Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-02 / 35. szám

(Másolat.) Magy. kir. belügyminiszter. 7 l'239/VI./a. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. A csász. kir. osztrák belügyminiszter urnák f. évi augusztus hó 21-én 21793. szám alatt kelt értesítése szerint Galicziának Borszczáv, Zileszczyki közigazgatási területein s a Horo­denka közigazgatási kerületbe eső Obertyes járásbirósági­kerületen kivül, a melyekben a cholera-fészkek jelenléte már előbb hivatalosan megállapittatott, ujabban Benzacz, Gzortkou, Hussyatin, Thumacz és Horodenka- közigazga­tási kerületek és a Bukovinához tartozó Kotzman járás­birósági kerület is, cholera-fészkeknek nyilváníttattak. Erről azért értesítem a törvényhatóságot, miszerint gon­doskodjék arról, hogy területéri a cholera ellen való védekezésre nézve a Drezdában kötött egyezmény IV. és V. czimeiben előirt intézkedései:- pontosan keresztül vites­senek mindazon árukra és uti podgyászokra nézve, a me­lyek Galicziának fen elősorolt kerületeiből vagy azokon át jönnek, valamint az onnan .érkező utasokat, a fertő­zött területről való távozásuktól számított 5 napig meg­figyelés alatt tartsa. Tájékozásr végett kívánatosnak tar­tom a törvényhatóságot figyelmeztetni arra, hogy a cholera-fészkeknek nyilvánított területeken a következő községek fekszenek: Borszczow kerületben: Bezczanka, Bilcze, Borszczow, Burdiakoweze, Chudyjowcze, Gygony, Debowka, Gleboczek, Gusztya, Gusztynek, Iwankovi, Je­zicsanka, Jezierzany, Juryampol, Kapuszince, Korolávka, Kozaczyzna, Lanuocze, Losincz, Monasterik, Muszkasav, M iszkatowka, Olexincze, Pilatkowce, Pysztratince, Pod­filipic, Skorta, Skovviatyu, Slobtiika, Muskatowiecka, Slo­budka-Tuzyleska, Strralkowce, Szerszeniowce, Szuparka, Szyszkowce, Tarnozoka, Trójca, Turylec, Wtezbowka, Wiezaehniakowce, Wolkowee, Borszczivkiz, Wysuczka, Zilnas, Zbezyz, Zielincc, Zwiahel, Bibince, pod Dzvino­grodem, Bibince, Krzywcun, Bielopoce, Boryszkowce, Ciudykowen, Dziviniaczka, Dzivinógrád, Filipkorwe, Ger­inakavvka, Horoszawa Iwanie-Prste, Krzywizene Dőlne, Krzywizena Törne, Kudryme, Litkowe, Michalkow, Michal­kowka, Mielnica, Niwra, Nowosidka, Okojig, O.chowice, Paníowce, Spahon, Trubizign. Ugscie, Biskupse, Wol­kowee, Dzwinogradzkie, Zelesie, Zewoke: a zalaszegki kerületben: Anidowka, Bezemiani, Berestek, Burahowka, Gipowe, Ghartanowe, Ghmidona, Gzerconográd, Drohio­zonka, Hinkowize, Holowozynce, |Karolowka, Koszylowce, Latacz, Lisowce, Milowce, Nagarzani, Nyrkwo, Popowiz, Rozanawka, Sadki, Kobódka, Iloné, Swieszkowce, Szut­romimze, Szypawe, Teklavka, Torskie, Tluste (varos) Tluszte (falu) Usizieczki, Worwolisnen, Bedry Kawe, Blyszczanka, Dobrowlaney, Duniszow, Dupliska, Dzwiniacz, Gródek, Holihrady, Iwanie, Kaspezowce, Kolsdróbka, Kos­cielniki, Kodakawke, Lesieniszki, Myszhaw, Nowosidka, Kos­tinkawa, Pieczarna, Sinkwi, Szezytawize, Ubrynkawt, Wi­nientince, Zaleczyszki, Zalaszczyki Starne, Zawlince, Zezawa, a breczazi kerületben Bielowincze, Bolzelince, Bravay, Binzacz, Gwitowa, Dobropolc, Duliby, Dzwinogród, Jaa­lowice, Jazlowícska, Nowosiocka, Jeziarzaney, Kujdonow, Medvedonce, Nagárzaczka, Nozastuwce, Osowce, Petli­kowce-Nove, Petlikowce-Stara, Pilawa, Podlesic, Podza­meczek, Potnozce, Przedmiescia, Przcsoloka, Zuzawince. Zyznomierz, Baronow, Barysz, Berezavka, Bertniki, Bod­rpwniki, Czehon, Dublienkó, Tolwirkó, Hrehozow, Huta­Nowa, Huta-Stara, Jarhorow, Kamarowka, Keroseya'in, Komarowka, Keroscyatin, Kobalowka, Krasiejow, Liete­kie, Lazarowka, Huka, Miedrygorce, Monasterryska, Nyikolyis, Olesza, Puzniki, Sawaluski, Slobodta, Dolna, Slobodka, Gozna, Tresicánie, Useit, Zietona, Welcsniov, Wyczolki, Zadarav, a ezonkovi kerületben. A natonow, Bazat, Biala, Bialobovnica, Bialy, Potok, Byczkowee, Chamiakowka, Sagiesminka, Gze'-kavszczizma, Czorl, Kav, Gzortkaw, Stary, Daniodkowce, Dolina, Dzuryn, Jagielnice, Jagíelnica, Starra, Kalyonowzczyzna, Koleudziásy Kossowi Krzywoluka, Mathaoka, Nagozzunka, Panszowka, Polowce, Polowcze, Dolonie, Romaszowka, Rosakacz, Rvdaduby, Salowka, Szemacowce, Skoradynce, Slobodka Dzuzinska, Sosolawka, Strosowka, Swidowa, Smankovce, Smancow­czyloi, Szulicanowka, Szwajkowce, Woryn, Wascowce, Wygnanca, Zablatowka, Zalesic, Zwiniacz; a hussyatin, kerületben: Bosyry, Czabatovka, Czarnokánce Male, Czar­nokance Wielke, Gzarnokaniceku Wola, Horodnisa, Hryn­kowce Husiatsyn, Kainbinszki, Kryvinkic, Liczkwce, 01­„A. NYIRVLDEK TÁRCZÁJA," A pusztán. Megállok a C3endes, a s-Uét pusziiba 1 Uiy elfog, elbűvöl a uagy némasága I Csillagok nincsenek — inegreBzket a lelkem — Nem ragyog csak egy sem, — nem ragyog felettem — — Jaj! de árva lettem I . . . ügy vonz a nagy puszta mély csendje — selétje, Szinte beolvadok mély sötétségébe . . . Tán belőle szakadt ez a fijó lelkem, S azért, hogy ily kopár, sötét az életem . . . Hogy ily arva lettem 1 ! . . . Hová is forduljak, a mi vigaszta !na — Köröttem mintha már minden ki vőn' halva . . . . . . A múltba tekintek s faj, hogy eltűnt . . . álom, — Jövő boldopsigom mindhiába várom — — Nagy az árvaságom 1 1 . . . Széttekintek félve — egy sugárt keresve . . . G»ak egy kicsi sugár be édesen esne 1 . . . . . . S messze, messze távol ... de nem fent az égen Szegényes pásztoriűz hlványan, szerényen . Kigyulad az éjben 1 . . . Szegényke pásztortú'. nedves sötét éjben! Hát hogyha te volnál uju 6 reményemi Téged elérnélek — nem ugy, — mint azokat, Melyek ott magasan vakitón ragyogtik Hidegen ragyogtak — De hamar lehulltak III , . . T. Szabó László. Tisza-parti séták. I. Selétes, csendes estéken olyan nagy vágyat érzek elkószálni a kauyargó Tisza partján, a rejtelmes füzes szeszélyes ösvényein, átengedve magara a pihenő termé­szet mélységes csendjének, — titokteljes végtelenj Saek. N Y X t B V D É K." howszk, Ptvbuzna, Somoluskavce, Sídowce, Sinkiczczynce, Sucwodöl, Szydloawca Tlustenkie, Tribucsovce, Wasyl­kow, Wasylkowee, Zietona, Gelejow, Chorosthow, Hadin­kavc'e, Holvilov, Macy, Hewtorov nki, Jablonow, Kane­szinka, Kosiobiszce, Kopyczynce, Kalovka, Krogulce, Majdan, Mezanice, Miszkow^e, Nabirg, NDW/, Nizbirg, Staéy, Ariskowce, Pezemilow, Postalowka, Rikow, Kat, Suchostar, Tudorav, Uvisla, Wiczzeszovce, Ziblnce, a tluiniszi kerületben, Antonowka, Bohorodiczyn, Bjrtniki, Bratiszow, Budint, Bukow.n, Delowa, Dilini, Tzuszka, Hoydtády, Heslon, Hryniowce, Jcziczzang, Kalince, Konstantiszowia, Kozolnoka, Kutyoka, Nadoroznt, Niz­niow, Nowowka, Oknong, O.eszt, Oleszow, Osztryona, PaUchicze, Petrilow, Przybilow, Piezniki, Slotjo ik i, Tlu­madka, Targovicza, Tanovicza, Polni, Tlumicz, B ibianka, Ctiatucaíovka, CUaruolszéka, Delha, Trabicz, Jurkowka, Klubowee, Krositowka, Kzintuly Nozse, Kryntesty, Stare, Lenizki, Szlavzeczkia, Maéikowca, Milawanci, Oiaje, Slobupvsikia, Olszinieza, Oitynia, Pedveczary, Poho­meci, Prrenicznika, Rosiniov, Slobodka, 0 lajowszka, Staghancé, Tismenica, Utioznilci, Winograad, Worone, Zikzewce, a horoionkói kerületben: Gbmielova, Gzerne­licza, G«rnyatin, Dilkó, Dalesowe, Tlusekow, Hjzodenka, Hozodnica, Jasiknow, Polny, Kalanki, Kupanynce, Kir­niow, Kanisowce, Mihailé, O.cao, Olchowicz, Olejova, Kozniowszka, Olejova, Krolnowszka, Potaczioka, Proba­bin, Raszkow, Repuzsive, Svafince, Síemtkawj, Soczyl­cze, Towgovicza, Topetuvce, T/szkavce, Wiesztbivee, Balahozowca, Chovmicz. Gzartovice, Dzurkow, Homzacov, Kazasgmov, Haozylak, Issakow, J ikobow.ta, Luka, Nicz­vviska, Obertin, Pidrow, PoJverbie, Rtkowice, Sune­vonka, Sikiw^zin, Uniz Zabokonki, Zukow, Zywaczow, Kotzinin járásbirósági kerületben, Bukovinában, Bormi­meth a Pzuth (Borthoaískodnoi Pzután,) Gliewestie, Gliviszocze, (Devodestie,) Davidisszy, Dubuncz, (Dubina­zis) Haszglestie, (Hiszgiliwszei,) Ivankovvsz, (Ivankuwesz) Juzinec, Klywedin, Koczwian, (Koli ny,) (Kokman, Kie­mon) Laszkowka, Luzaw, Milatinik, (Milatince) O t'oszeng Orszimce, (Oszehiel, pejzeneblibi) Pieiikontz oder Zup­peng, (Piadekizke,) Rewa'cowjí, (Rewakewci) Stanwczan, (Stowczing,) SinhoWiizhovv, S:ipiuitz, (Szipemi,) Síész­kowce, (Szeszkiwiczi,) Waiawa, Widolowía, Wyteliw.<a, Zdmen, (Zelewln.) Budapesten, M91. évi augusztus hó 25-én. A miniszter helyeit: Reiaig, államtitkár. Az utolsó órában. A végére jutott hónappal lej irt azoknak a szüuideje is, akik a tavalyi iskolai évvel közép- vagy szakiskoláik tanulmányait befejez­ték és életpilyájuk eliniletl kiképazfcetésínek nagy életútjára induló hajójuk már horgonyait szedi. Elérkezett az utolsó óra, hogy ki-ki jól megfontolja azt az élefc-ufcat, amelyen elinduló leszen, hogy mint a nemzet hasznos polgára, a társadalom derék tagja és hivatalának buzgó ügyvivője érvényesíthesse fáradságom tanulmá­nyait s élvezhesse nehéz munkája gyümölcseit A legnehezebb kérdés életünkben az, hogy mely pályán érvényesítsük egyéniségünket, melyiktől kérjünk kenyeret, társadalmi állást, és nehéz különösen azokra, kiknek a létfenntartási küz­delemben a szellemi munka egyedüli talpkövük és tőkéjük. Ez elhatározásunkban kovácsoljuk sorsun­kat s jaj annak, ki nem számol elhatározásá­ban, s későn kénytelen belátni, hogy élete egy nagy tévedés. A modern élet hajójában hozzászoktunk sok vakmerő kőnnyemüséghez, felületességhez, s meggondolatlanul szálunk útra azzal a legna­gyobb kincsünkkel is, mely egyedüli (exiszten­ciánk — életpályánkkal. Elmerülve édes merengésbe, szinte beleolvadni érzem magam abba a kimagyarázbatlan édei vaiamibí, a mit cseudc? nyári estnek szoktak nevezni, — de megérteni olyan kevesen tuduak. Hogy mi von, mi ragad mag val, min'egy látbat­lan erő, mi lebilinc-iel, elbűvöl, magira sem tud>m, csak érzem édes sej eemtn'l, ti )gy vila ni -iinberfoletu, valami hatalmas vá^y, öszrön vezeti zaj aiaa lépteimet, a har matos füvön, mely odiköú szememet a Sí-mt-Jáuos­bogárka szerelmesen reszkető fénye-* szárnyacikáihoz, maly a mélységes csendnek züzős akkordjiival, miut a szendergő uagy termesze huk lélekzHevei beszel a fo­gékony lélekhez, mely átölel a félhomály bűvös titkaival, megfog, elragad s érzem — érzem, hogy én is része, elenyésző p irányi része vagyok anmk a mindennek, a mit miudenségnek nevezünk. — Oá ti! simi parketten csúszkáló, hajlongó gyermekei a modern, a civilizált kornak, kik haszontalan bábként majmoltok szokást, divatot s fásult lélekkel mesterkélt élvekben kerestek szórakozást, — jertek, jertek vissza ide az auyaföld rég elhagyott, elfelejtett édes ölére s egy perez, mint csendes bámulatára, néma imádására szenteltek, üdítőbb, édesebb lesz fáradt lelketekre a zajos világ ezer lármá­jánál. üres ragyogásánál. Hajh, de mi elkésett hangok ezek!? A pásztor­énekek boldog korszaka eltűnt. Tilán magam vagyok, ki még hallom a távol idők lágyan remegő pásztorsip jait, — vélem látni az erdők, berkek kíváncsi nimfáit, ki kikandikálva az árnyas lombok közül, s a bujkáló hold halovány fényén meg megcsillanó halak locsogásá­ban vizi tündérkék pajkos kaczagását soká elhall­gatom. — Hová tekintsek, hová fordulj ik? Minden beszél, minden integet. Fenn az ég sötétjén meg meg­szakadó felhők közül Uránia ezer szemével ragyog reám, körültem a lomb suttog az enyhés nyári szellővel lágyan, édesen s minden összefoly egy isteni, egy mennyei ak­Az ifjúság lerázva magáról az iskola porát, zsebében a maturussal, boldog életkedvében alig fontolja meg azt a nagy utat, melyre lábait ráteszi. Az itju kedélyt ebben az életkérdésben cserben hagyja csalfa szemüvege, ebben is, a tövisek mellett előbb látja meg a virágot, a fekete felnőkön előbb a szivárványt, rózsás lelkü­letével az élet regényes örvényeit, mint a lé­tért való küzdelem nehézségeit s gyarló ön­erejét. Legtöbbször külső hiúságok phantomja után fut, sokszor családi tradiciók jelöltje s elitéltje, környezete téves ráhatásának áldozata, s meg­gondolatlanul, mint idegen téved az ismeretlen pályautra. Az életben véghetetlen sok ilyen tévedés­sel találkozzunk, annyi elhibázott sorssal, az életpálya helytelen megválasztása miatt. S ezek nyomában az elégedetlenség, zúgolódás sötét kisérete jár. A 18—20 esztendős ifjút a könnyelmű pályaválasztásért alig terhelheti vád, mert nem birhat kellő élettapasztalattal, megfigyelő ké­pességgel, s igy nem bírálhatja meg egyik vagy másik életpálya előnyeit és hátrányait s ami fő, egyéniségének erejét ós mirevalóságát. De sajnos, hogy a középiskolai nevelésben nem készittetik elő arra, hogy hajlamait megbirál­hassa, hogy morális erővel rendelkezzék múltja eredményeiből konzekvenciák megvonására, szó­val, hogy elhatározási képességében önállóságra vergődjék . Ezek hiányában mit kénytelen tenni ? Azt, hogy rábizza a dolgát a szerencséjére, hisz végre is a kenyeret megtalálja itt is, ott is. Aki pedig oktrajáltatik valamely pályára szülei vagy más befolyása által, az is a sze­rencse kerekére ül fel. Az apának törvényes és természeti joga gyermeke életpályájáról gondoskodni, de ez .az elhatározás nem lehet kizárólagos. Ez az elha­tározás az életben rendszerint két szélsőségben kulminál. Az apa vagy határozott akarata által előszabott pályára vezeti gyermekét, vagy a balsiker sejtelmeitől rémitve, a felelősség ter­hétől megijedve nem mer belenyúlni gyermeke jövőjébe s annak tetszésére bizza a pályavá­lasztást. Mindenik szélsőség rossz útra vezethet, mert mind a kettőből szükséges valami: az apa higgadt, öntudatos tapasztalatai s felvilágosítá­sai s az ifjú hajlamai és kedve. Az életpálya megválasztásában lényeges kellék a választandó életpálya előnyeinek és hátrányainak legalább általános ismerete. — A közhivataloskodás például, oly nyilt, hogy abba mindenki belepilanthat, de más életpályá­nál is a szülőknek és a tanároknak módjukban van, hogy a pályaválasztás nagy kérdése előtt álló ifjút azzal megismertessék. Az a kérdés, hogy mefelel-e képességeinknek, életiráuyunknak s a czélnak, melyet kecsegtetőeu állitunk ma­gunk elé egy boldog jövő láthatárán, i S hogy megfelel-e ambiczióuknak ? Mert nem elég az életpályát teli kamarának tekin­kordba, mely lehet a szivbe, lélekbe s megérintve az érzelmek legszentebb húgait, feltör, mintegy szüzimádat, mint örös „Hiszek egy!" Óh én nem csodálkozom a természetimádók myi< ticismusán! Nem csodálkozom az ősök pantheismusán, kik istent láttak a természet minden jelenetében, min­den nyilatkozatában. A tenger hatalmas hullámii közt, a mennydörgő villámában, a csermely halk csobbanásá­btu, a nap érlelő hevében, a tarka mező ezer virág közt s miodeuü rt-mindantttt megalkotó ifjú fantáziájuk az istenségnek sok ezer alakjait! Igeu itt születik a fenséges, a nagyszerű fogalma. Itt születik a kö tészet s a vallás. Mintegy az anyaföld ősereje nyilatkozik meg ifjú lakóinak, gyermekeinek képzeletében. És csoda-e, hiszen testéből való test, porá­ból való per vagyunk — napsugárral gyúrva. Ide vágyik vissza a megszáradt anyag, a termé­szet édes ölére "És él bennünk is e vágy, sok­rzír alszik hosszan, elfeledve, de fel-felóbred g a világ vásári zajából észrevétlenül ide vonza tévelygő lépteink. Rtnsceau e vágynak az apostola. És menjek-e tovább!? Képzeljetek el egy gyönyörű naplementet, vagy egy üdén hasadó rózsaszínű hajnalt s képzeljétek hozzá kelet színpompáját, balzsamos leve­gőjét, fensikjait, melyekről violaszín párá közó tikkad­tan latszik aláhanyatlani a nyugvó nap rubintos korongja s a vándor néma elragadtatással, ihletve szemléli a na­ponta megujuló fenséges isteni színjátékot, mely meg­ragadja a képzeletet, az érzelmeket, az észt s érthetően beszél a menny Uránjait igazgató végtelen erőről, fel­séges hatalomról — — és nem fogtok csodálkozni Renán fiutásiájának gyermek Jézusán! ! * * * A kitisztult égen mélyen lefordult a Glnczöl szekare. Hizatérbatek . . . Minthi kiimádkoz, t am volna magamat, olyan kibékült, megnyugodt vagyok. Folytatiaa a mellékleten. "

Next

/
Thumbnails
Contents