Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 36. szám

NYIBVIDÉ If." irtam volna oda? — Legalább oda tehette volna az ur. hogy „néhai !* — Dr. Jósa András vármegyénk főorvosa már neháuy nap óta a fővárosban időzik, bol a most tartó nemzetközi közegészségügyi és demográfiái con­gresszus tanácskozásaiban mint Szabolczvármegye ki­küldötte vesz részt. — Kedélyes személyleírás. A gyors, sablonszerű hivatalos muiki gyakran érdekes és nevetséges dolgokat produkál. Nem utolsó ezek között az a személyleírás, a mely egy vidékről ide sze­gődött szolgáló leány cseléd-könyvében vau s melyet kuriózumkép nekünk is megmutattak. — A hivataloian kiállított cselédköuyv személyleirása a következő : Születési év : r. kath. — Vallása : alacsony. — Termete: ovális. — Arcza: kék. — Szeme : vastag. — Szmöldöke: rendes. — Orra: siabüyos. — Szíja: szőke. — Haja: épek. — Fogai: nincs. — Swkála: Különös ismer­tető jelei : — — — Kuriózum. Lapunk egy megyebeli előfizetője küldötte be hozzánk az alább közölt szerződést. Szerződis. Kokas Sindor . . . i illetősegenek kiadtam 1894. évre az ojnevezt kistag nyári 140 drab jü legeltetesire azaz 60 f. hatva f. bevetisig ugy hogy anak legázolásában szabadon rendelkezik az üdőre mig a kis tagban legelő az ug arúlás követketeben né a dohány pajták háta meg et homok Pallag lósz neki legeleől kiadva dimen­tesen sehol máshol legeltetis az üdére neki mem enged­tetik minden okozot károkért felelős a kár térítést tar­tozik a feltétellek bemo tatás ára a szerző dis felbon­tását rajta visza o tas itatik a Jelen szer ző dis alá irá­s ával fizet 30 f. har mi cz f. o másik 30 f. har mi cz f. nyi ráskor tar tozik lefi zetni uj aban engedi ezet legelő terű leten Kölö m fog fi zetni a mi t annak i dején az alko tár gyát fogja képezni a jü hú kai kimutatót tar­tuzik hálni a mejben a kis tagi ugar bér leti ki von fi zetve a 60 hatvan f. feLri sze 30 f. beveti sig, a mejben ha legelő meg hi b ázni ara czélra kap egy ki s u gart. Kelt . . . 18/11. 894. — Érdekes statisztikai adatok. Magyarország lakosainak száma az 1784-dik évben II-dik József által elrendelt összeírás szerint volt 7,780,894 Ezekből róm. kath 4,120,000 Görög egyesült 520,000 Görög nem egyesült 800,000 Ágostai és helvét hitvallású 1,560,000 Zsidó 80,000 Pap 13,802 Szabad város (civitates) 99 Mezőváros (oppida) 548 Falu 1200 Ház 1,033,353 A legutóbbi összeírás szerint Magyarországnak lakossága 17,349,398 főre ment. Szabadkirályi város van 28 Rendezett tanácsú város 125 Nagyközség 1916 Kisközség . . 15,045 Puszta . . 20,906 Épületek száma 5,697,494 Ezek közt iskola 14,945 Vallásra nézve van: róm. kath 8,885,940 Református 2,239,197 Ágostai evangelikus 1,212,634 izraelita van 730,342 Görög egyesült és nemegyesült 4,000,000 Pap összesen 21,300 Orvos 4003 Ügyvéd 4353 Férfi 8,668,175 Nő személy 8,795,616 — Vásár — lopás nélkül. A kisasszonynapi nyíregyházi vásár minden tekintetben nagyon csendes volt. Rossz volt ez a vásár mindenképen, még a tolva­joknak is, mert nem volt számukra semmi üzlet, ami kitűnik abból, hogy a rendőrségnél egyetlen egy lopási eset miatt sem tettek följelentést. Ezt az örvendetes közbiztonsági állapotot pedig a rendőrség amaz intézke­désének köszönhetjük, hogy a vasútnál és a vámsorom­póknál az ismeretes vásári tolvajokat ártalmatlanná tette. — Értesítés. Mindazon méntulajdonosok, kik eladó ménlovaikat megvétel végett az állami lótenyészintézetek részére felajánlották, ezennel értesíttetnek, hogy a be­jelentett mének bizottsági megszemlélése és esetleg meg­vásárlása Nyiregyházán a folyó hó 20-án fog eszkö­zöltetni. — Köszönet nyilvánítás. B. B. urnák Keréksziget­ről a helybeli izr. nőegylet részére adományozott 6.50 krért köszönetet mond az izr. nőegylet elnöksége. — Eljegyzés. Lövinger Béla M. Á. V. tisztviselő, (cs. és kir. tartalékos hadnagy.) eljegyezte Preisz Czeczil kisasszonyt, Nyiregyházán. — Európa népesedése 100 év múlva. Földré­szüuk lakóinak száma folyton növekedőben van. Az egyes államok újszülötteinek a száma, egyik országban na­gyobb, másikban kisebb mértékben felülmúlják a meg­haltak számát. Az öszszgek, melyeket igy évenkint Eu­rópa lakóinak létszámához kell adni, egész csinosak. Igy az utolsó 25 év statisztikáját véve alapul; Oroszország egymaga 1, 450.000 lélekkel számlál többet minden év­ben. Angliában az évi szaporodás 454.000 lélekre rug. A Német birodalom lakosainak a száma évenkint 480.000 uj emberrel szaporodik Ausztria és Magyarország statisz­tikái a lakosság számának évenkint való növekedését 286.000 lélekre teszik, mely számban Magyarország 96000-rel szerepel, mig a nagy Francsiaország szaporodása nem rug többre 69 000 lélekoél. Ha e szaporodást állán dónak vesszük, akkor Európa népességi viszonyai (ma a lakosok száma 365 millió), a jövő században következő­leg alakulnak: 1905 ben lesz 400 millió, 1925 ben 480 millió, 1945 ben 580 millió, 1965 ben 710 millió, 1985 ­ben 860 millió, 1995 ben 940 millió, tehát mintegy két es félszer annyi, mint ma. Ha fölveszszük, hogy a váro­sok lakossága is ebben az arányban szaporodik, jóllehet, itt a lakosság odatódulása még növeli a számot, akkor London és Páris például.akkora helyet fognak elfoglalni, mint egy jókora vármegye. De hát ez csak elmélet s a valóság az ilyen számításokat rendesen meg szokta hazudtolni. A közönség köréből*) „Lel kész választás Kisvárdán." Tekintetes Szerkesztő Úr! Becses lapjáuak mult heti számában azt irta rólim valaki az itteni rel. lelkészválasztásról, hogy a m. kir. posta és távírda hivatal udvarába „erővel behurczolt" „könnyen hivő napszámos, dohányos ős cselédségből álló választókat" én pálinkával itattam, s hogy ezeket a választókat aztán „jól bepálinkázva vitték a szavazó urnához." Nagyot néztem olvasván e híradást! És a bosszú­ságnál, hogy valaki nyilváuosau igy hazudik, még nagyobb volt szégyenérzetem, hogy felekezetem körében akad olyan ember, a ki egyszerre sérti meg az igazságot, a felekezete iránti tisztességet ős egy — jellemében soha senki által nem kifogásolt — ember becsületét! Itt Kisvárdán, a hol eugem ismernek s azt is tudják miként folyt le a lelkészválasztás, senki előtt sem szükséges magam tisztáznom, de mert az a hír­adás — becses lapja révén — messzebbre is terjed, mégis csak meg kell jelennem a nyilvánosság előtt, és kijelentem, hogy az a hir nem igaz; hazug annak min­den vádja, rágalom annak minden szava. Hazugság, hogy a szavazókat — kik közt a híradó alantjáró szeme csak napszámost, dohányost ós cselédet lát — pálinkával itattam volna, hazugság hogy a postán bármiféle korteskedés folyt volna, és hazugság mind az, a mi személyemről mondatik. Ha önérzetem engedné, hogy azoknak a rágal­maknak merő valótlanságát bizonyítsam, érdektelen tanuk nyilatkoznának a mellett, hogy a választás megkezdéséig hivatalos dolgaimat végeztem, a választás megkezdésekor pedig mint bizalmi férfiú a választás egész idejét a szavazás színhelyén a templomban töltöttem, s igy idő és térbeli lehetetlenség volt a „pálinkáztatás." Igazán uudorit ez a dolog! E.felejtem, hogy mint 25 éves kifogástalan, s kifogásolhatlan tisztviselő, ha csak pár napra is, ha csak a közönség tájékozatlan része előtt is, de mégis pellengére állíttatom; elfelejtem, hogy az a piszokba mártott toll őszinte tiszteletre ós becsülésre méltó lelkészünk nevét is, ha csak egy pillanatra is, de mégis belerángatja a hazugságok eme pocsolyájába, de az a feletti fájdalmat sehogy sem tudom legyőzni magamban, hogy ime a familiáris szeretettel ellátandó felekezeti ügyek határain belül is milyen csúnyán üti fel a fejét a fegyverekben nem válogató gyűlölség, a visszavonás, a sértett hiúság szülte féktelen harag, és a mindezekkel járó gyűjteménye az erkölcsi fogyatkozásoknak. Csak azt nem tudom érteni, miért nem élt a törvényadta jogorvoslattal a választás ellen az, a kinek az ellen kifogása volt? miért keresi az orvoslást abban, hogy egy embert megrágalmazzon ? Csak annak örülök, hogy az a hiradó a névtelen­ség mögé bújik, ösvény mögül lesipuskáz mint az orv­vadász ! Igy legalább nem tudom ki az az ember, a kit megzavart lelki állapota mellett sajnálnom és azért a csúnya dolgáért megvetnem kell. Nagyon köszönöm tekintetes Szerkesztő Űr, hogy a hirt bevezető becses soraiban előre jelezte, hogy alkalmat kíván adni a vád tisztázására, s köszönöm kétszeresen, hogy e sorok szives közlésével megengedte nekem az alkalommal élnem. Kisvárda, 1894. szeptember hó 7. Kiváló tisztelettel Virágh Bálint, posta és távírda fónök. Csarnok. A „pose" az iskolában. De hát mi az a „pose" ? Magyar szavunk nincs rá; ebből látszik, hogy nem nálunk termett, de ha beszélek róla, azt hiszem, ráismer mindenki. Kevesebb a henczegésnél s nem olyan bo­szantó; a „pjse"-ban több a komikura. Poseur az a kereskedósegéd, aki a fényképész­nél ugy véteti le magát, hogy minden ujja tele van gyűrűkkel, persze csak talmi gyürük azok, de azt a fényképen nem lehet megkülönböztetni a valódi arany­tól; mikor a csizmadia asztal mellett ül a fényképen, a mely asztal tele van könyvekkel, újságokkal, kezében könyvet tart; mikor valaki nagyhangon, szemforgató pathossal beszél valami lényegtelen dologról; mikor egy bakfis (erre sincs magyar szavunk elfogadva) meglátja az ablakon át, hogy jön ő, s aztán hirtelen könyvet vesz elő s a szobába lépőnek azt momlja, hogy: „Nem is hittem, hogy maga jön!' mikor a szobalánynak azt mondj J vasárnap a baka, hogy „Nagysád" ; ez meg azt feleli, hogy: „Kegyed nagyon csintalan" ... ez mind pose. Szóval, aki nem a mások megrontására, megcsalá­sára irányzott szándékból, hanem inkább magán passió­ból, nem a rendes, nem a természetes, nem a megszo­kott alakjában igyekszik mutatkozni s mikor ez nem boszantó, hanem csak mosolyra gerjesztő: ez a „pose." A társadalmi erények és vétkek egyaránt feltalál­hatók az iskolaszobábau, csak nem kell sajnálni a fá­radságot, megleli azt a nevelő szeme; s az a legérde­kesebb a dologban, hogy a külsőségekre vonatkozó hi­bákat nem az iskolában tanulják, hanem ugy hozzák azt kívülről. A felnőtt ember nagyzolása nevetséges, vissza­taszító; a gyermek nagyzolása még csak mosolyra ger­jeszt, sőt Lalán még tetszösnek is mondható; kár azon­ban a gyermeket erre rászoktatni, mert ez a tulajdon­ság vele együtt szokott nőni; hja, a mit megszokott Jancsi, arról János már nem bir leszokni! Láttam névjegyét egy kis fiúnak, aki a negyedik elemi osztályt végezte. A név alá ez volt irva: „gym­nasista jelölt": ha ez a fiu megnő, ó is megteszi, hogy *) E rovat alatt közérdekű felszólalásokat díjtalanul közlünk a beküldő felelőssége mellett. Szerk az iskolai önképző körben titkárrá lévén, névjegyén ez fog állani; N. N. titkár; az persze el lévén hallgatva, hogy milyen titkár. 'E-zeaibe jut az az eset, midőn egy banquette alkalmával egy körjegyző kissé mámorosodott fővel oda lép egyik megyei aljegyzőhöz s azt mondja neki: „Igyunk barátságpoharat; maga csak aljegyző, én pedig a magam körében főjegyző vagyok!" Azt is láttam egy első osztályos fiúcska névjegyén — (persze más névvel!) „Csaholczi ós kevermeti ifj. Binyay Jáuos"! Hit van erre e nemesi előnévre szük­sége egy első osztályos fiúnak; — vagy van-e egy áta­láu szüksége névjegyre? Nem gondolják meg, hogy kár az ilyen dolgokat a gyermekkel megkóstoltatni; hisz ő ezután többre becsüli magát a többi társaknál, többre a saját értékénél! S az életben? M^rt a jó szülőnek mindig erre kell gondolnia: s ha rágondol, akkor igye­kezni fog gyermekét e kis ,pose"-ok elhagyására birni. A másik e fajta figura: a nagyon okos kis fiu, vagy a „kitűnően zongorázó" kis leány. Ezek már ke­vésbé mulatságosak, különösen az utóbbi s taláu azért, mert majd minden házban muszáj meghallgatnunk s meg is dicsérnünk, ha a mamával örök haragba jönni nem akarunk. Játszad el kis lányom a bácsinak a „Balaton há­borgását"; aztán hozzád fordulnak: ugye kérem, lesz szives meghallgatni; nem ugy mondom, mint anyja, de bizonyos, hogy korához képest kitűnően játszik ! Nos, te meghallgatod ós a mama kérdésére ki­jelented, hogy a kedves baba csakugyan csinosan játszik korához képest. Még igy is hazudtál, oh ember; érez­heted önarczod pirulásáu; hazudtál, csakhogy az „udva­rias ember" disz czimedet ne koczkáztasd. Hiszen, ha már a „társadalmi ildomosság", a kornak ez e rut bálványa, hazugságot követel tőled áldozatul, ám tedd meg, de lehetőleg ne a gyerek füle hallatára. Az igy megdicsért kis leányokból lesznek az olya­nok, akikuél e szorgalomnak, e fölfelé kapaszkodó nö­vénynek kacsait korai dicséretnek nagyon erős melege lesüti; nem ipirkodnak magokat tökéletesíteni, mert hisz úgyis dicsérik. A nagyon okos fiút már az iskolába való beírás­hoz igy hozza az apja: Hatalmas esze van a gyereknek mondhatom, — igy ajtnlja a papa — még csak most végezte el elemi iskoláját, de a történetből, ugysegéljen többet tud, miut én! Ugy e fiain? És a fiu nem hazudtolja meg az apát. Baj pedig, bizony nagy baj, bogy a fiu az apa önvallomásából megtudja, hogy milyen kevéssé okos az ő apja. Az ilyen gyermeken pedig nagyon ritkán fog a nevelés, mert az apai szeretet folyton gátul áll. Érdekes az ilyen fiúcska felelete az iskolában. Feláll, homlokát rauczolja, mellét előre feszíti s egy pár szót, a mit épen kileshetett a könyvből, nagy büsz­kén elmond — ez az egyik pose — hanem akkor ki­fogy a tudományból, mert otthon nem tanult; miért is tanult vo'na, mikor ő már most okosabb, mint a papa!? A mikor aztán a leczketudásból kifogy, jön a „tanár ur, kérem én tudom, de belezavarodtam" hazug­ság, de jön az év vége s a tanár nem adhat jobb tau­jegyet elégielennól. S akkor jaj neki! Hogy a szokottabb ítéleteket említsem, melyek aztán bejárják a várost és vidéket, elég legyen becses emiékezetökbe idézni eze­ket: „Tud az annyit, mint a tanár, de elfogult ítélkező az a tanár!" „Tudott a gyermek mindig, de a tanár brutális szigorától mind muyiszor megijedt ós belezava­rodott." „Haragudott rá a tanár, mert a fiam többet tud, mint ő, s a mikor az iskolában a tanár hibát tett, ő mind kiigazitgatta, ezért buktatta meg!" De ez már tul megy a „pose" ártatlan határán s komolyabb régiókba vág. Igaz, nem is folytatom to­vább, csupán azt szeretném megszívleltetni a t. szülők­kel, hogy a kis aprócska mosolyra gerjesztő „pose"-t a gyermekben nem kell megtürnüuk, mert az veszélyes hibáknak válhatik gyökerévé. KÖZGAZDASÁG. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 117878. Szám. (Ariidíjszabás életbeléptetése a Msitva­völgyi h. é. vasúton.) A magy. kir. államvasutak kezelése alatt álló zsitva­völgyi h. é. vasúton a megnyitás napjával ezen vasút árudijszabása (II. rész.) lép életbe, mely a gyors- ós teheráruknak ezen vasúton való szállítására nézve dij • tételeket é3 határozmányokat tartalmaz. Ezen díjszabás példányai a magy. kir. államvásutak dijszabástárában példányonként 30 krért kaphatók. 117467. Sz. A m. kir. államvasutak igaigatóságá­nak értesítése szerint a feled tiszolczi vonalon Orlaj­Törék megállóhely ós Rimabánya állomás kőzött fekvő „Ráhó" megállóhely neve, kereskedelemügyi magy. kir. miniszter úr őuagyméltósága rendeletéből „Gömör-Ráhó"­ra változtattatott. 115875. szám. A m. kir. államvasutak kolozsvári üzletvezetőségének kezelése alá tartozó nagy szeben— nagy disznódí helyi érdekű vasút Nagy Disznód állomás­sal f. é. augusztus hó 28 án a nyilvános forgalomnak átadatott. Nevezett állomás az összes forgalomra van be rendezve. 1 19043. szám. Délnémet-osztrák-magyar vasúti köte­lék. I. pótlék kiadása a kivételes kóregdíjszabáshoz és a hozzá tartozó függelékhez. Folyó év szeptember hó 1-én a fent nevezett köta­léki díjszabás IV. rész 2/B füzetéhez tartozó I. pótlók, továbbá az ezen díjszabási füzet függelékének I. pótléka lép életbe, mely pótlékok a fódijszabás, illetve a függe­lék módosítását és kiegészítését, valamint aprított stb. fakéreg ós Malmedy állomás részére uj díjtételeket tar­talmaznak. A két pótlék a részes pályáknál ingyen kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents