Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-09 / 49. szám

,N Y I R T í D É K" — Számadás. A jótékony nőegylet által e hó 1-én rendezett tombola estély alkalmával bejött: belépti dijakból 91 frt, falülfivetésekből 43 frt, tombola jegyekből 78 frt 75 kr, összesen 215 frt 75 kr. A kiadás 134 frt 15 kr volt s igy a tiszta jövedelem csak 81 frt 60 kr. A tombolához tárgyakat adtak a következők : Fiegmann Jenőné majolika vizitkirtya tál, Fiegmann Lipótné majolika tál, tányér és 2 virágtartó, Kovách Elekné két virágtartó, Kovács Teréz visitkártya tál, Kovács Balla két ördög, Rittmann Lijosné két himutartó, Maskó Lászlónó két virág váza, Sseszich Lajosné p>rczellán kocsi, Hilasi Jáuosné tűpárna, tálczakeadő es tárcia, Jóba Elekné három könyv, Hias Mórné két faldisz, Fried Dánielné 2 virágtartó, Kubassy Gusztávné gyufatartó, Stern Janőnó kezdatt munka ós kétporczelIán alak, Kiár Gusztáváé porczelláu táicza, Biduár Istvánná visitkártya tartó, Miszáros Fareaczué gyuftós dohinytartó, Mirtinvi Józsefné ket majolika faldisz, „Egy szép leánj* egy kis korsó parfüm, Nivák Gyuláaó virág pohár, H ias Ignáczné két teracotta alak, Grazelli Norbertné majolika névjegytartó, Btsihy Birnlné tojástartó és szilvoriumos üvag, Szopkó Alt'ródné teracotta alak, M)gyorossy Erzsi ce festett tál, tüpiraa, köayvjagyzék, pénztárcza, Liff er Simualné arcikép tartó, Bleuer Símualuó arczkép tartó és vizitkártya tál, Ruzsonyi testvérek két virág váza, Sztarek Mirgit faldisz. Fogadják a nemes szivü adakozók a nőegylet hálás köszönetét. Az elnökség. — Nagy ékszerlopás. Egy nyíregyházi úri családtól a mult hó 4—15-dike közötti időben több darab és nagyobb értékű ékszereket loptak el. Nevezetesen: egy finom kis aranyórát, egy hosszú arany nyaklánczot, öt darab gyűrűt, kettő mozaik kővel, három gyémánttal, egy arany vastag karika jegygyűrűt T. G. bevéséssel, egy vékony zománczos gyűrűt „emlék" vagy ilyes véséssel, négy pár arany fülbevalót, melyek közül egy pár zöldes szinü, egy pár véres gránát, egy pár ezüstbe foglalt gyémánt kövü; a negyedik pár tiszta arany, egy női nyaktűző broscht ezüstbe foglalt több apró gyémánttal. Aki ez ellopott ékszerek tulajdonosát azok birtokába juttatja, jelentkezzék a városi rendőrségnél, hol 50 frt jutalomban részesül. — Rablógyilkosság. Ez év elején városunkban özv. Antal Andrásné magánosan lakó öreg asszonyt meggyilkolták. A gyilkosság gyanúja özv. Marsalkó Istvánnéra esett, aki néhány éjszakát Antalnénál töltött s ezen a napon már korán reggel eltűnt a házból. Az asszonyt elfogták s a vallatáskor nem tagadta, hogy ő fojtotta meg lakásadóját azért, hogy néhány csekély értékű ruhadarabját s kevés pénzét elrabolhassa. A helybeli törvényszék Marsaikónét 15 évi fegyházzal sújtotta s ezt az Ítéletet később a tábla, s a napokban a kúria is megerősítette. — Egy anyós és két kacsa 30 frt. Kalapos János veresmarti lakos Amarikábaa 3000 frtot szerzett, ebból idehaza földet, mijl feleséget, a feleség padig kacsákat vett. Természetes, hogy egy asszony, kacsák nélkül nem asszony, vagy ha az is, da nem gizd—iszazony. Olyan szép ez az itthoni farmer élet is: a gazdasszony a szomszédba, kacsái az utczai tócsára j írtak tere-ferélni, hápogni és megvolt az összhang: de mig az újdonsült gazdasszony nagy későn mégis csak hazajőtt, addig azok az átkozott kacsák el-el maradoztak. Ihun ni! a tizenötből már csak 7 — 8 maradt, elfogdosták, elemésztették. Persze — rosszak a szomszédok !— Persze a szomszédok, de különöseu a Fejadelem Ferencné anyósa detto igy gondolkozott — Kalaposékról és lett per — de még milyen! A par pedig olyan mint a puska, mely hí elsül, mindenkit meglő, ki elibe áll, lett légyen'az kacsa, anyós vagy Kalapos Jino3. És csakugyan ugy sült el, igy kénytelenek vagyunk a fenti cziniet ez értelemben helyesbíteni: Egy anyós 2 kacsa 15—15.frt! — A karácsonyi ajándékok mily a'akban nyújtása képezi most mindenfelé a gondolkodás és eszmecsere tárgyát. Bizouyára legczélszerübb és legkelelemesebb ajándék egy zongora, mely czéljából a legjobban ajánlhatjuk a régi hires Heckenast Gusztáv zongora termét Budapest,Kígyó utcza 7. sz. Heckenast ezen üzletet 1865 ben .apósától Pachl János elsó magyar zongoragyárostól vette át 1879. májusban pedig a hires Beregszászi Ltjos udvari zongoragyáros raktárát is átvette és azóta a Kigyó-utcza 7. sz. hlzba van külön e czélra épített termekben dus választékban, mindenféle kül- és belföldi zongorák, pianinók és harmoniumok raktára, minden ízlések megfelelő kiállítású, fekete, dió vagy matt fában, faragott vagy vésett díszítésekkel, Hackenast Gusztáv raktárában csakis elsőrendű gyárakból való gyönyörű hangú zongorák vannak; ő a világhírű „Schidmayer ós fiii" sttuttgarti czég egyedüli képviselője, továbbá a zenevilágban a legjobbnak és legolcsóbbnak elismert „Thuringia Orgán Co' harmoniumjainak fóraktárosa. Nagy választéka van itt átjátszott zongoráknak, valamint minden e tzakmába vágó javítások is legjobban e?zközöltetnek. Kívánatra árjegyzéket ingyen és bérmentve megküldi. A kinek zongorára van szüksége, az ezen régi jó hírnevű, szolid czéggel lépjen összeköttetésbe. — A locomobil- és cséplőgépkezelök tanfolyam, melyet az állami ipariskolánál a uagymlt. kereskedelemügyi m, kir. ministeriutn éveiként rendezni szokott, január hó 2-án nyílik meg s márczius hó végéig tart. E tanfolyamon a gözmozgony (locomtbil) s a különféle rendszerű cséplőgépek szerkezete és kezélése fog taníttatni. T inulókul falvétetnek a 18 életévöket betöltött, irni, olvasni tudó lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárik főbb munkásai, továbbá gazdatisztek, birtokosok, géptulajdonosok. — A belépők erkölcsi bizonyítványt tartoznak előmutatni; a nem öanálló munkások ezenkívül, ha munkában állanak, a munkaadótól kiállítandó muhkabizonyitványt, ha nem állanak munkában, munkakönyvüket tartoznak bemutatni. A tandíj 5 frt, a mit előzetesen, a beiratkozás alkalmával kell lefizetni. A beiratások f. évi deczember 15 tői január 2 ig tartatnak az intézet helyiségében (Budapest, VIII. ker. Népszínház utcza 8 sz.) Vidékiek a tandij és a bizonyítványok beküldése mellett levélben is iratkozhatnak. — A vidékrőljövő tinu'.óknak január 2 ig nem szükséges szeméyesen megjelenni az intézetben. — Olvasóink mai számúik melléklete gyanánt veszik Löfkovits Arthur d jbreczeni nagy óra és aranyárus czég árjegyzékét, mely alkalommal nem mulaszthatjuk el e megérdemelt jó hírnévnek örvendő általánosan ismert czóget olvasóinknak melegen ajánlani, A karácsonyi ünnepek közelsége indítja a czéget ez árjegyzékek kibocsátására, hogy ez által a megrendelő közönségnek megköayitéssel és tájékozásai szolgáljon. — A rajzok divatos jó ízlésre vallanak, jutányos árak mellett. — A magyar nőkkez! A magyar nők hódolatát tolmácsolandó Wekerle Sándor miniszterelnök iránt, a „Jókai" Magyar Nők Lapja „Wekerle albumot" ad ki. Miért is felkérik a magyar nőket, hogy az album részére emléksorokat küldeni szíveskedjenek. Megyzendő, hogy ez az album Wekerlének nem politikai érdemeit akarja honorálni, csupán a magyar nők hódolatát a becsületes államférfiú iránt. Lengyel Gizela urnő, a ki már régeben kezdeményezte a mozgalmit, felkéri a magyar hölgyeket, hogy az emléksorokat a „Jókai" magyar Női Lapja szerkesztőségéhez (Bpest Sip u. 4.) f. hó 12-éig beküldeni szíveskedjenek, lehetőleg arczképük kíséretében. A „Jókai" Migyar Nők Lapja, melyet Beksics Gusztávné és Keleti Ö. Lajos szerkesztenek előfizetői karácsonyi ajéndékul kapják a „Migyar Nők Wekerle albumát." A „Jókai" Magyar Nők Lapja előfizetési ára negyedévre 1.75 kr. — Csalók szövetkezete. Magirtuk annak idején, hogy a csendórseg Máudokon és környékén pénzhamisító bandát fedezett fel s annak egyik tagját Kulhanek Adolf személyében el is fogta. Szilágyi Ödön csendőr főhadnagynak sikerült hosszas nyomozás után az egész társaságot lépre csalni s a főcziukosokat már be is kisérték a uyiregyházi kir. ügyészség börtönébe. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy a szövetkezet tulajdonképpan nem pénzhamisítással foglalkozott, hanem pénzhamisítás ürügye alatt kicsalta a becsapott emberek utolsó garasait. A szövetkezet ügynöke Kulhanek volt, aki állandóau Kisvárdán tartózkodott s állandó összeköttetésen állott Krausz, Scheffar és Havlicsek főczinkosokkal, a kik Budapesten laktak Kulhanek értesítésére látogatott el Krausz Kopács-Apáthiba Uszkai Ferencz gazdaemberhez, a kitől azzal a csellel, hogy ők kitüuő bankóprósükön pSnzt fognak hamisítani, kicsalt 100 forintot. Pár hót múlva Uszkait Budapestre is felhozták s megmutatták neki a bankóprést, mire a jámbor gazda 800 frtot adott át a csalóknak. Uszkai, mikor látta, hogy becsapták, megijadt s hogy elveszett pénzét visszaszerezhesse, maga is beállott a bandába, s miut ügynök részt vett a bűnös manipulácziókban. Hogy mennyire zaklatták áldozataikat, azt mutatja, Koszta István esete, kiről Vid községben és környékén az a hir terjedt el, hogy nem kolerában halt meg, hanem a banda f olytonos zaklatása miatt megmérgezte magát. Eunek bátyját, Koszta Ferenczet, továbbá Pap Józsefet, Tóth Bálintot s többeket 1000—1500 frtig csaptak be a csalók. Síilágyi csendőrfőhaduagy Koszta Ferencz feljelentésére egy datektivet kért a fővárosi rendőrkapitánytól, ki parasztruhába öltözve fölkereste a csalókat. Krauszék a detektívet azon hiszeroben, hogy jó fogás akadt, fölhozták Bu iapastre, s a prést megmutatták neki, ugy szintén egy márványkövet, melyen egy ötforintos volt rajzolva, mire a titkos rendőr előre elbujtatott társaival a bandát let irtóztatta s levitte Mindokra, hol a többi fogolylyal szembesítette. A bandá; felvitték Nyíregyházáról Budapestre, mivel odavaló illetőségűek s állandóan ott tartózkodtak. — Hírlapok jegyzéke. A hírlapirodalom rohamos fejlődésére való tekintettel hézagpótló munkát végzett Gold'ierger A. V. immár 20 év óta fennálló hirdetési irodája, az előttüik fekvő, 1895. évre szóló hirlapjegyzék kiadásával. E szakszerűen összeállított katalógus magában foglalja a hazai lapokon kivül Ausztria, Angolország, Bslgium, Bulgária, Dánia, Oiasz-, O.osz-, Francziaország stb. lapjait, továbbá igen czélszerüen vannak csoportosítva a szakközlönyök, amennyiben ezek megjelenésük helye szerint vannak összeállítva. E jegyzéket, mely kitűnő szolgálatot tenni van hivatva, nevezett iroda a hirdető közönségnek kívánatra díjtalanul megküldi. Szinház. — (Epilog-féle.) — Müveit társaságokban ugyan „közkötalező" szabály gyanánt emlegetik, hogy az embernek nem illik magáról beszélni, mert akár hogy fordítja is a szát, mindenképen dicsekedés jön ki belőle. — minthogy azonban a szabályok „művelt társaságokban" is csak arra valók, hogy legyen mit meg nem tartani, én is magamról beszélek először. Hogy a színészek eltávozának, ajgyik jóakaróm, ki szenvedélyesen szeret esthetikai kérdésekkel bíbelődni, min lenáron belém, illetve színházi tudósításaimba kötött s kíméletlenségig őszinte bírálat alá -vette azoknak külalakját és tartalmát egyaránt. Hiába hivatkoztam arra, hogy a bírálat nem tűr sem ellenbirálatot, sem felül bírálatot, (pedig én emlegetem ós hangsúlyozom folyton hogy a mit Írogatok, illetve írogattam, az uem bírálat, nem kritika hanem egyszerű tudósítás,) kénytelen voltam meghallani és tudomásul venni, hogy a lefolyt saison alatt megjelent leveleim közül csak az érc valamit, a melyik a direktorué juíalomjátékával foglalkozott; a többi mind olyan volt. mint a langyos viz. (0 ugyan másféle vizet emiitett, de a mostani egyházpolitikai — mozgalmas világban nem akarom szó szerint idezui.) S:ó nélkül tudomásul vettem az őszintének látszó véleményt. Nam csak azért, mert beszélgetés közben nem vagyok a tulkiabálási módszer híve, — mely nélkül pedig tudvalevőleg nehéz boldogulni, — hanem azért is, mert éreztem, tudtam, hogy sok igazság van benne. Tudtam pedig előszőr is azért, mert azok a többi' mondjuk „langyos" vizek szándékosan voltak azok. Da éreztem szavainak igazságát azért is, mert nagyon jól tudom, hogy . . . káromkodni sokkal czifrábban lehet, miut imádkozni. Ne méltóztassanak megütközni ezeu a Zola-izű hasonlaton. Marész, de találó Tessék csak megfigyelni a kéregető koldust. Ha alamizsnát kap, betanult s minden ujabb adománynál ismételt hálálkodását sírja el. Hanem tessék egyszer alamizsna nélkül kiűzni: micsoda körmönfont variátiókba szedi átkozódásait! Még a negyedik szotnszédiál is jut eszébe, vagy talán inkább jön a nyelvére uj gondolat, uj kifejezés. Körülbelől igy voltam ón is tudósi'ásaimmal. A többi hetekben kapott krajczárokért alig tudtam egyebet mondani a szokásos „köszönöm"-nél, természetesen más értelemben és alakban, — de mikor azzal az állítólagos Off mbach-operettekkel kiűztek a színházból, bezzeg tele tudtam volna irni még két hasábot! Hanem eunek a koldus-hasonlatnak eszembe jut a másik vonatkozása is. Azok az istenadta kéregetők sorba járják az utcza mindkét oldalát. Emitt egy darab kenyeret, amott egy kanál sót, néhol egy egy krajczárt, illetve egy-filléresek hiányában kétfi'lérest dobnak odi nekik. Ilát bizony ezért nem is kívánhatja tőlük senki, hogy olyan ékes, tartalmas és válogatott szónoklatot vágjanak ki, mint egy megválasztott képviselő. Dj az is bizonyos, hogy a kinek uraságáíól, jószívűségétől, vagy csupán jókedvétől kitelik, hogy egy fényes koronát nyújtson nekik, azt meg az bántaná, az volna terhére, ha ezért ott nyomban kezét-lábát kezdenék csókolgatni, mint a hogy ezt szóval bizonyára teszik. Nos hát kérem mit méltóztatnak gondolni: hova czélzok éu ezzel? Nem ehez hasonló-e az a helyzet, mikor leereszkedik hozzánk egyik másik országos, vagy épen világhírű művész és kegyeskedik beunü.iket bámulatra ragadui, ex ázisba hozni, váltainkat (értsd: műérzékünket) megveregetni, hogy mi csaknem kezét-lábát csókolgatjuk, — a mit ő eltűr, csak azért, hogy kedvünket ue szegje, sőt legtöbbször ennél is alacsonyabb értékű indokból: egyszerű haszonlesésből. Da elég legyeu ebből a hasonlatból ennyi. Tény az, hogy a sajtó feltűnő jó indulatot tanúsított a lefolyt saison alatt s nem tagadom, mert nem is tagadhatom, hogy ebben sok részem volt nekem is. Pedig én — s ebben aligha nam speczialitás vagyok, — épenséggel nem rajongok a színészekért. Nagyon szépen el tudom nélkülök képzelni a világot, habár kulturális jelentőségüket kétségbe uem vonom. Da ha már egyszer megvannak i> ha a so.3 ho^ánk veti őket, miért törnénk szándékosan romlásukra, kivált mikor épan nekünk, színházi tudósilóknak van alkalmunk ós mi vagyunk kénytelenek olyan belső természetű dolgokat, okokat, körülményeket észlelni, melyek nem csak az esetleg kihegyezett toll élét veszik el, da a melyek egyenesen az ő támogatásukra késztetnek bennünket. Mi tudjuk azt, mit tesz két előző saison után jöuni be egy teljesen idegen városba, uj közönség elé. Mi ltthattuk mennyi kellemetlenségnek okozója a szakértelem nélkül tervezett és megalkotott színpad, mellékhelyiségeivel együtt., Mi vehettük észre, miként veszti hangját, koczkáztatja egészségét egyik másik színész a ezugos színpadon. S mi tapasztaltuk azt, mint a kik előtt a színpadnak, az előadásnak külső effactusai, az illusio immár ismeretlen fogalom, hogy mennyire képtelenség olyan igényeket táplálni a nyíregyházi, mint a nemzeti vagy a népszínházban. Llusio! Éd )s istenem, milyen különös is az az illusio! Mikor hajdan — nem is olyan régen ugyan, de a színészvilágban immár hajdan — Pálmai Ilka hangjának fogyatékosságát feledtette énekrészeinek kottára szedett elbeszélésével, szerepének eltánczolásával s mindenek felett azzal a nimbuszával, hogy 6 fürdik abban a pezsgőben, a mit hódolat-kéjjel szürcsölgetnek: hogy tombolt, hogy rajongott érte tout-Budapest! Dúsénak megbocsátják, ha zsebkendőt használ a színpadon és Gyulait kineveti egy ország, mert Elektrának egy inesthetikus poseját meg merte róni, — de a vidéki színpadon megbotránkoznak azon, ha a primadoi na rekedt! Hit bizony sok mindant lehetne erről s az ehhez hasonlókról irni, hanem valószínűleg olyan circulus-vitiosusba kerülnék, mint mikor a színházban uralkodott hideg oka után jártam. Miért nincs befütve a szinház? Mert nem lehet. Miért nem lehet? Mirt a légfütő helyiség nem arra való. Miért nem ahkitját át? Mert nincs pénze a részvénytársaságnak. Miért ninc3 pénze? Mart nincs arra való jövedelme. Miért nincs jövedelme? Mart a direktorok nem vehetik ki annyi időre, hogy a bérből ilyen kiadások is fedeztessenek. Miért nem vesszik? Mert a közönség nem jár színházba. Miért nem jár? Mert a szinház hideg. Ott vagyunk ahol voltunk. Azt mondják különben, hogy jövőre még is segítve lesz a bajon. Majd elválik. Addig reméljük a legjobbat. I n. Csarnok. Egy öreg honvéd Pdtöfl haláláról. Számlálva a napokat, melyek mind-mind közelebb visznek síromhoz, pár sorban megemlékezem én is az 1848-as évekről, a dicső szabadságharczról, melyben mint tüzér tiszt magam is részt vettem. Negyvenhat év mult már el azóta, hogy a magyar függetlenségi harcz lánglelkű dalnoka: Petőfi Sándor a fejéregyházi ütközetben elesett. Az ütközet, melyet az ellenség »segesvári csati*nak nevezett s melyet a magyar történet „fejéregyházi ütközet* név alatt fog örökké emlegetni, reggeli 6 órakor kezdődött s állhatatos szerencsével folyt délután 5 óráig. Bem tábornok, ki 2800 embere s 8 ágyujával a jobb szárnyon Fejóregyház falura támaszkodott, az én felügyeletem alatt erős ágyúzást indíttatott Ivin nevü alezredas csapatja ellen, s mig az javában folyt, a balszárny ismét támadásokat tett a Küküllő-völgyében. — Lűders az orosz főkadvezér Bem tábornok haderejének kicsiyn voltábó[ ítélve s a támadási helyen mindössze