Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 43. szám
M elléklet a „Itfyirvidék" 1894. 4%-ik számához bizonyítása szintén eskü alatti kihallgatással tórténik. A per ítélet által döntetik el. Csakhogy mig eddig egy perben csak egy és az egész ügyre kiterjedő Ítéletet lehetett és kellett hozni, addig az uj törvény szerint vau közbenszóló, rész- és végitélet. Valamely követelés alapja, és mennyisége szerint felmerült és egymástól elkülöníthető vitáknál a követelés alapja fenállását a bíróság közbenszóló ítélettel bírálja el, s ha ez jogerőre emelkedik, következik a követelés menynyiségének elbírálása, a mi a végitélettel történik. Ez például a kárköveteléseknél fontos és sokszor felesleges költségek elkerülését czélzó intézkedés. Részitéletet hoz a bíróság, ha több, együttesen beperesitett követelés közül egyik vagy másik, avagy egy követelésnek például az ellenfél által elismert része alkalmas a döntésre, mikor tehát feleslegessé vált a kereset ezen részének további függőben tartása, elbírálatlanul maradása, mig a többi része is megérik a döntés alá. Részitélet esetén a kereset többi része felett úgynevezett kiegészítő ítéletet hoz a biróság. Ha pedig egyáltalán valamely per végeldöntésre alkalmas, a biróság a tárgyalást bezárván, Ítéletet hoz, ez az úgynevezett végitélet. A birói határozatok nyomban, szóbelileg kihirdetendők. Szükség esetén azonban a biróság legkésőbb 8 napra határnapot tüz az ítélet kihirdetésére. A teljesítési határidő 15 nap az oly Ítéleteknél, melyek ellen halasztó hatályú felebbvitelnek van helye, a többieknél 8 nap. Ennyit tartottunk szükségesnek olvasóink tájékoztatására elmondanni az uj sommás eljárásról a járásbíróságok előtt. A következő alkalommal még a felebbviteli eljárást óhajtjuk megismertetni, mely szintén nevezetes és gyökeres változtatáson megy keresztül. A villamos világítás kérdés ih3Z. Már négy éve vajúdik a világítás ügye. A hosszú négy év alatt alig ment a dolog előre, ha történt egy lépés előre, bekövetkezett utána kettő hátra s irigy szemmel nézzük a magunkénál kisebb városokat, a mint haladnak, amint élvezik a czivilizáczió ezen nagyobbszerü vívmányait. Most azonban még is történni kell valaminek; e hó 31-én jár le az uj pályázat s a beérkező villamvilágitási ajánlatok közül a város képviselőtestületének választani kell, — a választás a személyt illetőleg, a ki a telep felállításával meg.fog bízatni, nem lesz nehéz, mert a mint tudjuk, ajánlatot adnak Ganz és társa, Siemens és Halske és mások, tehát csupa oly czégek, melyeknek megbízhatósága, hire és előkelősége semmi kívánni valót nem hagy hátra. Nehezebb azonban a választás arra nézve, melyik rendszert fogadja el a város, a váltakozót-é, vagy az egyenáramot? Miután a villamos világitás behozatalával nem csupán magát a szorosan vett világítást, de valójában a villamos erőt és annak minden arányban való alkalmazA második fejezet. Az első fejezet utolsó faktuma, a melyet csak futólag kívánok érinteni, az volt, hogy Nyomárkay Jenő tegethóf-nyakkendőt kötött föl, vörös szegfűt tűzött a gomblyukába, arczulata bizonyos ünnepélyes kifejezést öltött s ezekkel elérzékenyülésre hajlékony külső és belső jelvényekkel bucsuvizetet csinált Weineréknél. Éppen olyan idő járt akkor, mint most. Nedves, hideg ósz, mely a köuymirigyeket sírásra ösztönözte. A földön ördögtánezot járt a zizegő avar s ezüstös ökörnyálak csináltak az ég és föld között valami kezdetleges kordont. A tegethóf nya keudős Nyomárkay Jenőben a természet emez elégikus lemondása felébresztette az alvó oroszlánt, akarom mondaui a két óv óta lecsillapult poétát. Ebben az átszellemült pillanatában látta be, hogy hivatása van a költői pályára s ily hangulatban kopogtatott be Weinerékhez. Ilonka elpirult, Jenő elsáppadt, a papa mosolygott. Ez volt a helyzet szígnaturája, mikor Jenő elóterjesz tette, hogy búcsú látogatást tesz, siet befejezni tanulmányait, mert érzi, hogy neki hivatása van (Jelentős pillantások Ilonka felé.) Ilonka olyan zavarban volt, mintha megértette volna a czélzást. A papa pedig újra mosolygott. Aztán folyt a társalgás és nem érdekes tárgyak felől. Mikor Jenő azt is meg tudta értetni, hogy egy évig száműzi magától a szülőföldet, Ilonka szép szemeiből egy könycsepp hullott a himzőráma közepére. Jóllehet a könycsepp titkos volt, Jenő látta. Öh, ha azt a himzőrámát elvihetné drága klenódiumnak. Selyemszálon viselné a nyakában, mint a hogy a csoda tévő amuletteket szokás. — De egyet gondolt e bizarr ötletén. Himzőrámát akármilyen őrült szerelmes, még sem viselhet a nyakában. Aztán bekövetkezett az ünnepélyes pillaoat. Jenő felállott, Ilonka is. Egymás szemébe néztek. Olyan szépen beszólt a szemeknek delejes sugára. — Ilonka édes, emlékezzék fogadalmunkra. — Emlékezni fogok és megtartom! — Én is! hatóságát kívánjuk ide behozni és itt meghonosítani, — tekintettel kell lennünk arra, hogy a villamos erő ily kereten belül való felhasználása ma mire alkalmazható s a villam-technika fejlődése mellett a valószínűség szerint mily irányban fog előre haladni? A villamos erőnek legközönségesebb és helyi érdekek miatt legközelebbi alkalmazása, kétségkívül világítási eszközül való használása van tervbe véve és pedig ugy a közvilágítás, mint a magán világitás eszközlésére, de az, amennyiben a mai fejlettségű technika által '/i 6 lóerőre is szétosztható és mint ilyen, ily apróra osztott mérvben is kihasználható, alkalmaztatik 1, 2, 3 I G/i S lóerőnként ipari czélokra, főleg a kisiparosnál, s tudjuk, mikép az ily apró motorokat használja a pék a dagasztáshoz, a szabó és czipész a gép hajtáshoz, az asztalos, lakatos stb. — szóval minden kis iparos; használtatni szokott még a villamos erő a villamos vasút hajtására is, más féle elektrolitikai és galvanoplasztikai telepekről ez időszerint itt Nyíregyházán nem is beszélve. Nyíregyháza városa a maga fejlődésében, daczára, hogy a legszebb előmenetelt teszi, mégis mint kisebb város, csak oly rendszerű villamos áramot használhat, illetve oly áramot kénytelen alkalmazni, amely mai fejlettségében mindezen czéloknak egyformán megfelel, mert arra hosszú időn nincs kilátásunk, hogy itt, a már felállított központi villam-telepen kivül még egy másik is felállítható legyen. A váltó áram, a magas feszültségű áram, a mely világítási czélokra igen megfelel és a melylyel az erőt messze 15—25 klméterre isel lehet vezetni, a maga nemében igen kitűnő, de a mi helyi viszonyainknak nem megfelelő, és pedig azért nem, mert vele a kisiparos nem dolgozhatik gazdaságosan, vagyis ugy, hogy alkalmazni képes legyen, de az áram apró, '/i6 ióerőre való elosztásánál aránytalanul drága, oly drága, hogy alkalmazása a magas ár miatt lehetetlen, továbbá pedig villamos vasút használására meg nem felelő s igy a város fejlődése mellett tervbe vett buzatér-vasuti közvasutnak egy egészen más rendszerű telepre lenne szüksége. Da nem ajánlható a váltó áram azért sem, mert annak huzalait a föld alalt kellene vezetni, a mint az Budapesten is vezettetik, és ez által Nyíregyháza város igényeink megfelelő hálózat migában véve 50—tiO ezer forinttal kerülne többe, mint a földfeletti vezeték, valamint az egyes házakba való bevezetés, t. i. csupán a fővezetéstől a házig való kapcsolás csupán 100 forint költséget igényel, a melyet utolsó helyen mégis a fogyasztó közönség fizetne meg; de a váltó áram vezetékei föld felett nem vezethetők, mert a leszakadó, leeső vezeték sodronynak megérintése biztos halált okoz, s félelmes és óvatos kezelést igényel és daczára ennek naponta halljuk és olvassuk a tüzet és emberhalált, amit nagy városokban, tehát művelt emberek közt okozott és a malynek még a folyton azzal foglalkozó, a legképzettebb munkások is áldozatul esnak. Az egyen áram a váltó áram minden tulajdonságával bir, csupán azzal nem, hogy 5 kilometeren tuli távolságra gazdaságosan nem lehet vele dolgozni, de mivel a létesítendő telepből a város bármely széle mág 2 kilométerre sem fekszik, helyi alkalmazásra tökéletesen megfelelő; és pedig annyival is inkább, mert a vállalkozó még a város bármelyik pontjára is az áramot szolgáltatni amúgy is kötelezi és teljes megnyugvással magát. Nagyszerű előnye az egyenes áramnak, hogy gazdaságosan felosztható és *.', 6 lóerőtől felfelé, mindenféle motorok hajtására kiválóan alkalkalmas és igy a kisiparnak a legfontosabb emeltyűje, mert engedelmes és veszélytelen segélye annak, a ki azt szolgálatába veszi; vasutat pedig eddigelé csupán az egyenáramú villamos erő hajt, és eddig az elektro technika mai fejlettsége szerint más árrammal a vasút nem hajtatik. Az egyenes áram kezelése veszélylyel nem jár, s a 200 Volt feszültség az emberi testet megvillanyozza, de Akkor Jenő, a kifogástalan szalonember, derékszögben hajtotta meg magát. Nagy tisztelettel emelte föl Ilonka kezét. Könnyű csókot leheli rá, mely gyönyör és fájdalom volt neki. Még inkább azaz eíy pár csöpp, a mely a fejére hullott az Ilouka tisztaragyogásu kék szemeiből. Jenő nem birt magával. Tomboló szive túláradt és a gyermeki szeretet elragadtatásával vetette magát az Ilonka papájának karjaiba. A papi pedig mosolyogva szólt: — Sohise hittem fiatal ember, hogy anuyira szeressen — engem. * * * Az alatt a kijelentett év alatt az a nevetséges dolog történt, hogy Jenő megszegte szavát. Hazajött, mert hivták. A papa hivta, a ki boldog vőlegény volt és Ilonkának akart mamát hozni. Azonban egy volt a hiba. Hogy az uj mama majdmajd olyan idős volt, miut Ilonka. Csakhigy raffmáltabb. Ilja, ő nem a himzőráma mellett ábrándozott, hanem moderu nyomokon nyerte nevelését mint egyik ismert szépsége a fő és székvárosnak. Jenőt az uj nászhoz vőfélynek hivták Ilouka mellé . a papa nyombau meghagyta, hogy tegyen látogatás Mohácsy Mihilyéknál a Teréz-köruton. Jenő az utasítás szerint járt el és majd halálra ijedt, mikor a leendő anyósában egyik egyetemi bal hírességét, szegről-végre az ő tánezosnéját találta. A kis Bertácska is összecsapta hirmát kacsóit. Kaczagott a könyezésig. — Hahaha! Hisz ez dicső! Hit maga az? No, ez kolosszális. Hogy én leszek a maga mamája? . . . Mignifice I Ugyan nevessen már egy kicsit. ... No de, hallja !? . . . És hogy nevetett a szép pesti leány. A fogsora egy ékszerkirakat volt. Halvány pirral bevout arczain kedves gödröcskék támadtak. Jenő fogai között sziszegte: — Lelkemre, szép a kicsike! Mikor félórás vizit utáu fütyörészve ugrált le a lépcsőkön, igy monologizált magában. halálát nem okozza soha sem, éppen ugy nem jár a kezelése tűzveszélylyel sem. Az egyenáram vezetése a föld felett minden aggály nélkül létesíthető, s az egyes házakba való bevezetés, a fővezetékről való lekapcsolás 15—20 frtot is alig igényel. Mindezek tárgyilagosan előadott dolgok, a melyeknek megfontolása a képviseleti tagoknak melegen ajánltatik, s azt hisszük, ha magát az ügyet nézik, mellék tekintet nélkül, csupán a város érdekét, a közönség érdekét, a tűz és élet biztonságot, nem fognak egy perezre sem kételkedni azon, hogy a mi helyi viszonyaink mit követelnek, s hogy mire kell szavazatukat lelkiismerettel ©i A nemzeti nevelésről. — Sikolya Antal. — (Vége.) Feltüntetvén a nyelv fontosságát, szükség tudnunk annak az iskolákban való kezelési módját, hogy élő haszna legyen. Igaz, hogy az 1879-ik évi XVIII-ik t-cz. a magyar nyelvet mindeu iskolában taníttatni rendeli, de a tanítás módja a tauitótól függvén, a munkálkodók szerint a munka eredménye is változik. Czélját téveszti mindeu oly nyelvtani oktatás, mely csak szókat, szabályokat, mintamondatokat tanít, mely csak a gramaticai mód szer csapásán halad. Fő dolog, hogy a magyar nyelvet a gyermekek szeressék ós kedveljék meg, hogy vágyva vágyjanak a szerint beszólni. Társalgásszerü, nyájas, rokonszenves tanítási modor ama kulcs, mely kaput nyit a gyermekek szivéhez, mely egyedül képes azt megkedveltetni. Legyen tehát a nyelvtanítás a „Beszéd értelemgyakorlat" aualógiája módszerére nézve; sot akkor lesz élő haszna, ha tárgyára nézve is az, mert az egyes szemléltetési tárgyakról való beszélés adja meg ópeu az alkalmat a magyaros szólásformák elsajátítására, a magyar közmondások megtanulására s a közbeszótt dalok által a magyar kedélyvilágnak a gyermeki lélekbe való átültetésére. Látni való tehát, hogy az igy gyakorolt nyelvtanítás által, mig egyfelől a beszélgetési készséget társalgási ügyességet sikeresen fejlesztjük, másfelől a beszéd órtelemgyakorlat sok oldalú tanauyagából oly vonásokat nyomuik a gyermeki lélek táblájára, melyek további kedvező körülmények sözt a magyaros érzés és faji sajátság körvonalativá alakulnak át. A magyar nyelv tanításával hozzuk kapcsolatba az irás és olvasás tanítását. CzMszerü, ha mindjárt az első fokon rövid monduok iratnak. Követeli ezt a nyelvoktatás gyakorlativá tótele, mert csak is igy állandó sittatik; és erősíttetik mag a folytonos beszélgetés által összeszövődött nyelvismeret. Különösen pedig az olvasás amaz eszköz, maly a fejlődő uyelvérzóket finomítja, erősíti és öntudatossá teszi, az olvasás által teszszük hozzáfér 5vé a gyermekeket amaz elővizhez, mely nemzeti géniuszunk, szokásaink, erkölcsiségünk, természetünk, nemzeti érzületünk, gondolkodásunk, gyöngycseppaiből rakodott össze ós özönlött együvé; olvasás által tesszük lehetővé amaz édes összeköttetést örök emlékű jeleseinkkel, mely bennünk oly érzeteket, lelkiindulatokat, vágy és nemes akaratirányt támaszt, melyekre semmi idegen és különleges zománcz nem tapad. Látni való hát, hogy az olvasás nemzeti szempontból a nevelés kiváló eszköze gyanánt szarepei. Az olvasmányok tárgyi szempontból való megválasztását illetőleg padig határozzon a tanitó magyar nemzeti géniusza. Nevelésünk spacialis nemzeti oldalát szem előt * tartva, szólanuak kell még egy-két szót a hazai történelemről. Tudjuk, hogy a miniszteri tanterv, a magyar nyelv tanítását a nem magyar tannyelvű iskolákban minden tantárgynál gyakorolni kívánja. Ebből a rendelkezésből fó czélkónt először is a magyar nyelv elsajátítása tűnik — Ficzkó! burokban születtél, még az anyósod is imádásra méltó. Az édes papa bizonnyal nem irta elő, hogy az ő menyasszonyánál kikötött első látogatást kövesse a többi, a második, a harmadik, s ki tudja hányadik? A kedves papa, a ki a hivatalos számú viziteket tette, egyáltalau nem mérkőzhetett Jenő ur több rendbeli előuyeivel. Hullámos fekete haja, villogó, életet sugáizó szemei, fiatalos mozgékonyságával szemben messze elmaradtak az őszbecsavart vőlegénynek szertartásos bókjai. Ámbátor, hogy viszont Jenővel szemben előnye volt az, hogy ő imádottját uem számozatlan fiakerben röpiti haza, hanem négy lovas hintóban, csengős bougós szerszámú négy tüzes paripán. Jenő egy pályakezdetén levő jóizü fiúcska; Weiner gazdag és a kit szeret, annak meg tudja szerezni az élet örömeit. Ebben a tudatban, ragyogó szemekkel, fejedelmi menyasszonyi felszereléssel mondotta el a holtomiglant. De azért olykor odanézett a sápadt ábrándos fiúcskára, ki egy sírdogáló gyermekleány karján a lemondás és keserűség héroszi kínjait szenvedte. Mosolygott reá, hadd ocsúdjék föl. Hiszen nincs elveszve minden. Voltaképpen ezután is szeretheti. A honnan ő életfilozófiáját merítette, ott ezek a helyzetek jóformán mindennaposak . És mondjátok bár falusi libának azt az érzelgő kis leiuyt, kinek szeméből a bánat igaz könye folyt, ki miuden tudatos élettapasztalat uélkül, tisztán a szerelem ösztö lével kiolvasta, tisztán látta, milyen nyomorult összeesküvés folyik atyja és ő ellene, látta sötét végzetét egész világosan: hiszen a kaczér menyasszony oly biztatóan, oly reménytnyujtóan nézte a gyáva férfit, a kit gyűlölhet végtelenül, de szeret élete utolsó leheletéig. A másodvirágzásu uj férj, mint e spácziesek legtöbben, az esküvői czeremónia után szertartásos önérzettel súgta fiatal felesége fülébe : — Asszonyom, boldoggá fogom önt tenni! . . . A fiatal asszony mosolygott ... és titkon megszorította — Jenő kezét . . .
