Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-30 / 39. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 39-ik számához, Á városi tanács figyelmébe. Aki a történelmet ugy olvassa, hogy nem csupán az események idejét jegyzi meg magának, de a fejlődő események alapját és a művelődés terjedését és emelkedését is vizsgálja, azt fogja kétségtelenül megállapítani, hogy az előre haladt földmivelést követi az élénk kereskedelem, az élénk kereskedést pedig követi a tudományok és művészetek virágzása; s mind ez oly bámulatos következetességgel vonul át az egész történelmen, mikép ezt, mint egy törvényt feltélenül el kell fogadnunk. De tekintsünk vissza. Nyíregyháza város 50 évvel ezelőtt a fejlődés oly alacsony fokán állott, mint az alföldi nagyobb városok legtöbbje. Alig hogy a vasúti összeköttetést megnyerte, amint magunk is mondani szeretjük, bekövetkezett a csupán amerikai városoknál tapasztalt emelkedés. S mind azért, mert emelkedik a kereskedelem, a forgalom, az élénkség: városunk lett a vármegye törvénykezési, közigazgatási, tanügyi, katonai központja, létesültek pénzintézetek, színház; épül az uj vendéglő, készül a villamos világítás, mert az erős és egészséges központhuzó erő mindeot itt egyesitett, vagyis be kell látnunk, hogy a kereskedelem és forgalom az, a mit fejlesztenünk kell, mert a mai viszonyok mellett a pénz forgalma az, ami egyedül képes biztosítani akár egy ország, akár egy város fellendülését. Dicséretére legyen mondva városi hatóságunknak, minden lehetőt megtett arra, hogy a város termelői, a vidéki gazdák, az egész környék a vármegye kereskedelmi központjának Nyíregyháza városát tartsák, hogy a pénzforgalom ide köttessék; a helybeli pénzintézetek, kereskedők, iparosok együtt működése e kiváló állást biztosítani is látszik. Most legutóbb hozatott azonban egy városi tanácsi határozat, a mely — első pillanatra bár lényegtelen kis dolognak lássék is —-a jelenlegi megszokott előremenés és haladásnak erős gátat készül útjába vetni, — s ez az, hogy a buzatéren kint levő terménykereskedők el lettek tiltva a buza téren való rostálástól A határozat czélja az volna, megszüntetni azt, hogy a buzatéren levő magtárak előtt a gyalogjárdán a közlekedés meg akasztassék, s hogy a rostálás által elszóródó por alkalmatlan ne legyen. A határozat magába véve üdvös és czélszerü, de ugy a mint szövegeztetett, kártékony és felesleges, mert a járda elfoglalásától mindenki eltiltandó, a por é3 pelyvának e járdára való leülepedése meggátlandó, de hogy a buzatéren 35—40 ezer négyszögöl területen, vagy is a járdákon tul ne lehetne rostálni, a hol a hetenkénti kétszeri hetivásárokon 1 — 2000 drb ló és szarvasmarha szemetel és bűzöl, annak okát nem-látjuk be; de ellenkezőleg bizonyos az, hogy a menyiben ember emlékezetet meghaladó időtől ott mindég rostáltak, a magtárak pedig ugy vaunak berendezve, hogy a rostálás másutt nem lehetséges, mint ezen a külvárosi nagy térségen: ily rendszabály azonnal foganatba „A NYIRVIDEK TÁRCZÁJA" Az ös-liazából. A Hármas Kőrös parti Szarvas, Gyulával s a mai végtelen hosszú nevű Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyei székváros Szolnok várával az utolsó erősségek voltak, melyek a török hódoltság idején a nagy magyar Alföldet ideig-óráig megvédelmezték még a török inváziótól. Régi Szarvas várának nyomai sincsenek ma már. Megvívta a török s meredek partján az egyesült HármasKőrösnek, ahol hajdan vívó-árkok ós földhányások képeztek a török ellen erősséget, a Bilza grófok kastélyai s a város más rendű polgárainak csinos házai és kertjei njujtanak szép panorámát. A török bevette Szarvas várát s a régi tői-gyökere? magyar lakosság kipusztult belőle. Jó nagy részük, akik elmenekültek, a közel szomszédos Szent-Andráson, meg Öcsödön húzódtak meg, s ott is ragadtak, az aczélos búzának ezen az áldott termő földjén, ahol még ezen kivül se adóvégrehajtót, se községi adót nem ismernek. A krónikák szerint a pestmegyei Aszód községből népesült meg azután, hogy a törököt kivertók, a nagy Alföldnek ez a vidéke. A pókbői hadsereg-szállitóvA, majd dü-"gazdag fö desurasággá növekedett valamelyik Hamekern telepitette onnan őket Békósvármegyébe, melyet Ill ik Károly c-ászár tiszt-kontóba adott eunek a magva veszett famíliának, melynek javaiból a Wenkheim, Bolza, Inkey, Batthyányi, Mitrovszky grófi ós bárói családok lettek Bekésvármegyében urakká, dinasztákká. Jóravaló tót nép volt ez; erőteljes és szapora fij. Mert a mult század elején már benépesült újra Szarvas, nem vehető, a nélkül, hogy fontos érdekeket ne sértene. * * A kereskedelem és forgalom olyan mint a folyó: megy előre a maga utján, a maga törvényei szerint, és felvesz a medrébe mindent a mi táplálja, — de a miut jó az akadály, uj utat keres és talál ott, a hol gát eléje vetve nincs. A folyó régi medrét egészben vagy részben elhagyja, megoszlik, s az uj medret megkeresi és megtalálja. Ha a buzapiaczi kereskedőknek megrendszabályozása által uj magtárakat kell venniök, és pedig egyiknek ugy mint a másiknak, a rostálandó terményt az uj raktárba is át kell száliitaui, — mert rostáloiok kell, mert csupán a rostálás által lesz a kicsinybea összevásárolt áru minőségileg egynemű és a kivitelre alkalmas — ugy a nyíregyházi piaczra behozott áru olcsóbb lesz, mert az uj rendszabályok által felmerült költséget valakinek mag kell fizetni, és mint hogy külföldi vevő azt respektálni nem fogja, utolsó helyen a költség többletet levonják majd a nyíregyházi, orosi, pazonyi kótaji stb kisgazdáknak fizetendő vételárból, vagy is a gabona ára még alacsonyabb lesz. Ha pedig a nyíregyházi piacz ily kezelési többletekkel megterheltetik, a termelő keres jobb piaezot, a hol magasabb árt ér el, elmegy Kemecsére, Kálióba, Fejértóra, de azután a felesleges pénzét is ott helyezi el, ott vesz kölcsönt is, ott vesz csizmát, kalapot és szűrt; ott fog mulatni színházba és vendéglőbe menni; s igy biztosan elforgácsolódik, a mit lassan, nehéz küzdelmek árán szereztünk meg. Reméljük, hogy a városi tanác3 saját maga alatt netn vágja a fát, sőt éppen azon lesz, hogy városunk kereskedelmi, ipari, s ezzel kapcsolatosan mindnyájunk életbevágó érdekeit a legkisebb részletekben is okosan és bölcsen megfogja védeni. A tűzoltók ünnepe. A szombati és vasárnapi ünnepélyek, melyekkel a helybeli önk. tűzoltó-egyesület fennállásának tizedik évfordulóját megünnepelte s fölszentelte zászlaját, nagy arányaik daczára, minden részleteikben kitűnően sikerültek. Kezdve a vidéki tűzoltó-vendégek fogadtatásán, az az esti hangversenyen, másnap a zászló-szentelésnél, a délutáni diszgyakorlaton, az esti banketten és bálon mindenütt példás rend, ünnepies hangulat uralkodott, s társadalmunk minden rétegeinek összejövetele ez ünnepélyeken demonstratíve tett tanúbizonyságot arról, hogy e város minden polgára együtt táplálja azt a meggyőződést, hogy a mi tűzoltó-egyesületünk idáig való tíz éves tevékenysége és működése által nagy szolgálatokat tett e városnak érdemessé tette magát a polgárság hálájára és elismerésére. A lezíjlott ünnepélyek rendezésének lelke, mozgatója, irányitója a tűzoltó-egyesület főparancsnoka: Sztárek Ferencz rendőr-kapitány volt. Ott volt mindenütt, ügyessége s ama lelkesedés által, a melylyel városunkban a tűzoltó-egyesületet megalakította, összetartotta s mostani virágzására emelte, igazán méltán volt tárgya ez ünnepélyeken a meg-megujuló ovációknak, a szeretet és elismerés nyilvánulásainak. A lefolyt ünnepélyek egyes részletei közül e helyütt külön is megemlékezünk a vasárnap délután megtartott tűzoltó-gyakorlatokról, melyek az ott jelen volt idegen tűzoltók, nevezetesen a debreczeniek, újhelyiek, tokajiak, kisvárdaiak, polgáriak stb. bámulatát költötték fel. — E gyakorlatok által a mi tűzoltóink teljesen kiképzett tűzs negyedik és ötödik tizedében az előző századnak rajokat is bocsátott ki magából. A közeli Gyoma és Endrőd községek Szarvasról települtek. Ma már csaknem városok, s ami igazán érdekes jelenség, teljesen magyarok, annyira, hogy lakosaik közül a legöregebb emberek is régi emlékezéseikből tudják csak, hogy náluk tótul beszéltek. Kondoros község, mely a hires kondorosi csárda körül lett, egy csopert tanyából községgé, néhány év előtt szintén Szarvasból vált ki, s figyelemre méltó dolog, hogy 4000 főre szaporodott lakossága hitbeli szükségletei ellátóinak vaskalapos konzervativizmusával szemben szinte küzd, hogy teljesen magyarrá lehessen. És arra is lesz, minden akadékoskodások daczára. Husz-harmincz esztendő múlva, ha fölébred majd síri álmából Arany János s kezébe veszi újra a tolbt, meg fogja Írni másodszor is — még jobb kedvéből — a nótát, hogy: „Kondorosi csárda mellett" Igazán kár, hogy az a deputáció, mely Meskó László doktort két évvel ez előtt Bíkés városába kisórte, menet vagy jövet nem tért ki Mező Túrról a szarvasi vicinális vasútra, meglátogatni Szuvas városát. Szívesen látták volna ott nagyon a messze földre, idegenbe szakadt atyafiakat. * 1748 ban a köpüból egy uj raj Nyiregyházán ült meg s az akkor már báróvá lett Hirnakern ugyan hogy is álmodhatott volna a felől, hogy az ő komisz-kenyeren szerzett végtelen uradalmainak jobbágy népségeiből ősi Szabolcsvármegye székvárosa fog összeverődni. Pedig üjy lett! oltokul mutattak be magukat, a kik minden vonalon kiállják az összehasonlítást nagyobb városok régi tűzoltó testületeivel, sot egynémely dolgokban fölül is múlják azokat, mint ahogy ezt például a gyors-szerelésnél a debreczeniek beösmerték. * * * Az ünnepélyek első része a szombat esti hangverseny volt. Zsúfolásig megtelt a színház ez alkalomra, s bizonyára még egy második hangverseny-közönség is kitelt volna azokbol, kik hely hiányában ott nem lehettek A hangverseny teljesen a programm szerint folyt le. Mindjárt az első pont, t. i. a tűzoltók által bemutatott elokep, mely egy égő ház ellen intézett támadás volt, zajos tapsokra ragadta a közönséget, ugy hogy a programm e számát meg is kellett ismételni. A tetszés és elismerés zajos nyilvánulásaiban részesültek a hangverseny egyes műkedvelő szereplői is: Heumann Klára k a igazan művészies zongora játéka, dr. Kovách Elekné urnő szép fülbemászó éneke, (Jósa Martba és Vilma kisasszonyok páros előadása hegedűn és zongorán, Sztárek Margit k- a. zongorán előadott magyar dalai s maga szerzette tuzoltoi toborzója, melyet a közönség szűnni nem akaró zajos tapsaira meg is kellett ismételnie. Dr. Vietórisz József tanár ur nagy hatással szavalta el alkalmi ódáját: „L>al a tűzről", melyet lapunk legutóbbi számában már közöltünk, s a dalárda is kitűnően előadott darabokkal valamint a Bmczy Gyula zenekara volt részese az est ntgy sikereinek. Negyedik pontja volta programmnak Náday Ferencz „Fekete frakkban\ A nagy szinuszt a nézőtérre kilépésekor óriási tapsvihar fogadta s egy remek virágkosár, melyet a nézőtérnél nyújtottak fel. A monológ, alatt, melyet Náday az ő páratlan művészetével adott elő, a zajos tapsolás több izben meg-megujult. Náday azután öltöző szobájában fogadta a tűzoltók küldöttségét, kiket Sztárek főpirancsnok vezetett s megköszönve a művésznek szívességét, hogy a hangversenyen közreműködött, a tűzoltók nevében gyémánt gyűrűt adott át neki emlékül. Náday meghatva köszönte meg a figyelmet. Hangverseny után ismerkedési estély volt az „Európában" melynek étkező terme ez alkalommal szűknek bizonyult az összes vendégek befogadására, ugy, hogy sokan más vendéglőbe menni voltak kénytelenek. Az „Európában" megjelent Náday is s őméltósága a főispánná és környezete társaságában kellemesen töltötte el az estét. Felköszöntők is voltak. Sztárek Ferencz mondotta az elsőt, még pedig Nádayra, régi barátjára, emlékeztetve őt a hatvanas évekre s az akkor együtt töltött időkre s megköszönve neki azt a nagy szívességet, hogy eljött a nyíregyházi tűzoltók hangversenyére. Náday válaszában megköszönte a kitüntető fogadtatást, a melyben részesült. O — mint mondá — anyagiakkal nem lehet segélyére senkinek, hanem a hol csak lehet, pótolja ezt művészetével. S ha van e városban is egylet, mely árván maradt, szegény gyermekeket segélyez, ha van egylet, a mely beteget istápol, mely szegény gyermekeket lát el ruhával, iskolakönyvekkel, ő szívesen ígéri meg közreműködését, rendezzenek e czélra bárminő hangversenyt, műkedvelői előadást, vagy más etélét. A mint értesülünk, a nőegylet jelen levő elnöknője azonnal igéretét vette a nagy művésznek, hogy egy, a nőegylet javára rendezendő estilyen szerepelni fog. Vasárnap reggel már a korai órákban mozgalmas képet nyújtott a városháztér. Itt volt végbemenendő a zászlószentelés. Reggel 9 órakor hálaadó istenitisztelet volt a róm. kath. templomban. — A zászló-szentelés féltiz órakor vette kezdetét. A városház-palota előtti elkerített hely csakhamar megtelt, bal oldalon a hölgyek, jobb oldalon a férfiak foglaltak helyet, mig a tűzoltók sorfalat állottak. A palota előtti emelvényen az egyik oldalon a hat lelkész, a másikon az alispán, törvényszéki elnök és ügyész, polgármester, tanfelügyelő, Nyíregyháza város képviselője, a város főjegyzője ültek. — A középen az alispánná, polgármesterné, a nőegyletek elnöknői foglaltak [helyet. Az ünnepélyt a dalárda nyitotta meg a „Szózat" eléneklésével. Utána Benczy Gyula zenekara játszotta el a „Rákóczy"-t. Azután Takács Lajos egyleti titkár olvasta fel az egylet tíz éves történetét. Erre Bencs Lászlóné lépett az asztalhoz és a nyíregyházai nők nevében — Szarvas város neve egy hasonló netü halomtól veszi eredetét, melyet Bála király névtelen jegyzője mons nak nevezett. Ezt a hegyet a törökvilágban szétszórták, Szarvashalomnak azért nevezték, mert e vidék teli volt szarvassal. Markovitz Mátyás ág. ev. lelkész a mult század közepén verses krónikájában följegyezte hogy Szalay János csabai pap szelídített szarvasokon járt barátaihoz Szarvasra : Perque e& succesait Suhajdae tompora Szalay. Csabae, vidicula notus ab arte mihi. Nam domuit corvua fecitque reponte jugalea, Qieis Csaba ad Szarvai sueverat ille vehi. Bela király, névtelen jegyzője szerint midőn Árpád Món-Marót ellen Öc öd és Velek vezérlete alatt sereget küldött, a székelyek hozzájuk csatlakoztak s a Kőrös vizét a szarvasi halomnál úsztatták át. A tatárok inváziója alatt 1241 ben Szarvas is elpusztult s csak 1279 ben népesült be újra, még pedig kunok által. S hogy nevezetes helynek kellett lennie, mutatja az, hogy Kua László király huzamosabb ideig itt tartózkodott s innen bocsátott ki több királyi rendeletet. Szarvasnak XV-ik századbeli birtokosai a gerlai Ábrahámfyak voltak ós a Veer c«alád, mely a török beütése után Erdélybe menekült. Az 1561-diki összeírás szerint birtokos nemesek voltak itt Lajos Imre, Nagy Bilázs. Veer András özvegye, Székely Miklós, Veer Miklós, Zterzanteovits Mátyás özvegye, Bekéssy Péter özvegye és Haranghy Gáspár. A mohácsi vész után már mint nevezeteg erősség szerepel Szarvas vára, mely 1552 ben Temesvár eleste után csakhamar szintén török kézre került, s a körülötte levő községek mind elpusztultak s régi neveiket