Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-04 / 5. szám

„rsr y r i{ v x o t- k." Tliália ünnepére. A héten ünnepe lesz a magyar színművészetnek: Tháliának egy uj, díszes csarnoka kerül felavatás alá Nyíregyházán. Ne kicsinyeljük ez ünnepnapot! A rohanó világ ugyan legfeljebb ha pár pillanatra vesz tudomást az eseményről, a fővárosi sajtó talán pár sorral kegyes leend megemlékezni róla s aztáu napirendre térnek fölötte, mielőtt komolyau foglalkoztak volna vele. Nos, hát mi magunk sem tartjuk világra szóló jelentőségüuek e napot, az uj színház megnyitásának ünuepét; magunk sem kívánjuk, hogy az ország szeme, ha egy gondolatnyi időre is, felénk fordu'jo 1 ez alkalommal. Csak maradjon az a mi örömünk, a mi sziveinknek ünnepe, a mi lelkeinkuek gyönyörűsége. Maguuk szereztük meg magunknak, legyen a miénk, egészen a miénk. De nekünk ünnepünk lesz ez a nap, nevezetes ünnepünk! Nem akarunk e helyütt a magyar színművészet alig száz éves, küzdelmekkel telt történetével foglalkozni. Olyan általánosságban, a minőben azt egy czikk keretében elmondhatnánk, ugy is ismeri azt mindenki, ki a magyar színművészet iránt érdeklődéssel viseltetik. Ugy is tudja azt mindenki, mi sorsa volt csak rövid pír évtizeddel ezelőtt azon, akkor egyenesen szerencsétlen gondolkozásuuak tartott férfiaknak és nőknek, kik uiagukbau ellenállhatlan vágyat és hivatottságot éreztek a világot jelentő deszkákra lépés iránt, ügy is tudja mindenki, hogy vándoroltak városról-városra, faluról-falura, éhezve, fázva, nyomorogva. Hogy játszottak füstös korcsmahelyiségekben, üres gyomorral, csillogó, de toldottfoldott öltözetekben fejedelmeket és hősöket, valósággal koldulva az alamizsnaként nyújtott kenyeret És Thália papjai és papnői átküzdötték a nyomorúság minden fokát, egy elvont eszméért. Sorsuk ugyan még ma sem valami fényes. Az előítélet és főleg a közöny, melylyel küzdeuiök kellett, érezteti velük zsibbasztó hatását még ma is és érezteti a nélkül, hogy lelkesedesüket lehűteni, kitartásukat megtörni képes volna. De a mostani időket már hasonlítani sem lehet az elmultakhoz. íme, alig hogy a fővárosban, Debreczenben, Kolozsvárott állandó csarnokot emeltek részükre, a jó példát tehetségükhöz képest követni igyekeznek a többi vidéki városok is. És Nyíregyháza, ez a bámulatra méltó fiatal óriás — mert az — szintén nem marad hátra. Akadnak lelkes férflak

) kik kezükbe veszik a nemes ügyet s daczára a jövedelmező befektetésül épen nem kínálkozó alkalomnak, kiviszik, hogy egy részvénytársaság alakú', melynek tagjai bizony nem az egyéni anyagi haszon reményében, de a közügy, a közművelődés érdekében váltják meg részvényeiket s teszik ez által lehetővé, hogy Nyíregyházán egy olyan színház-épület létesíttessék, melyben tisztességes otthont találjon a színészet múzsája. Az eszme testet ölt s ma már felépítve várja az uj színház ünnepélyes felavattatását. Hogy mi sors vár reá, milye.1 jövőnek néz eléje, azt emberi elme meghatározni nem képes, „ANYÍRVIDÉK TÁROZÁJA^ Muri után. (Bohózat egy félvoilsbau.) Zombori Lórincz, özv. Mucsyné, Lórincz aDyósa, Etel, neje, Juczi, szobalány, Dobry Mihály, agglegény. I. Jelenet. Zombori tgyedül. (Díszesen berendezett sálon, egy chaise lonqueon (il Zjmbori firadtan, álmosan, egy múlatásban átvirrasztott éjszaka fé'rebmerhctlen jeleivel.) [3 Lőrincz. (Ásítozva.) No Lenczi, most befütöttél magadnak! Légy elkészülve egy kemény erkölcsi prédikációra, szivet facsaró könnyekre s legalább két hétig tartó durczáskodásra. Mijd hallom megint: „oh anyám, anyám, bárcsak szót fogadtam volna neked, ki semmi áron n

Qm akartál beleegyezni, hogy ennek a korhelynek a felesége legyek." Korhely! Én istenem, tökéletes igazsága vau; az ördög hozta ezt a Djbry Miskát az utamba! Haza készülök a hivatalból, mikor a tyűk utcza szögletén találkozom evvel a hírhedt lump fráterrel. Igyekeztem szabadulni tőle, de oly meggyőzően fejtegette, hogy egy házas emberre nézve valóságos veszedelem, ha untalan a felesége kötényéhez köti magát, hogy — hogy épen hajnali öt óra volt, mikor haza vergődtem. Szerencsétlenségemre tegnap az anyósom is megérkezett, az a hárpia, kit az Í9ten csak azért teremtett, hogy engem bosszantson. Betéve tudom már, mit fog mondani: Tisztelt vőm uram, ha & megboldogultam ilyen lump ember lett volna, rögtön a Tiszának mentem volna. Egy korhely legfeljebb a múltnak jelenségeiből vonhatja le következtetéseit. És ha mi ezt tesszük, merjük állítani, hogy a legszebb jövő iránt joggal táplálhatu ík reményeket. íme, ott vau a boldog emlékezetű színkör mely ujabb időben annyira alkaíinas czéltáblája lett az elmeskedui akaróknak. Mi volt az a színkor ? E*y száraz-malom sátorához hasonló deszkab >dé, melynek egyik oldalán, mint a malom-ház, van hozzácsatolva a színpadot, öltözőket, ruha- és diszletíárt magába foglaló szárny, szintén fagerendából, deszkából. Az egész nézőtér állott a földszintből, léczekből és felületesen gyalu t deszkákból készült lóczákkal ellátva; két oldalt vonultak el a páholyoknak nevezett rekeszek, felette a karzat, hulló porával. A földszinten tényleg az áldott anyaföld színén közlekedett a közönség, a nyári záporok a zsindelytetőn rendezett dob-hangversenyekkel túlzugták a a zenekar foriissimóit, és még is hányszjr volt zsúfolva ez a színkör, hányszor fenyegetett leszakadással a túltömött karzat, mert Nyíregyházának meg vo't és ineg van a miga szinház-látogató lelkes közönsége. Ezekre, a rozzant, szellős színkörben észlelt jelenségekre alapítjuk és alapítottuk mi mindig azt a következtetést lngy az uj színház jövője iránt a legszebb reményeket joggal táplálhatjuk 0;t tauu tuk megismerni, lngy a nyiragyhirzi közönség valóbau benső vonzalommal viseltetik a színművészet iránt. Különben, hogy ez nem a képzelem csalóka játéka, annak kétségbevouhatlau bizo íyitékai maguk a mű <edvelői élőid ások is, melyek immár évtizedek óta egyik legkedveltebb szórak izási alkalmak Nyíregyházán, ugy a szorosabb értelemben vett intelligencia, mint az általános értelemben vett alsóbb osztályok körében. Iliszea csak az elmúlt évben több ilyen, ugy erkölcsileg, mint anyagilag sikerült műkedvelői előadásokról adott számot a helyi sajtó. Mindez csak megerősíti azm meggyőződésűiket, hogy űnuepuap lesz náluuk az a nap melyen Tiialia diszes templomát felavatni fogjuk s üinepe lesz ez a nap a magyar színművészetnek, mert mind az a lelkesedés, az a benső öröm az a gyönyörűség, mely sziveinket e napo 1 betölteni fogja, és kell, hogy betöltse, első sorban és főképen a magyar színművészet ujabb diadalát dicsőségét jelenti! * * * Időszerűnek látjuk ez alkalommal, különösen vidéki olvasóink előtt, magának az uj színházépületnek lehető rövid ismertetését. A szinhiz épület tudvalevőleg a vasúti ut és a szent-mihályi utcza között elterülő szénatér nyugoti oldalán a Pacsirta vendéglő és a csenlőrlaklanyául szolgáló épület kőzött áll. Nem teljesen szabad téré 1 tehát, de az említett két épülettől meg is olyan távolságra, hogy maga a színház a terjedelmes szénatér bármely pontjáról teljes egészében szemlélhető. Külseje egyszerű és csinos, bár a frontja kissé díszesebb lehetett volna. Nem is a czifra külsőre tekintett az épittető részvénytársaság, mint inkább a belső beosztás és berendezés czélszerű voltára. E tekintetben a legteljesebb sikert mutatja fel a színház, melyről szakértők, köztük maga Dobó Sándor színigazgató is, akként elől képes volnék a „Fidsiszigetekre szökni a kannibálokhoz." O'a, miért, hogv olyan messze vannak azok a fi isiszigetek! Csak utáua" volnék mir, de hát! lépéseket hallok, ez ő, a feleségem. (Fejét lecsüggeszti, kezeivel elfödi arczát, fogú közt.) Lesz mo?t nagy mosás! II. Jelenet. Zombori, Etel. (Zouboriné reggeli pongyolában, kic.ér fi'tö óf-l, boldogs ígtól sugirzi arczc^íl kozsledik férjéhez.) Etel. Éles Lenc.ikén, visszitértél mir? (félre). Istenem, mily érző szive van (férjéhez). Hit csakugyan meghalt ? Lörincz. (Felemeli fejét, meglepetéssel.) Meghilt? Kicsoda ? Etel. O'i ne titkold. R>sz ember, ugyebár azt hiszed, hogy csiku^yau szerettem azt a boldogtalan Palit, kihez mama erővel akart feleségül adni, s nehogy szivemnek bánatot okozz, eltitkolod. (Biuitosan.) Nyugodjak békével! de igazáu nemes szívre vall, hogy feláldoztad egy éjszakádit, hogy egy haldokló barátodit, kit ok nélkül bár, de vetélytársnak tartottál, utolsó óráiban vigasztalj. Lenczi. (Félre.) Érti az ördög (oej shez). DJ hit kérlek. Etel. (Szavába vág.) C>ak az nyujtalanitott, hogy nem te értesítettél, hiuem D >bry úrra bíztad, hogy nevedben is tulósitson kimaradásodról, de aztáu természetesnek találtam, hogy D>bry ü • keresi az alkalmat, hogy velem bizalmasabb összeköttetésbe kerüljön (bizalmasan) Líncziké n, milyeu ember ez a D >bry űr? Lenczi. (No/ekvő bimulattal) B zalinas összeköttetés? Dibry ür? (fj!re) ember legyen, a ki ezt érti. Etel. Mimi u;yiu alig 45 éves, d) azért mégis nagyon csodálkozom, lngy uj >ól férjhez megy. nyilatkoztak, hogy a nyíregyházi szinhíz a vidéki színházak között a legsikerültebbek egyike. Tervezője ennek is, rniit immár Nyíregyházán több középületnek, Alpárlgnácz, az országos hirű műépítész. Az építési költségek mintegy 40010 forintot tettek, ugy hogy a belső berendezéssel együtt a színház mintegy 50000 frtba került. A közönség részére az épületen öt bejárat van és pedig három elől a t'ronton, kettő pedig két oldalt a páholyok mellett. Ez utóbbiak inkább csak kijáratok, esetleges veszély esetére. A fronton levő három bejárat közül a középső közvetlen a foyerba nyilik, a két szélső az emeletekre vezető lépcsőházakba. A t'oyerból ismét két ki és befele egyaránt nyiló — úgynevezett szélfog é, — kétszárnyú ajtó vezet a földszintre, és földszinti páholyokba. Magát a tulajdonképeni földszintet, illetve a széksorokat, h iroin csoportra osztja a két elvonuló járóhely. A középső székcsoportb m hét ülőhely van tizennégy sorban. Két oldalt, a páholyokm dlett. az első nyolez sorban 3—3, két sorban 2—l. és végül 1—1, ülőhely van, a szerint a mint a fél-kerülék alakú nézőtér hátul összeszűkül. A földszinti ülőhelyek öntött vas számokkal ellátott Thonet-féle nádfonatú karosszékek és a legterjedelmesebb emberek részére is elég tágak. Az ülés maga rugón jár s a mint a néző felemelkedik róla, azonnal felnyílik, magától felrugódik. Ugyan ilyen fajta székek vannak az első emeleten is. A földszinti ülőhelyek háta inegetl, az első emelet alatt van a lépcsőzetes állóhely, támaszkodásra szolgáló vaskorlátokkal. Páholy a földszinten és első emeleten, mind két oldalon 10—10, összesen tehát 40 van s a színpad valamennyiből teljesen látható. Általában egyik legnagyobb előnye a színháznak, hogy úgynevezett vak-helyek sehol nincsenek benne. A páholyokban szintén Thonet-féle, hajl'tott fából készült sötét barna, de már fa-üléses székek vannak; mindenikben négy: két nagyobb karosszék és két kisebb, alacsony deréktámasztóval. Az első emeleti úgynevezett erkélyszékek, — honnan különben egyhangú vélemény szerint a színpadra legkedvezőbb kilátás nyilik, - szintén lépcsőzetes padlón állanak, ugy hogy a következő sorban ülők az előző sorban levők feje fölött a legkényelmesebben nézhetik az előadást. Az első emeleten, a foyer felett van a buffet czéljaira szolgáló külön terem. A második emeleten szintén lépcsőzetesen három sor deszkából készült ülőhely vonul körül, természetesen a közlekedésre szolgáló két megszakítással. Ezen ülőhelyek háta megett még tágas tér marad az álló közönség részére. A tulajdonképeni karzat a fronton, a buffet felett van. Szintén lépcsőzetes, támaszkodó vaskorlátokkal. A tágas színpad és nézőtér között van a zenekar mélyített helye, hova a zenészek a színpad alatt jutnak. Magát a színpadot a nézőtértől vasfüggöny zárja el — természetesen, csak mikor le van bocsátva. Ezenkívül külön vászonfüggöny is. A szuffiták Molnár Árpád színházi festő műhelyéből valók s mesterüket dicsérik. Az ülőhelyek és a páholyok számozása a baloldalon — a nézőtérről számítva — kezdődik, a mit mindenesetre jó lesz tudom ásulvenni a színházba készülőknek, hogy felesleges keresésektől megóvják magukat. A földszinten az első sorban, mint a fentebb idevonatkozólag előadottakból is kiszámítható, van az első 13 szám, balról, a páholyok mellett le/én az első. A második sor a lí-el kezdődik és így tovább. A páholyok között az első a balkéztől a színpad mellett levő. Ettől számítva a 11-ik már a jobb old ílon van, majdnem szembe a színpaddal. Az utolsó, a 20-ik számú, a jobb oldalon a színpad mellett eső. Az első enaelelí páholyok ugyanígy vannak 1-től 20-ig számozva. A színház, rendes körülmények között, összesen G10 embert fogad be, a miből, ha tekintetbe vesszük, Juczi. (Az ajtón bedugj i fejét.) A nagyságos aszszony kéreti egy parezre a nagyságát (visszahúzza fejét). (Etel távozik, zsebéből levél hull ki.) Lenczi. (Feláll.) Én ittam egész éjszaka, és ez az asszony beszél össze tucsköt-bogarat (észreveszi a levelet, felveszi). Ah, levél, ez még az imént nem volt itt, most ejthette ki a zsebéből Etel, nézzük na (olvas s felkaczag). No! itt a titok kulcsa. (Hangosan olvas.) Nagyságos asszonyom! E perezben találkozom férjével, kit szabidkozása daczára magammal viszek egy közös barátunkhoz, Szendrőy Palihoz, ki a halállal vívódik. A szegény fiút a szerelmi bánat ölte meg. Egyébbiránt holnap tiszteletemet teszem, hogy a nagysád által bizonyára ismert ügyben a legközelebbi teendőket megbeszéljük. Kezeit csókolva: Dobry Mihály földbirtokos. Post $criptum. Férje alkalmasint csak reggel érkezik haza. Ha, ha, ha! No ez felültette a feleségemet, elhiteti vele, hogy e^y haldoklónál virrasztok. Van is annak esze ágában, hogy meghaljon. Meghalt ott bizony egy kicsit a férfi hűség. (Aggodalmasan.) DJ mit jelent a levél utolsó passusa? E 'ól a Miskától mindeu kite'ik, felülteti az egész világot, nekem pláne azt hazudta, hogy házasodik s ez a muri bücui a legény-élettől. III. Jelenet. (Bejön.) Etel. (Ü ioep ílyeseu.) D >bry Mihály űr s menyasszonya kiváujík tiszteletüket tenni. (Kitárja az ajtót, bejön rajta D ibry Miska s özv. Mucsyné). Lenczi. (Álmélkodással, az'.án a helyzet teljes felismerése után.) Fogadjátok áldásomat (filre). Kinibálok, jöjjön el a ti országtok. Piszker Lajos. Folytatásba melléUfceten