, Schlesinger Miksa, Silberstein László, Burger Mihály, dr. Flegmann Jenő, dr. Hoffman Mór, Mandel Emil, Mann József, Führer Mihály 2 frt 50—2 frt 50 kr, Mirsalkó Ödön, Hoffmann Mihályi Lezsák Antal, Andre Gyula, dr. Hoffmann Emil 2—2 frt, Polatsek Géza, Singer Károly, Friedlieber Ignácz. Ungár Lajos, Kende Jenő, Grünberger Endre, Polatsek József, dr. Rosenberg Emil, dr. Lauffer Miksa, özv. Ungár Lipótné, Preisz Adolf, Gzukor Ferencz, Groszmann Samu, Baruch Arnold, Hercz A. Aurél, dr. Hartstein Sándor, dr. Polatsek Sándor, Szilágyi János, Schwarcz Albert, Kubassy Gusztáv, Lichtmann Alajos, Gyurisskó Ferencz, Nagy Sándor, Marsalko Lajos, Surányi István, László Béla (S A.-Ujhely), Teszter Lajos 1 frt 50 — 1 frt 50 kr, dr. Zinner Samu, Ruzsonyi testvérek, Klár Lajos, Havass Gyula, dr. Veimann Leo, Blau Mór, ifj. Englender Ignácz, Diecz Sándor, Fieiner Lajos, Rosenthál Ferencz, Fischer Ármin, Preisz Ignácz 1 —1 frt, Hercz Jakab, Gara Miklós, Blau Béla, Borovits Károly, Grosz Samu, Véber Lajos, Grosz Jakab, Schiller, N. N., N. N., Ruhmann Andor, Orlay Ágoston,' Glück Béla, Fuchs Aladár, Lővinger, Vadász * Mór (Kis-Várda), Lövey Sándor, Ludmann, Lichtscliein Adolf, Kőrösy Pál, Rosenfeld, Dombay Lajos, Surányi Imre, Bónis Menyhért, Flegmann Bertalan, Szellak Mihály, Bogár Lajos, Kende Sándor, Tesik János, Kopányi András, Goldberger Jakab, Bagianszky, Nagy Elemér 50— 50 kr. Jegyeiket megváltották: Hajós Izidor (Kótaj) 10 frt, Fest László, Burger Mór, Gzuker Henrich, Glück Ignácz, Schwarcz Károly (Gyulaj), VVirtschafter Ármin 5—5 frt, Mandel Gusztáv 4 frt, Morgenstern Zsigmond, Gansel Lipót, Führer Zsigmond, Führer Ignácz 3—3 frt, Kardos Soma, dr. Baruch Mór, Gál Jenő (Oros), Morgenstern Dezső, Graselly Norbert, Jóba Elek, Blumberg József 2—2 frt, Blumgrund Ármin, Hirschler Mór, Grünbaum Zsigmond, Klein Sándor 1 frt 50 — 1 frt 50 kr, Lenhorn Sándor, id. Gzukor Márton, Rosenthál Gábor, Bricz Miksa, Rechniczer Ignácz (Budapest) 1—1 frt. Fogadják a mélyen tisztelt felülfizetők és azon nemes szivü urak, akik jegyeik megváltása által az egylet bevételét emelték, a jótékonyczél érdekében, teljesített kegyes adakozásért az egyleti elnökség hálás köszönetét. — Tiiz volt pénteken reggel 8 órakor városunkban. Klintzkó Pál fodrász körte-utezai házában támadt a veszedelem, de a gyorsan megjelent tűzoltók oly sikeresen végezték munkájukat, hogy a hosszú nádas épület tetejéből csak egy kis rész pusztult el. — Az Ujfekértón e hó 17 én tartott dalárda bál alkalmival felülfizettek: Mikláry István 1 frtot, Gold"tein Sítnuel 1 frtot, Grünberger Ignácz 20 krt, Gold stein .Dávid 20 krt, Gelbmau Sitnuel 1 frtot, Gyeskó Sámuel 40 krt, Kálmin D ;zső 1 frtot, Z»jri Pál 40 krt, Sxecsódy József 40 krt, Ki máoczhey B jrtalan, Pdlsóczy Mihily, Kőrösy Ján >s, Ktir Simuel 20—20 krt, Csernyus L-Srincz 1 frt 20 krt, S ern 1,'nácz 20 krt, S?o boszi iy Imre 1 frt 20 krt, Grósz Lijos 20 krt, Prán Gyu!a 20 krt, Kil náuczhey Gibor 20 krt, Öirös Jtnos 20 krt, Kilminczhely Rudolf 40 krt, Nagy Kilmáu 1 frt 40 krt, Kindel Dezső 20 krt, Ssoboszlay B irtalan 20 krt, Csajkos Gyula 1 frt 20 *rt, Liszló Imre 1 frt 20 krt, Silkovics L\jos 20 krt, Ninásy István 20 krt, Puhy András 1 frt 20 krt, T>rtna István 20 krt, Antal Jtnos 40 krt, Súler G sza 40 krt, Mírzsó János 40 krt, Riues Imre 20 krt, Szu .yoguy Istváu 3 frtot, Mezősy Béla 2 frtot, Kupferítein Jakab 50 krt, Jóba E'ek 50 krt. Fogadják a rendezőség hálás köszöuetét. — Nyugta é» köszönet. A nyírbátori róm. kath. templomban felállítandó orgona alap javára bogáti Pscherer József nagybirtokos úr és neje által adományozott 100 frt azaz egyszáz frtot, midőn nyilvánosan nyugtázzunk, egyúttal e szép és kegyes adományért az egyház tanács nevében is köszónetüuket örömmel tolmácsoljuk. Nyírbátor, 1894. februir 15 én. Kóródi Pius, ház-főnök, róm. kath. lelkész, Fuchs Ferencz, világi elnök. — Rosz termés következményei. A gazdakörökben most már általáuosan ós mindenütt tudják, hogy a mult évi répamagtermés a góczpenton t. i. egész Észak• uómetország termelő helyein nagyon rosszul ütött ki. A nagy hiáoyt sokan, — kik rópamaggal kereskednek, — mindenféle módon, leszállított árakon és olyan áruval igyekszenek pótolni, a mely a „jó" ós „megbízható" jelzőt semmikóp sem érdemli meg, mert az idei viszonyok közt tárva-nyitva az ajtó oly üzelmeknek, melyek a gazdára nézve végzetessé válhatuak. Ilyenekkel szem ben csak akként lelhet a gazda érdekeinek helyes megóvására nézve megnyugvása, ha az idei viszonyok közt egyáltalán nem bízza másra rendeléseit, min*, épen csak első rendű czégre, a mely megbízhatóságánál fogva vezérszerepet játszik növénytermelésünk terén. De látjuk különben, hogy a valódi faj azonos magvaknak termelői is állást foglalnak mir a számos hamisításokkal és visszaélésekkel szemben: A ma megjelent lapokban következő nyilatkozatot tesz közzó egy világhírű külföldi répamagtermeló: A B>rries féle eckendorfi (északnémetországi) nemesbirtokok központi igazgatósága ezennel közhírré teszi, hogy a kitűnőnek bizonyult eredeti eckendorfi takarmáuyrépamagjának kizárólagos ós egyedüli eladását Ausztria-Magyarország részére Mtuthner Ölön budapesti magkereskedő czégre ruházta át és ennélfogva csakis ezen ezóg egyedül képes a valódi eckendorfi répunagot szállítani. — Jókai Mór összes müvei. A jubiláris uemzeti díszkiadás ím hozzá érhető lesz azok részére is, a kik uem voltak abban a helyzetben, hogy a magyar uemzeti irodalom egyik legnagyobb alkotását a Jókai Mir összes műveit 203 foriutuak egyszerre való lefizetésével megrendeljék. Minthogy Jókai művei több kiadó tulaj douát képezik, kik a jubileum alkalmából ezen összkiadás lótesithetése érdekében egyesültek, —Jókainak a nemzeti ajándék átadása utáu feutartották móg bizonyos számú példányokig az összkiadásra való egyesülésüket, hogy e nagy alkotáshoz hozzá juthassanak minden nagyobb megerőltetés nélkül azok is, a kiknek niucs módjukban egyszerre és előlegesen ily nagyobb összeget köuyvekért kiadni. A magyar könyvkiadóknak e ténykedését az ő dicséretükre örömmel jegyezzük fel. Tették ezt első sorban a migyar olvasó közönség érdekében, a mely rajongva szereti élő leguagyobb költőjét s tették másodsorban azért, mert az ország minden részéből a társadalom minden osztályából halomszámra érkeztek levelek és megkeresések a jubileumot rendező bizottsághoz, hogy Jókai összkiadása könnyen törleszthetö havi részletfizetések mellett bocsáttassék a uagy közönség ren delkezésére, mert az irodalom ezen ü tnepéből ki akarj i venui részét minden művelt tagja a társadalomnak. ;A társadalom e kívánsága jogos, ezt a Jókai műveinek kiadói elismerték és ime elhatározták, hogy a Jókai Mór nemzeti diszkiadását a magyar közönség részére hozzá férhetővé teszik és pedig nem is mint az előző jubi leumkor történő előfizetéseknél fűtött példányokban, de díszes bekötésekbeu. A részletfizetések havi 4 frtban állapíttatta'Í meg, mily összeg mindaddig pontosan törlesztendő, mig az egész mű ára (bekötve 2ő0 frt) teljesen törlesztve nincs. A kiadók egyszerűbb eljárás czéljából miuden nagyobb város, illetve vármegye területén egy hiteles könyvárust bíztak meg képviseletükkel, a kinél a Jókai nemzeti diszkiadásra előfizetni lehet. Nálunk e tiszttel Tarczali Dezső nyíregyházi jó nevű könyvkereskedő bízatott meg, ki e hivatásábau eljárva lapunk mai számához mellékeli felhívását Jókai Mór összes műveinek nemzeti diszkiadását illetőleg. — Tarczali Dezsőnél, mint a Jókai nemzeti kiadás szabolcsmegyei főbizominyosánál a minta-kötet is megtekinthető. Szinház. Vándorszínész korában Megyery, — van-e ki e nevet nem ismeri, — körmölgeté, mint mis a stinlapot — s kapott — ezért . . . stb' . Nem tudom, miféle eszmetársulis révén jutott eszembe ez a vers, mikor az elmúlt színházi hétről szóló tudósításom megírásához fogtam, — elég az hozzá, hogy folyton ez csengett a fülembe. Sehogy iem tudtam szabadulni tőle, sőt annyira hatalmába kerített, hogy önkénytelenül erre a kaptára kezdtem bele referidámba. ilyen formán: „Tudósító korában alulirt, — ki már sok bolondot összeirt, — színházba híven eljárogatott, — t kapott — ezért — ... " tovább nem tudtam folytatni. Azt tudora, hogy mit kaptam, de a mit kaptam, azt versbe foglalni nem tudtam. Pedig oda-elől hajdan, gymnasista koromban elkövettem és is egy néhány verset, de már anynyira kijöttem ebből a mesterséfből, hogy az „öt forintnyi bér" helyébe ót forintnyi bérért sem tudnám odailleszteni az — influenzát. No igen, mert ezt kaptam szorgalmas színházlátogatásom fejében. Éi mert így fenakadtam, de sőt mert azt is kénytelen voltam beismerni, hogy a már kifaragott sorok is infamisul dőezőgnek, felhagytam azzal a merész tervvel, hogy versben irjam le referádámat. Megmaradok a száraz próza mellett; ai ugy is jobban összeülik az én száraz, prózai lelkületemmel. Ez az influenzás állapot különben sem valami nagyon alkalmas költői impressziók és experimentumokra. Es én ebbe az influenzás állapotba teljei meggyőződésem szerint hivatalból jutottam. Már tudniillik annyiban, a mennyiben a referensi tisztség hivatalnak nevezhető. Minden este színházba járni, ugy lehet különösen az ifjabb generáczió előtt, irigylésre méltó foglalkosisnak tűnik fel. Hanem a ki az elmúlt hét elején c#ak két egymásutáni estét i( a szinhizban töltött, az méltányolni fogja abbeli dicsekedésemet, hogy hivatalom betőltéeéhez nem csekély kitartás is szükségei vala. Meg is adtam az árát s most csak ax bánt, hogy nincs kit felelősségre vonnom. Nincs kit felelőssé tegyek a színházban uralkodott dermesztő hidegért. Hát ki tehet arról, hogy az időjárásnak épen most tetszett szibériai hidegre változni át, a síinpadi kályháknak most tetszett megbomlani s a fÜ3tőt nem csak a kürtőn, de valamennyi oldalnyiláson kibocsátani s a légfűtésnek is tetszik egyedül elégtelennek lenni a nézőtér és a színpad megmelegitésére. Nem is panaszkodom hát senki és semmi ellen, mert még azt találni szememre vetni valaki, ha nem tetszett, miért jártam a színházba? — a miből aztám olyan bonyodalmas kontra, rekontra, sub és luri kontrázás fejlődhetnék ki egészen a rikliig, hogy a képviselőházi egyházpolitikai vita jámbor kölcsőnöi kapaciitilgatás volna hozzá képest. Meg aztán már segítettek is a bajon, hiszen csütörtökön teljesen tűrhető meleg uralkodott a azinhizban s igy a kérdés már nem is lenne aktualis. Most veszem észre, hogy mennyit fecsegtem mir itt össze-vissza és mindig nem mondtam semmit, Kegye* bocsinatért esedezem, lizas állapotban vagyok, ne méltóztassanak rajta megütközni. Rendszeres kronologiai tudósítást különben sem szándékozom irni. A princzipálisom, mir mint a sxerkesztő ur, mikor engem a tudósitáii tisztséggel megbízott, — ha nem kellene attól tartanom, hogy ő is átólvaesa, a mit itt összeírok, azt mondanám a már untig emlegetett influensárara czélozva, hogy .áldozatul kiszemelt*, — mondom, mikor ezt a feladatot reám bizta, — különben is azzal ax utasitissal látott al, hogy nem az egyes előadisokról kellend kritikákat irnom, — a mi, mellesleg mondva, végtelen unalmas és kétes értékű foglalkozás, — hanem a színházi hét általános jelenségeit kell regisztrálnom, közbe szőve a részletekre vonatkozó megjegyzéseimet. Hát ez elégé könnyű kényelmes feladatnak látszik. Pedig nem az. Az a 'másik könnyebb és kényelmesebb faja a tudósításoknak, csak a szokásos megjegyzéseket kell különféleképen variálni s késsen van. Nekem meg először azon kell a fejemet törnöm, hogy mi volt az elmúlt hét jellemző sajátsága általánosságban. Szerencsére olyan .élelmss' igazgató áll a társulat élén — a szó nemesebb értelmében hasznilva az „élelmes" kifejezést — a ki kisegít a hínárból; mert hiszen csak a teljesen bevált műsoron kell végig gondolnom s kész a felelet. Ezt ugyan a „magyar színészetnek" össteránczolt homlokú barátai talán nem veszik teljesen kielégítőnek, de hát ösmerjük be, hogy a magyar szinmüvészetet nem annak összerinczolt homlokú barátai tartják fenn, kik anathémit kiáltanak a dévaj operettekre, a léha bohózatokra — ha mások hallják, hanem fenUrtja az a közönség, a mely mulatni vágyik, s a mely csak mintegy pihenő pontul szereti és nézi meg a komolyabb irányú, hogy ugy mondjam, öntudatos műveket. És mert Dobó ezt igen jól tudja, azért adja meg a mult heti műsorra a hét általános jellegéről kívánt választ, mely eképen hanglik: három operett, három bohózat, egy népszínmű, egy dráma. Ez a hét jellege; azzal a hozzáadással, hogy minden előadásnak megvolt a maga publikuma, és pedig olyan publikuma, mely egyszer sem érezte magiban, hogy akkor este más darabot szivesebben nézett volna végig. Azt hiszem, kár volna „tudósításom"-hoz e tekintetben többet hozzátennem. Hogy azoaban a részletekre is kiterjeszkedjem, a a színre került darabokkal s ai előadókkal kell röviden foglalkoznom. A nyolez darab közül négy volt ismeretes a nyíregyházi közönség előtt: a „Kertészleány" ,.Czigánybiró" „Nap és Hold« operettek s a „Lengyel Zsidó" dráma: a többi négy: ujonság: „Sanyaró Vendel" „Mongodinur felesége" „Primadonna" bohózat és a „ Hulló csillagok* népszínmű. Az újdonságok közül a „Sanyaró Vendel' a vasárnap délutáni publikumnak volt szinva, de kacx«fUt<J