Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-11 / 6. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 6-ik számához. zenek, vagy lakásukat elhagyják mindaddig, mig a betegnek elkülönítése után azok személyileg nem fertőz telenittettek, magától érlelődik, hogy a lakás, ruházat, bu torzát ós minden egyébb használati tárgyak a nagyméltóságos belügyminiszter urnák több rendeleteiben előirt módon szinte feriőztelénitendök. Ezen eljárás egy háznál, e

öy két napot vesz igénybe; gondoskodni kell tehát arról, hogy azon idő alatt kedvezőtlen időjárás esetén a már egyenkint fertőzteleuitett egyének alkalmas helyiségbe legyenek elhelyezhetők. Ilyen helyiségeknek, mire a jelenleg létező szükség-kórházak lennének berendezendók és alkalmazandók, minden községben kellőleg felszerelve kell lenui, különben vagy a ragály hurczoltatik széjjel, vagy pedig az idő viszontagsága ós a kellő ellátás hiánya miatt az egész séges családtagok egészsége, esetleg élete lenne veszélyeztetve. Miután a fertőtlenítés nagy pontosságot és sok időt, igényel, a kör vagy községi orvos által kitanított, és a járási orvos, vagy még helyesebben, egy bizottság előtt vizsgát tett egyen alkalmazandó minden községben, mert nem lehet kívánni, hogy az orvos minden egyébb teendőit elhanyagolva a fertőztelenitési eljárásnál esetleg több napokig folyton jelen legyen. Teijesen elegeudő, ha az állítólag teljesített fertőztelenitést annak bevégeztével személyesen felülvizsgálja. Ruha ós ágynemüeket, de sok egyébb más tárgyakat is fertőztelenitó gép alkalmazása nélkül ártalmatlanná tenni nem lehet, azért gondoskodni kell arról, hogy minden községben lehetőleg olcsó, de azért a czélnak megfelelő hordozható fertőzteleuitő gép szereztessék be, ós az fjlyton jó karban tartassák. A községuek állandóan kellő menuyisógü fertőz telenitő szerekkel, anyagokkal és készülékekkel kell ellátva lenni. E«en iutézméuyek létesítése nélkül ragályos betegségek terjedésének u'jlt állani nem leh«t. Ha czélt akarunk érni, alkalmazni kell az eszközöket is ezen czélnak elérésére. Ehez pénz kell. Hogy azouban a kiadások miből fedeztessenek, arra ujtbb jtvaslatot nem tehetek. Indítványoztam volt a mult évben, hogy a községek által keielt kutyatartási adó az emberi egészségügynek e féle égető szükségeire fordittassék. Mást javasolni most sem tudok. Ezen jelentésemet a közszolgálatban álló orvos urakkal azon kéréssel közlöm, miszerint szíveskedjenek ezen ügyre vonatkozó nézetüket velem még e hónap folyamán tudatni. Ha ezen véleményes jílentések beérkeznek, a közegészségügyi bizottság által lennének tárgyalandók, és csak azután kellene a tekintetes közigaz gatási bizottságban érdemleges határozatot, vagy a közgyűlés elé terjesztendő javaslatot hozni. Dr. Jósa András, vármegyei fóorvos. A közigazgatási bizottság, a főorvos e jelentését az összes tiszti orvosokkal közölni rendelte, hogy a fölvetett kérdésben véleményüket nyilvánítsák. A kisdedek érdekében. III. Nagykálló, 1894. február hó. A kisdedek helyes ós pontos gyógykezelése oly mélyen belenyúl a halálozás statisztikájának kórdesébe, hogy szükségesnek tartom ennek bővebb fejtegetésébe bocsátkozni. E kérdés szoros összefüggésben áll ugyan az ápolás és gondozás kérdésével, emez azonban jóval fontosabb amannál, amennyiben itt már beteg gyermekről, tehát immár szoros életmentésről van szó, s volta kép9n a magas halálozási arány góczpoutji főleg eme kérdésben rejlik, s így tárgyunk alapját is közelebbről érinti. El kell ösmeruünk, hogy élettani körülményeknél fogva, a gyermekkor sokkal iukább ki van téve a tnegbetegülé.-ekuek, mint a felnőttek, sőt vannak specziális betegségek, melyek kizárólag a gyermekkor tn'ajionai. Magyarázatát ennek ott találjuk, hogy amennyiben a szervi fejlődós folyamatának legnagyobb intenzivitása a gyermekkort érinti, az egyes szervek nagyobb híjlamot tem rajta lenni. Mondok: ha leesem, vagy nyakam törik, vagy szörnyet halok. Vigyáztam is magamra rettenetesképpen. Le is jöttem róla, hálaistennek, hogy jó órában mondhatom, szerencsésen. Hit itt aztán — tetszik tudni rekt'uram, az én komám ezt a szalmaboglyát húzgálta körül-körül, már az egész hideg őszön keresztül, mind mostanáig. Persze, a boglya minél jobban vékonyult, annál inkább billegett, ingadozott, ha húzták. Megtámasztani nem volt mivel. És tegnap estefelé csakugyan megtörtént a borzasztó szerencsétlenség. A mint a komám éppen az esteli fűtőt húzta, ogyszer cak a boglya ledült s egyenesen a komámra borult; odatemette, csupíu a csizmája látszott ki a szalmából. Halva került ki a szalma alól. Itt most már ugy okoskodik a halottkém, hogy a léleknek a szájon kell kimennie, ott a rendes u'jt. DJ mivel a komám fejét teljesen ellepte a súlyos szalmacsomó, arra a lélek ki nem mehetett, tehát még benne kell neki lennie. Olt lappang, csak megtagadta magát, mint a czigány lova a kátyubau. Hanem majd megpróbálja ó feléleszteni, tudja ő neki a moudókájtt, megtanította rá a karika-doktor (körorvos). így a, rekt'uram, ilyen borzasztó eset történt a komámmal. Azt mondják a felénk lakó, öreg asszonyok, hogy ilyen dolog az ő tudásukra még nem esett a fa luban. Csak a keresztanyámtól hallottam — a ki már elmúlt 88 esztendős, még kapáláskor, — hogy az ó nagyapjinak a szolgáját ölte ugy oda a szénaboglya, valamikor még a franezia háború idejében, éppen aratáskor. Pedig akkor nem volt olyan derék legény a faluban; ugy vett fel a vállára öt véka búzát, hogy beleállott a vékába. — Megkövetem érdemes személyét rekt'nramnak: ugyan mit tetszik a halottvizsgáló okoskodására mon. is mutatnak a megbetegülésre, ehhez még az is járul, hogy itt az ellenállási képesség is sokkal nagyobb, mint a felnőtteknél. Euuek természetes következménye az, hogy az élettani okokra eső hányaddal, a gyermekkora! eső megbetegülések aránya is — öuhibáukon kívül — mindig magasibb lesz a íelnőttekéuél ós természetes okra eső hanyadnak leapasztása nem áll hatalmnakbau. Hitározottan tagadnom kell azonban, hogy — a mennyiben megyénkben ugy álluak, hogy a felnőtteknél a megbetegedési arány 30—30% az összes megbetegüies esetének, addig a 7 éven aluli kisdedeknél G5—70 °/

0 ot teszen ki — hogy ezen óriási különbözet egészbeu az említett élettani okok terhére volna betudandó. Sít határozottan állítanom kell azt is, hogy ezen természetes okokon kívül eső, de elhárítható artalmas befolyások megszűntével, a megbetegedések arányáuak is tettemesen apaduia kell, egészen ama határig, ameddig az élettani okokra vissza vezethető hanyad vonja meg a határt. Eít szükséges tuduunk azért, hogy megtudjuk különböztetni, miszerint azon nagy mérvű mulasztások, melyekből a magas halálozási aráuy ered, két kategóriába esnek, az egyikbe tartoznak azok, melyek a kis dedek éps-gét ártalinasau befolyásolják, mint pl. a rosz, fogyatékos ápolás, gondozás, dia .etikui szabályeleuességek, alterácioit, a masikba azok a inu asztások, melyek a már beteg gyermek életét veszélyeztetik, eloltják. Beteg gyermekről lévén szó s miután voltaképen e rovatnak szánt feladatom e kérdés körül forog, ós éppen e kérdés az, mely a felvetett alapkórdésüuk góczpontját képezi, amenuyiben szigorúin veve az életmentés feladata e kérdés niiképpjui megoldásában fekszik, térjünk át a beteg gyermekre, ós nézzük meg, hogyan álluuk a kisdedek gyógykezelésének kérdésében! Hit elszomoritóau s botráuyosau csehül! Nem túlzok csöppet seiu, ha azt állítom, hogy a közuépuél, tehát az emberi társadilom zöménél, nem is említek értékesebb házi állatot, de ha egy malacza, egy libájt vagy kacsáj i megbetegszik, arra sokkal nagyobb gondot fordít, mit megbetegedett gyermekére, sőt ezrekre megy azok száma, kik elevenen szeretnék gyermeküket fold alá dugni, amiut dugják is, csakhogy nem elevenen; amin különben segítenek. És nem túlzok azzal sem, hogy itt a kivételek is nagyon gyérek. A kisdedek gyógykezelésének kérdésében voltaképen három tényező játszik közbe: a szülők, az orvos és a hatóság. Kérdezzük meg, hogy ez -u faktorok miképen felelnek meg föladatuknak V Fijialom, de ha a szomorú valót kell konstatálni, akkor a feleleletet az alábbiakban adjuk meg. Ami a szülőket illeti, mondjuk ki nyíltan, hogy a magasabb és a középosztály műveltebb részének kivételével, a köznép zömébeu a leglelketlenebb indolencia tapasztalható. Kevés kivétellel votaképen uem is azért viszik beteg gyermeküket az orvoshoz, hogy meggyógyuljon, hanem azért, hogy a nyomorú <ágos csekély büntetéstől meneküljenek, inert sokkil jobban fájlalják a c-ekóly büntetést, mint elveszett gyermeküket. Ha ugyan büntetik, mert ez alól is a legtöbb esetben menekül; de hogy is büntetnék a szegényt, hát uem elég hogy gyermekét vesztette el? — Pedig nem vesztette el, hanem — elveszíttette! M;rt j)l tudj a, hogy egyszeri orvosi láttatás már „gyógykezeltetnek" tekintetik, s elviszi egyszer az orvoshoz, de a legtöbb esetben — elkésve. S)kszor akkor, midőn inir haldoklik. Hjgy mily égbekiáltó, lelketlen és súlyos mulasztások követtetnek el e téren, egy igen tligráns példával szolgálok: Mígyénk halálozási statisztikáján ik 73°/o a a 7 éven aluliakra esik es ez aráuy már évek óta tartja magát. Az elhalt kisdedek ema számához — hogy sokat ne mondjak — bizonjosan 30—35°/°-al járul a gyomor és bélhutut. Itt hangsúlyozva meg kell jegyeznünk, hogy a gyomor bélhurut voltakép3n nem is veszélyes j dlegü betegség, s rendes gyógykezelés ós diá'etikus rendtartás mellett, ritka esetek kivételével, és rendes körülmények közt mindanuyinak meg kell gyógyuluiok. Igaz, hogy vaj ez»n betegségnek egy válfajt, mely ugyan felette veszélyes (az úgynevezett tüizös béllob,) de szerencsére oly ritkán f)rdul elő, hogy az összes gyomorbélhurutos megbetegülóseknek legföljebb 3— 5

0

/

0 át teszi ki. S ha mégi<, ezen külöabeu nem veszélyes jfllegü betegségben aunyi gyermek pu ztul el, ez miud a gyógy dani? L-ihetséges volna-e az? Mirt én a magam, együgyü paraszteszével nem hiszem! . . . A rektor aztán igy szólt a feleletet váró fuierátorhoz: Mondja meg neki, Bilóndek uram, hogy ne hőbö lögjön, mert én a legközelebbi képviseleti gyűlés s a körorvos által elcsap ttom! Micsoda beszéd mir az, hogy a lólek c-akis a száj >u mehet ki az emberből, holo'taz láthatatlan levén, ha neki ugy tetszenék, kimenne éppen a nagy lábujján! Ciak élesztgesse a halottat — hí az szerinte tetsz-halott, de azért ne okozzon a megszomorodott felekuek alkalmatlanságot azzal, hogy halottjukat kétszer negyvennyolcz óráig fenntartatja. A funerátor azzal köszönt el, hogy éppen igy meg fogja neki moudani. S it még jobbau oda mondogat euuél is, hogy: mit izél, mikor láthatja, ha nem vik, miszerint a szegény koma álla leesuék, ha fel nem volna kötve. Már pedig, mikor az ember álla leesik: tudnivaló, hogy halálos a baj. Misnap reggel diadalmas arczczal jelen'é B jléndek Mihály a rektor úrnak, hogy az uj halottkém meghátrált előtte s a halottat a rendes időre el lehit temetni, nála van róla a czédnla is. De hát mit is okoskodik az a halottvizsgáló — folytatá Beléndek uram, egyet rázva subáján; — nincs az én komámban annyi lélek se, mint a csizmám fejében, la. 'Sz bár meg ne halt volua! Éa szeretném azt legjobban, mert kezes vagyok a komáért ötven forintig a kasszába. Nem tudom, a szegény komámasszony hogy fizeti ki! Nem megy-e u ána a házikója?! . . . No, de azért csak szép búcsúztatót tessék neki tenni, inkább megjavítom a stólát harmincz krajczárral. Nem sajnálom szegénytől, mert szörnyen jó komám volt, mig meg nem halt. " X. kezelés elhanyagolásának tudandó be, mert nincs oly könnyű betegség, mely elhanyagolás mellett súlyossá ne falhatna. Ezeu egyetlen példa teljesen elég arra, hogy mindenki beláthassa, hogy hol feküszuek a magas halálozási aráuy kardinális okai. Pedig eddig még csak a lelketlen szülők részéről ható okokra mutattam rá. És mindezekkel szemben a hatóság — általánosságban mondva — miképen foglalja el őrtálló helyét? Síemet huny, tétlenül marad. Itt, ott vizsgálat tárgyává teszik, olykor 1—2 frt pénzbírságot alkalmazuak, de ezt is ritkán, sőt elvétve kerül a mulasztás esete még a hatósághoz is. Gyer.nekeiuk pedig pusztnlnak a lel ketleuségek, és indolenc.ia miatt. Ezer meg ezer gyermek pusztul a kész akarva rá szolgáló okok miatt! Nagy szó, de szomorú való 1! Igazán elérkezett már az utolsó ideje annak, hogy akik közigazgatásunk élén állanak, helyi hatóságaink mulasztó és közönyös közegeivel szemben igénybe vegyék mindazon megtorló rendszabályokat s ezeket teljes szigorral alkalmazzák, melyekre őket a törvény feljogositji s kötelezi. (j

r, , , . ÚJDONSÁGOK. — Királyi elismerés. 0 felsége a király, Virányi főhadnagynak, Viráuyi Jiuos t. polgári főjegyző fiinak, ki a Lulovika akadémiában tanár, február 1 én ott tett látogatása alkalmával legmagasabb megelégedését nyilvánította. — El vi kérdések. A vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi üléséa tárgyalták a többi között a fegyelmi vizsgálat alatt levő s állásától felfüggesztett vármegyei közigazgatási kiadóuak egy felebbezósét. Nevezetesen: az illető kérvényt adott be az alispánhoz, hogy felfüggesztése idejére, volt fizetésének kéthirmadában megszabott ellátási illetéke, minthogy időközben az igtatói állás javadalmazása 60 frttal felemeltetett, az — most már e felemelt fijetés egyharmadának össiegóíg szolgáliassék ki neki. Az aliapán e kérvényt elutasítván, az illető felebbezte ügyét a közigazgatási bizottsághoz, mely a felebbezés elutasításával az alispán határozatát jóváhagyta. Egy másik elvi jelentőségű kérdés is felmerült a közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén. Az alispán egy iparhatósági ügyben, mint másodfokú hatóság, az első fórum határozatát jóváhagyó határozatot hozott. A törvény szerint ez esetben.feleb bezésuek helye nincs. Miudtzouáltal az érdekelt fél felebbezéssel élt s ezt az alispán visszautasította. E visszautasító alisplui határozat ellen az illető megint felebbezett, még padig egyeuesen a miniszterhez, honnan a közigazgatási bizot <ághoz küldetett le a felebbezés. Itt azu'áu Kornis Ferenc* fölvetette azt a kérdést, — utalváu a bíróságoknál követett praxisra — hogy az alispiuuak joga van-e visszautasítani a felebbezóst s nem leune-e helyssebb, ha a felebbezés a közigazgatási bizottság elé, mint közvetlen felsőbb fórum elé terjesztve, i t biráltatuék meg, hogy van-e vagy nincs a törvény értelmében helye felebbezésnek. T»bb oldalról törtéut felszólalások után, melyben pro és contra Kornis Ferencien kivül, Bidnár István, Lázár Kálmán, Miklós László, Htabovszky Güido és Szikszay Pál vettek részt, a bizottság az alispin álláspontját fogadta el, a mi egyébbként teljesen megfelel az idáig hosszú időn át követett eljárásnak. — Az influenza csaknem jírványszerűen graaszál vármegyénkben. S ez a modern betegség, melynek bacillusait míg nem fedezte fel a tudomány, áldozatokat is követel a beteges tüdejü emberek soraiban, még pedig olyan mértékben, hogy — mint az a vármegyei főorvosnak lapunk mai számában közölt egészségügyi jelentésében olvasható — a hilálozási statisztikának e rovatában a számadatok emelkedésére nagy befolyást gyakorol . — Fegyelmi ügyek. A vármegye tiszti főügyésze a közigazgatási bizottság csütörtöki üléséu a folyamatbau levő fegyelmi ügyekről jelentést adott a bizottságnak. A jeleutés szerint negyvenhat fegyelmi ügy van folyamatban a vármegyében, túlnyomó részben községi jegyzők ós egyéb előljárósági tagok ellen. És miért ilyen nagy ez a szám? A föigyéáz úr megadta a magyarázatát. Azért, mert a járási főszolgabíró urak, — a tiszai járás kivételével — elmulasztjík az általuk vezetett és bevégzett fegyelmi ügyekről a jelentés tevést. Ha ezek a jelentések pontosan, annak idején beküldetnének. ml it a főügyész konstatálta, legalább is felére redukálódnék hivatalos kimutatásában a számadat. — Mint jellemző adatot említette föl a főügyész, hogy egy még 1892 ben befejezett fegyelmi ügyről, a jnlentés, hogy az bevégeztetett, csak ez évben, néhány nappal ez előtt küldetett be az illető főszolgabíró által. — A „folyamatban levő fegyelmi ügyek" nagy számához mi is szükségesnek tartottuk felemlíteni itt ezt a kommentárt. — A kir. pénzügyigazgatóság és a helybeli kir. adóhivatal személyzete szaporításának kérdését vetette föl a közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén Komiss Ferencz, kérdést intézvén a kir. pánzügyigazgató úrhoz, hogy a fölszapjrodott hltrálékok megszüntetése a mostaui tiszti létszám mellett lehetséges lesz é? Ugyan e kérdéshez hozzászólott Somogyi Gyula is, fölhozván, hogy a kir. adóhivatalnál a törvény világos rendelkezései ellenére vetik ki az illetékeket igen sok esetben, illusztrálván ez állítását konkrét esetek felsorolásával. Borovits Károly pínzüjyigazgató kijelentette, hogy a pénzügyigazgatóságnál a személyzet szaporítására nincs szükség; a hátrálékok igy is fól lesznek dolgozva. Másként áll azonban a dolog a nyíregyházai kir. adó hivatalnál. Ő már több ízben tett, de sikertelenül a pénzügy uiuiszteriumhoz az adóhiva'ali személyzet szaporítására nézve fölterjesztést. Az adóhivatal mindössze egy dijnokot kapott, de ezzel nincs segitve a bajon. A Somogyi által említett helytelen kiszabások is a személyzet elégtelenségében találják magyarázatukat. A bizottság az előadottak alapján megbízta a pénzügyigazgatót, ho;y a nyíregyházai kir. adóhivatal személyzetének szaporítására nézve a legközelebbi gyűlés elé indokolt előterjesztést tegyen, melynek alapján azután a bizottság a szaporítást a pénzügyminisztertől kérelmezhesse.