Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-25 / 47. szám

N Y t R V I D É K" Aztán megzudult a népáradat . kifelé a pályaudvarbo, ho°y bekísérje Kossuth Ferenczet további fogadtatásának szinterére a Városháza előtti térségre. Perczekig tartott uiig annyira megritkult a pályaudvar közönsége, hogy néhány lépést tehettek a ven légek kifelé. Közbe-közbe ismételten felhangzott a lelkes éljen vihara. Kossuth ezután Gencsi Birtalan pompás négyesfogatában foglalt helyet Thily Kálmán társaságiban, s megindult a menet a város felé. E'.ől a 30 tájból allo bandérium Szentirarey Gábor turai földbirtokossal az élén. Útközben ismétlődtek a pályaudvaron lefolyt jelenetek. Virág eső, riadó éljen, keniő'c lobogtatása oly tüneményes képpé olvadt össze, mely méltó gyönyörrel tölté el a nézők szivét. Milyen szép is lett volna az ejesz, ha éretlen emberek botor hóbortja nem zavarja a véget. Tízezer torokból hangzott fel az „éljen", midőn Kossuth koösija megérkezett. Sem a bandéristák flczankoló paripái, sem a rendezők buzgó igyekezete, sem a higgadtabb közönség jóakarat i n;m volt kípes a szorongd tömegben annyi helyet csinálni, ammayi elég lett volna ahhoz, hogy Kossuth és kísérete az e czélra épített pódiumhoz zavartalanul eljuthasson. Nagy nehezen sikerült végre helyet foglalni s a dalárda rázendítette a „Szozatot*. Majd a pódiumon elhelyezkedett iparos lányok nevében Pátrovics Etelka, rövid beszéd kíséretében egy gyönyörű virágcsokrot nyújtott át Kossuth Ferencznek, mig felülről a városháza balkonjáról a zsúfolásig tömötten álló hölgyek virág-esőt zúdítottak Kossuth felé. Végre szóhoz juthatott Beniczky Miksa, s következő beszéddel üdvözölte Kossuthot: Ezzel végezvén beszédét: Ennek a nagy hazafinak, ki valódi megtestesült nagy ember volt és a kiben összpontosultak az emberi erények, fiát, Kossuth Ferenczet bemutatom (Viharos éljenzés) kit azon nemes czél vezet, hogy atyjának méltó fiaként fogja a hazát szolgálni. Kiáltsuk egy lélekkel: Éljen Kossuth Ferencz! (Szűnni nem akaró éljenzés.) Kossuth erre a következő választ mondá el: .Tisztelt,uraim. Ezen kitüntető fogadtatásból, melyet szívből köszönök, merítem azon erőt, melyet Isten segítségével még arra fogok használni, hogy én is közreműködhessem édes hazánk függetlenségének megszerzésére. Fájdalom uraim, én eddig a magyar honpolgári jogokkal nem birok, ámbár elég furcsa dolog, hogy egy Kossuth nem bir oly jogokkal, a mely jogokkal a nép milliói birnak és melyet atyám a nép millióinak adott. De hát uraim, megszerzem ezen jogokat és oda állok édes atyám sírja mellé, hogy onnan hirdessem azt, a mi az ő szent igéje volt s a mely bennünket be fog vezetni az igéret földére. Uraim, változtak az idők, mióta ő ezt a hont elhagyta. Előbb szomorú évek következtek. Azután meggyőződött az uralkodó hatalom, hogy Magyarországon az elnyomással bírni nem lehet. Következett aztán az alkotmány, — legyen az olyan, a milyen, — s azóta a király megtartja az alkotmányt. Ebből merítem én azon hitet, hogy midőn a magyar nép együtt fog dolgozni velem és én a magyar néppel, hogy a boldogságnak reményében oly törvényeket alkosson, a mely törvények a mi házánk függetlenségét biztosítják, akkor ezen törvényjavaslatoknál nem fog a király szentesítése sem hiányozni. Addig is uraim én arra hivom fel önöket, hogy nem csak lelkesedésüket tartsák meg, de tartsák ineg azt a nagy, nemes tulajdont is, hogy buzgólkodjanak, komolyan munkálkodjanak a haza javára és használják fel azon jogokat, melyeket az alkotmány ad és hogy mindig olyan függetlenségi párti képviselőket válaszszanak, mint a milyen derék és hazafias képviselőik vannak most. Éljenek a nyíregyháziak. Isten éltesse önöket." Majd Bory Béla Szabolcsvármegye függetlenségi pártjának elnöke üdvözölte a vendéget, következő rövid, de szónoki hévvel elmondott beszéddel: „Szabolcsvármegye függetlenségi és negyvenayolczas pártja nevében, mint elnök szívből üdvözlöm és azon őröm kifejezését tolmácsolom, melyet mi mindanynyian érzünk a felett, hogy Nyiregyháza városát látogatásával megtisztelni szíveskedett. Hiszen oly magasztos névvel jelent meg közöttünk, a melynek varázsa képes lethargikus álmából felrázni a nemzetet. Igénytelen, egyszerű polgára vagyok e vármegyének, de nagynak érzem akkor, midőn kijelentem, hogy szívvellélekkel határtalanul örvendünk eljövetelének és hódoló tisztelettel üdvözöljük azt, a ki atyja elveinek örököse és megvalósítója és jogos törekvéseiben, támogatni buzdít." Szesztay Károly a nyíregyházi függetlenségi párt elnökének üdvözlő beszédje ekként hangzik: .Tisztelt polgártársak! Az elhangzott szónoklatok hatása alatt eme lélekemelő pillanatban csak röviden veszem igénybe szives figyelmüket. Megbízott a nyíregyházi függetlenségi és 43-as párt, hogy én tolmácsoljam örömét a felett, hogy Isten megérni engedé, hogy Kossuth Lajos íiát vendégül üdvözölhessük. A ini szerény pártunk tette a kezdeményezést, de ha azt a lelkesedést tekintjük, melyet itt látunk, megvagyunk győződve, hogy Kossuth Lajos íiát nem egy politikai párt, hanem a város és megye színe-java fogadja itt vendégül. Messze túlhaladja ez a magyarnál mindig szokásos szives vendéglátást. Nagyobb jelentősége van annak, hogy az ő gondolata egy a mi szivünk dobbanásával: a hazaszeretet. Részemről, a midőn megköszönöm', hogy a mi meghívásunknak engedve, megtisztelt látogatásával, egyúttal köszönetet mondok a hívásunkra megjelent országgyűlési képviselőknek és biztosítom igen tisztelt hazánkfiát, hogy ott, hol az ország függetlenségének és szabadságának kivívásáról van szó Szabolcsvármegye lakosságát és Nyiregyháza város független polgárait mindig maga mellett fogja találni: Segítse az Isten." Mire Kossuth ismét szót emelt, a következőket mondván: .Még egy szót szólok tisztelt uraim ! Midőn Nyíregyháza város polgárait köszöntöm, köszöntöm egyúttal Szabolcsvármegyét, a mely itt oly méltóan van képviselve. Szabolcsvármegye büszke lehet eredetére, azon honfoglaló vezérek egyikére, kinek nevét viseli. Uraim! Ily leszármazás annak biztositéka, hogy mi el fogjuk ismót foglalni a hont a magunk számára s a majyar hasít bírái fjgjuk a szabolcsvárm;gyeiek segítségével." Ezután is inét Síisztay Károly szilott a közönséghez, kérve azt, hogy kísérje kedves venlígit az Európa szállóján vett lakására, s egyben jelezte, hogy Kossuth fárasztó utazásából eredt kimerültségére teiintettil a d. u. 3 órá-a hirletett népgyűlés elmirad. Végül a szabolcs megyei hoavédegyesületneveban id. Kruiy Gy. üdvözölte, Kossu'h erre meghatottan válaszolt: „Hmvédii! Éi miniig szerencsésnek érzem magam, valahán/szo: egy régi liDn/éd jobbját m igszorith ltom. Eszem3e jut m'nlig az, hog/hineii lettek volna honvédek, n;m volna hazánknak sem jelenje, sem jövője. Uraim! A hmvédík voltak azok, kik megmj.itették a haza becsületét s a kik kászekaek nyilatkoztak arra, hogy mjgvédjék a hazát fegyveres erő/el a megtámadok elleniben. Uraim! A honvédek nem voltak részesek forradalomban. Mi nem csináltunk forradalmat. A mi lnrezunk szabadságharcz volt. — De uraim, hálaistennek, ma mis fegyverekkel kell küzdeni, mint helyesen mondta az előttem szólott elnök, most a béke fegyvereivel kell küzdenünk, s hogy ez igy van, a honvédek vitézségének köszönhetjük. Mírt uraim, olyan n;mzet, a mely — midőn királya által szentesitett törvényeit fegyveres erővel megtámadták — azt megvédeni ne merte volna, olyan nemzet nem lenne méltó sem szabadságra, sem függetlenségre. De uraim, most sokkal nehezebb a munka s bár akkor elbuktunk, most reméljük, hogy győzni fogunk. Nehezebb a munka azért, mert akkor elég volt a lelkesedés, a mely magyar tulajdon és elég volt a bátorság, a mélyszintén magyar tulajdon s míg is elbuktunk, mert kiütött közöttünk a szétvonás, az egyenetlenség és mert nem voltunk kitartók. De uraim, most nehezebb a munkánk, mert most is épen az hiányzik, a Jmire akkor szükségünk volt: az egyetértés és kitartás. Szükséges ezen békés munkához a lelkesedésnek is vegyülni, de a lelkesedés csak lobbanó tűz, a kitartó mnka pedig a férfias elhatározás következménye. Én ugy jövök önö'.t közé, mint a hazafias munka embere, politikai téren ugy, mint anyagi téren. A politikai téren, hogy én is küzdjek lelkesedéssel a békés és törvényes haladás utján mindidlíg, mig fel ne.n tűzhetem én is a haza oltárára atyám tiszta és szeplőtlen zászlaját és a munka terén, az anyagi fejlődés terén mindaddig, mig saját magunk vagyonával, saját magunk viszonyaival magunk nem fogunk rendelkezni saját magánk érdeke szerint. Uraim! Egyesüljünk tehát abban, a mire önöket felhívom, egyesüljünk az elhatározott és elszánt, kitartó munkában ép ugy, mint egyesülünk a hazaszeretetben. Éljenek a honvédek." Mijd sorba kezet szorított a lobogó alatt kivonult ősz honvédekkel, miközben elkéri a szabolcsi szabad zászlóalj golyó tépett régi zászlaját, s igy szólott messze halható hangon: .Határtalan boldognak s igen megtisztelve érzem magamat, hogy egy perezre is kezemben tarthatom e zászlót, a m:ly a magyar dicsőségnek felékitett zászlójavolt!" Most a dalegylet zengte el gyö íyörü praecisitással Hubert Károly „Szabadság dalát". Az „Európa" szálló előtt, hol a lelkesült közönség ismét hallani kívánta őt. Kossuth engedett a kőzóhajnak, s a szálloda erkélyéről igy szólott: „Kedves polgártársaim! Még egyszer megköszönöm ezen rendkívüli lelkes fogadtatást. Ez bizonysága annak, hogy nem egyszerű szó az, hogy édes atyám a magyar nép atyja volt s igy én a migyar nép testvére vagyok. Valódi testvéri szeretettel viseltetik irántam, a mi annál fontosabb reám nézve, mivel én a magyar nép szeretetéből merítem azt az erőt, a mit én csak is, és kiválólag a hazának fogok szentelni. A nép szeretetében rendkívül nagy erő rejlik; remélem, hogy ezen szeretetet, mint ma birom,, bár még rá érdemetlen vagyok, mig fogom tartani. Most kérem önököt, oszoljanak szép rendben szét, mint szabad magyar polgárokhoz illik. Még lesz alkalmunk egymással találkozni. Isten önökkel." Utána Papp Elek orsz. gyűl. képviselő beszélt röviden, mire Kossuth szobáiba tért, s a közönség folytonos éljenek között lassanként szétoszlott. * * * Ugy volt a Kosuthtal való megállapodás szerint, hogy küldöttségeket kimerültsége folytán nem fogad. A merre csak eddigi kőrútjában megfordult, mindenütt oly kitüntető lelkesedéssel fogadták, hogy valóban ember feletti lelki erő kell a fáradalmak elviseléséhez. Alig váltott azonban egy pár szót szobáiban kíséretével, s a szibolcsi függetlenségi párt köréje gyűlt notabilitásaival, csakhamar jelentették neki, hogy Pazony község küldöttsége kiván előtte tisztelegni. A 8 tagból álló küldöttség nevében Ginoy Istvíiev. ref. lelkész tartott rövid b;szédet mire Kossuth Ferznzz örönínek advái kifejejezést a küldöttség m:gjelente fölött, kitartásra buzdította őket elveik mellett, mert csak az ország lakosságínak soha nem szűnő akarata biztosithatja a kitűzött czél gyors elérését. Majd Dr. Ferlicskn Kálmín elnök a dalárdát vezette elő. Kossuth válaszában mint zeneértő köszönte meg a dalárdának fogadtatásánál való közrem Iködését, s örömmel konstatálta, hogy hazínkban mindenfelé oly szép, s összhangzatos karéneket volt alkalmi hallani, mint sehol mis országokban. Egyúttal figyelmükbe ajánlotta a magyar dalok ápolását. A nyíregyházi ipartestület küldöttsége nevében Palaticz Jenő mondott rövid üdvözlő beszédet. Kosuth válaszában az ipar fontosságáról emlékezett meg. Ezután kíséretével együtt koesibi ült, s m igán látogatást tett a főispánnál az alispánnál és a polgármesternél, mindenütt rendkívül szívélyes fogadtatásban részesülvén, jókor délután tolyamán visszaadták visitejét. A főispán másnap reggel elis búcsúzott Kossuth Ferencztől. Visszaérkezte után Ujfehértó község és a nyíregyházi iparos ifjúság küldöttségét fogadta. Délután 5 órakor a képviselőkkel, s a polgármesterrel együtt Kállay András főispánhoz ment theára, hol kivülök még az alispán, s a vármigyei főbb tisztviselők voltak hivatalosak. A társaság 6 óráig időzött a főispán vendégszerető házánál. * . * * - i Este 6 órakor a Szalkay társulata díszelőadást rendezett, mely alkalommil a „Csikós" egy felvonását, a „Czigány" egy felvonását s az „Elkényeztett férj" czimü egy felvonásos vígjátékot adták elő. A bankett — Kossuth kissé rosszul érezvén migát — csak 8 órakor vette kezdetét. Két teremben helyezkedett el a körülbelöl 300 főnyi társaság. A banketten Nyiregyháza város és Szabolcsvármegye kitüoőségei nagy számmil vettek részt, sőt a vármegyéből hólgyek is m jgje'.entek. Kossuth a tágas terem egyik végében keresztbe állított hosszú asztal közepén foglalt helyet Kii A'bert és T.iily Kíínín képviselők között. Ezen asztalnál ültek rajtuk kivül a többi képviselők, L'ikíos Ölön, ev. ref., B irtholomuidisz János ág. evaug. esperesek, B:n:s Líszló polgárm3ster,Bjr</ Bíla, Szesztay Károly stb. stb. A második Jfogásnál felállott Kossuth Ferencz és Magyarország alkotmányos királyára mondott felköszöntőt, melyet a jelenvoltak állva hallgattak végig. A debreczeni éretlen gyermekek országos felháborodást keltő botránya ellen való tiltakozás volt a Kossuth beszédje, melyet közönségünk már a fővárosi lapokból ismer. Hatalmas éljen hangzott fel a felköszöntő után, melynek lecsillapultával dr. Mesltó Líszló orsz. gyűlési képviselő állott fel, s igazi szónoki erővel mely hatást keltve következő beszéddel köizöntötte fel a nagy nevű venndéget: „Örökre felejthetlen marad előttem az a fényes kép, amely akkor tárult elém, mikor megdicsőült nagy hazánkfia Kossuth Lajos maradványai Turinból a fővárosba szállíttattak. A mikor az ország határára elértek, a vonat tovább haladt rendeltetése felé, annak mentén mindenütt ott állott az ur mellett a pór, ott térdelt a gazdag mellett a szegény azon könnyűvel, melyet a drága halott vesztesége feletti fájdalom csalt szemébe; azon könnyűvel, amely abban a pillanatban egyesitette ércznél szilárdabban, ércznél maradandóbban a nemzet összes osztályait rang- és osztálykülmbség nélkül épen ugy, mint a hogy egykor egybeolvasztotta, lankadatlan buzgalmával, ellenállhatlan ékesszólásával. Az ő nagy szelleme csalta az igaz fájdalom könnyűt szemünkbe, midőn végső útjában a hon határához ért. Az óta a nagy halott immár pihen, immár ott nyugszik a nagy Duna partján. Ezrével zarándokol hozzá a magyar nép, ott virraszt a nagy Duna partján a magyar nép .kegyelete s virrasztani fog mindaddig, mig a hazának csak egy romlatlan gyermeke lesz, mig elmondhatjuk: „Él magyar áll Buda mégl" De a természet örök törvénye szerint az enyészetet a feltámadás, a halált az élet váltja fel, s bár sajog még szivünkben a Kossuth Lajos vesztesége feletti fájdalom, a kép immár megváltozott. A gyászos menet örömmenetté alakult át. Itt üdvözölhetjük Szabolcsvármegye szivében a nagy halott fiát, a hazatért Kossuth Ferenczet és nemcsak azért üdvözöljük őt melegen, mert a magyar ember minden hazatérőt melegen szokott üdvözölni, mert vele egy uj honpolgárral gyarapodunk, mert — fájdalom — a magyar nép oly kicsiny, hogy minden gyarapodást örömmel kell fogadni; — de mert ő a nagy Kossuth Lajos fia, mert az ő nagy elveinek letéteményese, a magyar nép büszkesége. Örömmel üdvözöljük azért, mert 6 44 évi hontalanságával s annak keserveivel szállt le ezen örömüdvőzlet elé, mert életét ottan az olasz kék ég alatt és egy általunk vele együtt szeretett aggastyán életének felderítésével töltötte. Szívesen látott vendégünk a nagy Kossuth Lajos fia, mert mindnyájan szivünkből örülünk azon, hogy a számkivetés keserű kenyerét a hazai édes kenyérrel cseréli fel és osztályosa kiván lenni a haza javára kifejtett munkásságunknak, osztályosa örömeinknek és bánatunknak. Nem fojthatjuk el, de nem is fojtják el örömünket a felett, hogy a fiúi szeretet és hűség által sugalt hontalanság fájdalmai nem m irczangolják többé szivedét kedves vendégünk; hogy nem csak töviseit érzed annak, hogy magyar vagy, hanem aratod rózsáit is, mert országszerte mindenütt látod és tapasztalatod honfitársait szeretetét és igaz ragaszkodását. Ezen érzelmekkel találkoztál itt is Szabolcsvármegye szivében, hol élénk visszhangra talál minden, a mi a magyar nemzetet megörvendezteti. Eddig külföldön éltél a derült kék egű Olaszországban, megosztva éltedet szicíliai bányák müvelése és • édes atyád a hontalan aggastyán vigasztalása, életének felderítése között, — s még is nem az olasz ég alatt, de rövid kutatás után itt a migyar hazában, honfitársaid szivében fedezted fel az igaz szeretet és benső ragaszkodás drága erét, m;lyet tovább kutatnod, melyhez minél mélyebben behatolnod vajhmi hálás és a haza üIvére váló feladat leend. Meglégedéssel látjuk, hogy haza érkezve a kutatáshoz késedelem nélkül hozzá fogtál s teljes erődből rajta vagy, hogy közviszonyainkat megismerve a tapasztalás drága kincsének mielőbb birtokába juthass. Lelkesedést gerjeszt bennünk a lángoló honszerelem, mely minden szavadból kisugárzik s jól esik látnunk, hogy hatványozott erővel és gyorsasággal törekszel pótolni azt, mire a végzet 44 évi távollét alatt alkalmat nem adott. Tiszteletet és elismerést parancsolnak nekünk az elvek, a szabadság és függetlenség magasztos elvei, melyeket hirdetsz s a mód melylyel azokat hirdeted. De sokszoros öröm nel üdvözlünk körünkben téged főleg mi, Szabolcsvármegye és Nyiregyháza város függetlenségi és 48-as pártján ik polgárai, kik büszkén vallunk elv és fegyvertársunknak a hazánk teljes önállósága és függetlenségéért folytatott küzdil neinkbeu. Üdvözlünk, mint a béke galambját, ki olajággil jöttél közénk s az egy alapon álló, de még is külön táborban küzdő harezosokat egy táborba törekszel egyesíteni. Üdvözlünk, mert látjuk azt, hog/ nem csak a határtalan honszerelem, nem csak a lelkesedés magasan lobogó szent tűze lángol szivedben, de ott van mellette a bölcs mírjéklet az államférfiúi tapintat is, m;ly a mjglevőt n;m akarja koczkára tenni a jövő vívmányaiért, s mely haladó irányban, alkotmányos uto.a s az összes alkotmányos tényezők közreműködésével kiván megvalósulni. Üdvözlünk, mert bizunk az általoi hirdetett jeligékben, miket jövő munkálkodásodra nézvekitűztél, azt mo.id-