Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-16 / 50. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 50-ih számához. Ha lokális érdekeinkkel szemben mindenütt és mindenben életerős közvélemény formálódhatnék, akkor Szilágyi Dezső igazságügyminiszter szavainak, kijelen­téseinek nyomáu voluáük; mert ez a közvélemény első sorban a vidéki s ijló-organumokban jutna kifejezésre; a vidéki sajtó által kerülne forgalomba a különféle véle­mények megtisztult aranya: a közvélemény, ezen át ér­vényesülne a közakarat. Hozzá kellene ehez járulni min­denkinek szive, lelke, jobb meggyőződése szerint. Min­den közügynek, minden közérdeket érintő mozzanatnak a helyi sajtó rostáján kellene megtisztulnia, mielőtt a foganatosítás stádiumába vétetnék. E< tenné erőssé, muukás erejűvé a közvéleményt, s adna tekintélyt a sajtónak. A vidéki közvéleménynek leghűbb tükre a helyi sajtó. A hol elevenen pezseg a közélet, ott élet vm a sajtó ereiben is, mert az életerős, pezsgő közélet foly­tonos éberségben tartja. De fájdalom, napjainkban ke­vés helyen van igy, ott hiába várjuk a sajtótól, hogy az teremtsen uj közéletet s alapot vessen a köré tömö­rülő közvéleménynek. Ha a hivatott tényezők akarata s az életviszo­nyok közt az egyensúly a közérdekek szempontjából talán kedvezőbben alakul, akkor talán tehetnénk néhány lépést előre a felé a megizmosodás felé, a miről Szilá­gyi miniszter valóban mélyre hitó lélekkel emlékezett meg s a mi fölött nem lehet eleget meditálni azoknak, a kik tudják ós belátják, hogy a vidéki sajtó erei egy nagy szivnek, a közvéleménynek meg-megdobbanása ut jáh nyerik a vért, az életet. Szabolcsvármegye a belügyminiszterhez. Az e hó 13-dikán tartott vármegyei rendkívüli közgyűlés a következő feliratot intézte a belügymi­niszterhez : Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter Ur! Köztud jmásu dolog, hogf az oly sokszor, és mél­tatlanul kifogásolt vármegyei közigazgitás egyik, mond hatnánk legfőbb hiáuya a szemelyzet szerfelett csekély számában es a tisztviselői kar túlságosan szeréuy java­dalmazásában rejlik, mert egyrészt az évtizedes elótt megállapított s azóta csakis a legégetőbb szükség mérve szerint szaporított tisztviselői kar az évről evre hozott uj törvények ós felsőbb rendeletek által vál aira rakott teendőknek a megkívántató pontossággá!, alapossággal és gyorsasággal leendő eliutézéaere majdnem kepteleuué vált, másreszt pedig a más pályákhoz viszouyitot a­szerfelett csekély javadalmazás a törvényhatósági szol­gálatba lépett tisztviselőket,- ha magánvagyonual nem rendelkeztek, a me 3ólhetés bénitó gondjainak szolgü­tatta ki. Öuként következik tehát ezekből, hogy azon férfiú, ki felöstnervén a helyzet tarthatatlanságát, meg tette az első, kezdeményező hpést arra, hogy a közi gazgatás mostoha helyzete a lehetőséghez kepest javít tassék, az egész ország őszinte hálájára tette magát érdemessé, ürömmel látjuk ez idő szerint Magyarország belügyeinek élén ezen férfiút, a ki nap uap után tanú­bizonyságot szolgáltat arról, hogy mennyire szivén viseli a közigazgatás érdekeit. Hiszen vármegyénk az égisz országnak csak egy csekélyke része ós mégis azon idő óta, hogy Nagymél­tóságod a belügyek vezetését avatott kezeibe vette, hány és hány esetét tapasztaljuk az örvendetes előre haladásnak! 0 t van a kisvárdai közbirtokosság által felajánlott közkórháznak már már hajótörést szenvedett ü^ye, mely Nagymóltóságod bölcs intézkedése és elha­tározási folytán lehető megvalósulást nyervén, várme­gyénk felső vidékében, a szegény sorcu betegek ma már gyógyulást ós egészséget nyerhetnek. 0 t van azon mindenre kiterjedő gondoskodás ós erélyes eljárás, melylyel Nagyméltóságod a mult évben dalt kolera jár­ványt szerencsésen a lehető legszűkebb határok közé szorította, s megjutalmazván az érdemeket, buzditólag hatott a jövőre nézve is. Ott van nagykállói régi szék­házunk Ugye is, mely épület háztartásunkban egy nagy, de ránk uezve inproduktiv tőkét képviselt és Nagymél­tóságod által ez idő szerint már a törvényhozás hozzá­járulásával is elmebetegek gyógyintézetéül kiszemel tetvén, hivatva lesz egy nagy, ors ágosan érzett hiányt pótolni. Nándornak is csak az otthon töltött héttel kellett to­vább szenvedni nálamnál. Ugy látom, hogy a nemessé­gét is visszakapta. Hanem az ezer forintot nem adták vissza: az ottmaradt a csendháborítás által okozott ká­rok megtérítésére. Hát ez idáig egész humorisztikus történet volt; de most következik a szomorú része — rám nézve. A mint engemet elitéltek fogságra, az én lapom uak aj publikuma ugy széjjel szalad , hogy a második évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek a tisztelt hazafiak, hogy odavész az öt forint, ha én ott rekedek; talán attól is tartottak, hogy most már a prenumerán­Bokra kerül a sor: azokat is rendre fűzik rabszijikra közcsend háboritás miatt. Mist már vesztességgel foly­tattam a lapkiadást. A regényemért sem kaptam semmi honoráriumot. Ellenben meg volt vele az a kegyetlen mulatságom, hogy a censor minden lépten nyomon le­foglalta a lapot a Tárczában folyó regény miatt; nekem aztán egyre-másra törülnöm, másítanom kellett benne: kihagynom Imámra azokat a részleteket, a mik sza­badságharcára vonatkoztak, a mik hőseimnek a jelle mét kiemelték, megszöknöm a legjobb gondolataimtól, üresen hagynom a zösszekötő epizódok helyét. Soha még regéuyirónak keservesebb vajúdása nem volt a munká­jával, miut nekem ezzel az elbeszéléssel, Irigyeltem a muszkairóknak a sorsát. Igy készült, szagatva, újra ösz­szefoltozva a „Politikai divatok.' A hírlapom közönsége pedig egyre apadt. írni sem mert már bele senki a neve alatt. Egyszer aztán la­pom fópártolóját, Almássy Palt is elfogták, állítólagos összeesküvés miatt. Erre a többi pártoló hivek is itt hagyták a fővárost. Azért még folytattam a lapot, s vele együtt a re­gényt. Yolt egy kis költségem a szüleim után, az egy Ugyancsak Nagyméltóságod gondoskodása eszkö­zölte ki a mult évben a törvényhozástól a vármegyék javadalmazásának felemelését oly czélbó 1, hogy a tiszt­viselői kar szerény javadalmazásának aráuylagos emelése által helyzetük javítható legyen! Mii napon tartott közgyűlésünkben Nagyméltósá­godaik főispáuunkhoz intézett 19630/1894. és 101434/1894 szamu leirataiból ismét tauubizouyságot nyertünk arról, hogy Nagyméltóságod edligi gond iskodásánál meg nem állapodva, ujibb lépést tett a közigazgatás fejlesztése érdekében az által, hogy a jövő évi költségvetésbe je­lentékeny összeget vett fel uj állások rendszeresítése s igy a munkaerő szaporítása czéljibúl. Ürömmel ragadjuk meg tehát az alkalmat, hogy Nagyméltóságod előtt őszinte hálánknak és elismere­sünknek adjunk kifejezést, eddig tapisztalt jóindulatu gondoskodásaiért és intézkedéséiért s hozott határoza­tunkhoz képest tisztelettel felkérjük Nigyméltóságodat, miszerint egy IV. aljegyzői állásnak, egy közpouti írnoki állásnak és 7. járási dijnoki állásúak az állami jivadal­mazás terhére leendő rendszeresítéséhez, kilátásba he­lyezett jóváhagyásával járulni s e tárgyban hozott, ide mellékelt határozatunkat becses figyelmére méltatni kegyeskedjék. Kelt Szabolcsvármegye közönségének Njiregyházán 1894 ik évi deczember 13 ikáu tartott rendkívüli köz­gyűléséből. A vármegye közönsége nevében Miklós László, kir. tanácsos, alispán. A millenium előjelei Budapesten. (Fővárosi levél — helyből.) A ki hébe korba a székes fővárosban megfordul, ismételten meglepetéssel tapasztalja, mennyit hilad ez a legifjabb világváros egy óv, sőt rövid hónapok alatt is. Most meg, Ingy a millenium következik, valóság­gal lázas izgatottsággal igyekeznek külsőleg is odajutni, hogy az ezredeves ünnepségekre várt idegenek mégis merjék, megemlegessék Migyarország fővárosát és mél­tónak tartsák a magyar nemzetet arra, hogy a művelt nyugathoz számittassék. Mert ma még elnézésből sem igen számítanak oda bennüuket, legfeljebb udvariasságból, a miben pedig nem sok köszönet vagyon. A mi a fővárosba vetődő vidékit természetszerű­leg minden alkalommal első sorban meglep', az a'.on • unamos, sőt valósággal tüneményszerű építkezés, mely ott tapasztalható az állam, a város, egyesületek és ma­gánosok részéről. Épitkezuek nyakra főre. A körutakon, a Kerepesi­uton s egyes mellékutczákban is pilóta palota mellett emelkedik s idestova joggal lehet azt mondani, hogy Budapest a paloták városa, — csak az a kár, hogy például épen magáu a nagy körúton is, mely a város­nak már is legfőbb utjivá, legélénkebb közlekedési és kereskedelmi erévé kezd válni, az épületek olyan egy­hangú folytonosságban szoronganak egymás mellett, olyan kaszárnya kinézésű bérházak, hogy azokat ugyan menten elfelejti a szemlélő, ha talán egyik másik ön­magában megtetszett is. És építkeznek nagyban Budapesten nem csak a föld felett, hanem a föld alatt is. Épen a nagy körúton végig építik a főgyűjtő csatornát. Szakaszonként 5—600 méternyi hosszú 3—4 öl széles, ugyanolyan mély óriási árok van kiásva. Az egyik végén ott bug, berreg a gőzdaru, mely a csatorna fenekén lerakott vágányokon odatolt apró, kiásott anyaggal telt kocsikat kiemeli s kiürítve visszaereszti, — a másik végén pedig kis fa­házikóban a gőzszivattyu távolítja el a vizet. M igában az árokban számtalan muokás kéz dolgozik a csatorna falazatán, melyben kényelmesen elvonulhatna egy gya­logezred. Az Andrássy-uton szintén földalatti építkezéssel vannak elfoglalva. Olt a földalatti villamos vasút készül. 0 t is 3—4 ölnyi széles, mély árkot ásnak, melybe beton alapzatou beton falakból és boltozatból álló alag­utat építenek. Ebben a szilárd ós vízmentes alagútban fognak futni a villamerő által hajtott kocsik a Gizella­tértől a városligetig, mindenütt a föld alatt; csupln a megálló helyeken lesznek lejárók hozzá. magyarutczai házban feküdt. A házat eladtam, az örök­ségemet rököltöttem e lapra, folyvást bízva a haza sor sának jobbra fordultában. De ez csak nem következett be. Aztán adósságra folytattam a lapot. Mikor már a nyomdai hitelem is teljesen ki volt merítve, mikor a nyomdászom nem akart tovább kontóra nyomatni, az előtt a kényszerűség előtt áltam, hogy a lapot meg­szüntessem. Megegyeztem Keménynyel, hogy a még hát­ralévő egy hónapra a H)n előfizetőit a Pesti Naplóval fogja kielégite ii. Barátaim mind belegyeztek az elhatá rozásomba. Miuden embernek ínsége volt. A buza ára leszállt két forintra (olvasd: 2 forint o. é.) A mely nap megegyeztem Keménynyel, másnap kellett volna aláír nunk a szerződést, az nap este kaptam egy táviratot Zichy Nánd>r:ói". „Lipjdit meg ne szüntesd, holnap reggel nálad lesze Már 8 órakor ott volt. Rivid volt a találkozásuuk. — Ámbár a lapod politikát nem osztom, pártod­hoz nem tartozom, mégis nem engedem, hogy ez a lap megszüljék: mennyi összegre vau szükséged, hogy azt folytathasd? Mondtam neki valami összeget. Szó nélkül kezembe adta; nem várta hogy meg­köszönjem, eltávozott. Éu aztán folytattam a lapot, a jövő évnegyedben az előfizetők újból felsereglettek, nyomdászom vállalko zott az együttkiadisra, attól fogva a Hon virágzá-nak indult. Ezt az adatot kötelességemnek tartottam az em­lékezetnek átadni! Ilyen viszonyok között ilyen kedélyhangulat mel­lett jött létre a „Politikai divatok" czimü regényem. Jókai Mór. A vámház-téren az uj Duna híd f djáróin'dolgoznak, az eskü-téren bontják a régi tűzőrségi laktanya épüle­tét. A parlament palotájának kupolájából a vasgeren­dázat már készen áll, messze kiemelkedve a város fe ett. Hova lejlődött a magyar nemzet, mely ezredéves üuuepére ilyen alkotásokat fog felmutatni! B zony, hi a Feszty féle körkép alakjai megele­venülnének s beléjük szállanáuak azon ősmagyarok lelkei, kiket ábrázolnak, alig ha hinnők el, hogy ugyan­azon nemzet nevezi magáénak e földet, a mely részére ők azt meghódították. Apropos! Feszty-körkép! Bimulattal, csudílattal, lelkesedéssel beszél mindenki e képről, a kinek látni alkalma volt, — hanem maga a kép minden leírást, minden magasztalást egyszerűen felülmúl. Azt már iga­zán nem lehet leírni: azt látni kell. Még a kit maga a kép eszméje nem tesz is szükségképen rajongóvá, nem tudja mit csudáljon jobban: az ügyes berendezést, a remek távlatot,^ a pompás csoportosítást, a mozgal mas életet, a kifejező alakokat, az élethű színezést, a legélesebb szemet is félrevezető természetességet? Ez a kép igazán máltó az ezrödév ílűnepához. D<3 hogy a kiállítás is méltó leend, azt a városligetben tapasztalható munkálatokból már lehet következtetni. Valósággal kivették formájából a városligetet. Az ember sajnálkozni kezd az egyik perczben a felett, a mit ott a fákkal, növényekkel véghezvittek; de a másik perczben, ha arra gondol, hogy ez a vandalizmusnak látszó cselekedet mi czélból történt, reményt merit s felteszi, hogy csak nagy c/.élokra hoznak annyi áldo­zatot. És csakugyan látja, hogy a tó vizét teljesen le­csapolták, — de csak azért, hogy az iszapot medréből kitisztítsák s az egész medenczét folyam kavicsosai bur­kolják be és u^y eresztik reá a Rikos vizét. A nagy szigeten már messze látszik az Alpár tervei szerint épülő történelmi csarnok szeszélyes és eredeti motívumokból megalkotott hatalmas épülete, mely közelebbről megtekintve bonyolodottsága daczára is hatalmas benyomást ébreszt. Most hogy épül, látni lehet, miként lehet régiséget alkotni, uj anyagból. A zöldesre festett bádoglemez például tökéletesen rozsdás réznek látszik. A drót hálóra vakolt durva cement, ügye­sen alkalmazott repedéseivel egészen a régi, az idők viszontagságaitól megviselt templomok és tornyok kül­sejére emlékeztet. Még a cserép fedés is teljesen ósdi­nak tűnik fel. A kiállításra száut terület többi részén is serényen folynak a munkálatok. E^yik épületnek még csak a helye van megjelölve, a másiknak már tetőgerendái i» fel vannak állítva, mig a harmadik részére sváb mun­kások verik lefele a czölöpöket egyhingu énekléssel ki­sérve az ütéseket: „ámol auf, czvámol drauf!" stb. (Van magyar szövegük is, de az nem állji ki a nyomdi­festéket.) Szóval Budapesten már miudeuütt látszanak kül­sőleg is a millenium előjelei, — v.ijjon mikor lehet ezt Szabolcsvármegyéből is elmondani, hol a különböző lelkes felhívások eddig elé csak nem teljesen viszhing nélkül hangzának el ? • J n. Az ib ányi ev. ref. egyhíz örömünnepe. Jól sikerült munkánk bevégzése után rendszerint az öröm és gyönyör édes érzete tölti el az emberi szivet, sőt azzal még meg sem elégszik, hogy csak maga örül­jön, hanem hogy ez az öröm teljes legyen, még azt is meg kívánja, hogy mások is osztozzanak és részt ve­gyenek benne. Tegyük hozzá még, hogy az örömérzet mel­lett a hála és felbuzog az igazán müveit emberek szi­vében Isten iránt, ki egyedül juttathatja diadalra a be­csületes munkát és igaz törekvést. Ebben van lélektani és erkölcsi alapja a nagyobb körre kiható, hosszabb időre való emberi alkotások — akár polgári, akár hu­mánistikus vagy vallásos czéluak legyenek is azok — eredményes bevégzése után szokásos hála és öröm ün­nepségeknek. Ilyen őrömünnepe volt f. hó 11-én az ibrányi ev. ref. gyülekezetnek s vele együtt sokunknak, kik a szá­zadvégi zavaros viszonyok és sok tekintetben fenyegető jelenségek között a javulást a valláserkölcsi élet feluju­lásától. teljes megerősödésétől várjuk. Nekünk, kik egy­házaink életét figyelemmel szoktuk és szeretjük kisérni, nagyon fájdalmasan esett látni, hogy a közelebb lefolyt pár évtized alatt az ibrányi ev. ref. egyház mintha el­szunnyadt volna, mintha nem igen akart volna semmit sem tenni — daczára a rendelkezése alatt álló eszközök­nek, sem a nevelés ügyéért, sem a hitélet felvirágoztatásáért. Igy történt aztán, hogy az idő mindent alkoptató hatalma ugyancsak "rárakta az enyészet jeleit a gyülekezet leg­drágább kincsére, a templomra és iskolára, melyek fe­lette megavultak. Azonban jött a szerencsés fordulat. Az egyház pár évvel ezelőtt egy tevékeny, lelkes és másokat is lelkesíteni képes, tehetséges ifjú lelkészt kapott, ki az egyháztagok áldozatkészségét, jóakaratát feltudta ébresz­teni s a tekintélyes számú gyülekezet csakhamar buz­gólkodni kezdett. Tanuja ennek a teljesen kész, új­ból épült inposans iskolaház, a kor és törvény kívá­nalmainak, teljesen megfelelő két szép tanteremmel, ta­nuja a kivül-belől teljes díszben ragyogó templom és torony. Nagy volt tudjuk — az áldozat ; mint értesül­tünk az összes költség 10000 frton felül van, annak da­czára, hogy a kincstártól a faanyagokat az egyház igen nagy kedvezménnyel kapta, de hát a munka is nagy volt és jól végeztetett. E nagy munkának befejezése felett érzett örömöt másokkal is megosztani s Isten kegyelmeért hálát adni, volt czélja az ünnepségnek. Nagyon természetes tehát, hogy az hálaadó isteni tisztelettel.vette kezdetét. Reg­geli 10 órakór megkondultak a harangok s valami meg­ható volt a mai sokak által vallástalannak tartott kor­ban azt látni, hogy mint telik meg a templom hajója a hivő lelkekkel. Elöl jön a f. szabolcsi ev. ref. e megyé­nek megjelent lelkészi kara mintegy 20-an az esperes nagytiszteletü Lukács Ödön ur vezetése alatt, azután a vendég hölgyek, férfiak, a helybeli gyülekezeti tagok s

Next

/
Thumbnails
Contents