Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-18 / 7. szám

„IN Y I R V I D É K." nát, s a Nyíregyházán létesítendő vármegyei kőzkórház alapja javára 1030 koronát adományozott, mely utóbbi adományért a vármegye alispánja Czucker Henrik úrnak köszönetét nyilvánította. — A nyíregyházai gazdasági és kereskedelmi hitelintézet szerdán délután tartotta Gencsy Béla elnöklete alatt rendes évi közgyűlését. A nagyszámmal egybegyűlt részvényeseket kellímesen lepte meg a felolvasott igazgatósági jelentés, mely az uj intézet gyors fellendülését részletezte. — A 12,500 frt tiszta nyeremény felosztására nézve elhatároztatott a szelvényeknek 7 frttal való beváltása, mig a maradvány az alap szabályszerű levonások után, a tartalékhoz csatoltatik. — A helybili terménycsarnok február 7-diki közgyűlésen a tisztikar választás utján a következőleg alakult meg: elnök Szamuely Aurél, pénztárnok Führer Mihály, titkár dr. Flegmán Jenő. mindannyian közfelkiáltással. A választmány tagjai lettek: dr. Heumann Ignácz, Hoffmann Adolf, Silberstein László, Zucker Henrik, Schak Mór, Baruch Arnold, Groák Ödön, Klár Dávid, Propper Sámuel, Mandel Dezső. A terménycsarnok mult évi tevékenységéről, a dr. Flegmann Jenő által kidolgozott érdekes jelentést lapunk legközelebbi számában közölni fogjuk. — Esküvő. Dr. Vietórisz József főgimnáziumunk egyik derék, fiatal tanára, e hó 14-én, azaz szerdán délután 5 órakor vezette oltárhoz Somogyi Lenke kisasszonyt, Somogyi Gyula kir. közjegyző kedves leányát. Az esküvőnél, mely az ág. evangélikusok templomában volt, a násznagyi tisztet Martinyi József és Májersiky Barna viselték. — Utólagos felülfizetés. Fried Dániel úr a legutóbbi tea-estélyre utólagosan 10 frtot fizetett felül. A felülfizetőnek a jótékonyczél érdekében köszönetét nyilvánítja a nőegylet elnöksége. — Katonai lóvásár. A közös hadsereg lószükségletének fedezése végett a vármegye területén Kis-Várdán márczius hó 3-án, Nyíregyházán márczius hó o-én katonai lóvásár fog tartatni. — A Bessenyey-szobor-alap javára február hó 4-én tartott borbély és fodrász bálra, melynek tiszta jövedelme 153 frt 25 kr volt, még utólag beküldettek: Kállay András főispán ur 10 frtot, Palitz János ur 1 frtot, mely összeggel összesen 161 frtot juttatott a rendezőség a Bessenyey-szobobor-alap javára. Márton József úr 2 frt felülfizetése multi szám adásunkból véletlenül kimaradt melyet jelen alkalommal nyugtáz a rendezőség. — A Nyírbátorban e hő 3 án a „Nirbátori önkéntes tűzoltó egylet* által sajít pénztára javára rendezett tánczmulatság alkalmával felülfizettek: Szalkay Emil 5 frt, Kinn és Heller (Badapest) 5 frt, Sztruhár István, Ifj. Váradi István, Váradi József, Hennel N. 4—4 frt, Maudel Eduárd 3 frt, Persikáner (Budapest), Róth Izsó, Halassi Lajos, Keiler Zsigmond, Kende Sándor, Dr. Boldizsár Imre, Vohanka ós Társa (Budapest), Richter Gyula (Ó Fehértó) 2—2 frt. Id. Mindéi József 3 frt. Kóhn Ignácz, Itj. Dohanovics Ferencs (M -Szalki), Reszler József, Sándor Albert, Balaton István, Nyitrai János, Weisz Sindor, Weisz Pál, Spitz Mihály, Vay Bála, Friedmann Lipót, Ixl Lajos, Nemeti Ferencz, Ku pecz János (Ó Fehértórló), Kürthy N., Mező Lajos, Kóródi Pius 1—1 frt, Maudel Dezső 5 frt, Weis Adolf, Tóth István, Mező Imre, Eisler Kálmán, Sántha Béla, LVwenberg Soma 50—50 kr, Zeisler N. 1 frt. Miért ez uton is, az egylet nevében köszönetét nyilvánítja Csiha Miklós, egyleti titkár. — A tiszalöki olvasókör által könyvtára gyarapítására f. hó 3-án rendezett tánczmulatság alkalmával fel ül fizettek: id. Fleischer Ferencz 5 frt, báró Yay Arnold 4 frt, Bagdy Imre, Lissauer Ignácz, dr. Harsányi Károly, Nyíri Bertalan 3 — 3 frt, Álgyay István 2 frt 50 kr, Stephani,Jázsefné 2 frt 50 kr, Dobos Imre 2 frt, Szomjas László 2 frt, Taglicht Ignácz, Malnia József, Szabó István, Borbély Símuel, Schlásinger Izrael, Rab József, Angyal Simon, Díutsch Adolf, Bródy Ernő, Bagdy Imre, Vekerdy Mát,ó, Neuwirth Jónás, Ehreureich Jakab. Jóba Elek 1—1 frt, Komáromy Miklós 1 korona. Dr. Harsányi Károly, e. elnök. — Nyilvános köszönet. Alólirott elnökség kedves kötelességének tartja a nyíregyházi „Gazdasági és kereskedelmi banknak" a helybeli izr. nőegyletnek adományozott ,25 frtért, valamint Ehrenfeld Irma k. a.-nak Szalaczról, aki Stark Emilia és Breuer Ignácz ur esküvőjén 8 frtot az egylet czéljaira gyűjteni szives volt, ez uton hálás köszönetet nyilvánítani. Az izr. nőegylet elnöksége. — A kisvárdal közkórházban, mely ez óv elején nyittatott meg, a mult hó folyamán 51 beteg vétetett föl. A hó végén 31 beteg maradt ápolás alatt a kórházban. — Gazdászati és kertészeti diszmíí. Valóban joggal nevezhető ennek a Mauthner Ödön budapesti magkereskedő ez idei főárjegyzéke, a melyet gondos és kitűnően tájékoztató szerkesztésű szövege mellett a számos fekete ábrákat nem is tekintve ragyogó szinnyomatu 90 műlap diszit. Mauthner a mult nyáron Amerikában járt és az ottani növénytermelő körök nagy haladottságot tanúsító munkáját tanulmányozva, rájött, hogy menynyire czélszerü lesz hazánkban is természethű színekben mutatni be a közönségnek a terményeket. Ezen kápráztató csínnal kiállított tájékoztató mű a növények ismerete tekintetében nagy átalakulásokat van hivatva előidézni. Ha szép növényt ismertünk látásból, beszerezni óhajtottuk volna, de nevét esetlegesen nem tudtuk. A Mauthner árjegyzéke alapján azonban a természethű színezés nyomán ráismerünk és nevét, leírását, sőt számtalannak tenyésztési módját is megtanuljuk e diszműből. Mauthner 181 oldalú katalógusa természetesen csak azoknak, kik rendeléseikkel megtisztelni óhajtják a czéget, kívánatra ingyen és bérmentve megküldetik. — A legújabb étlap egy vendéglős vallomása szerint a következő változásokat engedi meg: Hétfőn megfőzik a marhahúst ós mint ilyent föltálalják. A mi megmarad belőle, az kedden mint .párolt marhaszügy" kerül az étlapra. Természetesen igy se lehet az egész „készleten" tul adni s ezért szerdán .Boeuf a la mode" név alatt ismét beírják. Csütörtökön már nem lehet más belőle, mint „szalongulyás". Pénteken a szalongulyás maradékát elnevezik „Parasztgulyisnak". Szombaton rémülve veszi észre a veudóglős, hogy a hét végére jár, de a hétfői marhahu i még mindég a nyakán. Készít tehát a gulyásból „hachéet". De mert igy se fogy el, megcselekszik vele a hetedik átalakítást ós fóltáialtatja vasárnap miut káposzlatölteléket. Igy aztán túlad rajta, ha kétannyi volna is. S a vendégek kijelentik, hogy az étlap igen változatosan és nagy figyeiemmel szokott egybeállítva lenni. — Az országos szinészegyesület az uj színház megnyitása alkalmából köszönő iratot intézett polgármesterünkhöz, mint a város fejéhez. Az a szép és maradandó alkotás, melyet a társadalmi és honfaui eszmékért hevülő szivek nemes lelkesedése hozott lére, megérdemelt méltánylásra talál ebben a köszönő iratban, mely polgármesterünkhöz intézve városunk nagy közönségének szól. — Gyászrovat. Krasznay Ádána, Szatmárvármegye nyugalmazott árvaszéki ülnöke, e hó 7-én, élete 71 -ik évében Szent-Gróthon elhunyt. Krasznay Péter főszolgabíró az elhunytban testvérét gyászolja. — Halálozás. Weisz Ábrahám tekintélyes szakolyi földbirtokos, e hó 12-én Szakolyban meghalt. — Megjelent Kassáu a „Szólőszeti ós BorászatLap" 15-ik évfolyamának 1 só száma nagyobbított alakban ujabb berendezéssel s gazdag és választékos tartalommal. Eóen hazai bortermelők közt széles körben elterjedt szaklap szerkesztőségót a lap kibővitésére a uaponkónt szaporodó előfizetők emelkedő igényei késztették. A „Szólőszeti és Borágzati Lap" tárgyilagos béltartalmával a szaksajtó színvonalán áll ujabb alakja és külső berendezése pedig csak emelik értékét. A folyó évi 1-ső szám tartalma következő; Tartalom: Uj évfolyam. — A fásoltás szálvesszóbe. — Srólőmttvelés az Egyesült-Allamokbau. — A müloortörvéuy végrehajtása. — Tircza: Tudomány és tapasztalatiság a szőlőművelésben. — Szemle: Uj szőlők. Uj szólóirtó. A bortörvény hez. Francziaország bortermése és a magyarországi dongák nagymérvű kereslete. — Előfizetési felhívás. — Vegyesek: Oltvány-termelő szövetkezett. A derített borok lefejtése. Az állami rovartani állomás álköltözködése. — Vidéki levelezések: Tapolcza. Puchó, Z Ua Alsó-Örs. NagyEnyed. — Irodalom. — Kérdések és feleletek: Szénkóneg. Oltványok élettartalma. Amerikai vessző. Vörös borfaj Gyümölcsfa terméketlensógd. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Ajánljuk e fontos szaklapot szőlőbirtokosaink megérdemlett pártfogásba. Mutatványszámok mindenkinek küldetnek, ki azért a „Szólőszeti ós Borá saati Lip" kiadóhivatalhoz Kassára fordul. Előfizetési ára egész évre 4 frt. Megj olen havonkint háromszor. — Furcsa szám. A 9 számnak az a tulajdousága van, hogy azzal — mint szorzóval teljesen egyenlő számú eredményt lehet elérni, a mint azt a következő k bizonyítják: 12345679 24691358 9 9 111111111 4 9 3 8 2 7 1 6 9 4 4 4 4 4 4 4 4 4 8 6 4 1 9 7 5 3 9 7^ 7 7 7 7 7 7 7 2 2 2 2 2 2 2 2 2 6 1 7 2 8 3 9 5 9 5555 5~5 555 98765432 9 888888888 Ha a föntebbi hat szorzandó csoportot megtekintjük, azt találjuk, hogy e számcsoportok 1—9 számokból állanak, mindenütt egy számjegynek hiányával, még pedig épp annak, me'y az eredmény.számjsgyéhez adva: 9. Igy hiányzik az első csoportból a 8-as, a m ásodikből a 7 es stb. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál végtárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Február hó 19-én. Grószmm Nór súlyos testi sértés. Lakatos Menyhért és társa lopás. Biró József súlyos testi sértés. Garai István rablás. Pente Péter ét társai haláltokozott testi sértés. Február hó 20-án. Fábián Jánosné és társa lopásCsákányoczky Bertalanné okirathamisitás. Hartman Bernát lopás. Klein Mór lopás büntette. Február hó 21-én. Kovács János ingó vagyon rongálás. Valkó Mihály és társai lopás, orgazdaság. Gerzsabek József hat. ell. erőszak. Zíborszky Ferenez lopás. Február hó 33-én. Verebélyi József szándékos emberölés. Álom. Végigrohantam egy hosszú, setétes udvaron. Valaki ott állott egy szegletében s mutatta, hogy a kisebbik ajtón menjek be. Felrántottam az ajtót s egy hosszú előszobában találtam magamat, melyet egyúttal kony háuak is haszuálhattak, azon keresztül egy másik ajtóhoz értem. Örömtől repesve, kopogtatás nélkül csaknem kifordítottam sarkaiból — s ott találtam magamat előttük. Egyik egy szemközti díványon ült, a másik lábainál egy szóken. Mély gondolatokba lehettek elmerülve. Mikor beléptein, egy pillanatig végtelen csodálattal tekintettek reám, maj l hirtele í felállottak s valami meghatározhatatlan sikolylyal ismét visszahanyatlottak. Nem értettem e fogadtatást. Nem tudtam magam tájékozni. A lámpa kísérteties fónynyel derengett az egyik sarokban s a bizonytalan világitágban fehéren, kísértetiesen meredtek felém szenvedő, bánatos arczaik. Szegény jó nagynéném, kit gyermekkoromtól fogva Lóri mamának hivtam, s leánya, unokatestvérem Laona, gyermekkori játszótársam, kit barátként, testvérként szerettem. Kissé szemrehányó hangon kérdeztem tőlük: — Hát nekem idegen emberektől kell megtudnom, hogy ti e városban vagytok. — Hát igy szeretitek ti Lajost ? — És még csak elém sem siettek? — Hiszen én vagyok, nem látjátok, én vagyok Lajos. — Vagy álmodnék ? — Nem, nem, hiszen látlak titeket. — Te vagy itt az én kedves Lóri mamáeskám, a kinek én most megcsókolom a kezeit. No mért húzod el tőlem? Hát már a kezedet sem szabad megcsókolnom? — Istenem, hát szóljatok, mondjatok valamit s ne hallgassatok ilyen megijedt, fehér arczczal. — No, Leona! Az Istenért! Siólj édesem. — Látod, itt vagyok én, a te kedves kis czimborád!" Megsimogattam fehér homlokát. Olyan hideg volt, mint egy márványlap, aztán beszéltem hozzájuk nyájasan, enyelegve, majd meg szemrehányóan. — Nem szóltak. Már már kezdtem kifogyni a szóból. — Hallgattak, mint két megbűvölt. — Leona szép fekete szemei valami túlvilági fényben égtek s oly fájdalommal tekictettek reám. — Lóri mama lecsüggesztett fejjel ült előttem, kezei közé rejtett arczczal. — Mintha sirt volna Ugy éreztem, mint mikor valaki lidércz nyomás alól akar szabadulni s nem tudja ujját mozdítani. Ez alatt egy harmadik, általam ösmeretlen szobából egy ajtó halk nyikorgása hallatszott. Lóri mama, mint egy villanyütésre, hirtelen felállott s rendbe szedve zilált fürtéit, egy szőnyeg-ajtón keresztül kisuhant. Egyedül maradtam Leonával. Sokáig nem tudtam szóhoz jutni. Ólomsulyként nehezedett lelkemre az a titokzatosság. Két autómat, kikből ki feledték a nyelvet. De végre is tudni akartam, hogy mi törtónt velük. „Leona" — kérdém. — „Hát mire való játék ez? Mond! mi ért benneteket, mórt e hallgatás, — hiszen nem lehet a világon oly titok, mit előttem bátran ki nem mondhatnátok? — No szólj, ne gyötörj, szánd meg kínlódásomat." „Nem, nem lehet" — volt az egyszerű válasz. „Nem lehet,' — Igten! hát lehet-e eged alatt még szeretet, ha még ezek is ily hidegek, bizalmatlanok tudnak lenni hozzám. Ezek — nevelő anyám s Leona! Ott künn, az ismeretlen helyiségben ez alatt egymásután nyilt az ajtó, — kétszer, háromszor, négyszer, tízszer is. Mindég jöhetett te rajta valaki, mert mindég több ós több férfi hangját hallottam, amint egymás közt nem épen finoman társalogtak. Figyelmes kezdtem reájuk lenni. „Nézzétek azt a kupeczet", szólt az egyik, mily türelmetlenül kalapál az ujjával. „Nagyon megéhezhetett a hotelben." — „No bizony" — volt a válasz. „Mintha te, meg ti mindnyájan nem ettetek volna hasonló finom kenyeret, mint a mivel engem négy hónapig traktált az állam. — Hát jöjjön is az az étel asszony! — Mi!? mert éhes vagyok! — Hát igy fogadod uj vendégedet?" Lehető legnagyobb csodálattal tekintettem Leonára, ki mondhatlan fájdalommal emelte reám sötét szemeit, 8 mély sóhaj tört fel ziháló melléből. „Istenem! Miféle beszéd ez?! Lóri mamának szólna ez!" A másik szobában pedig mindég hangosabb, fesztelenebb lett a társalgás: „Hol bakterkodsz az este hé! Bandzsal!" „Mi közöd hozzá?" volt a rekedtes válasz. „No fiuk, szólt közbe egy harmadik. No fiuk! ki jön velem a „Hallgató zug"-ra. Egy mamit már rég kiszemeltem, hát ma ette csak megkérdem már, hogy nem volna-e hajlandó könynyiteni a terhén. Azt hiszem ökleim imponálni fognak neki, s megmutatja a bugyéllárisát! — „Leona! Mit!? a te anyád!? Hisz ezek zsiványok!? Szálj, kérlek, könyörgök!" Rimánkodtam félig önkívületi allapotban. Benn pedig közbekiált egy még rekedtebb hang: „Hó! asszony! Ugy hallottam, hogy neked lányod is vau! Hát olyan nagy kisasszony, hogy megveti a böcsületes társaságot!? — Egész dühvel rohantam a szőnyegajtó felé — Leona elfojtott sikojjal előmbe veti magát s átkulcsolta kezeimet. — „Nem! Nem! Oda — nem szabad menned! Esküszöm — esküszöm, hogy még egyik sem látott közülök!!" Megkövülten álltam ott, mint egy szobor, melynek érzelmei, gondolatai vannak, Ó ott csüggött nyakamban. Felségesen szép volt. A félelem, — a féltés, a bánat, kétségbeesés, női büszkeség együtt, egyszerre beszéltek mélységes szemeiből. E perezben több volt nekem, mint rokon. Ugy éreztem, hogy szeretem, szeretem szivem össies érzelmeivel. Csak azt láttam, hogy szenved, hogy boldogtalan, hogy ártatlan s a régi játszótárs szivét elfogta egy nagyobb mélyebb érzés, ugyanaz talán, mint a szeretet mert, hogy ezt már szerelemnek hívják! ? Egy pillanatig az üde legmagasabb egeiben szárnyaltam, de a szomszéd szobában duhajkodók hangja felébresztett álmaimból. Lassan kifejtettem magam Leona karjaibői s elrohantam, mint két ezer kisértet üz hajt nem ismert czél feló I Igy futhattam, bolyonghattam soká-soká. Talán napok-éjek teltek bele. Nem láttam körUlem csak mélységes setétet s néha-néha az ő fenséges szép arczát felfelvillani a sötét tömkelegből. Egyszer azon vettem magamat észre, hogy ismét előtte állok ott, a kis szobában. Kezemben — nem tudom honnan került bele, — egy fejsze volt. Lítni, eszmélni kezdtem ismét. Alkonyat volt. Ő ott állott az ablak előtt, mély gondolatokba merülve tekintett a hanyatló uap égő pírjába, mely mint dicsfény sugárzott a messze láthatár hatalmas pereméből. Szemeben egy köny remegett. Megszólítottam. „Leona!" Félrement merengésétől. „Laona! Néid, itt vagyok ismét. Valami üz, hajt, mint vihar a felkapott levelet, íme, itt vagyok, eljöttem. Könyörgök, gyújts valami vi. lágosságot előttem, mert az őrület szőlőn állok. Mondd! Mi ért titeket? Mi emelte e válaszfalat közém s közétek? Bün, átok — csapás, s a pokolnak ezer ördöge?! — No, nem szólsz, nem felelsz, látom. Jó, nem bánom, nem kérdem hát. Csak azt az egyet;