Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-25 / 8. szám

„IN Y I R V I U É 11." 551. Kórh

. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabi ráknak, Nyiregyhaza varos polgármesterének és a községek elöljáróinak. Marostordavármegye alispánjának 294/94. száma megkeresését szabályszerű közhírré tétel, nyomozás és esetleges intézkedés végett oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról a községek elöljárói illetékes járási főszolgabiráik u ján, Nyíregyháza város polgármestere pedig közvetlenül jelentést tegyenek. Nyíregyházán, 1894. február hó 1-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) Marostordavármegye alispánjától. 294/94. szám. Valamennyi megyei és városi törvényhatóságnak. Bács Mária a besztercze-naszódi kórházban ápolt 45 éves, gór. kath. vallású napszámosnő, illetősége kérdéses lévén, a mennyiben a betegfelvételi jegyzőkönyvben születés és illetőség helyéül megjelölt Disznajó, mint teljesen ismeretlennek illetőségét megtagadta; továbbá Besztercze város, mely legutóbbi tartózkodás helyéül jelöltetett mef, hasonló módon nyilatkozott. — Felkérem ezekből kifolyólag tekint, törvényhatóságot, hogy nevezett egyént hatósága területén köröztesse és a fennebb felhozott tényeket vele közölje a végett, hogy az illető ezekre vonatkozólag megjegyzését megtehesie s ezek után az adott feleleteire való tekintettel, oly módon tovább kikérdezni, hogy ezekből a további nyomozásra kellő támpontokat találhassanak, felkérem végre arra is, hogy az elért eredményt velem mielőbb közölni szíveskedjék. Marosvásárhelyt, 1894. január hó 20-án. Sándor László, alispán. 1 604 K —

^ ' Szabolcsvármegye alispánjától. Temesvármegye alispánjának 2576/95. számú értelitéiét tudomásul vétel és alkalmazkodás végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1894. február 9-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) 2576/94. ajk. szám. Temesvármegye alispánjától. Tek. törvényhatóság! A kir. belügyminiszter 1893. évi 102360. számú leiratával megengedte, hogy Karlsdorf Károlyfalvára, Lagerdorf Temes-Atrázsára, Ablian Gsehfalvára, Duplaj Temes-Váraljára változtassa nevét. Van szerencsém erről tudomásvétel végett értesíteni azzal, hogy az uj nevek használata 1894. évi márczius hó 1-én részi kezdetét. Tisztelettel, Temesvárott, 1894. január 24-én. Dobó, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. [880. K. 1894. . Arad sz. kir. város területén a folyó évi fősorozásra összeírt teljesen ösmeretlen hadkötelesek névjegyzékét puhatolás végett oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén erről közvetlenül Arad sz. kir. város polgármestere lesz értesítendő. Nyíregyháza, 1894. január 24. Miklós Lásiló, alispán. (Másolat.) 24171/93. sz. Arad sz. kir. város tanácsától. Névjegyzéke az 1873. évben Aradon született teljesen ismeretlen védkóteleseknek. Alexovits Ferencz, Ambrus András, Argyelán János, Fach István, Gsuráriu Sándor, IrC»uráriu Péter, II. Gsuráriu Péter, Czabai Imre, Deme Mihály. Duma Mihály, Fuch3 Ignácz József, Friedmann Sámuel Ármin, Gábor Ferenci, Hoffmann Henrik József István, Harmath Emil Péter, Kiss István, Klein Ferencz Ferdinánd. Kovács Pászk, Krizsán József, Kamarás (Komáromi) János, Krislián András, Lampin Izidor, Lovász István, László Albert Antal, Mojsza János, Nánu Maksza, Nemes Ferencz, Meumann Gábor Vilmos, Nádaski György, „A NY1KV1DEK TÁRCZÁJA.

u " Női szerepek az élet színpadán. (Irta B & nagykállói kaszinó-egylet legutóbbi estélyéu felolvasta: j Farkas Lajos ref. s.-lelkész.) A régi görög és római színészetnek egyik sajátos intézkedése volt az, hogy a színpadra nőket nem bocsátottak. A szerepeket mindig férfiak játszoták, még abban az esetben is, ha az előadandó szerepnek nőt kellett ábrázolnia. — Ez intézkedés okai kétségkívül bizonyos erkölcsi momentumok is lehettek; de a legfőbb ok mégis a nő azon alárendelt helyzetében keresendő, mely őt a színpadra, tehát a nyilvánosság előtt való szereplősre, méltónak nem tartotta. Idővel aztán sok mindennel együtt ez intézkedés is megváltozott. A modern színészet ma már nem nélkülözheti a nőt a világot jelentő deszkákon, s éppen azért a darab természetessége, drámai ereje s általában az egész előadás vonzóbbá tétele kedvéért a nőknek ép úgy juttat szerepeket, mint a férfiaknak. T. közönség! — |E föld, a melyen élünk, maga is egy óriási színpad; rajta most tragédiákban, majd komédiákban a legnagyobb szinmű, az élet adatik elő. A szereplők mi emberek vagyunk. És bár a szerepek végtelenül különbözők lehetnek, de az egész mű öszhangja, czéljának fontossága s az előadásnak vonzóbbá tétele, egyaránt megkívánják, hogy a reá váró szerepet mindenki hűen s a lehető legjobban töltse be. — Síját szerepe alól senki sinc3 fölmentve; azt másnak át nem adhatja mindaddig, mig a halállal vivódás utolsó nagy jelenetében a színész elhaló sóhajjal nem tudatja, hogy .comedia finita est — TOS plandite* — szerepemet lejátszottam, most már tapsolhattok. A nő eleinte ezen a nagy színpadon, az élet színpadán is igen jelentéktelen, sőt megalázó rabszolgai szerepeket játszhatott csak, a mint ez a műveltség al•óbb fokáu álló népeknél még ma is igy van. Midőn azonban az emberiség jobb része hivatásának tudatára ébredt; • a felvilágosodás és keresztyén eszmék szövétnekét követve indult az élet utaira, első teendője volt, Papp Ágoston, Ponta Damaszkin, János, Szverniczky Viktor Károly, Ferencz Gyula, Stak Károly Ede, Mihály, Szvaticsek Károly József, kovics Ferdinánd, Szávin János, Vláda, Török György, Tóth Antal István. Popovics György, Radu Szaiai István, Sponner Szmolenszky Sándor Szirb György, StánSzelei Béla, Szándity József Sándor, Takács Ötven év. Nagy-Kállóban e hó 18-án egyszerű, de lélekemelő ünnepély folyt le. Az ünnepély tárgya egy férfiú volt, kinek a közügyek terén egy félszázad hosszú munkájával szerzett érdemeiért az elismerés és köztisztelet koszorúját nyújtotta e napon Nagy-Kálló társadalma osztály-, rang-, kor- és vallásfelekezeti különbség nélkül. E férfiú Dr. Bleuer Miklós, ki febr. 18-án mult ötven éve, hogy orvostudori oklevelét megszerezvén, azzal a társadalmi élet terére kilépett s azóta folytonos tevékenységgel, lankadást nem ismerő buzgalommal, a közügyet érdeklő minden jó és szép iránti fogékonysággal, sőt lelkesedéssel áldásosán működik úgy általában Szabolcsvármegyének, mint különösen Nagy-Kálló város társadalmának érdekei körül. Ötven év még a nemzetek életében is jelentékeny idő, melynek határdombjánál kegyelettel áll meg a multakat vizsgáló történész; de ötven év az egyes ember munkaterén, kivált ha e tér a közjóra czélzó alkotások maradandó emlékeivel diszitetett fel, Istennek különös kegyelme, mely csak keveseknek adatik meg. S dr. Bleuer e kevesek közé tartozik. Ötven évi szakadatlan muuka után most nyugodt öntudattal tekiuthet vissza a megfutott hosszú útra; rajta nem egy emlék áll, melynek létrehozásában most mint kezdeményező, majd mint kiváló tényező, tevékeny szerepet játszott. Orvos volt ő a szónak legtágabb s legnemesebb értelmében, nemcsak az ötven évvel előbb megszerzett orvosi diplomával, de a társadalmi élet, az anyagi és szellemi előlialadás minden tiszteletre méltó eszközeivel. Nemcsak a betegek ágya felett látjuk őt az orvosi tudomány mélységes ismeretével s a hosszú gyakorlat széleskörű tapasztalataival, de találkozánk vele mindeuüti, hol a társadalmi élet beteges tüneteit orvosolni, az Ínséget és nyomort enyhíteni, a tudományok oltárán áldozni, a nemes ügyet pártfogolni, a közjólétet előmozdítani kellett. Ennyi nemes igyekezet, eunyí kitartó munka és áldozat bizonyára megérdemli az elismerés koszorúját. A nagykállói megyei közkórház, a szabolcsmegyei takarékpénztár, az állami reáliskola, a szegéuytanulókat gyámolító segélyegylet, a városi kasziuó és könyvtár s a felsegélt Ínségesek és szűkölködők óriási serege, mindannyian kegyelettel rakhatták le az elismerés és hála koszorúit azon férfiú iráut, ki mindeniknek érdekében sokat munkálkodott s kiuek hasznos tevékenység között folyt élte e nevezetes évfordulóján Nagy-Kálló társadalma ünnepélyt rendezett. Az ünnep ily lefolyásáról külöuben a következőkben számolhatunk be. hogy feloldja a nő szégyenletes bilincseit, s benne nem rabszolgáját, hanem életének útitársát, örömeinek és fájdalmainak egyenlő osztályosát keresse és találja föl. Ét ma már elmondhatjuk, hogy „a férfi sorsa a nő, a uő sorsa a férfi." Ott vannak mar egymás mellett az élet színpadának minden jeleneteiben; küzdve a létért, lelkesedve a szépért és boldogítva a boldogulásért. A szerepek meg vannak már osztva szépen és igazságosan. A színpadot uem uralja a férfi egyedül, mert megtanulta, hogy maga az előadandó nagy szinmű, az élet is sokkal szebb, sokkal vonzóbb és sokkal természetesebb, ha abban férfi és nő hűen és szeretettel játszák le a számukra rendelt szerepeket. S hogy minők azon szerepek, melyek a nőre e nagy színpadon várakoznak, erről leszek bátor ez alkalommal egy pár szót szólani. * * * Egy udvariatlan példabeszéd azt tartja, hogy „az asszony egy szükséges rósz." — Kérve-kérem azonban öuöket t. hölgyeim, ne számítsanak engem azok közé, kik e nem épen hízelgő példabeszédet a maga teljes egészében igaznak hiszik és vallják. — íme, én ezennel ünnepélyes vallomást teszek önök előtt; s kijelentem, hogy én a nőt, tehát az emberiségnek egyik — ós tegyük hozzá, hogy szebbik — felét, az egyén boldogsága, a társadalom jólléte, a humanismus és közerkölcs, a vallás és haza szent érdekeire való tekintetből, a minő szükségesnek, épen oly jónak is tartom. Mivé lenne az emberiség élete, hová sülyedne a boldogság fogalma, hová tűnnének az ideálok ós nemes eszmék, melyeknek éltető eleme a minden szépre, jóra fogékony női szív ? . . . Eltűnnének, megsemmisülnének! ... A világot talán a számító ész ridegsége, talán a létért való küzdelem durvasága, a matrialismus ós erkölcstelenség emésztenék föl. ... S igy a világ lelki élotének fejlődése rohamosan haladna egy irányban „igósz az északi pólusig" s ez élet bizonyosan hamarább htllne meg, mint a föld, mely a tudósok véleménye szerint elvégre hideg által fog imgsemmisülni. Bölcsen rendelte azért az Isten, midőn a teremtés bevégezte után, megszánván a párja nélkül bolyongó Az e^ész ünnepély terve rövid idő alatt, ciendbeu szinte észrevétlenül készült; a reklám felesleges is volt, miután bőven pótolta azt az ünnepelt érdemei iránti általános elismerés s a személyes tisztelet. Igy történt, ho^y a készülendő ünnepélynek jóformáu csak szájrólszájra járó hire nagy közönséget hozott össze d. e. 11. órára a reáliskola dísztermébe, hol az ünnepély lefolyt. Ott voltak a megyei orvosi kar képviseletében dr. Jósa András, dr. Trajtler Soma, dr. Baruch Mór, kik a helybeli orvosokkal jöttek a maestro iránti tiszteletüknek kifejezést adni; a nagy kállói képviselőtestület s ipartársulat küldöttei, a szabolcsmegyei takarékpénztár, az állami reáliskola és segélyegylet, a kaszinó egylet, a bíróságok és adóhivatal testületileg jelentek meg. Miután Nagy János ügyvéd, a rendező bizottBág buzgó elnöke, lendületes szavakkal ecsetelte az összejövetel czélját, a jubilánsért egy dr. Kállay Rudolf, Beretőy János és Nigy Kálmán tagokból álló küldöttség menesztetett. Az ünnepeltet zajos éljenzés és a reáliskolai énekkar öszhangzatos éneke fogadta, mely után Görömbei Péter ref. lelkész a képviselőtestület és ipartársulat nevében a következő beszédet iutózte az ünnepelthez : Érdemekben gazdag polgártársunk! íme, amint látod Nagy Kálló város pilgársága és társadalma, ennek minden renden, rangon es valláson levő lakosai, hatóságai ós ipartestületei, kegyeletes érzelmekkel, egyszerű, de igazi tisztelet és elismerésből származó, meleg kebelből fakadó ünnepélyt rendeztünk a te tiszteletedre. Ünnepélyt rendeztünk annak a napnak az emlékezetére, midőn te ma 50 éve, sok munka, fáradság ős küzdelmek árán, ifjú korod napjait kemény munkának szentelve az orvosi oklevelet megszerezted és kiérdemelted. Ünnepélyt rendoztünk annak ja napnak az emléke zetóre, midőn te a megnyert oklevéllel, mint egy talizmáunal, eltelve uemes lelkesedéssel s ambitióval, belemerültél az élet nagy harczába, hogy magadnak hirt, nevet, becsületet, ál ást szerezve, szolgálhasd az emberiség legbecsesebb kincsét, az egészségügyet s hogy becsületes munkával, mint egy valódi férfiúhoz, egy jó hazafi és polgárhoz illik, megkereshesd mindennapi kenyeredet s az emberek között felküzdhesd magadat. Tudjuk kedves polgártársunk hogy a te szivedben s lelkedben is sok édes és sok szomorú emlék éled fel e napon. De jól esik, hidd el nekünk, káilói polgároknak is visszanézni gondolatban és emlékezetben ezen elmúlt 50 évre; mert jól tudjuk, örömmel tapasztaltuk s ime ez ünnepélyes pillanatban is hálásan ismerjük el, hogy a te sikerdus törekvéseidből, ha legtöbb rósz ju'ott szeretett családodnak, kedves gyermekeidnek, ha rész jutott a hazának, a vármegyének, a közügyeknek, de a család után legtöbb jutott abból e városnak. Nem tudná ugyan ez ötven év minden munkáját előszámlálni, hiszen ahhoz rövid volna a rendelkezésünkre álló idő, hiszen az ötvon év alatt, mióta szerencsénk van tégedet e város polgárának nevezhetni, nem volt olyan kulturális, olyau humanitárius és az anyagi előhaladás, a^közjólét előmozdítását czólozó ^mozzanat, melyben te vigy mint vezér és mozgató szellem vagy mint lelkes agitátor ne működtél volna. Nem is szóvirágokból, röpke szavakból kívánom én ez ünnepélyes pillanatban megkészíteni számodra az elismerés, tisztelet és hála koszorúját, hogy azt soha el nem muló ragaszkodásunk jeléül lábaidhoz tegyem, mert tudom, hogy üres, világos szavakkal megsérteném a te nagyságodat, sérteném ez ünnep komoly méltóságát ; hanem csak uehány kiemelkedő, nagyobb alkotásodat kívánom elősorolni, hogy ezen egyszerűségében is magasztos ünnepély, melyet hálás elismerésünk s ragaszkodásunk hozott létre, indokolva legyen. De ugyan hol kezdj ;m ?! . . . Emlitsem-e lelkiismeretes, buzgó és sikerekben gazdag orvosi működésedet? Említsem e, hogy oda előre, mint törvényszéki orvos, majd miut Szabolcsmegye főembert, Ádámot, igy szólott: „nem jó az embernek egyedül lenni, azért szerzek neki segitő társat." Valóban isteni bölcseség munkája volt az, hogy az ellentétek miut a természeti, úgy az erkölcsi világban is egyaránt kiegészítést nyerjeuek; hogy miként hideg és meleg a természetben, ész és sziv az emberi organísmusban, úgy a férfi és nő a társadalmi életben feltalálják egymást. Mert ha a feifi az emberiség eszét, a nő annak szivét képviseli; a f»ifi gondolkozik, itel, a nő érez ós s/.eret ; a férfi még erzeimeit is a fontolgató ész rideg okoskodásai szeriut iranyozza, a nő — miut mondani szokás — szivén át gondolkozik. És a nő egész lényének ezen érzelmi jellege, kedélyének finomsága és fogékonysága, lelkének nemes tisztasága és meleg szeretete, valami oly csodás bűbájt kölcsönöznek a nőnek, mit Göthe egy misztikus jelzővel: „das ewig Weiblihe" — az örök nőiség czimmel tisztelt meg. Ez az, mi a nőt mintegy túl emelni látszik az aljas érdekek fojtó gőzkörén, s számára az erősebb férfi-nem hódoló tiszteletét és szeretetét mindenkor biztosítani fogja. Ezért mondja Renán: „ha lélekvándorlás volna, mint a nő szeretuék újra élni; női hangon beszólni, miut nő gondolkozni s mint nő szeretni. Igaz ugyan, hogy a nőknél soha sem lehet teljesen megkülönböztetni, mi bennök az isteni, és mi ered az ördögtói, de úgy, a mint vannak — elragadók. Ne gondolják azonban t. hölgyeim, hogy e komoly tudóst a külső szépségek varázsa hódította volna meg. Nagyon jól tudta ő azt, hogy a nőt széppé nem az arcz, hanem a lélek szépségei teszik. — Igaz ugyan, hogy a külső szépségnek magában véve is nagy hatalma van, s ebben a tekintetben minden nő egy-egy nyolczadik nagyhatalmasságnak tekinthető, mely a muszka czár zsarnokságával uralkodhatik a szerelmes szivek birodalmán; mert hol van nő, a ki ilyen szempontból tekintve, nem tartatnék szépnek? — hi más által talán nem is, de — ezt azonbau csak su;vi merem mondani — legalább a tükör által. Azt azonban a higgadt férfi meggyőződésével mondhatom, hogy ha uagy hatalom is a külső szépség, de egyszersmind a legnagyobb szerencsétlenség a nőre nézve, ha összes érdemeit abbin keresi és találja fel, hogy ő szép. Folytatása a mellékleten