Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-04 / 44. szám

13462. K. 1894. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter az 1885. XV. t.-cz. alapján igénybe vehető vármegyei pótadók kivetéséről, behajtásáról és kezeléséről 27/894. Bgy. szám alatt módositott szabályrendelet 65409/11.—894. szám alatt jóváhagyván: a jóváhagyott szabályrendelet egy példányát tudomásul vétel alkalmazkodás és az 1886. XXI. t.-cz. 11. §-a értelmében leendő szabályszerű közhirré tétel és végrehajtás végett kiadom. Nyiregyháza, 1894. október 10. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. 27/1894. Bgy. Szabályrendelet. Az 1883. évi XV. t.-cz. alapján igénybe vehető megyei pótadó kivetéséről, behajtásáról és kezeléséről. Az 1883. XV. t.-cz. 9. illetve 13. §-ai alapján közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági ezélokra igénybevehető megyei pótadó, ha a törvényhatósági közgyűlés által, a törvény 10. esetleg 11-ik §-aiban körülirt módozatok mellett elhatároztatott s a 13. §-ban emiitett pótadóra nézve a bel és pénzügyminiszter engedélye kieszközöltetett, a földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tőke kamat és járadék adó czimen fizetett egyenes államadók után egyenlő százalékban vettetik ki. Ezen pótadók a törvényhatósági útadót kivéve, mindig a folyó évi kincstári adókat terhelik. 2. §. Az első szakaszban előirt módon megállapított törvényhatósági pótadók egyéni kivetését, az azok alapjául szolgáló kincstári adók előírásával egyidejűleg a községi elöljárók eszközlik, kivételével a törvényhatósági útadónak, melynek kivetése iránt az 1890.1. t.-cz. intézkedik. Minthogy a központi pénztári és számvevői hivatalban a tőrvényhatósági pótadók nem egyéni kivetés szerint, hanem községenkint tartatnak nyilván és állapittatnak meg, az egyéni kivetés ellenőrzése és az egyes községeket terhelő pótadók vég ősszegének megállapítása czéljából a községi elöljárók, ha az egyéni kivetés már befejeztetett, az egyénileg megállapított pótadók végösszegét a járási főszolgabirákhoz és ezeknek utján a vármegye alispánjához bejelenteni kötelesek; a vármegye alispánja pedig a törvényhatósági pótadók kivetésének alapjául szolgáló kincstári adók községenként elkülönített kimutatását a kir. pénzügyigazgatóságtól megszerzi, s ennek valamint a községek által beterjesztett jelentéseknek alapján az egyes községeket, terhelő törvényhatósági pótadók végösszegét megállapítja, s ellenőrzését és nyilvántartását elrendeli. A törvényhatósági pótadóknak egyénenként való kivetése és behajtása, 1883. XV. t.-cz. 1 2. §-ában a közhirré tételre nézve foglalt rendelkezésnek szigorúan szemelőtt tartásával, s a közadók kezeléséről szóló 1883. XLIV. t.-cz. szabványai szerint eszközlendő. Ha a törvényhatósági pótadók egyéni kivetésének alapjául szolgáló kincstári adók előírása bármijokból késedelmesen történnék, a pótadók beszedése az előző évi kivetés alapján történik. A törvényhatósági pótadók egyéni kivetése és beszedése elkülönített összegben ugyan, azonban a községi pótadókkal egy főkönyvben eszközölhető, s a befizetések ugyan azon beszedési naplóban, azonban elkülönített összegekben tüntetendők ki. 3. §. A törvényhatósági pótadók a kincstári adóknak megfelelőleg, évnegyedes részletekben válnak esedékessé, s a törvényhatósági központi pénztárba is ily részletekben terjesitendők be. Ha az egyes adózók által a befizetések egy összegben, a törleszteni kivánt adónem megjelölése nélkül eszközöltetnek; a befizetett összeg az illető adózó, összes A NYÍR VIDÉK TÁKCZÁJA." Három találkozás. Ezúttal a közönségre bizom, hogy csinálja meg a novellát. Én csak a száraz vázlatot adom olyan egyszerűen, czikornyátlanul, mondhatnám hiis és vér nélkül, a mint azt a mindennapi élet felszínre veti. A ki nem fogékony lélek, az elhalad mellette, nem veszi észre a változatos, színes képeket, az csak felületesen lát mindent. Nem találja meg a drámát, a bohó zatost, a szatirikust. Nem talál lánczolatos ösi-zefüg gés

1 az eseményekben s nem keresi meg a milliónyi psichologiai rejtvények mfgffjié;>ét. Bizom az olvasó fantáziájában, s hiszem, hogy ezúttal megcsiuálja a regény eges/, történetét. Itt lakom az Erzsébet körúton vagy három év óta. Ma már a körút egyike a főváros legzajosabb, legnépesebb utczáiuak. Örökös nyüzsgés, mozgás tarija óbreu. A villamos vasutak egy más uián suhannak el s a csengők ütemes c^eugése harmonizál a kocM kerekekek lármájával. Az emberek aietva haladuak el egymás mellett, mintha valami vad erdőben találkoznának. Egyik nem ösmeri a másikat. Mind idegennek nézi embertár sát. Csak egy egy különösebb figura vonja magára a figyelmet. Nekem sokszor feltűnt, hogy a napnak bizonyos órájában nyugodt, kimért, lassú léptekkel lattam fel s alá sétálni egy ezredest. A haja ősz volt; nagy torzomborz bajusza szintén. Minden lépésénél büszkén rúgta hátra fényes kardját, mely nagy zajjal csörömpölt az aszfalton. MÍDtha őrjáraton volna,vagy ötven lépést ment fölfelé és ugyanany nyit vissza. Bizonynyal várt valakire, mert időként türelmetle ntll nézett fel egy harmademeleti lakás ablakaira, miköz ben idegesen rágicsálta hosszú virzsiniája szalmacsutakját. Ha nem tartottam volna illettlennek rálesni, vagy kivárni, mig az a bizonyos, a kire vár megérkezik, vagy „N Y I R V I P É K

" adótartozásainak törlesztésére oly összegekben könyvelendő el, a mily arányban az illető adózónak egyes adó tartozásai egymáshoz állanak. 4. §. A pótadó befizetésének eredményéről a vármegyei számvevői hivatal a hátralékoknak községenként való kitüntetése mellett az alispánhoz minden évnegyed utolsó napján jelentést tenni köteles, ki a pótadó hátrálékos községek, illetőleg ezeknek elöljárói ellenében, a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket, haladéktalanul tenni tartozik. 5. §. A pótadó a megyei pénztárban a megyei pénzkezelésről s számvitelről szóló szabályzat értelmében elkülönítve kezeltetik, s arról minden év végével a közgyűlés elé külön számadás terjesztetik, mely azt a tavaszi közgyűlésen vizsgálja meg. Kelt Szabolcsvármegye közönségének 1394. évi február hó 15-én folytatólagosan tartott rendkívüli közgyűlésében. Kiadta: Sipos Béla, aljegyző. (Másolat.) 65409/11.—89-1. M. kir. belügyminiszter. Jóváhagyom. Budapesten, 1894. évi szeptember hó 30-án. A miniszter helyett: Jekelfalussy, miniszteri tanácsos. (P. H.) 13685. K. 0 , , . —jg^ Szabolcsvarmegye ahspanjatol. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nyírbátori járás főszolgabirájának 3796/94. szám alatt kelt jelentését szabályszerű közhirré tétel, esetleges intézkedés végett másolatban közlöm. Nyiregyházán, 189-1. október hó 15. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) Nyírbátori járás szolgabirájától 3796/94. K. Nagyságos alispán úr! A vármegyei hivatalos közlönyben leendő körözés végett van szerencsém jelen eni, hogy folyó évi szeptember 23-án Mada községében egy drb 2 éves szőke szőrű kocza, jobb fülére csonka, 20 frt becsértékü gazdátlan sertés fogatott fel. - Ki nem sajátitás esetén folyó évi október 25-én Mada községében el fog árvereztetni. Nyírbátor, 1894. október 7. Főszolgabíró helyett: Lőwey Miklós, szolgabíró. 13753. K. —^gg^ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Nyiregyháza város rendőrkapitányának 293/94. sz. alatt kelt jelentését szabályszerű közhirré tétel s esetleges intézkedés végett másolatban megküldöm. Nyiregyházán, 1894. október hó 15. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) Nyiregyháza város rendőrkapitányi hivatalától. 293/894. Rk. Körözés. Kellner Lajos nyíregyházi lakos kárára f. év szeptember hó 24-én megtartott heti vásár alkalmával egy drb 5 éves daru szőrű, sodró szarvú, hátul balról K. L. bélyegü üsző-borju elveszett. Hivatalos tisztelettel felkéretnek a hatóságok, miszerint a fentebbi leírású állatot hatóságuk területén köröztetni, megtalálás esetén pedig erről a hivatalt értesíttetni szíveskedjenek. Nyiregyházán, 1894. október 5. Bertalan Kálmán, h. rendőrkapitány. 14164. K. „ , , , .. , .,,.. ——— Szabolcsvarmegye ahspanjatol. 1894. Értesítem, hogy Tornyos-Pálcza községben Frisch László ottani lakos kárára egy drb szarvasmarha lépfenében elhullott s ez okból a nevezett udvara és az ott elhelyezve lévő állatállomány zár alá helyeztetett. Nyiregyházán, 1894. október hó 22. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. jelentkezik, akkor kétségtelenül megtudtam volna, hogy az öreg ezredes szép asszonynyal, vagy kevésbbé széppel folytata-e szerelmi viszonyt. Különben, a mit előre sejtelem, ugy is bekövetkezett. Egy délután másodmagával jött velem szemben az ezredes ur. — Büszkébb volt, mint valaha. Öutelteu eresztette le kövér tokáját és mosolyogva, tetszelgő, lapos pillantásokat vetett a jobbján haladó, szép fiatal asszonyra. Az asszonyka nagy, piros bársouynyal diszitett kalapja alól kaczéron viszonozta az öreg ezredes ur tekintetét. Szép karcsú, sugár termetű asszonyka volt csinosan felöhózködve. Tetszetős mozgásában bizonyos ingerlő lendület volt s oly kecsesen tudta jobb kezével oldalra húzni ruhija us/.ályái, hogy nem egy szembejövő (férfi megfordult utánna. Az e/redes ur valósággal ifjú emberhez méltó temperamentummal beszélt a szép asszonyhoz. Hogy mit moudhatott neki, azt én uem hallottam, de azt láttam, hogy az ezredes arcza kigyuladt s szemei sóvárogva tapidtak az asszonyka hófehér arczán. At asszonyka egyre csak mosolygott, kecsesen illegette magát és kaczéran pislantott baloldalt egy-egy boltkirakat nagy üvegablakába, hogy tükrözze magát. Az öreg ezredes ajkai reszkettek. — Szeretem ... 1 (Gondolom, hogy ezt mondhatta.) A szép szőke asszonyka csak hallgatta, piros ajkai mosolyogtak s léptei még ruganyosabbak lettek. Azt hiszem, az öreg ezredes ur még sokszor ismételhette szerelmi nyilatkozatát. * * * Azután sokáig, talán két esztendeig nem láttam az ezredes urat sem egyedül, sem másodmagával. Nem tudtam — nem is nagyon érdekelt — hogy hova lett. Körülbelöl egy évvel ezelőtt véletlenül Pozsonyba kerültem. Mindenre inkább gondoltam, mint az én ezrededesemre. ^ 1^894 ^ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A kisvárdai járás főszolgabirájának 3590/94. K. sz. jelentését szabályszerű közhirré tétel, nyomozás és esetleges intézkedés végett oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról a községek elöljárói illetékes járási főszolgabiráik utján, Nyiregyháza város polgármestere pedig közvetlenül jelentést tegyenek. Nyiregyházán, 1894. október hó 23-án. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) A kisvárdai járás főszolgabirájától. 3590/894. K. Nagyságos alispán úr! A f. hó 10-én egy magát Mészáros István nyirmadai lakosnak nevező hajcsár Reisman Hermán kisvárdai lakoshoz 6 drb bivajt hajtott Debreczenből, azonban sein a megbízót, setn azt kinek ezen bivajokat átadni kellett volna megnevezni nem tudta. A bivajok nála őrizet alá vétettek. Ugyanazért ezen körülményt a bivajok tulajdonosának a „Nyírvidék" hivatalos lapbani köröztetése végett azon jelentés mellett van szerencsém hivatalos tisztelettel bejelenteni, miszerint a bivajok ki nem sajátitás esetén általam Kisvárda községben a folyó évi november hó 22-én d. e. 9 órakor nyilvános árverésen fognak eladatni. Kisvárdán, 1894. október 16. Angyalossy, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. J_3850._K^ 1894. , A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A kisvárdai járás főszolgabirájának 3503/94. szám alatt kelt jelentését a szabályszerű közhirré tétel s esetleges intézkedés végett másolatban közlöm. Nyiregyházán, 1894. október hó 15. .Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) A kisvárdai járás főszolgabirájától. — 3503/894. K. Nagyságos alispán úr! A „Nyírvidék" hivatalos lapban leendő közzététel végett van szerencsém hivatalos tisztelettel jelenteni, miszerint Orosz János pátrohai Pilissy-féle tanyai lakos répaültetvényében a f. hó 5-én egy drb 2 éves setét pej, két hátulsó lábára kesely, homlokán és orrán kis fehérség, kancza-csikót fogott fel bitangságban, mely csikó ki nem sajátitás esetén általam Pátroha községházánál a f. évi november hó 12-ik napjának d. e. 9 órájakor nyilvános árverésen el fog adatni. Kisvárdán, 1894. október II. Angyalossy, főszolgabiro. 14412. K. 1894. Szabolcs vármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a f. évi augusztus hó 28-án kelt 11468. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy Ramocsaháza községben a Grosz Lázár gazdaságában előforduit takonykór esetek folytán elrendelt zár a f. hó 18-án feloldatott. Nyiregyháza, 1894. október 29. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva a folyó évi julius hó 22-én kelt 96í)8. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a NagyKálló községben felmerült veszettségi eset folytán Torma András nagykállói lakos négy db sertésére elrendelt zár a folyó hó 22-én feloldatott. * Nyiregyházán, 1894. október 25. Miklós László, kir. tanácsos, ai.spán. 14321. K. ~l894T~ Azon tűnődtem hazafias lelkesedéssel, hogy milyen lélekemelő lesz majd, mikor ez a város is a mi büszkeségünk lesz, mert magyar lesz minden izében, nemcsak érzelmeiben, de nyelvében is. Különben — igy gondolkodtam — könnyebben menne a dolog;< ha ez a sok nyugalmazott katonatiszt csakis Gráczot tartaná érdemesnek arra, hogy öreg napjaiban pihenő helyiül szolgáljon. De hát minek oly szép város ez a Poaony, miért olyan olcsó s főleg miért van oly közel Bécshez? Ezek fölött keseregtem, mikor a szép napfényes Dunaparton két alak közelit felém. Egy ur és egy aszszonyság. Karonfogva mentek. Az ur «gészen őszbeborult férfi, hajlott testtel, de a mit igyekszik jó peczkesre kiegyenesíteni. Minden lépésekor erős rúgással toppant egyet a lábával, hogy ellensúlyozza térde rogyadozását. Bijusza kissé zöldes szinü, meglátszik rajta, hogy különböző hajfestőszerekkel kísérleteztek rajta. Különben kifogástalanul és kellő elegáncziával volt felöltözve. Fekete kabátja gomblyukában kis piros szalag virított. Csak mikor egész közelébe jutottam, ösmertem rá az én ezredesemre. — Ah, ah . . . hát czivilben van. Akkor bizonyosan p^nzionáltatta magát tábornoki ranggal. Mondanom sem_kell, hogy rögtön szemügyre vettem az asszonyt is. 0 volt. Szebb volt, mint.valaha, délczegebb,Jbátrabb volt a tekintete s jobban megválogatott a toillettje. Villogó szemekkel nézett jobbra balra s alighogy odafigyelt az öreg tábornokra (illik hogy megadjuk a titulusát), a ki pedig ugyancsak igyekezett őt mulattatni. Egy két szóból bizonynyal azt kell hinnem, hogy katonai dolgokról beszélt neki. Bizonynyal valamely hősi tettét beszélte el az olasz hadjáratok idejéből. Az asszonyka hallgatta némán, megjegyzés nélkül, lelkesedés nélkül, fanyar, unalmas, élettelen arczkifejezéssel és ábrándozva nézegette a Duna fel feles >pódó fodrait s a viz egyenletes folyását. Fecskék röpködtek a viz felett, majd mint a villám suhantak el az ő kis rózsás fülei mellett, mintha valami kedveset, fájót, biztatót súgtak volua neki. Folytatára a. mellékleten.