Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

NYÍRVIDJÉ: K." Az alvó vármegye. Régi hires Szabolcsvármegyében mintha megszakadt volna miuden munkálkodó ereje a köztevékenységnek! Mintha kiapadt volna a forrás, mely táplálta idáig lelkesedéssel ajközdolgok intézésében résztvevők gondolkodását! Mintha nem lenne szivünk, amelyik érez, szemünk, hogy lásson és elsorvadt volna fejünkben az agyvelő! Micsoda nehéz köd az, ami megült itt felettünk ?! Ezer esztendő történetét 1896-ban ahogy berekeszti Magyarország, ennek az 1000 esztendőnek emlékét állit. Az idő ha nem is áll meg, nemzeti történelmünknek ezt a nevezetes dátumát, a Sylvester napi éjszaka nagy áhítatával ünnepli meg mindenki, magyar! Ezer évnek Sylvester napja! Multat és jövendőt választunk kétfelé! Az Időnek ezért kell megállnia! Várjon egy kicsit, legalább nekünk, amig megint tovább sietne! Az ezer esztendő állomásán minden magyar ember leborul az ő nemzetének Geniusa előtt! Árpádot aki ide vezette; aki a szentnek tisztelt apostoli király agyát állam-alkotó munkájában megtermékenyité; aki a határokat, ameddig a magyar kultura terjedhet, a nagy királynak: Lajosnak megmutatta; aki megvalósította a legszebb nemzeti legendát Hollós Hunyady Mátyás czimerével! Leborulunk a nemzeti Genius előtt, mely IV. Béla útját országába visszavezette; fényt gyújtott Zsigmond agyában, hogy meglássa sok koronái között legfényesebbnek a m agyaikoronát; a Bocskaiak, Báthoryak harczát aki vezette; akitől él a Rákóczy lelke; s a kinek a csókjaiból született meg Kossuth, az a csodálatos ember akit eltemettünk! És, aki következett sötét idők gyászát törülte ki emlékezetünkből, aki ezerek könyeit szárította föl: a mi koronás királyunk Dicsérnek téged mindenek szent magyar Genius és leborulnak előtted ezer esztendő Sylvester éjszakáján! Ami csak magyar van ezen a földön, Magyarország földén, az ezer éves ünnep hozsanDájábban lelke-teste ott lesz. A lelke, meg a teste annak, ami ennek az országnak a földén magyar! Amit itt a magyar Genius teremtett! Talán nem egészen felesleges dolog megmondani, hogy ez nem frázis. A vármegye urai értsék meg, hogy egyenesen hozzájuk beszélünk! Fehértón, Kemecsén, Bogdányban, Rakamazon, Polgáron, Bűdszentmihályon, T.-Lökön, Pátrohán, Kisvárdán, Gáván, Dombrádon, Tasson és mindenütt itt a vármegyében — Vencsellőn Berkeszen, Mándokon és Királytelken is — és „A NYÍR VIDÉK TÁRÓZÁJA/ A polgári házasság Francziaországban. Helyénvalónak tartottam Párisban létem alatt mind azon kérdéseket tanulmányozni, melyek a kötelező polgári házasságai Francziaországban járnak. E végből a mellett, hogy egy pár nevezetes ügyvéd és bíróval az ide vágó törvények és a megállapított jogelveket részletesen megmagyaráztattam volna magamnak, különös gondot fordítottam az anyakönyvek miként vitelére és a születési, házassági ós halálesetek kürüli eljárása a hatóságok részéről. Szokásom szerint most is legtöbbet adtam a közvetlen tapasztalásra, a miért is több napra beosztattam magamat a IV-ik kerület előjáróságához. A Szajna prefektura tegnap értesített levél után, hogy ma reggel 10 órakor jelentkezzem a „Commis principal de l'Etat Civil du IVe Arrondissement"-uál. Mathematikai időre ott voltam. A polgármester (maire) távol volt és igy annak első helyettese (premier adjoint) Caitet urnák mutattak be, A legnagyobb szívességgel fogadott az öreg ur. „Ön mindent megmutat ennek az idegen uruak — fordult a fő anyakönyvvezetőhöz —- s minden nyomtatványból ad neki egy példányt, az irományokból pedig másolatot készített számára; aztán fél 11 órakor bevezeti a „Sille des mariages" ba, a hol előtte fogom ma a párokat összeadni.' A „Commis principal" azon kezdte, hogy végig vitt a szebbnél-szebb fogadó termeken; megmutatta a maire dolgozó szobáját stb. Azután bementünk a saját hivatali helyiségébe, melynek ajtaján fel volt írva nagv betükel: „Házasság." ,3 hivatalnokon és 2 hivatalszolgám vau ez oszályban, — azért 2 hivatalszolga, mert olykor nagy násznép jön ide!" — jegyzé meg. Egy hosszú asztalon feküdtek az anyakönyvek, kemény bőrkötésben, átfűzve és nyomatott betűkkel számozva minden oldal, igy-. ahol csak magyar földnek és levegőnek hasznát és élvezetét élik az emberek, illő dolog, hogy hálásak legyünk a múltért, és nagyon okos cselekedet, hogy ezt demonstráljuk is. És hol vannak a mi vármegyénkből való országgyűlési képviselők?! Ahányan vannak, mindannyian a „független Magyarország" diadaláért állottak — mandátumot vállalva — a sikra — — — • Micsoda nehéz köd az, ami megült itfc felettünk, hogy még ők is alusznak ! Szükség lenne rá egyébként, hogy egy nagyobb talentumú ember állana ki ide az ólom betűkkel nyomtatott nyilvánosság elé igazat beszélni. Megmondani rettenetes és kérlehetlen igazságokat, szemtől-szembe ezzel a példátlan közönyösséggel. Fogni kellene egy embert, aki divatban van. Aki talán a legpompásabb szabású — s mindennap más — nadrágot viseli; vagy aki talán megszöktetett egy primadonnát; agarabillikutnot nyert a gyöpön, vagy kamarás és dekorált férfiú és a többi. Hová Hezitáljunk még tovább ! Egyébként senkinek semmiféle kára a millénium miatt nem lészen Szabolcsvármegyében. Nekünk ugyan az iclő nem áll meg, — de hát ezt, ha igy akarjuk, nem muszáj észrevenni, és bizony azért megirta már Jókai: Eppur si muove. Fehértón is, Kemecsén, Várdán, Bátorban, Lökön, Gáván, Királytelken, Dombrádon és Nyíregyházán is és mindenütt : „És mégis mozog a föld!" * * * Hauem. hogy aztán ne mondja senki, hogy rnilléniumi ünnepén a magyar nemzetnek Szabolcsvármegye is ott lesz. S ha a közérdeklődés e nagy nemzeti ügy iránt olyan misutt is, mint amilyen nálunk, hit akkor a millenáris kiállítás lehet majd a kormánynak, törvényhatóságoknak, egyes nagy gyárosoknak a kiállítása, de a nemzetet ott hiába fogjuk keresni. A nevelés ügy Szabole miegyében. E'őttünk fekszik a kir. tanfelügyelő űrnak Scabolcsvármegye népoktatási állapotának 1893/4 évről szőlő fökimutatdsa. Siblonos, inkább a bureau számára készült, mint arra való, hogy belőle komolyabb tanúságot meríthessünk. 0 yan, amilyennek a minisz'eri rendelettel meghatározott blaaquette szerint lennie kell, s legfeljebb elhisszük, hogy utasításához hiven a kir. tanfelügyelő úr, mielőtt aláirta volna kimutatását, gondosan átnézte az adatokat. Ez is valami. Arról pedig sem ő, sem mi nem tehe" tünk, hogy a népoktatás valódi c«élja, a tanítás ered ménye, az esztendő sikere, a tanítói hivatás betöltésének mikéntje részére nem foglaltatik rubrika a főkimatatás papírlapjain. Oiunk vau ujongni örömünkben, hogy megtudtuk vala, mikép Siabolosvármegye nebulói összesen 81215 „Premiére page" —• „Ssconde p ige."'Az a kötet, melyet kozembe vettem, 137 oldallal bírt, — minden mísodik oldalon egy 3 frank 30 czentimos bélyeg volt a papírra rányomtatva; ezt a bélyeget a község fiíeti az államnak; azon egy kötet bélyege tehát 226 fr 50 c ra rúgott s miután az anyakönyvi kivonatokat két hiteles példánybin kell vezetni, az illeték voltaképen megkétszereződik. Minden oldalon rendesen két, legfeljebb három bevezetés fér el. Az anyiköuyvek egyike zöld, a másik fehír táblával bír; a zöld a városházán marad, a fehér az év végén elküldetik az államügyészségnek; mindegyiket külön-külön őrzik ezekben a hivatalokban. Eltérés esetén a városházán őrzött píldíny a hiteles. Az államügyészségnél őrzött példáuyba pót feljegyzéseket (mindig marginalis feljegyzések! mint házasság-felbontás, törvényesités a születéseknél stb.) csakis a polgármester írásbeli értesítésére a törvényszéki elnök vezethet be. Kiigazítás a szövegben, a legcsekélyebb módosítás (p. o. egy téves név, kor) csupán bírói ítélet alapján igazítható ki. Egyetlen betűnek sem szabad az anyakönyvben keresztül huzvi vagy vakarva s minden bevezetés, kiigazításnak eredeti aláírásokkal kell bizonyítva lenni. A büntető törvénykönyv 5 évig terjedhető fegyházzal bünteti az anyakönyvben előfordulható hamisításokat. Miután mindezeket körülményesen megmagyarázta volna a fő-anyakönyvvezető, a polgármester-helyetteshez vitt vissza. Giitet ur levetette a rokkját, mellére húzta az ezüst rojtos (i marieké arany rojtos) háromszínű selyem éoharpe-t, felveU egy ujd matuj frakkot, fehér nyakkend5t kötött, mi alatt mosolyogva jegyezte meg: „Ne higyje ám, lngy mindig igy kicsípem magamat!" Aztán megkérdezte, hogy hány házasulandó pir jelentkezett ma; „14" volt a „Commis principil" felelete.— Énkor az egyik szolga a teremnek a lépcsőházba szolgáló nagy ajtaját tárta fel, és pedig mind a két szárnyát; a házassági aktus nyilvános lévén — ennek az ajtónak mindig tárva-nyitva kell maradnia a közönség számára. A másik szolga (i szolgák parádéban, kék félnapot mulasztottak az iskolai óv folyamán. Hanem hát a tanító úrak jobbau tennék, hi informilnák a kir. tanfelügyelő úrat, hogy az kissé mégis csak hihetetlenül hangzik, hogy Szabolcsvármegye területén 44927 tanköteles gyermek közül csupán 4042 gyermek, aki 12 élet óvót betöltötte, tudott írni és olvasni. Ez egyszeiüen hamis adat. Hi ped'g igaz, akkor nolens-volens az iskola fentartók j >bb helyre is tehetnék a pénzüket. DJ hagyjuk a kritikát későbbre! Alig van az állam életnek ágazata, mely annyira kivül esett volna az állami beavatkozás és gondoskodás körleten, mint a népoktatás. Közöljünk erre vonatkozólag egy pár adatot az előttünk fekvő tanfelügyelői kimutatásból. Állami iskola van Síabolcsvármegyében 3, községi 14, felekezeti 298. Tehát a népoktatás pir excellence az egyházak kezében van még mai napig is. Deák Ferencz a népoktatásról szóló 1868. óvi XXXVIII t.-cz. tárgyalása alkalmával következő fontos nyilatkozatot tett: „A jelen törvévyjavaslat intézkedéseit átmeneteiknek tartom. Arra nem alkalmasak, hogy elhanyagolt népoktatásunk tátongó sebeit tartósan saná'jik. Az államnak előbb utóbb be kell látnia, hogy az iskola csak az ő kezében van helyesen letéve. Az egyházak tá nógatását míjdin szívesen látja, s mint a népoktatás kipróbált mestereit szívesen meghallgatja; de ügyét nagy áldozatok árán sem engedheti át." E', történt 1869 ben. Huszonöt évvel később pedig még mindig ott állunk, hogy az 1879. évi XVIII t.-cz. hallogatott meghozatala, temérdek eredménytelen miniszteri rendelet, s még több beváltatlan ígéret elhangzásán kívül mi sem történt ami fontos államjogi elv megtestesitése érdekében, hogy a uépnevelés ügyét semmiféle p irticuláris köröknek és érdekeknek, hivassék az akár egyháznak, akár községnek kiszolgáltatni nem lehet, nem szabad. y Az egyházaknak a népoktatás terén századokon szerzett érdemeit teljes mértékben elismerjük traditióit, méltányoljuk, a meghozott áldozatok előtt bámulattal állunk meg, de megdöntöttnek tudjuk amaz ósdi, legtöbb valószínűség szerint Debrecenből kikerült tant, hogy a gyermek nevelés kizárólag az egyházak kezében valósulhat meg. Nem vélünk tévedni, midőn a történelmi események tanúságaiból konkretizált ama véleményünknek adnuk kifejezést, hogy az egyházakat részben az egymás között du'ó harcz, részben pedig ama históriai tény tette a népoktatás kizárólagos osztályosaivá, hogy szervezetük szilárd, institutiók állandó, a zavart politikai viszonyok között ellenálló volt, valamint különösen a protestánsokat a katholikusokkal szemben az önfentartás dicsérendő ösztöne kényteté a nevelés ügy bámulatos felkarolására. Az egyház mereven szombe lett állítva az állammal. Érdekeik ellentétesek, törekvéseik utat kereszteztek, s a kölcsönösség megtagadva, épen az állami funktió, helyesebben a kormányzati rendszerek gyakori változása, s az államnak a nem katholikusok iránti ellenséges indulata által. Csak természetes tehát, hogy a protestánsok a népnevelés absorbeálásával igyekeztek fegyverkezni, az állami hatalom támadásai ellen, anélkül, hogy az 50 es évek előtt nyomát is találnók annak, miszerint bárki által is az iskola és egyház közti szoros kapocs széttörhetlennek tekintetett volna. Pi. Zsedémji Ede, a luthe^ ránus pápa az 1836-iki országgyü'ósen felhívta a kanczellária figyelmét iskolák alapítására. Már pedig alig akadunk jeleseink között olyan szereplőre, aki a felekezeti szempontokat ridegebben bevitte volna politikájába (kivéve a katholikus klérus tagjait) és egyházi érdekeit elkeseredettebben védte s lelkesebben támogatta volna, mint épen ez a conzervativ politikus. Joggal várhattuk volna tehát, hogy a kormányt a felekezetek által kényszerből privilegizált nevelés ügyben együttes közreműködésre angagierozza, s ne határvonalat vonjon az állam és egyház e tekintetben vab rendeltetése között. frakkban voltak) ezután felnyitott egy oldalajtót s harsányan bekiáltotta a nagyterembe ; „Monsieur le Maire!" A szépen dekorált terem vagy 200 embert fogadhat be. A harmadrésze el van korláttal rekesztve, itt az első sorban vörös bársony karszék áll, a két középső díszesebb, ebbe ül a vőlegény ós menyasszony, a vőlegény mindig jobbról, a menyasszony balról; ugyancsak az első sorbau ülnek a mátkapár szülei, ezek nem létében az öreg szülék, vagy kiskorúaknál a tutor (t. i. conseil de ftmillie delegáltja) mindig ngy, hogy a vőlegény mellé ennek, a menyasszony mellé annak a hozzátartozói kerüljenek. A második sorban helyet foglalnak a házassági tanuk, mindig 4 nagykorú, fanczia honpolgár; nők nem lehetnek házassági tanuk. A közönség vagy egyéb násznép a korláton kivül lévő padokon foglal helyet. — A szolgák szigorúin ügyelnek erre a sorrendre. \ A maire-helyettes felmegy most a szőnyeggel borított emelvényre, mely f.dett egy, a köztársaságot ábrázoló uagy márvány- női fej függ, majd elhelyezkedik trónushoz hasonló curullusi szőkébe, maga mellé int s egy kü'ön e czélra oda helyezett bársonyszékre ültet baljára, a lépcsőaljába. M>st figyeljen! — mondja halkin hozzám — aztán egész erővel odakiált a terem legvégén álló szolgához: „Faites entrer ceux, qui veulent se marier". Eressze be azokat, a kik házasodni akarnik! A terem háta megett van egy kisebb előterem; innétjönnek be a házasulandók, de csak egyik pár a másik urán, az egé3z násznéppel; mindegyik „noce" megvárja, mig az előtte való párt öszeadták, csak azután lépaek be. A beiratkozási sorrend a határozó; a favágó előbb jöhet ba, mint a herczeg. Mi az első házasulandó egy közrendőr volt, czivilbe öltözve, a tanúi is, kik közül egy pedig szintén rendőr volt. A menyasszony, szakácmé. Ejyszerü fekete ruhát viselt, meglátszott külsején, hogy a férjhezmenetelra nagy szüksége van. A mikor az előbb körülírt sorrend szerint helyet foglalt volna a nász, a polgármester-helyettes felállt és a vőlegényhez fordulva kérdezte: Ön X ur? aztán pedig a menyasszonytól. Öi X. kisasszony? FolytatáBa a mellékleten.