Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-30 / 52. szám

Melléklet a „Ny ir vidék" 1894. 52-ik számához, A számítás] könnyű, de mégis nehéz. A mostani helyárakat véve alapulja színházban rendes helyárak mel­lett a napi bruttó bevétel (18 páholy ára 5 frt, 60 körszék á 1 frt 20 kr. 38 támlásszék á 1 frt, 13 első­rendű erkélyszék á 1 frt, 40 másodrendű erkélyszék á 60 kr. 50 másodemeleti ülőhely á 40, 90 á 30 kr, 100 karzati állóhely á 20 kr. és 50 földszinti állóhely á 30—40 kr. összesen:) 360 frtot vehet ba az igazgató. Úgyde ilyen zsúfolt ház csak a legritkább esetben fordulhit elő. A szombati ós vasárnapi napokon remél­hető „zsúfolt" házak jövedelmét sem lehet tehát átlag 300 forintnál többre venni s mert a hétfői ós pénteki szokásos leggyeugébb esték ezen másik két este bevétel­többletét kiegyenlítik, a lehető legkedvezőbb saisonban sem lehet a mai és legközelebbi évtized alatt várható viszonyokhoz képest a napi bruttó bevételt átlag 150 forintnál többre tenui. Ez pedig havonkint 4500 forint bruttó bevételt jelent. Ezzel a bevétellel szemben áll már most első sor­ban az úgynevezett napi kiadás: szinház bér, világítás, színlap nyomatás, kihordatás, kiragasztás, rendező, ügyelő, diszitők, kellékesek, könyvtárnok, ruhatáros, fodrász, tűzoltók, rendőrök, jegyszedők, napi kellék (puskapor, gyertya, törni való pohár, táuyér, görögtűz; euni-, inni­való, ha utánzott is, stb. stb. ami szintén naponkint át lag 50 kr. kiadást jelent), ezek a fü ést nem számítva is minden napra legkevesebb 50 frtot vesznek igénybe, mint ezt részletesen is felszámíthattuk volua. A 150 forint napi bevételből marad tehát már csak 100 forint —a gázsira? — dehogy, még ebből le­számítandó a darabok jogdijja, a bélyegátalány, a sze­repezós ós kottázás külön álló költségei és a társulat ideutazásának (vagy elutazásának, a melyik tetszik) költsége, mely kiadások a már kiszámított 3000 forint havonkénti bevételből ismét olyan tetemes összeget emésztenek fel, hogy azok levonása után, ha még sokáig számítgatnánk, a havi gázsira alig tudnánk 1500 forin­tot megmenteni, pedig például a Dobó mostani társula­tának havi gázsija 2315 forintra, a Csóka miskulczi társulatáé 3572 forintra rug. Jobb is, ha nem számítgatunk tovább, hanem azt a kérdést vetjük fel, miként várhatjuk és követelhetjük mi, hogy a mi szinházuukbau olyan előadásokat lássunk, mint a debreczeniben, vagy — uram bocsá' — a fő­rosiakban ? A kérdés fel vau adva, előttünk egy év eredmé­nye, adva vannak az adatok is, — ki vállalkozik a meg­fejtésre ? A thea estély. Ott hallottam a thea estélyen. Egy magas erősen jellegzetes egyéniséget eláruló rokonszenves arczu barna fiatal ember, s egy több mint szép szőke leányka tán­czoltak együtt. Nem voltak közönyösek egymás iránt. A leányka édesen hajlott komor arc.u tánczosa villára, s az ifjú valódi gyönyörrel karolta át a bájos táuczosnő karcsú derekát. Társalgásuk su togás, suttogásuk édesen bizalmas V lt. Nem figyelte őket senki, s ők ezt az egyedüllétet megragadva, átengedték magukat a fesztelen vallomások csábító gyönyörének. Mért nem értesített előre,, hogy eljön a thea estélyre? Ez volt az első hang, melyet társalgásukból ellesnem sikerült. Az ifjú leáuyka interpellált hízelkedve, majd szemrehányóan. Az utolsó perczig bizonytalan volt. Főnököm szi­gorú ember, s valóban hosszú rábeszélésre és rimán­kodásra volt szükfeégem, mig sikerült őt arról meggyőz­nöm/'hogy feladataimmal épen nincs összeütközésben eljövetelem. Látja minnél nehezebben kell kivívnom azt, hogy egymást viszontláthassuk, annál jobban esik, annál gyónyörteltebb az együtt töltött pir óra. Egy forró kézszorítás volt érte a jutalom. önfeláldozón ápolta a beteget, kin a fekete himlő tört ki. Az anyja csak napok múlva tért vissza, mikor a fiu már tul volt minden veszélyen. A szívtelen a fiu egészségét saját egészsége árán váltotta meg. A ragadós kór ágyba döutötte ezt a sovány gyenge testet. Napokig hánykolódott nyugtalanul az ágyon, a fantázia rémképeket varázsolt eléje, melyek elől szabadulni akart, s a forró láz majd megemésztette azt a gyenge testet, melyben a halál az élettel kelt ke­mény tusára. S mikor nagysokára magához tért s esz­mélni kezdett, fürkósztetve j Irtatta körül fénytelen sze meit a szobában. Két keserű könycsepp gördült végig himlőhelyes fekete arczán s szivében erős nyilalást ér­zett — életében először. Ne keresi őket, te szegény „szívtelen", nincs itt, nem is volt senki itt azok közül, kiket te keressz. A szívtelent csak fizetett emberek kör­nyékezik, szánalomból ugyan ki virasztana á szívtelen betegágyánál. És amit a szülői mellőzés, a testvéri szeretetlen­ség, az emberek guuykaczaja s szitkozódása s a sors tulkemény csapása nem tudott előidézni, azt előidézte ez a száraz tény: sirt, keserű könveket sirt s átszen­vedte a szivtelenség összes kínjait. Ez üldözte, ez kisérte őt utolsó u'jára is. Nem volt nagy kár érte, — mondogatták, — mert szívtelen volt . . • E^y leáuyka ... 2 forint. — Pikáns történet. — Mindnyájan ismerik önök Kamuka urat, a ki igen derék polgár, fiatal családapa, a ki szeretettel veszi kö­rül a feleségét s soha sem vét a férfi kötelességek el­len. Mégis válóper készül ellene. Miért? Honnan támadt a harag? A felelet egy szerű. Kamuka ur Kolozsváron járt a napokban. A mint haza ór s leveti a szalon kabátot, ő nagysága belenyúl a zsebbe s keresgél. Tudniillik Kamuka ur oly ármá­nyos, hogy igy zsebben hordogat haza meglepő dolgo­kat a kicsike asszonybabának. Aggódtam magáért. Nem is tudom, miért dédel­getnek a szüleim annyira. E'.zel az örökös gondosko­dással, jóakarattal néha olyau nagy fájdalmat okoznak nekem, hogy szinte szeretném, ha helyette összepiron­gatnának egy kissé. Nem tudnék akaratuk ellen tenni semmit, megtörténik azután, hogy jószántomból a leg­nagyobb csapást mérem magamra s férjhez megyek ah­hoz az első kiállhatatlau körömhöz, akinek csinos ba­jusza, elég botrányos előélete ós 700 frt törzs-fizetése lesz. Egy komoly apának s gyermeke sorsát szivén vi­selő anyának elég jó pirthie. Azt pedig kihagyják a számításból, hogy az én ferjem .esz, nekik csupáu vő n uram. Higyje el, annyit már megtanultam, hogy nem minden vő jó egyszersmind férjuek is. Valamit titkol, ami legutolsó találkozásutk óta történt. Miért nem őszinte hozzám? Mutattam e maga­mat csak egyszer is méltatlannak drága bizalmára? Nem bizalmatiankodás volt, csupán elhallgatása annak, amit el mondauom nem kell. Elég jelentéktelen esemény, hogy ne okozzak nyugtalanságot magának. Kör­nyékezett egy érdemekben megőszült végzett földbirto­kos, akinek igen alapos kilátásai vannak ahhoz, hogy ki fogják uevezui helyettes kataszteri biztosnak, vagy hasomó rangban fináncznak. Éi_ js anyám hagyományos tisztelettel viseltetvén a zöldszin iránt, nem igen volt kifogása a közbecsüHsben álló uiifjrmis ellen, atyám pedig dohány termelő. Igazán nemes áldozat lett volna tőlem, hogy fináncz vő egise alatt a sorok között ter­melt ráuczos muskotály dohány illatos füstját meg sze­rezzem.a boldogságom árán a papámnak, mondhitom, ő igen uagy dslitiával tudná ezt a boldogságot levegőbe eregetni. Megkérte Önt? Még nem. Pedig közel voltam már hozzá, hogy a boldogító „nem" et fülébe harsogj ím, hogy örökre el­menjen a kedve hymen rózsa lánczát akarata ellenére mások nyakába kényszeríteni. Köszönöm. Ezzel egy ujabb bizonyítékot nyújtott igaz szerelméhez. Sierelmünk történetének kellemetlei epizódjai csak megerősítik bennem a szeretet örök hitét. Lelkem komolyságával mondom önnek, hogy csak annál édesebb, annál boldogitóbb lesz jövendő óletüak, minél többet kell érte mindkettőnknek küzdeni. Kérem, ne fáradjon el ebben a küzdelemben. Nem olyan messze vau már a végső perez, hogy feladnia kelljen reményeit. Egy ismételt kézszorítás, négy égő szem sugárzó tekintetének beszélő találkozása, s a megfigyelésem vé­gett ért. A soupó csárdás alatt történt; aki közelebbről érdeklődik a szereplő személyek iránt, azoknak készséggel nyújt felvilágosítást e sorok irója a II ik thea estélyen. Magamban pedig elgondoltam, mégis csak áldás ez a thea-estóly, bármit is beszéljenek blazírt ellenségei. Összehoz olyanokat, akiket a 6ors szeszélye elválasztott, megállapít egy jövendő boldogságot, alkalmat ad a jó­társaságokból botorul kiküszöbölt bizalmasabb érintke­zésre, s olyan közel hozza magához a templom oltárát. Ha C3ak egy ilyen kis novellette játszódik le egy-egy thea-estólyen, akkor is érdemes, tekintettel a materialis hajlamú világ szánandó ideaiismusára, egy farsangon 30 at rendezni. Ez a thea-estélyek igazi apotheosisa. * * * A nőegylet I-ső thea estélyét kartcsony harmad­napján tartotta meg az iparos egylet tágas helyiségeiben. Minden tekintetben jól sikerült, ós a mennyire meglehet a nőegylet vezetősége elégedve mulatsága anyagi ered­ményével, annyira megelégedéssel tekint vissza mindenki arra a pompás, igazi animós fesztelen hangulatra, mely a nőegyleti thea estélyek mindenkoron legjellemzőbb karak­terisztikonját képezi. Az első négyest 46 pár tánczolta. A házi asszonyok : Korányi Imréné, Básthy Barnámé, Lipthay Jenöné, Sexty Gyuláné, Ruzsonyi Pálné, Juhász Etelné, Palitz Jánosné, Szopkó Alfrédné, valamint a pinczérnők: Básthy Berta, Az ám, de a meglepő dolgok sokfélék. Tudvalevő, hogy a minisztereket kellemesen lepik meg a kiállítá­sok, a képviselőket a fogadtatások, ámde nem minden dolog kellemesen meglepő. íme Kamuka ur szalon-kabátjának a zsebében csak egy számlára akad Kamukáné asszony, a mit dühében rögtön szét is tép az ő csecse kezeivel, a melyek nem­csak azért édesek, mert gliczerínnel keni. De aztán meg­bánja a mérget, összeszedi a számla darabjait. — Juczi, kalapot! Juczi, köpenyt! . . . Juczi őrült gyorsasággal hozza a kivánt dolgokat. Kamuka ur nincs itthon, Kamuka ur szorgalma­san ül a hivatalban s egy hosszú aktán dolgozik, a melylyel már igen előre haladt, mert a „sőt" ös bekez dés Írásba fog. Kamukáné pedig rohan az ügyvédhez, tárgyal, sir, fölmutatja az okmányt, mely kétségbevonhatatlanul bi­zonyítja Kamuka ur bűnösségét. Az ügyvéd a békés kit egyenlítések barátja (mint mondani szokta, épen azért uem is való ő ügyvédnek) s elhivatja Kamuka urat. Ka­muka megjelent, ámul s megértvén a dolgot, nagyot nevet.J — Te csacsi baba — kaczag Kamuka ur — hí szen ez a vasúti étkező kocsi számláji, a mit elfeled­tem az ellenőrző készülékbe. — Az étkező kocsi . . . ? — kérdezte Kamukánó baba. — Hát egy üveg bort ittam ott. Annak a szám­lája ez. S Kamuka ur kiteríti az asztalra: Számla. „Leányka* 2 frt. Fizetve. No igen, csak bor volt. A béke helyreállt s Ka­muka visszament a hivatalba és az ,ezek után u-os be­kezdésbe fogott. Délután az ügyvéd találkozván vele a kaszinóban, nevetve mondá niki: — Oh te betyár Kamuka! . . S megveregette neki a vállát . . . Bencs Mariska, Maurer Irén, Palicz Ilona, Lukács Ilonka, Sexty Judit, Szopkó Olga és Török Jolán minden lehetőt megtettek teljes sikerrel, hogy közmegelégedést vivj-nak ki s hogy a tea estély másodlagos czélja érdek-csorbulást ne szenvedjen. Bsnczy Gyula is kitett magáért, mint mindig s húzta tőle megszokott annyi tökólylyel, hogy a jókedv s táncz • hajlam magas fokát egy részében egyeuesen neki tulaj­doníthatjuk. A mulatság 6 órakor ért véget. Ott voltak: Asszonyok: Básthy Barnáné, Bencs Lászlóné, Batta Ignáczné, Fejér Barnáné, Gregsa Ig­náczné, Dr. Hubay Gyuláné (Badapest), Juhász Etelné, Korányi Imréné, Keresztessy Istvánné, László Alajosné, Lipthay Jenöné, Lukács Ödönné, Mikecz Dezsöné, Márky Elekné, Mészáros Ferenczné, Mann Józsefné, Mikecz Gyu­láné, Maurer Károlyné, Nádasy Lajosné, Nádasy Emiiné, Nóvák Gyuláné, Palicz Jánosné, Ruzsonyi Pálné, Szopkó Alfrédné, Sexty Gyuláné, Sexty Józsefné, Tórök Petemé, Zoltán Ödönné és Zoltán Imréné. stb. Líányok: Básthy Berta, Bencs Etelka, Bencs Ma­riska, Batta Mariska, Fejér Erzsike, Fejér Juliska, Gregsa Mariska, Korányi Margit, Korányi Irén, Jármy Férni, Lukács Ilona, Lukács Margit, Mikecz Margit, Mikecz Ilona, Márky Józa, Mann Aranka, Mann Jolin, Maurer Irén, Nádasi Erzsike, Palicz Ilona, Szopkó Olga, Sexty Judit, Szunyoghy Ilona, Tórök Jolán, Török Margit, Zol­tán Boriska, Zoltán Evelin ós Zoltán Mirgit stb. Deuuncziáns. Vidéki levél Bűd-Szent-Mihály, 1894 decz 25. Tekintetes Szerkesztő Úr! A gróf Dossewffy Aurólné űrnő őméltósága védnök­sége alatt álló b. azt. mihályi községi kisdedovodának felügyelő bizottsiga deczember h) 23 án, vasárnap dél­után 3 órakor a üsdídovoda helyiségében karácsonyfa ünnepélyt rendezett, mely kitüiően és igen szépen sikerült. Az ovoda tágas helyiségében volt felállítva a nagy diszes karácsonyfa, melynek galyai csak u^y roskadoz­tak a sok édességek, arany dió, alma és szebbnél-szebb jitókszerek halmazától. E körül volt még két asztal meg­rakva ruáinaműekkel, játékokkal ós nyalánkságokkal. Már 2 órakor megtelt a tágas terem, az ünnepé­lyen résztvevő szülőkkel ós a tanügy iránt érdeklődők­kel, ott láttuk gr. Dossewffy Aurél űr uradalmi összes tisztjeit, az egyházak fejeit, az összes tanitókart, a városi képviselet számos és az érdemes közs. elöljáróság néhány tagjait. Pont 3 órakor, a felügyelő bizottság elnöke Lukács Ferencz űr az ünnepMyt csinos beszéddel megnyitotta, melyben megköszönvén a szülők ós érdeklődők ily nagy­számú megjelenésöket, előadt a a czélt, mely miatt az ünnepély rendeztetett és megemlékezett az intézet véd­nökéről gr. Djssewlfy Aurólné üruő őméltóságáról, vala­mint a város azon nemesen érző polgárairól, kiknek áldozatkészségükkel sikerült az intézet felállítása. Kérte Isten áldisát a/, intézetre, hogy minél inkább megfelel­hessen nemes ós magasztos hivatásának. Esután következett a kicsikék felvonulása. Meg­ható látvány volt, midőn a kis gyermeksereg, az ovóuő Szűcs Margit k. a. vezetése mellett párosával, előbb a leánykák, majdaem mind fehérben öltözve és felvirágozva, jelképezve e^y-egy kis angyalt, utánua a fiúcskák vonul­tak a mellékteremből fel a nagy terembe, hol már akkor a nemes lelkű adakozók adományaiból a diszes kará­csonyfa száz meg száz ragyogó gyertya fényben úszva állott. Leírhatatlan az az öröm, az a hatás, ami a fának láttára a kicsikék arczán visszatükröződött, az örömtől csak ugy ragyogott kis piros pozsgás arezuk. E látvány sok szülők örömkönnyeit is kicsalta. A kisdedek által elmondott számos imák, a kará­csonyt, a karácsonyfát ős a kis Jézuskát üdvözlő versek után megkezdődött a Jézuska által hozott ajándékok ki­osztása. Ugyan ekkor megható jelenet volt az is, a mi­kor az elnök a bizottság nevében az intézet óvónőjének az elismerés jeléül átadta a bizottság ajándékát, kiemel­vén és megköszönvén az óvónőnek azon kitartó szorgal­mát, fáradhatlan odaadását, melylyet nagy szakavatott­sággal igyekezett a kisdedeket foglalkoztatni. Olyan ünne­pet ültünk, a milyen még S?ent Mihályon nem volt és hogy ez valósuit, fényesen sikerült, köszönhetjük a fárad­ságot nem ösmerő felügyelő bizottságnak és buzgó elnö­kének Lukács Ferencz úrnak, a ki kisdedovós ügyünket szivén hordva, igyekszik azt mindig előbbre vinni. Egy jelen volt szülő. — ^ '— Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A felügyeletem alatt álló Szabolcsvármegye törvény­hatósága dadai felső járásában Gáva székhelyhez kötött, s évi 528 frt 48 kr. fizetés és 100 frt uti átalánynyai javadalmazott járás orvosi állásra ezennel pályázatot nyi­tok s a pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket s eddigi szolgálatukat igazoló okmá­nyokkal felszerelt pályázati kérvényüket hozzám 1895. év január hó 10-ik napja —• mint záros határidőig — nyújt­sák be. Kelt Nyíregyházán, 1894. deczember 15. Kállay András, főispán. UJDONÁGOK. Felhivás. Az 1896-ik évi ezredéves országos kiállí­táson bemutatandó mezőgazdasági termékek és ipari czikkek bejelentését tá-gyazó s folyó évi junius hó 4-én kiadott felhívásomra hivatko­zással, felhívom mindazokat, kik az országos kiállításon a fent jelzett termékeket s ipari müveket bemutatni óhajtják, hogy az idevonat-

Next

/
Thumbnails
Contents