Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-04 / 44. szám

IN Y í ü V I I> K A második hétről irt második levelem a következő : Édes barátom! Olvastad-e előző levelemet, vagy sem, nem tudom. Annvi tóuy, hogy nem feleltei reá. Euoek daczára az elmúlt, immár második hétről is irok neked, ismét ősziuté'n és lehetőleg Kimerítően, csak győzzed elolvasni. EJső sorban is elmondom a műsort. Szombaton Charlie nénje; vasárnap délután Ludas Matyi, este Uj honpolgár; hétfőu Charlie nénje (másodszor); kedden Egy nő, ki ae ablakon kiugrik; szerdán Pajkos diakok, Egy boldogtalan asszony (mouolog) és Ideál; c (Törtökön Molnár és gyermeke; péutekeu Czigány élet. Ugy-e feltűnő, hogy a juiultkori levelemben más műsort helyeztem kilátásba? Nekünk is feltűnt a folytonos változtatás, de nem mi adtuk meg az árát. A ki színházban volt, az adott darabokkal és az előadással meglehetett és meg volt elégedve minden este, hanem épan a tájékozatlanság miatt bizony átlag véve, de különösen egyes estéken meglehetős gyér számú közönség gyűlt össze. Tudod, mi vidéki város vagyunk (de menynyire az!), s nálunk a színházba menetelre legalább két napi készülődés szükséges. Nem elég csupán az az napi sziulapot meglátni. Egy bizonyos idő kell ahhoz, hogy megérlelődjék bennünk az elhatározás, hogy no hát ezt, vagy azt a darabot megnézzük. Jó részben ón legalább ennek tulajdonítom, hogy csak szombaton és vasárnap volt egészen, szerdán és pénteken már csak félig, a többi napokon pedig félig sem telt ház. Szombaton az újdonság ingere is vonzott, de a Charlie nénje-nek hétfői váratlan megismétlése már nem ütött be. Ugy lehet, ha az ismétlés egy, vagy két hót muiva történik, jobb eredmónynyel jár. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy nálunk egy darabot, még ha újdonság is, nem lehetne kétszer egymásután szinre hozni, hanem csak azt, hogy előzetesen kell a publikum tudomására juttatni. Ugyanezen váratlan szinrehozatalnak tulajdonítom a keddi gyér közönséget is. Ha a publikum elóre tudja, hogy az „Egy asszony, a ki az ablakon kiugrik" kerül szinre ós e mellett tájékozást szerez a darab minőségóról is, bizonyára többen élvezték volna ezt az üde, kellemes kis népszínművé lett vígjátékot, melynek olyan furcsa czíme van, hogy a kik az előadásra elmentek, jobbára azon reményben tették, hogy az a bizonyos nő nyilt színpadon fog az ablakon kiugrani, mig a kik otthoun maradtak, azokat is valószínűleg ugyanezen feltevés tartotta vissza. Természetesen, a kik a népszínház megnyitása utáni időkre visszaemlékeztek, vagy annak műsorát figyelemmel kisérik, azok más vólemenyben lehettek és voltak. Ilyen uem épen ajánló czime vau a Cigányéletnek is. Ki se jutna arra a következtetésre, hogy ez az egyéb ként találó magyaros kifejezés a bohémek könnyüvérü, könnyű gondolkozású életét jelenti s czime egy olyan ügyesen megalkotott, franczia szellemességekkel telt és még is tartalmas darabnak, a mely ha talán nem is a nemzeti színház műsorából, de mindeuesetre annak műsorába való, oda illő. A czim űzött tréfát szerdán is ugy a monológnál, mint az Ideálnál. Amott egy igazán „boldogtalau aszszonyt", itt pedig szintén igazán „ideált" várt a publikum s mind kettőnél csalódott. Nem is képzeled milyen érdekes megfigyelésekre volt alkalmam mikor az Ideálban Szálkái, mint Szalánczi Elek belépett. Csakuem hangosan kérdezték meg tőle, hogy lehet ideálja egy olyan ember egy olyan kedves, eleven, viior kis leánynak, mint a milyen a Berzsenyi Elize volt. Pedig, mint tudod és mint aztán természetesen a publikum is reájótt, épen abban rejlik a darab pointja, hogy a kisasszony csak az ablakon keresztül tette meg ideáljának a doktor ürat, a kiből rövid egy felvonás alatt alaposan kiábrándul. Hanem hogy a színészekről is irjuk valamit : Szalkainé ez elmnlt héten az Uj honpolgár-ban mint Virág Toncsi, abban a hosszú czímű, de annál rövidebb népszínműben mint Törő Bálintnó, továbbá a Pajkos diákok-ban mint Trinke szaporította sikereit", miut mondani szokás. Szaporította pedig ugy, hogy naprólnapra jobban megszeretik énekéért ós játékáért egyaráut Paurma-asik csak a „Pajkos diákok" Lizi szerepében vo'.t alkalma csillogtatni koloraturáját, kivágva és kitartva egy ízben egy magas hangot ugy, hogy nekem a homlokom izzadt bele. Eredeti hatás ugy-e? De nálam ebben nyilvánul, ha valami olyat látok, vagy hallok, a mit közőnségeseu szédítőnek moudanak. Berzsenyi Margitnak ennek a minden ízben igazi színésznőnek már több alkalma volt ujabb ós ujabb élvezetes perczeket szerezni számunkra. Játszott szombaton, va*áruap mind a két elóadison, hétfón, kedden, szér ián, Csütörtököd, pénte ken; het nap alatt uyo'czszor. Ha egyebet nem mondanék róla. csak azt, ho^y mindig iudta a szerepet, — meg pedig uern esik azt. a részét, a hol beszéluie kell, — har ebből is sej heted, hogy mnyeu sziuésznő De ehhez meg tedd h >zza, h >gy valamennyi szerepét uny alakítja, u^y kidolgozza es meg is oiytn természetes inirad, hi^v ti// i^.izau eivezet uőzui, átuí es hauani. Markovits Margitnak -íZiu'óii volt, egy ptr jö e-iteje. Igy kiönöeu i illőm),óljával keltett, uagy tetszest, es a Czigány élet Mini szerepeb-n. Miut miudeo kezdőuel. naia is ere/.hető ugyan a gyakorlat, a sziupidí ottho nosság hiánya; igy a többek Között szeretnem, hi valaki figyelmeztetné, hogy ue uézzen folyton a főidre, hiuem ha talán a közönségből felejt) iráuyuió tekintetek geairozzaí, nézzen el a fejük felett a levegőbe, meg aztán hogy vállaiuak öaKénytelen ráug itásairól, termetének sajitságos hiinbilásárói igyekezzék leszikni. Eíy pár estén sikert mutattak fel Keresztes Amália és Dorsai Lia is. A férfiak közül Szálkái, Bánfalvi ós Liptai pro* dukáltak az elmúlt hét folyamán több rendben kiem?l" kedő alakítást. Csige a keddi előadáson énekelt, népdalainak előadásával egy eddig előttem megfejthetlen talányt adott fel. Hangja néha oly szépen, tömören cseng, néha meg olyan sajátságos színezetet nyer, ami kellemesnek épen nem mondható. Hangjában rejlik-e a hiba, vagy ónekmodorában (folytonos forszírozott tremolóiban, vagy ajkainak túlságos szótnyitásában, vagy esetleg nyelvének helytelen fektetésében, a mit a legvalószínűbbnek tartok) azt még én eldönteni nem mertem. Az összjáték általában a héten is tűrhető volt. Alig egy-két esetben lehetne ellene indokolható kifogást tenni. . A kar a Pajkos diákok-hun többször ingadozott. A zenekar egy fuvolással erősbödött, ki azonban ugy látszik, magának tetszeleg azzal, hogy ha csak teheti,pikulán játszik. Lehet, feltűnést akar kelteni vele; kelt is, de ha szabadságomban állana, spanyol viaszszal forrasztanám be a pikuláját. Kicsi annak a visító kis jószágnak a zenekar, meg a színház is. Ennyit a második hétről. Isten veled. (Aláírás olvashatlan.) A szöveg hiteléül J n. Csarnok. Szerető szivek. (Vége.) II. Vináry Feri betette az ablakot és nem lóvén még álmos, találomra egy könyvet vett elő. Leült és lapozni kezdett a könyvben. Még rajta volt a jelmez. Nyitva térdére fektette a könyvet. Pergamenszerü eres kezeire bámult. .... Miudenesetre! Ilonka gyönyörű kis jószág volt. És ha egyébként nem is szerette, pedig bizonyos, hogy nem szerette, az tagadhatatlan, hogy Ilonka nagyon csinos lány. Bizony! .... Bájos tudatlanságában ez még be nem irt tiszta lap Bizony! Elmélázott, majd újra a könyvhöz nyúlt. Mulatságos történet volt: egy aglegény, a ki közös lakomara gyűjti össze valamennyi volt imádottját. Ha ő is megtenné ezt vagy egyszer .... ha mind eljönne .... Hah! És Feri zárt ajkakkal s behunyt szemekkel nevetett, mintha talpát csiklandoznák. Holnap akarta megkérni Ilonkát. Bizonyosan eszmetár^ulás folytán jutottak eszébe az előbbiek Elvonulhassa őket gondolatban maga előtt. Ki is volt az első ? Hirtelen rágondolt, hogy hiszen egynek sem tudta soha a nevét. A nevét? Azaz dehogy nem, hanem csakis a keresztnevüket tudta. Rózsa .... azután ... hm ! Eh,ostobaság! Régi em ékeket felfrissíteni! Minek? De volt köztük több plátói viszony is. Például a kis Mtrgit, az a csinos, kedves szőke Margit, a kinek családjával többször kellett kimennie a zugligetbe. Eszébe jutott, mikor egyszer a mama „kézzel* adott neki egy szardellát! Brr! Akkoriban ő még piktor volt, miért is hagyott fel a festészettel? a festéshez pedig több tehetsége volt, mint az építészethez. Csakhogy egy szép napon észevette, hojy nem volt többé hangulata festeni. Villámként érte hirtelen a szürke nyomorúság. A koplalás nem kelt hangulatot Persze, hogy életmódja is hibás volt részben. Soha sem tudott rendesen élni. De ha már ilyen az ember, inkább kapjon valami pozitivot. Ő is ugy tett. Az építészetre adta magát. Az már inkább mesterség ós ki is fizeti magát. Erre pedig nagy szüksége vo'.t. Fenyegetőleg állt előtte a szükség réme. Elégszer mondogatta magának, hogy nem bölcs dolog folyton csipegetni a tőkéből, de mikor csak ki kellett fizetni a számláit és . . . azokért is, a kik, oh, oly kővel alltak szivéhez. Teringettót! azok voltak még csak a számlák! Áthaladt kót szobán ós egy üveg rajnai borral tért vissza. Félig megtöltötte a poharat és kiitta. Azután tovább tűnődött. Nem valami jól érezte magát az építészetnél. Ha visszagondolt piktorkorára, mindig ugy érezte, mintha valami visszahozhatatlant veszített volna el. Mintha, — milyen lyrikus hangulatba eshet egy ember! — egy eljátszott paradicsom feküdnék mögötte. Hm! . . . újra az ablakon ment. A mint a tükör előtt elhaladt, észrevette jelmezét. Boszusan lépett a tükörhöz. A tarka kabát rengeteg gombjaival! Kiált arca orrától jobbra ós balra húzódó mély ráncaival, az nndor ós idegesség redői I Mergeseu lehajította a kabátot. O.toba ugrálás! .... Vetközós közben tovább elmélkedett ós lassankint uyugoitabb lett. Bizonyos, hogy okosabbat nem tehet. És mit is tenne külöubeu ? Nem kétkedett, hogy most már lesz sikere. Összeköttetése elég volt és az átlagosnál ő sem volt butább. De a pénz, pénz, pénz ! Fizetésből élni savanyu dolog, vagyona pedig elúszott már Szó sem fér hozzá, hogy felül fog kerekedni. A kezdet fényesen siserült, mint a kultuszminisztérium mai kötött szerződós mutatta. Bevallotta titkosan, hogy neki édes kevéssé izlik a dolog. Mig festő volt, soha sem hitte volna, hogy ilyesmikre fog még ráfanyarodni. De hát nem volt egyéb választása. Pohara fenekére tekintett. Egy aranyos sárga csöpp bolygott benne ide oda, a mint mozgatta a poharat. Tompa kábultságba esett. Mindenütt csak szótzüzott eszmények! Annál józanabb volt, minthogy képzelhesse, hogy őt még megválthatja egy ifjú lány tiszta szerelme. Pedig Ilonka gyönyörű egy lány,volt, egy beíratlan lap szivének tisztaságában. Ha már semmi egyébben nem hitt, azt mégis komolyan hitte, hogy Ilonka hozománya meg fogja menteni. 500,000 korona egyelőre. Ez 20,000 korona évi jövedelem. Ha pedig az öregek meghalnak, még egyszer anynyit örököl Ilonka. Hát még a soroksári út mentén a telkek! A jelennel szemben az mindenesetre megszabadulás volt. Különben tudta, hogy Ilonka szereti őt. Az utóbbi napokban eléggé kimutatta. És ez neki olyan jól esett! Ő maga bizony már lefelé ment, azt nem tagadhatta. Ilonka pedig üde volt ős fiatal, és szerette őt, mig ő rá nézve a lány csak a szalmaszálat képviselte a melybe a vizbefuló kapaszkodik. Mindenkép ő volt a nyertes. A meuyezetes ágy szélén ülve, lassan húzta le selyem harisnyáit. Fólkettőkor fog holnap oda menni. Azután kifestette magának a jövőt. Látta a báz barátainak boldog mosolygását, a mint szerencsét kívántak neki. Látta a mama arczát hivatalos gyönyörben úszni. És látta arája pillantását, a mint szépen, szemérmesen, félénken föltekint rá, boldogan és tisztán hozzá simul: sziveik találkoztak. Majd boszankodással hallotta a sok együgyű toasztot, a melyet a boldog p ura köszöntenek. A hóbortos verseket, a melyekben megéneklik, hogy találkozásuk első pillanatától el volt döntve, miszerint egymásnak vannak teremtve ós hogy ő nagyon is mélyen tekintett arája szemébe, hogy szép Ilonkát is legyőzte Ámor nyila, hogy egy bálban vallották be egymásnak szerelmüket, hogy a mama semmit sem tudott előre, hogy magától jött minden, Isten rendelése Vináry ásított egyet. Ez a táncz mégis csak izgat. Valóban már nem valami sokat birt kiállani! Hátradűlt és hirtelen benn feküdt az ágyban. Trillázott a falon ujjaival, majd újra ásítozni, kezdett. Eloltotta a gyertyát egy csinos porczellán koppantóval, a melyet Adóitól kapott ajándékba. Hm! ... Ki tudja, merr9 van Adél most már? Él-e még? Egy darabig ébren feküdt még a sötétben. Azelőtt még elaludni is könnyebben tudott. Lassankint elálmosodott. Csak a zene hangjai nem mentek ki füléből. Folyton csengtek még benne. Átkozott zene! . . . Mikor már mélyebben lélegzett és majdnem elaludt, egyszerre a szomszéd szobában négyet ütött az óra. Fölriadt. Tiz perez múlva megint az álom felé járt. Búzaföldekre gondolt, a mint a szél himbálja a kalász vég-; telen tengerét. Ugy hallotta mindig, hogy az ember könnyebben alszik el, ha erősen maga elé képzeli a hullámzó kalászt. És látta a hullámzást, sárga hullámzást, a mélyedéseket, a melyeket folyton, szakadatlanul vájt a szél, végre szédülni kezdett bele és elaludt. Nemsokára egy végtelenül egyhangú és hosszú fasorban látta magát sétálni. A fasor olyan egyhangú é3 hosszú volt, mint az élet. Mellette haladt a szőke ártatlanság. Ferin a tarka kabát volt a rengeteg gombokkal, Ilonkán pedig az ibolyaszín ruha a csörgőkkel. A kis csöngetyük pedig csillingeltek, a mint ő és Ilonka karöltve haladtak a hosszú, unalmas fasorbaú! KÖZGAZDASÁG. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 128361. sz. Délnémet-osztr.-magyar vasúti kötelék. Tölgyfa-kivonat küldeményekre engedélyezett köivetlen díjtételek életbe léptetése. Folyó évi október hó 1-ével kocsi- és fuvar-levelenként 10,000 kilogramm mennyiségben feladott tölgyfakivonat küldeményekre közvetlen díjtételek lépnek életbe a magy. kir. államvasutak Eszék-, továbbá a csásí. kir. szab. déli vaspálya-társaság Barcs- és Sziszek állomásairól elsag-lotharingeni birodalmi vasút Banfeld- Steinburg ós Strasburg állomásaira. A közvetlen díjtételek a fent megnevezett állomásokon megtudhatók. 128730. sz. (I. pitiéit életbeléptetése a sslavoniai h. i. vasút árudijszabásához.) A magy- királyi államvasutak kezelése alatt átló szlavóniai h. ó. vasút eszék—naaici vonalán érvényei árudijszabáshoz (II. rész) f. ó. október hó 1-én as I. pótlek lép életbe, mely a határozmányok, kivételes díjszabások, dijszámitási táblázatok, állomási díjszabások és a kilométer mutató módosításait, illetve kiegésíitézét éa állomásnevek megváltoztatását tartalmazz*. Ezen pótlók példányai a magy. kir. államvasutak díjszabás tárában példányonként 5 krért kaphatók, GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1894. november 3-in. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kiló Rozs 100 > Árpa 100 > Zab 100 > KukoriczalOO > K. repeze 100 » Paszuly fehér » Szesz literenként Piaczi árak. Bor»ó i kiló Lencse i > Miind-liszt l > Zsemlyeliszt 1 « Buza-liszt 1 > Barna kenyér-liszt 1 > 5.60 4.30 4.80 4.80 4 80 5 60 16'/, 5,70 4 40 5.— 5 — 4.90 5.70 52 >/, —.18 —.22 —.13 —.11 —.10 —.09 Burgonya 1D0 kiló 2.— Marha hús 1 > —.52 Borjú hús 1 » —.52 Sertés húa 1 > —.48 Juh hús 1 > -,.28 Háj l , Disznó-zsír 1 » —.64 Szalonna - 1 » —.66 F

aggyú (nyeri) 1 » —.24 Zöldaég 1 csomó —.07 Paprika 1 kiló—.80 írós vaj 1 liter—.80 Eczet 1 » —.08 Széna 100 kiló 2.80 Szalma (tak.) 100 > 1.90 Bikfa 1 kőbmtr 3.40 Tölgyfa 1 > 3.20 Felelős szerkesztő: INCZÉDT LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK.