Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-02 / 35. szám

„N T I B T I D É X£." — Halálos lórugás. Bakó Tihamér ór-ládányi lakos az elmúlt csütörtökön sertésvásárlás czéljából bement Bakó Józseffel Kis-Várdára, hol a mint a megvásárolt csökönös koszát szekerükre fel akarták tenni, a szekérbe fogott lovak egyike Bakó Tihamért, a jól kifejlett erős termetű legényt, úgy rúgta oldalba, hogy a közkórházba vitték és ápolás alá vették; de pár óra múlva meghalt. — A nyirbátorl ev. ref. egyház orgona-alapja javára rendezett tánczmulatság tiszta jövedelme 188 forint 82 krajczár volt, melynek gyarapításához a következő úrak szíveskedtek felülfizetéseikkel is hozzájárulni: Jegyeiket megváltották: Nagyságos Gencsy Albert ur 10 frt, Kovács Dezső, Grosz Sándor 2—2 frt, id. Várady István, Klein Hermán, Friedman Leopold 1—1 frt. Felülhettek: Mikolay Lajos, dr. Boldizsár Imre, Balaton István, egyenként 3 frt j0 kr., Kende Sándor 2 frt, ifj. Szikszay József, Sztruhár István, ifj. Várady István egyenként 1 frt 50 kr., Baracsi Sándor, Balla János, Radványi Károly, Tóth István, Kóródi Piusz, Vay Béla, dr. Schwartz Adolf, Goldmann Ármin 1—1 frtot, Bákonyi István, Hoder Márton, Grosz L. Czó :oly Mihály, Bánki József, Mandel Dezső, Szálkái Emil, Bírta András, Zsindely János, Fehér József, Sánta Béla, Czeltner Ferencz, Kovács Pál, Falusi Gábor, Katona István, Farkas Gyula, Ernhoffer Károly, Fuchsz Ferencz, Márkus Antal, Elekes Sándor, Baracsi Ferencz, Rozenbardt Antal, Polácsek Ignácz, Márton Imre, Baka Károly, Bella György, Bodnár Imre, Dohonovics Ferenczné, Máthé János, Meskó György, Jónás István, Deme Ignácz, Weisz Adolf, Kocsondi Elek, Lövenberg Soma, Adorján Gyula, Tintha Sándor, Kiszling Ödön, Lukács Kálmán, Várady József, Balla Antal 50—50 krt. Összesen: 62 frt 50 kr. Az igeu tisztelt felülfizetők e helyen is fogadják az egyháztanács nevében szives köszönetemet. Ifj. Szikszay József, egyházi jegyző. A közönség köréből*) A polgári leányiskola érdekében. Városunk tanüg o iránt buzgón érdeklődő körökből kapjuk a követkc i megszívlelésre méltó sorokat: Most, hogy hosi: s . vajúdás után végre megkezdődnek az ujdonszült . írosi polgári leányiskolába való beiratkozások s ezzel tényleg életbe lép az eddig csak vágyaink között szerep'ő uj iatézet, azon aggodalmainkhoz, a melyek a csecsemő világrajöttét megelőzött körülmények után méltán támadhatott bennünk annak jövője iránt — egy ujabb aggodalom társul, még pedig néze tünk szerint egyike a legjogosultabbaknak. Ugy halljuk ugyanis, hogy az a tanerő, a kit illetékes közegek állítólag már is kiszemeltek az intézet vezetésére, — a kiről a képviselet oly majdnem egyhangú bőkezűséggel gondoskodott, a mii;ő méltó egy feladott magaslatán álló testülethez, — a ki az intézetet cgécsemő korától az erősen szervezett és fejlett férfi korba volna hivatva felnevelni: egy oly tanerő lenne, a ki magánneveidéjében évtizedes kísérletezésekkel nem tudott egy állandó és fejlődésképp intézetet megteremteni. Hát tisztele' az állítólagos illetékes közegeknek ós tisztelet az állítólag kiszemelt tanerőnek, — de ezt mi és velünk Nyíregyháza nagy közönsége egyenesen hihetetlennek, ha mégis megtörténnék, a képviseleti határozat egyenes arczulcsapásának, — kisded korát élő polgári leányiskolánk jövője elf n intézett merényletnek' tartanók. Nem beszélünk arról, -- hiszen uem akarunk mi levonni az illető hölgynek — hogy az ő saját iskolájában tapasztalt dolgok mennyiben igazolnák azon várakozásokat, a melyek egy iskola külső, csin, rend, fegyelem dolgában való vezetéséhez is fűződnek; csupán azt a kórdóst vetjük fel — megfelelne-e az illető tanerőnó igazgatónőül való alkalmazása a képviselet azon jegyzőkönyvileg is kikötött feltételének, hogy a választandó directrice már hasonló intézetet, jól megjegyezzük — „hasonló" tehát magyar polgári leányiskolái intézetet Vezetett legyen, tehát, hogy polgári leányiskolái tanitói oklévóllél birt s egy ily intézet vezetésében már gya korlott legyen. Ez a kétségkívül bö'cs intenció vezette a képvise letet akkor, midőn, hogy minden tekintetben megfelelő ^aijerőt nyerjen, ez állásnak fényes dotácziót biztosítja. Ily dírectice vezetésében lehet bizni a tekintetben, hogy ő iskoláját didacticé, paedagogice jól fogja vezetni, növendékeit, a, müveit magyar szellem követelményeihez {képest művelt magyar honleányokká fogja nevelni. De kérdjük, hogy fogja magát a magyar polgári iskola szellemébe beletalálni, hogy fogja a magyar nyelv és Bzellem elsajátítása végett felföldről hozzánk jövő 'idegen ajkú leánykákat ezen czóljukban elősegíteni, högy fo£ja a magyar polgári leányiskola vezetését teljesíteni az, a ki (megengedjük) a franczia, angol és nőmet nyelvet kitűnően kezeli s hogy a haladottabb növendékeket e nyelvekre oktassa, arra valóban ajánlható is, de sem magyarul jól nem tud, sem polgári leányiskolái képesítéssel nem bir, sem ilyen iskolát éppen az elebbi okoknál fogva soha nem vezetett? Egyelőre kíméletből — nevekről hallgatunk. Habár jól. tudjuk, hogy az érdekelt tanerő már minden követ' megmozgatott ügye diadalra segítése végett, — egyelőre mégis azon bizalmas reményünknek adunk kifejezést, hogy az intéző körök inkább az életét alig megkezdett polgári leányiskolánk jövőjéhez fűződő közérdeket, mint egyesek jogosult vasy jogosulatlan — az mindegy, — de miudég magánérdeknek maradó óhajait fogják^szem előtt tartani. Ha azonban mégsem igy volna, akkor majd bekövetkezik az elszámolás percze, a hol egyfelől a városi képviselet tekintélye, a magyar hazafias érdek, Nyíregyháza város nagy közönsége és a nagy áldozatok árán megteremtett uj intézet jövője fog állani, mint „követeld" másfelől néhány érdekelt, mint „tartozó". Ez a rovat pedig rendszerint kénytelen meghajolni az előbbi előtt.'-' „ Sokak nevében: H. 4 r • *) & rovat alatt közérdekű felszólalásokat díjtalanul közlünk • beküldő felelőssége mellttt. Szerk A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál vógtárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Szeptember 3-án. Manyi Miklós s társai lopás büntette. Pál József súlyos testi sértés büntette. Szeptember 4-én. FLuszti János s társai szándékos emberölés büntette. Szeptember 5-én. Tóth Vendel s társai halált okozott súlyos testi sértés büntette. G&arnok, Történet a fürdőből. A vendégek a verendán gubaszkodtak. A fonnyadt, kesernyés fürdővendég kifogyott ötleteiből és bambán nézte a hegy csúcsán ülő lovagvárat, melynek vár-tornyait és magasabb bástyáit átölelte a patyolat felhő. A csupi bóbita pinczérleány elfeledni látszott konvenezíonális mosolyait és a fürdőző társaság unisonó megkezdette ásitási tanfolyamát. E;y kifent bajuszu dabreczeni czivis nagyot ütött öklével az asztalra. — Kutya egy hely! Vagy háiman fel is czihelődtek. Otthon se ásíthattak volna különbeket. Az öreg Pollacsek tipegett föl, a vén pénzkupecz. A hangulatkeltés Messiását látták benne és bizonyos várakozással néztek rá. E perezbea a virágzó gesztenyesoron egy sajátságos pár bukkant elő. Egy valóságos osztrák főhadnagy, a ki — üres óráiban — hihetőleg a templáriu-tok lovagrendjének volt tagja, mert oldalán apácza — még pedig szemre való — billegett. A fekete pervien-ruha igen csiuos termetnek vonta meg határait. A hófehér fejkötő alól perzselő szempár villogott. Ennél nagyobb kontrasztot gondolni se lehet. A hivatalkodás vásárán: egy fürdőn látni egy hadseregbeli tisztet, kinek feladata az általáuos gyakorlat szerint, minden órának leszakítani virágát, a mint sétál az alázatosság, a világi örömtől bízvást lemondott apáczával. A vereudáu gubaszkodóknak mindez szerfölött pikánsak tetszett ős szinte nyakukat uyujtották elíre az aranyozott sodronyokon át, hogy a különös sétálók beszódét ellessék. Éppen a főhadnagy beszélt: — Én ugy tudom, hogy az erdei kápolnában hót órakor vau a csöndes mise. Az apácza a dalias férfire vetette fekete szemei nek tűzőt, bizonyos — vagy csak a hiúz módjára leskelődő közönségnek tetszett ekként, — epedő hódolat volt kifejezve a szemekben és felelt, de ezt már a verendás kíváncsiak nem hallották. A fonnyadt képű, kesernyés fürdővendég gonosz moBolylyal jegyezte meg: — Hm! Ciönde3 mise? Éa azt hiszem, ezek még fognak — egyebet is beszélni. A bankár megtóditotta: — Talán csak nem hiszi, hogy mise után — gyónás következik? A lipótvárosi esprit e vaskos megnyilatkozása tetszett. Dallőnyi Jenő fiatalos rugékonysággal ugrott föl: — Pollacsek ur ma különösen elemében van. Talán kezdhetjük . . . A bóbitás pinczérleány csak ezt várta. Beszaladt ős sietve ügetett vissza az aranyszegélyű kalabriászkártyával. A társaság megalakult. Da Dallőnyi ma egyébre se volt predesztinálva miut az unalomra. Pollacsek gúnyosan meg is jegyezte: ~ Da kedves Dallőnyi, öi olyan szóiakozott, mint egy zsurnaliszta. Hiszen vörös az atoud, vörös. Majd más hangba csapot át: — Megálljon csak! B9zzeg másként lesz ez, ha megérkezik Lithvániay Margit, a fürdő királynéja. Dellényi haragosan vonta össze szemöldeit. — Ugyan kérem hagyjanak nekem békét azzal a csodaszépséggel! Nem vagyok én gyorsan hevülő diák. Pollacsek az óralánczát igazította. — No, no! Ön is máskent fog róla beszélni. E pillanatban a nyápicz Eibensutz rontott fel lóhalálában a verendára. — Urak, megérkezett, — nyögte ki a szaladás miatt fuldokló tüdővel. — Ki? — Ki más, mint Lithvániay Margit, a fürdő királynője! A társaság fölállott. Pollacsek idegesen kavarta a kártyát és mondotta: — Urak! három majsztert! Dellényi ajkaiba harapott. — Talán Margaretháért ? Pollacsek röviden felelt: — Azért! . . . * * * Délután a nagy kíváncsiságot keltett fürdőkirálynő ki is jött czerklőt tartani, a térzene idején. A zenekar valami banális indulót nyikkantott az ózondus illatot fölösen elnyomták a ^raffinált érzéki illatszerek. A fürdő uralkodó bolygója nagy udvarral jött. Fehér csipke-ruhát viselt, sárga diszszel, karján nagy dudorokkal, matrózgallérral. Az asszonyok visszanéztek rá s irigy kedve sepegrők maguk között: — Wie fesch! Valami elragadt ur a többek között a következőket mondotta: Valóságos szinfónia ennek az asszonynak a lép kedése! Minden férfi a haja tövéig bele volt bolondulva a szép asszonyba, csak Dallőnyi kerülte ós fitymálta. Kerülte szinte tüntetőleg. E sorok alázatos irója mielőtt mondandóit folytatná, abban az alázatos hitben bátorkodik lenni, hogy a t. olvasót nem kell oknyomozva rávezetni, hogy DJIlényi épen e hidegséggel vonta magára a mindenkit meghódoltató büszke Margitot. Miként a Dellényi am biczióját az képezte, hogy nem hajtja fejét járomba és a bolygó udvarába nem szegődik: akként a fess asszony is konokul elhatározta, hogy a nagy hírnévvel biró, valóban férfiasan szép világfit meghódoltatja. Egy regényes harcz indult hit meg, melyhez mint általában a regényekhez, a véletlen is segített. A Margaretha villa ugyanazon emeletőn laktak Lefekvés előtt mindketten a villa erkélyének két külön sarkából nézték a csillagokat. A szép asszony a hegyi templom megezüstözött csúcsát látva andalodhatott el, Dallényinek a nemes lovagvár jutott. Tudvalevő, hogy hegyek közt a legkisebb fuvalom esőt hoz. — ^Igy hirtelen akkora vihar keletkezett, hogy szinte ropogott alattok az erkély. A fürdőkirálynő, jelentékeny félelem közben burkolódzott swaal-jába, de a szép asszony mennyire megborzongott, mikor azt a tapasztalatot tette, hogy a nyári vihar eloltotta a lámpákat. Dallényinek is bizooynyal ezt a tapasztalatot kellett éreznie, mert ő a bejáró másik oldalán indulva, itt a tapogatódzások közben — mily csodálatos véletlenség! — egy bájos asszony darázs-derekát ölelte át. Dallőnyi mentegetőzni próbált. — Bocsánat, ebben a pokoli setótsőgben megesik az ilyesmi. A szép asszony megismerte a Dallőnyi hangját. Virgonczan szólt: — Gratulálok ennek a hegyi viharnak! Minket jól és elég romantikusan holott össze. Tudja-e, hogy a mit most tett, azt az Isten látja? — Tudom ! — Tehát ön kompromittált ő előtte. Tegye jóvá valahogyan bűnét. Ezentúl ne kerüljön annyira. Tán csak nem vagyok bélpoklos, vagy mi? Nem fecsegem tovább, a mik ezután történtek. Az történt tisztelt csodálkozó férfi olvasóim, hogy a fürdőkirályné osztraczizmussal sújtott minden udvarlót ós Dellényivel volt sütve fóve. — Együtt bújták az erdők szerpentinjeit, együtt hallgatták a hegyi patak csobogását, sőt tán Dallőnyi már annál is tartott, hogy a szépirodalmi lipokat versekkel ostromolja. Pollacsek mosolygó arczczal jegyezte meg. — No, nem megmondtam? B'zonyosabb volt ez, mint egy állami prom^sz. Egyszerre azonban érthetetlen, csodálatos változás történt: Dallónyi eltűnt. A remények újra fölsarjadoztak. És a sápadt sveiezi uevelőuőtól elpártoltak, hátha a büszke Mirgit, a fürdő királynő visszafogadja őket. Da bizony nem fogadta vissza. Mert csodálatos változás történt a csillogó Hölgygyei is. Mióta Dallényi eltűnt, alig mutatkozott, akkor is ciak imádságos könyvvel.^ Váltig az erdei kápolnában tőrdre omolva imádkozott. Mi történhetett közte ós Dellényi között. Újra elfogta a fürdővendőgeket a spleen. Htza akartak menni. Da a fürdőorvos marasztotta őket. — Csak még vasárnapig ne menjenek. Akkor olyasmi történik, a mi igazáu ritkaság, Nagyon regényes. Sokan az orvos biztatására be is ugrottak ós ők mondják, hogy nem bánták meg. . . . Idehaza nem győznek erről eleget beszélni Hogy minő szép látványban részesítette őket a fürdő királynő, mikor az apácia-fátyolt magára vette nagy szép ünnepélyek között. * * * Dellényi sápidtan nézte a templom egyik sarkából ., , KÖZGAZDASÁG. Gyapjuaukcziók Budapesten. Az aukeziókat rendező Heller M. és Társa czég a julius 12—14-én megtartott első aukezió szép sikere által felbátorittatva, értesülésünk szerint szeptember hó 19 én ujabb aukeziót rendez. Ezen aukezió iránt ugy a bel- mint a külföldi vevők részéről rendkívüli érdeklődés mutatkozik és az első aukezió résztvevőin kivül a katouaposztó szállítók is bejelentették részvételüket. Ez utóbbiak ugyanis a mult aukezión gyéren voltak képviselve, mert szükségletük fedezve volt, most azonban készleteik fogytán vannak, mert az uj intézmény támogatása czéljából bevásárlásaikat a jövő aukezióig halasztották el. Ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy a lefolyt János-fejvételi vásáron semmi forgalom sem volt. Az aukezión — tekintettel a megjelenő vevők nagy számára — igen élénk keresletre, tehát versenyre lehet számítani különösen báránygyapjuban, melyet most nagyban használnak divatszövetek előállítására. Az aukczióra még szeptember hó 5 ig lehet gyapjút bejelenteni. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 116008 szám. Zónadijszabás életbe léptetése a nagyszeben-nagydisznódi h. é. vasúton. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szeriut, a nagyszeben nagydisznódi h. ő. vasukon a megnyitás napjával — zónarendszerü személy ős podgyászdijszabás lép életbe, mely a magy. kir. államvasutak díjszabás elárusitási osztályában (Csengery utcza 33 sz.) 10 krért kapható. 112703/94. sz. Délnémet-osztr.-magyar vasúti kötelék. Gácsi forgalom. Függelék kiadása a kivételes tojás díjszabáshoz. Folyó évi szeptember 1-ővel a fentnevezett kötelékben 1893. évi márczius hó 1-étől érvényes kivételes tojás díjszabáshoz .függelék" lőp életbe, mely árfolyamkülönbözeti összegeket tartalmaz, melyek a díjtételekből további intézkedésig kettős összegben vonandók le. Ezen függelék a vőgpályáknál ingyen kapható. 115146 sz. (Osztrák-magyar-franczia vasúti kötelék. A II. rése 2. füzethez tartozó II. sz. pótlék helyesbítése.) A fenti kötelék II. rész 2. füzetéhez f. évi április 1-én megjeleut II. számú pótlék 3. lapján Artonges állomásra foglalt I sorozatú (gabona stb.) csomóponti díjtétel 14-95 francsról 1P90 francsra helyesbítendő.